LENGYEL LÁSZLÓ: TE ÁLMOS, SZEGÉNY MAGYARORSZÁG

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2023.06.24.

Orbán utolsó és egyetlen reménye, csodafegyvere Trump. Ami tragédia lenne Amerika és a világ számára – az Európa biztonságát, Ukrajnát feladó, hitelét vesztett USA –, az megváltás lenne Putyin és Orbán rendszerei számára.

Látod-e, mi ment végbe itt a világban, te szegény?

A következetes Európa- és Amerika-ellenes, oroszbarát magyar külpolitika megérlelte mérgezett gyümölcseit: az Orbán-rendszer nemzetközileg teljesen elszigetelődött. Már nincs pávatánc, nincs kettős beszéd magyar oldalról – és már nincs félreértés, nincs elfogadás, csak leszavazás és fenyegetés európai és amerikai részről. Magyarország nem akarja, nem tudja teljesíteni az EU 27 pontját, ezért nincs és az új Európai Bizottság felállásáig, döntési helyzetéig – 2024 végéig, 2025 elejéig – nem is lesz európai pénz, ami nélkül a rendszer rövidtávon zavarba került, középtávon nem tud növekedni, hosszútávon pedig működni.

Az egyre nehezebben finanszírozható magyar gazdaságban egyszerre magas az infláció és csökken a teljesítmény. A rendszer kalandor újraiparosításba kezdett, mindenekelőtt kínaiak behívásával egy energia-, munkaerő- és infrastruktúra-szegény országban, miközben leértékelte, perifériára taszította a humán szférát – egészségügyet, oktatást, önkormányzatokat, szociális ügyeket –, növelve a társadalom térbeli és rétegződési egyenlőtlenségét. A gazdasági kilátástalanság kiszámíthatatlanná teszi a ma még néma, megerőszakolt és magára hagyott társadalom viselkedését.

Minden lehetséges eszközzel folyik a rendszer észszerűtlen központosítása és szükségállapot-irányítása. Ez a személyes önkényrendszer az alkuképességük hiányában könyörtelen döntéseket hoz az egészségügyről, az oktatásról, a szociális szféráról, a kultúráról, az önkormányzatokról – mindazon intézményekről és társadalmi csoportokról, amelyek a társadalom céljait, értékeit és érdekeit hordozzák –, amiért érdemes egy emberi közösségnek élni és dolgozni. Ezért törésvonalak jelentek meg a hatalom belső körében három kérdéskörben: a) merre menjünk: Nyugatra vagy Keletre, Európa/Amerika vagy Oroszország/Kína felé; b) észszerű antiinflációs politikát folytassunk vagy erőltessük a növekedést és az iparosítást; c) több-központú, szakmai alapú válságkormányzásba fogjunk vagy egy kézből irányított és ellenőrzött, centralizációs propagandakormányzást.

A soktípusú válság (polycrisis), vagyis a klímaválság, a globális járvány(veszély), az orosz-ukrán háború és a világpolitikai, gazdasági és biztonsági következmények a világ ötödik (1918-21; 1938-41; 1944-45; 1989-91; 2021-) felosztásához vezetnek. Az amerikai külpolitika, szokásos módszere – a hideg zuhany s a meleg fürdő váltakoztatása – szerint először kemény intézményes feltételeket hozott létre Oroszország még erőteljesebb elszigetelésére, Ukrajna és rajta keresztül Európa megsegítésére, másodszor a Kínával szembeni biztonsági, fegyverkezési verseny nyugati egységének megteremtésére. Az USA igyekszik kihasználni a katonai fölényének kivételes erejét, védelmet ajánlva a világ konfliktusövezeteiben. Katonai képességekben Oroszország már nem, Kína még nem egyenlő ellenfelek, de fenyegetésük az ukrajnai háború és a tajvani helyzet árnyékában arra készteti szomszédaikat, hogy az amerikai védernyő alá bújjanak.

A hirosimai kiterjesztett G7 értekezlet „partvonalán” megjelenhetett Zelenszkij, első ízben találkozhatott Modival, az indiai „erős emberrel”. E találkozó és nyilván a nyugati hatalmak hatására Modi az Oroszország-semleges oldalról Ukrajna-semleges oldalra állt, immár a „háború” kifejezést használva. (Még nem tudni, India áthajózott-e a lazán egyesült Dél, a széttartó BRICS világából a G7, vagyis a Nyugat oldalára. Részben a világpolitikai helyzet alakulása, részben az évtizedes reflexek a Kínával szembeni területi konfliktusokban, megmutathatták Modinak, hogy többet remélhet a Nyugattól – katonailag Kínával és Pakisztánnal szemben az Egyesült Államoktól, Nagy-Britanniától, Japántól; gazdaságilag a magas technológiai és a felvevőpiacok dolgában Amerikától, Európától és Japántól –, mint Oroszországtól és Kínától.) Ugyancsak a G7-en jelentette be Biden hozzájárulását az F16-os vadászbombázók ukrajnai szállításáról.

A kínaiak számára világosan körvonalazódik milyen erős biztonsági hálót sző az Egyesült Államok országuk köré. A Quad mellett alakul egy háromoldalú, amerikai-japán-dél-koreai védelmi szövetség. Az USA katonai bázist nyit a Fülöp-szigeteken, és rávette Ausztráliát, hogy vegyen részt a Dél-kínai-tenger nyugati védelmében. Továbbá mindent megtett, hogy a vonakodó európai hatalmakat bevonja egy tajvani védelmi megállapodásba. Olyannyira, hogy Biden felkarolta Japán belépési szándékát a NATO-ba, ami a NATO-t európai biztonsági szervezetből világméretű kölcsönös biztonsági intézménnyé tenné. Az európaiak, különösen Macron Franciaországa, érthetően ellenezték az amerikai-japán tervet, mivel egyértelműen összekapcsolná az ázsiai biztonságot – Tajvan, Dél-Korea, Japán és a Dél-kínai-tenger kínai konfliktusait – az európaival, miközben jól jön Japán és Dél-Korea támogatása Ukrajnában. A G7 nyomást gyakorol Kínára, hogy álljon el Oroszország mellől, s valóban közvetítsen egy, a teljes ukrán szuverenitáson alapuló tűzszünetet/békét, és ne is gondoljon Tajvan erőszakos megszállására. Mindezzel az USA és szövetségesei jelezni kívánták Kínának és a világnak, hogy Kínát biztonsági kockázatnak tekintik, s e kockázat elhárítására minden eszközzel készek.

Európai hatásra Amerika a Kínával szembeni gazdasági „decoupling” magatartást „de-risking” formulára enyhítette. Igaz, mindezt azután, hogy Amerika az Ázsiából származó import 70 százalékos kínai részesedését 50 százalék alá vitte, az Inflation Reduction Act és a CHIPS and Science Act csomagokkal meghatározta az amerikai-kínai chip-, tech- és K+F-verseny feltételeit. A pekingi Hszi-Blinken találkozó jelezte, hogy mindkét fél kész az elhidegült kapcsolatok felolvasztására. A hideg télre következő tavaszi-nyári olvadás az amerikai-kínai viszonyban összefügg az amerikai belpolitikával; Biden bizonyította, hogy tud kemény lenni Kínával, ugyanakkor nem akar hidegháborúval nekimenni a választásoknak. Se a Biden-adminisztráció Amerikája, se Hszi kommunista Kínája nem érdekelt a deglobalizációban, a világméretű termelési láncolat regionális láncolatokká alakításában – a háborúskodás egy másfajta globalizáció új szabályai és intézményei körül folyik. Kérdés, vajon tartósan és milyen feltételek mellett képesek (együtt)működni a liberális demokráciák hagyományos világintézményei – az ENSZ és szakosított intézményei a megbénult Biztonsági Tanácstól az aktív szerepet vállaló főtitkárig, az IMF-től a Világbankig, a WHO-tól a WTO-ig stb. –, az új típusú világintézmények, mint a G20, a világszerződések, mint a klímaváltozásról szóló Párizsi Egyezmény; illetve a kínai indíttatású világszervezetek, mint a BRICS, a Sanghaj Megállapodás, az Új Selyemút, az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank; végül a regionális régi és új intézmények. A konfliktusok és kiegyezések arra utalnak, hogy aligha képzelhető el egy újabb „washingtoni konszenzus” vagy egy „pekingi konszenzus”, ahogy a két nagy külön megállapodása sem. Az ötödik felosztás nem annyira a befolyási övezetekről, hanem sokkal inkább a világ politikai, katonai, gazdasági intézményeinek új kombinációiról, versengéséről szól. Amerika és az egyesült Nyugat külön, vagy Kínával, Indiával, Brazíliával, netán egy másik Oroszországgal együtt határozzák meg mely univerzális intézmények, milyen univerzális szabályok szerint működnek.

Az elmúlt hetekben megmutatkozott, hogy a Nyugat biztonságpolitikai érdekeinek egysége nem egyenlő Amerika, Európa, Japán, Dél-Korea gazdasági érdekeinek közösségével. Az amerikai-kínai kereskedelmi, technológiai versengésben Európa és Japán egyértelműen jelezték, hogy önálló partnerei kívánnak lenni mindkét félnek, nem akarják, s részben nem is tudják feladni kínai kapcsolataikat. Az évtizedek óta gyakorolt politikai megoldást ajánlják mind Amerikának, mind Kínának: válasszuk el egymástól a biztonsági és a gazdasági kapcsolatokat, katonailag egyértelműen Amerika szövetségesei vagyunk, de gazdaságilag működhessünk együtt Kínával. Amerika: rendben, de most a gazdaság kulcságazatai nemzetbiztonsági kérdések. Európa és Japán válasza: határozd meg a tiltás és a tűrés területeit, de vedd figyelembe az érdekeinket! (Európa és Kína kölcsönösen a legnagyobb kereskedelmi partnerei egymásnak, és Európának élet-halál kérdés, hogy az eddigi könyörtelen energiaversenyt felváltó ritka földfémek versengésében, e földfémek legnagyobb részével rendelkező Kínával ne szakadjanak meg a kapcsolatai, ahogy a német autó- és a francia luxusipar se szakíthat legnagyobb piacával.)

