ORBÁN VIKTOR, AZ INFLUENSZER

INDEX
Szerző: FÖLDES ANDRÁS
2018.12.27.

Az influenszer a reklámipar új hirdetési eszköze. Az influenszer a közösségi média feltalálásával jött létre, amikor is a marketingesek rájöttek, hogy a jelentős követővel rendelkező facebookosokat, instásokat, twittereseket hirdetési felületként lehet használni. A közösségi média központi alakjainak pénzt vagy ingyen termékeket adtak, cserébe azért, hogy ezekről spontán posztoljanak, beszéljenek.

Az influenszerség viharos gyorsasággal tarolta le a közösségi médiát, és mostanra már az is influenszernek számít, aki nem kap pénz a szolgáltatásaiért, egyszerűen csak népszerűvé teszi az általa érdemesnek tartott termékeket.

ILYEN PÉLDÁUL ORBÁN VIKTOR, AKINEK 2018-AS FACEBOOK-POSZTJAIBÓL KIRAJZOLÓDIK: A MINISZTERELNÖK A LAKTATÓ ÉTELEK IRÁNT A LEGELKÖTELEZETTEBB.

De mielőtt belemennénk a részletekbe, rövid áttekintés. Orbán Viktor 2018-ban, december 20-ig számításaink szerint 312 posztot jelentetett meg. (Megjegyzés: Kisebb eltérés lehet a posztok számában a Facebook nehézkes lapozórendszere miatt.) A posztok legtöbbje érthetően a miniszterelnök programjához kapcsolódik: hivatalos látogatások, csúcstalálkozók, kézfogások, kampány. Ez eddig egy miniszterelnöki Facebook-oldal rendes működése.

De miről posztol Orbán Viktor a kötelezőn túl?

A nem kötelező posztokon felül öt témát különítettünk el Orbán oldalán: migránsok, sport és stadionok, kaja, kultúra és állat.

Migránsok: Ha nem a kötelező programokról van szó, akkor Orbán legszívesebben a migránsokról posztol. Bejegyzései szerint Magyarország nem lesz bevándorlóország, Brüsszel migránsbarát, továbbá Európa végveszélyben. A miniszterelnök 38 migránsozós posztot jelentetett meg idén, azaz bejegyzéseinek több mint 12 százalékát teszik ki ezek a posztok.

Sport és stadionok: Orbán második kedvenc időtöltése a sport és stadionavatás. Összesen 20 posztban értekezett új stadionokról, díjazott sportolókról, szurkolt magyar sportsikereknek és rázott kezet sportügyi illetékesekkel. A sport dominanciáját jelzi, hogy nem számoltuk ide az olyan határterületeket, mint a nomád vendégjátékok Kirgizisztánban, vagy a szakmunkásverseny, amelyek szintén jelentős megjelenést kaptak Orbán oldalán.

Kaja: A migránsok és a sport persze erősen köthető Orbán politikájához, így ha a szabadon választott témákat nézzük, akkor az étkezés a miniszterelnök kedvenc témája. Nyolc posztot szánt különböző ételeknek és éttermeknek idén. Orbán Viktor kedvenc helyeinek listája ráadásul a szavazók széles rétegéhez szól, az alt-rightos NER-hipszterektől a közmédián nevelt vidéki szavazókig mindenkinek kínál valamit.

Anyukám mondta: Azután, hogy Orbán korábban inkább bicskával szeletelt kolbászokról szeretett posztolni, meglepő, hogy egy nemzetközileg is elismert étteremből jelentkezett be. A szöveg szerint a felesége javaslatára látogatták meg a helyet, ami idén a legjobb vidéki étterem címét is megkapta...

ITT OLVASHATÓ

PARTI NAGY LAJOS: A KÉRDŐJEL HÁTA

ÉLET ÉS IRODALOM / IRODALOM
Szerző: PARTI NAGY LAJOS
2018.12.19.

hát, szegény feleim szümtükkel,
szegény szuterén magyarország, egymásnak
ugrott sötét kisállam, vogymuk, vogyén,
gyüledezik immár közös medencédbe a szégyen,
ez a félelemgyanta és epeszirup,
kié mert nem hitt nekik, mégis hagyva hagyta,
kié mert hitt, s most gőggel fut e balhit után,
kivörösödve adja a nemzeti naivat,
és ordas összeesküvés-rongyokat ráz pucéron;
már csak ettől a szégyentől is
meg kéne hőkölniük,
mikor lesz elegendő, hogy kitessék?

hogy egyszer kiállsz, gondolsz
valami ittavégét, például a gyerekeidről,
akik a szemed fénye, és elcsipásodnak az orrod előtt,
s kénytelen vagy elküldeni őket óperenciába,
mielőtt seggükre ég a műszál nackónadrág,
nyakukra a közmunka kacsingató keresztje;
kiállsz tömegével, egy térre, többre, mindre,
türelmesen nem engedelmeskedsz,
bedugod mohó kulcslyukaikat rágógumival,
nem állsz se szóba többet, se kötélnek,
és te teszed őket zárójelbe;
vajon akkor e fényes, túlfújt gumipávák
meddig meresztgetik föléd a farkuk
saját csóró rendőreid fedezékében,
egy napig, húszig, mielőtt indul a magánrepülőgép
vagy a gyalogséta a damaszkuszi úton?

túl a szagtalan leeső morzsán, szolgatempón,
nehézkedési gyávaságon, előbb vagy utóbb,
noha már mindig utóbb van, el lesznek kergetődve,
s te majd tétován utálni fogod őket, kutya a vizet,
ahogy magunkat is, akik itt éltünk legyökerezve
tutálilliber, szegény és tehetős, tehetetlen;
mire unokáink leborulnak, a felzavart iszap leülepszik,
és addig? addig nincs megnyugvás?

begyújtasz pillepalackkal,
hajléktalanok összebálázott fényképeivel,
begyújtasz az itt hagyott leckekönyvekkel,
szomorú strucc, tömöd magadba
a karácsonyfát, zörögnek az égők,
jön a nemzetvezető, odaszületik neked kötelezően
repedt kályhádra, facebookodra,
viccesen fejbe rúg, hoz ajándék szotyolát,
és meg fogjuk érdemelni, pont, s tényleg lehull,
száraz kunkori dísz, a kérdőjel háta?

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN BEVÁNDORLÓELLENESSÉGE MIATT KELL TÚLÓRÁZNI

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.12.26.

Azt már külföldön is látják, hogy tarthatatlan egy időben az, hogy a magyarok százezrei hagyják el az országot, a lakosság természetes reprodukciós képessége is hanyatlik, “fogyik a magyar”, és közben Orbán az idegengyűlölő propagandája miatt olyan bevándorlásellenes politikát folytat, amely megakadályozza a munkaerő pótlását.

Magyarország csak kezdi, de még nem érzékeli eléggé az unortodox illiberális fasizmus nyilvánvaló és elkerülhetetlen hozadékát, a szegénységet és a nyomort, a technikai elmaradottságot és a gazdasági csődöt.

Ennek oka az, hogy az Európai Unió önti az euró százmilliárdokat Európa első fasiszta államába, és finanszírozza az Európai Unió illiberális elfoglalására és megszállására készülő Orbánt. Emellett a német autóipar és más külföldi befektetők adnak munkát a magyaroknak, de egyre kevesebb bért egyre több munkáért. Ám ez egy buborék. Azt nem lehet, hogy kifelé százezrek távoznak, befelé pedig nem jöhet senki, mert akkor nem lehetne megfélemlíteni és sakkban tartani a népet.

Ha létrejön egy multikulturális társadalom és kiderül, hogy ennél jobb nem történhetett volna a magyarokkal, akkor a fasisztákra nem mutatkozik megfelelő nagyságú kereslet. Ellenkezőleg. Ezért Orbán nem teheti meg, hogy jól képzett külföldi munkaerő érkezzen az országba, hogy a menekülők egy részét befogadja, és belőlük pótolja a munkaerőhiányt, mert akkor kiderül, hogy a menekültek is emberek, és nem állatok, nekik is van családjuk, ugyanolyan emberek, mint a magyarok, sőt még igyekvőbbek, hogy meg tudjanak kapaszkodni, és bizonyítsák, hogy érdemes befogadni őket.

Ezért Orbán fasizmusa elüldöz százezreket, és nem enged be senkit, így a maradóknak kell pótolni a hiányt, és elvégezni azt a munkát is, amit a távozóknak kellett volna. Egyes szakmákban, mint a nővérek, orvosok, stb. ez már korábban is jelentkezett. Most már elérte a multinacionális cégeket, ahol nem elég a munkaerő, és nem tudják törvényesen annyi túlórában dolgoztatni a megmaradt munkaerőt, hogy az elég legyen. Márpedig, ha így van, és ha nem tudnak a gyárak termelni, megfelelő profitot termelni, akkor átmennek a szomszéd országokba, Orbán pedig itt marad Kósa Lajossal és a hortobágyi kilenclyukú híddal a nagy róna közepén.

Lesznek természetesen sunyiban behozott vendégmunkások, titokban beszervezett bevándorlók, de ezek nem oldják meg a helyzetet. Amennyire szükség lenne, azt nem lehet sem elhallgatni, sem eldugni, sem észrevétlenné tenni. Ezért a mi önbizalomtól duzzadó nagypofájú vezérünk kutyaszorítóban van, és kénytelen szeretett népét, amelyet arra rendelt, hogy őt imádja, vasvesszővel verni, kényszeríteni, taposni, hogy a zsidók egyiptomi agyagtégla készítése ahhoz képest egy vidámparki szórakozás volt. A különbség annyi, hogy a tiltakozó magyaroknak nem nyílik ketté a Vörös-tenger, és Mózese sincs...

