Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2024.10.02.
Bécs elmagyarítása – ezzel a címmel jelent meg kommentár a Frankfurter Rundschauban az ausztriai választások kimeneteléről, az EU-ellenes Osztrák Szabadságpárt - az FPÖ - előretöréséről.
A szerző szerint a párt Orbán nyomában menetel. Ha Herbert Kicklnek, a választás győztesének, aki Orbán Viktorban a nagy európai példaképet látja, és közös frakciót alkot vele az Európai Parlamentben, sikerül kormányt alakítania, akkor Magyarország először tehet szert valódi szövetségesre az uniós vezetők testületében a vétózáshoz és blokkoláshoz. Az FPÖ erődítménynek álmodja Ausztriát, elutasítja az uniós szintű döntéshozatalt és az európai szolidaritást – állapítja meg a német kommentátor.
Idézi Sebastian Enskatnak, a német kereszténydemokrata pártalapítvány, a Konrad-Adenauer-Stiftung bécsi irodavezetőjének a véleményét, aki felhívja a figyelmet arra, hogy az FPÖ csaknem hetvenéves múltra tekinthet vissza, és ezzel messze a legrégebben alapított európai jobboldali populista párt. Korábban erős nemzeti liberális szárnya is volt, de idővel ezen felülkerekedett a jobboldali populista szárny. Az FPÖ nem csupán sokkal régebbi, mint például a német Alternatíva, hanem kormányzati tapasztalatokkal is rendelkezik, mind tartományi, mind szövetségi szinten. A párt úgymond normális tényezővé vált Ausztriában, az emberek már nem küzdenek gátlásokkal, hogy rá szavazzanak. A Szabadságpárt, mint a többi európai jobboldali erő, az elégedetlenség és a tiltakozás teljes skáláján játszik.
Az osztrák választások egyik győztese történetesen a Kremlben ül – írja egy másik véleménycikkében ugyanez a frankfurti lap. Kiemeli, hogy az orosz média lelkendezve fogadta az FPÖ sikerét. Idézi Szergej Koljasznyikov katonai bloggernek a Telegramon megjelentetett írását, miszerint Oroszország Ausztriában is győzött, és hiába panaszkodnak az ukrán újságírók, hogy fasiszta nézeteket hangoztató párt nyert, a valódi nácik maguk az ukránok. A Rundschau kitér arra, hogy az orosz állami média is ünnepel, és a Vesztyi.ru tévéhíradóportál azzal a címmel számol be a történtekről, hogy „Az európaiak változásokat követelnek”. Az Izvesztyija szerint Kickl Szlovákiával és Magyarországgal együtt szeretné felépíteni azt a bizonyos migrációellenes erődöt.
Más téma, de nem nagyon más. Az elmúlt hónapokban az európai vezetők igyekeztek Trump-rezisztenssé tenni az intézményeiket és politikájukat, valamint azt hangsúlyozták, hogy Európának többet kell költenie védelemre, fegyvergyártásra, katonai képességekre. Sok szó esik arról is, hogy a gazdaságpolitikában a geostratégiai szempontokat jobban tükröző megközelítésre lenne szükség, nem csupán Kínával szemben, hanem arra az esetre is felkészülve, ha megerősödne az Egyesült Államok protekcionizmusa és egyoldalúságra való törekvése. Ezt a megállapítást teszi Ivo Daalder, az Egyesült Államok volt NATO-nagykövete a Politico című amerikai portál európai kiadásában megjelent dolgozatában, amely azt a kérdést járja körbe, mit jelentene Európa számára, ha Donald Trump visszaszerezné a Fehér Házat.
Daalder úgy látja, az európaiak bíznak abban, hogy a gazdasági és a biztonsági jellegű következményeket képesek lennének kezelni, ám az egyes európai országok belpolitikájára gyakorolt lehetséges hatást illetően már sokkal nagyobb a bizonytalanság. Trump elnökválasztási győzelme ugyanis maximális szintre töltené fel azoknak a szélsőjobboldali pártoknak és mozgalmaknak az energiacelláit, amelyek azonosulnak a republikánus politikus illiberális irányonalával.
A veterán diplomata emlékeztet arra, hogy amikor Kamala Harris a tévévitában azt mondta, a világ vezetői kinevetik Trumpot, ő azzal vágott vissza, hogy a legerősebb támogatást Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől kapta. Trump és Orbán kölcsönösen a legnagyobb tiszteletnek örvendő politikusként jellemezte egymást. A magyar vezető – folytatja Daalder – ebben nincs egyedül, hiszen a német Björn Höcke és az Alternatíva párt, a holland Geert Wilders Szabadságpártja, Marine Le Pen és az ő Nemzeti Tömörülése, vagy éppen Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és az Olasz Fivérek elnevezésű párt számára Trump személyesíti meg a sikeres vezetőt a modern társadalomban.
Ivo Daalder felhívja a figyelmet arra, hogy egyes centrista politikai erők már most is túl sok európai országban hagyatkoznak a szélsőjobb támogatására, hogy hatalmon lehessenek. Keményen jobbos pártok vannak benne kormányokban Horvátországban, Csehországban, Finnországban, Magyarországon, Hollandiában és Szlovákiában – sorolja a szerző, és hozzáteszi: emellett a mostani svéd kormány a szélsőjobb támogatásától függ, Franciaország új jobbközép kormánya pedig csak a Nemzeti Tömörülés hallgatólagos támogatása mellett lesz képes irányítani az országot.
