2018. április 11., szerda

HIDEG POLGÁRHÁBORÚ

24.HU - POSZT ITT
Szerző: KÁLMÁN ATTILA
2018.04.11.


"Kedves Barátaim, mi nem csupán egy választást akarunk megnyerni, hanem a jövőnket. Európa és benne mi, magyarok egy világtörténelmi fordulóponthoz érkeztünk. Még sohasem feszültek egymásnak ilyen nyíltan a nemzeti és a globalista erők. Egyik oldalon mi, a nemzeti érzelmű milliók, a másik oldalon a világpolgár elit.
[…]
A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is, de most nem vesztegethetjük erre se az erőnket, se az időnket.
"
– Orbán Viktor, 2018. március 15.

Egy választás nem élet-halál harc. Egy demokráciában egészen biztosan nem kellene annak lennie. Magyarországon mégis azzá vált.

Az ország egyik fel úgy érzi, hogy bármit megtehet. A másik pedig azt, hogy bármit megtehetnek vele.

Egyik oldalon örömittas mámor. Másik oldalon dermesztő letargia. Ez abnormális. Abnormális, hogy egy választási eredmény után sokan abban látják az egyetlen élhető megoldást, hogy lelépnek az országból.

Az lenne a normális egy demokráciában, hogy bárki győz, bármilyen elsöprő többséggel, attól még az ellenzékbe kerülők, a legkisebb parlamenti képviselettel rendelkezők száját sem fogják be. Nem csak annyit mond a győztes, hogy „Győztünk!”, azzal az értelemmel, hogy „Kuss legyen!” Főleg nem úgy, hogy összességében kevesebben szavaztak a győztesre, mint a vesztesekre – és akkor a nem szavazókról még nem is beszéltünk.

Ez a szituáció még nem is lenne fojtogató, ha csak a politikai elitről szólna. Ha megmaradna pártok, politikusok problémájának a demokrácia ilyen többségi elvű felfogása: nem mennek át az ellenzéki törvényjavaslatok, a személyi kérdésekben egyedül a kormánypártok döntenek, a bizottságokban az ellenzékiek csak dísznek vannak, és a többi.

Ez sem jó, de ami most Magyarországon van, az ennél sokkal rosszabb.

Az a végletes szembeállás, ami a fideszesek és a nem-fideszesek között feszül, az baromira nem annak köszönhető, hogy mást gondolnak a világról, hanem arról, hogy a politikusaink az ország egyik felét a másik ellen hergelik.

Ez polgárháború, csak még hideg...

A FACEBOOK-POLITIZÁLÁS CSŐDJE

NEMGOGOL BLOG
Szerző: Jogállam 2.0
2018.04.09.



Az ellenzéknek nyolc év kellett, hogy elismerje, a választást szavazatban mérik, és nem virtuális önámításban.

A 2018. április 8-ai országos választás egy valamire biztosan jó volt: az ellenzék, politikusoktól a médián át a választókig rájöhettek, hogy a választás tényleg olyan, mint a foci: gólban mérik. A legvégén teljesen mindegy, hogy hányszor rúgod fel az ellenfeledet, mennyi ideig fetrengsz a pályán, hogy négyszeres válogatott, vagy ezzel szemben roppant értékes pályaszűz újonc vagy, felgyújtod-e a nézőteret. Csak az számít, ki rúgott több gólt: vannak-e szavazóid? És ha arra hivatkozol a pályán és a lelátón, hogy túl erős az ellenfél, azzal csak magadat röhögteted ki. Mind a pályán, mind a lelátón.

A Magyarországon túli való életben az is másképp van, hogy a gólszegény, tehát önálló bekerülést biztosító szavazatot összehozni képtelen játékosoknak a sajtója sem túl jó. Forbes-listára sem kerülnek gólszegény üdvöskék, pláne nem arra a Forbes-listára, ahol egy diktátor családjának korrupciós működését nevezik befolyásnak. Nálunk nem csak a focistákat fizetik túl, de a politikusaink is az elért szavazatokban mért érdemeikkel fordított arányban vannak sztárolva a hazai ellenzéki sajtóban.

Egy diktatórikus rendszert felépítő, 2/3-ot uraló Orbán népszerűségéről alkotott, persze, hogy több helyen megbicsakló focihasonlatommal teljesen fölösleges vitázni mindaddig, amíg 0-3 %-ban mért ellenzéki politikusokban hiszünk leginkább egészen az országos választás urnazárásának utolsó percéig.

Teljesen fölösleges graz-i klinikáról posztolgatni 2018. áprilisában is, mindaddig, amíg a magát zseniálisnak képzelő ellenzék és szavazói – mi – egy mentálisan megzuhant emberrel sem tudjuk felvenni a versenyt.

Magyarország többek között azért sem versenyképes Európában, mert már a középtávú befektetett munka is szitokszó idehaza. Visszalépéseket követelünk 0-3 %-os pártok javára olyanoktól, akik ilyen-olyan hibákkal, de legalább facebook-posztolás mellett járnak vidékre is, csinálják a kulimunkát.

Ami teljesen biztos a 2018-as választás alapján: Budapestnek, a főváros-centrikus kommunikációnak erősen vissza kell venni az arcából, és nem lehet magára hagyni a vidéken élőket. Nyolc éve hallgatom a legújabb ellenzéktől is ezt a XIX. századi hagymázas szöveget, hogy a „magyar emberek és hazánk”, miközben az utolsó hetek legfontosabb híre az volt számukra, hogy az egyik 0 %-os üdvöske visszalép-e a másik 0 %-os üdvöske javára Budapest Belvárosában. A régi politikai garnitúrára mutogatnak, hogy ők a megélhetési politikusok, de ráindítja teljesen érdektelen, az ismeretlenségből szalajtott jelöltjét a legesélyesebbre, miközben az általa szidott párt nem is indít jelöltet ott. Már egy külsőbb fővárosi kerületből nézve is rettentő unalmas volt két tesztoszteron-vitéz kardozása. Érdekelt minket az, hogy vajon mit szóltak ehhez Somogyban és a Jászságban?

...

RTL: NEM FUTUNK EL. MARADUNK

INDEX
Szerző: E.F. - SZABÓZ
2018.04.10.


Itt az újabb Fidesz-kétharmad, Orbán Viktor pedig még az előző ciklus vége felé jelezte, hogy több magyar tőkét, vagyis közvetve még nagyobb kormányzati befolyást szeretne a médiában. Kedden jött a hír, hogy Simicska Lajos bezárja médiaportfóliója nagy részét, amire közben érkezett is jelentkező az ellenzéki oldalról. Ebben a helyzetben jogos az aggodalom, hogy mi lesz most a független sajtóval, vázoljuk az aktuálisan kideríthető információkat és az újabb lehetséges sajtóellenes hadjárat forgatókönyveit.

Kedden délelőtt jött a mellbe vágó, bár meglepőnek nem mondható hír, hogy jelenlegi formájában vége a Magyar Nemzetnek és a Lánchíd Rádiónak. Sokan számítottak rá, hogy egy újabb Fidesz-győzelem után Simicska Lajos nem fogja már a jelenlegi formájában fenntartani a médiaportfólióját, ám ilyen hirtelen és radikális húzásra már kevesebben.

De nem ez az egyetlen médiapiaci átalakulás, amit a harmadik kétharmad hozhat. Ha a korábban megkezdett trendek folytatódnak, akkor

NAGYON GYORSAN TOVÁBB SZŰKÜLHET A SZABAD SAJTÓ TERE, NEHEZEDHET A MÉDIAFINANSZÍROZÁS MAGYARORSZÁGON.

Fontos megjegyezni, hogy amíg a független sajtó ma Magyarországon főleg a piaci hirdetésekből próbál megélni, addig a kormánypárti sajtóhoz hasonlóan az ellenzéki kötődésű média költségvetését is magán- vagy állami pénzekből kell kipótolni. Ilyen ellenzéki média volt a most bezárt, amúgy veszteséget termelő Magyar Nemzet is.
Simicska Lajos kapitulált

Az exkormánypárti oligarcha médiabirodalma a G-nap előtt valósággal szárnyalt. Tévéje, lapjai, és rádiói is nyereségesek voltak, de az Orbánnal való összeveszés egyúttal az állami hirdetések jelentette bőséges anyagi forrást is elzárta előlük. A portfólió veszteségesbe fordult, nyilvánvaló volt, hogy Simicska nem üzleti érdekből, hanem éppen annak ellenére tartja életben. És a jelek szerint

HITT BENNE, HOGY A SAJTÓBAN MEGJELENŐ, A KORMÁNYNAK KÍNOS INFORMÁCIÓK ÉRDEMBEN BEFOLYÁSOLHATJÁK A 2018-AS VÁLASZTÁSOK KIMENETELÉT.