ITT OLVASHATÓ

CSATTAN A SZOCIÁLIS CINTÁNYÉR

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: GULYÁS ERIKA
2018.12.27.

Aki tudja, az is letagadja, hány idősotthon került egyházi kézbe az utóbbi két évben. A dolgozók már a rabszolgatörvény miatt is menekülnek az ágazatból.

Az állam gőzerővel, de a nyilvánosság előtt teljes titoktartás mellett adja át szociális intézményeit az egyházaknak. A mély hallgatás annyira feltűnő, hogy idén már az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is nehezményezte, amikor az egyházi intézményfenntartók közül ellenőrizte a baptistákat, a győri római katolikus egyházmegye, a Tiszáninneni Református Egyházkerület, a Tan Kapuja Buddhista Egyház és a Hit Gyülekezete 2014 és 2016 közötti gazdálkodását. A szociális és oktatási feladatokat átvállaló egyházak gazdálkodásában gyakorlatilag nem találtak kivetnivalót a számvevők, de azt mindegyiknél megállapították, hogy nem tették közzé a közpénzekkel való elszámolás adatait. Egyedül a Magyarországi Evangélikus Egyház biztosította a nyilvánosságot és így nem kapott dorgálást az ÁSZ-tól. Magyarországon jelenleg 56 ezer idős ember bentlakásos ellátásáról gondoskodnak állami, önkormányzati, egyházi és civil fenntartású intézmények. Arra a kérdésünkre sem a tárca, sem pedig az intézményfenntartó egyházak nagy része nem válaszolt, hogy hány idősotthont és speciális ellátást kínáló gondozóházat vagy klubot adtak át az érdeklődő egyházaknak, amióta 2017 február elején megjelent egy kormányhatározat, aminek értelmében abban az évben 8837, míg idén további 21 563 szociális férőhelynek kellett volna fenntartót váltani. Kérdésünkre a humántárca nem válaszolt, bár egyik munkatársuk nem hivatalosan azt súgta, hogy fogalmuk sincs az átadott létszámról. A katolikus egyházmegyék a Püspöki Konferenciára mutogattak, az pedig azt felelte, hogy „nem rendelkezik központi adatokkal”az átvett férőhelyekkel kapcsolatban. Nem adtak adatot a református egyházkerületek sem, a görög katolikusok pedig azt üzenték, folyamatban lévő ügyekről nem tájékoztatnak. Több átadásra váró intézményből is kaptunk olyan jelzéseket, hogy az egyházak nem kapnak megfelelő adatokat a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól (SzGyF), az állami szociális intézmények jelenlegi fenntartójától, hogy előkészíthessék az új szerződéseket a munkatársakkal és a gondozottakkal. A központi hivataltól nem érkezett válasz a kérdéseinkre, de a dolgozók között az a hír terjed, a szervezet a túlélésért küzd. „A két cintányér közt mi, egyszerű dolgozók vagyunk a levegő, mindenképpen mi húzzuk a rövidebbet”- írta lapunknak az egyik érintett szociális otthon alkalmazottja, aki szerint az évek óta tartó bizonytalanság és a pótlékok ellenére nagyon alacsony fizetések miatt menekülnek a szakemberek a gondozói munkától. Mennek a felkészült dolgozók az egészségügybe, a kereskedelembe, de változatlanul külföldre is. Ennek a folyamatnak újabb lökést adhat a fenntartóváltás, ami ellen a többségükben nem hívő dolgozók és gondozottak két éve még hangosan tiltakoztak...

ITT OLVASHATÓ 

ORBÁN ÚJ IRODÁJA: AZÉRT NEM ROSSZ MUNKAHELY EZ - MEGNÉZTÜK, HOVA KÖLTÖZIK A MINISZTERELNÖK A VÁRBAN

INDEX / URBANISTA BLOG
Szerző: ZUBRECZKI DÁVID
2018.12.25.

A Vár újjászületése körül alighanem a miniszterelnöki iroda karmelita kolostorba költözése kavarta a legnagyobb vihart. Nem csoda, hiszen az ország vezetése és a Budai-vár viszonya mindig is szimbolikus volt. Legalább ennyire fontos, hogy a Várkert Bazár óta az az első jelentős fejlesztés ott, amelyet befejeznek, ráadásul volt ugyebár a hatalmas vitákat kiváltó erkélyráépítés is.

Januárban már hivatalosan is ez lesz Orbán Viktor munkahelye. Két nappal ezelőttig úgy tűnt, nem nézheti meg senki, milyen is lett végeredmény, aztán egy erről szóló Index-cikk után végül meghívást kaptunk egy december 24-i bejárásra. Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője megmutatta, valóban olyan puritán lett-e ház, amilyennek ígérték, mi lett a színházként is funkcionáló egykori kápolnával, mit művelt Zoboki az új házban, na és hogy milyen a kilátás a sokat vitatott erkélyről. Ez itt az Urbanista, szóval az alábbiakban a blog szellemiségéhez híven magáról az épületről esik majd szó – amennyire lehet apolitikusan.

A bejárás során sajnos nem fényképezhettünk. Az indoklás szerint ugyanis az épületet már a NATO protokollja szerint őrzik, amelyik előírja, hogy csak belső készítésű fotókat lehet kiadni róla...

ITT OLVASHATÓ

"A NAGY STRATÉGA, ORBÁN VIKTOR KÉT ÓRIÁSI HIBÁT KÖVETETT EL"

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: LAKNER DÁVID
2018.12.27.

A közmédia működését éppen hogy a Fidesz zavarta meg 2010-ben – erről beszélt lapunknak Schiffer András, akit arra kértünk, értékelje a tüntetések kimenetelét és az MTVA-székháznál történteket. Az LMP volt társelnöke nem sokat ad a közmédia azon állítására, hogy az ellenzéki képviselők túlterjeszkedtek a hatáskörükön, és akadályozták a közérdekű üzemben zajló munkát. A folyosón és a sminkszobában túl sok mindent nem zavarhattak meg – jelentette ki Schiffer.

Az ügyvéd megerősítette: hivatalos személy elleni erőszak valósult meg azzal, hogy a közmédia biztonsági személyzete kidobta Hadházy Ákost és Szél Bernadettet az épületből. Az országgyűlési törvény szerint ugyanis a képviselő jogosult belépni a közintézménybe, csak a rendeltetésszerű működést nem gátolhatja. Schiffer úgy látja, a tárgyalókban és a folyosókon mászkálva erre nem sok módja volt a politikusoknak.

Ennek ellenére az MTVA feljelentette a képviselőket, hétfőn pedig jegyzői határozattal igyekezett eltávolíttatni a képviselőket. „Ha ez működő jogállam, akkor a rendőrségnek kötelessége eljárnia hivatalos személy elleni erőszak miatt” – fejtette ki lapunknak Schiffer. Szerinte viszont kétséges, jogállamról beszélhetünk-e még, a rendőrség pedig szégyenteljesen járt el az őrző-védő céggel szemben. „A stadionokban már számtalanszor láttam, hogy a hatóságok mennyire komolyan lépnek fel az ilyen magánhadseregekkel szemben. Mert ne legyen kétséges, a jelvényes brigantik nem az MTVA szervezeti egységét jelentik” – jegyezte meg...

ITT OLVASHATÓ

BEZZEG EL IS LOPHATNÁK CSAK ÚGY SIMÁN, PURITÁN MÓDON

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.12.27.

...Ha én közpénzből kitartott alattvaló volnék, aki valahol a sötét lelke mélyén tudja, hogy nem az agyáért és a kivételes tehetségéért, hanem a szolgalelkű gerinctelenségéért tartják, valószínűleg nekem is ráfért volna a pofámra, hogy a rongyrázó, történelemhajlító arroganciát elnevezzem puritánságnak. Így viszont, hogy soha nem leszek közpénzből kitartott szalagmunkás, elmondhatom, hogy bár Kövér László a demokrácia ünnepének nevezte a kormány Várba költözését, és bár a milliárdok is elég fájdalmasak, a hivatalos dumán túl (a végrehajtó hatalomnak fizikailag el kell válnia a törvényhozóitól, azaz a kormánynak/kormányfőnek ki kell költöznie a Parlamentből) bizony többről van itt szó. Nem csupán a Horthy-korszak díszleteinek újjáépítéséről, a II. világháború előtti állapotokhoz való visszatérésről, hanem egy komplett történelmi időszak, az 1944-1990 közötti, kiradírozásáról. Mert adunk a kommunisták pofájára, akik a két hatalmi ágat összeköltöztették. Ma már tudjuk, hogy az Orbán-kormány ennél jóval tovább ment: ők a fizikai szétköltöztetés népbutító vergődése mellett gyakorlatilag összemosták a törvényhozást a végrehajtással és ahhoz, hogy teljes legyen a mű, létrehozták a közigazgatási bíróságokat is, hogy az államot és a regnáló kormányt érintő perekben saját tenyésztésű bírók dönthessenek. Szép meló, csak nyolc év és zsinórban három kétharmad kellett hozzá.

Jut is eszembe az orbáni puritánságról nekem – a New York Times című sorosista lapnak például a fasizmus jutott eszébe karácsonykor is, merezekneksemmisemszent, de hála legyen, Kovács a helyén volt megint és jól megmondta nekik -, hogy miközben a salakmédia munkásai karácsonykor is Európa muszlim inváziója fölött forgatták a szemüket (példának okáért olyasmiken, hogy egy svéd tévécsatornán egy muszlim nő (!!!!) sütött karácsonyi sütiket, jajistenem, mindmeghalunk!), az Orbán-kormány, sunyi módon, egy december 23-án kelt határozatban 72 milliárd forint közpénzt, azaz a magyar GDP 0,2%-át kitevő támogatást szórt szét az arra leginkább rászorulók a csahos kutyái között. Naná, hogy elsősorban sport- és egyházi célokra. Ebből csak a két legbrutálisabb tételt, emelném most ki, amelyek kettecskén a gigantikus összeg több mint felét teszik ki:

- 18,5 milliárd forint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (amelynek jószolgálati nagykövete Lévai Anikó, Orbán hites felesége) számos különféle projektjeire;

- 21 milliárd forint az egyházi szervezeteknek, ebből 5,9 milliárd forint a Magyar Katolikus Egyháznak óvodafejlesztésre.

