Szerző: Dobsi Viktória
2017.06.13.
Terminátor cukorlábakon
A következő hetek eufóriája, Macron remek hazai és külföldi sajtója és az újdonságra kiéhezett európai közvélemény lelkesedése bizonyára feledteti, amit jó, ha az új francia elnök észben tart, még akkor is, ha a hivatalos kommunikáció máris a világmegváltó győzelemről szól: sosem állt még ekkorra törvényhozói hatalom egy olyan politikus rendelkezésére az V. Köztársaságban, akinek effektív támogatottsága ennyire törékeny lett volna.
Emmanuel Macron újdonsült pártja (La République en marche, LRM) és jobbközép szövetségese (MoDem) vasárnap a szavazatok 32 százalékát szerezték meg; ez alig 6,4 millió voksot jelent (a névjegyzékben szereplők 14,3 százalékát), mindazonáltal a projekciók szerint jövő vasárnap a Nemzetgyűlés 577 széke közül 415-455 lehet az övék.
Ehhez képest a 2012-ben nyertes Szocialista Párt (Parti Socialiste, PS) az első fordulóban a szavazatok 39,86 százalékát gyűjtötte be öt éve, és ez a 10.347.043 voks, majd a második fordulóban újabb több mint egymillió összesen 280 helyhez volt elég a parlament alsó házában.
Európa legmegnyerőbben parolázó államfője egy olyan formáció révén uralhatja a parlamentet, amely május 8-án alakult párttá Macron tavaly alapított mozgalmából. Annyira új, hogy még nevének helyesírása is ingadozik, de alapító kongresszusára is majd csak júliusban kerül majd sor. Ez a „párt”, amely már ismert, elsősorban volt szocialista politikusok mellett rengeteg új arcot juttathat a parlamentbe, gyakran néhány nap alatt válogatta ki jelöltjeit. Sorsukról egy „központi bizottság” döntött, gyakran csupán egy dosszié és egy beszélgetés nyomán, amely nem egyszer telefonon zajlott.
A francia politikai élet megújítására készülő Macron bázisa elsősorban egy olyan politikai erő, amelynek legfőbb közös pontja a vezér projektjében való hit, és amelynek mondjuk 400 fős parlamenti frakcióját gyakorlott, Macron-kompatibilis politikusok irányítják majd a parlamenti útvesztőben. De közben egy olyan is, ahol egyes leendő képviselők, sőt egy miniszter ellen is előzetes nyomozás folyik (a büntetlen előéletet garantáló dokumentumot sem sikerült mindenkitől bekérni), másokról pedig csak nemrég derült ki, hogy melegházasság ellenesek vagy nyíltan homofóbok, miközben Macron az LMBTQ-polgárok jogegyenlőségének megerősítésére készül.
Ez persze csak néhány embert érint a több száz fős kontingensből, de jelzi, hogy amikor a kormányszóvivő arról beszél, hogy ez a többség maga az „egybeforró Franciaország, amelyet Emmanuel Macron alakja testesít meg”, és amelyet „már nem szabdal át a politikai pártok szervezete” – akkor egyfajta francia NER-t vázol fel, ahol a politikai nézetkülönbségek marginalizálódnak a végrehajtó hatalomnak alárendelt törvényhozásban, és ahol a politikai programot az elnök diktálja...