Utóbbiról már tudjuk, hogy nem igazán volt sikeres, így racionális döntés Simicska részéről, hogy nem öl több pénzt a médiájába, még ha ez azt is jelenti, hogy nyilvánosan beismeri: ebből a szempontból semmiben sem különb, mint a kormány.

Hiszen csak addig volt érték neki a médiapluralizmus, amíg azt politikai revolverezésre tudta használni. Ilyen értelemben, (és főleg a választások előtti, a Magyar Nemzetben szerző nélkül megjelent Simicska-gyanús szivárogtatásokat is számba véve) ezeket az újságokat legfeljebb részben tekinthettük független sajtónak, az utóbbi 2 évben inkább az ellenzéki jelző illett rájuk, bár maguk a szerzők ettől még dolgozhattak tulajdonosi befolyás nélkül.

ANYAGILAG VISZONT TÉNYLEG NAGYON NAGY ÁLDOZATOT KÖVETELT A TELJES PORTFÓLIÓ FENNTARTÁSA.

A Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. az első Fidesz-mentes évét rögtön bukóban zárta, 168 milliós mínuszt termelt 2,2 milliárdos árbevétel mellett. 2016-ban aztán komolyabban megzuhant, 1 milliárdos árbevétel, és 984 millió forintos mínusz jellemezte. A csúcson, 2013-ban egyébként még 3 milliárd folyt be a lapkiadóhoz.

A Heti Válaszba, amellyel kapcsolatban azt közölték, hogy csak akkor maradhat meg, ha talál magának befektetőt, tavaly 142 millió forintot kellett belerakni a saját 583 millió forintos bevétele mellett...

ITT VALAMI NINCS RENDBEN, ELTŰNT MIND A 11 EZER VÁLASZTÁSI JEGYZŐKÖNYV AZ NVI-NÉL, ÉS CSAK SZOMBATRA LESZ MEG

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÁGOSTON ZOLTÁN
2018.04.11.


Csak szombaton lesz újra elérhető a 11 ezer választási bizottsági jegyzőkönyv az április 8-i parlamenti választásokról. A jegyzőkönyvek akkor tűntek el, amikor a megméretés napján összeomlott a Nemzeti Választási Iroda informatikai rendszere, amelyet teljesen azóta sem állítottak helyre – derül ki a 24.hu cikkéből. A portál MSZP-től kapott információkra hivatkozó cikke szerint a kimagasló teljesítményéért egymillió forinttal jutalmazott Pálffy Ilona, az NVI elnöke azt a tájékoztatást adta, hogy az adatok egyelőre nem is lesznek elérhetőek. Eltűntek a választókörzetek korábbi választások idejére vonatkozó adatai is, amelyeket össze lehetne hasonlítani a vasárnapi szavazás adataival.

A Nemzeti Választási Iroda informatikai rendszere április 8-án vasárnap délután omlott össze, az adatokat közlő honlap, a valasztas.hu lebutított formában működik, csak a Nemzeti Választási Bizottság vasárnap hozott 12 határozata érhető el, valamint a szavazás idején történt rendkívüli események listája, amelyekből megtudható például, hogy hol szólalt meg a csengő a szavazóhelyiségnek helyet adó iskolában a választás ideje alatt.

Az informatikai rendszert várhatóan a hétvégére tudják olyan állapotba hozni, hogy a valasztas.hu ismét teljes normálisan funkcionáljon. Egy informatikai szakértő a 24.hu-nak azt mondta, az eltelő egy hét olyan hosszú idő, hogy az valószínűsíti, az adatokkal történt valamilyen probléma.

Ez azt jelenti, hogy akár adatvesztés is történhetett.

Minden más hibát órák, esetleg 1-2 nap alatt javítani lehetne.

Miközben egyre több választóköri végeredménnyel, gyanús szavazatszámlálással kapcsolatban merülnek fel kérdések, például Baján, az MSZP az NVB-delegáltjukon keresztül próbálja beszerezni a helyi választóköri jegyzőkönyveket. A dokumentumok átadása azonban szintén napokba telhet.

Az LMP néhány órája közölte, most már annyira kezd bűzleni az egész vasárnapi választás, hogy teljes körű újraszámlálást követel. Ezt akarja a Demokratikus Koalíció és most már a Jobbik is.

Pálffy Ilona később az enyhén szólva kormányközeli Echo TV-ben arról beszélt, az., hogy a valasztas.hu néha elérhetetlen volt vagy akadozott, nem jelenti azt, hogy az informatikai rendszer is összeomlott volna. Szerinte csak kívülről nem volt elérhető az oldal, ezen túl minden rendben volt. Ígéretet tett, hogy szerda délre beszkennelik az összes választási jegyzőkönyvet, összehasonlítják a rendszerben rögzített adatokkal, aztán átadják a pártoknak. Közlése szerint még egy párt sem fordult hozzájuk a jegyzőkönyvek átadásának a kérésével.

1938. AUGUSZTUS 25. - 2018. ÁPRILIS 11.

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: PETHŐ TIBOR
2018.04.11.


A Magyar Nemzet újságírói a Globus Nyomda szedőtermében, az ólomszagot ontó rotációs körforgó gép mellett gyülekeztek. Pontban éjfélkor behelyezték az utolsó ólomhengereket, felzúgott a hatalmas vasszerkezet, nem sokkal később már ontotta magából az első példányokat. A gépet aztán leállították, a festéktől még nedves újságoldalakat a mester átnyújtotta Pethő Sándornak. „Hoc opus, hic labor est” (Ez a feladat, ez a küzdelem) – idézte Vergiliust Pethő. 1938. augusztus 25-e hajnalán így indult útjára homlokán a 12 pont betűivel a Magyar Nemzet. 

Fáj az emlékezés, a nagyapámtól hallott történet felidézése. Tegnap bekövetkezett az, amitől szíve mélyén mindenki tartott, ha a lélek nem is vitte rá, hogy hangosan kimondja. „Megszűnik a Magyar Nemzet – röpítette világgá a hírt az internet. Aztán arról értesültünk, hogy tárgyalások zajlanak a lap újjászületéséről. Akármilyen fordulatot vesznek is az események, az bizonyos, hogy a Magyar Nemzet fontos korszaka a mai nappal lezárul. A történelem vihara kétszer ítélte hosszabb hallgatásra lapunkat. Először 1944 márciusában. A németek bevonulását követő napokban a Gestapo emberei feldúlták a szerkesztőséget. A munkatársak közül Parragi Györgyöt Mauthausenbe, Baráti Huszár Aladárt Dachauba deportálták, Lendvai Istvánt a nyilasok verték agyon. Másodszor a magyar forradalmat eltipró Vörös Hadsereg budapesti bevonulása némította el 1956 novemberében a Magyar Nemzetet.

A hadra kelt idő most újból végigsöpört rajtunk. A kései utódok kezéből ismét a politika ütötte ki a tollat 2018 áprilisában. Pethő Sándor szavai metsző pontossággal adják vissza jelenlegi helyzetünket: a szószék „hirtelen, egy titokzatos földrengés érintésére omlott össze alattunk”. Az alapító főszerkesztő ezt az első szám beköszöntő vezércikkében írta, korábbi napilapja, a Magyarság váratlan szélsőjobboldali pálfordulására utalva. A sors különös fordulata, hogy Pethő keserű szavait az utolsó számban dédunokája kénytelen idézni.

A búcsú pillanataiban eszembe jutnak elnémított lapunk nevezetes korszakai. A háború előtti, a legszebb, amikor a Magyar Nemzet az elsők között rántott kardot az embertelen eszmék elleni küzdelemben. Reményt adott az üldözötteknek, bátorította konzervatív-liberális olvasótáborát. A koalíció éveiben már a hatalomra törő kommunistákkal szemben, a polgári világ megőrzéséért folytatta a harcot, hogy azután elszürkülve-kiüresedve élje át a legkeményebb Rákosi-időket. Ám még akkor is sikerült búvópatakként megőriznie valami keveset a Magyar Nemzetnek régi önmagából. Aztán felidézem a többit: ötvenhat forradalmi számait, a hetvenes-nyolcvanas évek másodvirágzását és azt a szerepet, amelyet a Magyar Nemzet a rendszerváltozás motorjaként 1988 és 1991 között betöltött.

Korszakhatárra érkezve most már nyugodtan idesorolhatjuk a 2015 februárját követő időket is. Hogy mi volt a titka a Magyar Nemzetnek a négy évtizednyi kommunista diktatúra idején, amelyben élete felét kénytelen volt leélni, mit jelentett a New York-palota második emeletén lakó szerkesztőséghez tartozni, azt érzékletesen fogalmazta meg lapunk egykori munkatársa, Javorniczky István: „1976. október elsején teljesült akkor már erős vágyam: az akkor legtekintélyesebb magyar napilap, a Magyar Nemzet pályakezdő újságírója lettem. A Magyar Nemzetnél dolgozni akkoriban rangnak számított. A szakmán belül és kívül egyaránt másképp néztek az emberre, ha azzal kért interjút valakitől, hogy ettől a laptól jött. A Népszabadság a hatalmat jelképezte, a Magyar Nemzet a szelíd, de határozott másságot. Korántsem a nyílt szembenállást a fennállóval szemben, de a nüanszbeli különbséget a hivatalos szemlélettől.”