A pártkongresszuson megerősített, de a lassuló gazdaság, a növekvő társadalmi elégedetlenség miatt egyensúlyozásra kényszerülő Hszi a kivárás, az áttelelés politikájáról áttért az offenzív politikára. Az emelkedő jólétet, biztonságot és Kína világelsőségét szimbolizáló Hszi elnök képe először a kínai emberéleteket védelmező pártvezérré változott, és most kezd átúszni a világ béketeremtőjének képébe. Hszi és az új kínai vezetés diplomáciai offenzívát kezdett Európában, Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten és Latin-Amerikában. Kína mindenekelőtt az USA-val szembeni „európai autonómiának” akart támasztékot adni, amikor elindította – francia közreműködéssel –, az ukrajnai békeközvetítés folyamatát. Hszi előnye, hogy tartós fegyverszünet/béke csak akkor lehetséges, ha Kína is garantálja. A kínaiak nem érdekeltek Oroszország győzelmében. Gyengülésére játszanak, csak nem akarják, hogy ezzel Amerika erősödjék Európában és Ázsiában. („Még soha nem találkoztam olyan orosz vezetővel, aki bármi jót mondott volna Kínáról, és sohasem találkoztam olyan kínai vezetővel sem, aki bármi jót állított volna Oroszországról” – nyilatkozta Kissinger. „Nem természetes szövetségesek.”)

A kínai diplomácia sikere, elsősorban Oroszországgal, másodsorban a Nyugattal szemben, hogy a közép-ázsiai országokat sikerült az orosz befolyási övezetből, nemcsak gazdaságilag, de alighanem katonailag is a kínai befolyási övezetbe bevonni. A Közel-Keleten az iráni-szaúdi békéltetés után az iráni-egyiptomi megbékítés következik. Latin-Amerikában Lula Brazíliáját igyekszik a maga oldalára vonni, miközben segíti a latin-amerikai vezető szerepet betölteni. A technológiai, mindenekelőtt a chip-versenyben Kína azzal az előnnyel rendelkezik, hogy a világ ritka érceinek döntő többsége a területén található, továbbá világelsőnek látszik a mesterséges intelligencia fejlesztésében. Kína azon is igyekszik, hogy a kínai piacot fontosnak tartó tech-óriásokon keresztül tartsa fenn a globális hálót és befolyásolja az amerikai politikát.

A putyini orosz, az orbáni magyar politika nagy várakozása Trump esetleges győzelme a 2024-es amerikai választáson. Orbán utolsó és egyetlen reménye, csodafegyvere Trump. Ami tragédia lenne Amerika és a világ számára – az Európa biztonságát, Ukrajnát feladó, hitelét vesztett USA –, az megváltás lenne Putyin és Orbán rendszerei számára. A világpolitikai káoszban, egy összevissza hadonászó őrült óriás, Amerika mindenkire veszélyt jelenthet. A Trump-veszély mutatja, hogy Amerika is mekkora kockázatot rejt.

A világ ébren. Magyarország alszik. Rossz álom. „Hinnünk kell az emberekben, az emberek ellenére is” – írta Elie Wiesel. Hiszek, mi mást tehetnék, a magyarokban, a magyarok ellenére is...

ITT OLVASHATÓ

RÁCZ ANDRÁS: TÍZ TANULSÁG A TEGNAPI ESEMÉNYEK KAPCSÁN

FACEBOOK
Szerző: RÁCZ ANDRÁS
2023.06.25.

1.) Prigozsinnak vége. A tegnapi nap folyamán elvesztette az üzleti birodalmát, a pénzét (csak a szentpétervári központban négymilliárd rubel készpénzt (!) találtak a házkutatás során), a média-felületeit, a magánhadseregét és az önállóságát is. Az majd kiderül, hogy pontosan milyen jövő vár rá Belaruszban – vagy máshol - , de számára „a trónok harca” véget ért.
.
2.) Tegyük hozzá: a tegnapi nap lehetséges végkifejletei közül valószínűleg ez volt a legjobb. Prigozsin győzelme azt jelentette volna, hogy egy olyan ember szerez meghatározó befolyást, aki nemcsak normálisan tartotta, hogy a dezertálással próbálkozó harcosait nagykalapáccsal végzik ki, hanem ezzel még dicsekedett is. Elnök természetesen nem lehetett volna belőle (ennek van egy alkotmányos folyamata, amit teljesen nem lehet megkerülni), de ha erővel el tudta volna érni a két fő ellensége, a védelmi miniszter és a vezérkari főnök leváltását, az sem lett volna jó. Nem azért, mert akár Sojgu, akár Geraszimov különösebben kedvelhető vagy hatékony vezetők volnának, hanem azért, mert ez azt jelentette volna, hogy az orosz állam annyira meggyengül, hogy fegyveres felkelők kormányátalakítást tudnak kikényszeríteni.
.
3.) A történet legnagyobb vesztese ezzel együtt Vlagyimir Putyin és az a putyini elit, amely a hozzá fűződő kapcsolatra építette a hatalmát és befolyását. Az orosz állam és annak irányítása ugyanis tegnap tragikusan leszerepelt. Olyan a második világháború óta nem történt, hogy egy nem állami fegyveres erő több, mint nyolcszáz kilométert (!) masírozzon Oroszországban anélkül, hogy érdemi ellenállásba ütközött volna. Az orosz állam pedig látványosan képtelen volt bármit is tenni, azt leszámítva, hogy udvariasan félreállt az útból és a belorusz diktátort kellett megkérnie, hogy közvetítsen.
.
4.) Nem az erő hiányzott az ellenálláshoz elsősorban, amennyire rekonstruálni lehet, hanem a határozott döntési képesség. Technikailag megállítható lett volna a wagneres konvoj. Fel lehet ásni keresztben az autópályát (ez is csak késő délután jutott eszébe valakinek), szét lehet szedni a hidakat (ezt végül csak az Oka folyó hídjánál tették meg, nem sokkal Moszkva előtt), ki lehet szórni acéltüskéket, ami megállítja a gumikerekes járműveket, stb. És ugye ott vannak még az erőszakos lehetőségek is, a légierő harci helikoptereitől a támadó drónokon át a Roszgvargyija egységeiig és a tulai elit légidesszant-hadosztályig, akik jelentős része nincs Ukrajnában. Amennyire ismerni lehet az orosz rendszer működését, nem az esetleges polgári áldozatok volt a fő probléma: a Prigozsin-féle menet kezdetén a légierő gond nélkül lőtt szét egy emberekkel teli autóbuszt és szórványosan utána is támadta a wagneresek járműveit az autópályán. A határozott döntés hiányzott, hogy pontosan mi legyen a cselekvés iránya.
.
5.) Határozott döntés hiányában pedig a helyi kormányzók az egyetlen dolgot tették, amit racionálisan tehettek: kivárták, míg elvonul a vihar, igyekezve minimalizálni a területüket ért károkat és veszteségeket. Nem álltak ellen, hanem próbálták a polgári lakosságot távol tartani a wagneresek útjából, ami nagyjából sikerült is. Mind a rosztovi, mind a voronyezsi, mind a lipecki megye jól szerepelt: minimális infrastrukturális károkkal megúszták.
.
6.) A határozott döntés hiánya rövid távon a legnagyobb közvetlen károkat a hadseregnek okozta: Prigozsinék lelőttek legalább hét helikoptert és egy repülőgépet. Ez legalább 12-15 főnyi, jól képzett személyzetet és sokmilliárdos kárt jelent…. és ezt a tegnap esti, Lukasenko által közvetített megállapodásnak köszönhetően várhatóan teljesen büntetlenül megússzák. Ennyire az orosz haderőt nagyon régen alázta meg bárki is.
.
7.) Igazán azonban a Kreml a nagy vesztes. Kiderült, hogy a mindig határozottnak, higgadtnak és rettenthetetlennek beállított Putyin valójában képtelen kezelni egy hirtelen kitörő, váratlan válságot. És még csak nem is rossz döntéseket hozott, hanem vagy egyáltalán nem hozott döntést, vagy egymásnak ellentmondó döntéseket hozott – ezt ugye tényszerűen nem tudjuk, de azt igen, hogy az orosz állam megbénult az események hatására, miközben egy határozott kremli iránymutatás mellett ennek az ellenkezője kellett volna, hogy történjen. Lehetséges, hogy Prigozsinnak egy korábbi, gúnyos megjegyzése a bunkerben lapuló vénemberről (бункерний дед) nem is volt annyira téves.

A nap végére ugyanis eljutottunk a reggeli dühös és kemény Putyin-beszédtől (amely hátba szúrást emlegetett és szigorú felelősségre vonást követelt) oda, hogy a lázadók szabadon távozhatnak, sőt, egy részük még az orosz védelmi minisztériummal is szerződést köthet. A Prigozsin-féle bejelentések arról, hogy „a polgárháború megkezdődött” és „estére új elnökünk lesz”, mintha meg sem történtek volna. A reggel elindított, évtizedes börtönbüntetéssel fenyegető eljárás fegyveres felkelés szervezése miatt estére be is fejeződött, Prigozsint felmentették. Sokatmondó, hogy Putyin este meg sem szólalt, helyette a szóvivő, Dmitrij Peszkov közölte a deal hírét a nyilvánossággal. (Az pedig csak hab a tortán, hogy külön TASSZ közleményben kellett bizonygatni, hogy az elnök természetesen nem hagyta el Moszkvát – annak ellenére sem, hogy az általa használt különleges repülőgépek bizony távoztak a fővárosból.)
.
8.) A tegnapi események megmutatták a putyini elitek lojalitásának határait is. Egyik oldalról igaz ugyan, hogy egyetlen érdemi szereplő sem állt a lázadók mellé – de az elit tagjai közül nagyon sokan nagyon gyorsan elmenekültek Moszkvából (sokan az országból is), ami azt mutatja, hogy szembefordulni ugyan nem mertek Putyinnal, de kockáztatni sem akartak érte semmit. És láthatóan reálisnak tartották azt a veszélyt, hogy az orosz állam TÉNYLEG nem tudja megállítani a lázadókat. Márpedig a legfelsőbb elit tagjai azok, akik mindenkinél jobban ismerik Putyint és az ő valós erejét – vagy annak hiányát.
.
9.) Bár a hosszú távú következtetésekkel óvatosnak kell lenni, de azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy a történtek újra nyílttá tették a 2024 tavaszi elnökválasztás esélyeit. Három nappal ezelőttig az volt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Putyin újra elindul és nyilván újra elnök is lesz, tehát még legalább további hat évnyi Putyin-korszakra kell készülni (nyilván akkor, ha a biológia közbe nem szól). A tegnapi nap után viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez a verseny tényleg olyan lefutott lesz, mint amilyennek korábban gondoltuk. Amitől persze még simán nyerhet újra Putyin – de ez most jóval kevésbé tűnik biztosnak, mint egy héttel ezelőtt.

