LENGYELORSZÁG MAGYAR ÚTON: A GALÍCIA-VALÓSÁG

168 ÓRA ONLINE
Szerző: MIKLÓS GÁBOR
2018.08.04.

Ha az utazó Kassa irányából lépi át a szlovák–lengyel határt, hamarosan tudatják vele az emléktáblák, a múzeumi kiállítások, hogy a magyar úton halad. Valaha itt szállították a két ország között a kereskedők a legtöbb portékát, kiváltképp a tokaji bort. De jártak ezen az úton menekülők, politikai száműzöttek és más hasonló, bizonytalan egzisztenciájú migránsok. Az egykori Galícia ezen darabja ma Lengyelország délkeleti csücske, a tizenhat vajdaságból a legkevésbé fejlett Podkarpackie. Itt mindig a nacionalista jobboldalra szavaznak.

Nem egészen tíz éve, amikor utoljára utaztam ezeken a tájakon, még jóval kevesebb nyoma volt az EU-tagságnak. Mára az utak, a városközpontok állapota is tanúsítja, hogy a fejlesztési alapokból jócskán részesülnek a lengyelek. Értelemszerűen több jut az európai pénzekből a perifériának. A táj sokkal inkább fejlődésről, mint elmaradottságról beszél. Jól karbantartott falusi házak, virágos utcák mindenütt, néhol kisüzemek. Láthatóan elkerülték a tájat a nagyobb ipari beruházások, de az olyan nagy városok, mint Rzeszów vagy a repülőgépgyártásáról ismert Mielec fontos gazdasági központok. A térséget is szétszabdalta a történelem, hiszen a kelet-galíciai térség természetes központja Lemberg-Lviv-Lwów a határ túloldalára került.

Megtépázta a történelem a lakosságot is. A zsidóság nagy része eltűnt a második világháború népirtásában, a kevés túlélőt a háború utáni állapotok űzték el.

Emlékük alig-alig maradt, egy-két eldugott emléktábla, ha látható olyan helyeken, ahol 1939-ben még minden harmadik lakos zsidó volt. Vonakodva emlékeznek Galícia zsidó múltjára a helyiek, kivéve, ha az egykor itt élt családok leszármazottjai Nobel-díjasok, esetleg hollywoodi sztárok lettek a későbbiekben. A zsinagógák nagy részét felégették, lerombolták.

Lancutban megmaradt a hajdani Lubomirski–Potocki-palota mellett épült barokk zsidó templom. Turisták látogatják a különlegesen szép épületet. Egy helyi férfi magyarázta az épület viharos történetét. Zsidók csak turistaként bukkannak itt fel, mondta. Majd hozzátette zavart mosollyal, hogy a helybeliek már őt is zsidónak tartják az elkötelezettsége miatt. A sanoki skanzenben a helyi ácsmesterek fantasztikus munkával most alkotnak újjá egy hajdani, fából ácsolt zsinagógát.

Az idegenforgalmi táblák gyakran jelzik utunkon, hogy a közelben gerendából ácsolt építészeti csodát láthatunk, ez a fatemplomok ösvénye. A régió egyik nevezetessége Kwiaton falu Szent Paraszkévának szentelt fatemploma. Az épületet a lemkó népcsoporthoz tartozó helyi ruszinok még a 17. században építették, ácsolták. Először nyilván pravoszlávok voltak, később püspökeik, pópáik Róma alá terelték őket, és görög katolikusok lettek. Az ikonosztáz, a naivan szépséges képek a bizánci kultúra helyi különlegességei...

ITT OLVASHATÓ

PÁRTBELI LESZÁMOLÁS UTÁN POLGÁRMESTER-VÁLASZTÁST NYERNE A FIDESZ BALMAZÚJVÁROSBAN

ÁTLÁTSZÓ / ORSZÁGSZERTE BLOG
Szerző: BECKER ANDRÁS
2018.08.04.

Három független és egy munkáspárti jelölt indul jövő vasárnap a balmazújvárosi polgármesteri székért: van egy fideszes-, egy összellenzéki- és egy hobbi-független jelölt. A kormánypárt favoritja egy teljesen ismeretlen középkáder az egyik városi cégtől – a helyi pártszervezetben komoly törést okozott, hogy a húsz éve párttag jelenlegi alpolgármester helyett a pártonkívüli ismeretlent indítja a választókerületi elnök, pro forma a helyi pártszervezet. A volt polgármester viszont valamiért helyben izgulhatja végig a választást, noha hetekkel ezelőtt meg kellett volna kezdenie a rá kiszabott öt éves szabadságvesztés letöltését.

A választásra azért van szükség, mert az előző polgármestert, dr. Veres Margitot hivatali vesztegetés elfogadása miatt áprilisban öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság, így megbízatása az ítélet jogerőre emelkedésével automatikusan megszűnt.

A volt polgármester, annak idején jegyző Veres Margit szerepe szerint ugyanakkor csak postás volt az ügyben, az 5 millió forintos boríték címzettje Tiba István polgármester-képviselő volt – Veres éppen Tiba utasítására vett ki ebből a borítékból magának 400 ezer forintot.

A jelenleg is képviselő Tiba nem is próbálta tagadni, hogy kért és kapott 5 millió forint készpénzt a város legtehetősebb vállalkozójától, de a mentelmi joga örvén már a nyomozati szakban kikerült az eljárásból.

A képviselő egy ideig teljesen hihetetlen magyarázatokkal traktálta az ügy kapcsán a helyi közvéleményt, aztán lassan napirendre tértek az ügy fölött, és áprilisban Tiba 49 százalékkal hozta a körzetet – Újvárosban a szavazatok több mint ötven százalékát kapta.

„Nem elhanyagolható az, hogy egy adott nagyon-nagyon domináns fideszes többségű képviselő-testület mellé vajon milyen polgármesterjelöltet fognak megválasztani az emberek (…) Olyat, aki a fejlődést a fideszes többséggel tovább akarja vinni, vagy olyat, aki ezt nem fogja tudni megoldani, mert adott a képviselők többsége.” Ezzel, a városi tévében elhangzott iránymutatással tette egyértelművé Tiba képviselő – párttisztsége szerint választókerületi elnök -, miért is fontos, hogy az augusztus 12-i időközi polgármester-választáson mindenki megfelelően szavazzon.

A viszonyok mostanra úgy alakultak, hogy nemcsak a Hajdúságban, de Pesten is teljesen természetesnek tűnik, hogy a helyi közszolgálati médiában a választókerületi Fidesz-elnök/képviselő mutat irányt az aktuális időközi választás jelöltjeit illetően, mintegy tolmácsolva a pártközpont akaratát.

Ráadásul Balmazújvárosban a Fidesz helyi korifeusai azt sugallják, hogy a városnak már korábban megítélt 2 milliárdos fejlesztési keret sorsát is eldöntheti a jövő heti szavazás.

A negyedórás kampányvideóban Tiba sorra veszi a független jelölteket – a Munkáspárt valamiért újra csatába küldi a tavasszal a városban 29 darab szavazatot szerző jelöltjét, rá a képviselő nem is pazarol túl sok szót. Az interjú egyharmadában Tiba Hegedűs Pétert, az ellenzék által támogatott független jelöltet mutatja be, nagyjából az ismert karaktergyilkos technikát követve: Hegedűs a fejlődés kerékkötője, aki csak a saját érdekeit nézi, a NAV is megbírságolta már satöbbi – az állítások igazságtartalmától függetlenül is különös akusztikája van ennek a moralizáló vádaskodásnak egy olyan politikus szájából, aki a mai napig nem tudott épkézláb magyarázattal szolgálni az 5 millió forintos boríték ügyében.

Van még egy független jelölt, akit nem támogat a Fidesz – Csige Sándor esélyeit mutatja, hogy róla a párt hangja fél percet beszél.

Tiba számára a kampányvideó legnagyobb kihívása a saját jelöltjük, Nagy Tamás bemutatása, a 32 éves fiatalembert ugyanis a városban gyakorlatilag nem ismeri senki – nagyjából annyit tudnak róla, hogy az önkormányzati kábeltévés cég egyik középvezetője. Sajnos a videótól sem lettek sokkal okosabbak a balmazújvárosiak, Tiba képviselő ugyanis mindössze annyit mond, hogy olyan embert kerestek, aki töretlenül viszi tovább a fideszes városvezetés örökségét („zökkenőmentesen beáll a sorba”), pont...

ITT OLVASHATÓ

HA NEM DEMOKRÁCIÁBAN ÉLÜNK, AKKOR...?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2018.08.05.

Tartozom a szakmámnak és az olvasónak azzal a beismeréssel, hogy amikor azt állítom, Magyarország egy ideje már nem demokrácia, hanem egy kompetitív autoriter rezsim; hogy a hivatalos ellenzék tevékenységét (lehetőségeit és korlátait, illetve politikai felelősségét) is ennek alapján kell megítélnünk; illetve, hogy mindenkinek számot kell vetnie azzal, hogy a magyar politikának az orbánizmus és antiorbánizmus közötti választási kényszer a meghatározó törésvonala és az is marad belátható ideig; végezetül, hogy a liberális világrend mély válságban van és nemigen látszik még ennek a válságnak a vége – akkor személyes politikai véleményem mellett érvelek, s ezt nem szeretném a tudományosságra hivatkozással legitimálni.