CHARLES GATI: ORBÁN ÉS RÁKOSI

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: CHARLES GATI
2018.04.11.


Amikor 1956-ról szóló könyvemet írtam, sokat töprengtem azon, hogy belevegyem-e a 400-as lista történetét. Végülis nem került be a könyvbe, főleg azért, mert a dokumentáció nem volt meggyőző. Igaz, tudtam a Magyar Dolgozók Pártja 1956. július 2-i határozatáról, amelyet a Titkárság, nem a Politikai Bizottság hozott. „Össze kell állítani azok listáját,” így a határozat, „akik részt vettek Nagy Imre születésnapja alkalmából rendezett fogadáson.” Nem tudni, hogy a lista elkészült-e, de az biztos, hogy Nagy Imre támogatói tudtak a határozatról. Legtöbben 400 letartóztatástól tartottak. Jóval később a pártfunkcionárius Berecz János 56-ról szóló könyvében arról írt, hogy 4-500 letartóztatás volt várható.

Tudtommal nem derült ki, ha volt is ilyen lista, kik kerültek föl rá - annál több legenda terjengett viszont a városban akkoriban. Ezek közül a legpikánsabb úgy szólt, hogy Rákosi Mátyás továbbította a lajstromot Moszkvába, de a Kreml főnökeinek nem tetszett. Válaszul azonnal elküldték a minden hájjal megkent Anasztasz Mikojánt Pestre, aki elintézte – nem a listázottak letartóztatását, hanem Rákosi menesztését. Ha tehát volt Rákosi-lista a Nagy Imre „csoport” letartóztatásáról, ezt a kopasz gyilkos talán magával is vitte szovjet száműzetésébe. El tudom képzelni, hogy ott gyakran elővette, és azon tűnődött, hogy kit hagyott ki az ellenségei közül.

A fiatalabbak kedvéért hozzáteszem: a nép szeretett vezére sokat foglalkozott a külső és belső ellenséggel, amely – mint ismeretes – már akkor is éjjel-nappal a szabad és független Magyarország aláaknázásán fáradozott.

A történet azért időszerű, mert a 2018-as kampány hevében Orbán Viktor is emlegetett egy listát, egy 2000-eset, amelynek szereplőire – ha győz a Fidesz – feltétlenül emlékezni kell. A lista, ha valóban van ilyen, nem nyilvános, nem lehet tudni, hogy kik vannak rajta. (Nota bene: Nagy Imre harcostársai már nem élnek, de lehet köztük olyan – Vásárhelyi Miklós – akit még ma is érdemes támadni. Elvégre hű maradt liberális elveihez és nem állt át a nemzeti táborba.)

Mivel nem tudható, hogy tulajdonképpen ki van rajta a jelenlegi listán, engedtessék meg nekem, hogy találgassak. Valószínűnek tartom, hogy azokról lehet szó, akik elképzelték, hogy a Fidesz legyőzhető. Mit képzeltek ezek? Nem tudták, hogy a haza nem lehet ellenzékben? Nem tudták, hogy nincs nyugati politikus, aki a ravasz Mikoján példáját követve Pestre jön, és „rendet” teremt?

Egyébként van még egy hasonlóság 1956 és 2018 között. A nyugati sajtóban Magyarország most újra központi téma. A Fideszt még konzervatív lapok sem támogatják. Ezt persze jó tudni, de az még fontosabb, hogy bár a nyugati kormányok látják mind a közelgő magyar diktatúra jeleit, mind az Európai Unió fenyegetettségét, egyelőre egyiküknek sincs se terve, se elképzelése arról, hogy mit tegyen értékei védelmében.

SZÜLETÉSNAPJÁRA

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider

2018.04.11.


Földtől eloldja az eget a hajnal, és kis szíve nagyot, szorongva dobban, hisz zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jó meghalni. Fogj össze formáló alak, én vele mind csak hadakoztam, mert föltaszít a ló. Harminckét évem elszelelt, éreztem: bársony nesz inog, és tapsikoltak a jázminok. Intsd meg mind, mert nehéz ez a bánat, nem bírja az elme, segíts meg mindkét szükségemben, hogy gondjaid magamra vettem. Tudod, hogy nincs bocsánat, volt, aki úgy vélte, kolomp szól, és eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Le vagyok győzve, győzelem, ha van. Négykézláb másztam, fölszív a vágy, mint patakot a hőség, hány hét a világ, te bolond. Elbámészkodtam, rám esett, mint nagydarab kő, a valóság. Istenem. Gondjaim elől rejtegetlek, a gyerekek kiperegnek. Így éltem, és voltam én hiába, nappal, mint földet vad homok, közöny lep, izzó és konok. Már régesrég rájöttem én, kétéltű vagyok, mint a béka. Ijessz meg engem, Istenem! Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem. Így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok, hogy ne rántson el a semmi sodra. Szerettél? Magához ki fűzött? Irgalom édesanyám, a gyermek pihenni vágyik, de nem jut el a nyugalmas ágyig, mert jó meghalni. Amúgy mit érdekelne a költészet maga. Csobog a langyos víz, ehess. A mindenséggel mérd magad. Miatta nem tudja a részeg, ha kedvét pezsgőbe öli, hogy iszonyodó kis szegények üres levesét hörpöli. Vad, habzó nyálú tengerek falatjaként forgok, de miért nincs bűnöm, ha van? Akár egy halom hasított fa, csak ami nincs, annak van bokra. Elefánt voltam, jámbor és szegény, és borostyánkőbe fagy be az ügyész. Láttam a boldogságot én, ezért: Intsd meg mind, kiket szeretek, legyenek jobb szívvel hozzám, vizsgáld meg az én ügyemet, mielőtt magam feláldoznám, mert a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol, meg kiterítenek úgyis. És én állok minden fülke fényben, én könyöklök és hallgatok.

2018. április 10., kedd

MAGYARORSZÁG TOVÁBBRA IS A HAZÁM, DE A KORMÁNY NEM AZ ÉN KORMÁNYOM. AZ ÉN NEVEMBEN EZEK NE KORMÁNYOZZANAK

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: GOITEIN VERA
2018.04.10.


Ez van. Sakkoztunk a galambokkal. Nyertek. Szaros a tábla. Szaros a tábla kétharmada. Vastagon.

Nem elemzem, mert nem tudok okosat mondani. Fogalmam sincs, hogy lehet ez, fogalmam sincs, hogy akkor most mi lesz.

Az ellenzéki vezetők sorban nyújtogatják be lemondásaikat, Orbán és holdudvara Kossuth-nótát énekel. Abszurdisztán választott. 2018.04.08, éjfél. Történelem.

Abszurdisztán választott… de én nem. Én ezt nem.

Kijelentem, hogy ez a kormány nem az én kormányom. Kijelentem, hogy nem adok felhatalmazást arra, hogy az én nevemben, mint állampolgár, mint magyar szavazó, mint ember nevében, bármiről döntsenek, nyilatkozzanak, ítélkezzenek. NOT IN MY NAME.

Én nem járulok hozzá egyetlen honfitársam, egyetlen embertársam dehumanizálásához, démonizálásához sem. Nekem nem ellenségem alapból senki világnézete, bőrszíne, származása, kultúrája, sem az országon belül, sem kívül. Az én nevemben ezek ne uszítsanak!

Nem járulok hozzá, hogy az adómból propaganda zúduljon a nyakamba, kék plakátok csúfítsák el a hazámat, álhírek lepjék el az összes médiumot. Az én nevemben ezek ne hazudjanak!

Nem járulok hozzá, hogy stadionok és kisvasutak gúnyolják a mélyszegénységet, elveszítse közpénzjellegét az utolsó közfillér is, kormánypárti kezekbe kerüljön trafikoktól a Balatonon keresztül a termőföldekig minden, és jogi következmény nélkül maradjanak a feneketlen zsebek. Az én nevemben ezek ne lopjanak!

Nem járulok hozzá, hogy elégtételről, táborokról, mi-és-ők felosztásról, bérencekről, ügynökökről, háborúról szóljon a közbeszéd és a közélet. Az én nevemben ezek ne fenyegetőzzenek!

Nem járulok hozzá, hogy politikai hovatartozásról függjön a munkahely és a megélhetés, hogy a szabad véleménynyilvánítástól a saját érdekemben tartózkodni kelljen, hogy félre kelljen nézni amikor elönti az országot a mocsok, mert úgy talán az én kiskertemet nem sodorja el, a másé pedig nem az én dolgom. Az én nevemben ezek ne zsaroljanak!