Összességében a helyzetet most úgy látom, hogy míg „a trónok harca” Prigozsin számára véget ért, Putyin és a putyini elitek számára most kezdődik csak igazán.
.
10.) Mindebből az is következik, hogy mindazoknak, akik akár Oroszországban, akár külföldön a Putyinnal való kapcsolatra alapozták a politikai-üzleti stratégiájukat, célszerű ezt átértékelniük, vagy legalább felkészülniük alternatív forgatókönyvekre is.

Kiderült az is, hogy az orosz jogrendszerben bármi és annak az ellenkezője is meg tud történni akár egyetlen napon belül, még olyan súlyú ügyekben is, mint a fegyveres felkelés. Ez szintén az oroszországi elköteleződés újraértékelésére kellene, hogy sarkalljon bizonyos szereplőket, adott esetben akár anyagi veszteségek felvállalása árán is.

Végezetül, mivel valószínűleg újra nyílttá válik a 2024-es elnökválasztás kimenetele, célszerű volna a hazai szereplőknek végre érdemi erőforrásokat fordítani az orosz belpolitika értelmezésére és elemzésére, rendesen feltérképezve a meghatározó szereplőket és köreiket, stb. Erős ugyanis a gyanúm, hogy hamarosan szükség lesz erre a tudásra.

ITT OLVASHATÓ

SENKI NEM ADOTT MÉG EKKORA POFONT PUTYINNAK BÜNTETLENÜL

TELEX
Szerző: NYILAS GERGELY
2023.06.25.

Látszólag rendeződött a konfliktus a zsoldosaival lázadást szító Jevgenyij Prigozsin és a Kreml között, ám az elnök sem igazi győztese a rendezésnek. Vlagyimir Putyin komoly engedményt tett a közvetve ellene megindult egykori szövetségesének, aki Belaruszba mehet. Ez önmagában fegyvertény Prigozsinnak, de nyert vele Putyin rovására a konfliktus rendezésében részt vevő belarusz elnök is. Nem tett jót az ukrajnai háborúban elszenvedett kudarcok miatt amúgy is gyengülő moszkvai befolyásnak a helyzet a posztszovjet térségben sem.

Amilyen gyorsan indult, úgy vége is lett a Wagner-magánhadsereg fegyveres lázadásának. A zsoldossereget létrehozó Jevgenyij Prigozsin kevesebb, mint 24 óra alatt nagy ívet járt be: péntek éjszaka Moszkvába tartó „igazságmenetet” indított az Ukrajnában harcoló zsoldossereg egy részével, Rosztov felől, hogy felelősségre vonja az orosz védelmi minisztert és a hadseregvezetést. Szombat éjszaka pedig már csapatai visszatértek állomáshelyeikre, Prigozsin pedig a hírek szerint Belarusz felé elhagyta az országot, miután tárgyalt erről a megoldásról – állítólag Vlagyimir Putyin kérésére – Alekszandr Lukasenko belarusz elnökkel. (Ezt itt foglaltuk össze röviden)

Árulás, hátbaszúrás, de felejtsük el

A Kreml reakciója is széles skálán mozgott: Putyin reggel még a fegyveres lázadás felelősségre vonását ígérte, Moszkvában és az ország több részén terrorelhárításra hivatkozva rendkívüli helyzetet vezettek be, Prigozsin ellen eljárást indítottak, viszont a nap végére az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov már arról számolt be, hogy az ügyet lezárták, Prigozsin szabadon távozhat Belaruszba, „erre az orosz elnök szava a garancia”. Nem éri retorzió a lázadás résztvevőit sem.

Prigozsin akciójáig elképzelhetetlen volt, hogy Putyin egy nap alatt onnan, hogy valakit árulással, az ország hátbaszúrásával vádol, eljusson a teljes feloldozásig.

(Igaz, Prigozsin nevét ki sem ejtette a szombat reggeli rövid televíziós beszédében.)

Mindez azonban nem jelenti, hogy a konfliktus ne hagyna súlyos nyomot az orosz vezetésben. Ami történt, az példátlan a Putyin által lassan negyed százada irányított Oroszországban.

A Kremlnek súlyos presztízsveszteséget jelent, és intő jel az is, hogy az Ukrajna megtámadását elrendelő Putyinhoz képest is héja álláspontot képviselő, a szomszédos ország ellen bevetett erőket keveslő Prigozsinnak van bizonyos társadalmi támogatottsága, amit kezelni kell. Még akkor is, ha az egykor éttermi vállalkozásaival a Kreml étkeztetéséig jutó, a 80-as években börtönt is megjárt üzletembernek végül a hatalmon belül nem voltak látható szövetségesei a lázadás alatt...

ITT OLVASHATÓ

HAZUGSÁGOK HÁLÓJÁBAN – EZÉRT SZAKADT JOBB- ÉS BALOLDALRA A NYUGAT

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BÓDY ISTVÁN
2023.06.21.

Hazugság, hogy a nagy dolgok fontosak, a kis dolgok pedig nem. A valóság éppen fordítva áll. A politika, a közélet, a társadalmi folyamatok nagy hazugságait az őket alkotó emberek összességének látszólag kis hazugságai tartják a felszínen – írja Bódy István. Vendégszerzőnk Gyurgyák János lapunkban megjelent esszéjére reagálva fejti ki, szerinte miért alakult ki az egyébként rendkívül káros mély lövészárok a nyugati politikában. Esszé.

Miközben olvassuk Gyurgyák János gondolatait a „Mi a magyar?” kérdésének megoldhatatlanságáról, létrejön bennünk a feszültség, amely kocsmafilozófusok, tudósok és nagy gondolkodók nemzedékeit késztette arra, hogy elődeik kudarcai ellenére is belefogjanak a firtatásába. Az esszé evidenciaként rögzíti, hogy „a diametrális politikai megosztottság miatt lassan már kétféle magyar múltértelmezésről beszélhetünk csak”. Ez ösztönözheti olvasóit arra is, hogy ne nyugodjunk bele ebbe sem. Töprengjünk el bátran, miért van az, hogy a nyugatiként vagy északiként született ember fejében kérlelhetetlen törvényszerűségként van jelen: ha élni akar, akkor azon túl, hogy levegőt kell vennie, szükséges magát elhelyeznie a politika árkokkal elválasztott, egymással hadban álló kettős tereiben. Honnan ered ez a politikai hadkötelezettség? Persze egyik oldalról a másikra át lehet állni (bárkinek eszébe juthatnak olyan hazai szereplők is, akik többször oda-vissza szlalomoztak a térfelek között), de magából a rendszerből dezertálni nem lehet.

A kíváncsi szemlélő számára zavarba ejtő lehet ez a feloldhatatlan kettéosztottság. Hiszen azt is láthatjuk, hogy a politikai pólusok identitását meghatározó, és általuk elsődlegesnek felmutatott tartalmat, vagyis a tömegek számára felkínált politikai árucikkeiket az idők folyamán számtalanszor elcsereberélték egymással. Miközben ma az USA-ban a demokratákra úgy tekintünk, mint a modern baloldaliság és egyben a fekete bőrűek jogainak legfőbb védelmezőire, igen kevesen akadnak fenn azon, hogy százötven évvel ezelőtt ők ragaszkodtak a rabszolgasághoz a – média által manapság vidékinek és maradinak elkönyvelt – republikánusokkal szemben. Európában a jobb és bal hasonló könnyedséggel adta át egymásnak a gazdaságra ragasztott „szabadság” és „szabályozás” jelszavakat. Bárhová nézünk vissza a történelemben, a két csoport remekül beazonosítható. Bármely csetepatéra tekintve egyből rá tudjuk vágni: ja, ezek a mai progresszívek, amazok pedig a tudjuk kik. Ráadásul ez teljesen független attól, hogy az akkori, és a mai mondataik tartalmai egybeesnek-e.

Amikor erről a megosztottságról elkezdjük legombolni a politikai rétegeket, elég hamar előbukkan a nyugati kultúra meghatározó görög-római, vele szemben pedig a zsidó-keresztény, azaz kettős megalapozottságú természete. Ám még ezek alatt is felsejlik egy még mélyebben, korszakokon, közösségeken és az egyes emberen belül is végighúzódó törésvonal...

ITT OLVASHATÓ

GÁBOR GYÖRGY: MI EGY ABSZURDBÓL VALÓK VAGYUNK

SZABADSÁG KLUB
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.06.22.

L. Simon László a televízió nagy nyilvánossága előtt abszurdnak nevezte a feltételezést, hogy az MCC-t tulajdonló alapítvány kuratóriumi elnöke, Orbán Balázs (aki egyben a miniszterelnök politikai igazgatója is) határozná meg, mely könyvek kerülnek a Libri boltok kirakatába. Szikár objektivitással szögezzük le: L. Simon megint fején találta a szöget, s igazat mondott: valóban abszurd lenne. Tündöklő abszurditásból persze nincs hiány.

L. Simon László a televízió nagy nyilvánossága előtt abszurdnak nevezte a feltételezést, hogy az MCC-t tulajdonló alapítvány kuratóriumi elnöke, Orbán Balázs (aki egyben a miniszterelnök politikai igazgatója is) határozná meg, mely könyvek kerülnek a Libri boltok kirakatába.

Mielőtt elsietnénk a választ, politikamentes, szikár objektivitással szögezzük le: L. Simon megint fején találta a szöget, s igazat mondott: valóban abszurd lenne, ha az MCC-t tulajdonló alapítvány kuratóriumi elnöke, Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója határozná meg, mely könyvek kerülhetnek a Libri boltokba.

Gigantikus abszurditás! Felfoghatatlan nonszensz! Eget verő képtelenség! Leírhatatlan agyrém! Grandiózus elmebaj!

Már hogyan is ne lenne igaza ennek a metszően éles agyú kauzális-racionális lóerőnek, akiről közismert, hogy a szikár objektivitás oltárán – akár a többi fideszes bajtárs – aszketikus elszántsággal képes önmaga korlátozására, s aki a Nemzeti Múzeum falai közé belépve köszönés helyett a kartéziánus következtetéselmélet szabályait mondja fel, közvetlen zsigerből, valamennyit, hiánytalanul.

Csak sajnálni tudja a roppant bölcsességű uraitól évszázadok óta tanulni kész magyar nép, hogy éppen nem volt kéznél a modális logika kézikönyve, amikor olyasféle abszurditások estek meg, mint például az, amikor Vlagyimir Putyin kívánságára, akaratára és a neki valló kellemkedés okán egy jól működő és sok külföldit vonzó egyetemet kihajítottak az országból, vagy amikor, ugyancsak abszurd módon, s ugyancsak a nagy orosz barát modelljét utánozva civil szervezeteket lehetetlenítettek el.