Szerintem is nagyon rendben van ez, bezzeg el is lophatnák csak úgy simán, puritán módon, ehelyett csak adnak, adnak, adnak és támogatnak. Az szerintem is nagyon menő amúgy, hogy miközben Orbán a szegényekből még szegényebbeket és kiszolgáltatottabbakat varázsolt, a kedves felesége állami milliárdokból aztán jótékonykodik velük. A katolikus egyházat ezúttal nem veszem a számra, mert soha nem érnénk a végére...

ITT OLVASHATÓ

A RENDSZERREL SZEMBENI ELLENÁLLÁS A GAZDASÁGI ELNYOMÁSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÁSON KELL NYUGODJON

MÉRCE
Szerző: JÁVOR BENEDEK
2018.12.26.

... a magyar kormány előtt alapvetően három út áll.

1. Felülbírálni a bevándorlással kapcsolatos, a Fidesz-tábort alapvetően összetartó álláspontot, véget vetni a hangulatkeltésnek, és Lengyelországhoz hasonlóan külföldről érkező munkaerővel megerősíteni a magyar gazdaságot. Ennek politikai kockázata óriási, az elmúlt három év teljes politikai programját kéne kukázni, ráadásul a legtöbb valódi kérdésben, pláne a rabszolgatörvény ügyében a Fidesz-tábor nagyon megosztott, és jelentős része kormánykritikus állásponton van. Csupán azért tart ki Orbán mellett, mert benne látja a garanciát a fenyegetőnek gondolt bevándorlás megfékezésére. Ha ezt megkérdőjelezik, a tábor menthetetlenül porladni kezd, és mind nagyobb és nagyobb darabjai hasadnak le. Ennek az irányváltásnak a lehetőségét a Fidesz maga zárta el maga elől.

2. Kisajtolni mindent a meglevő munkaerőből. Ha a gazdasági modell alapja az olcsó és kiszolgáltatott munkaerő, a kaszárnyakapitalizmus, amit cinikus módon „munka alapú társadalomnak” kereszteltek el, akkor ideológiailag és gyakorlatilag is beleillik a képbe ez a fajta kényszerdolgoztatás. Annál is inkább, mert ezzel a modellel soha nem fogjuk tudni hazahozni a már távozott több mint félmillió embert, sőt további veszteségekre kell számítanunk.
Ha pedig se hazahozni nem tudjuk a távozottakat, sem befogadni nem akarjuk a külföldieket, akkor egyetlen tartalék maradt: a meglevő munkaerő fokozódó kizsákmányolása.

Ez történik most, és ezért helyes, amikor az ellenzék épp a rabszolgatörvény ügyét választotta a rendszerrel szembeni ellenállás kiindulópontjának, mert ez valóban a rendszer lényegéhez tartozik hozzá, eltörlése pedig a rendszer alapjait kezdené ki.

3. Végül persze van egy harmadik út is. A gazdasági modell felülbírálása, magasabb hozzáadott értékű, magasabb jövedelemtermelő képességű munkafolyamatok meghonosítása, a tudásalapú, innovációvezérelt gazdaság és társadalom felé való elmozdulás. Csakhogy ezt az irányt ismét politikai kockázatok teszik járhatatlanná Orbánék számára.

Egy ilyen berendezkedés elsősorban az oktatásba és a humán tőkébe való intzenzívebb befektetést igényelne, amely magasabb béreket eredményezve az elvándorolt honfitársaink hazacsábítását is elhozhatná. Csakhogy ami gazdaságilag egy tudáson, vállalkozókedven, autonómián, cselekvésen alapuló modell, annak tagjai politikailag is ilyen igényeket fognak megfogalmazni. Az autokratikus, a hatalom társadalom feletti teljes kontrollján alapuló politikai modell csak egy hasonló struktúrájú gazdasági berendezkedésre támaszkodva tud stabil maradni.

Orbán autokratikus rezsimje elválaszthatatlanul függ össze a hasonlóan elnyomó, futószalag-kapitalizmussal.

Mindebből világosan következik: a rendszerrel szembeni ellenállásnak a gazdasági berendezkedéssel, a gazdasági elnyomással szembeni ellenálláson kell nyugodnia.

Az elhibázott politikai döntések által kikényszerített rabszolgatörvény a politikai rendszer kikezdésének is legfontosabb talapzata és támadási felülete kell hogy legyen, és ezen keresztül lehet a politikai jogok korlátozásával szemben is eredményesen harcolni. Az ellenzéknek továbbra is rabszolgatörvényt kell a fókuszban tartani, és – az egy ponton túl egyébként elkerülhetetlen – választástechnikai egyeztetések, vagy – az egyébként maradéktalanul indokolt – jogállamisági kritika előtt ennek mentén kell szerveznie az ellenállást. Ez a rendszerrel szembeni igazi harc. Erről kell beszélni a társadalomnak, ennek kell az üzenetnek lennie. És aztán persze meg kell állapodni a választásokon való együttes fellépésről és helyre kell állítani a jogállamot. De a sorrendet nem lehet megfordítani.

ITT OLVASHATÓ

SZUVERENITÁS ALIGHA LÉTEZIK - BEREND T. IVÁN: MAGYARORSZÁG MÁR TÁVOL KERÜLT TŐLEM

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2018.12.27.

Naplementék – Történelmi korszakvázlatok címmel jelentek meg az Éghajlat Könyvkiadó gondozásában a Los Angelesben élő Berend T. Iván visszaemlékezései. Maga a kísérlet a kiadó vezetőjének, Kovács Lajos Péternek az ötlete volt. A kérdések zöme írásban fogalmazódott meg, a válaszok e-mailben érkeztek. Tulajdonképpen miniesszék, írásos dialógusok, visszaemlékezések alkotják a szövegfolyamot. Az UCLA professzora, az Akadémia egykori elnöke, a közgazdasági egyetem (Corvinus) volt rektora életének harmadát töltötte Kaliforniában, így kétszeresen is érdekesek a hazai „előzmények”, vagyis az első hatvan év, amelyet egy másik világban, kelet-európai viszonyok között élt át. Ez kettős fénytörést jelent. Avatott tájékozódást a múltban, s egyúttal szabad kitekintést a „világ tetejéről”, immár Amerikában. A professzort arról kérdeztük, megcsalják-e az embert történelmi tapasztalatai, indokoltnak tűnnek-e mai szemmel a kilencvenes változáshoz kötődő reményei. Milyennek látszik világunk „odaátról”, a másik partról?

– A metaforikus címet a kiadó javasolta, mivel a dialógusokban többször is szó esik a különböző rendszerváltásokról, amelyeket a „hosszú huszadik század” során Magyarország kilencszer élt át.

– Bizonyos áthallással a cím életem jelenlegi szakaszára is vonatkoztatható. Mivel nyolcvannyolc éves múltam, tanári, kutatói pályámat hatvanhat év után lezártam. Újabb, kötetet megalapozó, levéltári nyersanyagot nem gyűjtök. Ennek már fizikai korlátai vannak. Pihenésként olvasok és persze folyamatosan írok.

– 1946-ban döntött úgy, hogy a történész pályát választja. Az indíttatás nyilván több mint egy stúdium vagy egy tantárgy szeretete.

– Ez igaz. Bizonyos dolgokat nem csak könyvekből tanultam. Gyerekkorom és kamaszkorom, mivel 1930-ban születtem, a történelem legrettenetesebb viharaiban zajlott. A történelem számomra több volt, mint tudomány. Ráadásul találkoztam egy meghatározó szellemű tanárral, Pach Zsigmond Pállal, a későbbi professzorral, aki gimnáziumi tanárom lett. Amikor ő egyetemi tanár lett az akkor alakult Közgazdaságtudományi Egyetemen, tulajdonképpen őt követtem.

– Kamaszfejjel az embert annyi kalandos dolog, nagy történet érdekelheti. Hadtörténet, vallástörténet, diplomácia, görögök, rómaiak, egyiptológia. Miért a gazdaságtörténetet választotta?

– Számomra logikusnak tetszett, hogy a történelemnek ezt a vonulatát tanulmányozzam. Hozzá kell tennem, akkor nem tudtam – ma már tudom –, hogy a gazdaságtörténet felfutása a háború utáni évtizedekben világjelenség volt. A nyolcvanas évekre zárkózott fel a gazdaságtörténethez a politika- és kultúrtörténet. Első ilyen jellegű munkám, a Válságos évtizedek, 1981-ben jelent meg.

– Az interjúkötetben gyakran említi Eric Hobsbawm nevét mint a nagy szintézisek utolérhetetlen mesterét. Hobsbawmot a múlt század legnagyobb történészének tartja, remekül írt, és kiváló intuícióval ötvözte a különféle szaktörténeti áramlatokat.

– Hobsbawm számomra megkerülhetetlen, 1965-ben ismertem meg személyesen, és a vele való ismeretségből életre szóló barátság szövődött. Munkái ma is hatnak rám. Természetesen Marc Bloch és az Annales-iskola hatása alól sem vonhattam ki magam.

– A világpolitika is naplementére készül?

– Az túl pesszimista értelmezés lenne. Ennyire forrón azért nem eszik a kását.

Kétségtelen, hogy egyre többen mondják, naplemente utáni, sötét korszakba léptünk. Ez számos ponton tetten érhető Kelettől Nyugatig. Én azért derűlátóbb lennék.

