Szerző: POTTYONDY EDINA
2025.07.15.
Fapados Fidesz-politika; Orbán Ráhel, az alakváltó démon; A NER legnagyobb gazdasági sikere.
2025. július 15., kedd
FAPADOS FIDESZ-POLITIKA; ORBÁN RÁHEL, AZ ALAKVÁLTÓ DÉMON; A NER LEGNAGYOBB GAZDASÁGI SIKERE
POTTYONDY EDINA VIDEÓ
Szerző: POTTYONDY EDINA
2025.07.15.
Fapados Fidesz-politika; Orbán Ráhel, az alakváltó démon; A NER legnagyobb gazdasági sikere.
Szerző: POTTYONDY EDINA
2025.07.15.
Fapados Fidesz-politika; Orbán Ráhel, az alakváltó démon; A NER legnagyobb gazdasági sikere.
ORBÁN VIKTOR FAPADOS! MARIKA FOR PREZIDENT NO.65
MARIKA FOR PREZIDENT
Szerző: MARIKA FOR PREZIDENT NO.65
2025.07.14.
Orbán Viktor fapados.
Szerző: MARIKA FOR PREZIDENT NO.65
2025.07.14.
Orbán Viktor fapados.
BRUCK ANDRÁS: HADHÁZY ÁKOS ESETE MAGYAR PÉTERREL
FACEBOOK
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2025.07.15.
Mint amikor a gyógyíthatatlannak ítélt betegségébe már beletörődött ember megtudja, hogy csoda történt, mégis van reménye az életre, egy nemzetnek is ilyen túláradó öröm lehet átélnie, hogy váratlanul lehetősége támadt legyőzni azokat, akik mindeddig elnyomták, megalázták, kifosztották. Vagy mégsem? A választási győzelem felé tartó Magyar Péter máig nem szűnő karaktergyilkolása, az iránta érzett megvetés és gyűlölet pillanatonként felbukkanó megnyilvánulásai egy összezavarodott társadalom reakciói. De hogy lehet, hogy a leghevesebb érzelmeket nem ritkán épp azok mutatják, akik azt állítják, hogy maguk is elnyomóik bukását kívánják? Mégsem a reményteli várakozás fűti őket, hanem, bár ők ezt igazságnak nevezik, a kicsinyesség, féltékenység és a bosszú.
Sok olyan dolog történik velünk, amiről jól esik később megfeledkeznünk. De a múlt eseményei attól nem változnak meg, hogy nem akarunk emlékezni rájuk. Csak egyet emelnék ki közülük az elmúlt másfél évtizedünkből, ebből a közönyből, lustaságból, félelemből, dekadenciából összeállt sötét társadalmi folyamból: a tüntetéseket. Azokat az unalmas, lapos beszédeket, a sablonokat és közhelyeket, na meg a szervezők intelmeit, amikkel a mindig kétórás tüntetések végén rendre útjára bocsátottak bennünket: „Most kérünk benneteket, hogy menjetek haza békésen, európai módra”, és mi minden alkalommal valamivel kevesebb európaisággal a lelkünkben tértünk haza. Minden tüntetésünk csak a rendszert erősítette, mert amelyik nem gyengíti, az erősíti.
Lám, a felejtés. Kik lettek volna azok az elszántan küzdők, akiket az inkvizíciónál merevebb influenszer magából kikelve emlegetett? Csak nem az ellenzéki pártok, amelyeknek abban a pillanatban ott kellett volna hagyniuk a parlamentet, amikor Orbán 2014. július 26-án, Tusnádfürdőn bejelentette, hogy másnaptól Magyarországon nem liberális, hanem illiberális rendszer fog épülni? Aztán még egy évtizeden át üveges szemmel nézték, hogy nő körénk az autokrácia, és néznék még ma is, ha a látóterüket nem foglalta volna el egy slim fites alak. Vagy mi, a szavazók lettünk volna azok az elszánt küzdők? De hiszen Szerbiában a diákság tavaly november óta, nyolc hónapja az utcán van egy valóban kemény, nem egyszer brutális rendőrséggel szemben.
És megint a felejtés, pedig ez csupán két hete történt. Még ki sem ürült a Pride helyszíne, már azzal volt tele minden, hogy ennyi embert Magyar Péter egyszer sem hozott össze, ergo, semmi szükség rá. Íme egy megbetegített társadalom lelki röntgenképe. Mert az ő eddig mutatott példátlan teljesítménye nélkül a Pride-on egy nagyságrenddel kevesebben lettek volna. 20-30 ezren. Az óriási tömeg létszámának, oldottságának, érezhető felszabadultságának hátterében ekkor már a Tisza Párt duzzadó ereje állt, na meg az elbizonytalanodott hatalom verejtékszaga.
Az a mód, ahogy Magyar Péter tegnap kategorikusan nemet mondott az örökmozgó, mégis egy helyben álló Hadházynak, a következetesen betartott kampánystratégia tankönyvi példája volt. Ha viszont egy nemzet sem a munkahelyén, sem az utcán nem tud, nem mer szembeszállni az önkénnyel, régi ellenzéki pártjaik pedig kizárólag a saját túlélésükkel vannak elfoglalva, akkor jobban teszi, ha megbecsüli azt, aki tűzön-vízen át tartva magát a győzelem kulcsát jelentő stratégiához, képes volt karnyújtásnyira hozni a rezsim bukását. A nemet, az együttműködést nem ismerő Hadházy pedig ebbe a győzelemmel kecsegtető stratégiába akar most léket vágni.
Magyar Péter valóban nem járt kanosszát a múltjáért, s bár olykor utalt rá, hogy megbánta, ha most egy sokadik törpepárt vezetőjeként osztaná az észt, az épp tőle visszatetsző lenne. Csakhogy léteznek olyan értékes tettek és érdemek, és jó, hogy léteznek, amelyek egy valóban nem patyolattiszta múltat is felülírnak. Márpedig az ő története pont ilyen, az meg a mi nagy szerencsénk, hogy az utolsó órában zászlót és útirányt váltott.
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2025.07.15.
Ennek legutóbb Magyar egy tegnapi posztja után adták tanújelét, holott a poszt csupán annak a megerősítése volt, ami politikája közismert alapköve, és amit korábban már számtalanszor elmondott: “Óellenzékiek” azok a pártok és politikusaik, akik az elmúlt másfél évtizedben asszisztáltak a Fidesz uralmához, legitimizálták a rendszert…”. Kénytelen volt ezt megismételni, mivel Hadházy Ákos úgy tett, mintha nem értette volna meg, amit a Tisza Párt múltheti, egyébként kiváló rendezvényén hallott az ott bejelentett jelöltállítási procedúráról. Így ő is indulni akar egy olyan politikai akciósorozaton, ami kizárólag a Tisza közösségének szól.
Az, hogy Magyar Péter Hadházyra is kiterjeszti az óellenzékiség kritériumait, talán vitatható, azt viszont értelmetlen vitatni, hogy ezek a Tisza Párt elnökének és közösségének a szabályai. Ennek a közösségnek pedig Hadházy nem tagja. Ezért az elnök a „betolakodó” nevének említése nélkül nyomatékosan megismételte álláspontját, neki pedig illene ebbe belenyugodni. Csakhogy ő épp az ellenkezőjét tette, így ismét elszabadult a pokol. A rohamot, ki más?, ezúttal is, egy dékás influenszer vezette. Párhuzamot vont „a diktatúra ellen 15 éve elszántan küzdők”, és Magyar között, aki akkor még „a diktatúra haszonélvezője volt”. Tehát heroizmus kontra megalkuvás…
Sok olyan dolog történik velünk, amiről jól esik később megfeledkeznünk. De a múlt eseményei attól nem változnak meg, hogy nem akarunk emlékezni rájuk. Csak egyet emelnék ki közülük az elmúlt másfél évtizedünkből, ebből a közönyből, lustaságból, félelemből, dekadenciából összeállt sötét társadalmi folyamból: a tüntetéseket. Azokat az unalmas, lapos beszédeket, a sablonokat és közhelyeket, na meg a szervezők intelmeit, amikkel a mindig kétórás tüntetések végén rendre útjára bocsátottak bennünket: „Most kérünk benneteket, hogy menjetek haza békésen, európai módra”, és mi minden alkalommal valamivel kevesebb európaisággal a lelkünkben tértünk haza. Minden tüntetésünk csak a rendszert erősítette, mert amelyik nem gyengíti, az erősíti.
Lám, a felejtés. Kik lettek volna azok az elszántan küzdők, akiket az inkvizíciónál merevebb influenszer magából kikelve emlegetett? Csak nem az ellenzéki pártok, amelyeknek abban a pillanatban ott kellett volna hagyniuk a parlamentet, amikor Orbán 2014. július 26-án, Tusnádfürdőn bejelentette, hogy másnaptól Magyarországon nem liberális, hanem illiberális rendszer fog épülni? Aztán még egy évtizeden át üveges szemmel nézték, hogy nő körénk az autokrácia, és néznék még ma is, ha a látóterüket nem foglalta volna el egy slim fites alak. Vagy mi, a szavazók lettünk volna azok az elszánt küzdők? De hiszen Szerbiában a diákság tavaly november óta, nyolc hónapja az utcán van egy valóban kemény, nem egyszer brutális rendőrséggel szemben.
És megint a felejtés, pedig ez csupán két hete történt. Még ki sem ürült a Pride helyszíne, már azzal volt tele minden, hogy ennyi embert Magyar Péter egyszer sem hozott össze, ergo, semmi szükség rá. Íme egy megbetegített társadalom lelki röntgenképe. Mert az ő eddig mutatott példátlan teljesítménye nélkül a Pride-on egy nagyságrenddel kevesebben lettek volna. 20-30 ezren. Az óriási tömeg létszámának, oldottságának, érezhető felszabadultságának hátterében ekkor már a Tisza Párt duzzadó ereje állt, na meg az elbizonytalanodott hatalom verejtékszaga.
Az a mód, ahogy Magyar Péter tegnap kategorikusan nemet mondott az örökmozgó, mégis egy helyben álló Hadházynak, a következetesen betartott kampánystratégia tankönyvi példája volt. Ha viszont egy nemzet sem a munkahelyén, sem az utcán nem tud, nem mer szembeszállni az önkénnyel, régi ellenzéki pártjaik pedig kizárólag a saját túlélésükkel vannak elfoglalva, akkor jobban teszi, ha megbecsüli azt, aki tűzön-vízen át tartva magát a győzelem kulcsát jelentő stratégiához, képes volt karnyújtásnyira hozni a rezsim bukását. A nemet, az együttműködést nem ismerő Hadházy pedig ebbe a győzelemmel kecsegtető stratégiába akar most léket vágni.
Magyar Péter valóban nem járt kanosszát a múltjáért, s bár olykor utalt rá, hogy megbánta, ha most egy sokadik törpepárt vezetőjeként osztaná az észt, az épp tőle visszatetsző lenne. Csakhogy léteznek olyan értékes tettek és érdemek, és jó, hogy léteznek, amelyek egy valóban nem patyolattiszta múltat is felülírnak. Márpedig az ő története pont ilyen, az meg a mi nagy szerencsénk, hogy az utolsó órában zászlót és útirányt váltott.
GÁBOR GYÖRGY: A KERESZT A GELLÉRT-HEGYEN NEM A HIT JELE, HANEM A TÖRTÉNELMI EMLÉKEZET ELTORZÍTÁSÁNAK ESZKÖZE
FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.15.
Elnézést kérek, hogy a mostani bejegyzésem hosszabb lett a szokásosnál. Nem vagyok kötelező olvasmány – akit zavar, nyugodtan lapozzon tovább.
A téma viszont – bármennyire marginálisnak tűnhet – szerintem kulcsfontosságú. Sokan csak egy újabb bosszantó vagy dühítő epizódot látnak benne, de számomra éppen ebben a történetben ragadható meg a Fidesz–KDNP-rendszer undorító hazugságainak, kulturális tudatlanságának és arrogáns szimbólumrablásának lényege. Nem baj, ha egyszer erről kicsit részletesebben is szó esik.
A szabadság nem gyökértelen – de nem is egygyökerű.
Tudjuk: a keresztény államiság nem a szabadság bölcsője, hanem évszázadokon át annak korlátja. A középkori magyar királyság nem a személyes szabadság terepe, hanem a rendi privilégiumok szűk és zárványos világa. Aki pedig eltagadja, hogy a magyar szabadság egyik legfontosabb forrása nem ezzel az államformával azonos, hanem gyakran annak ellenében formálódott, az nem védelmezője a hagyománynak, hanem a történelem meghamisítója.
Ha a szabadság valóban közös emlékezeten és megtartó hiten nyugszik, akkor miért nincs ott a zsidó szabadság emlékezete, amelynek története a kivonulás Egyiptomból – a szabadság bibliai archetipikus narratívája? Hol van a kőtábla, a Tóra, a pészah, amely a nyugati szabadság eszméjének mély gyökere? Ha keresztet helyezünk el, miért nem tesszük oda Mózes botját is? Vagy a két kőtáblát?
Hol van a görög eleutheria, amely a politikai szabadság első fogalmi alakját adta? Hol van a római libertas, a jogrend és polgári autonómia forrása? Hol van a humanizmus, amely az ember méltóságát a vallási hierarchiával szemben is védte?
A szabadság nem talapzatra állított kereszt – hanem vívódás, ellentmondás, döntés.
Mert ma egy pluralista társadalomban – ahol polgárok szabadsága nem hitbéli alárendeltségen, hanem jogegyenlőségen és lelkiismereti szabadságon nyugszik –, minden olyan gesztus, amely a „keresztény államiság” nevében sajátítja ki a szabadság szimbólumait, nem ünnep, hanem uzurpáció. Ezért a kereszt a Gellért-hegyen nem a hit jele, hanem a történelmi emlékezet eltorzításának eszköze.
Természetesen van helye a keresztnek Magyarországon, sok-sok helyen. De a szabadság nevében elhelyezett kereszt – ha kizárólagosságot üzen – nem a hit tanúja, hanem az emlékezet gyarmatosítója. Szabadság csak ott van, ahol mindenkié lehet. Ahol a zsidó, a katolikus, az evangélikus, a református, a buddhista, a Krisna-tudatú, a hívő és a nem-hívő egyaránt otthonra lel a közös térben. Ahol a jelképek nem uralkodnak, hanem emlékeztetnek. Ahol a szabadság nem szakrális jelbe öntött hatalmi vágy, hanem az egyén jogának ünnepe arra, hogy maga válassza meg, mitől fél és mit hisz. A szabadság nem talapzat, nem jelkép. A szabadság jog és felelősség.
És olykor harag is. Jogos harag mindazokkal szemben, akik el akarják hitetni velünk, hogy egyetlen jelkép birtokolhatja mindazt, amit mi közösen vívtunk ki.