Vagy hát hová rejtőzködhetett el a távolba tűnő tekintet jeges pillantása elől, amikor Orbán Viktor agyában az az abszurd idea fogant meg, hogy márpedig mostantól egy nyugalmazott rendőr feleljen az oktatásért és az egészségügyért, csak azért is, noch dazu a rendőr bácsi nyilvános konfesszió keretében tette közkinccsé, hogy ő valójában semmit sem ért az oktatáshoz.

És hol bicsaklott meg egy tovatűnő pillanatra az episztemológiai kényszer, amikor egy olyan személy lett az ország egyeduralkodója, aki publikussá vált vallomásában egy ízben (egyébként nyilvánvalóan sok ízben) azzal a javaslattal állt elő a közpénzek milliárdjairól döntő abszolút független, megvesztegethetetlen és morálisan feddhetetlen nagytekintélyű testületnek odaüzenve, hogy csak arra vigyázzunk, „ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet."

Mely érvelési hibának tudható be, hogy ugyanez a fenti kiválóság a számonkérhetőség potencialitását azzal a frusztrált, dühkitörős, infantilis, hisztikés lábtoppantásos abszurditással intézhette el, no nem a játszótéri homokozóban, közvetlenül egy hasonszőrűtől méltán kiosztott csattanós taslit megelőzően, hanem az ország miniszterelnöki székéből visongatva, hogy „ha támadják a kisvasutamat, akkor majd jól meghosszabbítom Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor Lovasberényig”, bá-buci-bá, bújj az ágy alá!

És vajon mely kategóriacsúsztatás eredménye lehetett az a tündöklő abszurditás, amit a kulturális miniszter azzal indított, hogy egy élete, egy halála, de ő megmondja a tutit, hogy ki nem lesz az Operaház igazgatója, ha addig él is, aztán felállította a szakmai bizottságot, tratata tam, mert nálunk minden a szakmaiság, nincs is azon kívül semmi, itt mindenki velejéig szakmai, ébredéstől lombhullásig, sosem látott módon prosperál a szakmaiság, mint olyan, a gránitszilárdságút négyszázkilencvenhetedszer is át kell ezért írni, hogyaszongya „Alapvetés A) cikk HAZÁNK neve Szakmaiság Eldorádója”, az egész ország kicsitől nagyig, városoktól a falvak népéig, munkások, parasztok és értelmiség az Operaházra szegezte egységbe forrasztott és közössé kovácsolódott tekintetét, a triumfáló szakmaiságra, hát meg is született a döntés, zúgnak a mennyei fanfárok, itt ma a szakmaiságra kerül rá az ország koronája, a döntés megszületett, majd érkezik a kulturális miniszter, tratata tam, a legnagyobb szakmász minden földi halandó sorában, és legénytollasan mosolygós, pirospozsgás, egészségtől kicsattanó arcéllel már közzé is teszi, hogy egy nagy túróst, azt én mondom meg, ki itt a szakmai, a legszakmaibb, és meg is mondja, istenuccse, kisvártatva megnevezve a legeslegszakmaibbat, azt, akit a legszakmaibb alapokon ő maga néhány perccel ezelőtt még nem tartott alkalmasnak, de most már senki mást, csak őt, mert a szakma mindenekfölött. És néhány egyet nem értő sóhajt követően maga a szakma elfogadja és tudomásul veszi, hogy ő valójában nem is szakma, és mondjuk ki, valóban nem is az, hanem a miniszterelnök kisvasútja, az Andrássy úttól meghosszabbítva a II. János Pál pápa térig, és ha akkor is támadják, akkor egészen a Filatorigátig.

És vajon hol sérült a relevancia szabály, amikor abszurd módon szűntek meg napilapok és internetes felületek, pusztán azért, mert a miniszterelnöknek nem tetszett egyik-másik tipográfiája, vagy valami, bármi, netán egyes újságírók mondatszerkesztése vagy központozása; amikor frekvenciákat osztogattak hozomra (és viszemre), amikor professzorrá ütötték azokat, akiket a miniszterelnök professzorként kívánt maga körül, nahát, hogy ennek mennyi professzora van, s akiknek a professzori kinevezéshez elég volt annyit teljesíteniük, hogy valamikor világra jöttek, a homokozóban kedvükre hosszabbítgattak, végül egy kis átmeneti időt követően napi rendszerességgel láttak neki az Ország legrangosabb és legmegbecsültebb Feneke cirógatásának, fényesre nyaldosásának.

És kérdés, hogy az argumentum ad hominem vagy az argumentum ad populum érvelési hibáját keresgéljük ott, ahol megeshet az az abszurditás, hogy a 100 méteres síkfutás világrekordján belüli idővel lehet egy meggyőzően és megkérdőjelezhetetlenül buta gázszerelőből, csak mert gyermekkori jóbarát, az ország mindent birtokló hipermilliárdosa; ahol egy kellemtelenül ostoba vezérkari főnökké előléptetett szimplicitás írhatja át a második világháború történetét; ahol a hároméves születésnapjukra kapott kifestőkönyv saját satírozásukban kivitelezett példányait a képzőművészet mintadarabjainak tekintő vizuális vakok döntenek köztéri szobroknak átkeresztelt zombik felállításáról; ahol az EU-s milliárdokból 10 cm-es kilátók biztosítják a rálátást a nagy büdös semmire, jobbra is, meg balra is, meg előre is, meg hátra is, meg ahol lomkorona-sétányról figyelhető meg a talajmenti fagy; ahol dr. Tízparancsolat kéri a következő beteget, s írja föl a felhőbe a Hegyi beszédet, naponta kétszer, étkezés előtt; ahol a „közszolgálati” pártszolgálat csak azoknak nyit kaput, akik igazolni képesek, hogy valamikor az elmúlt ezer esztendő során személyesen beszélgetett el velük Orbán elvtárs, ám akik nem ebbe az ovis csoportba tartoznak, azok előbb tanuljanak meg szépen enni, utána alukálni, s a négyévenkénti gyermeknapon 3 percen át ők is lőhetnek célba a plüss maci elnyerésének reményében, igaz, ők háttal, fél lábon állva, szemük világától megfosztva, mindkét kezük amputációját követően.

Tovább is van, mondjam még?

És persze, ahol megeshet az az abszurditás is, hogy ott, ahol régészek vagy történészek szoktak direktorként tevékenykedni, mostanság egy se nem régész, se nem történész, se nem muzeológus, de még csak teremőri karrierrel sem rendelkező vállalkozó üldögél, aki költő is egyben, s aki szeret arról beszélni, mi abszurd errefelé, valamint szeret arról hallgatni, mi nem abszurd errefelé.

Ugyanott saját készítésű bor és saját készítésű verseskötet eladó.

ITT OLVASHATÓ

AZT LÁTOM, HOGY A KORMÁNY SAJÁT FORRÁSBÓL JELENTŐS PEDAGÓGUS-BÉREMELÉST NEM TUD, NEM AKAR TENNI

TELEX
Szerző: SUDÁR ÁGNES
2023.06.22.

A státusztörvény biztosan nem teszi vonzóbbá a pályát, és az is kijelenthető, hogy a pedagógushiány, amely most is nagy, még jelentősebb lesz – mondta Horváth Péter, a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a Telexnek. Horváth előrelépésnek nevezte, hogy a törvény márciusi első változatán annyit sikerült puhítani, hogy szerinte nem lesz rosszabb a tanárok státusza, mint eddig volt. A tanárok felmondása komoly működési problémákat okozhat az iskolákban, előfordulhat, hogy csoportokat kell összevonni, nem lesznek délutáni foglalkozások, csökken a színvonal. A béremelésre ugyanakkor nem lát szeptemberig valós esélyt, és szerinte a kormány által saját erőből ígért emelés sem teszi vonzóbbá a pályát.

A státusztörvény véglegesnek tekinthető tervezetéről, amelyet pénteken rendkívüli parlamenti ülésen tárgyalt az Országgyűlés, Horváth Péter azt mondja, olvasta, ismeri, de minden változtatást betű szerint nem tudna visszamondani. A lényeg szerinte az, hogy legalább annyit sikerült megakadályozni, hogy a márciusi, eredeti szöveg legfájóbb részeit kivették, és a pedagógusoknak nem lesz rosszabb a státuszuk, mint előtte volt.

„Hisz a cél elvileg az volt, hogy a pedagóguspályát vonzóbbá tegye az állam. Legalábbis ezt kommunikálták.”

Horváth Pétert 2014-ben választották meg a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar élére, aminek az összes, állami iskolában tanító tanár automatikusan a tagja. A kamarákhoz hasonló szervezet létrehozásával a kormány nem titkolt célja az volt, hogy a szerinte csak a pedagógusok kisebb részét tömörítő és politikai szerepben fellépő szakszervezetekkel szemben legyen egy olyan tárgyalópartnere, amelyre szakmai kérdésekben lehet hivatkozni. A várakozásokkal ellentétben a Nemzeti Pedagógus Kar és annak elnöke nem lett a kormány bólogató Jánosa, több ügyben bírálta a kormány intézkedéseit, de igaz az is, hogy radikálisan nem lépett fel. Ezt nem is teheti meg, mivel a kar nem hagyományos értelemben vett érdekképviselet, csak véleményezési, javaslattevő és ajánlási feladatokat láthat el.

Nézzük csak az apró betűt...

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN

EZT A TÖRTÉNETET NEM SZERETNÉNK HALLANI. DE MUSZÁJ – TOMPA ANDREA ÚJ KÖNYVÉRŐL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ÉLŐ ANITA
2023.06.22.

Tompa Andrea nagy regényt írt, és nem azt a fajtát, amelyik nehezen adja magát. Sokszor nem halunk meg című könyve azonnal beszippantja az olvasót, rögtön otthon vagyunk benne, és ő egy krimi izgalmával mesél. Így is kell tennie, mert olyan történetet mond el, amit nem akarunk hallani. Már ezerszer elmondták nekünk, de Tompa új nézőpontot kínál. A holokauszt Erdélyben, magyar gyilkosokkal és embermentőkkel.