Nem hiszem, hogy beköszöntött a napfogyatkozás. Igazság szerint az okok sincsenek feltárva. Amit gyakran mondanak erről, hogy az elfelejtett, hátrahagyott tömegek kétségbeesett lázadását látjuk, számomra nem meggyőző. Egyrészt „a tömeg” mindig el volt felejtve. A kommunizmust és a fasizmust is ezzel magyarázhatjuk, mögéjük álltak ezek a tömegek. Ugyanezek az elfelejtett tömegek napjainkban a nyers populizmus támogatói lettek...

ITT OLVASHATÓ

LOVASI: MI EZ A PEDELLUSI DÜH, AMELLYEL A NEM FIDESZESEKBE FOLYAMATOSAN SULYKOLJÁK, HOGY ELTÉVELYEDETT KORCSOK?

HVG ONLINE / KULT
Szerző: hvg.hu
2018.12.26.

A gonosz birodalmában a rombolás lett az érték. Spirál ez, lefelé tart, mégsem vezet sehova – foglalja össze a magyar közéletet Lovasi András, aki Lackfi Jánossal közösen adott interjút a valaszonline.hu-nak. A költő szerint nem az Antikrisztus uralma alatt élünk, és nincs vége a demokráciának.

„Én nem éltem meg tragédiának 2010-et. Úgy voltam vele, jó, nézzük meg akkor ezt. Voltak azért bennem kérdőjelek a kétharmad láttán. Kérdezgettem is egy fontos, beágyazott fideszes ismerősömet, hogy nem lesz-e ezzel gond. ’Vagyunk olyan okosak, hogy ne éljünk vissza vele.’ Ez volt a válasz. Pedig nem, nem olyan okosak.” – mondja Lovasi az interjúban.

Ő úgy látja, a mai rendszer szerint a minden politika, és ápp ez a gond. „Elfogadom, hogy a magyar választók legnagyobb kisebbsége ezt a kormányt szeretné. Azt nem értem, miért ütközöm mindenhol beléjük és az általuk felállított játékszabályokba? Mi az a pedellusi düh, amellyel abba a nagyjából hárommillió emberbe, aki nem Fidesz-szavazó, folyamatosan sulykolják, hogy eltévelyedett korcs?"

Lassan megszokjuk ezt is – folytatja Lovasi -, pedig a normális alapállás az lenne, hogy én, mint adófizető, követelhetem azokat a szolgáltatásokat az államtól, amelyekre most esélyem sincs. Objektív közszolgálat, független bíróságok, ügyészség. Például. De ezeket már nem is emlegeti senki, a kemény fideszesek sem állítják, hogy ezek léteznek. Csak éppen azt mondják, hogy jól van úgy, ahogy van. „És ez a végtelen primitív nyomasztás ezzel a migránsozással… Ma minden korábbinál élesebben látszik: a liberális demokrácia bizony még mindig a létező világok legjobbika.”

Hangsúlyozza, a liberális demokrácia nem a liberális párt uralmát jelenti. Konzervatív, keresztény párt is kormányozhat liberális demokráciában, keménykezű vezető is. „Hurrá, ha az emberek többsége azt szavazza meg! Lényeg, hogy autokrácia olyanban nem tud kiépülni. Itt ki tudott. Egy rendszer, amelyben az emberi jóindulat, a szolidaritás, mindaz, ami a keresztény kultúrából nőtt ki, képtelen érvényesülni. A gonosz birodalmában a rombolás lett az érték. Spirál ez, lefelé tart, mégsem vezet sehova.”...

ITT OLVASHATÓ

KÁDÁRTÓL ORBÁNIG - LEMMINGTÚRA A SZAKADÉK FELÉ

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.12.26.

...A rendszerváltozás óta azon töröm a fejem, hogy miben magasabbrendű ez a társadalom, mint Kádár világa volt?
Nemigen sikerül választ találnom a kérdésemre, hiszen még a mai oktatási viszonyok között sem kell túliskolázottnak lenni ahhoz, hogy belássuk, az átlagpolgár számára, akinek csak puszta munkaereje van, még az is sokkal több, ha a társadalom által birtokolt javakból egytízmillomodnyi résszel bír, mintha az ország vagyonából semmije sincs.
Munkája nem gyarapítja a vagyonát és annyit löknek elé, amennyi munkaereje fenntartásához és családja fenntartásához kell, hiszen a munkaerőt is újra kell termelni.
Amikor boldogan lihegve elnyúlik az ágyon – Definom voltál Juliskám! – eszébe sem jut, hogy az újabb kis rabszolga megtermelésén fáradozott, aki majd húzhatja az igát Mészáros Buxa birtokán, hogy legyen Rasinak brüsszeli csipke pelenkáravaló.
Szidja a komcsikat, pedig amije van, amije maradt még, az leginkább a komcsiknak köszönhető, nem pedig a remek magyar vadkapitalizmusnak, mely harminc év alatt csak rombolni tudott, adni az átlagpolgárnak semmit sem adott - a létbizonytalanságon kívül.
Persze a demokrácia, meg persze az diktatúra volt.
Az hát – a dolgozó többség diktatúrája a kisebbség felett, míg ma egy parvenü kisebbség diktatúráját élhetjük meg a többségi társadalom felett.
Ami meg a demokráciát illeti, nehezen nevezhető annak az egyéni képviselői indítványokra egy nap alatt hozott törvény, mellyel valamelyik oligarcha lopását készítik elő, teszik törvényessé.
Annyira tetszik mai urainknak ez az eljárás, hogy szakmai ügyekben is alkalmazzák – kinek az Úr hivatalt ád, észt is ad hozzá mostanság…
A „diktatúrában” a törvényeket társadalmi vita előzte meg, igaz, nem is fosták azokat, mint a ricinust legelő kecske, az éppen valamiért kedves fideszes kénye-kedve szerint.
Parlamenti képviselőket rángatnak biztonsági őrök, miközben Orbán bandája nagy szemforgatások közepette rendről beszél, szemkilövetést emleget, feledve 2006 puccskísérletét, a futballhuligánok bevetését, a tankot, az előre bekészített viakolor-hegyeket, rendőr megkéselését és az ország megszégyenítését ötven ország állam és kormányfői előtt…
Hol van a hatalmi ágak elkülönítése, hol vannak azok a fékek és ellensúlyok, melyek megakadályozhatnák újabb diktátorok hatalomra kerülését?

A társadalom állapota olyan, mint Drezdáé, szőnyegbombázás után, az emberek félnek a hatalomtól és egymástól, legrosszabb reflexeik jönnek elő.
Hol van már a munkatársak szolidarítása, segítőkészsége, mikor egymás házának építésében segítettünk, mikor kommunista szombaton az is csiszolta – festegette az óvoda kerítését, akinek nem is volt gyereke?
Hol van az a létbiztonság, amikor a ma az utcákon megfagyó lecsúszott népek a munkásszállókon laktak, mikor volt munkájuk, igaz, csak olyan-amilyen, de még a gyárudvar söprögetése is hasznosabb volt, mint a hajléktalanok számának gyarapítása.
Kaptak egészségügyi ellátást, olcsó üzemi konyhát és mellé egy adag önérzetet – dolgozó emberek voltak, nem kellett a társadalom szemetjének tartani magukat.
És a cigány se volt a társadalom számkivetettje, tehetséges gyermekei számára megnyílt a felemelkedés útja.
És dolgoztak.
Ha ma hirtelen kiporlana a falakból a cigányok által kevert malter és kiugranának a földből az általuk épített csatornák, közművek, be se jutna senki a műköröm-stúdióba…
Régen volt hadseregünk, ma azt is ki akarjuk hajigálni az ablakon, amire képesek vagyunk: a nemzetközi békefenntartásra, helyette újra akarjuk játszani az I. és II. Világháborút, ezért veszünk negyven tankot, hadd idegeskedjenek a szomszédok!

Ami a takarékos államot illeti, több ma az államtitkár, mint kutyában a bolha, mellesleg olyanok is: élősködők.
A közigazgatásban egyre romlik a színvonal, az államkincstár képtelen kiadni egy törlési engedélyt húsz évvel ezelőtt felvett szocpol kedvezmény földhivatali törléséhez, a közigazgatásban dolgozók a hatalom rabszolgái, akiket mellesleg mélységesen lenéznek.
Persze a pedagógusokkal együtt, akikből folyamatosan hülyét csinálnak – jelzem, sokat erőlködniük nem kell, megölik ők egymást boldogan.
Az egészségügyben a pénzhiány és szervezetlenség vetélkedője zajlik, melyik lesz a győztes nem tudni, de hogy a vesztesek mi leszünk, az biztos.
Hol vannak már azok az idők, amikor Amerikából ide jöttek tanulmányozni az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást?
Amikor nem voltak várólisták, amikor a paraszolvenciát adhattad, merthogy ez mindig is mutyi-ország volt, de követelni nemigen merte senki – ma meg szóba se állnak a nővel, ha szülni akar pénz nélkül…
A közbiztonság ott a legrosszabb, ahol a legszegényebbek élnek, a rendőr rasszista, mert a cigány lopja a fát, az meg ugyan mivel fűtene, ha nem lopna?
A társadalom hangadói meg Pesten élnek, és olyanok, mint Maria Antoinette, - ha nincs a népnek kenyere, hát egyen kalácsot - mondják.
Meg, hogy aki akar, az talál munkát, ami persze részben igaz is, csak amit a „talált” munkával megkeresne, az el is menne utazási költségre, ételre, albérletre – még elég se lenne, közben meg otthon a gyerekek…

Szóval, aki tudja valami előnyét a rendszerváltásnak, az bátran írja meg – hadd tanuljak!
Attól tartok, nem sok érv lesz mellette, de lehet, hogy tévedek, és kiderül, hogy hályog van a szememen és nem látom a létező világok legjobbikát.
Hogy mikor lesz itt normális ország?
Tán sohasem, hiszen jó ez nekünk így is.
Orbán keresgélt a Lipótmező romjai között és megtalált egy naplót a betegek neveivel, hát gyorsan kinevezte őket miniszterré, államtitkárrá – similis simili gaudet, ugye – még szerencse, hogy nem a dühöngő őrültek névsora került a kezébe.
Az ország vezetése – bátran megállapíthatjuk – klinikai eset, vagy gerinctelen karrierista.
Némelyik meg rágcsáló jellegű, de hogy normálisat lámpással kell keresni közöttük, az biztos.
Harminc éve játszanak az életünkkel, ennyi idő alatt Kádár egy élhető, virágzó országot teremtett ott, ahol ilyen előtte soha nem volt.
Most már – úgy tűnik – nem is lesz darabideig.