Vajon Lánszki Regő melyik szabadság-fogalmat preferálja? Platón szerint a szabadság nem az önkény, hanem a lélek önuralma: az ész irányítása az ösztönök fölött. A szabadság belső rend, ahol az igazság vezeti a cselekvést. Arisztotelésznél a polisz polgára szabad, mert képes részt venni a törvényhozásban és engedelmeskedni is neki. A szabadság itt politikai részvétel és erkölcsi felelősség. Ez önmagában cáfolja a kereszt kizárólagosságát: a klasszikus szabadság a törvény és a részvétel fogalmaiban gyökerezik, nem az egyházban, nem egy keresztény államban. Szent Ágoston szerint az ember csak akkor szabad, ha Istenhez igazodik: a bűn az emberi szabadság eltékozlása. A „libertas” itt nem politikai szabadság, hanem belső megszabadulás a bűntől. Teológiai szempontból Lánszki fogalma zavaros: ő politikai szabadságról beszél keresztény államiságban, miközben a keresztény teológiai hagyomány a szabadságot nem az államhoz, hanem az üdvözüléshez köti.
Hobbes szerint szabadság annyi, mint külső akadályok hiánya: az ember akkor szabad, ha azt teheti, amit akar. A törvény – ha kiszámítható – nem korlátoz, hanem garantálja ezt a szabadságot a „bellum omnium contra omnes”, vagyis a mindenki harca mindenki ellen állapotával szemben. A keresztény állam ezzel ellentétben nem a kiszámíthatóságot, hanem az erkölcsi parancsot, a bűntudatot és az engedelmességet tekinti rendalapnak – vagyis épp azt, amit Hobbes a szabadság ellentétének tart.
Locke szerint a szabadság természetes jog, ahogy az élethez és a tulajdonhoz való jog is az. Az államnak nem dolga ezekbe jogellenesen beavatkozni. A keresztény államiság történetileg gyakran épp ezek megsértésében jeleskedett: lásd eretneküldözés, inkvizíció, cenzúra.
Rousseau szerint a szabadság autonómia: az ember akkor szabad, ha önmagának ad törvényt, és részt vesz a közakarat formálásában. Ott, ahol az isteni törvény „felülírja” a polgári önrendelkezést, nincs valódi szabadság, csak alattvalói engedelmesség.
Kantnál a szabadság a belső erkölcsi törvény követése: nem az a szabad, akinek megmondják, mi a jó, hanem aki maga dönt róla – autonóm módon, felelősséggel. Egy „keresztény állam” ezzel szemben kívülről definiálja az erkölcsöt, így megsérti a szabadság feltételeit.
Hegel szerint a szabadság a szellem történeti kibontakozása: az ember egyre inkább képes uralni önmagát és a világot. A szabadság a történelem célja – nem örökség, hanem vívmány. Nincs „kész” keresztény szabadság – csak fejlődő, kibontakozó szabadság, amely gyakran épp a vallási és állami struktúrákkal szemben született meg.
Isaiah Berlin negatív és pozitív szabadságról beszél. Negatív szabadság: azt jelenti, hogy az egyént nem akadályozzák meg abban, hogy azt tegye, amit akar, amíg mások jogait nem sérti. Pozitív szabadság: az a képesség, hogy az ember önmagát irányítsa, hogy autonóm módon döntsön arról, hogyan éljen. Nemcsak a külső kényszer hiányát jelenti, hanem azt is, hogy valóságos beleszólása legyen saját életébe.
Lánszki és a hasonszőrű keresztény politikusok az állam nevében határozzák meg, mi a szabadság pozitív tartalma, vagyis megsértik a negatív szabadságot, és kisajátítják a pozitívat.
A szabadság fogalma a filozófiában sokszólamú, plurális, történetileg változó. Nehéz művészi feladat egy jelképhez kötni, de aligha lehet hatalmi szimbólumként használt kereszthez. A kereszt akkor nem a hit jele, ha az állam a kizárás, a kisajátítás, a homogenitás eszközévé teszi. A szabadság történelme nem a keresztény államisághoz kötődik, hanem épp azoktól is ered, akik sokszor szembeszálltak vele.
De menjünk tovább. A zsidóság hagyományában a szabadság történeti esemény: kivonulás. A zsidó szabadság nem elvont fogalom, hanem történelmi tapasztalat: a szolgaságból való kivonulás Egyiptomból (Exodus) az identitás alapja. Nem ideológia, hanem megszabadulás egy konkrét elnyomó hatalomtól. „Én az Örökkévaló vagyok, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (2Móz 20,2) Ez az identitás nem a „keresztény állam”, hanem az elnyomó állammal szembeni tapasztalat. Ez a kivonulás lesz a feltétele a szabadságnak, azaz a törvényadásnak és szövetségkötésnek. A zsidó felfogásban a szabadság nem törvénytelenséget jelent, hanem azt, hogy Isten törvénye alá kerül az ember, és nem a zsarnokok, fáraók, mindenféle helyi, visszataszító és újra meg újra felbukkanó kiskirályok és házi istenségek hatalma alá. A Szináj-hegyi Törvényadás nem korlátozza, hanem megalapozza a szabadságot. „Csak az szabad, aki a Tórával foglalkozik.” (Pirké ávot 6:2) Azaz: nem az a szabad, aki azt tesz, amit akar, hanem aki Isten törvényét önként elfogadja, következésképp nem más emberek szolgája. A szabadság nem örökölt előjog, hanem újra és újra elbeszélt, megünnepelt, narratív esemény (Peszach). Ez egy kollektív emlékezeti gyakorlat, amely minden évben újrateremti a szabadság jelentését. „Mert szolga voltál Egyiptomban...” – ez a mondat ismétlődik a zsidó liturgiában, tanításban, imában. A szabadság sosem kész állapot, hanem állandó reflexió és erkölcsi emlékezet. De a zsidó hagyományban szabadság a mások felszabadításának kötelessége is. Mivel Izrael népe maga is megtapasztalta a szolgaságot, ezért kötelessége, hogy a másik ember szabadságát is tisztelje – különösen a jövevényekét, idegenekét, szolgákét, özvegyekét. „Ne sanyargasd a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.” (2Móz 22,20) Ez az etikai szabadság-fogalom lényege: nem öncélú szabadság, hanem a másik ember szabadságának biztosítása.
A kereszt a hegyen nem közös gondolkodásra hív, nem meditációra vagy azonosulásra, hanem parancsot közvetít, utasít, kirekeszt és elhallgattat. Nem a sokszólamúság jele, hanem az egyhangúság hatalmi kényszere.
De amit még náluk is jobban elhibáznak, az a nagyravágyó fogalomrablás. Mert lehet újraosztani földet, köztulajdont, MNB-t, trafikjogot, egyetemi kuratóriumot, de a szabadság, a Nyugat, a zsidó-keresztény örökség fogalmi örökségét nem lehet lenyúlni. A fogalmak ugyanis nem úgy működnek, mint az ingatlanmutyik: azok visszavágnak, ha hamis kéz nyúl hozzájuk.
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.15.
A téma viszont – bármennyire marginálisnak tűnhet – szerintem kulcsfontosságú. Sokan csak egy újabb bosszantó vagy dühítő epizódot látnak benne, de számomra éppen ebben a történetben ragadható meg a Fidesz–KDNP-rendszer undorító hazugságainak, kulturális tudatlanságának és arrogáns szimbólumrablásának lényege. Nem baj, ha egyszer erről kicsit részletesebben is szó esik.
A keresztre vetített történelmi vakság
„A magyar szabadság története elválaszthatatlan a keresztény államiságtól” – hangzik el egy mondat, amely egyszerre történelmietlen, filozófiailag üres, teológiailag torz és politikailag ijesztően hazug, tudatlan és giccses. Aki ezt mondja, nem a szabadságot védi, hanem tudatlanságával és rendszerszolgai lelkületével az igazságot fojtja meg egy ideológiai talapzaton. Egy bizonyos Lánszki Regőről van szó, ő lenne az ország főépítésze.
Mert ha már talapzatról beszélünk: mi is tartja valójában a szabadságot? A keresztre feszített történelemhamisítás? Egyetlen vallás, egyetlen hatalmi struktúra szimbolikus dominanciája? Vagy épp az, ami e mondatokból tökéletesen hiányzik: a sokféleség, az emlékezet pluralitása, a küzdelmek ellentmondásos és nyitott története?
Mert ha már talapzatról beszélünk: mi is tartja valójában a szabadságot? A keresztre feszített történelemhamisítás? Egyetlen vallás, egyetlen hatalmi struktúra szimbolikus dominanciája? Vagy épp az, ami e mondatokból tökéletesen hiányzik: a sokféleség, az emlékezet pluralitása, a küzdelmek ellentmondásos és nyitott története?
A szabadság nem gyökértelen – de nem is egygyökerű.
Ha a magyar szabadság története a keresztény államiságra épül, akkor hova helyezzük azoknak a kálvinista hitvallóknak és politikai ellenállóknak a történetét, akik a katolikus államhatalom és az uralkodói önkény ellen küzdöttek, épp a hitük és a szabadságuk védelmében? A keresztény államiság történetileg a katolikus hatalmi struktúrákhoz kötődött, ezzel szemben a magyar szabadságharcok gyakori főszereplői éppen azok a protestáns közösségek voltak, amelyek az állami kereszténység teokratikus jellegét utasították el. Ha a magyar szabadság a keresztény államiság talapzatán áll, akkor valaki szóljon Bocskainak, Bethlen Gábornak és a gályarabságba hurcolt prédikátoroknak is, hiszen valamiért úgy értették, hogy a keresztény állam épp őket nyomja el.
Tudjuk: a keresztény államiság nem a szabadság bölcsője, hanem évszázadokon át annak korlátja. A középkori magyar királyság nem a személyes szabadság terepe, hanem a rendi privilégiumok szűk és zárványos világa. Aki pedig eltagadja, hogy a magyar szabadság egyik legfontosabb forrása nem ezzel az államformával azonos, hanem gyakran annak ellenében formálódott, az nem védelmezője a hagyománynak, hanem a történelem meghamisítója.
Ha a szabadság valóban közös emlékezeten és megtartó hiten nyugszik, akkor miért nincs ott a zsidó szabadság emlékezete, amelynek története a kivonulás Egyiptomból – a szabadság bibliai archetipikus narratívája? Hol van a kőtábla, a Tóra, a pészah, amely a nyugati szabadság eszméjének mély gyökere? Ha keresztet helyezünk el, miért nem tesszük oda Mózes botját is? Vagy a két kőtáblát?
Hol van a görög eleutheria, amely a politikai szabadság első fogalmi alakját adta? Hol van a római libertas, a jogrend és polgári autonómia forrása? Hol van a humanizmus, amely az ember méltóságát a vallási hierarchiával szemben is védte?
A szabadság nem talapzatra állított kereszt – hanem vívódás, ellentmondás, döntés.
A Gellért-hegyi Szabadság-szobor, a maga ellentmondásos eredetével, egymást követő diktatúrák bizáncias önimádatának szimbólumaként, 1990-től az egyetemes szabadság emlékműve lett. Egy olyan szabadságé, amely nem zár ki senkit – még a kereszténységet sem. De nem is emel kizárólagos pozícióba semmit és senkit. Pont ez a különbség civilizáció és teokratikus propaganda között.
Mert ma egy pluralista társadalomban – ahol polgárok szabadsága nem hitbéli alárendeltségen, hanem jogegyenlőségen és lelkiismereti szabadságon nyugszik –, minden olyan gesztus, amely a „keresztény államiság” nevében sajátítja ki a szabadság szimbólumait, nem ünnep, hanem uzurpáció. Ezért a kereszt a Gellért-hegyen nem a hit jele, hanem a történelmi emlékezet eltorzításának eszköze.
Természetesen van helye a keresztnek Magyarországon, sok-sok helyen. De a szabadság nevében elhelyezett kereszt – ha kizárólagosságot üzen – nem a hit tanúja, hanem az emlékezet gyarmatosítója. Szabadság csak ott van, ahol mindenkié lehet. Ahol a zsidó, a katolikus, az evangélikus, a református, a buddhista, a Krisna-tudatú, a hívő és a nem-hívő egyaránt otthonra lel a közös térben. Ahol a jelképek nem uralkodnak, hanem emlékeztetnek. Ahol a szabadság nem szakrális jelbe öntött hatalmi vágy, hanem az egyén jogának ünnepe arra, hogy maga válassza meg, mitől fél és mit hisz. A szabadság nem talapzat, nem jelkép. A szabadság jog és felelősség.
És olykor harag is. Jogos harag mindazokkal szemben, akik el akarják hitetni velünk, hogy egyetlen jelkép birtokolhatja mindazt, amit mi közösen vívtunk ki.
Vajon Lánszki Regő melyik szabadság-fogalmat preferálja? Platón szerint a szabadság nem az önkény, hanem a lélek önuralma: az ész irányítása az ösztönök fölött. A szabadság belső rend, ahol az igazság vezeti a cselekvést. Arisztotelésznél a polisz polgára szabad, mert képes részt venni a törvényhozásban és engedelmeskedni is neki. A szabadság itt politikai részvétel és erkölcsi felelősség. Ez önmagában cáfolja a kereszt kizárólagosságát: a klasszikus szabadság a törvény és a részvétel fogalmaiban gyökerezik, nem az egyházban, nem egy keresztény államban. Szent Ágoston szerint az ember csak akkor szabad, ha Istenhez igazodik: a bűn az emberi szabadság eltékozlása. A „libertas” itt nem politikai szabadság, hanem belső megszabadulás a bűntől. Teológiai szempontból Lánszki fogalma zavaros: ő politikai szabadságról beszél keresztény államiságban, miközben a keresztény teológiai hagyomány a szabadságot nem az államhoz, hanem az üdvözüléshez köti.
Hobbes szerint szabadság annyi, mint külső akadályok hiánya: az ember akkor szabad, ha azt teheti, amit akar. A törvény – ha kiszámítható – nem korlátoz, hanem garantálja ezt a szabadságot a „bellum omnium contra omnes”, vagyis a mindenki harca mindenki ellen állapotával szemben. A keresztény állam ezzel ellentétben nem a kiszámíthatóságot, hanem az erkölcsi parancsot, a bűntudatot és az engedelmességet tekinti rendalapnak – vagyis épp azt, amit Hobbes a szabadság ellentétének tart.
Locke szerint a szabadság természetes jog, ahogy az élethez és a tulajdonhoz való jog is az. Az államnak nem dolga ezekbe jogellenesen beavatkozni. A keresztény államiság történetileg gyakran épp ezek megsértésében jeleskedett: lásd eretneküldözés, inkvizíció, cenzúra.