„Három réteg ruhát adtak rá, kopott pokrócba csavarták. A pokróc alá két kemény fedelű brosúrát csúsztattak. Úgy fekszik rajtuk, mintha rájuk lenne szegezve. Arca mozdulatlan, tekintete belekapaszkodik a magas házakba, a fákba, az oszlopokba. Visszafelé viszik oda, ahonnan reggel elhozták. Sokkal gyorsabban haladnak most, mint az ellenkező irányba. Az asszony karján a súlyos teherrel az orrán keresztül fújtat. Nem néz rá, nem néz senkire. A kis test átlebeg a városon. Május elseje van. Négyéves koráig elfelejt mindent.”

Így kezdődik a regény. Hatásos nyitány, sokan idézik. Ki ez a gyerek? Fiú? Lány? Három réteg ruha? Két brosúra? Kopott pokróc? Miért?

Mire megfejtjük, már benne vagyunk a történetben. Egy csecsemő megmentőinek nézőpontjából látjuk az eseményeket a soknemzetiségű, sokvallású Erdélyben. Megint Magyarországhoz tartozik. Hitler adta vissza – ez az egyik kulcsmondata a regénynek, amely Erdély felől mutatja meg a huszadik század közepének borzalmait. Ha valaki nagymagyarkodásra vágyik, azt nem fogja megkapni a Jelenkor által kiadott regényből. Sokkal többet kap annál.

Tompa Andreánál a történelem formálói nem jelennek meg a színen. Az írónő egyszerű, hétköznapi szereplőket rajzol. Kevés író tud ilyen erős, sokszínű karaktereket teremteni.

Egy zsidó doktornő kisbabájára vigyázó székely dada, Erzsi szemén keresztül látjuk tehát a történéseket. A valódi főszereplők, az elpusztított váradi, kolozsvári, szebeni zsidóság nem jelenik meg arccal, névvel. Még névtelenül sem nagyon.

Úgy vagyunk az események sűrűjében, hogy azokat nem kell ismertetnie az írónak, mindenki tudja őket. Nincsenek nagy, drámai jelenetek, a feszültséget éppen az adja, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek...

ITT OLVASHATÓ

STEFANO BOTTONI: A NER TÖBB A LOPÁSNÁL – HUPPA-LAPSZEMLE

HUPPA
Szerző: HUPPA-VÁLOGATÁS
2023.06.22.

 A hét legkeserűbb pirulája – és még csak csütörtök van

A történész szerint nem csak a magyar politikai elittel, hanem a magyar társadalommal szemben is elfogyott az Európai Unió türelme és egyre elképzelhetetlenebbnek tartja, hogy belátható időn belül nyugati típusú demokrácia legyen hazánkban.

Elkapkodták a Magyar Hang által kiadott Orbán Viktorról szóló Bottoni-könyvet

A Magyarországon is élő olasz történész Orbán Viktorról szóló műve május végén jelent meg, és sokáig egyszerre vezette a Líra, a Bookline és az Ekönyv toplistáit, a Librinél pedig a második helyen állt. Most már értjük, ugye?

Mihez kezd az MCC a magyar könyvpiaccal?

Az MCC adott már ki könyvet, egyebek közt Kovács Ákos novelláit, meg eddig összesen – az MCC Press honlapja szerint – még további hetven címet.

Van mááásik:

Olyan hangulat alakult ki, hogy a legártatlanabb kérdésben is célszerűnek tűnt Orbán mellé állni

“Egy ponttól kezdve Orbán és köre kisebbségként is dominálni tudta a frakció többségét, és pár év alatt olyan hangulat alakult ki, hogy a legártatlanabb kérdésben is célszerűnek tűnt Orbán mellé állni, a tartalmi viták így pedig ellehetetlenültek. Ma ezt mindenki ismeri, mert így működik az ország.”

És ki mellé áll Orbán?

Tizenegyedik alkalommal is megszavazta a magyar kormány az Oroszországgal szembeni szankciókat

Magyarország azzal zsarolta az EU-t, hogy vétózni fog, ha az ukránok továbbra is a háború szponzoraként emlegetik az OTP-t, végül a vétó elmaradt, és az OTP is a listán van még.

Az ellenzék a giga büntetéstervről

Az ÁSZ tervezet egy közel 3,5 milliárdos büntetést helyezett kilátásba azoknak az ellenzéki pártoknak, akik közösen indultak 2022-ben a parlamenti választáson. Érdekes, a Fidesz költéseiben semmi kivetnivalót nem találtak…

Az Orbán családdal is üzletelő állami megbízottat azonosítottak Schadl György oldalán a nyomozók

A felszámolók királya a célkeresztben. Őszintén kíváncsiak vagyunk, hogy azt a mocskot, ami az ügy kapcsán kiömlött, miként fogják eltüntetni.

Nemcsak profitot, szavazatokat is gyűjt Szijjártó

Kiss Róbert Richárd szerint nagyon sok olyan szervezet van a világban, ahol szavazni kell. Magyarországnak pedig megéri szavazatokat gyűjteni, ha például egy sport- vagy kulturális esemény – akár az olimpia – helyszínének odaítéléséről van szó. Hiszen minden országnak egy szavazata van, függetlenül attól, mekkora a területe és diktatúra van-e ott vagy sem.

Így válik Magyarország akku-szemét gyártó nagyhatalommá

Az Átlátszó hónapok óta gyűjti a bizonyítékokat, hogy bemutassa az akku-feldolgozó üzemek körüli életveszélyes mulasztásokat, amiket a hazai laza szabályozási rendszer tesz lehetővé. Rákkeltő anyagoknak kitett dolgozók, ismétlődő robbanások és tűzesetek, meghamisított címkék, tűzvédelem nélkül tárolt gyúlékony akkumulátorok – a szép új nagyhatalmi álmok árnyoldalai.

Szijjártó közeli ismerőse szerezte meg a céget, amely állami milliárddal támogatott gépgyárat épít Kecskeméten

Nem a Dzsudzsák… egy másik.

Szijjártó Péter beismerte, hogy a kormány tudtával érkezett Magyarországra 11 kárpátaljai hadifogoly

A magyar kormány tagadta, hogy köze lett volna a fogolycseréhez. Mi több, Szijjártó Péter a minap még felháborodott az ukrán külügyminiszternek a magyar kormány előzetes tudását feltételező nyilatkozatán.

Még itt: Szele Tamás: Kinek jó ez a hadifogoly-ügy és mire?

Elszalasztott diplomáciai lehetőségként értékelik a Magyarországra hozott ukrán hadifoglyok ügyét

A történteket körülvevő homályt arra lehet visszavezetni, hogy a két külügyminisztériumnak fogalma sem lehetett a fejleményekről. Ennek pedig az lehet az oka, hogy fogolyszabadításban kulcsszerepet játszott az orosz ortodox egyház feje, Kirill pátriárka és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes személyes barátsága. De szerephez jutott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is.

Brüsszelben tájékoztatást kérnek Magyarországtól az ukrán hadifoglyok ügyében

(Van nekünk egy igen hangos szomszédunk, akire néha a felesége megpróbál rászólni, hogy halkabban, zavarja a többi lakót, rendre ez a válasz (ordítva): “Leszarom, kapják be a f@szomat! – szerk.)

460 ezer forintért bérel lakást az Országgyűlés Toroczkai Lászlónak Wáberer György feleségétől

Alig tíz politikus bérleményéért fizet hasonló nagyságrendű összeget az Országgyűlés…

Súlyos támadások a magyar sajtó ellen: mi történik?

Hogyan történik egy ilyen támadás? Mennyibe kerül mindez a támadónak? Hogyan lehet védekezni ellene, mekkora kárt okozhat és ki állhat a hátterében? A cikkben ezt járják körbe.

Moszkva merényletre készült az Egyesült Államokban

Potyejev megölése amerikai földön példa nélkül álló cselekedet lett volna Moszkva részéről. Bár az orosz hírszerzés több disszidens ellen is elkövetett merényletet, az Egyesült Államokba menekülő és ott letelepedő orosz kémek abban a tudatban élhették és élhetik le az életüket, hogy nincsenek életveszélyben.

ITT OLVASHATÓ

TOROCZKAI FÉLMILLIÓS ALBIJA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.06.22.

Ha lakhatási gondjaid volnának, sok a rezsi vagy nem bírod fizetni a lakbért, netalán a híd alatt hédereznél én nyájasom, vigasztaljon az a tudat, hogy viszont Toroczkai László, mihazánkos ingyenélőnek ilyen gondjai nincsenek. Mert és ugyanis a te pénzedből (közpénz) bérel neki az állam lakást. Száznyolc négyzetmétereset, lehetőleg közel a Parlamenthez és a mihazánkos székházhoz, hogy képviselő elvtársnak kényelmes legyen. Négyszázhatvanezer a bérleti díj, amit mi fizetünk neki, viszont az a sanda gyanú, hogy a társadalmi szerződésben, amit névleg megkötöttünk, ilyenről nem volt szó.

Igaz, arról sem, hogy mindenünket ellopják. De ez a mi hazánk ilyen egyedi hely a térképen, hogy még egy Mi Hazánk is van benne és rajta. Ősi mesterséget űző nőnemű szülő vótmá? Ha nem, akkor most van, hogy szó ne érje a dolgainkat. Egyébiránt, mint megtudtuk, mert kiderült, ez a Toroczkai nincs teljesen egyedül, akinek ennyit fizetünk a pesti albijáért, de most épp ő került szóba. Azon megy a rugózás, hogy az Orbán-haver, milliárdos Wáberer Györgytől történik a bérlés. Mintha ennek a Wáberernek is nem lenne teljesen mindegy, engemet viszont jobban zavar a félmillió, és az, hogy én fizetem.

Mert nem akarnám tejben meg vajban fürdetni Toroczkai elvtársat. Éppen teljesen mást szeretnék csinálni vele, de azt aláírom (igaz, duzzogva), hogy képviselőként meg pártelnökként is én – te – tartom el, mert ez lenne a demokrácia ára. Itt egy kicsit kesernyésen mosolygok és legyintek is nagyot, de máma nem a demokrácia mineműségéről elmélkedünk és szövünk omló álmokat, hanem Toroczkai albérletéről morfondírozunk kicsit. Mert egészen őszintén szólva, s a nép egyszerű módján fogalmazva fölbaszta az agyunkat ez a látens urizálás. Hogy még a szoba-konyha is sok volna, de, hogy félmillió meg száznyolc négyzetméter. Delikát.