ITT OLVASHATÓ

ISTENEM, LÁTOK!

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.12.27.

Mivelhogy elmúltak az ünnepek, a férgek pedig fába szorultak, az ember kitörli a füléből a bejglit, újra belép az aréna ajtaján, elfelejti a csízeket, és leginkább Kovács Zoltán jut az eszébe. Mert elmúlt a kegyelmi állapot. Tele volt az éter ez alatt a pár nap alatt is azzal, hogy a The New York Times felfedezte a spanyolviaszkot, megállapítva, hogy kies hazánk fasizmustól szenved, annyi engedménnyel, hogy Gestapo még nem működik.

Két dolog egyből eszembe ötlik most emiatt. Az egyik, hogy Kovács Zoltán eleddig nem szólalt meg az ügyben – ezért gondoltam rá egyből forró szeretettel -, nem küldött el senkit a francba, mert nem tud magyarul, és nem habzott a szája Sorostól vagy a mosószappantól. A másik pedig, hogy mindenki orrba-szájba idézgeti, képletesen lobogtatja, hogy na, ugye, a jenkik is megmondták, ugye, most aztán már elég, ha már ők is.

Én is – teszem hozzá szerényen -, és már évek óta meg szakadatlan. És még sokan mások is. Úgy néz ki momentán, valami olyan betegségben szenved itt az eszmélni még képes népek többsége, mint Sheldon. Ő, amikor Leonard mondott neki valami okosságot, örült, és azt hangoztatta, ez nagyon jó, kár, hogy nem a tévében hallotta. A magyar is, ha a Józsi mondja, nem érdekli, de ha a NYT akkor az már döfi és megfontolandó. – Ezért fogunk megdögleni.

Nem ártana megbecsülnünk egymást ugyanis, és hinni annak, aki ugyanazt éli át, amit mi. Egyébként verseny is kerekedett a felfedezésből, az Amerikai Népszava fölhorgadt, döngette a mellét – ez jó kép, csak nem röhögni -, hogy “A New York Times utolérte az Amerikai Népszavát”. És még arra is hivatkozik, hogy ők már 2011. május 18-án kijelentették, hogy itt fasizmus van, győztek tehát, és nem is mellbedobással. Majd elsorolják azt, amit én évek óta naponta mondok...

ITT OLVASHATÓ

A KARÁCSONYI NYUGALOM ALATT SEM LETT JOBB A MAGYAR KORMÁNY SAJTÓJA A VILÁGBAN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.12.27.

- Magyarország a tüntetésekkel visszaszerzi nemzetköz becsületét, már látni, hogy a király meztelen, az udvar pedig sebezhető 

- Orbán Viktornak továbbra is a bajkeverésen jár az esze, ajánlatos, hogy az EU és a NATO minden eddiginél éberebb legyen, az emberek pedig igenis vonuljanak ki az utcára, amint azt látják, hogy országukban rosszabbra fordulnak a dolgok

- Az Auróra, mint az államhatalom esküdt ellensége

Die Zeit

A magyarországi tüntetések azt tanúsítják, hogy az ország több mint a tekintélyelvű kormány. Amikor a magyar helyzetről esik szó, Nyugaton a legtöbbször az jut az emberek eszébe: rezsim, jobbratolódás, elnyomás, sőt diktatúra. A jelentések elsősorban a negatív fejleményekre összpontosítanak, tehát arra, ami aggodalmat kelt. Márpedig rossz dologból sok van Orbán Viktor földjén. Főként ott, ahol a kormány megpróbálja leépíteni a jogállamot. Csakhogy ez a fajta megközelítés odavezet, hogy a távolból már nem látni azt, ami reményt nyújt. Pedig a hónap közepe óta tízezrek vonulnak az utcára. A túlmunka szabályozásából valóban főként a német cégnek húznak hasznot, ahogyan azt Szíjjártó Péter elismerte. Merthogy olcsón tudnak termeltetni. Csupán a munkavállaló jár rosszul. A tiltakozók ellen a hatalom minden lehetséges eszközt bevet. Az állami média árulónak állítja be az ellenzéket.

Ám egyáltalán nem lehet egységes ellenzéki mozgalomról beszélni, a paletta a szélsőjobbtól egészen a baloldalig terjed. De itt is az nyilvánul meg, hogy az emberek dühösen reagálnak egy szociális kérdésre. Annak idején a Fidesz hatalmasságai keltek fel a kommunista diktatúra ellen, most ugyanők ütköznek ellenállásba – ellentmondásos politikájuk miatt, éspedig nem először. Orbán pár éve ejtette az internetadót. A megmozdulásokat mégsem lehet magától értetődőnek venni, mivel az eltelt 3 évben még élesebb lett az elnyomás. Bárki szólal meg, a kormány úgy állítja be, hogy a bírálat árulás a hazával szemben. Meg hogy azt Soros megbízásából Brüsszel ösztökéli. A cél pedig a migráció elősegítése volna. Aki mégis tüntet, az sokat kockáztat – a demokráciáért. Ezért fontos kimondani, hogy Magyarország nem csupán az autoriter hatalmat jelenti, létezik harcos ellenzék. Aki ezt nem veszi észre vagy elfelejti, az Orbánnak tesz nagy szívességet.

Politico

Orbán Viktor a megmozdulások és a több mint 50 letartóztatás ellenére továbbra is meglehetősen népszerű, főleg vidéken. Megfigyelők azonban a kormányfő magabiztos karácsonyi nyilatkozata ellenére arra figyelmeztetnek, hogy a közösségi média megtörheti a hatalmát. Egy névtelenséget kérő korábbi magyar tisztségviselő úgy értékelte, hogy kiderült: a király meztelen és az udvar sebezhető, amivel a legutóbbi viharos parlamenti ülésre utalt. A Facebookon sugárzott képek egy megrendült és önbizalomnak híján levő miniszterelnököt mutattak. A következő nagyszabású demonstrációt a jövő hónap elejére tervezik, és szó van általános sztrájkról is. Ez azonban kemény dió, mert a szakszervezetek viszonylag gyengék és sok szállal kapcsolódnak a Fideszhez.

Az anyag megszólaltatja Szél Bernadettet, akin még mindig látszanak annak a jelei, hogy szó szerint kihajították az állami tévé székházából. Azt mondta, ilyen még nem történt az elmúlt 28 évben, mármint hogy a rendőrség nem volt hajlandó segíteni a parlamenti képviselőknek, vagyis nem a nép oldalán állt. A cikk idézi Donáth Annát, a Momentum alelnökét, aki történetesen az egyik 56-os hős unokája, és aki azt nyomatékosította a múlt pénteki megmozduláson, hogy 2019 az ellenállás éve lesz. A részvevők nagy része fiatal volt, és nekik egyre inkább elegük van Orbán Viktorból.

Le Figaro
A magyar lakosság öregszik és száma egyre csökken, a kormány azonban továbbra is elveti a bevándorlást. Orbán Viktor inkább a családok támogatásával igyekszik megállítani a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. Egy anyára statisztikailag kevesebb, mint másfél gyerek jut, így 1980 óta folyamatosan kisebb és kisebb a lakosság létszáma. A pár napja véget ért családügyi konzultációt az egyik érintett, egy kétgyermekes anyuka az ablakon kidobott pénznek tartja, mert úgy gondolja, hogy az csakis a Fidesz-híveknek szólt. Olyannyira, hogy a kérdőívet odaadta a kicsiknek, legyen min rajzolniuk. Ezzel szemben azt mondja, hogy a bölcsődékben katasztrofális a helyhiány. A magyar állam azonban igen nagyvonalú a családokkal szemben.

Melegh Attila, a KSH munkatársa arra figyelmeztet, hogy ha marad a halálozások jelenlegi üteme, akkor a lakosság száma 2070-re 6-8 millióra esik vissza. Csakhogy mivel mind kevesebb nő van szülőképes korban, nem lehet várni, hogy megugrik a születések száma. Ráadásul a mortalitás magasabb, mint az többi uniós országban és akkor még nem említettük a nagyarányú kivándorlást. Úgy becsülik, hogy 2010 óta 600 ezer ember hagyta el az országot. Ez pedig komolyan veszélyezteti a nyugdíjak kifizetését, valamint a szociális biztonságot. A demográfus azt mondja, hogy a társadalmi juttatások hatása kedvező, illetve, negatív volna, ha leállna, ahogyan az 1995-ben egy neoliberális fordulat során történt. És a magyarok félnek, mert az emberek a globalizáció kellős közepén mennek el, és ez elég ahhoz, hogy fenntartsa a nacionalizmust...

ITT OLVASHATÓ

LEVÉL A NYUGDÍJASOKNAK

ÉLET ÉS IRODALOM / IRODALOM
Szerző: SPIRÓ GYÖRGY
2018.12.19.

Mélyen tisztelt XY nemzettárs(nő)!