Rousseau szerint a szabadság autonómia: az ember akkor szabad, ha önmagának ad törvényt, és részt vesz a közakarat formálásában. Ott, ahol az isteni törvény „felülírja” a polgári önrendelkezést, nincs valódi szabadság, csak alattvalói engedelmesség.
Kantnál a szabadság a belső erkölcsi törvény követése: nem az a szabad, akinek megmondják, mi a jó, hanem aki maga dönt róla – autonóm módon, felelősséggel. Egy „keresztény állam” ezzel szemben kívülről definiálja az erkölcsöt, így megsérti a szabadság feltételeit.
Hegel szerint a szabadság a szellem történeti kibontakozása: az ember egyre inkább képes uralni önmagát és a világot. A szabadság a történelem célja – nem örökség, hanem vívmány. Nincs „kész” keresztény szabadság – csak fejlődő, kibontakozó szabadság, amely gyakran épp a vallási és állami struktúrákkal szemben született meg.
Isaiah Berlin negatív és pozitív szabadságról beszél. Negatív szabadság: azt jelenti, hogy az egyént nem akadályozzák meg abban, hogy azt tegye, amit akar, amíg mások jogait nem sérti. Pozitív szabadság: az a képesség, hogy az ember önmagát irányítsa, hogy autonóm módon döntsön arról, hogyan éljen. Nemcsak a külső kényszer hiányát jelenti, hanem azt is, hogy valóságos beleszólása legyen saját életébe.
Lánszki és a hasonszőrű keresztény politikusok az állam nevében határozzák meg, mi a szabadság pozitív tartalma, vagyis megsértik a negatív szabadságot, és kisajátítják a pozitívat.
A szabadság fogalma a filozófiában sokszólamú, plurális, történetileg változó. Nehéz művészi feladat egy jelképhez kötni, de aligha lehet hatalmi szimbólumként használt kereszthez. A kereszt akkor nem a hit jele, ha az állam a kizárás, a kisajátítás, a homogenitás eszközévé teszi. A szabadság történelme nem a keresztény államisághoz kötődik, hanem épp azoktól is ered, akik sokszor szembeszálltak vele.
De menjünk tovább. A zsidóság hagyományában a szabadság történeti esemény: kivonulás. A zsidó szabadság nem elvont fogalom, hanem történelmi tapasztalat: a szolgaságból való kivonulás Egyiptomból (Exodus) az identitás alapja. Nem ideológia, hanem megszabadulás egy konkrét elnyomó hatalomtól. „Én az Örökkévaló vagyok, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (2Móz 20,2) Ez az identitás nem a „keresztény állam”, hanem az elnyomó állammal szembeni tapasztalat. Ez a kivonulás lesz a feltétele a szabadságnak, azaz a törvényadásnak és szövetségkötésnek. A zsidó felfogásban a szabadság nem törvénytelenséget jelent, hanem azt, hogy Isten törvénye alá kerül az ember, és nem a zsarnokok, fáraók, mindenféle helyi, visszataszító és újra meg újra felbukkanó kiskirályok és házi istenségek hatalma alá. A Szináj-hegyi Törvényadás nem korlátozza, hanem megalapozza a szabadságot. „Csak az szabad, aki a Tórával foglalkozik.” (Pirké ávot 6:2) Azaz: nem az a szabad, aki azt tesz, amit akar, hanem aki Isten törvényét önként elfogadja, következésképp nem más emberek szolgája. A szabadság nem örökölt előjog, hanem újra és újra elbeszélt, megünnepelt, narratív esemény (Peszach). Ez egy kollektív emlékezeti gyakorlat, amely minden évben újrateremti a szabadság jelentését. „Mert szolga voltál Egyiptomban...” – ez a mondat ismétlődik a zsidó liturgiában, tanításban, imában. A szabadság sosem kész állapot, hanem állandó reflexió és erkölcsi emlékezet. De a zsidó hagyományban szabadság a mások felszabadításának kötelessége is. Mivel Izrael népe maga is megtapasztalta a szolgaságot, ezért kötelessége, hogy a másik ember szabadságát is tisztelje – különösen a jövevényekét, idegenekét, szolgákét, özvegyekét. „Ne sanyargasd a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.” (2Móz 22,20) Ez az etikai szabadság-fogalom lényege: nem öncélú szabadság, hanem a másik ember szabadságának biztosítása.
A keresztény szabadság-felfogás lényege: megszabadulás a bűntől. A kereszténység középpontjában nem politikai vagy társadalmi szabadság áll, hanem a bűn uralmától való megszabadulás. „Ti a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek a tanításnak... megszabadultatok a bűntől, és az igazság szolgáivá lettetek.” (Róma 6,17–18) Ez tehát egzisztenciális, belső szabadság, nem külső, társadalmi szabadság. A keresztény ember szabadsága nem autonómia, hanem Krisztus követése által nyert új identitás. „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17) Ez egy spirituális szabadság, amely nem állami, hanem egyházi közösségben valósul meg, de nem azonosítható az állammal! Épp az a kereszténység egyik újítása, hogy elválasztja a lelki és világi hatalmat (lásd: Mt 22,21 – „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré”). Pál apostol tanítása szerint a szabadság nem szabadosság, hanem az önzés feladása és szeretetben való élet. „A szabadságra vagytok elhívva, testvéreim, de a szabadság ne legyen ürügy a testnek, hanem szeretet által szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5,13) Ez a szabadság nem jog, hanem szeretet által megvalósuló önkorlátozás. A kereszténység számára a szabadság eszkatológikus remény A keresztény szabadság teljes megvalósulása nem a földi történelemben, hanem Isten országában várható. Ez radikálisan szembemegy azzal a keresztény-állami propagandaeszménnyel, amely itt és most politikai hatalomként hirdeti a „keresztény szabadságot”. Ezért különösen súlyos tévedés azt állítani, hogy a magyar politikai szabadság története „a keresztény államisággal” elválaszthatatlanul azonos. A keresztény szabadság teológiai fogalom, amely nem azonosítható állammal. A zsidó szabadság pedig épp egy elnyomó állam alóli szabadulással kezdődik.
A kereszt a hegyen nem közös gondolkodásra hív, nem meditációra vagy azonosulásra, hanem parancsot közvetít, utasít, kirekeszt és elhallgattat. Nem a sokszólamúság jele, hanem az egyhangúság hatalmi kényszere.
Paródiája, gyilkos önirónia: ez az, amit naponta megtaposok, meggyalázok, aminek az ellenében teszek mindent.
Az efféle önkéntes hatalomszolgák – az önálló gondolkodásról végleg lemondott, dekoratív gyávaságba menekült karrieristák –, mint ez a mostani főépítész is, úgy tűnik, büntetlenül szétcsempézhetik Budapestet a saját ízléstelenségük, sekélyességük, szoborsémáik és politikai belterjességük szerint. Képesek lesznek térkőbe önteni a saját gondolattalanságukat, giccsbe fojtani a város emlékezetét, propagandává silányítani a vizuális kultúrát – lesz is majd mit helyrehozni, elbontani, kisöpörni utánuk, mint egy esztétikai katasztrófa utáni kárelhárításnál.
De amit még náluk is jobban elhibáznak, az a nagyravágyó fogalomrablás. Mert lehet újraosztani földet, köztulajdont, MNB-t, trafikjogot, egyetemi kuratóriumot, de a szabadság, a Nyugat, a zsidó-keresztény örökség fogalmi örökségét nem lehet lenyúlni. A fogalmak ugyanis nem úgy működnek, mint az ingatlanmutyik: azok visszavágnak, ha hamis kéz nyúl hozzájuk.
A szabadság, amit kisajátítanak, nem az övék, hanem azé, aki tudja: a szolgaság nem díszkő, hanem történelmi seb. A Nyugat nem az, amit szakmányban kifaragott keresztben elképzelnek, hanem az, ahol gondolat és ízlés még nem vált szitokszóvá. És a zsidó-keresztény örökség sem az, amit betonba lehet önteni, hanem az, ami a bálványimádástól óv: még attól is, amikor a bálványt kereszt alakban öntik ki, közbeszerzésen.
GYARMATI ISTVÁN: MIT TERVEZ TRUMP OROSZORSZÁGGAL?
KLUBRÁDIÓ / REGGELI SZEMÉLY
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2025.07.14.
A Reggeli személy 2025 július 14-i adásában Szénási Sándor vendége Gyermati István biztonságpolitikai szakértő volt.
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2025.07.14.
A Reggeli személy 2025 július 14-i adásában Szénási Sándor vendége Gyermati István biztonságpolitikai szakértő volt.
A ZENE EREJE HIDAKAT ÉPÍT - ROST ANDREA BESZÉDE
MAGYAR PÉTER HIVATALOS
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS
2025.07.14.
Rost Andrea a Működő országot! Kongresszuson a Legyél a változás! Egyesület elnökeként beszélt az egyesület tevékenységeiről, illetve a legutóbbi országjárásáról. Mert a zene ereje hidakat épít! Oszd meg, hogy mindenkihez eljusson!
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS
2025.07.14.
Rost Andrea a Működő országot! Kongresszuson a Legyél a változás! Egyesület elnökeként beszélt az egyesület tevékenységeiről, illetve a legutóbbi országjárásáról. Mert a zene ereje hidakat épít! Oszd meg, hogy mindenkihez eljusson!
KÉTSZÁZMILLIÁRD ELFÜSTÖLÉSE A KÖZMÉDIÁBAN, ÉSZAK-KOREAI PROPAGANDA: TUDATHASADÁSOS ÁLLAPOTRA UTALNAK A KISZIVÁRGOTT FELVÉTELEK
TELEX
Szerző: DEZSŐ ANDRÁS
2025.07.15.
A közmédia szerint hamisítvány, a Kontroll szerint viszont eredetiek és nem manipuláltak azok a hangfelvételek, amelyek alapján a lap már több cikket is közölt az elmúlt időszakban. A hangfelvételek a közmédia, azon belül is a nem túl jelentős elérésű Híradó.hu belső szerkesztési gyakorlatáról árulkodnak, és arról, hogy az ott dolgozók se mindig hisznek abban, amit csinálnak.
A lap először június 21-én közölt egy cikket, amelyet a birtokukba került hangfelvétel alapján írtak, majd később újabb cikkekkel álltak elő, a legutóbbit – sorban a negyediket – múlt szombaton. Azt nem tudni, hogy a felvételeket egy adott szerkesztőségi értekezleten rögzítette-e valaki, vagy több megbeszélést rögzített-e, de nagyon úgy tűnik, hogy az elhangzottak ugyanazt a témát járják körül.
A legutóbb közzétett felvételen a lap szerint a Híradó.hu korábbi főszerkesztője keserűen arról beszél a kollégáinak, hogy mennyire jelentéktelen az általa vezetett Híradó.hu a képességes újságírók hiánya miatt. Bár a lap nem nevezte meg a korábbi főszerkesztőt, a Kontroll által megadott időpontban Szalai Szabolcs töltötte be ezt a pozíciót, és az ő hangja hallatszik a felvételen.
– hallatszik a felvételen. A Híradó.hu korábbi főszerkesztője arról is beszélt, hogy a Mandinert két kaszt írja. Az egyik kaszt szerinte a „16 éves szellemi fogyatékos fidelitasos droidok, akik bepakolják az MTI-t, aminek adnak egy kattintásvadász címet – ebben kurva jók egyébként”, meg „az adófizetők pénzén ellopott MCC-s vagyonból kitartott szakértők írogatják bele a cuccokat”.
A felvételből kiderül, hogy a közmédia szerkesztősége annyira gyenge, hogy az ottani munkatársaknak nincsenek komoly kormányzati és fideszes kapcsolataik sem. „Én nem mondom, hogy a közmédiának dolga lenne Rogán Antalhoz eligazításra járni, bazd meg. Mert az sem egy normális dolog, hogy a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter briefeli a kormányzati sajtót, hogy hogy kell. De hát még az is egy nagyobb segítség, bazd meg. Az Origónak megvolt Orbán Viktor beszéde, a március 15-i beszéde, és be volt készítve a cikk, hogy mi a fontos belőle. Ki is maradt belőle a poloskázás, mert az utólag került bele” – fakadt ki a főszerkesztő...
Szerző: DEZSŐ ANDRÁS
2025.07.15.
A lap először június 21-én közölt egy cikket, amelyet a birtokukba került hangfelvétel alapján írtak, majd később újabb cikkekkel álltak elő, a legutóbbit – sorban a negyediket – múlt szombaton. Azt nem tudni, hogy a felvételeket egy adott szerkesztőségi értekezleten rögzítette-e valaki, vagy több megbeszélést rögzített-e, de nagyon úgy tűnik, hogy az elhangzottak ugyanazt a témát járják körül.
A legutóbb közzétett felvételen a lap szerint a Híradó.hu korábbi főszerkesztője keserűen arról beszél a kollégáinak, hogy mennyire jelentéktelen az általa vezetett Híradó.hu a képességes újságírók hiánya miatt. Bár a lap nem nevezte meg a korábbi főszerkesztőt, a Kontroll által megadott időpontban Szalai Szabolcs töltötte be ezt a pozíciót, és az ő hangja hallatszik a felvételen.
„Az a baj, hogy nem tudok komoly embereket idehozni. Még a komoly emberek alatt most komoly propagandistákat értek. De egy Huth Gergőt nem tudnánk idehozni. De azt nem tudnánk, még ha idejönne, mert egyébként ő jönne. Mert hamarosan megszűnik a Pesti Srácok, tehát ott lennének szabadon igazolható emberek, csak az a baj, hogy még súlyunk sincs ehhez, hogy ne oda telefonáljunk. Mert azt mondják, hogy de nem lophatjátok el. Vagy hogyha elviszitek, akkor a nem tudom én kit, meg a Császár Attilát, meg adjuk vissza a Hír TV-nek. Tehát körülbelül ez így megy. Látni kell, ez a piac”
– hallatszik a felvételen. A Híradó.hu korábbi főszerkesztője arról is beszélt, hogy a Mandinert két kaszt írja. Az egyik kaszt szerinte a „16 éves szellemi fogyatékos fidelitasos droidok, akik bepakolják az MTI-t, aminek adnak egy kattintásvadász címet – ebben kurva jók egyébként”, meg „az adófizetők pénzén ellopott MCC-s vagyonból kitartott szakértők írogatják bele a cuccokat”.
A felvételből kiderül, hogy a közmédia szerkesztősége annyira gyenge, hogy az ottani munkatársaknak nincsenek komoly kormányzati és fideszes kapcsolataik sem. „Én nem mondom, hogy a közmédiának dolga lenne Rogán Antalhoz eligazításra járni, bazd meg. Mert az sem egy normális dolog, hogy a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter briefeli a kormányzati sajtót, hogy hogy kell. De hát még az is egy nagyobb segítség, bazd meg. Az Origónak megvolt Orbán Viktor beszéde, a március 15-i beszéde, és be volt készítve a cikk, hogy mi a fontos belőle. Ki is maradt belőle a poloskázás, mert az utólag került bele” – fakadt ki a főszerkesztő...