Magyarország továbbra is a hazám, de a kormánya nem az én kormányom, én ettől teljes egészében elhatárolódom, és ezt vállalom arccal és névvel és bármivel és bárhogyan. Ha mindenki más is megteszi, aki most nem ünnepel, akkor egyszer talán többen fognak kilógni a sorból, mint ahányan beálltak.

Az én nevemben ezek ne kormányozzana
k.

IMMÁR HIVATALOS: MAGYARORSZÁGON MEGÁLLT AZ IDŐ

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.04.10.


Nagy fekete lyuk éktelenkedik Európa közepén, a neve Magyarország. Mindent elnyel, a reményt, a jövőt, még a fényt is. Azok, akik mégis igyekeztek kiszakadni ebből a mindent magába szippantó lyukból most próbálnak felocsúdni a megdöbbenésükből. Ők hiába voltak többen, tudomásul kell venniük, hogy létezik egy másik tábor, amely felhatalmazta a kormánypártot arra, hogy folytassa. Legalizálták ezzel az elmúlt évek korrupcióit, a szisztematikus gyűlöletkeltést, a kirekesztést, a társadalom szellemi leépítését. Nem csak sötét jövő vár ránk, de ez a fekete lyuk mindenkit elnyelhet, aki itt él, bárkire is szavazott április 8-án.

A hatalom ismét elhúzta a demokrácia mézesmadzagját az orrunk előtt, és sokan tényleg elhitték, hogy a szavazófülkék magányában legyőzhetik a Fideszt. Ma már tudjuk, esze ágában sem volt a kormánypártnak valódi alternatívát nyújtani az embereknek, saját hatalmának és legitimitásának megerősítésére használta fel a parlamenti választásokat. Mindezt úgy tette, hogy ismét kevesebb szavazatot szerzett, mint az ellenzék, mégis kényelmes kétharmados többség tudatában építheti tovább eddig is meglehetősen stabil hatalmát.

Nem csoda, hogy a csalódottság és a düh érzései kavarognak azokban, akik most becsapva érzik magukat, mert elhitték, hogy bármit is számít a szavazatuk. Nem tudhatjuk pontosan, mi történt a szavazatainkkal, mint ahogy azt sem fog kiderülni, miért hiszi el több millió ember Orbán Viktornak, hogy a migráció- hatalomépítés- korrupció szentháromsága fogja bearanyozni az életét a következő négy (vagy ki tudja mennyi) esztendőben. A magyar társadalom végleg kettészakadt, és ez a tény megkoronázza Orbán Viktor sok évtizedes törekvéseit.

Orbán rendszere ugyanis olyan képet festett a világról, melyben ő léphet fel megmentőként, holott a társadalom valós problémáival egyáltalán nem törődik. Aki elhiszi neki, hogy valóban meg kell védeni bennünket a menekültektől, Soros Györgytől, Brüsszeltől, és ki tudja még kitől, az bármikor behúzza az ikszet a Fideszre, aki viszont kikéri magának, hogy ilyen szemérmetlenül lenézik a szellemi képességeit, az Orbán Viktortól szeretné megvédeni Magyarországot.Mostantól bárkit is nevez meg ellenségként a kormányfő, biztos, hogy milliók fognak hinni neki még akkor is, ha történetesen a szemüvegeseket vagy a piros pulcsisokat vádolja meg hazaárulással.

A Fidesz propagandagépezete futószalagon gyártja az ellenségeket, melyek lehetnének akár valósak is, ám nem a konzultációra törekszik a társadalommal annak érdekében, hogy közösen oldjuk meg a problémáinkat, hanem irányítani igyekszik az érzelmeinket, így a saját maga javára fordítja az emberekben felgyülemlett frusztrációt. Nem épít semmit, csak harcol, nem kérdez, hanem kioktat, ami a magyarok egy része számára alternatíva, mások számára azonban visszataszító. A hatalom arroganciája előbbiek számára az erőt testesíti meg, utóbbiak azonban szembe szeretnének szállni vele. Erre lett volna jó április 8-a, de egyre világosabb az utóbbi tábor számára, hogy az egész csak színjáték volt.

Egy olyan kampány, ami az utóbbi hetekben zajlott az ország egyik felét meggyőzte arról, hogy valóban a muszlim bevándorlók jelentik a legnagyobb problémát ebben az országban, a másik fele pedig szerette volna megtudni, hová tűntek azok az irdatlan összegek, melyek eltűntek a kormányhoz közel álló oligarchák zsebeiben. A kérdés az volt, hogy melyik tábor tudja jobban artikulálni az üzenetét: a hatalmas médiafölénnyel és az állami szerveket lelkiismeretlenül pártcélokra felhasználó kormány, vagy a csekély anyagi forrásokkal, megtépázott médiával rendelkező ellenzék. Nem kérdés, melyik hang hasított bele hangosabban a magyar pusztába...

A MAGYAR BETEG

NÉPSZABADSÁG ONLINE 
- MOST & ITT 
Szerző: FÖLD S. PÉTER
Anno, amikor még volt Népszabadság...



Volt ő már minden: szabadságharcos és puskaporszagot szimatoló harci paripa, disznóólat ganézó kondás. Futballista és forradalmár, papokat csuhásozó, trianoni emléknapról kivonuló botrányhős. Polgári körös vitéz, és pápánál vizitelő szentfazék. Egyedül énekes halott nem volt még sosem.

Egy ideje az a kedvenc kényszerképzete, hogy ő Magyarország, az őt ért kritikákról pedig azt gondolja, hogy a magyar embereket támadják.

De mindemellett leginkább királynak hiszi magát. Mint a régi szép időkben, amikor a királyhoz hű nagyurak földeket és birtokokat kaptak az uralkodótól. Nemesi címeket, sarzsikat. Jogokat és előjogokat.

Magyarország mostani királya koncessziót ad annak, aki megérdemli. Dohányboltot és nyerőgépet adományoz a rászorulóknak, stadiont, kisvasutat a kiválasztottaknak.

Mindenki a kezéből eszik, kisemberek és nagyurak. Középszerűek és tehetségesek. Fordított Robin Hood: amit elvesz a szegényektől, szétosztja a gazdagok között.

Aki jól törleszkedik, többet merhet a fazékból, aki jobban, az merhet még bátrabb lenni. Mindenki haraphat valamit a közösből – erre a szilárd alapra épül a Nemzeti Együttharapás Rendszere. Itt mindenkinek jut valamennyi, kinek több, kinek kevesebb, van, akinek semennyi. Akinek semmije sincs, az annyit is ér.

Ő mondja meg, ki a magyar, ki a polgár, ki az, aki szereti a hazát. Ki képvisel idegen érdeket, és ki az, aki filozófus, bankár, hazaáruló.

Démonokkal harcol, fantomok ellen küzd, Európával és a világgal vív szabadságharcot. A pusztulásba vezeti hadait. Költséges, fölösleges és értelmetlen háborúba. A legfontosabbat ugyanis elfelejtette megtanulni: hogy a béke olcsóbb, mint a háború, és együttműködni kevésbé fárasztó, mint csatázni rendületlenül.

Nyereg alatt puhított hős.

Annyiszor mondta, hogy már el is hiszi: övé az ország. Nélküle nem lenne itt semmi, ha ő nem volna, már nem beszélne senki magyarul. Először csak poénnak hitte, mára már maga is elhiszi. Kezdetben tükör előtt kellett gyakorolni, hogy el ne röhögje magát - ma már megy magától is, mint az ágybavizelés.

Királynak képzeli magát és alattvalónak mindenki mást. Amíg a többiek alattvalónak hiszik magukat, addig itt tényleg ő a király.


ITT OLVASHATÓ

ZÁVECZ TIBOR: ORBÁN BELEFÚJT A HARCI KÜRTBE

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: R. KISS KORNÉLIA
2018.04.09.


Szimbolikus pillanat volt a választás napján, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kora reggel ment el szavazni – mondta lapunknak Závecz Tibor, a ZRI Závecz Research Intézet vezetője. A szakembert azzal kapcsolatban kérdeztük, miként lehet, hogy a közvélemény-kutatók nem tudták jól prognosztizálni a várható választási eredményeket.