Hogyléte és megléte iránt érdeklődünk, minthogy Ön a mi számunkra fontos úgy is mint egyén, de főleg mint nemzetünk alkotóeleme, akinek hosszú távú, huzamosan fennálló egészségében és jókedvében bizton reménykedünk.

Amennyiben azonban, reményeinkkel ellentétben, Ön már nem él, és levelünkre, amit az első levelünkre adott válasz hiányában másodszor is kiküldünk, másodszor sem válaszol, legnagyobb sajnálatunkra Önt törölnünk kell a nyugdíjra jogosultak listájából, és a továbbiakban Önt a fájdalmas veszteségeink között fogjuk számontartani.

Hazánk jelenlegi és jövőbeli gazdasági helyzetében, éppen az Önök érdekében, nem engedhető meg, hogy az Ön nyugdíját illetéktelenek (rokonok vagy szomszédok) vegyék fel az Ön személyes elhunyta után, és ezzel az államot megrövidítsék.

Az Ön válaszát megkönnyítendő az illetékesekkel való levelezését digitális formában bonyolítjuk. Nem szükséges ehhez az Ön részéről semmi más, mint hardver, szoftver és némi jártasság a számítógép kezelésében. Hogy Önt semmiféle kár ne érje, a hardver és a szoftver beszerzését, amennyiben Ön egyikkel, másikkal vagy egyáltalán nem rendelkezik, a magyar állam hosszú lejáratú (akár harminc évig terjedő) hitellel segíti, ami az Ön nyugdíjas életkorát figyelembe véve nemzetközi viszonylatban is méltányosnak mondható, és a kívánt gépek és programok vásárlásának önrészét a minimálisra csökkenti. Amennyiben Ön a rendeletileg kijelölt típusú hardvert és szoftvert választja, állami támogatást a helyi kormányszerveknél a műszaki ablakban igényelhet személyesen a hét öt munkanapján munkaidőben, a négyoldalas kérőlap ára 1640 Ft + áfa, a kérőlap árának előlegét speciális hiteltörlesztési feltételekkel a szociális, vallási és földmérési ablaknál lehet kérvényezni hétfőnként délután hat és fél hét között. A kérvényt két tanúnak kell láttamoznia, akik vérrokonok és közeli – kétszáz méteren belüli – szomszédok nem lehetnek. A vérrokontalansági és szomszédtalansági igazolást a helyi kormányhatóság szociális, vallási és földmérési osztálya adja ki a hét öt munkanapján munkaidőben, a tanúk és az Ön személyes jelenlétében.

Amennyiben Ön más típusú hardvert és szoftvert használ, mint az központilag elő van írva, azokat a területi kancellária műszaki osztályán hitelesíttetnie kell. A szoftverrel ellátott hardver beszállítását Önnek kell megoldania.

Ahhoz, hogy Ön a mi következő levelünket megkapja, regisztrálnia kell az ügyfélkapun, a „nyugdíjcélú levelezés” ikonra kétszer rákattintva. A legördülő válaszból a „válasz másodszor” lehetőséget kell választania, és az üresen hagyott négyzetes mezőben legföljebb 200 karakterben megírhatja nekünk, hogy Ön azzal a nyugdíjassal azonos, akinek a kilétét, főképpen pedig a meglétét meg szeretnénk állapítani. A személyazonosság igazolását több lépcsőben lehet elvégezni. Először elektromos aláírásért kell folyamodnia a szerver üzemeltetőjénél. Meg kell adnia nevét, becenevét, állandó lakhelyét, születési helyét, idejét, anyja nevét, legmagasabb iskolai végzettségét, személyi számát, taj-számát, adóazonosítóját és/vagy adószámát. A hitelesítés véglegesítéséhez jobb kezének öt uj­járól ujjlenyomatot kell adnia, amit a szabvány tableteken az enter gomb használatával végezhet el. Ujjhiány esetén a tabletek szelfigombját benyomva íriszdiagnosztikával válthatja ki a hiányzó egy vagy két ujját jobb és bal szemének beszkennelésével. Régebbi típusú számítógépekkel az ujjlenyomat adása nem végezhető el; ha ilyen gép van a birtokában, szíveskedjék befáradni az ügyfélirodára, és ott az azonosítását a munkatársaink elvégzik.

Mindenképpen kapni fog egy 16 karakterből álló ideiglenes technikai jelszót, amit mentsen el és hordozzon magával, de a személyazonosságát igazoló okmányoktól elkülönítve. Az ideiglenes technikai számot a számunkra megírt válasz elküldése után cserélje le másik 16 karakteres, szintén véletlenszerűen generált technikai számra, mert biztonsági okokból ugyanaz a technikai szám a levelezés során kétszer nem használható fel. Azt ajánljuk, hogy az egyszerűség kedvéért mindkét – vagy később az összes – technikai számot őrizze meg, mert viták esetén, a bíróság előtt is, jól jöhetnek Önnek. A továbbiakban a bejelentkezéshez már csak a felhasználónevet és a jelszót kell megadni. A jelszóváltás kéthavonta esedékes, az előzőkhöz hasonló jelszót a rendszer nem fogad el. A jelszó megújításának elmaradása esetén új jelszó az okmányirodában csak személyesen igényelhető, ennek elmulasztása jogvesztéssel jár. A jogvesztett nyugdíjas járandóságát a többi nyugdíjas között a rendszer egyenlő arányban osztja fel. Átlagnyugdíjjal számolva ez a havi 130 500 Ft-os átlagnyugdíj 2,8 milliomod része, kerekítve 0 egész 47 ezred forint, ami a nyugdíjszámlán kerül jóváírásra...

ITT OLVASHATÓ

A NEW YORK TIMES UTOLÉRTE AZ AMERIKAI NÉPSZAVÁT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.12.25.

A New York Times karácsonyi számában egyértelműen azt írja, hogy Magyarországon fasiszta állam működik, amely demokráciának álcázza magát, de nem az. Ezzel a New York Times csaknem nyolcéves késéssel utolérte az Amerikai Népszavát (Bartus László: Az Unió első fasiszta állama, 2011. május 18.). A lap teljesen világossá teszi, hogy a klasszikus fasizmus és Orbán fasizmusa közötti különbség abban áll, hogy Orbán nem fizikai erőszakkal, hanem látszólag törvényes eszközökkel építi ki és hozza létre ugyanazt. Ez a “találmánya” lényege, de ez lényegileg semmi különbséget nem jelent. Mindezt csupán az tette lehetővé, hogy nem szorult erőszakra. Amint ez megváltozik, Orbán rendszere ugyanolyan látható fasizmus lesz, mint bármelyik elődje. A fizikai erőszak a forma, a lényeg a jogfosztás.

Ezt az Amerikai Népszava évek óta írja, de Magyarországon még most sem fogadják el ezt az egyértelmű igazságot. Mert ha elfogadnák, akkor Orbán nem működtethetne egy fasiszta rendszert a demokrácia látszata alatt. Ehhez kellett az értelmiség, a politikai ellenzék és a magyar nép semmittevése. Azoknak az egyszerű embereknek, akik nem látnak át ilyen folyamatokon, és az Orbán által megszállt propaganda hazugságain élnek, van mentségük. De azoknak a budapesti liberális demokrata értelmiségieknek, akik úgy tettek, mintha a látszatot el kellene fogadni valóságnak, és letagadták a látszat alatti valóságot (vagy bagatellizálták azt), azoknak nincs mentségük. Azoknak sincs mentségük, akik hivatásszerűen foglalkoznak politikával, politikusok vagy politológusok, akik a mai napig hazudoznak Orbán rendszeréről...

ITT OLVASHATÓ

RÁADÁS: FILIPPOV GÁBOR: A HIBRID ELLENFORRADALOM KORA

24.HU 
Szerző: FILIPPOV GÁBOR
2018.07.31.

Nem burokban élünk. Ami Magyarországon és a magyarokkal az elmúlt évtizedben történt (tömören fogalmazva: a demokrácia, illetve a jogállamiság leépülése), távolról sem elszigetelt eseménysor. Nem magyar, de még csak nem is kelet-európai betegség, hanem egy világtrend újabb és közelibb tünete. Nem a „mutálódott fasizmus” (Ungváry Rudolf) megjelenése, nem is „az ötvenes évek visszatérése” vagy a „posztkommunista maffiaállam” (Magyar Bálint) tombolása, hanem egy új kontextusban fejlődő, saját logikával és jellegzetességekkel bíró, mindenekelőtt pedig globális jelenség.

Az ezredforduló óta autoriter járvány dúl a világban. Terjedését csak felgyorsította a 2008-ban kirobbant pénzügyi és gazdasági világválság, illetve látványosabbá tette, hogy a fertőzés az Európai Unióban, majd az Egyesült Államokban is felütötte a fejét. A baj kiterjedtsége és ismétlődő mintázatai ugyanakkor hozzásegíthetnek, hogy egyáltalán meg tudjuk nevezni, képesek legyünk értelmezni saját közelmúltunkat és jelenünket.

Elavult összehasonlítások, féligazságokon alapuló azonosítások nemcsak a tisztánlátásunkat, de reakcióinkat is elkerülhetetlenül torzítják, ami szubjektív zavarodottsághoz és a meg nem értett folyamatok, jelenségek hosszú távú konzerválódásához is vezethet.