LOVASI ANDRÁS: „MINDENKI REMÉNYKEDIK, HOGY LEHET VÁLTOZÁS AZ ORSZÁGBAN” – INTERJÚ AZ EFOTT-ON
GULYÁSÁGYÚ MÉDIA
Szerző: GULYÁS BALÁZS
2025.07.14.
Lovasi András: „Mindenki reménykedik, hogy lehet változás az országban” – Interjú az EFOTT-on.
Szerző: GULYÁS BALÁZS
2025.07.14.
Lovasi András: „Mindenki reménykedik, hogy lehet változás az országban” – Interjú az EFOTT-on.
KÉRI LÁSZLÓ: ISZONYÚ INDULAT VAN AZ EMBEREKBEN A KORRUPT NER-OLIGARCHÁK MIATT // KÉRI VÁLASZOL
KONTROLL / KÉRI VÁLASZOL
Műsorvezető? UNYATYINSZKI GYÖRGY
2025.07.14.
Az első rész:
• Kéri László: Minden faluban érzik, ez így ...
Műsorvezető? UNYATYINSZKI GYÖRGY
2025.07.14.
Az első rész:
• Kéri László: Minden faluban érzik, ez így ... Nem csupán a helyi humán értelmiségiek szervezik a Tisza Szigetek csoportjait, hanem rengeteg csalódott kis- és középvállalkozó is csatlakozott már az ellenzéki mozgalomhoz, ami óriási pofon a Fidesznek - mondja Kéri László a Tisza Szigetekről szóló sorozatának második részében. A politológus - aki feleségével, Petschnig Mária Zita közgazdásszal közösen több mint 75 előadást tartott az elmúlt egy év alatt országszerte a Tisza Szigetek meghívására - azt a tapasztalatát is megosztja a KÉRI VÁLASZOL legújabb adásában, hogy dől a panasz a vidéki kistelepüléseken az emberekből arról, hogy mi mindent engednek meg maguknak a helyi fideszes kiskirályok és azok a nagyvállalkozók, akik be vannak kötve a kormánypárthoz.
2025. július 14., hétfő
ELKÉSZÜLT A KERESZT! HATALMI JELKÉPKÉNT TORNYOSUL BUDAPEST FÖLÉ, SEMMI KÖZE AZ ÁCS FIÁNAK ÜZENETÉHEZ!
FACEBOOK
Szerző: PERINTFALVY RITA
2025.07.14.
Szomorú nap ez. Gyalázatos nap. Fekete nap. Az orbáni önkényuralomnak sikerült ugyanis semmi eddigihez nem fogható módon megbecstelenítenie a keresztet! Ami Nagy Konstantin császár ideje óta, aki hatalmi célzattal államvallássá tette a kereszténységet, igen gyakran vált a politikai kereszténység jelképévé. Militáns hatalmi szimbólummá, ami megfosztja a keresztet önmaga valódi lényegétől. Hiszen a kereszt a szeretetből vállalt önfeláldozás jele, azt üzeni, amit a Mester nem csupán a szavaival, de egész életével tanított: „Senkinek nincsen nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” 2025-ben a Gellért hegyi Szabadság-szobor talpazatára politikailag ráerő:szakolt kereszt – erő:szakolt, hiszen óriási tiltakozás és felháborodás ellenére függesztették oda, - viszont pont ennek az ellenkezőjéről tanúskodik. Ennek alátámasztására néhány gondolat.
1) A kereszténység az iszlámtól többek között abban különbözik, hogy leszokott már arról, hogy erő:szakosan térítse a hitet. (Az iszlám sem teszi mindig ezt, de azért gyakran előfordul. Nem is a saját lényegénél fogva, hanem az emberek által, aki felhasználják és megbecstelenítik.) A kereszténység is hosszú évszázadokig térített és gyil:kolt, ha kellett, mégpedig az egy Isten nevében. Ez a kereszt most visszaidézi a letűnt múlt legsötétebb évszázadait.
2) Hiszen Budapest nem akarta ezt a keresztet! A rengeteg tiltakozás ellenére, semmiféle társadalmi vita nem lett az ügyből, csupán egy hatalmi, erőfitogtató döntés. Karácsony Gergely a főváros nevében – ahol rengeteg zs:idó, ateista, agnosztikus, vallástalan, szekuláris és sok egyéb ember lakik – tiltakozott ellene. Ahogy a szobrot készítő Kisfaludi Strobl Zsigmond jogörökösei is. Soha nem adtak engedélyt erre a módosításra!
Persze a hatalomnak semmit nem számít a jog!
3) A kereszt nem az erő:szak szimbóluma és most pontosan azzá tette a hatalom. Megint. Pont úgy, mikor a nevében indítottak tömegeket lemé:szárló vallásháborúkat, vagy vagonírozták be a „Krisztus-gyil:kosnak” titulált zs:idókat, hogy aztán elfüstöljék őket a hit:leri gonoszság aljas fellegváraiban.
4) Kétezer év alatt rengeteg vé:r tapadt a szelíd, és minden földi hatalmat visszautasító Mester keresztjéhez. Aki pedig éppen azért halt meg, hogy kevesebb legyen a világban a gyűl:ölet, nem pedig azért, hogy több.
5) És most ez a kereszt ott a szobron a társadalmi megosztás, a gyűlöletszítás jelképévé lett, a szeretet helyett. Nehéz ránézni, mert ismerjük a történetét.
Amilyen öröm volt látni a Budapest Pride felvonulást a tömeget megáldó Szent Gellérttel a háttérben, pont olyan keserű a szabadság szimbólumát elcsúfító kereszt. Na, nem azért, mintha a kereszt ne lehetne a szabadság jelképe! Mert lehet, csak nem így! Most pont a lényegétől fosztotta meg a hatalom.
Mert ez csupán az ő keresztjük! És nem mindenkié! Annak a világi hatalomnak a jelképe, amit a Mester megvetett. Ami képes bármit, még a legszentebb ideát is arra használni, hogy a hatalmát bebetonozza örökre. Csakhogy ebben a világban egyetlen hatalom sem tart örökké! Az meg főleg nem, ami becstelenségében fogant, korrupcióban, maf:fiaállamban és luxizásban növekedett, hogy aztán a saját népe ellen forduljon.
Ha eljön a nap, az egek sem fognak megvédeni benneteket a jogos számonkéréstől, kereszt ide vagy oda! Sőt, azon a napon megtudjátok majd, hogy pont ez a kereszt lesz az, ami vádol titeket és arra emlékeztet minket, hogy bármit megszentségtelenítetek, még ezt is: Krisztus keresztjét.
Ha Téged is felháborít, kérlek add tovább! Köszönöm!
Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Szerző: PERINTFALVY RITA
2025.07.14.
1) A kereszténység az iszlámtól többek között abban különbözik, hogy leszokott már arról, hogy erő:szakosan térítse a hitet. (Az iszlám sem teszi mindig ezt, de azért gyakran előfordul. Nem is a saját lényegénél fogva, hanem az emberek által, aki felhasználják és megbecstelenítik.) A kereszténység is hosszú évszázadokig térített és gyil:kolt, ha kellett, mégpedig az egy Isten nevében. Ez a kereszt most visszaidézi a letűnt múlt legsötétebb évszázadait.2) Hiszen Budapest nem akarta ezt a keresztet! A rengeteg tiltakozás ellenére, semmiféle társadalmi vita nem lett az ügyből, csupán egy hatalmi, erőfitogtató döntés. Karácsony Gergely a főváros nevében – ahol rengeteg zs:idó, ateista, agnosztikus, vallástalan, szekuláris és sok egyéb ember lakik – tiltakozott ellene. Ahogy a szobrot készítő Kisfaludi Strobl Zsigmond jogörökösei is. Soha nem adtak engedélyt erre a módosításra! Persze a hatalomnak semmit nem számít a jog!
3) A kereszt nem az erő:szak szimbóluma és most pontosan azzá tette a hatalom. Megint. Pont úgy, mikor a nevében indítottak tömegeket lemé:szárló vallásháborúkat, vagy vagonírozták be a „Krisztus-gyil:kosnak” titulált zs:idókat, hogy aztán elfüstöljék őket a hit:leri gonoszság aljas fellegváraiban.4) Kétezer év alatt rengeteg vé:r tapadt a szelíd, és minden földi hatalmat visszautasító Mester keresztjéhez. Aki pedig éppen azért halt meg, hogy kevesebb legyen a világban a gyűl:ölet, nem pedig azért, hogy több.5) És most ez a kereszt ott a szobron a társadalmi megosztás, a gyűlöletszítás jelképévé lett, a szeretet helyett. Nehéz ránézni, mert ismerjük a történetét. Amilyen öröm volt látni a Budapest Pride felvonulást a tömeget megáldó Szent Gellérttel a háttérben, pont olyan keserű a szabadság szimbólumát elcsúfító kereszt. Na, nem azért, mintha a kereszt ne lehetne a szabadság jelképe! Mert lehet, csak nem így! Most pont a lényegétől fosztotta meg a hatalom.
Mert ez csupán az ő keresztjük! És nem mindenkié! Annak a világi hatalomnak a jelképe, amit a Mester megvetett. Ami képes bármit, még a legszentebb ideát is arra használni, hogy a hatalmát bebetonozza örökre. Csakhogy ebben a világban egyetlen hatalom sem tart örökké! Az meg főleg nem, ami becstelenségében fogant, korrupcióban, maf:fiaállamban és luxizásban növekedett, hogy aztán a saját népe ellen forduljon.Ha eljön a nap, az egek sem fognak megvédeni benneteket a jogos számonkéréstől, kereszt ide vagy oda! Sőt, azon a napon megtudjátok majd, hogy pont ez a kereszt lesz az, ami vádol titeket és arra emlékeztet minket, hogy bármit megszentségtelenítetek, még ezt is: Krisztus keresztjét.Ha Téged is felháborít, kérlek add tovább! Köszönöm!
Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A TITKOS PÉNZEIRŐL KÉRDEZTÜK TIBORCZ ISTVÁNT – NEM VÁLASZOL, NEM CÁFOL SEMMIT
VÁLASZ ONLINE
Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2025.07.14.
Az elmúlt hónapok legaktívabb luxusingatlanpiaci szereplője egyértelműen a miniszterelnök vejéhez köthető magántőkealap-hálózat volt. Mivel közel 700 milliárd forintnyi érték van az általunk azonosított 17 titkos pénzeszsákban, színvallásra kértük Tiborcz Istvánt: mondja meg, pontosan mely privát alapok tartoznak hozzá. Válasz helyett lényegében „elhajtotta” lapunkat. Pedig a kérdésünk indokolt, hiszen a kormány a választásokig történelmi léptékű ingatlaneladásra készül – éppen Tiborcz belpesti vadászterületén. Árulnak több minisztériumi főhadiszállást, a teljes NAV-tömböt és az államkincstári Lechner-épületet is.
Ahogy egy Facebook-posztban nemrég jeleztük: múlt kedden 18 pontos kérdéssort küldtünk Tiborcz Istvánnak. Elsőként a New Yorkba költözésüket firtattuk, mindezt még szerdán nyilvánosságra is hoztuk, mert levelünk elküldése után nem válasz érkezett, hanem elővágás: Orbán Ráhel az Instagramon jelentette be, mérlegelik, hogy az Egyesült Államokba települjenek néhány hónapra (praktikusan a magyarországi választási időszakban). Később a férj ugyancsak hozzászólt a sztorihoz: LinkedIn-felületén azzal nyugtatta a piacokat, hogy „amennyiben a következő időszakban megosztva tölteném az időmet az Egyesült Államok és Budapest között”, a BDPST Group akkor is zavartalanul működne. Noha a házaspár bizonytalankodva írt a költözésről, lapunk információi szerint a kérdés lényegében már eldőlt: a gyerekek hivatalos iskolaügyeit (kiiratkozás innen, beiratkozás odaát) már hetekkel ezelőtt véglegesítették.
Miről szólt a Válasz Online többi 17, Tiborcznak küldött kérdése? Itt is egy előtörténettel kell kezdenünk. Két hete hosszú cikkben igazoltuk, hogy a miniszterelnök veje legalább háromszor gazdagabb lehet, mint ahogy a legfrissebb gazdaglistán írják a BDPST Group számaira hagyatkozva. Tehát
nem 188 milliárdja van, hanem inkább tripla ennyi.
Hiszen a hozzá köthető magántőkealapok nettó eszközértéke (hitelek nélküli tiszta vagyona) eleve 666,7 milliárd forint. Ez nem jelenti azt, hogy Tiborcz István neve mellé 188+666,7 milliárdos összértéket kellene feljegyeznünk, hiszen a magántőkelapos tétel egy részét (legalább 203,4 milliárdot) a magyar állam pumpálta bele ezekbe a titkos pénzeszsákokba. A magántőkealapokban lévő közpénzmentes forintok viszont erősen Tiborcz-gyanúsak – és mivel Mészáros Lőrinc és Csányi Sándor után már 526 milliárdnyi vagyontömeggel harmadiknak lehetett lenni a pénzemberek lajstromán, alighanem kijárna a bronz a miniszterelnökhöz legközelebb álló NER-figurának...
Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2025.07.14.
Ahogy egy Facebook-posztban nemrég jeleztük: múlt kedden 18 pontos kérdéssort küldtünk Tiborcz Istvánnak. Elsőként a New Yorkba költözésüket firtattuk, mindezt még szerdán nyilvánosságra is hoztuk, mert levelünk elküldése után nem válasz érkezett, hanem elővágás: Orbán Ráhel az Instagramon jelentette be, mérlegelik, hogy az Egyesült Államokba települjenek néhány hónapra (praktikusan a magyarországi választási időszakban). Később a férj ugyancsak hozzászólt a sztorihoz: LinkedIn-felületén azzal nyugtatta a piacokat, hogy „amennyiben a következő időszakban megosztva tölteném az időmet az Egyesült Államok és Budapest között”, a BDPST Group akkor is zavartalanul működne. Noha a házaspár bizonytalankodva írt a költözésről, lapunk információi szerint a kérdés lényegében már eldőlt: a gyerekek hivatalos iskolaügyeit (kiiratkozás innen, beiratkozás odaát) már hetekkel ezelőtt véglegesítették.
Miről szólt a Válasz Online többi 17, Tiborcznak küldött kérdése? Itt is egy előtörténettel kell kezdenünk. Két hete hosszú cikkben igazoltuk, hogy a miniszterelnök veje legalább háromszor gazdagabb lehet, mint ahogy a legfrissebb gazdaglistán írják a BDPST Group számaira hagyatkozva. Tehát
nem 188 milliárdja van, hanem inkább tripla ennyi.
