„A FELVÉTELI A LEGJOBB SZÁNDÉK MELLETT IS TÖKÉLETLEN ESZKÖZ” – FOLYTATÓDIK AZ OKTATÁSI VITA

VÁLASZ ONLINE / VITA
Szerző: KELENHEGYI ANDOR
2026.07.29.

Hogyan segítjük elő, hogy a kiválasztott tehetség a lehető legjobban kiaknázza a rendelkezésére álló lehetőségeket? Kelenhegyi Andor szerint erre a kérdésre kellene inkább válaszolni ahelyett, hogy a felvételikről vitatkozunk. „A tehetséggondozás legfontosabb kérdése ugyanis nem az, hogy kiket választunk ki tizenkét évesen, hanem az, hogy kik maradnak kíváncsiak húsz évvel később is.” A Milestone Intézet oktatási igazgatója a Válasz Online-on futó vitához szól hozzá.

Az elmúlt hetek érdekes, színvonalas vitával ajándékozták meg a magyar társadalmat. A Válasz Online hasábjain egy hármas interjúban Kende Ágnes oktatásszociológus, valamint Kampós András és Horváth Bálint gimnáziumigazgatók vitatkoztak a korai szelekció és az elitgimnáziumok szerepéről. Erre válaszul egy vitacikkben Halácsy Péter fogalmazta meg a magyar középiskolai rendszer egyik nagy problémáját: hogy az eredendően helyi igények kielégítésére létrehozott középiskolai felvételi az elmúlt évtizedekben nemcsak az elit reprodukciójának eszközévé, de egyúttal a társadalom egészét formáló erővé vált.

A Milestone Intézetben az elmúlt tizenöt évben több mint kétezer, közel kétszáz magyarországi iskolából érkező középiskolással dolgoztunk együtt. Így nemcsak a felvételi időszakban látjuk őket, hanem későbbi, egyetemi és szakmai pályájuk kezdetén is.

A Válasz Online-vita résztvevői – nézetkülönbségeik ellenére – ugyanabból a feltételezésből indultak ki. Valamennyien a kiválasztás pillanatát illetve eljárását tekintették a legfontosabbnak. Arról gondolkodtak, hogyan és milyen életkorban kerülnek be egy elitintézménybe a diákok. Miközben a vita szinte teljes egészében a belépés feltételeiről szólt, jóval kevesebb szó esett arról, ami ezután következik.

Egy felvételi – a legjobb szándék mellett is – tökéletlen eszköz a potenciál felmérésére.

Ez a probléma a középiskolákat éppúgy sújtja, ahogy az egyetemeket, sőt, minket a Milestone-ban is. Egyrészt a dinamikusan változó képességeket egyetlen időpillanatra redukálja: azt vizsgálja, hogy február 5-én vagy éppen 6-án milyen teljesítményt nyújt egy jelentkező. Másrészt a méltányosság jegyében előre tájékoztatja a résztvevőket az értékelés paramétereiről, tehát a felvételi feladatairól. Ezzel akaratlanul is helyzetbe hozza azokat, akiknek több anyagi, időbeli erőforrásuk van, hogy az előre meghatározott feladattípusokban gyakorlatot szerezzenek. Harmadrészt: szinte semmilyen információt nem gyűjt a résztvevők hosszú távú motivációiról (azon túl, hogy a felvételi vizsgán minél jobb eredményt szeretnének elérni). Egyetlen felvételi sem tudja megmondani, hogy egy-egy jelentkezőt mi fog húsz vagy harminc évesen tanulásra, alkotásra, a közt (is) szolgáló teljesítményre ösztönözni.

A kiválasztás azonban csak a történet kezdete. Egy felvételi vizsga arról dönt, hogy kiknek biztosítunk több figyelmet, több lehetőséget, több inspirációt és nagyobb szabadságot. Éppen ezért minden szelekció mögött ott húzódik egy másik, fontosabb kérdés is:

hogyan segítjük elő azt, hogy a kiválasztott tehetség a lehető legjobban kiaknázza a rendelkezésére álló lehetőségeket?

Azt hiszem, sokkal inkább erről kellene beszélgetni...

ITT OLVASHATÓ