Závecz Tibor ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, a közvéleménykutatók számára azért is volt különösen bizonytalan terep az idei választás, mert az utolsó napok mozgósításnak az eredményével nehéz lett volna számolni. A szakember úgy vélte, azért is volt nehéz előzetesen megbecsülni az eredményt, mert

olyan helyzet, mint most, még sosem állt elő: az egymás javára történő ellenzéki visszalépések, a taktikai szavazás

– az, hogy a listák támogatottsága elválhatott az egyéni jelöltek támogatásától – bizonytalanná tette az eredményt. Závecz Tibor szerint Orbán szavazás utáni nyilatkozatát úgy lehetett tekinteni, hogy a kormányfő „megfújta a harci kürtöt”, és ezzel a sajátjainak is üzent. A miniszterelnök maga is rögtön mozgósítani indult a szavazóhelyiségből. Amúgy is „nagy hajrát vágtak le” a kormánypártok az utolsó napokban. A mozgósítás pedig sikeresnek bizonyult, százezerrel többen szavaztak a Fideszre, mint amennyit előre jeleztek.

A kutatások fényében meglepetés az eredmény, hiszen alig volt olyan felmérés, ami a Fidesz–KDNP kétharmadával számolt volna.

Egyedül a Medián március második felében készült kutatása jelzett előre kétharmadot, de a választás előtti napokban készült felmérése már ennél kisebb támogatottságot mért.

Závecz Tibor értékelése szerint egyszerűen annyi történt, hogy a Fidesz „kimaxolta” saját szavazótáborát – ahogy szerinte a maximumot hozta a Jobbik is. A választás előtt Závecz Tibor is úgy nyilatkozott, hogy a 65 százalék feletti részvétel már az ellenzéki pártoknak kedvezne, és most is úgy véli, az ellenzéknek jelentős tartaléka volt a pártpreferenciával nem rendelkezők között. Kutatásaik szerint 900 ezer olyan párt nélküli szavazó volt, aki azt mondta, kormányváltást szeretne, szavazni 50 százalékuk szándékozott – ők Závecz Tibor szerint valószínűleg voksoltak is...

EZ LETT SIMICSKA ATOMBOMBÁIBÓL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: SZALONNA
2018.04.10.


Rendkívüli hír, vagy mi a csoda: megszűnik a Magyar Nemzet, elhallgat a Lánchíd Rádió.

No, hát így múlik el a NER-rel folytatott hősies küzdelem dicsősége. Nem robbantak atombombák, a fideszes oligarcha kiszáll a buliból.
- Megszűnik a Magyar Nemzet napilap és annak online verziója, az mno.hu. A 80 évvel ezelőtt alapított Magyar Nemzet napilap utolsó nyomtatott száma holnap, 2018. április 11-én jelenik meg.
- 2018. április 10-én éjfélkor elhallgat a Lánchíd Rádió.
- A Heti Válasz kereshet magának új befektetőt, ha találnak, tovább működhetnek, ha nem, akkor ez van.
- A Hír TV még marad, ám ott is racionalizálásra lehet számítani. (via Index)

Nincsenek atombombák, a NER legyőzte a legokosabb Lajost. Vagy a legokosabb Lajos azért a legokosabb, mert belátta, füstbombák helyett mégis egészségesebb kiegyezeni a rezsimmel?

Akkor állapítsuk meg a nyilvánvalót: eddig sem volt kérdés, hogy Simicskát nem a demokrácia állapota és az égig érő korrupció zavarja, hanem az, hogy nem ő osztja a lapokat a közpénzes vályú körül.

És igen, az újabb kétharmados műsor elkezdődött. A mi szórakoztatásunkra.

UGYE NEM NŐ FEL EGY GENERÁCIÓ ABBAN A HITBEN, HOGY A JOGVÉDELEM ÁRMÁNYKODÁS?

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.04.10.


Úgy lehet engedelmes állampolgárokat kitenyészteni, ha mindenkihez eljut az üzenet: annyi a jogod, amennyit az állam odavet, ha pedig érvényesíteni akarod a születésedtől fogva létező jogaidat, akkor megleckéztetnek – mondja Léderer András a civilellenes kormányzati kampány kapcsán. A Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programvezetője állítja, hogy sosem volt, nincs és nem is lesz illegális tevékenységük, nem szervezik a bevándorlást, a fenyegetésekkel pedig szerinte a kormány minden állampolgárnak üzen: ne ugrálj, ne beszélj, ne akarj segítséget kérni.

Jogmorzsáink maradtak?

– Az emberek jogait nem az állam adja és nem is veheti el. Alapvető jogaink születésünktől fogva megilletnek mindannyiunkat. De az, hogy ezeket mennyire tartja tiszteletben az állam, mindig kérdés. A Helsinki Bizottság részben azért jött létre, hogy azokat az alapvető emberi jogokat, amelyek születésünktől fogva megilletnek bennünket, kikényszerítsük. Azért vagyunk, hogy meg tudjuk védeni azt, akit jogsérelem ér.

Sokakat ér?

– Az elmúlt évek során azt látjuk, hogy bizonyos területeken nagyobb szükség van a munkánkra. Itt van csak a legutóbbi, a diáktüntetőket és a sajtó munkatársait sújtó ötvenezer forintos pénzbírság ügye, ami nonszensz. Tömegdemonstrációk esetén az újságírók munkavégzése nem akadályozható: lehet egy tüntetés nem bejelentett, akár illegális is, de a sajtó munkatársainak a tudósítás a feladatuk. Őket azért megbüntetni, mert ellátják a kötelezettségüket, abszurd. Ráadásul 2007 novemberében készült egy ORFK-ajánlás arról, hogy azon újságírókkal szemben, akik igazolni tudják magukat, még törvénytelen demonstrációk alkalmával sem intézkednek.

Ez az eset nyilván nem szerepel az ENSZ emberi jogi bizottságának jelentésében, pedig érdekes volna, hogy viszonyul a nemzetközi joghoz.

– Ez egy rendszeres vizsgálat és egy időszakos jelentés Magyarországról, a legváltozatosabb emberi jogi témákban. Az utolsó ilyen 2010-ben készült, és nagyrészt az azt megelőző időszak szintén nagyon széles spektrumát vizsgálta: az oktatási jogok érvényesülésétől a nőjogokon, a vallási szabadságjogokon át az etnikai kisebbségek jogaiig. De abban a jelentésben is szó volt már menekültügyről, rendőri bántalmazásokról, túlzsúfolt büntetés-végrehajtási intézményekről. Tehát ez a vizsgálat folyamatos, nagyon széles palettán zajlik, nem véletlenszerű, nem motivált, hanem kifejezetten alapos megállapítások szerepelnek a dokumentumokban. Persze az sem véletlen, hogy minden vizsgált országban az ott működő civil szervezetek jelentésekkel járulnak hozzá a munkához, hiszen nekik vannak közvetlen tapasztalataik hatóságokkal, jogsérelmet elszenvedőkkel. Magyarországról nemcsak mi, hanem többek közt a TASZ, a NANE, az Amnesty, a Patent, LMBTQ-szervezetek vagy a gödi Topházban uralkodó áldatlan állapotokról elsőként beszámoló Validity is hozzájárult a munkához, tehát az emberijog-védelem minden területéről adtunk be jelentéseket...

"MILYEN ÉRZÉS LOPNI?" - KÉRDEZTÉK MA ORBÁN RÁHELÉKTŐL EGY ÉTTEREMBEN

BOZÓTHARC BLOG
Szerző: bozotharcos
2018.04.09.


Ma sem a sarki önkiszolgálóban ebédelt az ország kedvenc, saját lábon álló ifjú párja. Orbán Ráhelt és férjét ma délben a budapesti VI. kerület egyik Andrássy úti éttermében kapták lencsevégre. A fénykép készítője a Facebook-oldalán meg is osztotta a képet a két, saját tehetségéből és szorgalmából olyan szépen boldoguló fiatalról. Sőt, nem is hagyta szó nélkül a találkozást....

A Bozótharc iszonyúan szerencsés: szinte minden nap posztolnak sokfelé járó, és olyan sok mindenben tájékozott ismerősei, bőven kínálva publikálnivalót majd' minden napra. Ma épp ezt a mondatot osztotta meg egyikük:

"Megkérdeztem, hogy milyen érzés lopni ... Meglepett arcot vágott, hogy nem érti miről beszélek. Megkérdeztem még egyszer, hogy nem zavarja- e, hogy lop. R. csodálkozva nézett rám..... majd kitessékeltek a Klassz nevű helyről. Varom az apeh-et vagy a gulágot."...

"SCHIFFER SHORTOLTA A VÁLASZTÁSOKAT" - BELHÁBORÚ DÚL AZ LMP-BEN

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: KOVÁCS ÁRON
2018.04.10.


A magyar politika, különösen az ellenzéki térfél szokásainak ismeretében kisebb csodának számít, hogy az LMP-ben a választásokig meg tudták akadályozni, hogy széles körben híre menjen egy komoly belharcnak, ami a teljes önállóság hívei és a más pártokkal együttműködést keresők tört ki. Csak a választások után került napvilágra, hogy már három hete etikai eljárás folyik Hadházy Ákos társelnök és egyes, visszalépett képviselőjelöltek ellen, amiért a párt döntéseivel szemben együttműködést keresett más ellenzéki pártokkal.