Hiszen a hozzá köthető magántőkealapok nettó eszközértéke (hitelek nélküli tiszta vagyona) eleve 666,7 milliárd forint. Ez nem jelenti azt, hogy Tiborcz István neve mellé 188+666,7 milliárdos összértéket kellene feljegyeznünk, hiszen a magántőkelapos tétel egy részét (legalább 203,4 milliárdot) a magyar állam pumpálta bele ezekbe a titkos pénzeszsákokba. A magántőkealapokban lévő közpénzmentes forintok viszont erősen Tiborcz-gyanúsak – és mivel Mészáros Lőrinc és Csányi Sándor után már 526 milliárdnyi vagyontömeggel harmadiknak lehetett lenni a pénzemberek lajstromán, alighanem kijárna a bronz a miniszterelnökhöz legközelebb álló NER-figurának...
KOCSIS MÁTÉ KIJELENTÉSE – „275 NAP, ÉS FELKENŐDNEK A FALRA” – NEM EGYSZERŰEN ÍZLÉSTELEN VAGY BUNKÓ
FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.13.
Kocsis Máté kijelentése – „275 nap, és felkenődnek a falra” – nem egyszerűen ízléstelen vagy bunkó. Ez a mondat a magyar közélet egyik legsötétebb példája arra, hogyan válik a politikai nyelv a fenyegetés és az emberi státusztól való megfosztás eszközévé. Ez a mondat nem Magyar Péternek és nem is az ellenzéknek szól. Ez Kocsis saját táborának szánt harci kiáltványa: egyfajta nyelvi izmozás, amellyel bizonyítani akarja, hogy benne is van elég szleng, nyers erő, fenyegetés és megfelelő mennyiségű kulturális lealjasodás ahhoz, hogy vezesse a törzset. Nem üzenet, hanem tribalista hörgés: „én vagyok az alfa, én kenem fel őket a falra”. Ez az a pillanat, amikor a politikai kommunikáció áttér a kocsmai dominancia nyelvére: „„na mi van, köcsögök, látjátok, ki az úr itt? én vagyok a főnök, én kenem fel a falra, aki ugat.”
Ez nem politikai vita, hanem performatív erődemonstráció: a hatalom gőgjének önfényező, intellektuálisan ijesztően üres gesztusa. Egy ilyen mondat nem az erő jele, hanem a gyávaságé. Aki valódi érvek helyett fenyeget, az nem vezet, hanem ver.
A mondat grammatikája maga a hallgatólagos agresszió: passzív szerkezet, amelyben nincs aktív alany, csak történik „valami”. A brutalitás így válik elkerülhetetlen, sorsszerű aktussá. Az alany – az ellenfél – nem cselekszik, hanem elkenődik: mint a ketchup, mint egy rovar, mint az emberi test, cafatokban. Itt már nincs politikai ellenfél, csak péppé váló anyag. Ez nem a vita nyelve, hanem a börtönszleng, a verőlegénykultúra, a maffia és a diktatúra közös dialektusa: a hallgatásba taszítás és a politikai elrettentés eszköze. Ez a mondat a Fidesz ösztönalapú, belső használatú törzsi kézikönyve: így kell harapni, így kell morogni, így kell falhoz kenni, aki nem a mi kutyánk kölyke. (Zárójelben: vajon ez a hang belefér a gyermekvédelmi törvénybe?)
Ez a nyelvi örökség. Kocsis pontosan illeszkedik ebbe. Nem botlott, hanem tudatosan választott retorikai örökséget. És ennek meg is van a nyelvi logikája: a „felkenés a falra” nemcsak brutális kép, hanem egy olyan metaforikus térkép része, amely az ellenfelet testi anyaggá, kenhető masszává redukálja. Nincs többé ember, csak eltávolítandó felület. Ez a beszéd a totális elutasítás, a megsemmisítés nyelve.
A kognitív metaforaelmélet szerint (Lakoff–Johnson) gyakori, hogy politikai fogalmakat testi élményekkel fejezünk ki: „nyomást gyakorlunk”, „lesújtunk”, „bedarálunk”. De amikor ezek a metaforák nem politikai folyamatokra, hanem az ellenfél fizikai testére vonatkoznak – mint a „felkenés” –, akkor a beszéd megfosztja az ellenfelét emberi mivoltától. Ez nemcsak nyelvi gesztus, hanem társadalmi következményekkel járó kondicionálás.
És ki beszél így? Nem egy névtelen kommentelő. Hanem a Fidesz frakcióvezetője, egy kormányzati erőtér súlyos figurája. Nem magánvéleményt mond, hanem intézményesített fenyegetést. A hatalom nevében beszél. A mondatai normát teremtenek: a nyelv nemcsak kifejezi, hanem elő is állítja a valóságot. Itt most a valóság: az erőszak lehetősége. Ez a nyelv nemcsak megengedi, hanem munkaként tünteti fel a brutalitást.
Ezt láttuk már Vlagyimir Putyinnál is: fenyegető, nyíltan erőszakos nyelvezet, amely nem egyszerűen a hatalom eszköze, hanem maga a megfélemlítés gyakorlata. És Kocsis pontosan ebből a forrásból merít. Nem mellékesen, hanem módszeresen. Csak tiszta forrásból: az autokraták nyelvéből. Shakespeare legrettenetesebb hőse, Macbeth maga használja a „véres munka” kifejezést: a gyilkosságot erkölcsi kötelességként ábrázolja. Mint a sztálini kivégzések után készült belügyi jelentések, ahol „a szükséges munkát elvégeztük” - olvasható. Mint a KGB vagy a maffia világában: „work”, „dirty work”, „fare un lavoretto”, „un lavoro sporco”, „работа”, „Drecksarbeit”. Ez a legmocskosabb nyelvi manipuláció: a halált erkölcsi rendfenntartásként állítja be.
És eközben Budai Gyula, a Fidesz gondolati nullpontja feljelenti Pankotai Lilit egy kijelentése miatt. Egy fiatal nőt, aki nem a hatalom pozíciójából beszél, hanem egy mikrofon mögül. Kocsis szavai ehhez képest intézményesített erőszak. És ezzel a mondattal Budai Gyula saját akciója is érvénytelenné vált: ha a frakcióvezető ilyen szavakkal operál, akkor egy civil nő mondatai maximum himnikus verssorok. Budai a rendszer tragikomikus udvari bolondja: miközben ő az erős mondat miatt háborog, a főnöke már falra ken embereket. Budai feljelentését maga Kocsis semlegesítette.
Képzeljük el, ha egy ellenzéki vezető mondaná: „Kocsis Máté 275 nap múlva felkenődik a falra.” Mi történne? Botrány, feljelentés, nyomozás, erkölcsi pánik. De ha a hatalom mondja, az stratégia. És üzenet. Nem is a politikai ellenfélnek. Hanem saját táborának. Ez a verőlegény-testbeszéd verbális változata. Az üzenet: itt nem az ész, hanem az erő számít.
Ez nem egyszerűen bunkóság, ez a bunkóság intézményesített diadala. És nemcsak erőszakos, hanem intellektuálisan és morálisan is abszolút kiürült. Aki így beszél, az nem közszolga, hanem önkéntes verőember, és így is akar hatni. A politikai beszéd demokratikus térből való kiűzését végzi el – egyetlen mondattal.
Ez a mondat nemcsak a jelenről szól, hanem a jövőt is eltorzítja: ha ezt a nyelvet normalizáljuk, nem marad fal, ahová tükör kerülhetne.
Csak kenődés. Cafatok. Vérfoltok.
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.13.
Ez nem politikai vita, hanem performatív erődemonstráció: a hatalom gőgjének önfényező, intellektuálisan ijesztően üres gesztusa. Egy ilyen mondat nem az erő jele, hanem a gyávaságé. Aki valódi érvek helyett fenyeget, az nem vezet, hanem ver.
A mondat grammatikája maga a hallgatólagos agresszió: passzív szerkezet, amelyben nincs aktív alany, csak történik „valami”. A brutalitás így válik elkerülhetetlen, sorsszerű aktussá. Az alany – az ellenfél – nem cselekszik, hanem elkenődik: mint a ketchup, mint egy rovar, mint az emberi test, cafatokban. Itt már nincs politikai ellenfél, csak péppé váló anyag. Ez nem a vita nyelve, hanem a börtönszleng, a verőlegénykultúra, a maffia és a diktatúra közös dialektusa: a hallgatásba taszítás és a politikai elrettentés eszköze. Ez a mondat a Fidesz ösztönalapú, belső használatú törzsi kézikönyve: így kell harapni, így kell morogni, így kell falhoz kenni, aki nem a mi kutyánk kölyke. (Zárójelben: vajon ez a hang belefér a gyermekvédelmi törvénybe?)
Ez a mondat nem elszólás, illeszkedik a Fidesz régóta alkalmazott militarizált, erőszakos képi világába. „Bedaráljuk őket”, „eltakarítjuk őket”, „csatát nyerünk”, „háborút vívunk”. Ezek nem metaforák, hanem a politikai megsemmisítés nyelvezete. Ebben a nyelvben az ellenfél nem vitaképes másik, hanem „szemét”, „dudva”, „féreg”, amit „agyon kell taposni” – ahogy Sztálin fogalmazott. Rákosi szerint: „Eltakarítjuk őket, mint a szemetet.” Mintha csak Ceaușescu vagy Lukašenko szólna: „A tüntetőket a falhoz kell nyomni, mint a csótányokat.” „Az árulók a történelem falára kenődnek, nyom nélkül.”
Ez a nyelvi örökség. Kocsis pontosan illeszkedik ebbe. Nem botlott, hanem tudatosan választott retorikai örökséget. És ennek meg is van a nyelvi logikája: a „felkenés a falra” nemcsak brutális kép, hanem egy olyan metaforikus térkép része, amely az ellenfelet testi anyaggá, kenhető masszává redukálja. Nincs többé ember, csak eltávolítandó felület. Ez a beszéd a totális elutasítás, a megsemmisítés nyelve.
A kognitív metaforaelmélet szerint (Lakoff–Johnson) gyakori, hogy politikai fogalmakat testi élményekkel fejezünk ki: „nyomást gyakorlunk”, „lesújtunk”, „bedarálunk”. De amikor ezek a metaforák nem politikai folyamatokra, hanem az ellenfél fizikai testére vonatkoznak – mint a „felkenés” –, akkor a beszéd megfosztja az ellenfelét emberi mivoltától. Ez nemcsak nyelvi gesztus, hanem társadalmi következményekkel járó kondicionálás.
És ki beszél így? Nem egy névtelen kommentelő. Hanem a Fidesz frakcióvezetője, egy kormányzati erőtér súlyos figurája. Nem magánvéleményt mond, hanem intézményesített fenyegetést. A hatalom nevében beszél. A mondatai normát teremtenek: a nyelv nemcsak kifejezi, hanem elő is állítja a valóságot. Itt most a valóság: az erőszak lehetősége. Ez a nyelv nemcsak megengedi, hanem munkaként tünteti fel a brutalitást.
Ezt láttuk már Vlagyimir Putyinnál is: fenyegető, nyíltan erőszakos nyelvezet, amely nem egyszerűen a hatalom eszköze, hanem maga a megfélemlítés gyakorlata. És Kocsis pontosan ebből a forrásból merít. Nem mellékesen, hanem módszeresen. Csak tiszta forrásból: az autokraták nyelvéből. Shakespeare legrettenetesebb hőse, Macbeth maga használja a „véres munka” kifejezést: a gyilkosságot erkölcsi kötelességként ábrázolja. Mint a sztálini kivégzések után készült belügyi jelentések, ahol „a szükséges munkát elvégeztük” - olvasható. Mint a KGB vagy a maffia világában: „work”, „dirty work”, „fare un lavoretto”, „un lavoro sporco”, „работа”, „Drecksarbeit”. Ez a legmocskosabb nyelvi manipuláció: a halált erkölcsi rendfenntartásként állítja be.
És eközben Budai Gyula, a Fidesz gondolati nullpontja feljelenti Pankotai Lilit egy kijelentése miatt. Egy fiatal nőt, aki nem a hatalom pozíciójából beszél, hanem egy mikrofon mögül. Kocsis szavai ehhez képest intézményesített erőszak. És ezzel a mondattal Budai Gyula saját akciója is érvénytelenné vált: ha a frakcióvezető ilyen szavakkal operál, akkor egy civil nő mondatai maximum himnikus verssorok. Budai a rendszer tragikomikus udvari bolondja: miközben ő az erős mondat miatt háborog, a főnöke már falra ken embereket. Budai feljelentését maga Kocsis semlegesítette.
Képzeljük el, ha egy ellenzéki vezető mondaná: „Kocsis Máté 275 nap múlva felkenődik a falra.” Mi történne? Botrány, feljelentés, nyomozás, erkölcsi pánik. De ha a hatalom mondja, az stratégia. És üzenet. Nem is a politikai ellenfélnek. Hanem saját táborának. Ez a verőlegény-testbeszéd verbális változata. Az üzenet: itt nem az ész, hanem az erő számít.
Ez nem egyszerűen bunkóság, ez a bunkóság intézményesített diadala. És nemcsak erőszakos, hanem intellektuálisan és morálisan is abszolút kiürült. Aki így beszél, az nem közszolga, hanem önkéntes verőember, és így is akar hatni. A politikai beszéd demokratikus térből való kiűzését végzi el – egyetlen mondattal.
Ez a mondat nemcsak a jelenről szól, hanem a jövőt is eltorzítja: ha ezt a nyelvet normalizáljuk, nem marad fal, ahová tükör kerülhetne.
Csak kenődés. Cafatok. Vérfoltok.
TIZENHÉTSZERESÜKRE NŐTTEK A BÉREK A LABDARÚGÓ NB I-BEN 2010 ÓTA, LEGALÁBBIS PAPÍRON
G7.HU
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2025.07.14.
Átlagosan 17-szer annyit fizettek tavaly egy alkalmazottjuknak az NB I-es csapatok, mint 2010-ben. Az elképesztő növekedésben azonban komoly szerepe volt annak, hogy másfél évtizede a hazai labdarúgásban még elég sok trükköt alkalmaztak, és a klubok gyakran a szürkezónában mozogtak. Az NB I nagyjából 2012-re tisztult ki, és bár az átlagbér azóta is négyszeresére emelkedett az élvonalbeli labdarúgásban, ilyen vagy akár nagyobb növekedést más területeken is láthattunk. Például az egészségügyben.
Tizenhétszeresére nőtt a bér
Június közepén részletes cikkben mutattuk be, hogyan alakultak a fizetések 2024-ben az NB I-es csapatokat fenntartó cégeknél. A vállalatok átlagosan is kétmillió forint feletti bruttó bért fizettek munkatársaiknak, de a focisták keresete ennél is sokkal magasabb volt. Az ilyen cégeknél ugyanis a fizetésük szerint két elég jól lehatárolható csoportra oszthatók az alkalmazottak. Vannak az űrfizetést kapó focisták és sportszakemberek, valamint a bérük alapján nagyjából az országos átlagba beolvadó adminisztrációs munkatársak...