Vagy, hogy egykori fizika tanárom szóhasználatával éljek (aki még soros kapcsolást tanított nekem és nem elágazás nélkülit), ez már sok a többnél. Hogy Toroczkai elvtárs meg ne sértődjön, nem őt akarnánk pellengérre állítani, csak épp ő testesíti meg az egyesben megbúvó általánost. Most ő lett nevesítve emiatt a Wáberer miatt, de beszélhetnénk mind a sok bátorakról a T. ház falai között, illetve azon túl, összefoglalva, mint már egyszer említettem, de nyomatékosítva noch einmal elmondom: ősi mesterséget űző nőnemű szülő vótmá? És azt is még egyszer, hogy nem akarnám nyomorogva képviselő uraink lakhatását fizetni.

Az egyikét sem. Nem erről volt szó ugyanis. Nem ebben állapodtunk meg. És ezen a ponton nem ártana afelől elgondolkozni, mi is volna az, ami a társadalmi szerződés alapja, mi dolga volna a képviselőknek, mert nem az, hogyha hazugsággal és ámítással mandátumot kapnak, azonmód elemelkedjenek az anyaföldtől, és egyszerre elfeledjék, honnan is jöttek. Épp akkor, amikor ennek a Toroczkainak a lakhatása nyilvánosságra került (tegnap), kijött egy másik adat, amely azt mutatja, hogy „a háztartások anyagi jóléte” mutatóban – egyszerűbben a szegénységi versenyben – az Unióban minket csak Bulgária előz meg.

Nem mintha akkora nóvum volna, csak ugyanaznap olvasni erről, valamint arról, hogy a kizsigerelt, meglopott és szegénységbe kényszerített népek (te meg én) fizetik a Toroczkai-féle ingyenélők urizáló lakhatását, eléggé kiábrándító bír lenni. Ha már a kaszát nem egyenesíti ki. S bár a nyár heves, akkor sem akarnék felkelésre buzdítani, mert értelmetlen és kilátástalan, tehát közlésem csak a történelmi hűséget szolgálja, hogy tudjunk róla, milyen ganyéban élünk. És amikor majd kapjuk a krumplit választás előtt, akkor is emlékezzünk erre, s a krumpli most az akármely ingyenélésre készülő jelölttől érkező ígéret.

Amit általában – soha – nem tartanak be. Bár ez törvényszerű. Szakirodalomnak viszont ajánlanám Spenglert, A nyugat alkonya című dolgozatát, amelyből megismerhetjük, a fellah-társadalmak pénz irányította úgynevezett demokráciáját. De nem is kell az elmélettel foglalkoznunk, amikor a mindennapjaink mutatják a gyakorlatot. A történelem amúgy is átver minket, a NER, és ennek ékes bimbaja, ez a Toroczkai csupán a terméke, aki jól él belőle, mi pedig szemetes kannákból, ahogyan Ginsberg meséli nekünk a Leples bitangban. És még egyszer mondanám: nem erről volt szó. Nem ebben állapodtunk meg egyáltalán.

ITT OLVASHATÓ

A CSILLAGOS HÁZAK NAPJÁN

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2023.06.21.

Június 21-én, a csillagos házak napján egy hetvenkilenc évvel ezelőtti eseményre emlékezünk. 1944. június 21-én egy kormányrendelet 1944 sárga csillagos házba kényszerítette a budapesti zsidókat. A csillagos házak olyan budapesti lakóépületek voltak, amelyeket Farkas Ákos polgármester 1944. június 16-án kiadott rendeletében a „zsidók lakhelyéül” kijelölt. A polgármester a zsidók „indokolt lakásszükségletét” családonként egy szobában határozta meg, s a rendelet értelmében az épületek bejáratát hatágú sárga csillaggal kellett megjelölni. Az emlékezés a sorosozás csúcsra járatásának idején különösen fontos lehet.

A napokban Lánczi Tamás politológus a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában arról értekezett, hogy a „Soros-birodalom" örököse, Alexander Soros, „fokozhatja a politikai nyomást, mivel Magyarország iránt különösen érdeklődik, és vannak kapcsolatai az itteni ellenzékkel is”. Lánczi politológus arról nem beszélt, hogy az általa különös érdeklődésnek nevezett jelenség nem kis részben annak is betudható, hogy a most visszavonult Soros György zsidó származású magyar-amerikai, érthető, ha fiának is kötődése van apja szülőföldjéhez, Magyarországhoz. Nem mindegy neki, hogy mi történik abban az országban, ahol apja – szerencsés körülményeknek köszönhetően – túlélte a sokak pusztulását okozó vészkorszakot.

Lánczi Tamás abból, hogy Alexander Sorosnak ki az apja, arra a következtetésre jut, hogy a birodalom örököse „bizonyára támogatni fogja az abortuszt, a drogliberalizációt és az azonos neműek házasságát, ezzel együtt össztűz alatt tartja majd a család intézményét is.” Szerinte abban is biztosak lehetünk, hogy Ukrajna támogatását szintén erősíteni akarja, hiszen ahol háború van, ott pénz is van, mert a „Soros-hálózat" mindig fölbukkan, ha üzletet gyanít...

ITT OLVASHATÓ

ÍGY VÁLIK MAGYARORSZÁG AKKU-SZEMÉT GYÁRTÓ NAGYHATALOMMÁ

ÁTLÁTSZÓ / VIDEÓ
Szerzők: BODNÁR ZSUZSA, SEBŐ FERI
2023.06.21.

A kormány mindent megtesz, hogy akkugyártó nagyhatalom legyen Magyarország. Arról azonban elfelejt beszélni, hogy közben rohamos tempóban szaporodnak az elektromos autókba szánt, selejtes akkukból épülő szeméthegyek. Az Átlátszó hónapok óta gyűjti a bizonyítékokat, hogy bemutassa az akku-feldolgozó üzemek körüli életveszélyes mulasztásokat, amiket a hazai laza szabályozási rendszer tesz lehetővé. Rákkeltő anyagoknak kitett dolgozók, ismétlődő robbanások és tűzesetek, meghamisított címkék, tűzvédelem nélkül tárolt gyúlékony akkumulátorok – a szép új nagyhatalmi álmok árnyoldalai. Videó.

Számos alkalommal számoltunk be a hazai akkumulátor-gyárak engedélyezési és működési anomáliáiról. De hasonló súlyos gondokat tapasztaltunk a használt, selejtes akkuk tárolását, feldolgozását végző üzemek, telephelyek működésével kapcsolatban is. Több esetben kiderült, hogy engedély nélkül, szabadban vagy nyitott csarnokban helyezték el a veszélyes anyagokat is tartalmazó hibás akkukat. Sőt, egy mocsai telephelyen a veszélyességet jelző kódot meghamisítva tárolták a nehézfémtartalmú hulladékot...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

OLYAN HANGULAT ALAKULT KI, HOGY A LEGÁRTATLANABB KÉRDÉSBEN IS CÉLSZERŰNEK TŰNT ORBÁN MELLÉ ÁLLNI

TELEX
Szerző: CSEKE BALÁZS
2023.06.21.

Orbán Viktor egy dologban különbözött mindenki mástól: ő akarta a legjobban – mondja Szelényi Zsuzsanna, aki a Fidesz megalakulása utáni első gyűlésen, 1988-ban lépett be a pártba, és két évvel később, 23 évesen már országgyűlési képviselő lett. 1994-ben kilépett a Fideszből, és sokáig az Európa Tanácsnál és civil szervezeteknél dolgozott. Később Bajnai Gordon hívására tért vissza a politikába, és részt vett az Együtt megalapításában. 2014-től ismét országgyűlési képviselő volt, immár Orbán ellenzékeként. Május végén jelent meg a Szétzilált ország című könyve, amelyben arról ír, Orbán Viktor hogyan építette ki a hatalmát és bontotta le a demokráciát. Orbán felemelkedéséről, orosz fordulatáról, a rendszerváltás elbukott generációjáról és az ellenzék szerepéről kérdeztük Szelényit, a CEU Demokrácia Intézetének programigazgatóját.

Mikor beszélt utoljára Orbán Viktorral?

Régóta nem beszéltünk. Nem is igen lenne közös témánk, nem ugyanabban a világban élünk. A politikai vezetők eléggé elzártan élnek, Orbán Viktor sem olyan, akivel az ember nap mint nap összefuthat, talán egy vidéki focimeccsen.

Na de mégis, mikor találkoztak utoljára a miniszterelnökkel?

Azt hiszem, Kocsis Zoltán egyik koncertjén találkoztunk utoljára a MÜPA-ban valamikor a kétezres években, amikor váltottunk pár szót.

Ott volt a Fidesz első éveiben, tagja volt a párt első parlamenti frakciójának. A mából visszatekintve hogy látja, hogyan tudott Orbán Viktor már a legelején kiemelkedni a Fideszből? Az 1993-as kongresszuson már nem volt kérdés, hogy őt választják meg a párt első elnökének.

Egy dologban különbözött mindenki mástól: ő akarta a legjobban. És ez nagyon fontos a politikában. Orbán hatalmi kérdésnek tekintette a politikát, nem pedig közszolgálatként. A politikát mindig is egy csatatérnek látta, ahol meg kell küzdeni az első szerepéért. Ma már közismert, hogy a Bibó Szakkollégiumban is erős befolyást tudott kiépíteni az eseményekre akkor is, amikor nem ő volt az első számú diákvezető. Ennek a technikáit tudta alkalmazni később a Fideszben is.

A könyvben felidézi, hogy 1991-ben Kósa Lajossal és Hegedűs Istvánnal készítettek egy csoportpszichológiai jegyzetet a Fidesz-frakcióról, amely rávilágított, hogy Orbán és köre hogyan manipulálták a frakciót annak érdekében, hogy minden esetben az ő álláspontjuk jusson érvényre. A beszámolója szerint ez a kör finoman fogalmazva nem fogadta jól az összefoglalót. Mint írta, soha többé nem készült közös fotó a Fidesz első országgyűlési csoportjáról. Ezen túl milyen következménye lett a Kockafejűek klubja címet viselő elemzésnek?

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN

SZAVAK HÁBORÚJA DÚL MAGYARORSZÁG ÉS UKRAJNA KÖZÖTT - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI MÉDIASZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ / VILÁGTÜKÖR
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2023.06.21.

A magyar-ukrán kapcsolatokat a háború kitörése óta feszültség jellemezte, a kétoldalú viszonyon most javíthatott volna az – egyébként kivétel nélkül a magyar etnikumhoz tartozó – ukrajnai katonák Magyarországra engedése, nem ez történt – írja a BBC.