Hogy miért szeretném a politikai véleményem a nyilvánosság elé tárni? Mert az a benyomásom, hogy a mai ellenzéki politizálás számos csapdája abból származik, hogy még mindig nehezünkre esik őszintén szembenézni a valóságos helyzettel, és a mindannyiunk számára ismert elemekből összerakni a képet. Márpedig anélkül bele fogunk ragadni fontosnak tűnő részkérdések körüli vitákba és a maguk nemében fontos, de a big picture felől nézve lényegtelen sérelmek dédelgetésébe vagy hamis illúziókba a lehetőségeinket illetően.

Első állításom az, hogy Magyarország egy ideje már nem demokrácia, hanem kompetitív autoriter rezsim. E kifejezés Steven Levitsky és Lucan A. Way 2010-es könyvéből származik, amely 35 ország hidegháború utáni politikai berendezkedését hasonlította össze. Levitskyék szerint létezik egy olyan rezsimtípus, amely világosan megkülönböztethető a tisztán tekintélyelvű rendszerektől abban, hogy létezik benne plurális politikai nyilvánosság, léteznek versengő politikai elitek, és a választásoknak valódi tétje van (nem jellemzőek rájuk a tömeges és durva választási csalások), viszont másfelől egyáltalán nincsenek biztosítva egyenlő versenyfeltételek a kormánypárti és az ellenzéki politikai erők számára. A médiához való egyenlőtlen hozzáférés, a pénzügyi erőforrások közötti kirívó aránytalanság, a választási eljárásokba beépített apróbb-nagyobb trükkök, az állami intézmények pártcélokra való felhasználása, az ellenzéki politikusok mozgásterének korlátozása, ellenük irányuló lejárató kampányok, alkalmi hatósági zaklatások stb. azt okozzák, hogy a választásokon ugyan valódi többség támogatja a kormánypártokat, de ez a többség nem demokratikus eljárások közepette alakul ki. Márpedig nehéz ebben a leírásban nem ráismerni a 2018-as magyar viszonyokra: Magyarország a jelek szerint egy kompetitív autoriter rezsim.

Hogy mióta is az, nem egyszerű kérdés, mert a baloldal 2006-os önkormányzati választási veresége óta zajló súlyos belső válsága, országos meggyengülése, illetve új politikai szereplők megjelenése (LMP, Jobbik) a Fidesz tevékenységétől nagyrészt függetlenül is teljesen felborította az erőviszonyokat. De ettől még tény, hogy 2010 óta számos közjogi átalakítás, a média fölötti kormányzati kontroll megszerzése, az EU-s erőforrások célzott felhasználása és kormányközeli vállalkozók felé terelése stb. mind-mind ezt az aránytalanságot igyekezett a politikai berendezkedésbe beépíteni. Az önkormányzati reform például hivatásos politikusi státusok sokaságát szüntette meg, a különféle szakmai autonómiák szűkítése és a centralizálás növelte mindenki személyes kiszolgáltatottságát és függőségét, a kormányközeli nagyvállalkozók kiemelt támogatása, majd a Simicska-ügy után az erőforrások újraosztása világosan azt üzente, hogy az erőforrásokhoz való hozzáférés elsősorban politikai lojalitás függvénye. A kvótanépszavazás már teljesen kiépült formában mutatta meg ennek a rezsimnek a működését. Az nem történhetett volna meg egy demokráciában, és még távoli analógiáit is nehéz lenne demokráciákban felismerni...

ITT OLVASHATÓ

A HÍR SZENNY, A VÉLEMÉNY ROHAD

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.08.05.

– Márpedig a kekeckedő és aljas hírszerkesztésnek és hírírásnak tovább itt helye nincs. Az a mértéktelen gyűlölet, torzítás, ami eddig folyt, véget ér, megváltoztatjuk a tematikát, a nyelvezetet és az irányultságot is. – ilyennel köszöntött be az új vezérigazgató-helyettes, miután fokhagymafüzérrel, feszülettel és ájtatos énekekkel kiűzték a szerkesztőségből az ördögfattya újságírókat, operatőröket, vágókat, de még Micikét, a titkárnőt is, aki nem átallott kávét főzni a sátánnak magának. Meg persze a portás sem maradhatott.

A portásokat mindig elsőként teszik utcára, nem tudni, miért.

Ott állt a maradék néhány újságíró, akit még nem rúgtak ki, miután a régi-újak átvették a hatalmat, és körbehugyozták az épületet, mintegy jelezve a birodalom kiterjesztését a tisztogatások után. Aki maradt, illetve maradhatott, gyűszűnyi méretűvé aszott össze két óra alatt, miközben előttük járt föl s alá Ottó, akiről mindenki tudta, hogy valamikor munkásőr volt, ezt a habitusa és az esze is mutatta. Most azonban bocskaiban, kokárdával a mellén dudorászta a Székely Himnuszt egyfolytában, és szidta a tizennyolc évesek kommunista kurvaanyát meg a homokos fejüket.

– Rend lesz itt, fegyelem. – ezt hajtogatta, járt föl s alá az ősz hajával meg bajuszával, és a karikás ustora nyelével csapkodta a csizmája szárát. Békaszemei vérben forogtak, és jól hallhatóan röfögött. Azok ott, vele szemben, ha lehet, még jobban összementek, kettő maga alá is vizelt, de ez nem tűnt fel egyáltalán, mert a birtokba vevő, beavatási rítus nyomán amúgy is, csorgott a falakról a húgy, mint a vöröslő fájdalom, és eláztatta a feliratot: “A hír szent, a vélemény szabad”. A betűk aljáról kis patakok indultak a padló felé, amelyen csattogott Ottó csizmája, hallani lehetett, hogy nemrég vasaltatta újra...

ITT OLVASHATÓ

TIMES: MAGYARORSZÁGON KORLÁTOZZÁK AZ EGYÉNI SZABADSÁGJOGOKAT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.08.05.

- Amerikában az alapító atyák gondoskodtak a demokratikus fékekről és ellensúlyokról, így ott - Magyarországgal ellentétben - nem várható a szabadságjogok megkurtítása;

- Máramarosszigeten meggyalázták a Nobel-díjas író és holokauszt túlélő, Elie Wiesel szülőházát;

- A V4-eknek szörnyen kell külföldi munkaerő, de politikai megfontolásokból muzulmánok szóba sem jöhetnek számukra.

The Times

A kommentár óv attól, hogy Trump miatt bárki máris temesse az amerikai demokráciát, mert bár a politikus sok mindenben hasonlít Orbán Viktorra, a tengerentúlon az alkotmányos rendszert annak idején úgy alkották meg, hogy a legnehezebb időkben is kitartson. Ráadásul a statisztikák azt igazolják, hogy nem igaz a tétel, miszerint világszerte erősödne az illiberalizmus. Azon kívül ha az Egyesült Államokban valóban annyira rosszul mennének a dolgok, akkor miért akarna kivándorolni oda 147 millió ember, szerte a világból, amint azt a Gallup egyik felmérése igazolja. Az viszont igaz, hogy a migrációs hullám populista visszacsapáshoz vezetett. De Európában ilyen erők csupán 6 országban vannak hatalmon: az osztrákoknál, cseheknél, görögöknél, magyaroknál, olaszoknál és a lengyeleknél. De csupán 11 párt élvez 20 %-nál nagyobb támogatást. És ezek a tömörülések mindössze Magyarországon és Lengyelországban korlátozták érdemben az egyéni szabadságjogokat.

Mindebből azonban nem következik, hogy Trump lenne az USA Orbán Viktorja, bár a két politikus sok mindenben azonos véleményen van a politikában. Az Egyesült Államok nem Magyarország. Pontosan azért, mert az alapító atyák egykor előre látták, hogy egy nap jöhet egy populista demagóg, ezért az alkotmányba beépítették a fékeket és ellensúlyokat. A fő erőssége az, hogy decentralizált, arról nem beszélve, hogy a rendszer képes önmagát korrigálni. Az amerikaiak 53 %-a nem ért egyet az elnök ténykedésével, ők majd ellene voksolnak a novemberi időközi törvényhozási választásokon, nem beszélve arról, hogy két év múlva a további sorsáról döntenek. Elképzelhető persze, hogy Amerika azért sikeres, mert mindig vannak károgók, akik a köztársaság és a demokrácia hanyatlása, illetve közelgő bukása miatt aggódnak.