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2025.07.14.
Tizenhétszeresére nőtt a bér
Június közepén részletes cikkben mutattuk be, hogyan alakultak a fizetések 2024-ben az NB I-es csapatokat fenntartó cégeknél. A vállalatok átlagosan is kétmillió forint feletti bruttó bért fizettek munkatársaiknak, de a focisták keresete ennél is sokkal magasabb volt. Az ilyen cégeknél ugyanis a fizetésük szerint két elég jól lehatárolható csoportra oszthatók az alkalmazottak. Vannak az űrfizetést kapó focisták és sportszakemberek, valamint a bérük alapján nagyjából az országos átlagba beolvadó adminisztrációs munkatársak...
KEVÉS PÉNZBŐL, NAGY PROPAGANDÁVAL, SOK SZAVAZAT – EZ A FIDESZ CÉLJA A NYUGDÍJASOKKAL
HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2025.07.13.
A Fidesz választási propagandájának állatorvosi lova az, ahogyan kezeli, mondhatni átveri a lakosság egyik legelesettebb, legszegényebb, ámde legnépesebb csoportját, a nyugdíjasokét – pontosabban a Fidesz mellett még mindig kitartó részüket, az összes 65 évesek és annál idősebbek 40-50 százalékát. A végletekig elhibázott kormányzati gazdaságpolitika miatt komoly bajokkal küszködő államháztartás pocsék állapota az idén nemigen tesz lehetővé komolyabb választási osztogatást a nyugdíjasok számára, ezért ezúttal csak minimális plusz juttatással tudják csábítani az időskorú szavazókat. Persze borítékolható, hogy a 30 ezer forint értékű, majd október közepéig szétosztandó élelmiszer-utalványok körül lesz csinnadratta és propaganda.
Már megszokhattuk, hogy Orbánék a választások közeledtével mindig kitalálnak a nyugdíjasoknak valami fajta „kedélyjavító” osztogatást, gondosan ügyelve arra, hogy egy-egy ilyen „akciót” hosszú hónapokig tudják mantrázni. (Már ha nem évekig, ahogy azt a 2022-es választás előtt és azóta is a 13. havi nyugdíjak visszavezetésével tették, teszik.) Először csak belengetik, mondván, „fontolgatják, megvizsgálják” – majd Orbán bejelenti, hogy lesz valamifajta plusz juttatás – ezután közlik, hogy bizonyára mi várható – végül megszületik maga az akkor már régen beharangozott (és a propagandában agyoncsócsált) bejelentés, amit azután alulról-felülről, jobbról-balról lehet domborítani. A megszokott koreográfia szerint ehhez bevetik a kormány ilyen-olyan rangú embereit, a Fidesz megmondóit, no meg persze a kormányzati médiát és a kormány által kilóra megvett sajtót. Ők azután napirenden tartják a „segítséget”, annak kiötlésétől a megvalósulásig, sőt, azután is hosszan...
Szerző: NVZS
2025.07.13.
Már megszokhattuk, hogy Orbánék a választások közeledtével mindig kitalálnak a nyugdíjasoknak valami fajta „kedélyjavító” osztogatást, gondosan ügyelve arra, hogy egy-egy ilyen „akciót” hosszú hónapokig tudják mantrázni. (Már ha nem évekig, ahogy azt a 2022-es választás előtt és azóta is a 13. havi nyugdíjak visszavezetésével tették, teszik.) Először csak belengetik, mondván, „fontolgatják, megvizsgálják” – majd Orbán bejelenti, hogy lesz valamifajta plusz juttatás – ezután közlik, hogy bizonyára mi várható – végül megszületik maga az akkor már régen beharangozott (és a propagandában agyoncsócsált) bejelentés, amit azután alulról-felülről, jobbról-balról lehet domborítani. A megszokott koreográfia szerint ehhez bevetik a kormány ilyen-olyan rangú embereit, a Fidesz megmondóit, no meg persze a kormányzati médiát és a kormány által kilóra megvett sajtót. Ők azután napirenden tartják a „segítséget”, annak kiötlésétől a megvalósulásig, sőt, azután is hosszan...
MÁRKI-ZAY: ORBÁN EGY LÚZER – INTERJÚ AZ EFOTT-ON – JAVÍTOTT HANGMINŐSÉG
GULYÁS MÉDIA
Szerző: GULYÁS BALÁZS
2025.07.13.
Márki-Zay: Orbán egy lúzer – Interjú az EFOTT-on.
Szerző: GULYÁS BALÁZS
2025.07.13.
Márki-Zay: Orbán egy lúzer – Interjú az EFOTT-on.
A FIDESZNÉL PETI SEM TUD NAGYOBBAT HAZUDNI, DE VÁLTOZÁSRA SZÜKSÉG VAN
NÉPSZAVA
Szerző: NÉPSZAVA
2025.07.13.
A Tisza Párt második, Nagykanizsán rendezett kongresszusán arról kérdeztünk résztvevőket, illetve Magyar Pétert, hogyan kerülhető el, hogy az újabb “rendszerváltás” ismét tömegek további leszakadásával járjon, mikor lesz érezhető bármi javulás, és mennyi türelme lesz a magyaroknak kivárni ezt.
Szerző: NÉPSZAVA
2025.07.13.
A Tisza Párt második, Nagykanizsán rendezett kongresszusán arról kérdeztünk résztvevőket, illetve Magyar Pétert, hogyan kerülhető el, hogy az újabb “rendszerváltás” ismét tömegek további leszakadásával járjon, mikor lesz érezhető bármi javulás, és mennyi türelme lesz a magyaroknak kivárni ezt.
2025. július 13., vasárnap
ILLIBERALIZMUS MINDIG VOLT, DE TRIANON ÓTA NAGYOBB RÁ AZ IGÉNY | UNGVÁRY KRISZTIÁN | QUBIT.LIVE #11
QUBIT LIVE
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2025.07.12.
Az illiberalizmus és a jobboldaliság hosszú múltra tekint vissza Magyarországon, pedig a régióban egyáltalán nem számít ördögtől való gondolatnak a nemzeti liberalizmus eszméje. Ungváry Krisztián a 11. Qubit Live-on ennek a történelmi okairól és a változás lehetőségeiről tartott előadást, ami most videón és podcastként is elérhető.
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2025.07.12.
Az illiberalizmus és a jobboldaliság hosszú múltra tekint vissza Magyarországon, pedig a régióban egyáltalán nem számít ördögtől való gondolatnak a nemzeti liberalizmus eszméje. Ungváry Krisztián a 11. Qubit Live-on ennek a történelmi okairól és a változás lehetőségeiről tartott előadást, ami most videón és podcastként is elérhető.
HÁZASPÁRBAJ: VARGA JUDIT LESZ ORBÁN MINISZTERELNÖK JELÖLTJE? / AZAHRIAH EGYRE GONIBB
L1
Szerző: L1
2025.07.13.
Mr. és Mrs. Magyar: a politikai szappanopera legújabb szintje.
Szerző: L1
2025.07.13.
Mr. és Mrs. Magyar: a politikai szappanopera legújabb szintje.
Réjcsöléjk menni usa. Megtalált a harcosok klubja.?
Gyors, nem túl pro vidéki bejelentkezés 2.
Elnézést a minőségért.
FŰZFA BALÁZS: KÖLTŐ A TÖRÉKENY IDŐBEN - NAGY LÁSZLÓ 100. SZÜLETÉSNAPJÁN
ÉLET ÉS IRODALOM / FEUILLETON
Szerző: FŰZFA BALÁZS
2025.07.11.
Talán azért érezzük ma úgy, hogy veszített fényéből a Nagy László-metafora, mert az nem más, mint a helyettesítést, a rejtett közlést, a szöveg mögötti s a szóközökben elrejtett utalásokat fölfejtő olvasást, az ezek megértését segítő jelrendszer, amely tipikusan a Kádár-rendszer olvasói igényeire reflektálva, ennek termékeként jött létre. Nála ugyanis nem a nyelvfilozófiai értelemben vett kimondhatatlanságról van szó – mint mondjuk Aranynál vagy Ottliknál –, hanem egy olyan mögöttes jelrendszer megteremtéséről és alkalmazásáról, amely az ábécé betűiből derivált jelcsoportokká képes átkódolni a mindennapi életet úgy, hogy a mögöttes tartalmakat, a célzásokat mindenki megértse, aki beszéli ezt a nyelvet.
Irodalomban, irodalomtudományban különösen játékos természetű az idő. Divatok jönnek-mennek, szavak kopnak ki a nyelvből, újulnak meg, sőt, akár jelentést is képesek változtatni évtizedenként, vagy akár annál is gyakrabban. Kontextusok telítődhetnek és üresedhetnek ki pillanatok alatt. Meglepetéssel tapasztaljuk, hogy egy ötödik osztályos gyerek nem érti a hetedik osztályost, hogy a Kádár-rendszerben születettek másképp látják a világot, mint a Rákosi-rendszerben születettek, nem beszélve azokról, akik a rendszerváltás vagy az ezredforduló után láttak napvilágot. Évtizednyi csak a különbség közöttük, de vannak mondataik, szavaik, amelyeket le kell fordítaniuk egymás számára.
Száz év nagy távolság egy ember, ám semmi az emberiség életében – szokták volt mondani az idővel baráti viszonyt ápolók. Abban is biztosak lehetünk, hogy sokkal sűrűbb volt a Nagy László halála (1978) óta eltelt intervallum, mint az ennek előtte megélt 53 éve. Ha nagyjából megfelezzük az elmúlt száz évet, akkor ugyanis azt látjuk, hogy a költő felnőtt életének bő három évtizede alatt nemigen történtek radikális változások térben és időben Kelet-Közép-Európa eme szegletén. Az ezerkilencszázhetvenes évek vége óta viszont többször is eresztékeiben változott meg az életünk...
Szerző: FŰZFA BALÁZS
2025.07.11.
Irodalomban, irodalomtudományban különösen játékos természetű az idő. Divatok jönnek-mennek, szavak kopnak ki a nyelvből, újulnak meg, sőt, akár jelentést is képesek változtatni évtizedenként, vagy akár annál is gyakrabban. Kontextusok telítődhetnek és üresedhetnek ki pillanatok alatt. Meglepetéssel tapasztaljuk, hogy egy ötödik osztályos gyerek nem érti a hetedik osztályost, hogy a Kádár-rendszerben születettek másképp látják a világot, mint a Rákosi-rendszerben születettek, nem beszélve azokról, akik a rendszerváltás vagy az ezredforduló után láttak napvilágot. Évtizednyi csak a különbség közöttük, de vannak mondataik, szavaik, amelyeket le kell fordítaniuk egymás számára.
Száz év nagy távolság egy ember, ám semmi az emberiség életében – szokták volt mondani az idővel baráti viszonyt ápolók. Abban is biztosak lehetünk, hogy sokkal sűrűbb volt a Nagy László halála (1978) óta eltelt intervallum, mint az ennek előtte megélt 53 éve. Ha nagyjából megfelezzük az elmúlt száz évet, akkor ugyanis azt látjuk, hogy a költő felnőtt életének bő három évtizede alatt nemigen történtek radikális változások térben és időben Kelet-Közép-Európa eme szegletén. Az ezerkilencszázhetvenes évek vége óta viszont többször is eresztékeiben változott meg az életünk...
BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 5908. - A RACIONALITÁS KORLÁTAI 19. RÉSZ: AZ ELVESZETT FIGYELEM KORA
FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.07.13.
Mikor olvastál utoljára egy könyvet úgy, hogy közben egyszer sem nyúltál a telefonodhoz? A magyar felnőttek több mint fele (56%) egyáltalán nem olvas könyvet saját bevallása szerint. A 60-as évek közepétől csökken az olvasók aránya. Képernyőn még olvasunk (híreket, fb-posztokat), de miközben az információk mennyisége, amely eljut hozzánk, robbanásszerűen nő, a feldolgozási képességünk egyre csökken. A szemünk még bírja, az agyunk már nem.
Egy 2023-as amerikai kutatás szerint az átlagember 47 másodpercet tölt egy weboldalon, mielőtt továbbgörget. 47 másodperc. Jóval kevesebb, mint amennyi idő kell ennek a bejegyzésnek az elolvasásához.
Maryanne Wolf, a híres amerikai olvasáskutató szerint digitális felületen nem ugyanúgy olvasunk, mint papíron. A képernyőn pásztázunk, kihagyjuk a kötőszavakat, átugrunk bekezdéseket, keresünk egy frappáns sort, amit ki lehet emelni, és mehet is a megosztás. Az MIT neurotudósai 2022-ben bebizonyították: már 20 perc képernyős olvasás után megváltozik az agyunkban a szövegértésért felelős területek aktivitása. Mint amikor egy sprinterrel futtatnak maratont, az izmok elfáradnak, a teljesítmény csökken.
Az internetes olvasás nem élmény, hanem adatvadászat. Nem történetet keresünk, hanem megerősítést. Nem csak a szövegértést gyengíti, hanem az értelmezést is. Amikor felületesen olvasunk, elveszik a tartalom, de az a folyamat is, amivel eljuthatnánk a megértésig. Az olvasás tanulás, de ez nem történik meg egy görgethető híroldalon. Ott a cél a kattintás, az számít, hány másodpercet maradsz egy cikken, nem az, mennyit gondolkodtál rajta.
Nézd meg Trump tweetjeit 2015-ből, majd 2020-ból. Egyre rövidebb mondatok, egyre több felkiáltójel, egyre kevesebb árnyalás. Nem azért, mert megváltozott volna a személyisége, hanem mert megtanulta, hogyan működik a figyelem-gazdaság. És mi is megtanultuk, hogy ezt normálisnak érezzük. Vagy nézd meg a kormány plakátkampányait, nem tudom, hova lehet még süllyedni azok után, hogy emodzsikkal elmagyarázták, mit kell éreznünk.
Ennek a következménye az is, hogy egyre jobban szeretjük az ismerős forrásokat, a világképünket megerősítő tartalmakat, mert nincs időnk és idegrendszerünk elmélyülni. És amikor már nincs időnk gondolkodni, akkor az egyszerű válaszok nyernek. A közösségi média algoritmusai pont ezt használják ki: megtanítottak minket röviden, haragosan, túl magabiztosan gondolkodni. Már ha ez gondolkodás.