A mára fegyelmi szakaszba jutott eljárás kezdeményezője Sallai Róbert Benedek leköszönő képviselő, aki beadványában azt írta: nyilatkozataival, „folytonos összefogás-párti magatartással” Hadházy „a párt stratégiai céljait súlyosan veszélyezteti”, sőt, Sallai benyomása szerint „más pártok érdekeiért és céljaiért dolgozik”. A legfontosabb vád, hogy Hadházy belső levelezésekben és testületi üléseken is a tárgyalások mellett szólalt fel, mert szerinte volt remény a megegyezésre, illetve már márciusban arról írt, hogy ő személy szerint vissza fog lépni, ha nem lesz megegyezés (erre végül nem volt szükség, a szocialista Harangozó Tamás lépett vissza az ő javára – a szerk.).

A Sallai által megfogalmazott vádak közt szerepel az is, hogy „LMP tagokat buzdított arra”, hogy lépjenek vissza a jelöltségtől. Ezzel összefügg, hogy Sallai haragja azokat is utolérte, akik engedtek a buzdításnak: etikai eljárást kezdeményezett Kassai Dániel ellen is, aki Kunhalmi Ágnes, az MSZP-P jelöltje javára lépett vissza a budapesti 15-ös választókerületben még március 20-án (Kunhalmi végül magabiztosan hozta is a mandátumot – a szerk.). Kassai ügye is fegyelmi szakaszba lépett, szintén szombaton lesz a tárgyalása.

Az persze nem meglepetés, hogy Hadházy az együttműködés mellett tette le a garast: már tavaly októberben azt mondta a Magyar Nemzetnek, hogy „szükségesek és lehetnek is együttműködések a pártok közt, de csak akkor megfelelők”, de nem bármi áron, vagyis csak jó együttműködésekre van szükség, és ezekről csak akkor szabad beszélni, ha megvalósultak. „Egyébként maga az összefogás kérdése a Soros-tervnek felel meg, csak eltereli a figyelmet” – fogalmazott a társelnök.

Bár most a baloldalon sokan az LMP-t és Szél Bernadettet hibáztatják a Fidesz újabb, nagyarányú győzelméért – amiért, úgymond, nem léptették vissza tömegesen jelöltjeiket az MSZP-P és a DK javára –, a helyzet azonban ennél kicsit bonyolultabb. Az LMP valóban több kongresszusi határozatban is kiállt az önállóság mellett, elutasítva, hogy 2014-hez hasonló összefogásban vegyen részt. Ugyanakkor nem igaz, hogy Hadházy „elszabadult hajóágyúként” tárgyalt volna más pártokkal, ezek mögött elnökségi és politikai tanácsi döntés is volt...

SZERDÁN MEGSZŰNIK A MAGYAR NEMZET

24.HU 
Szerző: SPIRK JÓZSEF - SZALAY DÁNIEL
2018.04.10.


Felszámolják a Simicska Lajos tulajdonában lévő médiabirodalom két tagját, a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót.

A nagy múltú Magyar Nemzetnek a szerdai lesz az utolsó lapszáma, a rádiónál pedig kedden éjfélkor szüntetik be az adást.

A két médium alkalmazottainak kedden délelőtt jelentették be a döntést.

Simicska Lajos, a Fidesz egykori gazdasági háttérembere a G-nap néven ismertté vált 2015 februári napon fordult szembe nyilvánosan Orbán Viktorral. Azóta a cégeiből, főként a Közgépből származó magánvagyonából tartotta fenn a kormányoldallal szemben a médiabirodalmát.

Információink szerint a HírTv-t nem érinti a döntés, a televízió egy komolyabb karcsúsítással megússza a választások utáni racionalizálást.

A Magyar Nemzet értékesített példányszáma a legutóbbi jelenleg elérhető adat, a 2017 negyedik negyedéves gyorsjelentés alapján 13 608 volt a Magyar Terjesztés-ellenőrzési Szövetség (MATESZ) adatai alapján. A HírTv nézettségéről nem áll rendelkezésre hivatalos adat nyilvánosan, azt ugyanis a Nielsen Közönségmérés hiába méri, a médiavállalat pedig nem publikálja azokat. Az ugyancsak Simicska-portfólióba tartozó Lánchíd Rádió hallgatótábora 65 ezres volt a TNS Hoffmann-Mediameter mérése alapján 2017 október és december között, a 15 éves és annál idősebbek körében.

ITT OLVASHATÓ

NEHÉZ VÁLASZTÁS

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RÁTESI MARGIT
2018.04.10.


Magyarországon április 8-án ismét felülkerekedett Hunnia Pannónián. Gratulálok.

Bár a választék bemutatása, a teljes médiatér leuralása, a kormányerő rendívül siralmas teljesítményének bemutatása, a kormányzati szándékok tetszetős hamisságok mögé rejtése mind-mind megnehezítették bármiféle ellenérv, ellenvélemény bemutatását, maga a szavazás nagyobb csalások nélkül ment végbe. (A levélszavazás, mint a választási csalás eszköze, végülis vesztett a jelentőségéből, szinte mindegy, hogy két hét múlva beülhet még egy valaki a kormányerő padsoraiba.)

Mint már említettem, ezúttal is párt (most az MSZP) delegáltjaként voltam szavazatszámláló bizottság tagja, így állíthatom: durva csalás nem történt a szavazóhelyiségekben és a számolás során sem. Bár azért vannak jelek – például az, hogy amikor még az iskolában működött valamennyi számlálóbizottság ott ült a kötegelt szavazólapokkal, a tévében már 98%-os feldolgozottságról beszéltek. Épp mi lettünk volna a két százalék? A főváros belvárosától néhány kilométerre?

Beszéljünk inkább a magyarországi demokratikus ellenzék számára levonandó következményekről:...

NEM ADHATJUK FEL. MÉG NEM

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.04.09.


...Tegnap már hajnalban nekivágtam az 1000 km-es útnak, hogy én is leadjam szavazatomat. Barátaimat és ismerőseimet győztem meg, hogy rajtuk is múlhat, menjenek el szavazni, éljenek is bárhol. Megtették, mert ők is hitték, hogy benne van a levegőben a változás szele. Sorban álltunk és utaztunk órákat, hogy aztán éjszaka már csak az eredmények megjelenésekor szembesüljünk a valósággal.

Arcul csapott mindannyiunkat. Én ugyanis őszintén hittem abban, hogy ha a Fidesz nem is veszíti el hatalmát, de azt mérsékelhetik az ellenzéki jelöltekre leadott szavazatok. Hiszen annyi fiatalt láttam én magam is a szavazóurnák előtt sorakozni. Hittem a változásban, de tévedtem. Az ország népe nem ezt akarta. Nekik nincs szükségük változásra, ők boldogok azzal, amit az állam alamizsnaként eléjük szór.

Boldogok az Erzsébet-utalványoktól és boldogak a közmunkától. Boldogok a választások előestéjén kiosztott kiló krumplitól és boldogak az ingyen sonkától. Becsapták őket, de talán fel sem fogják. Órákkal a Fidesz választási győzelme után idősek és fiatalok egyaránt örömmámorban táncoltak Budapest utcáin. Megcsináltuk! Nem leszünk bevándorlóország! – gondolták.

Ez ebben a formában igaz is, hisz ki akarna egy olyan országba jönni élni, amelyik sem az időseit, sem a fiataljait nem becsüli meg? Ki akarna egy olyan országban élni, ahol a rasszizmus és az idegentől való félelem normális emberi érzelem? Kivándorló ország leszünk. Több ezren, tízezren voltak olyanok, akik még megvárták a választásokat, hátha csoda történik. Bíztak abban, hogy még megállítható a szétcsúszott pojáca uralkodása. Ezek az emberek a tegnapi napon választ kaptak.

Sokaknak már nincs mire várni. Az ország a tegnapi napon szavazott. Egy diktátorra és annak kormányára, rablókra és bűnözőkre, akik Orbán Viktor győzelmi beszéde közben nem tudták visszatartani önfeledt örömüket. Ugyanis pontosan tudják, hogy nem fognak börtönbe kerülni azért, amit a nép ellen elkövettek az elmúlt 4-8 évben. Vigyorogtak, mert felhatalmazást kaptak a szabadrablásra.

Azonban azt ne higgyük, hogy ezennel vége. Igen, sokan el fogják hagyni az országot, mint ahogy megtették ezt évekkel korábban is. Vannak, akik már nem tudnak tovább várni, mert a gyermekeik, az unokáik jövője a tét. Ők ugyan már lehet, hogy nem fognak Magyarországon élni soha többet, de hazájukat soha nem fogják elfelejteni. Még ha azt is érzik, hogy saját nemzetük hagyta őket cserben, akkor sem fogják soha letagadni, hogy ők magyarok. Fájjon bármennyire is ez a mostani napokban és hetekben.