Guardian

Romániában vizsgálat indult, miután ismeretlenek antiszemita feliratokat firkáltak Máramarosszigeten Elie Wiesel egykori szülőházának falára. Az egyik szöveg szerint a Nobel-díjas író most Hitlerrel együtt van a pokolban. Az ország észak-nyugati részén lévő település kicsiny épülete védettséget élvez. A zsidóellenes graffiti felbukkanását a romániai antiszemitizmus ellen küzdő társaság úgy minősítette, hogy az vandalizmus Wiesel, valamint a holokauszt áldozatainak emléke és a túlélők lelke ellen. A lap emlékeztet arra, hogy az egykori írót, aki két éve halt meg, 1944-ben 14 ezer másik zsidóval együtt deportálták Auschwitzba. Az édesanyja és két húga ott maradt, ő és két nővére átvészelte a megpróbáltatásokat. 1960-ban jelent meg a buchenwaldi és auschwitzi haláltáborról írott műve, a Nobel-díjat 1986-ban kapta meg. Romániából 150 ezer zsidót és 25 ezer romát hurcoltak el. Az ország 20 milliós lakosságából jelenleg 6 ezerre teszik a zsidók számát.

Spiegel

Lengyelországnak, akárcsak Magyarországnak, sürgős munkaerő utánpótlásra van szüksége, hogy továbbra is magas legyen a gazdaság fejlődési üteme. A kormány próbálkozik is toborozni szerte a világban, csak éppen a muzulmán államokban nem. Akik jönnek, azok jobbára ukránok, számukat már másfél millióra becsülik, ám a többségük csupán ideiglenesen dolgozik lengyel földön. De a hiány akkora, hogy érkeznek Fehér-Oroszországból, Moldáviából, sőt Indiából is. A hatalom most azzal próbálkozik, hogy kétoldalú megállapodások segítségével enyhítsen a helyzeten. ennek keretében hamarosan fogadnak munkavállalókat a Fülöp-szigetekről is, ami meglepő, tekintve Varsó eddigi idegenellenes retorikáját. A helyettes munkaügyi miniszter azonban azt bizonygatta, hogy a két ország kulturálisan közel áll egymáshoz, hiszen a többség az ázsiai államban is katolikus. Ettől azonban hasonló egyezmény készül Vietnammal és Nepállal is.

A PiS számára a kvótákról zajló vitában kapóra jön az érv, hogy már egy millió menekültet befogadott Ukrajnából, ami persze a dolgok sajátos értelmezése, hiszen a Krím megszállása és a kelet-ukrajnai harcok miatt valóban többen érkeztek Lengyelországba, ám menekültstátuszt tavaly csupán 671-en kértek. De csupán 56-an kapták meg. Ilyenformán a kormánynak nincs más választása, minthogy megnyissa a munkaerőpiacot az idegenek előtt, annál is inkább, mivel nagyon sok lengyel pedig nyugatra vándorolt ki, továbbá kevés gyerek születik és a társadalom elöregszik. A másik 3 visegrádi állam is tisztában van azzal, hogy külföldi munkaerő nélkül nem lehet fenntartani a jólétet. Ezért ők is felhúzzák a sorompókat, ám ez nem vonatkozik a muzulmánokra...

ITT OLVASHATÓ

LETELEPEDÉSI KÖTVÉNY: VÁLASZ NINCS, CSAK HAZUGSÁGOK

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2018.08.04.

Háborút indított Orbán az EU ellen, mert Magyarországnak kellett volna elbírálnia 1294 bevándorlási kérvényt. Cserébe 20 ezer embert befogadott letelepedési kötvényért cserébe. A kamatokról azonban nem csupán hallgat, de hazudozik is a kormány.

A DK-s Varjú László országgyűlési képviselőként próbált ezt-azt megtudni a letelepedési kötvényekkel kapcsolatban. Mint a kormánynak írta: "öt évvel ezelőtt indították el a letelepedési kötvényprogramot, amivel több, mint húszezer ember érkezett Magyarországra Kínából, Oroszországból, Észak-Afrikából és számos arab országból. Ezek az emberek nem háború vagy üldöztetés elől menekültek, befogadásukra sem emberiességi megfontolások, sem nemzetközi egyezmények nem kötelezték Magyarországot. Ők azonban éltek a Fidesz letelepedési kötvénye által fölkínált lehetőséggel, hogy mintegy 90 millió forintnak megfelelő euró busás hozamra történő kölcsönzése ellenében családostul szabad beutazási és letelepedési engedélyt szerezhetnek Magyarországra és ezzel az EU-ba. Bár a kötvényeken nem a magyar állam keresett, hanem a Rogán Antal kijelölte offshore cégek, most a költségvetésnek kell 35 milliárd forintot kifizetnie kötvényhozamként az így betelepítetteknek. Csak összehasonlításként: ebből az összegből ki lehetne fizetni annak az adósságának a felét, amit mind közönségesen csak kórházi adósságnak szoktak nevezni, holott azt az adósságot a magyar kormány halmozta föl azzal, hogy nem finanszírozza az egészségügyi beavatkozások tényleges költségeit, és hárította át a kórházakra.

Kérdezem ezért Miniszterelnök urat:

1. Miből fogják kifizetni az elmúlt években betelepített bevándorlók kötvényhozamait?

2. Szerepel-e erre fedezet a költségvetésben, és ha igen, melyik soron?

3. Mennyi pénzt vontak el önök a bevándorlók hozamaira a családtámogatásoktól, az oktatástól és az egészségügytől?

4. Milyen összegű tőke után fizetjük ezt a hozamot?

5. Hogyan aránylik ez a hozam az elmúlt öt évben a világpiacon Magyarország számára elérhető hitelek kamatához?

6. Jól értem-e, hogy a magyar kormány a világpiacon elérhetőnél jóval drágábban vett föl hitelt a letelepedni kívánóktól, de ez a madzagra kent méz még nem volt elég, ezért bónuszként korlátlan európai letelepedést is fölkínált nekik és családjuknak?

7. Fogalmazhatjuk-e ezt úgy is, hogy az évek óta teli szájjal migránsozó kormánypárt jó drágán bérelt föl bevándorlókat, hogy betelepíthesse őket az országba?

8. Kifizetik-e a letelepedési kötvényük hozamait azoknak is, akikről azóta kiderült, hogy nemzetközi bűncselekményekben vagy terrorizmus támogatásában érintettek?"

Aki egy kicsit is tisztában van azzal, hogy a Fidesz mennyire becsüli az országgyűlést és a választott képviselőket, azt nem lepi meg a válasz, melyet teljes terjedelmében közlünk:...

ITT OLVASHATÓ

SZELÍD KÉRELEM

MÉRCE
Szerző: KOCSIS ÁRPÁD
2018.08.04.

Esdve kérünk benneteket: ne legyetek már ilyen embertelenek.

A szűkszavú hírre reagálva, miszerint megöltek két migránst a Vajdaságban, ne keveselljétek az áldozatok számát. Hacsak mód van rá, és a szóra hallgattok még, kommentjeitekben tartózkodjatok attól, hogy hajtóvadászatra buzdítsatok embertársaitok ellen.

Kérve kérünk benneteket: ne legyetek már ilyen vérszomjasak.

Nem mondja itt már senki, hogy minden rászorulót közénk kellene fogadnunk, és lehetőség szerint segítenünk. Letett itt már mindenki arról, hogy a legnagyobb veszélyből menekülők mindegyikének hajlékot adjunk, hogy megszánjuk őket néhány falattal, hogy érdemesítsük őket pár békés szóra. Nem célja itt már senkinek sem, hogy megnyugtató megoldást találjunk a világraszóló botrányra – ezrek vízbefúlására, gyermekek eltűnésére, fiatalkorúak és asszonyok prostitúcióra kényszerítésére, az emberkereskedőknek történő kiszolgáltatottságra, a mostoha körülmények okozta összetűzésekre, az éhezésre, a nyomorra és az erőszakra…

Vagy legalábbis aki mondaná, hangosan már nem meri mondani. Aki segíteni próbálna, nyilvánosan már nincs mersze tenni. Akiben az emberség mégis megszólal, és szégyenérzete vagy fásultsága nem némítja el, annak lejáratás, szitok, megfélemlítés és üldöztetés a része.

Nagyon szépen kérünk benneteket, ne röhögjetek a szenvedésen. Ne tapsoljatok olyan lelkesen a halálnak.

Ne követeljétek, hogy a lezáródó határokon még keményebben csattanjanak a hátakon és fejeken a gumibotok. Ne kívánjátok, hogy a Bosznián át menekülők aknamezőre tévedjenek vagy megfúljanak a bozóttüzekben. Ne éljenezzetek, amikor újabb és újabb menekülttáborok ellen történnek támadások, amikor menekültszállásokat gyújtanak fel, amikor szervezett csoportok merényletet követnek el menekültek és nem csak menekültek, hanem romák, hajléktalanok és más kisebbségi csoportok ellen. Vigyorgó hangulatjelekkel ne osszátok meg a határokon egymástól elszakított családtagok képét. Ne áhítozzatok még több katonára, a célt biztosabban találó golyókra, a testbe mélyebben vágó pengékre a szögesdrótkerítésen. Ne óhajtsatok még keményebb teleket és tikkasztóbb nyarakat, pusztító viharokat, hogy mind többen forduljanak föl az országutak mentén, az árokba fordulva, az erdőszélen, hűtőkocsik rakterében, levegőtlen konténerekben.