Először röviden térjünk vissza Emmanuel Macronnak arra a hétfői közlésére, hogy Franciaország, Észtország, Magyarország, Belgium és Ciprus közösen vásárol Mistral rövid hatótávolságú föld-levegő légvédelmi rakétákat. A svájci Neue Zürcher Zeitung ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy ez a fejlemény nem csupán egyedi beszerzéstechnikai döntés, hanem a francia elnök azon apró lépéseinek a sorába illeszkedik, amelyek az úgynevezett európai szuverenitás megteremtésére irányulnak. Macron fegyverkezési kérdésekben is igyekszik előmozdítani a kontinens emancipálódását, a világ más régióitól, de mindenekelőtt az Egyesült Államoktól való függetlenedést. Olyannyira fontosnak tartja ezt, hogy azon a – légvédelmi témakörnek szentelt – párizsi tanácskozáson, amelyen húsz európai védelmi miniszter, valamint NATO-képviselők vettek részt, személyesen kívánta bejelenteni a közös fegyvervásárlást, kedvenc szuverenitási narratíváját alátámasztandó – írja a zürichi újság.

Szavak háborúja dúl Magyarország és Ukrajna között

Most pedig nézzük az ukrán hadifoglyok ügyét, amely napok óta okoz komoly fejtörést a nemzetközi sajtó hírmagyarázóinak. Tekintettel arra, hogy bizonyos információrészletek kisebb-nagyobb fáziskéséssel érnek el a különböző médiumokhoz, a beszámolók nagy része inkább csak töredékeket, mintsem összképet nyújt. Kiemelkedik a sorból a BBC budapesti tudósítása Nick Thorpe tollából, amelynek a címe „a szavak háborújáról” szól Magyarország és Ukrajna között, és amelyet olyan fotó illusztrál, amelyen Semjén Zsolt pózol egy arannyal gazdagon díszített ikonsorozat előtt, a képaláírás pedig arra utal, hogy a magyar miniszterelnök-helyettes és az orosz ortodox egyházi vezető személyes barátságának nagy szerepe volt a 11 hadifogoly átadásában.

A brit közmédia tudósítója kiemeli: rejtély övezi azt, hogy kikről van szó, hogyan fogták el őket, illetve, hogy mi történt velük, miután Magyarországra kerültek. Ukrajna azt mondja, közülük hármat már elengedtek, és ők hazatértek – teszi hozzá Nick Thorpe. Beszámolójában megemlíti, hogy Magyarország és Ukrajna összekülönbözött egymással, és Szijjártó Péter szerint ukrán hivatali partnere hamis vádakkal él. Visszatekintve az előzményekre, a BBC-tudósító emlékeztet arra, hogy a magyar-ukrán kapcsolatokat a háború egész eddigi menete alatt a feszültség jellemezte, és hogy Orbán Viktor az egyetlen olyan európai uniós vezető, aki fenntartja a kapcsolatot Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Diplomaták azon keseregtek a brit újságírónak, hogy a kétoldalú viszonyon most javíthatott volna az – egyébként kivétel nélkül a magyar etnikumhoz tartozó - ukrajnai katonák Magyarországra engedése, de ehelyett éppenséggel tovább rontott a helyzeten.

Az ügy körül keletkezett köd nagyrészt azzal magyarázható, hogy mindkét külügyminisztert teljes sötétségben, tájékozatlanságban hagyták – olvasható a BBC cikkében, amely szerint a mentőakció kulcsa Semjén és Kirill személyes barátsága volt, és főszerepet játszott még a foglyok átadásában a magyar máltai szeretetszolgálat.

A tudósító kitér arra, hogy sok kárpátaljai önkéntesként beállt, vagy pedig besorozták az ukrán hadseregbe. Mások elmenekültek a háború elől, átúsztak a Tiszán, vagy átkeltek az Ukrajna nyugati határát övező hegyeken. Kárpátalja 1920-ig az Osztrák-Magyar Birodalom része volt – írja Nick Thorpe, aki szerint ebben az ügyben az információhiányra kézenfekvő magyarázat lehet, hogy a szóban forgó férfiak nem akarnak visszatérni Ukrajnába, de erre utaló hivatalos kijelentés nem hangzott el.

A két szomszédos ország között a szavak háborúja 2016-ig nyúlik vissza, amikor egy sor ukrán törvény előírta a magyar és a többi kisebbségi nyelv – beleértve az orosz nyelv - használatának drasztikusan csökkentését az ukrajnai iskolákban – ismerteti a konfliktus gyökereit a tudósító, majd részletesen kifejti, hogy az Orbán-kormány az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete óta távolságot tart az Ukrajnával való nyugati szolidaritástól – nagy mennyiségben nyújt ugyan humanitárius támogatást, és segíti az Ukrajnából menekülőket, de nem hajlandó csatlakozni a többi EU- és NATO-országhoz Ukrajna fegyverekkel való ellátásában. Eközben – írja a BBC – az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok olyan erősek, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter a múlt héten – a hivatalt viselő uniós politikusok közül egyedüliként – részt vett a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon, valamint rendszeresen tárgyal Szergej Lavrov külügyminiszterrel és olyan orosz nukleáris, illetve gázipari vállalatok vezetőivel, amelyektől nagy mértékben függ Magyarország energiaellátása.

Fico visszatérhet

Végül lapozzunk bele a londoni Financial Timesba, amely arról ír: a nyugati szövetségeseket aggodalommal tölti el Zuzana Čaputová szlovák államfőnek az a döntése, hogy nem indul a következő, jövőre esedékes elnökválasztáson. A lap a liberális politika mértékadó közép-európai politikusának nevezi Čaputovát, és úgy véli: kilátásba helyezett távozása tovább növeli a kételyeket azt illetően, hogy fennmarad-e Szlovákia nyugati irányvonala. Robert Fico Moszkva-barát volt miniszterelnök pártja a dolgok jelenlegi állása szerint győzelemre esélyes a szeptemberi előrehozott parlamenti választáson – figyelmeztet a FinTimes. A cikk szerint Fico arra építi a kampányát, hogy az Oroszország elleni szankciók sokba kerülnek Szlovákiának. A demokratikus világ aggodalmainak illusztrálására a cikk megemlíti azt is, hogy a múlt hónapban a szlovák fővárosban tartott Globsec-konferencia alkalmából az egyik kapcsolódó rendezvényen Japán pozsonyi nagykövete, Nakagava Makoto úgy fogalmazott: „nem akarunk még egy Magyarországot ebben a térségben”.

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ

A RÉTVÁRI-KÖR 8,7 MILLIÁRDOT HASÍTOTT KI AZ ÁLLAMBÓL – ITT A KDNP–CISZTERCI-SZTORI FOLYTATÁSA

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2023.06.21.

Ha a Vatikán nem kezdett volna vizsgálódni a zirci apátságnál, talán soha nem derül ki, mennyire összeépült a ciszterci vezetés Rétvári Bence belügyminiszter-helyettes holdudvarával. Nem állítjuk, hogy a szerzetesi hátterű Familiare Társadalomszervező Központ volt a KDNP-s politikus „zsebe”, azt viszont igen, hogy az egyházi entitást nagyon is evilági célokra használták. A „cég” szerves része lett annak az alapítványi-egyesületi hálózatnak, amely az elmúlt években legalább 8,7 milliárd forintnyi pénzt/vagyonelemet – például hét értékes ingatlant – húzott le az államról. Tényfeltárásunk második része.

A Zirci Ciszterci Apátság vezetőinek felfüggesztéséről szóló cikkünk első felvonását azzal zártuk, hogy a Róma által kezdeményezett pénzügyi átvilágítás elérheti a nagypolitikai szférát, sőt „mérföldkő lehet az állam és az egyház széjjelebb választása ügyében”. És máris történt valami. Részletes írásbeli kérdéssorunkkal még két hete, június 6-án kerestük meg az érintetteket, köztük a szerzetesi főnökség és Rétvári Bence közös bizalmasát, a nyitóképünkön szereplő Drabos Erik Kasszián ügyvédet. Azt értettük, hogy a korábbi ciszterci elöljáró őt bízta meg a belső egyházi jogi személyként (rendi vállalkozásként) jegyzett Familiare Társadalomszervező Központ igazgatásával – azt viszont nagyon nem, hogy miért az apátság épületében lelt székhelyre az ugyancsak milliárdokat forgató, szintén Drabos által menedzselt Magyar Vezetőképző Alapítvány, amely viszont teljesen privát érdekeltség.

Hivatalos választ ugyan nem kaptunk az ügyvédtől, ám első írásunk után a bírósági civil nyilvántartásban is megjelent, hogy június 8-i dátummal – tehát két nappal kérdéseink elküldése után – kiköltöztették Zircről a vezetőképzőt; az új bázis az a budai, Aga utcai ingatlan lett, amelyet két éve ingyen biztosított a kormány a magánalapítványnak. Ezzel tehát fizikailag máris széjjelebb választódott az egyház és az állam (pontosabban: a költségvetési forrásokból gyarapodó Rétvári-kör)...

ITT OLVASHATÓ

ROSSZUL LETTEK A KORMÁNYHIVATAL EMBEREI A SZIGETSZENTMIKLÓSI AKKU-FELDOLGOZÓ ÜZEMBEN – HUPPA-LAPSZEMLE

HUPPA
Szerző: HUPPA-VÁLOGATÁS
2023.06.21.

Pedig még maszk is volt rajtuk…

Az üzemben már halállal végződő baleset is történt, háromszor bírságolták meg rákkeltő anyagokkal való súlyos veszélyeztetés miatt, de a tavalyi, 18,5 milliárdos árbevétel és az 1,6 milliárd forintos nyeresége mellett röhögve kifizetik a bírságot, amit a hatósági előírások rendszeres megsértése és dolgozók évek óta tartó súlyos veszélyeztetése miatt róttak ki rájuk.

35,4 millió forinttal tolta meg Mészáros Lőrinc cége a Fidelitast tavaly

Aprópénz…

Az MNB alapítványi pénzeit kezelő cég luxusingatlanokat vásárol szerte Európában

Mindeközben a jegybanknak idén akkora vesztesége lesz, amiből kijönne Paks II. fele.

Kunyerál a kormány

“Sokáig nem volt ekkora szükség a lakosság pénzére, mert volt egy gazdag – nem amerikai, hanem európai – nagybácsi, aki finanszírozta a kormány kiadásait és kedvteléseit. Európai Uniónak hívják ezt a kedves rokont, leánykori nevén európai adófizetőnek. Ő működtette idáig a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, de most egy ideje nem küld pénzt, mert megelégelte, hogy a kormány nem hasznos célokra költi a tőlük kapott apanázst.”

Orosz tintával írná át a múltat a NER

A történeti torzításokat az oroszbarát közösségi profilok és híroldalak mellett ráadásul a kormányhoz közeli médiafelületek, szócsövek, valamint politikusok is felerősítik.