A demokrácia harmadik hulláma

A kilencvenes évek a demokráciával mint egyetlen tartósan életképesnek tartott társadalmi-politikai rendszerrel kapcsolatos optimizmus évtizede volt. A Freedom House éves jelentései alapján 1974-ben 42, közvetlenül a Szovjetunió összeomlása előtt pedig 65 államot lehetett „szabadnak” minősíteni, vagyis olyan jogállamnak, ahol meghatározott időközönként szabad és demokratikus választásokat tartanak, és stabilan biztosítottak az alapvető emberi és polgári jogok. Ez a szám 2005-re 89-re növekedett, további 30 úgynevezett „választási demokráciával”, vagyis olyan állammal kiegészülve, amelyben teljesültek a demokratikus választások minimális kritériumai, de a jogállamiság területén már voltak hiányosságok. A demokratizálódás úgynevezett harmadik hulláma (amely a hetvenes években indult Portugáliában, Spanyolországban és Görögországban, majd a közép- és kelet-európai rendszerváltásokban tetőzött) világméretűnek bizonyult. Nemcsak az egykori szovjet blokkban (így Magyarországon), de Latin-Amerika (Argentína, Brazília, Mexikó, Guatemala stb.), Afrika (Benin, Mali, Ghána stb.) és Ázsia (Dél-Korea, Fülöp-szigetek, Tajvan stb.) számos országában is bizakodásra okot adó változások történtek. A folyamat többé-kevésbé azonos sémát követett: az állam hatalmának radikális (ön)korlátozása; az egypárti struktúrák leépülése, az állam és a társadalom különválasztása; a versengő többpártrendszer és a rendszeresen megtartott választások intézményesülése; a joguralom és a független alkotmányos intézmények kiépülése; a civil szervezetek és a szabad sajtó burjánzása; összességében a politika mint a közös ügyek megbeszélésének és intézésének decentralizálódása, „társadalmi üggyé” válása.

A demokrácia diadalmenetének nemzetközi hátterét az egyetlen autoriter szuperhatalom, a Szovjetunió összeomlása teremtette meg. Ezzel egyrészt a befolyási övezetében tapasztalt demokratikus törekvések azonnali elfojtására bármikor kész katonai hatalom tűnt el (lásd a magyar 1956-ot és a csehszlovák 1968-at). Másrészt a kommunista diktatúra a közvetlen érdekszféráján kívül fennálló önkényuralmi rendszereket sem volt képes tovább segíteni pénzügyi támogatással, diplomáciai segítséggel vagy éppen elnyomó minták közvetítésével. Ennek is volt köszönhető, hogy a szovjet összeomlást követően a keleti blokk határain túl is dominóként dőltek vagy legalábbis rendültek meg a világ önkényuralmai. A fő versenytárs kidőlésével

az Egyesült Államok mint egyedül talpon maradt szuperhatalom hegemóniája a nemzetközi kapcsolatok területén ideiglenesen egy morálisan megkérdőjelezhető és fenntarthatatlan helyzethez vezetett: az unipoláris, vagyis egyetlen szereplő által meghatározott világrend kialakulásához.

Az új egyensúlytalanságnak azonban volt egy kedvező mellékterméke is: a liberális demokrácia mint nemzetközi politikai minta uralkodóvá válása. Az Egyesült Államok sokat és joggal bírált úgynevezett „demokráciaexportja” a közkeletű tévedéssel szemben nem csupán az irakihoz vagy afganisztánihoz hasonló katonai beavatkozásokban öltött testet. Az úgynevezett „demokráciasegély”, illetve a „feltételes gazdasági segítségnyújtás” alkalmazásával az USA (majd a kilencvenes évek közepétől az ENSZ és az EU, benne Magyarországgal) nagyon egyszerű elvet vezetett be a nemzetközi fejlesztési politikában: aki pénzügyi és gazdasági segítséget szeretne, annak demokratikus reformokat kell felmutatnia, illetve tolerálnia kell a civil szervezetek legális működését. Évek-évtizedek óta hatalmon lévő diktátorok (például Kenyában és Ruandában) csak úgy tudtak kievickélni az országuk stabilitását fenyegető gazdasági nehézségekből és diplomáciai elszigeteltségből, hogy többpártrendszert, szabad választásokat, független alkotmányos intézményeket teremtettek, vagy legalább enyhítettek az ellenzéki erőkre gyakorolt szorításon: engedték a civil szervezkedést, több jogot adtak a nőknek, a szexuális kisebbségeknek. Nem demokratikusnak lenni nemcsak „büdös”, de rendkívül költséges luxussá is vált a nemzetközi porondon...

ITT OLVASHATÓ

RÁADÁS: "A SIMICSKAMINT MŰFAJ SZŰNIK MEG" - FRIDERIKUSZ SÁNDOR INTERJÚJA

GALAMUS
Szerző: FRIDERIKUSZ SÁNDOR
2015.02.16.

Az ATV Friderikusz című késő esti műsorában 2015.
február 10-én elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.


Friderikusz Sándor: – Magyar Bálint szociológussal, a Magyar polip, a posztkommunista maffiaállam című kétkötetes tanulmány-gyűjtemény szerkesztőjével és tanulmányírójával a Simicska–Orbán-konfliktust a maffiaállam rendszerébe illesztve próbáljuk meg értelmezni. Ez a vita legalább annyira szól a politikai befolyásról, mint a pénzről. Mindez tökéletesen megfelel az Ön jóval korábban megalkotott elméletének, ugyanis Simicska Lajos hosszú időn át nemcsak bennfentes szereplője volt Orbán körének, hanem Orbánnal már-már egyenrangú szereplője is. Az Ön által maffiaállamnak nevezett szervezetben viszont senki sem lehet egyenrangú a keresztapával.

Magyar Bálint: – Valóban, különösen meghatározott történelmi helyzetekben ez beletartozik a rendszer logikájába. Több szempontból is. Persze nemcsak a maffiaállam keretébe. Látjuk, hogy amikor autokraták, diktátorok felnőnek szinte a semmiből, az egykori harcostársak elhullnak körülöttük, s csak a szolgák és a strómanok maradnak. De egy ilyen típusú rendszerben természetesnek tekintem, hogy nem kíván kvázi tiszteletbeli keresztapává válni az a vezető, akinek a teljes gazdasági kapcsolatrendszere korábban egy személyen keresztül bonyolódott. Ellenzékben ugyanis elengedhetetlen volt, hogy összetartsák azt a politikai erőt, amelyet Fidesznek hívnak – hogy a párt ne széledjen szét, túlélje az ellenzéki időszakot –, de az államhatalmi időszakban ere már nincs szükség.

– Sokan sokféleképpen megpróbálták rendszerként leírni az Orbán-féle politikát. Kornai János közgazdász például a kíméletlen centralizációra és államosításra helyezi a hangsúlyt, de Csanádi Mária közgazdász is közzétett egy nagyon érdekes írást arról, hogy a Fidesz hogyan alakította ki a maga egypártrendszerét, amelyben „egy politikai alakulat, jelenleg a Fidesz, csakúgy, mint annak idején a kommunista pártok, fokozatosan társadalmi rendszerré alakul”. Ki is fejti részletesen, miben áll az egy párt társadalmi rendszerré alakulása. Ön azonban még mindig azt állítja, hogy a maffiaállam az adekvát leírás. Miért?

– Önmagában a centralizáció, illetve egy párt dominanciája a közhatalmi térben legitim eszköz. Itt azonban a centralizációnak sem az a célja és funkciója teljesen, mint bármilyen más diktatúrában, mondjuk egy kommunista diktatúrában. Másrészt a párt sem a tényleges hatalom birtokosa. A maffiaállamban a fogadott politikai család felső régiója hozza a tényleges döntéseket. Ha megnézzük, hogy a tényleges döntések formalizált testületekben születnek-e, kiderül, hogy nem. Senki sem gondolja komolyan, hogy egy kormányülés ténylegesen dönt hatalmi és gazdasági kérdésekben. Senki sem gondolja komolyan, hogy a Fidesz elnöksége döntene bármiben is. Mindez csak lepapírozása máshol született döntéseknek. Az természetes, hogy a pártelnökség vagy a frakció rábólint már eldöntött dolgokra, de a legtöbb esetben arra sincs szükség, hogy rábólintsanak.

– Mert egy ember dönt?

– Nem pusztán egy ember. De ha több ember dönt is, nekik nincs formális funkciójuk. Mondjuk Habony Árpádnak vagy korábban Simicskának semmilyen szervezeti rendszerben nincs ilyen helye. Egy helye van, az, amelyet a politikai családban foglal el. Csak így írható le a döntési mechanizmus. Nem találunk olyan döntéseket, amelyeket ténylegesen a pártközpont vagy a kormány hozott volna. Ez nem úgy működik, mint a kommunista diktatúrában. Ha abból az időből a titkos jegyzőkönyveket, napirendeket elővesszük, látjuk a döntések nyomait, hiszen a teljes hatalmi harc a Politikai Bizottságban zajlott a különböző áramlatok között. Bárkinek, akinek hatalma volt, a Politikai Bizottság tagjának is kellett lennie. A Fideszben viszont mellékes, hogy kik az alelnökök vagy az elnökség tagjai, mert semmilyen tényleges hatalmuk nincsen. Ugyanakkor fel lehet sorolni embereket – bár ez most éppen változóban van –, akiknek semmilyen formális pozíciójuk nincsen, mégis rendelkeznek hatalommal. Ez nem más, mint a maffiacsalád szervezési rendje állami szintre emelve: itt a kvázi fogadott család nem a fizikai erőszak és fizikai fenyegetés eszközeivel él, hanem az államhatalom vértelen kényszerítő eszközeivel.

– Tehát mondhatjuk azt, hogy a központosítás és az egypárti hatalmi centrum tulajdonképpen előfeltételei az Ön a maffiaállamának? Hiszen aki mindent uralni akar – a köz- és magánpénzt, a piacot, az iskolát, az önkormányzatokat, sőt még az emberi lelkeket és agyakat is –, annak erősen központosítania kell annak érdekében, hogy ne legyen semmiféle alsóbb, illetve vele azonos szintű autonómia, sőt, egy gépezetként működő pártot is ki kell építenie, amely az ő akaratának van alávetve.