Ha már az oltalomkeresőkbe semmiképpen sem sikerülhet a ránk is következhető jövő képét belelátni, a legnagyobb erőfeszítés sem eredményezheti, hogy közös törekvésekhez társakat lássunk bennük valami küzdelemhez, amely révén magunk is felemelkedhetnénk, régi terheinket lerázva magunkról, kiegyenesedhetnénk végre – akkor legalább azt tegyétek meg, alázatosan kérünk benneteket, hogy nem kívánjátok embertársaink mihamarabbi és szenvedésteli pusztulását.

ITT OLVASHATÓ

M1, A HAZUGSÁGGYÁR

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.08.04.

"llegális bevándorlás – Szakértő: a migránsok 85-90 százaléka gazdasági bevándorló 

Budapest, 2018. augusztus 4., szombat (MTI) – A migránsok 85-90 százaléka gazdasági bevándorló, csak 10-15 százalékuk valódi menekült – közölte Horváth József biztonságpolitikai szakértő az M1 aktuális csatorna műsorában szombaton.

A szakértő azt mondta, komoly politikai szándékkal és megfelelő módszerekkel – például adatbázisokkal – ki lehetett volna szűrni, hogy ki mond igazat. Hozzátette, az Európai Unióban különböző vélemények vannak, de a 2019-es európai parlamenti választásokkal el fog dőlni, hogy hol szeretné a társadalom visszakapni a biztonságát, és hol gondolják, hogy a bevándorlás jó."

Újabb szakértő nyilatkozott meg az M1 “közszolgálati” csatornának, hogy alátámassza a Fidesz által, immár évek óta hangoztatott hazugságot. Hogy ezt Horváth József milyen adatokra alapozva állítja, azt az MTI sajnos nem közölte, noha arra kíváncsiak lettünk volna. Hogy miért is? Talán azért, mert olyan felmérés, melyben ilyen adatok szerepelnek, egyszerűen nem fellelhető az interneten.

Az ENSZ menekültügyi szervezetének, a UNHCR-nek is mindössze becslései vannak a témával kapcsolatban, ám még ezek a becslések sem támasztják alá a Horváth József biztonságpolitikai szakértő által elmondottakat. A szervezet által 2015-ben kiadott – abban az évben, amikor messze a legtöbb menekült érkezett Európába – becslések szerint, a menekültek több mint 50%-a Szíriából érkezett. Az ország pedig nem arról híres, hogy ott béke honolna, inkább a véres polgárháború az, ami elsőként az eszünkbe jut az ország nevét meghallva.

Na de mondhatjuk azt, hogy ez 2015-volt, most meg most van. Lássuk hát az elmúlt 2 év számai: ...

ITT OLVASHATÓ

MÁR NEM ELÉG, HA A MULTI ÖNKÉNTESEI MENNEK ÉS LEFESTIK A KERÍTÉST

ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2018.08.03.

A jelentősebb hazai vállalatok előszeretettel állnak be gyerekeket, szegényeket vagy fogyatékkal élőket támogató programok mögé. A közvélemény mégis sokszor PR-lufiként tekint a cégek társadalmi felelősségvállalási programjaira. Többek között amiatt, hogy kevés hozzáértő szakember dolgozik ezen a területen. Pedig az Y és a Z generáció tagjai már azt is megnézik a munkahelyválasztáskor, hogy az adott cég mennyit tesz a társadalomért.

Nagyobb magyar cégek, multinacionális vállalatok esetében könnyen belefuthatunk a társadalmi felelősségvállalás (corporate social responsibility, azaz CSR) fogalmába. Ha máshol nem, akkor a cégek honlapján a “Rólunk” menüpont alatt lehet olvasni arról, milyen tevékenységet végeznek társadalmi felelősségvállalási program címén.

Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján általánosságban elmondható, hogy a cégek továbbra is oktatással, egészségüggyel és szociális ügyekkel kapcsolatos projektekre áldoznak legszívesebben, mondta megkeresésünkre a Magyar Adományozói Fórum (MAF) igazgatója, Molnár Klára. És kik kapják elsősorban a támogatásokat? A gyerekek, szegények és fogyatékkal élők...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN MOST NEMZETKÖZI SZÍNTÉREN AKARJA BEBETONOZNI AZ EGYEDURALMÁT

MAGYAR NARANCS 
- LIBERÁLIS SZEMMEL / REPUBLIKON
Szerző: MADLOVICS BÁLINT
2018.08.03. 

Nem az a fontos, hogy az Európai Bizottság elnöke legyen.

A miniszterelnök tusványosi beszédében a legnagyobb hangsúlyt ezúttal nem önmagában a migráció, hanem a bevándorlás európai uniós kontextusa kapta. Az olyan kijelentések, mint hogy az EU jelenlegi, gyenge vezetésének „a napjai meg vannak számlálva”, illetve hogy most „mi jövünk”, többeket rögtön arra a következtetésre vezettek, hogy Orbán impliciten bejelentkezett az Európai Bizottság elnöki posztjára. Ez az elképzelés abba a gondolatkörbe illeszkedik, miszerint Orbán mára már „kinőtte Magyarországot”: a harmadik kétharmad révén már mindent elért, amit hazánkban a politikában ember elérhet, úgyhogy – szól az érvelés – ideje „magasabb szintre” lépnie, és nem pusztán tényezővé, hanem az egész kontinens politikai irányának egyik fő alakítójává is válnia.

Bár ennek a magyarázatnak is megvan a maga logikája, elköveti azt a hibát, hogy Orbánt tisztán politikai szereplőnek láttatja. Olyasvalakinek, aki a politikai népszerűségét és hatalmát pusztán csak a retorikájának és ideológiájának köszönheti, amelyet most eggyel nagyobb léptékben képviselhetne. Ezzel azonban figyelmen kívül hagyja mindazt a munkát, amelyet Orbán az egyeduralma létrehozása érdekében tett, amelynek a jeleit a napokban is megtapasztalhattuk, és amelyet most kockára tenne, ha elhagyná a miniszterelnöki széket.

Az említett munka durván három, egymásba átnyúló, de súlypontjaikat tekintve világosan elhatárolható szakaszra bomlik, melyek határai szorosan – és vélhetően nem véletlenül – követik a választási győzelmek dátumait. Az első szakasz 2010-ben kezdődött, és nem másról szólt, mint az egyeduralom intézményi-politikai föltételeinek megteremtéséről. Ez volt az az időszak, amikor Orbán – az 1998-ban még nem adott, kétharmados fölhatalmazása segítségével – egyrészt fölül tudta írni a hatalmát korlátozó jogi fékeket, másrészt meg tudta változtatni egyoldalúan a választási rendszert, hogy az ellenzékét mókuskerékszerű összefogósdiba hajszolja...

ITT OLVASHATÓ

BŐVEN ITT AZ IDEJE ANNAK, HOGY ELENGEDJÜK A SZÉP ESZMÉKET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.08.04.

A napokban került elém egy olvasónk véleménye. Azt nehezményezte, hogy Orbán egyházának híveivel nem bánunk eléggé kesztyűs kézzel, mert mégiscsak az lenne a dolgunk, hogy meggyőzzük és lehetőleg átcsábítsuk a nem teljesen fanatikus híveket, így meg csak elriasztjuk őket. Jó. Hová kellene kit átcsábítani? Van nekünk pártunk? Nincs. Nem is lesz. Nem erről szól ez az egész. Van értelme szőrmentén dödölögni az elvakult barmokkal, akik szarnak mindenre és bármire, még a saját unokájuk jövőjére is? Miért kellene tekintettel lenni rájuk? A hangyákkal sem szoktam egyeztető tárgyalásokba bocsátkozni, ha ellepik a konyhát, hanem kiirtom őket.

Mielőtt valaki hörögni kezd, nem áll szándékomban fizikai erőszakra biztatni senkit, mert továbbra is azt vallom, hogy az erőszak nem old meg semmit és nem indokolható semmivel. De a meggyőzésnek sincs értelme ebben az esetben, mert ha valaki agyatlan barom, azt nem lehet meggyőzni. Pont azért, mert agyatlan barom. Aki akar, fosson továbbra is a migránsoktól és Sorostól, csókolgassa Orbán retusált fotóját, ha már az előző rendszerből átmentett párttagkönyvét dugdosni kénytelen, viszont nem tud meglenni bálvány nélkül, mert ahhoz is hülye hogy a maga lábára álljon. De azt gondolom, bőven itt az ideje annak, hogy elengedjük a szép eszméket, miszerint majd belátják a félrevezetettek, hogy nácinak lenni csúnya dolog, fasiszta eszméket vallani nem európai érték. Faszt kell ezeket győzködni. Aki a küszöbömre szarik és még döngeti is az ajtót, hogy adjak már neki vécépapírt, azt sem akarom meggyőzni semmiről, hanem lendületből lerúgom a küszöbömről. Mert az az én küszöböm, az én otthonom, az én területem. Pont.

Az a helyzet drága honfitársaim a lehajtott fejjel sunnyogásban, hogy ezek már nem a küszöbre szarnak, hanem az ebédlőasztal közepére. És nem csak az én abroszomra, hanem mindenki máséra is. Mert tehetik, mert még mindig érvekkel próbálkozunk a picsánrúgás helyett.