A zaj lett az új cenzúra. Nem tiltani kell a kényelmetlen kérdéseket, elég, ha elmerülnek a több ezer egyéb kérdés között. Egy hazugságra ma már nem cáfolat jön, hanem egy újabb, még hangosabb hazugság. Egy botrányra nem magyarázat, hanem ellenbotrány. És miközben megpróbáljuk feldolgozni, már érkezik a következő. Mint egy hírvonal, ami folyamatosan zümmög, de sosem mond semmit fontosat.
A papíralapú olvasás pont ezért más. Ott nincs algoritmus, nincs hirdetés, nincs figyelem-vadászat. Egy könyv nem akar eladni semmit, csak adni akar. És ehhez időt kér. Tőled. Egy könyv nem frissül percenként, és (jó esetben) nem nyom rád ideológiai mémeket. A könyv hagyja, hogy te dolgozd fel a tartalmát, a saját tempódban. A könyv nem sürget, és ezért válik értelemmé az, amit olvasol.
Finnországban, ahol a digitális oktatás a legfejlettebb, még mindig ragaszkodnak a nyomtatott tankönyvekhez az alapfokú oktatásban. Tudják, hogy mire jó a technológia, de azt is, mire nem.
Az OECD 2022-es felmérése szerint a 15 éves diákok 38%-a nem képes megkülönböztetni a véleményt a ténytől. Ez nem csak a műveletlenség, ez a demokrácia ellensége.
Hogyan változhat ez a MI fejlődésével és terjedésével? Az MI lehetne tanár, de jelenleg inkább showman, pszichológus, szövegíró gyakornok és személyi asszisztens. Olyan válaszokat ad, amelyek tetszenek, olyan stílusban, ami könnyen emészthető. És miközben újabb és újabb MI-modellek tanulják meg, hogyan beszélnek az emberek, mi közben eltanuljuk, hogyan ír a gép. Rövidebben. Egyszerűbben. Emészthetőbben. Aztán elhisszük, hogy ezt mi gondoltuk.
Létezne másik út is. Amikor az MI-t nem válaszadó gépként, hanem kérdezőként használod. "Miért gondolod ezt?" "Milyen ellenpéldák léteznek?" "Hogyan kapcsolódik ez ahhoz, amit tegnap olvastál?" Néhány oktatási platform már ezt teszi. A Khan Academy MI-tutora nem megoldja helyetted a feladatot, hanem kérdésekkel segít eljutni a válaszhoz. Mint egy jó tanár.
Mit tehetsz te? Válassz ki naponta egy órát, amikor minden értesítést némítasz, és csak egy dologra koncentrálsz. Csatlakozz egy könyvklubhoz, vagy indíts egyet. A közös olvasás visszaadja azt az élményt, amit a közösséginek nevezett média elvett tőlünk: az együttgondolkodás élményét. Amikor MI-t használsz, kezdd mindig kérdéssel, ne utasítással. "Mit tudnék még erről olvasni?" "Milyen kritikákat fogalmaztak meg ezzel szemben?" "Hogyan nézett ki ez a kérdés 50 évvel ezelőtt?"
Mert az a világ, ahol már nem olvasunk, az a világ lesz, ahol már nem kérdezünk. És ahol nincsenek kérdések, ott a válaszokat megadja helyettünk valaki más. Gyorsan, érthetően, és persze hamisan.
Legyél újra főszereplő a saját gondolataidban.
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.07.13.
Egy 2023-as amerikai kutatás szerint az átlagember 47 másodpercet tölt egy weboldalon, mielőtt továbbgörget. 47 másodperc. Jóval kevesebb, mint amennyi idő kell ennek a bejegyzésnek az elolvasásához.
Maryanne Wolf, a híres amerikai olvasáskutató szerint digitális felületen nem ugyanúgy olvasunk, mint papíron. A képernyőn pásztázunk, kihagyjuk a kötőszavakat, átugrunk bekezdéseket, keresünk egy frappáns sort, amit ki lehet emelni, és mehet is a megosztás. Az MIT neurotudósai 2022-ben bebizonyították: már 20 perc képernyős olvasás után megváltozik az agyunkban a szövegértésért felelős területek aktivitása. Mint amikor egy sprinterrel futtatnak maratont, az izmok elfáradnak, a teljesítmény csökken.
Az internetes olvasás nem élmény, hanem adatvadászat. Nem történetet keresünk, hanem megerősítést. Nem csak a szövegértést gyengíti, hanem az értelmezést is. Amikor felületesen olvasunk, elveszik a tartalom, de az a folyamat is, amivel eljuthatnánk a megértésig. Az olvasás tanulás, de ez nem történik meg egy görgethető híroldalon. Ott a cél a kattintás, az számít, hány másodpercet maradsz egy cikken, nem az, mennyit gondolkodtál rajta.
Nézd meg Trump tweetjeit 2015-ből, majd 2020-ból. Egyre rövidebb mondatok, egyre több felkiáltójel, egyre kevesebb árnyalás. Nem azért, mert megváltozott volna a személyisége, hanem mert megtanulta, hogyan működik a figyelem-gazdaság. És mi is megtanultuk, hogy ezt normálisnak érezzük. Vagy nézd meg a kormány plakátkampányait, nem tudom, hova lehet még süllyedni azok után, hogy emodzsikkal elmagyarázták, mit kell éreznünk.
Ennek a következménye az is, hogy egyre jobban szeretjük az ismerős forrásokat, a világképünket megerősítő tartalmakat, mert nincs időnk és idegrendszerünk elmélyülni. És amikor már nincs időnk gondolkodni, akkor az egyszerű válaszok nyernek. A közösségi média algoritmusai pont ezt használják ki: megtanítottak minket röviden, haragosan, túl magabiztosan gondolkodni. Már ha ez gondolkodás.
A zaj lett az új cenzúra. Nem tiltani kell a kényelmetlen kérdéseket, elég, ha elmerülnek a több ezer egyéb kérdés között. Egy hazugságra ma már nem cáfolat jön, hanem egy újabb, még hangosabb hazugság. Egy botrányra nem magyarázat, hanem ellenbotrány. És miközben megpróbáljuk feldolgozni, már érkezik a következő. Mint egy hírvonal, ami folyamatosan zümmög, de sosem mond semmit fontosat.
A papíralapú olvasás pont ezért más. Ott nincs algoritmus, nincs hirdetés, nincs figyelem-vadászat. Egy könyv nem akar eladni semmit, csak adni akar. És ehhez időt kér. Tőled. Egy könyv nem frissül percenként, és (jó esetben) nem nyom rád ideológiai mémeket. A könyv hagyja, hogy te dolgozd fel a tartalmát, a saját tempódban. A könyv nem sürget, és ezért válik értelemmé az, amit olvasol.
Finnországban, ahol a digitális oktatás a legfejlettebb, még mindig ragaszkodnak a nyomtatott tankönyvekhez az alapfokú oktatásban. Tudják, hogy mire jó a technológia, de azt is, mire nem.
Az OECD 2022-es felmérése szerint a 15 éves diákok 38%-a nem képes megkülönböztetni a véleményt a ténytől. Ez nem csak a műveletlenség, ez a demokrácia ellensége.
Hogyan változhat ez a MI fejlődésével és terjedésével? Az MI lehetne tanár, de jelenleg inkább showman, pszichológus, szövegíró gyakornok és személyi asszisztens. Olyan válaszokat ad, amelyek tetszenek, olyan stílusban, ami könnyen emészthető. És miközben újabb és újabb MI-modellek tanulják meg, hogyan beszélnek az emberek, mi közben eltanuljuk, hogyan ír a gép. Rövidebben. Egyszerűbben. Emészthetőbben. Aztán elhisszük, hogy ezt mi gondoltuk.
Létezne másik út is. Amikor az MI-t nem válaszadó gépként, hanem kérdezőként használod. "Miért gondolod ezt?" "Milyen ellenpéldák léteznek?" "Hogyan kapcsolódik ez ahhoz, amit tegnap olvastál?" Néhány oktatási platform már ezt teszi. A Khan Academy MI-tutora nem megoldja helyetted a feladatot, hanem kérdésekkel segít eljutni a válaszhoz. Mint egy jó tanár.
Mit tehetsz te? Válassz ki naponta egy órát, amikor minden értesítést némítasz, és csak egy dologra koncentrálsz. Csatlakozz egy könyvklubhoz, vagy indíts egyet. A közös olvasás visszaadja azt az élményt, amit a közösséginek nevezett média elvett tőlünk: az együttgondolkodás élményét. Amikor MI-t használsz, kezdd mindig kérdéssel, ne utasítással. "Mit tudnék még erről olvasni?" "Milyen kritikákat fogalmaztak meg ezzel szemben?" "Hogyan nézett ki ez a kérdés 50 évvel ezelőtt?"
Mert az a világ, ahol már nem olvasunk, az a világ lesz, ahol már nem kérdezünk. És ahol nincsenek kérdések, ott a válaszokat megadja helyettünk valaki más. Gyorsan, érthetően, és persze hamisan.
Legyél újra főszereplő a saját gondolataidban.
ÚT A MŰKÖDŐ ORSZÁGHOZ - MAGYAR PÉTER BESZÉDE
MAGYAR PÉTER HIVATALOS
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS
2025.07.13.
Hallgasd és oszd meg a TISZA Út a működő Magyarországhoz programját. Meghirdetjük a magyar New Deal-t:
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS
2025.07.13.
Hallgasd és oszd meg a TISZA Út a működő Magyarországhoz programját. Meghirdetjük a magyar New Deal-t:
- grandiózus szociális és piaci bérlakásépítési program;
- közlekedés-fejlesztés;
- széleskörű lakossági és vállalati energetikai korszerűsítési program;
- valódi digitalizáció és oktatási reform.
A beszédből kiderül, hogy milyen forrásokból indítjuk újra a magyar gazdaságot. Felállítjuk a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi hivatalt, amelynek egy szuperhivatalként a legfőbb feladata az Orbán-kormány visszaéléseinek a kivizsgálása és az ellopott nemzeti vagyon visszaszerzése lesz. Rendezzük a devizahitelesek problémáit. Gondoskodó munkahelyeket hozunk létre.
Elindítjuk az elmaradt vízgazdálkodási és infrastrukturális beruházásokat a klímaváltozás okozta visszatérő aszály kezelésére.
Európai, emberséges országot hozunk létre veletek közösen lépésről lépésre.
ORBÁN RENDSZERE FENNTARTHATATLAN
FACEBOOK
Szerző: BÉNDEK PÉTER
2025.07.12.
1. Orbán rendszere fenntarthatatlan, mert az ország maga hagyományosan versenyképtelen, pontosabban, nagyon alacsony szinten volt versenyképes már 2010 előtt is: a gazdasága hozzáadott értéke alacsony (itt egy kumulálódó évi 5%-os régiós lemaradás is számít a GDP-n belüli termelő beruházások arányában), a vállalati és dolgozói jövedelmek régóta gyengék, ezért -- vagy ezzel összefüggésben -- a rendszer olcsó munkabérekre volt berendezkedve, ez viszont az időközben bekövetkezett inflatórikus hatások miatt tarthatatlanná vált. Az utóbbi öt év piaci átrendeződését és az inflációt nem tudta követni a gyenge gazdaság dollárban (de akárcsak euróban) mért produktivitása, ami az állam egyszerre élősködő és diszfunkcionális volta miatt csak még gyorsabban romló pozíciókban mutatkozott meg, ez pedig gyorsuló elszegényedéshez, illetve a népesség felső 5 és alsó 75%-a (!) közötti vagyoni különbségek növekedéséhez vezetett, és feltehetően még évekre állandósítja a stagnálást.
Szerző: BÉNDEK PÉTER
2025.07.12.
2. Gyenge gazdaságra fenntarthatóan extraktív maffiaállamot húzni "tévedés", legföljebb határolt vállalkozás lehet, a maffiaállam fenntartásában nélkülözhetetlen kiadások -- a családba és a hierarchiába lapátolt pénzek (a közös bűnökbe való kompromittálás és a hűség megvásárlása) a megcélzott szavazói csoportok megvásárlásával -- ugyanis tovább nyomja a gazdasági outputot, ez visszaveti a hosszútávú versenyképesség input (oktatási, egészségügyi, infrastrukturális, gazdaságszabályozási, szociális stb.) oldali beruházásait, eleve az alrendszerek és funkciók racionális felfogását, illetve -- ami talán a legalapvetőbb -- a szabad piac hatékony működtetését. Mindezek miatt az eleve gyenge környezet negatív spirálba került.
3. Az új szövetségesek nem tudják finanszírozni a rezsimet úgy, hogy annak az ország számára is haszna legyen, mert nem éri meg nekik. Ellenkezőleg, ezek (oroszok, kínaiak) is a rezsimen élősködnek a saját forrásaik megvásároltatásával, miközben az ide telepített produktív forrásaik működésének adótartalma (ezért a végső nemzetgazdasági haszna) nagyon alacsony, annál nagyobb a terhe (közvetlen finanszírozási és adótámogatásokban, környezeti károkban, infrastrukturális nyomásban). A maffia szövetségeseinek szemében is elvált egymástól az Orbán-geng finanszírozása és a geopolitikai érdekű saját terjeszkedésük érdeke a magyar nemzetgazdaságba való befektetés piaci értékétől és ilyen szemléletétől. A növekvő hiányt -- lecsupaszítva: a hatalmi rend fenntartása érdekében -- az állam kénytelen az adózók terhére újabb és újabb hitelfelvételekkel betömni.
4. A rezsim vezetői gyakorlatilag nem értenek semmihez, ami civilizált kormányzást tenne lehetővé ebben az országban. A káderállomány kiválasztása a hűség és bűnözés alapú kontraszelekcióval történt és történik.
5. A rezsim elnyomorodó országot és folyamatosan halmozódott fenntartási elmaradásokat (több évtizedes regenerációs veszteséget) hagy majd maga után, amikor -- csak idő kérdése --, a saját terhe alatt végül összeomlik/elmállik. Ez reményeim szerint 2026-ra be is fog következni, amire a választások csak pontot tehetnek.
NEW YORK EGYKOR ÉS MOST
FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.12.
„Add nekem meggyötörtjeid, a szegényeket,
kik zihálva vágyják a szabad lélegzetet...
küldd hozzám a hontalant, a viharvertet”
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.12.
kik zihálva vágyják a szabad lélegzetet...
küldd hozzám a hontalant, a viharvertet”
– áll Emma Lazarus versének néhány sora a New York-i Szabadság-szobor talapzatán.
Ez a város valóban a fáradtakat és üldözötteket fogadta be: Bartók Béla a kitaszítottság elől érkezett, Szilárd Leó és Teller Ede a náci faji törvények elől menekült. Itt talált menedéket Bruno Walter, Stravinsky, Toscanini, Hannah Arendt, Erich Fromm, Claude Lévi-Strauss, Isaac Bashevis Singer, Marcel Duchamp, Andy Warhol, André Kertész, Márai Sándor, később pedig Salman Rushdie. És ide menekült két barátom is: Heller Ágnes, aki a Kádár-korszak elől talált otthonra New Yorkban, és Bitó László, aki az 1956-os forradalom bukása után emigrált, s lett a Columbia Egyetem világhírű kutatóprofesszora.