– Igen. Előfeltétel a politikai hatalom monopolizálása. És az első előfeltétel, hogy a keresztapa önmaga alá gyűrje be a pártját: a Fideszben sincsenek tényleges testületi döntések, hiszen az összes pozíciót, még a parlamenti képviselői helyeket is Orbán személyes kegyként osztogatja. Szimbolikusan is: oda kell járulni a keresztapa elé, a magánbirtokára, és hűségesküt tenni, csak ez után lehet bárki választókerületi főnök vagy képviselőjelölt. Mindenki személyesen Orbánnak köszönheti a pozícióját.

– Igen, a 2010-es választás előtt ez volt a helyzet. A felcsúti birtokra kellett elmenni minden képviselőjelöltnek.

– Olyan vita a Fideszben nincs, mint a többi pártnál, hogy az országos tanács az elnökség által előterjesztett listán változtatásokat hajt végre. Olyan sincs, hogy megszavazzák, ki hányadik helyre kerüljön a listán. A Fidesznél egy személy dönt. Először a pártot kellett önmaga alá rendelnie, így aztán a kétharmados többség már lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal rendelkezzen. Ez teszi lehetővé aztán a kívánatos centralizációt is, nemcsak az államgépezetben, hanem a korrupciós csatornák terén is.

– Vagyis Orbán Viktor állama arról szól, hogyan lehet a korrupciót is egyetlen kézben összpontosítani? Mert az egyszemélyi teljhatalom mi mással tarthatná kézben, illetve féken a gazdaság és politikai sokféle érdekű és sok színű világát, ha nem úgy, hogy csak rajta keresztül lehet bármilyen pozícióhoz, vagyonhoz, előnyhöz hozzájutni?

– Valóban így van. De ez a hagyományos maffiánál is így van, amely nem maffiaállamként működik. Ott is felszámolják, ahogy Eric Hobsbawm írja, a magánbanditizmust, gyakorlatilag védelmet biztosítanak annak, akit egyébként védelmi pénzek fizetésére kényszerítenek. És ez a lényeg: a hagyományos korrupcióval szemben – vagyis ahol kenőpénzt alkalmaznak, azaz a gazdasági szereplő, az aktív fél megken egy-egy hivatalnokot, s a korrupció egyéni alkuk sokaságán keresztül zajlik – itt megfordul a viszony: az állam kényszeríti a gazdaság szereplőit, hogy védelmi pénzeket fizessenek. Ez nem pusztán abban az értelemben korrupció, hogy pénzre megy: a keresztapa tulajdonviszonyokat rendez át és sorol be maga alá, tehát centralizál. Így aztán ha a hagyományos korrupciós mutatókat nézik, lehet, hogy Magyarországon a korrupció mértéke csökken, de ez annak köszönhető, hogy például felemelik a közbeszerzési értékhatárnál azt a szintet, amely alatt nem kell közbeszerzést kiírni, és úgy szocializálják a versenyzőket, hogy tudják, úgyis vesztenek, ha nincs előre megbeszélve a dolog, és ha nem tartoznak valamelyik oligarchához. Így aztán a „kívülállók” már el sem indulnak. Nagymértékben megnőtt azoknak a pályázatoknak a száma, ahol egy induló van. Nemzetgazdasági vagy nemzetbiztonsági szempontból kiemelt beruházásnak minősítenek szinte bármit, hogy ne kelljen közbeszerzést alkalmazni. Tehát itt már meg sem jelenik a hagyományos mutatók szerint a korrupció. Az államhatalom monopóliuma révén lényegében legalizálják a korrupciót, rendszerbe szervezik. Van az az amerikai mondás, hogy don’t steal, the government hates competition, azaz ne lopj, mert a kormány nem szereti a konkurenciát. Ezt átvitt értelemben az adókra mondták annak idején. Itt szó szerint alkalmazzák...

ITT OLVASHATÓ

RÁADÁS: PÉLDA A DEMOKRATIKUS KÖZHATALOM KIALAKÍTÁSÁRA: A RENDŐRSÉG DEMOKRATIZÁLÁSA

GALAMUS
Szerző: KRÉMER FERENC
2012.08.30.

1. rész: Csak a demokrácia!

2. rész: Előfeltételek – A hatalom identitása

3. rész: Előfeltételek: A rendőrség a politikai 

intézmények rendszerében

4. rész: Hatékonyság és társadalmi hatás

5. rész: A foglalkozási kultúra reformja

6/1. rész: A kultúra reprodukciója. Oktatási reform.
Felsőoktatás. Mi legyen a célja?

6/2. rész: A kultúra reprodukciója. Oktatási reform.
Kiből legyen rendőr?

6/3. rész: A kultúra reprodukciója. Oktatási reform.
Mit és hogyan oktassunk?

7/1. rész: A kultúra reprodukciója. Szervezeti struktúra

7/2. rész: A kultúra reprodukciója. A parancsuralom vége

8. rész: Amit fel kell számolni és amit létre kell hozni

...A rendőrség, hasonlóan a közhatalom más intézményeihez nem jobboldali és nem baloldali. Viszont felépülhet és működhet antidemokratikus, illetve demokratikus módon. Sokan és sokszor leírtuk és elmondtuk már, hogy a jelenlegi magyar rendőrség antidemokratikus jellegű, de még ebben a formájában sem volt megfelelő az orbáni új rendszer (a Nemzeti Együttműködés Rendszere) számára, és szinte azonnal hatalomra jutása után hozzálátott az átalakításához, vagy mondjuk inkább úgy, a szétzilálásához. Az átszervezés következménye pedig az lett, hogy a rendőrség még a korábbiaknál is alkalmatlanabbá vált a társadalmi problémák kezelésére. Alkalmatlansága pedig a politikai hatalomtól való függésének arányában folyamatosan növekszik. Senkinek se legyen kétsége, bár a rendőroktatásban vannak súlyos hiányosságok, mégsem a rendőrök szakmai tudása akadályozza, hogy feloszlassák a pogromra készülő félkatonai, rasszista alakulatokat. A döntés a kormány politikusainak kezében van, ők pedig nem akarnak szembeszállni a gárdistákkal és a mögöttük lévő újfasiszta párttal, még az is lehet, hogy kedvesek a szívüknek.

Röviden összefoglalva a jelenlegi magyar rendőrség szaktudását, kompetenciáit, kultúráját, működésmódját és felépítését tekintve egyaránt alkalmatlan a demokráciában megkövetelt feladatoknak az ellátására, ezért minden egyes ízében meg kell változnia ahhoz, hogy hozzá tudjon járulni az élhető közösségek létrejöttéhez és fennmaradásához. A jelenlegi rendőrség nem alkalmas a helyi problémák megértésére, sem a társadalmi kooperációra, tevékenysége sok esetben nem csökkenti, hanem növeli a feszültségeket – jó példa erre Gyöngyöspata, Devecser vagy Cegléd. (A szélsőjobboldal agresszív akciói éppúgy nem kaphatnak helyet a demokráciában, ahogyan a terrorizmus sem. A kettő között egyébként is rendkívül szoros a kapcsolat, a Jobbik gárdáinak támadásait nyugodtan nevezhetjük a társadalom elleni terrortámadásoknak.)

Teljesen mindegy, hogy konzervatív vagy szociáldemokrata oldalról nézzük a rendőrséget: neki képesnek kell lennie arra, hogy elfogadja és a magáénak vallja a demokratikus értékeket, a társadalmi státustól és minden egyébtől független egyenlőséget és a szabadságra való azonos jogot. Ez többek között azt jelenti, hogy bár a mindenkori kormányzat irányítja a rendőrséget mint szervezetet, biztonságpolitikai célokat tűz elé, meghatározza a költségvetését stb., a rendőrség mégsem a kormányt szolgálja, hanem a demokráciát, közvetlenül pedig a demokrácia működését leíró jogot. Vagyis van a rendőrség működésének egy olyan területe, ahová csak közvetett eszközökkel és sokszor csak pártközi konszenzussal tud belépni a kormány, és amennyiben nem így tesz, az épp olyan bűncselekmény, mint a bolti lopás, és a rendőrnek nemcsak joga, de erkölcsi kötelessége is nyilvánosan fellépni ellene.

Aztán a rendőrségnek arra is képesnek kell lennie, hogy megértse a helyi társadalmak folyamataiból eredő problémákat, és a polgárokkal, valamint a helyi társadalom intézményeivel együtt optimális megoldásokat találjon rájuk. Mivel ezek a problémák rendkívül sokrétűek és a feltételektől függően változónak, a rendőröknek képzetteknek kell lenniük. Rendkívül fontos, hogy a beavatkozás, illetve a problémakezelésben való részvétel módjának megválasztása szintén a rendőrség felelőssége. Ez azt jelenti, hogy a rendőrségnek számolnia kell azzal a hatással, amelyet a tevékenysége kivált, ez ugyanis a legfontosabb követelmény, amit egy demokratikus rendőrség elé kell állítanunk. Az erőszak, a mai kormányzat által ismert egyetlen módszer csak speciálisan alkalmazható, a rendőrség ugyanis már régóta nem erőszakszervezet. Az univerzális eszközként alkalmazott erőszak növeli a káoszt a társadalomban és növeli a korrupció valószínűségét is.

Ha demokratizálni akarjuk a rendőrséget, akkor azt kell végiggondolnunk, milyen feltételeket kell kialakítanunk ahhoz, hogy a fenti követelmények valósággá váljanak, és ne járjunk úgy, mint Pintér Sándor a két hét alatt megteremtett renddel. A sorozat további részeiben ezeket a feltételeket tárgyalom, a legvégén pedig azt, mi mindent kell felszámolni ahhoz, hogy demokratizálni lehessen a rendőrséget...

ITT OLVASHATÓ