Most olvasom a maffiahíradó valamelyik seggnyalójának tollából:

"A parlamentünkbe trükkösen besurranó politikus úgy érezte…"

Tök mindegy hogy konkrétan miről és kiről firkált a prosti, amúgy egy nem fideszes képviselőről, a lényeg az első szó:

"parlamentünk"

Így bizony. Ezeknek van parlamentjük. A tolvajoknak, a maffia tagjainak, az ő cselédeinek és az agyatlan barom híveiknek van parlamentjük, nekünk többieknek meg nincs. Az a képviselő, aki nem a főfasz személyes jóváhagyásával került be a parlamentbe, hanem a szavazók juttatták be, az trükkösen surrant be oda. Innen lenne érdemes elmagyarázni, hogy nekem, vagy bárki másnak mit is kellene tiszteletben tartanunk akár azon a faszin, aki Magyarország miniszterelnökeként ünnepelteti magát, akár azokon a görényeken, akik a főgeci seggébe bújva harácsolnak a közösből? Én ugyan soha egyikükre sem szavaztam és nem fogok olyan sokáig élni, hogy valaha is rájuk szavazzak. Ebből következik, hogy számomra ők betolakodók, élősködők, konkrétan az ellenségeim. Ugyanis aki a demokrácia ellensége, aki számára a szabadság csak egy értelmetlen maszlag, aki azt merészeli mondani, hogy ebben az országban csak neki és cselédtársainak vannak jogai és csak az számít embernek, aki fehérbőrű, keresztény és aki az országot romba döntő maffia vezérét imádja, azt én leszarom, megvetem. Lerúgom a küszöbről. De meggyőzni biztosan nem akarom a világon semmiről.

Ideje lenne, hogy megértsük: ezekkel nem lehet máshogyan bírni, csakis erővel. Az összefogás erejével, az igazság erejével, a felemelt fej, a hangos szó, a nyílt gondolatok erejével. Az arcukba kell ordítani, hogy nekik itt nincs parlamentjük, nincs kormányuk, nincs országuk, nincs igazságuk. Mert nincs gerincük és nincs becsületük. Annyit érnek csak, mint a küszöbre kinyomott bűzlő szar és úgy is kell velük bánni. Vissza kell zavarni őket oda, ahonnan előmásztak, a nyirkos kövek alá. Az elvtelenségnek, embertelenségnek, gerinctelenségnek, becstelenségnek mindig is ott volt a helye és most is ott van. Ott aztán tarthatnak parlamentet, masírozhatnak fel-alá a hülye jelszavaikkal és kirabolhatják egymást kedvükre, hogy mindig más lehessen az uralkodó elit a szarkupacok között. Állíthatnak bálványt is nyugodtan és leborulva imádhatják. A francot sem érdekli.

Észre kellene már venni, hogy nem ezek a szarházaik vannak többen, hanem mi, akik normális országban, normális kontinensen akarunk élni. Az ő erejük a pofátlanságban és a nagy hangjukban van. A tőlünk rabolt pénzből reklámozzák önmagukat. Valójában senkik, kizárólag a többség hallgatása és beletörődése, félelme táplálja őket. Táplálkoznak a többség passzivitásából, emésztenek és szarnak. A küszöbre. Nem unjuk még?

ITT OLVASHATÓ

VILÁG NETEZŐI, EGYESÜLJETEK!

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: FORGÁCS IMRE
2018.08.04.

Ma már sokan osztják azt a véleményt, hogy a hirdetési piacok átláthatóságát és a fogyasztók védelmét a jognak kellene biztosítania.

Jennifer Lyn Morone, amerikai szobrász és aktivista „adatrabszolgaságnak” nevezi a kort, amelyben élünk. Ma már világszerte több milliárdra tehető az internetfüggők száma, akik lelkesen adják át személyes adataikat a közösségi média óriásainak, cserébe az ingyenes online-szolgáltatásokért. Ezzel lényegében lemondanak arról a jogukról, hogy ellenőrizzék a profiljuk üzleti vagy bármilyen egyéb célú hasznosítását. A The Economist 2018. július 7-ei cikkében a Cambridge Analytica botrányára is emlékeztet: az amerikai elnökválasztás befolyásolása érdekében mintegy 87 millió választópolgár adatait értékesítették. A hetilap a gazdasági háttérrel kapcsolatban felveti azt a jogos kérdést, vajon a Facebook és a Google üzleti modellje meddig lesz még fenntartható? E két világcég csak 2017-ben mintegy 135 milliárd dollárt kasszírozott azoktól a vállalatoktól, amelyek célzott (és általában nem igényelt) hirdetésekkel bombázzák a netezőket. Morone mellett például a Yale Egyetem kutatója, Glen Weyl is méltányosnak tartaná, ha Zuckerbergék fizetnének a szolgáltatásaikat igénybe vevőknek a személyes információk üzleti célú hasznosításáért. 

Aligha vitatható, hogy a 21. századi gazdaságban az „adat” legalább olyan értékes, mint a „munka” volt az ipari kapitalizmus 19. századi megszületése idején. A tanuló robotok nem önmaguktól lesznek bámulatra méltóan okosak. A működésüket vezérlő algoritmusok programozói százmilliók adatait, szokásait, társadalmi kapcsolatait építik be csodálatos gépeikbe. A fejlett országokban a munkásmozgalomnak jó száz év alatt sikerült többé-kevésbé elfogadható munkabéreket kiharcolnia. A baloldal e példát követve akár újraépíthetné önmagát: valamilyen térítés ugyanis az adatgazdaság „kizsákmányolt” fogyasztóinak is járna. Az internet és a mesterséges intelligencia közérdeket védő szabályozása még csecsemőkorát éli. Az Európai Unió azonban az általános adatvédelmi rendelettel (GDPR) és a digitális gazdaság adóztatási tervével már megtette az első bizonytalan lépéseket...

ITT OLVASHATÓ

A SZOVJET KATONÁK MAGYARORSZÁGON TÖBB NŐT ERŐSZAKOLTAK MEG MINT MÁSHOL

INDEX
Szerző: K. Á.
2018.08.03.

Évtizedekig alig lehetett szóba hozni, de amióta lehet, az áldozatok helyett azóta is mások keretezik. Lehet ideológiamentesen beszélni a nemi erőszakról? Ismerjük a tényeket? Oroszok a magyarok, vagy férfiak agressziója a nők ellen? A CEU nőtörténésze európai összehasonlításban vizsgálja a kérdést; Pető Andreával a háborús nemi erőszak mellett tabukról és mítoszokról, a parazita politikáról és a mai antigender dumákról beszélgettünk.

Hány nőt erőszakoltak meg szovjet katonák Magyarországon?

Százezres nagyságrendben, de pontos számot nem lehet mondani. Sok méltatlan számháború zajlott, pedig nagy a forráshiány. Hogy maradt-e fenn forrás, azon múlik többek között, hogy a nemi erőszak áldozata tesz-e feljelentést a rendőrségen, ott születik-e ebből hivatalos papír, és az megmarad-e. Ha a Vörös Hadsereg katonái megszállnak egy falut, és beterelik a nőket egy pajtába, akkor a polgármester, ha van, tesz-e panaszt. Kérdés, mit lehet tudni a következményekről, lett-e valakinek nemi baja vagy abortusza, és mi történik a megszületett gyerekekkel: vannak, akiket megölnek, másokat elküldenek a távol élő nagymamához, vagy beadják árvaházba. Ezekre nem igazán vannak általánosítható adatok. Én csak reménykedem benne, hogy egyszer beengednek az orosz katonai levéltárba kutatni – az orosz rendszer állami szinten ma is a nagy honvédő háború mitikus értelmezésére épül. A jobb kutatási kapcsolatok mindenkinek jók lennének...

ITT OLVASHATÓ

TÉRDEN MORANDI ELŐTT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HEGYI IVÁN
2018.07.29.