Talpra fogunk állni, mert be kell bizonyítanunk, hogy Magyarország többre érdemes. Hogy az ország nem egy buta, könnyen megvesztegethető, funkcionális analfabétákból álló emberek gyülekezete. Határon innen és túl, élnek több millióan, akik nem rettegni akarnak, hanem egy élhetőbb országban élni. Mi nem fogjuk feladni és ha most kegyetlenül is fáj, akkor is túl leszünk ezen. Nem mondom, hogy egy hét alatt, vagy egy hónap alatt kiheverjük azt ami történt, de egyszer túl leszünk rajta.

A változást akarók újra fognak szerveződni. Fiatalok és idősek egy élhető Magyarországért. A mostani pofon bebizonyította, hogy minden szinten változásra van szükség. A Budapest és vidék közötti választási különbség pedig azt jelenti, hogy cserben hagytuk a vidéket. A falvak és községek lakosainak információra és tájékoztatásra van szüksége. Meg kell velük ismertetni a valóságot, azt, hogy amit a kormány elhitetett velük, hazugság. A tudatlanságon nem nevetni kell, hanem tenni ellene. Ez pedig mindannyiunk dolga, újságíróké és politikusoké, civileké és polgármestereké.

A Fidesz kétharmada azt jelenti, hogy a demokrácia minden még létező intézményét, az elkövetkezendő hetekben és hónapokban porrá fogják rombolni. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a négy év múlva következő választásokon – már ha még lesz ilyen – majd újra nekifutunk. Arra van szükség, hogy a változást akarók a mai naptól kezdve újraszerveződjenek. Orbán Viktor diktatúrájának meg kell buknia. Bármi áron, de véget kell ennek vetni. Gondolkodjunk tehát, mert nem adhatjuk fel. Még nem.

A NÉPET NEM LEHET LEVÁLTANI

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.04.09.


Minden racionális gondolat dacára az ember már csak olyan, hogy reménykedik a csodában, jóllehet csodák nincsenek - most is éppen az történt, amire számítani lehetett.
Mégis, tele vagyok csalódottsággal, mert ami történt, az a legrosszabb változat - a nép áldását adta a rablóvezér uralmára, és kinyilvánította, hogy számára minden éppen úgy jó, ahogy van.

Az is fényesen kiderült, hogy a magyar nép, mellyel kapcsolatban szerettem volt illúziókat táplálni, egyszerűen szolganép, mely szereti, ha verik, melynek természetes állapota a zsellér-lét, mely állapotában úgy dagonyázik, mint disznó a pocsolyában.
A magyar falu pazarul vizsgázott, a mai béresek és cselédek csókkal illették uruk szentséges seggét, miközben kifejezték egyetértésüket azzal a a politikával, melynek következményeként sárba tiporjuk a magyar falu XX. századi fejlődését, eredményeit, és visszatérünk térdenállva Horthy korának társadalmi viszonyaihoz.
Az ostoba öregasszony, aki kézcsókkal illette néhány évvel ezelőtt a rucaseggű miniszterelnököt, mindössze látnok volt, aki megelőzte egy ütemmel korát, a saját mentalitása szolgaságában megőszült idióta férfi szintúgy, de ezzel még nincs vége a dolognak, hamarosan kézcsók jár a polgármesternek és a nagygazdának is, hogy úszkáltak volna kis cápák a magzatvizükben anno...

NEM SOROST, HANEM A SZABAD GONDOLKODÁST SZERETNÉ VÉGLEG MEGÁLLÍTANI A FIDESZ

MÉRCE
Szerző: SZELES ANDRÁS
2018.04.10.


Nem lesz konszolidáció, sőt a rendszer csak tovább fog radikalizálódni. Nincs remény arra, hogy az újabb kétharmados felhatalmazást nyert kormány megpróbálná a nemzet egészét képviselni. Nehezebb lesz független, szabadon gondolkodó állampolgárként élni ebben az országban, mint a rendszerváltás óta valaha. De csak egymásban találhatjuk meg a választ arra a kérdésre, hogy hogyan tovább.

Kovács Zoltán tegnap este nyíltan kimondta, hogy a “politikába beleszóló szervezeteket be kell zárni”. A kormányszóvivő nem kertel, minden még meglévő ellenvéleményt azonnal és radikálisan el szeretnének fojtani. Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője is hangsúlyozta, hogy a Stop Soros törvénytervezetet a kétharmados parlamenti többség birtokában elsőként fogja elfogadni a kormány, akár már májusban.

Ez a törvénytervezet névleg a “bevándorlást szervező, külföldről támogatott szervezetek” szabályozásáról szól, de mivel ilyen szervezet nem létezik, ezért nyilvánvalóan egyes konkrét szervezetek totális ellehetetlenítése a célja.

Az érintett civil szervezeteknek látszólag három döntése maradt. Vagy elfogadják a törvény által szabott, mai tudásunk szerint nehezen teljesíthető feltételeket, vagy megszüntetik tevékenységüket, vagy ellenállnak, polgári engedetlenségbe kezdenek, és vállalják az állami retorziókat. De miért kérnének engedélyt egy olyan tevékenységre, amiről már bíróság mondta ki, hogy törvényes, amikor ezeket a szervezeteket bejegyezték? Hogyan fizetnének illetéket a bevándorlás szervezése miatt, ha egyikük sem szervez ilyet? Valójában nem létezik az a dilemma sem, hogy önként feladják-e a működésüket. Nem létezik, mert ezek a szervezetek nem hagyhatják magukra azokat a magyar polgárokat, akiknek sokszor az ő segítségük jelenti az utolsó esélyt. Ezeknek a szervezeteknek tovább kell dolgozniuk, mindannyiunkért.

Eljöhet az a pillanat, amikor azért kell utcára vonulnunk, mert magyar állampolgárokat tiltanak ki az országból, vagy zárnak börtönbe a hatóságok. Le kell ugyan vonnunk az elmúlt évek eredménytelen tüntetéseinek tanulságait, láthatóan nagy eredményeket nem lehet elérni a kormányellenes tüntetésekkel, de a társadalom akkor sem hagyhatja magára a kormány által megbélyegzett, ellehetetlenített és meghurcolt szervezetek tagjait, vagy bármilyen ellenvéleményt megfogalmazó polgárt.

A társadalomnak szolidárisabbnak kell lennie, mint valaha. Ott kell lennünk mindenki mögött, aki a céltáblára kerül, ha nem szeretnénk azt, hogy holnap bárki, bármilyen mondvacsinált indokból oda kerülhessen.

Ha elveszítjük egymást, akkor elveszítjük a reményt arra, hogy Magyarországon bárki nyugodt és biztonságos életet élhessen, aki másként gondolkodik, mint ahogy azt tőle elvárnák. Nem egy választás eredményétől, vagy egy kormányzó párttól függ az, hogy később tiszta lelkiismerettel tudjunk visszagondolni ezekre a sötétnek ígérkező évekre. Egy politikai vita megnyerésének nem az módja, ha a másikat eltiporjuk, ehhez nem asszisztálhatunk csendben. Ezeket kell mindenkinek észben tartania a következő időszakban.

A LEGSZEGÉNYEBB MAGYAROK KÖZÖTT TÖBB MINT 80 SZÁZALÉK A FIDESZRE SZAVAZOTT

G7 BLOG
Szerző: FABÓK BÁLINT
2018.04.09.


A tegnapi választás egyik érdekes jelensége volt, hogy a pártok szerint a falvakban minden eddiginél erősebb lett a Fidesz. Országos összesítésről egyelőre nem tudunk, de a legszegényebb településeken valóban hatalmas volt a Fidesz fölénye.

A GKI Gazdaságkutató által 2009 és 2016 közötti vásárlóerő alapján beazonosított tíz legszegényebb település mindegyikében óriási előnnyel nyert a Fidesz. A tíz faluból négyben a szavazatok legalább 90 százalékát szerezték meg. A lakosságszámmal súlyozva átlagosan 83 százalékot kapott a Fidesz ezeken a településeken.

A négyszáz fős borsodi Fájon, ahol az egy főre jutó vásárlóerő mintegy 360 ezer forint/év (tehát havi 30 ezer forint) 83 százalékos részvétel mellett a szavazatok 99 százalékát szerezte meg a Fidesz. A mintegy 180 lakosú, szintén borsodi Szakácsin pedig a lakosok 97 százaléka szavazott a Fideszre.

Az ország legszegényebb településén, az ugyanúgy borsodi Csenyétén jóval alacsonyabb volt a részvétel, mindössze 48 százalék, de a Fidesz itt is 79 százalékot szerzett. Második a Magyarországi Cigánypárt lett, a két legerősebb ellenzéki párt, a Jobbik és az MSZP-P mindössze egy-egy százalékot szerzett. Az egy főre jutó vásárlóerő Csenyétén 230 ezer forint/év volt, tehát havi 19 ezer forint...