Aki máshol nem maradhatott sem zsidóként, sem gondolkodóként, sem polgárként – az itt válhatott újra emberré.
És most?
Most Orbán Ráhel és Tiborcz István költözik New Yorkba. Nem üldözve, hanem stratégiailag.
Nem vulkánfíber bőrönddel, hanem portfólióval. Nem a hatalommal való erkölcsi szakítással, hanem offshore-optimalizált adótervezéssel. Nem új életet keresnek – csak új bankszámlát.
Nem vulkánfíber bőrönddel, hanem portfólióval. Nem a hatalommal való erkölcsi szakítással, hanem offshore-optimalizált adótervezéssel. Nem új életet keresnek – csak új bankszámlát.
A város, amely egykor a totalitarizmus elől menekülőket fogadta, most a totalitárius rendszerek holdudvarának pénzügyi kreatúráit látja vendégül. Ahol Hannah Arendt megírta A totalitarizmus gyökereit, ott ma majd a turizmusból kisíbolt közbeszerzési milliárdok kamatoznak penthouse-kilátással a Central Parkra.
New York mindig befogadott mindenkit: kínaiakat, íreket, zsidókat, olaszokat – és most a fideszeseket is. Csakhogy míg az előbbiek magukkal hozták a reményt, az üldöztetést, a nyomort, az utóbbiak magukkal hozzák a Mészáros–Tiborcz–Rogán–Lázár–Szijjártó– Karmelita Sons & Daughters–vagyonalap portfólióját.
És ha már pénz és hatalom, ne feledjük: New York a maffia városa is volt. A Gambino-, Genovese-, Bonanno-, Colombo-, Lucchese-családok fénykorában még volt elegancia az alvilágban. Volt stílus. Volt omertà. Míg a klasszikus maffia hallgatott, ezek már beszélnek, és plakátot nyomtatnak a bűnhöz. Ők nem adtak interjút a bulvárnak a „családi vállalkozásról”, nem neveztek ki rokonokat közérdekű posztokra, és nem rendeztek be magánéletet EU-támogatásból. Don Corleone nem adott ki sajtóközleményt arról, hogy a lánya intézi a turizmust.
De most itt az új klán: egy modern Cosa Nostra, egy kelet-európai maffia, amely nem fegyverrel szerez területet, hanem jogszabállyal. Nem védelmi pénzt szed, hanem uniós forrást. Míg a klasszikus maffia titkos alvilágban dolgozott, ők dísztermekben, cateringgel.
Náluk a legsötétebb ügyletek projektindító ünnepséggé nemesülnek. S nem a feketepiacon működnek, hanem a minisztériumokban.
A klasszikus maffiák legalább nem próbálták eljátszani, hogy közük van a Szent Koronához, s nem törekedtek arra, hogy bűncselekményeiket isteni eredetűnek tüntessék fel. Ők viszont megérkeznek, turulháton szállnak le, rovásírásos bőröndcímkéikkel.
New York, a túlélők városa, most új túlélőket kap. Nem a holokausztból, nem a gulágból, nem politikai tisztogatásokból, hanem egy állami rangra emelt magánérdekből. Nem az emlékezés hozza őket, hanem az elfelejtés. A múlt nem terheli őket, legfeljebb az ÁSZ-jelentések, a strómanok és a földhivatali bejegyzések.
Ők nem menekülnek. Csak áthelyezik magukat. Mint egy holding, ha megérett az új piacra.
Mint egy családi vállalkozás, amelynek már szűk a Karmelita kolostor szomszédsága.
Mint egy családi vállalkozás, amelynek már szűk a Karmelita kolostor szomszédsága.
A város az öt olasz maffiaklán után most a hatodik klánt is fogadja. A NER-maffiát. A különbség? Don Corleone soha nem hivatkozott a Gondviselésre, és nem is mondta, hogy „ember, most jövök a templomból”.
Mert mi is a maffia? Lojalitás. Hallgatás. Család. Belső rend. Árnyékos működés. És mi is a NER? Ugyanez, csak uniós támogatásból, kétharmaddal legitimálva.
És a Szabadság-szobor? Nem ítél, nincs rá felhatalmazása. Egykor fáradt tekinteteket fogadott. Most a szobor fáklyafénye nem a reményen, hanem Gucci-napszemüvegen csillan meg. Egykor üldözöttek jöttek. Most kiváltságosok érkeznek. Egykor emberek. Most: Tiborczék.
NAGYKANIZSAI TISZA KONGRESSZUS - ÚT A MŰKÖDŐ ORSZÁGHOZ
MAGYAR PÉTER HIVATALOS
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS / TISZA PÁRT
2025.07.12.
Nagykanizsai TISZA kongresszus - Út a működő országhoz
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS / TISZA PÁRT
2025.07.12.
Nagykanizsai TISZA kongresszus - Út a működő országhoz
AKKOR IS HAZUDNAK, HA KÉRDEZNEK - OROSZ PROPAGANDA A NER SZÍNEIBEN
UNGVÁRY KRISZTIÁN VIDEÓ
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2025.07.12.
Ez az adás Sebestyén József kárpátaljai lakos halála kapcsán arról szól, hogy a "Magyar Nemzet" nevű szennylap milyen módszerekkel hamisít híreket és közvetít putyinista propagandát.
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2025.07.12.
Ez az adás Sebestyén József kárpátaljai lakos halála kapcsán arról szól, hogy a "Magyar Nemzet" nevű szennylap milyen módszerekkel hamisít híreket és közvetít putyinista propagandát.
UKRÁN SORSOK | RÁCZ ANDRÁS | DOKK
DOKK PODCAST
Szerző: BIDF-OFFICIAL
2025.07.11.
Résztvevők:
Szerző: BIDF-OFFICIAL
2025.07.11.
Résztvevők:
▶ VENDÉG: Rácz András történész / HistorianJournalist, Foreign Policy Expert ▶MODERÁTOR: Németh András újságíró, HVG / Journalist, HVG
VÁLASZÚTON (LENGYEL LÁSZLÓ, SZ. BÍRÓ ZOLTÁN ÉS SZENES ZOLTÁN BESZÉLGETÉSE AZ OROSZ-UKRÁN HÁBORÚRÓL)
NÉPSZAVA
Szerző: Lengyel László, Sz. Bíró Zoltán és Szenes Zoltán
2025.07.13.
Lengyel László (L. L.): Miután Trump felelőssé tette a háborúért Zelenszkijt az Ovális Irodában, Amerika előállt egy hétpontos javaslattal – az azonnali békéért cserébe Amerika jogilag elismerné, hogy a Krím Oroszországhoz tartozik, illetve Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja, Herszon régiók tényleges orosz fennhatóságát; kijelenti, hogy Ukrajna soha nem lesz a NATO tagja, és feloldja a 2014 óta hozott szankciókat; továbbá az USA ellenőrzi a zaporizzsjai atomerőművet és Ukrajna ásványkincseit és gazdasági megállapodást köt Oroszországgal –, amely nemcsak Ukrajnát osztaná fel és hagyná minden biztonsági garancia nélkül, hanem többé-kevésbé helyreállítaná Oroszország nagyhatalmi státuszát. Mindez Ukrajna és Európa elárulását jelentette volna, annak kifejtését, amit Marco Rubio egyszerűen fogalmazott meg: „Ez nem a mi háborúnk.” Hihetnénk, hogy Putyin él a lehetőséggel, hiszen szinte mindent megkapott volna, ám mégis a háború folytatása és az időhúzás mellett döntött. Mi lehet döntésének hátterében? Hiszi, hogy megnyerheti a háborút? A kínai támogatás erősítette meg Amerikával és Európával szemben? Még többet, ukrajnai rendszerváltást, európai befolyási övezetet akar? Jobb ajánlatra vár? Nem bízik abban, hogy Trump állja a szavát?
Sz. Bíró Zoltán (Sz. B. Z.): Putyin abban bízik, hogy a trumpi ajánlatnál jobb feltételekkel fejezi be a háborút. Ebben részben az a fajta trumpi magatartás erősítheti meg, hogy időről időre fenyegetőzik, de ennél többet soha nem tesz, részben pedig az, hogy az orosz hadseregnek májustól sikerült a korábbiaknál lényegesen nagyobb területet elfoglalnia. Azt gondolja, hogy ez a trend a következő hónapokban sem törik meg. De ebben a háborúban volt már példa arra, amikor egy ígéretesnek tűnő trend megtört. Most is megtörténhet.
A háború nem tudta megtörni az ukránokat. 82 százalékuk – a legfrissebb felmérés szerint – elfogadhatatlannak tartja az orosz feltételeket, hogy az ukrán hadsereg létszámát és fegyverzetét jelentősen korlátozzák, hogy Ukrajna örökre mondjon le a NATO-csatlakozásról, hogy Kijev de jure ismerje el az oroszok által részben vagy csaknem egészében megszállt négy keleti, illetve délkeleti megye, továbbá a Krím félsziget Oroszországhoz tartozását. Nem fogadják el a szankciók feloldását sem. Putyin láthatóan azzal sem számol, hogy az Ovális Irodában történtek, illetve azok után, hogy nyilvánvalóvá vált, az Egyesült Államok támogatására a korábbiaknál jóval kevésbé számíthatnak, az ukránok megmakacsolták magukat. Zelenszkij népszerűsége újra növekedni kezdett. Az ukránok 60 százaléka kész addig folytatni a háborút, amíg erre szükség van...
Szerző: Lengyel László, Sz. Bíró Zoltán és Szenes Zoltán
2025.07.13.
Sz. Bíró Zoltán (Sz. B. Z.): Putyin abban bízik, hogy a trumpi ajánlatnál jobb feltételekkel fejezi be a háborút. Ebben részben az a fajta trumpi magatartás erősítheti meg, hogy időről időre fenyegetőzik, de ennél többet soha nem tesz, részben pedig az, hogy az orosz hadseregnek májustól sikerült a korábbiaknál lényegesen nagyobb területet elfoglalnia. Azt gondolja, hogy ez a trend a következő hónapokban sem törik meg. De ebben a háborúban volt már példa arra, amikor egy ígéretesnek tűnő trend megtört. Most is megtörténhet.
A háború nem tudta megtörni az ukránokat. 82 százalékuk – a legfrissebb felmérés szerint – elfogadhatatlannak tartja az orosz feltételeket, hogy az ukrán hadsereg létszámát és fegyverzetét jelentősen korlátozzák, hogy Ukrajna örökre mondjon le a NATO-csatlakozásról, hogy Kijev de jure ismerje el az oroszok által részben vagy csaknem egészében megszállt négy keleti, illetve délkeleti megye, továbbá a Krím félsziget Oroszországhoz tartozását. Nem fogadják el a szankciók feloldását sem. Putyin láthatóan azzal sem számol, hogy az Ovális Irodában történtek, illetve azok után, hogy nyilvánvalóvá vált, az Egyesült Államok támogatására a korábbiaknál jóval kevésbé számíthatnak, az ukránok megmakacsolták magukat. Zelenszkij népszerűsége újra növekedni kezdett. Az ukránok 60 százaléka kész addig folytatni a háborút, amíg erre szükség van...
KILÓG A LÓLÁB...MIKÖZBEN LAPÁTOLJA HAZA A KÖZVAGYONT
FACEBOOK
Szerző: POTTYONDY EDINA
2025.07.12.
Helyesen teszi Orbán Viktor, hogy vizsgálatot követel a kárpátaljai Sebestyén József halála kapcsán. Ha az ukrán állami szervek el akarnak titkolni egy bűncselekményt, amiben akár a magyarellenes gyűlölet is szerepet játszhatott, az elfogadhatatlan. A bűnösöket meg kell büntetni, az igazságot fel kell tárni. Megnyugtató és egyértelmű válaszokat vár a magyar közvélemény.
Nagyon nem teszi helyesen Orbán Viktor, hogy diplomáciai nyomásgyakorlás és nemzetközi vizsgálóbizottság felállítása helyett belpolitikai célokra használja Sebestyén József halálát. A Főni és a propagandista pribékjei ezzel a gyalázatos bűncselekménnyel próbálják összemosni és lejáratni az ellenzéket. Még engem is megtaláltak.
A magyar miniszterelnök vádaskodik és hergel, tovább locsolja a benzint az ukrán és a magyar sovinizmusra. Még akkor is, amikor azt gyanítja, hogy a nacionalista gyűlölet egy magyar ember életébe került. Nem az igazságot keresi, nem a családnak akar megnyugvást, hanem kárpátaljai magyarok életével játszik és a halálukat használja politikai haszonszerzésre.
Egyébként némileg hitelesebbek lennének Orbán Viktor krokodilkönnyei, ha nyilvános vizsgálatot rendelt volna el a bicskei gyermekotthonban meggyalázott magyar állampolgárok kapcsán, vagy ha ugyanezzel a lendülettel tiltakozott volna Putyinnál, amikor magyar embereket gyilkoltak orosz fegyverek a fronton. De valahogy egyik esetben sem tett semmit.
Szerző: POTTYONDY EDINA
2025.07.12.
Nagyon nem teszi helyesen Orbán Viktor, hogy diplomáciai nyomásgyakorlás és nemzetközi vizsgálóbizottság felállítása helyett belpolitikai célokra használja Sebestyén József halálát. A Főni és a propagandista pribékjei ezzel a gyalázatos bűncselekménnyel próbálják összemosni és lejáratni az ellenzéket. Még engem is megtaláltak.
Kilóg a lóláb.
A magyar miniszterelnök vádaskodik és hergel, tovább locsolja a benzint az ukrán és a magyar sovinizmusra. Még akkor is, amikor azt gyanítja, hogy a nacionalista gyűlölet egy magyar ember életébe került. Nem az igazságot keresi, nem a családnak akar megnyugvást, hanem kárpátaljai magyarok életével játszik és a halálukat használja politikai haszonszerzésre.
Egyébként némileg hitelesebbek lennének Orbán Viktor krokodilkönnyei, ha nyilvános vizsgálatot rendelt volna el a bicskei gyermekotthonban meggyalázott magyar állampolgárok kapcsán, vagy ha ugyanezzel a lendülettel tiltakozott volna Putyinnál, amikor magyar embereket gyilkoltak orosz fegyverek a fronton. De valahogy egyik esetben sem tett semmit.
És ne legyen kétségünk, Sebestyén József tragédiája csak annyira érdekli a nemzetvezetőt, mint bármi más tragédia, ami az országban történik. Egy kedves kép az unokákkal, Facebook poszt, egy TikTok vidi, miközben lapátolja haza a közvagyont.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)