Minden idők legnépszerűbb olasz táncdala született meg 1964-ben. Ilyesmit mindig kockázatos kijelenteni, hiszen kinek mi a legkedvesebb, ám létezik objektív adat: a (Ritornero) In ginocchio da te, azaz a Térden állva jövök hozzád július 11-től tizenhét héten át vezette az itáliai slágerlistát. Ennél hosszabb ideig – 1989-ben és 1990-ben tizenkilenc héten át – csak a Kaoma elnevezésű nemzetközi együttes Lambadája állt a lajstrom élén, mert Olaszországban bevett gyakorlat volt, hogy külföldi dalok is a nyilvántartásba kerülhettek. Hatvannégyben a francia Richard Anthony Chin-chinje hat, a Beatles Please Please Me-je egy hétig volt első, s ugyancsak egyetlen hetet töltött a topon az olasz slágerkészlet klasszikus darabjainak egyike, Gigliola Cinquetti Non ho l'etája. Gianni Morandi dalát annak idején Bobby Solo ugyancsak örökzöld száma, az Una lacrima sul viso szorította meg a leginkább, de az sem nagyon, hiszen „csupán" hét hétig volt listavezető. Abban viszont „döntetlen" alakult ki, hogy mindkét sláger filmcímadó nóta lett még ugyanabban az évben, és a két szirupos, szerelmes mozira csak úgy tódultak a romantikára vágyó olasz fiatalok. A főszerepet persze mindkét filmben a dal előadójára osztották, de az akkor tizenkilenc éves Morandi nem a civitavecchiai stúdióktól vált országos sztárrá. Már két évvel korábban beérkezett Gokart Twistjével és egyéb nótáival; mire impozánsan térdre ereszkedett, már hét kis- és egy nagylemeze volt. Ahhoz képest, hogy nem sokkal korábban még cipőt pucolt suszter édesapja, az Olasz Kommunista Párt elkötelezett aktivistája műhelyében, és cukorkát meg perecet árult szülőfaluja, Monghidoro mozijában, szépen nekilendült... Tehetségén túl azért is, mert kitűnő szerzői voltak. Franco Migliacci az In ginocchio da te című számon kívül olyan emblematikus szerzemények szövegét írta, amilyen Domenico Modugno Volaréja, Nicola di Bari Il cuore é uno zingarója – itthon Koós János énekelte, hogy „szívem egy vándorcigány", miután az itáliai dalok avatott átültetőjének, Vándor Kálmánnak feldobták a labdát – vagy José Feliciano, valamint a Ricchi e Poveri Che sarája volt (nálunk Kovács Kati kérdezte, „mit remélsz?"). Az utóbbi kettő egyaránt az 1971-es San Remó-i fesztiválon hangzott fel, és az első két helyet szerezte meg a „vándorcigány" primátusával...

ITT OLVASHATÓ

"LÁZÁR JÁNOS ÉS VONA GÁBOR IS MINTHA AZT ÜZENNÉ AZ ÖREG KIRÁLYNAK, HOGY ELLENED MÁR NEM HARCOLUNK, UTÁNAD FOGUNK HARCOLNI"

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÁGOSTON ZOLTÁN
2018.08.03.

...Aki viszont felfoghatta, hogy Orbán Viktor ellen nem éri meg küzdeni, az Lázár János volt kancelláriaminiszter és Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke, akik Török Gábor szerint mintha azt üzennék „az öreg királynak”, hogy ellene már nem harcolnak, utána fognak harcolni. Ezt a politikai elemző valódi fegyverletételnek nevezi.

– Szerintem ez nem „rendszer”, nem „korszak”, ez színtiszta orbánizmus. Itt nincs a főhatalomra eséllyel váró második vonal, nincsenek trónörökösök, nincsenek kihívók. Csak karizma van, egy ember karizmája, az meg nem örökíthető. Orbán Viktor nélkül ez a hatalompolitika nem tudna így működni

– ad leírást a miniszterelnöki egyeduralomról. Ami az menekültválságot és az Európai Unió jövőjét illeti, egy Macron-táborról és Orbán-táborról szóló kérdésre Török Gábor megkockáztatja, hogy a magyar miniszterelnök a „semmiből építkezve ma már világpolitikai realitássá” nőtte ki magát. Ezt azzal a kissé homályos analógiával támasztja alá, hogy a tízmilliós Portugália miniszterelnökéről, António Costa nevéről kevesen halottak a világban, a magyaréról viszont egyre többen, Orbán Viktor szerepéről pedig azt mondja:

– Csak az a kérdés, hogy az európai egység békebontójaként tekintünk majd rá – aki egy fontos ügyet kicsinyes hatalmi céljaira használt ki –, vagy utólag azt gondoljuk majd, hogy ő volt, aki bátran, az árral szemben úszva felrázta Európát. Nem vagyunk a dolog végén, mindkét értelmezésnek erős tábora van még, de az utóbbi kétségtelenül sokat erősödött.

ITT OLVASHATÓ

TÖRÖK GÁBOR: EZ NEM A FIDESZ, HANEM ORBÁN VIKTOR EGYEDURALMA

INDEX
Szerző: FT
2018.08.03.

Török Gábor interjút adott a Heti Válasznak, a beszélgetés a jövő heti lapszámban jelent volna meg, de mivel közben a lapot teljesen bezárják, a politológus a blogján nyilvánosságra hozta a szöveget. 

Rögtön az elején azt állítja, hogy Orbán április 8-án nem újabb csatát, hanem a háborút nyerte meg.

"Középkori analógiák jutottak eszembe a harmadik kétharmad után. A helyzet kicsit olyan, mint Károly Róbert idejében: amikor a király hosszú küzdelem után legyőzte a trónbitorlókat meg a tartományurakat, mindenki szépen hazament, és hosszú időre megszilárdult a központi hatalom. Amíg a király politikai értelemben egészséges és legitim, addig a hatalmi kérdés nem merül fel érdemben - így a nyilvános politikai okoskodás értékét is alacsonyra kalibrálom. Olyan mértékben rendeződnek a hatalomhoz kapcsolódó intézmények, erőforrások, személyi erőviszonyok, hogy a tét most nem lehet kérdés."

Török ezután megjegyezte, hogy itt nem a Fidesz, hanem inkább Orbán Viktor egyeduralmát láthatjuk. A politológus szerint az egész berendezkedés élettartama attól függ, meddig tud hatalmon maradni Orbán, ez alapvetően megkülönbözteti a mostani rendszert a dualizmustól vagy a két világháború közti helyzettől...

ITT OLVASHATÓ

A CSEMPEDÍLER ESETE AZ AKADÉMIÁVAL (ANANÁSZPOSZT)

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.08.04.

Parragh László csempe- és szaniterkereskedő elmagyarázta Krúg Emíliának (ő az ATV műsorvezetője) az alapkutatást. A mibenlétét nekije, hogyan látja ő, a csempe- és szaniterkereskedő az alapkutatást.

Gondoltam, hogy én meg elmagyarázom Parragh úrnak a szaniterkereskedést. Nem, nem tudom mi az a szaniter, és most nincs kedvem megguglizni. Azt nem hiszem, hogy ez akadálya lenne a magyarázatnak, esetleg egy hosszabb tanulmány írásának, vagy a Nemzeti Szaniterkutató Intézet megalapításának. Ha Parragh elmagyarázhatja az alapkutatást, akkor én miért ne oszthatnám meg a világgal szaniterelméleti gondolataim.

Nem lehet elmagyarázni az alapkutatást. Általában azzal szoktak próbálkozni, hogy nem lehet azt most tudni, hogy mely kutatásból lesz majd mobiltelefon. Ezt szoktuk mondani, hogy a "Mari néni" is értse. "Mari néni"-t már régen Anitának hívják, jogosítványa van, kétszer volt abortusza, és süldőlány korában Piramis koncertre járt, nem skanzenben élünk. Nem azért nehéz elmagyarázni neki az alapkutatást mert ő a nép romlatlan egyede, aki csak ahhoz ért, hogy lepirítsa a hagymát, hanem azért, mert ezek a dolgok valóban végtelenül bonyolultak. Sokkal egyszerűbb dolgokat is teljesen reménytelen elmagyarázni.

Valamiért a kicsiny Izrael nem akarja beszántani az alapkutatását, a teljesen absztraktnak tűnő kombinatorikai és elméleti számítógéptudományi kutatásait sem, amelyekben n tart a végtelenhez, miközben még egy Parragh is sejti, hogy az n az csak a fejünkben tud tartani a végtelenhez, ha egyáltalán. Izrael hat darab ERC-grantet kapott számítógéptudományból a múlt héten, ezeknek a kutatásoknak az eredménye pedig valószínűleg cikk lesz, papíros, még az is lehet, hogy n-ek fognak slattyogni a végtelen felé. Nagyon nehéz megmutatni azt a pontot, ahol a világhírű kombinatorikai és elméleti számítógéptudományi iskolákból hirtelen a Vaskupolát irányító szoftver lesz. A kultúra a lényeg, próbálom elmagyarázni egy fidesznyiknek, falra rizibizi, a kultúráról. A kombinatorikai, elméleti számítógéptudományi kultúra az a közeg, amelyben kinevelődnek azok a fiatalok, akiknél az n már nem tart a végtelenbe, hanem inkább megnézi, hogy mi lesz az ebéd az Iráni Forradalmi Gárda központjában. Az alapkutatás leginkább ennek a közegnek a fenntartásáról szól. Nincs olyan ország, amelyik sikeres tudott lenni ezen közeg nélkül. Az alapkutatás eredményei globálisak, a közeg az továbbra is meglehetősen lokális.

Dudva lenne a dudvák közt az ananász - írta valaki, akit ma kiszerkesztenének a Magyar Időkben. Ez az ország sohasem volt Ananászország, de lehetne, jó, a legjobb piña coladát talán nem belőlünk csinálnánk, és akkor mi van. Ezek Dudvaországot akarnak csinálni Magyarországból, talán azért, mert harminc évvel ezelőtt valaki megigazította egy vidéki fiatalember nyakkendőjét.

P.S. Ma felszámolták a Heti Választ, az utolsó magyar konzervatív lapot. Szeretném kifejezni szolidaritásom a lap összes munkatársával.