Az oroszok hősi emlékművet avattak hétfőn Csákberényben

A polgármester a háború miatt nagyon nem tartotta időszerűnek, így az orosz fél végül a saját szakállára megcsinálta – és ezt meg is tehetik.

Így kerülik meg az orosz oligarchák a szankciókat

„A Rotenberg-akták azt mutatják, hogy a szankciók ellenére Putyin családtagjai és cimborái nemcsak hogy külföldön tudják tartani luxusvagyonuk nagy részét, de továbbra is képesek külföldi eszközökbe fektetni.”

A Magyar Nemzet tisztességes megítélést követelt Horthynak

A Mazsihisz szerint a cikk szerzője valójában azt szeretné, hogy Horthyt a valóságot elferdítve mentsék fel a magyar holokausztban játszott bűnös szerepéből.

Vétókormány

Olyan uniós ötlettől félti a rezsicsökkentést Szijjártó, ami éppen azt segíti, hogy más országok is rezsicsökkentsenek…

Látványdiplomácia a föld körül

Szijjártó Péter öt év alatt rengeteget utazott, de szinte semmit nem ért el.

Fényévekre vagyunk a román jóléttől

A magyar háztartások tényleges fogyasztása az uniós átlag 72 százalékát éri el. Ez a második legrosszabb adat az Európai Unióban (1. Bulgária).

Orbán Viktor volt iskolájában gőzerővel toboroznak, de a kormány szerint nincs tanárhiány

És Atlantisz sem süllyedt el.

10 ezer filippínó munkást toboroz az Orbán-kormány a Fülöp-szigeteken

A gyári vagy mezőgazdasági munkásoknak nettó 520 eurós, vagyis közel 200 ezer forintos (…) fizetést ígérnek.

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN, HAZA, KÖNNYGÁZ

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.06.20.

Levelet írt doktorminiszter urunk az államvizsgázóknak és érettségizőknek, akik majd a kiváltképp értékes dokumentumot a sikeres vizsgák után kapják kézhez. A diploma, illetve a bizonyítvány mellé különös ajándékul. Hogy milyen formában – bőrkötés, iniciálé, anyámvalaga – még nem tudható, de voltaképp nem is érdekes egyáltalán. Nem akarnék a végtelenben találkozó párhuzamosokat fölfedezni, de a kefebajuszos német káplár is megírta a Mein Kampf című dolgozatát, amit aztán minden friss házaspár megkapott az esküvő után mutatva azt, hogy a birodalom gondol rájuk, és az ünnepi alkalommal azt is közli, mit vár el tőlük.

Maga a gesztus, hogy kies hazánk kedves vezetője egy kéretlen levéllel óhajt a fiatalság fejébe férkőzni, amit megkapnak, ha akarják, ha nem, mutatja a NER, s benne Orbán Viktor gondolkodását hazáról, állampolgárról, s arról, hogy ki a főnök ebben a kontextusban. Doktorminiszter urunk azt üzeni a XXI. század derekán a fiatalságnak, mint valami romantikus hős, hogy „Magyarország számít Önre, mert mindannyian fontos évtized előtt állunk”. Sok minden fakad ebből az egyetlen mondatból, legfőképp Orbán monomániás világképe, és fiatalságunk ebből fakadó kilátástalan jövője. Mert felnőve is csak közjószágok.

Elemi erejű fölhorgadást váltott ki annak idején diktátorunknak az a delirálása, amelyben a megszülető magyari kisdedeket nevezte így: „közjószágok”, amivel voltaképp meghatározta az alattvalóság lényegét. Hogy számára az emberi élet egyféleképpen értelmes, ha ez a létezés az egyéniséget odahagyva, belesimulva a nagy, közös, szürke masszába abban nyeri el lényegét, hogy a közt, és ezen keresztül Orbán hatalmát szolgálja. Munkájával, adójával, szavazatával és rajongásával. A közjószágok képzése és nevelése ennek rendelődik alá, ami meg is látszik az oktatáson, illetve a mai, puskaporos időkben azon is, mire kellenének a pedagógusok.

Innen nézhető doktorminiszter urunk kéretlen levele azok számára, akik ebből a rendszerből épp készülnek kilépni az életbe, s innen nem is meglepő Orbán mondatának első fele, miszerint „Magyarország számít Önre…” Felnőve is csak közjószág az ember, akinek odahagyva az iskolapadot az kell elsősorban a fejében motoszkáljon, hogyan szolgálhatja a hazát, s rajta keresztül annak diktátorát. Itt a dilemma első fele, hogy Magyarország milyen formában számít a nagyobbacska közjószágokra, katonaként, sormunkásként, vagy úgy, hogy nekilátnak nemzeni újabb kis közjószágokat. Mert elnézve a kínálatot mást nem igazán szeretne urunk.

Egyébiránt pikáns üzengetni ezekben a napokban a diákoknak, akik nemrégiben a hazától könnygázt kaptak az arcukba, valamint azt, hogy rájuk szállt Orbán ügyészsége börtönnel fenyegetve őket. Innen nézvést delikát lesz, ha a karmelitás tüntetésnél részt vevő diákok is megkapják a kedves vezető óhaját és üdvözletét, hogy számít rájuk a hazájuk. Itt akad némi ellentmondás, de Orbán kicsire nem szokott adni. Mégis ugyanakkor, kell ahhoz egy bizonyos vastagságú bőr az arcon, hogy az oktatás jelenlegi helyzetében (státusztörvény, egyebek) legyen pofája levelezni azokkal, akiknek a jövőjét vágja gajra éppen.

De mondhatnánk, ez nem nóvum, országunk korlátlan ura kicsire nem szokott adni, ha böfögni kell, s ezt bölcseletként, jelen esetben pedig életre szóló útmutatásként előadni, ami viszont így eléggé savanykás. „Magyarország számít Önre…” – Nincs viszont másik oldal, hogy az alany is számíthatna a hazára. Ha nagyon leegyszerűsítjük a képletet, az az uralkodó kívánalom, áldozd fel az életed a hazáért, ha ez éppen abban is nyilvánul meg, hogy ott döglesz meg az aksigyárban, mert hazád más jövőt neked kínálni nem tud. Nem csoda, hogy az aktuális fiatalok menekülnek innen oda, ahol valami jövőt látnak.

Mert épp ez az, amit Orbán kínálni nem tud. Ehhez képest van a mondat második fele valami ködökbe burkolózva: „…mindannyian fontos évtized előtt állunk.” Nem tudható, miért fontos, amikor túl vagyunk már egy rohadt sikeresen (elmúlt száz év legkülönbje), hogy ehhez képest mi történik a ránk váró új tíz évben. Illetve fölmerül még az a kérdés, miért éppen tíz év, hogy talán urunk addig tervez trónon maradni vajon. Mind megannyi bizonytalanság, mind megannyi setétség, amiben egy a bizonyos, neked semmit nem ígér a haza, ellenben az egész életedet kéri. Ha fiatal volnék, nem adnám, de nem is én kapok levelet Tőle.

ITT OLVASHATÓ

MIÉRT TOLT AZ ÁLLAM EGY TALICSKA PÉNZT A FIDESZ-KÖZELI MILLIÁRDOS MEGROGGYANT BANKJÁBA? – HUPPA-LAPSZEMLE

HUPPA
Szerző: HUPPA-VÁLOGATÁS
2023.06.19.

A hatóságok nyolc évig nyomoztak az ügyben

A kormányzathoz tartozók felelőssége érdemben nem vetődött fel. Az állam által a bank vezetésébe delegált ügyvédet, Mészáros Lőrinc bizalmasát ugyan őrizetbe vették, de bizonyítottság hiányában nem vádolták meg.

A nyugati világban példátlan, hogy a kormányfő haveri köre akkora gazdasági hatalommal bírjon, mint nálunk

Nem véletlen, hogy a Bankunióba nem akar belépni a magyar kormány, mert tart attól, hogy az európai bankhatóság látókörébe és felügyelete alá kerül a nehezen összehozott nagybank.

Újra nyomoznia kell az ügyészségnek Orbán Viktor olaszországi magánútja miatt

Hadházy Ákos szerint most már papírja van az ügyészségnek arról, hogy egy politikailag kényes ügyben nem nyomoztak elég alaposan.

Novák Katalin, Orbán Viktor és Szijjártó Péter akár családi nyaralásra is utazhat honvédségi repülőgéppel

Az elmúlt években a magyar politikai felsővezetők és elöljárók körében jelentősen megnövekedett a különjáratú repülőgépekkel bonyolított hivatali utak száma.

Válaszolni sem hajlandó a kormányzati szerv, ami uniós milliárdokból népszerűsíti az informatikát

A Programozd a Jövőd projektről nem igazán látható, hogy pontosan mire is költik jelentős összegű forrás. A projekt elnevezése eléggé találó.

Így zajlott Budavár kormányzati elfoglalása

A hatalom évtizedes álma a budai Vár kormányzati negyeddé alakítása. Térképen ennek állomásai.

Több tanár is felmond az ország egyik legjobb gimnáziumában

„Meg szeretnék élni a fizetésemből, ezt szívesen kipróbálnám.”

Továbbra sincs vége a siófoki lómenhely-ügy furcsaságainak

Perbeli ellenfelével szemben intézkedett a somogyi kormányhivatal vezetőjének kabinetfőnöke.

Elvileg még megakadályozható, hogy a NER bekebelezze a Librit

GVH… itt lehet nevetni?

A fideszes megmondóemberek keménymagja ismét elmerült egy párhuzamos univerzumban

Ami persze együtt jár az orosz propaganda szajkózásával.

A jövőben a Blikk is a kormánypárti Mediaworks nyomdájában készül

Külső szolgáltatókat bíz meg a Ringier, saját nyomdai tevékenységét pedig lezárja Kecskeméten. A Blikk a jövőben az állami sajtóholding, a KESMA tulajdonában álló Mediaworks Hungary Zrt. legnagyobb kapacitású nyomdájában készül majd.

Orbán beavatkozott az amerikai belpolitikába

Orbán persze nagyon is jól tudja, hogy a volt amerikai elnököt nem politikai nézetei és meggyőződése miatt vonják felelősségre, hanem 37 rendbeli szövetségi bűncselekménnyel vádolják az otthonában tárolt, elnöki időszakából származó minősített iratokkal összefüggésben.

Kizártak egy kínai céget egy boszniai alagút építéséből

Megtévesztő információk, hamis dokumentumok…

ITT OLVASHATÓ