ZÖRÖG A HARASZT

ZÁRÓJEL BLOG
Szerző: TÖLGYES PÉTER
2018.04.10.



IDEGESÍTENEK az összeesküvés-elméletek, és eddig mindig sikerült visszatartanom magam attól, hogy hasonlót állítsak elő. Pedig volt már úgy korábban is, hogy a véletlenek (?) összjátéka roppant gyanús következményekhez vezetett, mégsem engedtem a csábításnak, inkább azzal foglalkoztam, hogyan tudnánk a történteket a lehető legkevesebb traumával elviselni, miként lehetne továbblépni, méghozzá a siker esélyével.

Ezt az április 8.-át azonban egyelőre képtelen vagyok feldolgozni.

Már az furcsa volt, hogy délelőtt 11 órakor sok száz méteres sor várakozott, a járda teljes szélességében, a Róna utcától egészen a zuglói önkormányzat házasságkötő-terméig, ahol átjelentkezőként a szavazhattam. No igen, akárcsak a Bocskai úton, itt is az okozta a gondot, hogy az egész országból körzetenként csak egy helyen voksolhattak az átjelentkezők.

Akárcsak négy éve. De – négy év nem volt elég arra, hogy ezen változtassanak?

Akkor még fel sem merült bennem, hogy a kormányváltó hangulat következtében várható rekord számú szavazóra felkészülve szándékos is lehet a torlódás és a tetemes késedelem előidézése. Hogy az idő bizonyos esetekben akár kétharmadot is érhet…

Azt most szóba sem hozom, hogy az egyéni szavazólistáról “természetesen” nem húzták le a visszalépőket – de azért annak érdemes lenne utánanézni, vajon ez, ahogy gyanítom, az átjelentkezők esetében általános jelenség volt-e. Elvégre a demokratikus ellenzék egyeztetési erőfeszítéseit nullázták le azzal, hogy aki nem volt naprakész a visszalépésekből, gyakorlatilag nagy valószínűséggel érvénytelenül voksolt, tehát a kormányon lévőket segítette.

NA DE AZTÁN, hazaérve, értesültem a választási szoftver meghibásodásáról.

Késő este pedig mosolyogva magyarázta ezt a Nemzeti Választási Iroda elnöke azzal, hogy túlterheléses zavar miatt kellett lecserélni a sok milliárdos csili-vilit a nyolc (!) évvel ezelőttivel. Hogy felgyorsítsák a munkát – a számítástechnika mai fejlődési üteme mellett: egy ósdi vacakkal. (És Pálffy Ilonának még volt képe hozzátenni: nyugodjunk meg, “holnaptól” ismét üzembe állítják az újat…) Tudomásom szerint a választási szoftvert többször is terheléses próbának kötelező alávetni, és csak utána hitelesíthető. Kérdés az is, hogy a nyolc évvel ezelőtti szoftver újbóli üzembeállítása egyáltalán törvényes volt-e, megfelelt-e az adatvédelmi és -biztonsági előírásoknak.

Kétlem, hogy így lenne.

Úgyhogy anélkül, hogy összeesküvés-elméleteket gyártanék, az a meggyőződésem: valahogy el kellene érnünk, hogy a Nemzeti Választási Iroda haladéktalanul hozza nyilvánosságra azokat a részvételi számokhoz kötött részadatokat, amelyeket – az átszavazással különösen megterhelt két szavazókörben tapasztalt több órás késedelemmel takarózva – az idén gondosan eltitkolt előlünk.

Nem lepődnék meg, ha a számítástechnikai rendszer teljes átvizsgálása nyomán az derülne ki, hogy Magyarországon 2018-ban az országgyűlési választáson – csodák csodájára – egyből végeredmény született! De tényleg, talán ha fél órával azt követően, hogy az utolsó szavazó is leadta voksát, elsőként azt közölte a választási iroda (kész tényként, az ellenzéket lebénítva, a parlamenti patkó rajzának kíséretében), hogy 70 százalékos országos feldolgozottság mellett a Fidesz-KDNP 134 mandátumot szerzett.

Az egyes körzetekről sokáig ezt követően sem derült ki hivatalosan SEMMI.

Mintha a végeredményből, a kétharmadból kellett volna visszafelé előállítani annak összetevőit… Miközben az eredmény több, mint felét – a 199 mandátumból 106-ot – ugyebár az egyéni körzetek adják.

Na és a hozzám eljuttatott képernyőfotó szomorú csattanóként azt tükrözi, hogy a valasztas.hu oldal tanúsága szerint a 19 óra tájban ismétlődő (?) rendszerhiba során eltűnt a névjegyzékből tíz százaléknyi (!), egészen pontosan 745 ezer választó.

Vajon hová tűntek? És a voksaik?…

ÚGYHOGY el kellene döntenünk: egymásnak esünk, mindenki mást hibáztatunk, felelősöket keresünk, vagy – időt hagyva a józan elemzésre és értékelésre – megpróbáljuk a törvényes határidőben minden lehetséges eszközzel kideríteni:

történt-e ipari méretű csalás a 2018. évi országgyűlési választáson?

MINT PATKÁNY A SÜLLYEDŐ HAJÓRÓL

JÓREGGELT EURÓPA
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.04.10.



Még valami, aztán tényleg nem foglalkozom ezzel a Mohácsot meghaladó nemzeti tragédiával. Az elempé nevű trágyahalom volt führere (akiről már évekkel ezelőtt megírtam, nem egyedül én, hogy kártékonyabb és undorítóbb, mint maga a fidesz) most fenyegetődzött a milliós kártérítéssel. Aztán magyarázkodott, hogy ő csak azt mondta, egy ember visszalépésével százötven milliót veszítenek. Százötven milliót. Nem mintha meglepett volna, nyilvánvaló, hogy a nagy hazafiak, a vitéz ellenzék minden tevékenységét a pénz határozta meg, az a pénz, aminek a folyósítása az adófizetők forintjaiból akkor is felháborító, ha egy párt hasznos munkát végez, mert ugyebár azt elvileg nem pénzért teszi (lásd Jóreggelt Európa - A párduc foltjairól, 2018. április 3.). Ez a banda az összes többivel együtt pontosan olyan hányinger, mint az állampárt, sajnos beleértve a fiatalokat is. Dehát jó, annyit a javukra lehet írni, hogy legalább majdnem mind eltakarodott. Azon kicsit sem csodálkozom, hogy a leggusztustalanabb kártevő, a százötvenmilliós párt vezérasszonya marad, meg is lepne, ha képes volna bármilyen emberi cselekedetre.
Beszéltem néhányszor egy emberről, aki az én nézetem szerint egyedül volt alkalmas miniszterelnöknek. És még sok más pozitívumot elmondtam róla. Ezeket nem vonom vissza. A róla szóló írásokban próbáltam biztatni is, másképp akkor sem tettem volna, ha ismerem személyesen. Most súlyos kétségeim támadtak. A maradásával kapcsolatban. Hogy nem mondott le.
Meg kellene próbálnia megmagyarázni. Hogy miért nem. Azt ugye nem kell komolyan venni, miszerint sikernek könyveljük el a frakcióalakításig ívelő fejlődést? Ez kevés. Mint ahogyan az is, amit az elmúlt nyolc évben tett. A csúti futballista ugyanis nem politikus, hanem egy különösen elvetemült köztörvényes bűnöző, valamire való politikus egy ilyennel elvileg könnyebben elbánik, mint egy másik politikussal, aki csak annyira bűnöző, amennyire az a "foglalkozásával" jár együtt.
Jó, nem azt mondtam, hogy ez egyszerű. Néhány hónapja én is megpróbálkoztam az egyik lehetséges módszerrel, jogászokat mozgósítottam, eddig csak azért nem szóltam, hogy kapitulálok, teljes kudarc, mert ketten még nem adták föl. A többi vagy el sem kezdte, vagy menet közben elmenekült. Dehát én csak egy egyszerű állampolgár vagyok, "politikusi" lehetőségek és felhatalmazások nélkül.
A tegnapi összeesküvés elméletemnek a valóságtartalma lehet minimális, de az is kiderülhet, hogy annál sokkal több, és nem is csak elmélet. Az mindenesetre tény, hogy a hangulat hasonlított a 94-esre. Nem azért nem hiszem el a választási eredményt, mert hajlamos vagyok az öncsalásra, hanem mert ennyien nem lehetünk kóros álmodozók. Naszóval, kellene tenni valamit, és ha a csúti beteg megkapná azt, amit érdemel, akkor is kell majd valaki, aki itt tenni tud valamit.
Egyre kevésbé hiszem, hogy az a volt miniszterelnök lehetne.
Meg kellene magyaráznia, miért nem mond le.