ITT OLVASHATÓ

A TÖBBSÉG NEM ÉRZI DEMOKRATIKUSAKNAK A DEMOKRÁCIÁKAT

TÉNYGYÁR
Szerző: Ténygyár
2018.08.03.

- A legnagyobb kihívás a 21. századi demokráciák számára, hogy a többség szerint nem biztosítanak beleszólást az átlagembereknek a politikába

- A diktatúrák egy kutatás szerint e tekintetben jobban teljesítenek – valójában inkább csak az állampolgáraik kevésbé kritikusak

- A kutatás eredménye ugyanakkor fenyegető lehet a demokráciák számára, ha nem tesznek valamit

Az elmúlt években meglehetősen sok szó esik a demokrácia új válságáról, az autoriter rendszerek előretöréséről. És bár továbbra is igaz, hogy az emberek többsége demokráciában szeretne élni, ahogy az is, hogy a demokráciák jobb életfeltételeket biztosítanak az állampolgáraik számára, mint a diktatúrák vagy a hibrid rendszerek, úgy tűnik, az emberek többsége mégsem érzi, hogy a politika figyelne a szavára.

A Dalia Research, Alliance of Democracies és a Rasmussen Global felméréséből legalábbis ez derül ki. A demokráciákban élők 54 százaléka gondolja, hogy nincs semmiféle befolyása a politikai döntéshozatalra, de ami ennél is súlyosabb: az állampolgárok csaknem kétharmada (64%) szerint a kormány nem az ő érdekükben cselekszik. Az 50 országban, 125 000 ember megkérdezésével készült kutatás szerint az elégedetlenség (64%) ráadásul magasabb a valódi, működő demokráciákban, mint a diktatúrákban (41%). Mindez annak ellenére van így, hogy a legtöbb országban a demokrácia támogatása jóval magasabb, mint a „keménykezű” uralomé.

A kutatás vezetője szerint a politikai rendszerek ma gyorsabban változnak, mint bármikor az elmúlt 30 évben. A valódi demokráciák számára tehát a legnagyobb kihívás jelenleg az, hogy az emberek többsége nem érzi őket demokratikusaknak. A kutatásban legrosszabbul teljesítő tíz országból ugyanis kilenc liberális demokrácia: a legkevésbé tehát olyan országokban érzik az emberek, hogy beleszólhatnak a politika működésébe, ahol egyébként bizonyíthatóan sokkal több beleszólásuk van a közügyekbe, mint a diktatúrákban...

ITT OLVASHATÓ

NEHEZÍTETT HATÁRÁTKELÉS

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.08.04.

Külföldre költözni és új életet kezdeni nem egyszerű ügy, kell hozzá nem kevés bátorság, magabiztosság és nyitottság a többi ember, új kultúra, másik nyelv felé. De mi a helyzet a befelé forduló, introvertált emberekkel? Ők hogyan birkóznak meg ezekkel a kihívásokkal?

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy amikor introvertált személyiségről beszélünk, akkor nem feltétlenül furcsa, társaságkerülő, szégyenlős emberekről van szó (persze akadnak ilyenek is közöttük…), hiszen a befelé forduló személyiséggel rendelkezők között is akadnak, akik kifejezetten jó szociális képességekkel rendelkeznek, legfeljebb ezen képességeik nem tudtak még kiteljesedni.

Az introvertált személyiség számára más emberek társasága inkább kimerítő, mint ösztönző, éppen ezért nagyra értékeli az egyedül töltött időt.

Mindez azért lehet érdekes, mert a határátkelés önmagában olyan, mintha túladagolnának szociális kapcsolatokkal: új ország, új környezet, új szomszédok, új munkahely, új ügyintézési módok… és még hosszan sorolhatnánk.

„Szenvedtem azzal, hogy a második nyelven kellett beszélgetnem, mert ehhez túl csendes a természetem. A környezetem felfedezése stresszes volt, mert nem vagyok egy kalandvágyó típus” – írta a Global Living Magazine-ban Taylor Joy Murray.

„A kávézókban teljesen elégedetten elüldögélek egyedül akár három órát is. A partikon számomra a konyha a mennyország. Amikor pedig az nem elérhető, akkor a fürdőszobába vonulok vissza pár rövidebb magányos percre. Aki nálam befelé fordulóbb, az festi magát. Ugyanakkor ezek a nehézségek bátortalanságot és bizonytalanságot gerjesztenek bennem, amikor látom az extrovertált barátaimat folyamatosan csevegni, új helyeket felfedezni és könnyedén barátkozni a helyiekkel vagy más határátkelőkkel” – tette hozzá.

Amikor az ember megérkezik egy új országba, be kell mutatkoznia a szomszédoknak, az új munkatársaknak, gyakorlatilag a nulláról kell felépítenie egy szakmai és magánéleti hálót.

Márpedig ez még az extrovertált személyiségeknek sem kis kihívás, pedig ők sokkal inkább nyitottak az újra, spontánabbak, jobban kedvelik, ha zajlik körülöttük az élet...

ITT OLVASHATÓ

ELŐFORDUL, HOGY 40-50 FOKOS FÜLKÉBEN ÜLNEK A BKV BUSZSOFÖRJEI

MÉRCE
Szerző: PÓSFAI ORSI
2018.08.04.

Embertelen körülmények között kell a munkáját végeznie többeknek a BKV dolgozói közül: a hármas metróban pár napja 33 fokot mértek, míg a szerelvények padlója a 40 fokot is meghaladta, azokban a BKV-buszokban pedig, amikben nincs légkondicionálás, vagy épp nem működik, a vezetőfülkében akár 40-50 fok is lehet. Erről Nemes Gábor, a Közlekedési Szakszervezetek Országos Szövetségének (KSZOSZ) elnöke számolt be az ATV Startban.

Nemes a műsorban elmondta, hogy vannak sofőrök, akik visznek magukkal hőmérőt, tőlük tudja, milyen körülmények között kell dolgozniuk. A kibírhatatlan hőség ellen úgy próbálnak védekezni, hogy az oldalablakot és a fülke ajtaját kinyitva huzatot csinálnak, de ennél nyilván többre lenne szükség. Nemes szerint ez az állapot azokon a buszokon alakulhat ki, amiken nincs, vagy nem működik a légkondicionálás. Ez pedig egészen sok járműre vonatkozik: a Budapesten közlekedő járműveknek több mint a felét a BKV üzemelteti, ezeknek pedig a 20-30 százalékában nincs működő légkondicionálás.

Túl azon, hogy ez az állapot nyilván az utasok számára is rendkívül kellemetlen, a sofőrök szempontjából egyenesen törvénybe ütközik: a Munka Törvénykönyve ugyanis kimondja, hogy a munkáltató kötelezettsége az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása. Továbbá a hőséghullámok idején a munkáltatóknak rendszeres pihenőidőket kell biztosítaniuk, és a munkavállalóknak 11-15 óra között lehetőség szerint hűvösebb, árnyékos helyen kell dolgozniuk.

Nemes Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy előbb-utóbb alkalmazkodni kell a globális felmelegedés okozta környezeti körülményekhez, nem tehetünk úgy, mintha minden maradna a régiben, mert az az utasok és a munkavállalók egészségében is kárt tehet. A KSZOSZ javasolja, hogy a BKV délelőtt 11 és délután 3 között ritkítsa a járatait, hogy a legnagyobb hőségben kicsit pihenhessenek a sofőrök.

A teljes beszélgetést itt lehet megtekinteni:

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

KI A MAGYAR?

SZTÁRKLIKK
Szerző: LENDVAI ILDIKÓ
2018.08.04.

Ugye biztosak lehetünk abban, hogy a nemzet újraegyesítésével büszkélkedő kormány félreveri a harangot, ha határon túli magyarokat gyilkolnak, bántalmaznak, megfélemlítenek? Hiszen éppen most tett újra hitet a tusnádfürdői találkozó megnyitóján kormánya nevében a nemzetpolitikai államtitkár „a nemzeti összetartozás iránti elkötelezettségről”

Soha nagyobb szükség nem volt még erre az elkötelezettségre. Több hete, hónapja vannak veszélyben identitásukra büszke kárpát-ukrajnai magyarok. Júniusban ottani nacionalista, neonáci csoportok rájuk támadtak, leszúrtak, súlyosan megsebesítettek egy tíz éves kisfiút, védelmére siető édesanyját és két tinédzsert. Miközben azt kiabálták: „Menjetek Magyarországra!”, meggyilkoltak egy huszonéves fiatalembert, alig elmondható brutalitással: késeikkel felvágták a hasát, és kiontották a beleit.

Július elején újabb halál: Beregszászon egy nőnek vágták el hátulról a nyakát, árván maradt a gyereke. Július közepén felgyújtottak egy óvodát; egy református imaházat és egy családi házat. A magyarok fenyegetése azóta is folytatódik. Egy jogvédő szerint „soha nem rettegtünk ennyire, mert nincs, aki megvédjen bennünket.” Már hogyne lenne: az anyaország majd biztosan kiáll értük. Ugye be is hívták már a külügybe a budapesti ukrán nagykövetet, tájékoztatást kérve az intézkedésekről? Hiszen elég, ha külföldön Orbán Viktorról két rossz szót szólnak, és Szíjjártó már raportra is hívja a nagykövetet. Ugye fordultak már hivatalos jegyzékben az ukrán kormányhoz, hogy tegyen meg mindent magyar társaink megvédésére? Ugye részvétét fejezte ki és segítséget nyújtott az áldozatok családjának az ukrajnai magyar nagykövet? Ugye a kormány is segíti a Magyar Református Szeretetszolgálat gyűjtését az óvoda, az imaház és a leégett családi otthon helyreállítására? Ugye azért van külön miniszterelnökhelyettes a határon túli magyarsággal való kapcsolattartásra, hogy Semjén két vadászat között a helyszínre siessen tájékozódni?l

Hogy erről mind nem hallottak? Én sem. A júniusi pogrom után talán volt egy langyos nyilatkozat, azóta nincs nyoma semminek. Ja, mert egy dolgot elfelejtettem mondani. Kárpát-ukrajnai magyar cigányokról van szó. Magyarul beszélnek, magyarnak és cigánynak vallják magukat. Dupla bűn a támadóik szemében. Ahogy Misetics Bálint írta: „az ukrán neonáciknak magyarok, Magyarország kormányának úgy tűnik, csak cigányok.”

Az államtitkár abban a bizonyos tusnádfürdői beszédben azt is mondta: „A nemzet közjogi egyesítése gyakorlatilag befejeződött.”

Azért talán egy kicsi még hátra van.

ITT OLVASHATÓ

HOL FOGHAT A DEMOKRATIKUS MACSKA EGERET? AVAGY A POLITIKAI TEREP MEGVÁLTOZÁSA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2018.08.03.

Előhang (kissé elnyújtott)

A nemzeti együttműködés valamikor – csak azt ne kérdezd, mikor – ún. kártyavárként omlik össze. Majd egyszer. Nem mindegy viszont, hogy az omlás órája itt milyen országot talál. Lesznek-e, és ha igen, hányan olyan bátor, (úgy emberileg, mint szakmailag) felkészült nők, férfiak, akikre ez az ország majd valóban rábízható? Meglesz-e akkor a képességük, felismerve a pillanatot, megbillenteni a legelső kártyát, azért, hogy ne palota- legyen a forradalom/rendszerváltás, hogy az Orbán elleni Békétlenek Nemzeti Megmentési Tanácsa nehogy Lázár János valamelyik vadászkastélyában alakuljon meg: többek között nevezett, a jó útra tért Rogán és a Hamvas Béla Intézet-es Hankiss Ágnes elnökletével.

„(A)z oroszlán megtörli orrát, aztán becsönget.” A civilek nyakán kés.

Túl vagyunk egy politikailag katasztrofális, a közbeszédet tekintve legalábbis eddig példátlanul mocskos, szellemileg nyomorúságos tavaszon, az 1990 óta legkevésbé szabad választáson (amely viszont még mindig jóval szabadabb volt a krumplistészta-lucskoskáposzta ízű és illatú Kádár-világban megszokottnál). Jaj!, mondaná erre, némi joggal, valaki.

Az ellenzék romokban. És ha kimásznak is egyszer egyre lakályosabban berendezett romjaik alól, és lennének közöttük (vajon hányan) olyanok, akiknek tenyerében ott lesz a szabadság kicsiny, rebbenő lángú mécsese, merre induljanak majd el?

Ilyesmire egyelőre nincsen érkezésük, mert a kemény harcok után végre eljöttek a nyugalom percei, most a parlamenti menedékben, jelentősen felemelt tiszteletdíjaktól, költségtérítésektől hízó bankszámlakivonatukat nézegethetik.

Mindeközben a nemzeti együttműködés öngyilkos ösztönből „ún. belső értékvitáiban” értelmiségi támogatásának utolsó szeletét falja fel, ezzel, véglegesnek mondható szellemi harakirit követ el. Kivéve, ha ez a számítás, a józan ész ítélete dacára, mégis jó, és a szellemtelenség lenne ebben az új világban a túlélés záloga. Én azért ebben, az újraindult történelem iránti végtelen tisztelet mellett is, kételkedem. A magyar történetben mindenesetre alig ismerünk még példát arra, hogy az uralgó politikai elit ennyire undorodjon nem csupán az érdemtől, de az értelemtől is. Nem bíznak már sem szóban, sem hangjegyben, de vonalban, ecsethúzásban sem, nem ismernek színeket, megvetik a tudományt, szegények, nem tudván, hogy ez öngyilkosság, csupán a Nemzeti Gyűlöletfélórában, a szajkózott szövegpanelben, a csilingelő kasszagépben, a rendőrben, az édeskés, de rossz illatú árfolyamüzletben bíznak. Nem látnak ki saját magukból. Ugyan továbbra is alkalmaznak náluknál képzettebb embereket, ám ezek, ha tehetségben, ritka kivételként, valamiféle morálban különböznek is (tudniillik egyesek pusztán szolgálják, mások, szerintem politikailag balgán, ám üzletileg kifizetődően, használni igyekeznek a NER-t), de ne szépítsük, többnyire fizetett szolgák és/vagy az önállóság gesztusában tetszelgő szellemi huligánok és/vagy verőemberek – a turul elrepül, a tátott száj ámul! –, már a liberáloknak hízelgésen kapott első kommandó vérét követelik új undokak. Immár a várat (mindegyiket) visszafoglalnák az övéik­től. Sokuknál a tehetségnek nem is elismerése, csupán felismerése is liberálbolsevik tempó. Annyit érsz, amennyid van (de ha történetesen roma vagy, akkor annyit se).

Eljött a kor, amikor Magyarországon bármi megtörténhet úgy, hogy a közönség nem kérdezi: ugyan miért? A képviselők hovatovább azt sem tudják, éppen miről szavaznak. Nem az ő dolguk.

Ha buknának is, de ha a bukást nem kíséri – és erre most sok esély nem látszik – nagy földmozgás és katartikus közösségi élményekkel gazdag közösségi megigazulás, legalább még egy nemzedéknyi időre marad a mai kocsma. Az új középjobb vagy ballib vagy nemzeti radikál kormány ugyanazt a dágványt taposhatja, a politikai kisebbségi jogokat például ugyancsak el fogja nyomni, a sajtót majd, mint saját macit, a mai vircsafthoz hasonlóan brummogtatja.

A szabad Magyarországot egyelőre, a látszat szerint, elbuktuk. (Látszat szerint, mert a teljes győzelem rendszerint viszonylagos.)

És, tegyük hozzá, nemcsak szegény hazánk, de nagyvilágunk egén is sötét felhők tornyosulnak. Amint a költő kissé talán sommásan és néhány főemlősre némileg sértőn, ám helyesen megmondta: a majmoké a világ. A független intézmények nálunk már beomlottak, másutt pedig már omladoznak. A nemrég oly fontos felszólítás, miszerint „minden ember egyenlő méltóságát tiszteletben kell tartanom!”, sem ragyog már a régi fénnyel a civilizált világ egén. Sokan egyenesen mint csipát törölték ki szemükből: már hogy lenne a másik ember ugyanolyan fontos, mint az egyik, mint például én, amikor a mindennapi tapasztalat ennek éppen az ellenkezőjéről szól: Lajos öreg, Béla fiatal, Ádámnak puskája van, Alice gazdag és egészséges, Anna szegény és beteg. Amúgy pedig belőlem csak ez az egyetlen példány van, miközben a többiek idegesítően sokan vannak. Az én életem és az én boldogulásom (továbbá – mert ők is az enyémek – a kedves feleségemé, loknis unokámé) nyilvánvalóan sokkal fontosabb, mint az övék! És pont leszarom a tengerből kihalászott összes nyomorultat és minden húgyszagú hajléktalant. Az én adómból pedig ne gyógyítsanak öreg trottyokat. És mindannyiunk helyi bantusztánja az első.

Mi nem ilyenek voltunk 90-ben! És mért adatok vannak arról is, hogy még az állami gyűlöletbeszéd kiáradása előtt sem voltunk ilyenek. Fel kellene tápászkodni, mert nyomasztó, hova jutottunk.

Halmazállapotát tekintve valami nyúlós, kocsonyás, azonosíthatatlan plazmaszerű ez az új és minden jel szerint egyelőre nem népszerűtlen elnyomás, ilyen lett a NER-ben ez a nyarunk: nem a fakabát jön meg a Pobedával, hanem a megszokott, olajban, fokhagymás szottyban tocsogó sajtos-tejfölös lángos a vízparton, miközben „óvakodva szürcsölöm drága, de jégen hűlt söröm egy kis csipkés, lukas ponyvás lugas hűs mélyén”, szinte szabad vagyok. Ahogy szinte Te is az vagy.

„(Ü)gyeskedhet, nem fog a macska // egyszerre kint s bent egeret / (...) úgy szabadulsz, ha kényedül / nem raksz magadnak olyan házat, / melybe háziúr települ.”

Három állítás

Ebben a szövegben három állítást teszek:...

ITT OLVASHATÓ