Hiába csökkent a GDP két százalékával a magyar gazdaság adóterhelése az Orbán-kormány 14 éve alatt alatt, Magyarország versenyképessége romlott. Közép-Kelet-Európa egykori éllovasa éllovasa mára a sereghajtókkal, Romániával és Bulgáriával versenyez.
A magyar állam a GDP 35,1 százalékát szedte be tavaly adók és járulékok formájában – vagyis ennyi pénzt vont ki a gazdaságból saját céljaira. Ez jelentősen elmarad az EU átlagosan 40 százalékos szintjétől, ugyanakkor megfelel a régiós átlagnak – derült ki az Eurostat adataiból. A GDP-arányos adóterhelés egyébként jelentősen eltér az uniós országok között, a magas adóelvonás egyértelműen az unió legfejlettebb és leggazdagabb országaira jellemző. Az adók és társadalombiztosítási hozzájárulások legmagasabb arányát Franciaországban (45,6%), Belgiumban (44,8%) és Dániában (44,1%) regisztrálták. A skála másik végén Írország (22,7%), Románia (27,0%) és Málta (27,1%) állt. A magyar 35,1 százalékot meghaladta a lengyel gazdaság 36 százalékos adóelvonása és Szlovákia 35,5 százalékos adata, de a horvátok 37,1 százaléka is. A cseh költségvetés viszont csak a GDP 34,1 százalékát vonja ki a gazdaságból, ami az ország magasabb fejlettségével, alacsonyabb államadósságával (kamatterhekkel) és az állam hatékony takarékos működésével magyarázható.
A számok azért is érdekesek, mert a magyar kormány az elmúlt évtizedben a gazdaság versenyképességét az alacsony bérekre és adókra, valamint a forint leértékelésére alapozta. Látva az ország elmúlt négy évben felmutatott teljesítményét a versenytársakhoz képest, ez a stratégia inkább leszakadáshoz vezetett, mintsem éllovassághoz. Ráadásul, mára a magyar gazdasági növekedés tartósan lefulladt, a volt visegrádi országok fejlettségben elhúztak, a hazai mutató a román és a bolgár adatokkal versenyez...
AMERIKAI NÉPSZAVA Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA 2024.11.08.
Orbán az európai Trumpot próbálta eljátszani a budapesti EU-csúcson, de ez éppen úgy sikerült neki, mint Tumpnak, aki megválasztása után azt ígérte, hogy egyesíti az országot, miközben „gonosznak”, „betegnek”, „belső ellenségnek” nevezte a politikai ellenfeleit.
Orbán is el akarta játszani a nagylelkű urat, mintha őt is megválasztották volna Európa elnökének, aki most félreteszi az ellentéteket és megbocsát mindenkinek. Nem győzte hangsúlyozni, hogy Trump mintájára ő majd újra naggyá teszi Európát.
Mindez nem elég, ezt a szándékot kivetítette az Európai Unió tagállamainak vezetőre is, mintha ő egyesítette volna őket, és ők Orbán zászlaja alatt demonstráltak volna rég nem látott egységet. Pedig egység csak azért lett, mert Orbán ezúttal nem konfrontálódott.
Az európai egység eddig is megvolt, Orbán kivételével. Ezt az egységet Orbán töri meg minden alkalommal. Ezúttal az történt, hogy ő is az egységhez csatlakozott, de ezt sem úgy tette, hogy feladta volna a bomlasztó nézeteit, csak ezeket most félretette.
Valójában ő csatlakozott a rajta kívül fennálló európai egységhez. Orbán mégis azt próbálta előadni, mintha ő egyesítette volna Európát, Európa vezetői pedig az ő zászlaja alatt és az ő vezetésével egyesültek volna, méghozzá Trump jelszava és politikai programja mellett.
Ebből egyelen szó sem igaz. Orbán az elszigeteltségét próbálta oldani, intellektuális vitának nevezni azt, amiben az orosz államnak végzett ügynöki tevékenységen kívül semmi nincs, amit intellektuálisnak, tisztességesnek, vagy akár csak vitának lehetne nevezni.
Orbán úgy tett, mintha Trumpot Amerika, őt pedig Európa vezetőjének választották volna, az amerikai fasiszta állam megteremtését ígérő Trumppal párhuzamosan ő is békés hangot ütött meg, azt a hamis látszatot keltve, hogy most majd mindenki beáll mögé...
Míg Észtország és Litvánia globális szinten is jegyzett technológiai központtá emelkedett, Magyarország erősen küzd az innovációval. A balti országokat érdemes tanulmányozni, mert sikeres gyakorlatuk a hasonló fejlettségű Magyarországon is jól működhetne.
A magyar köztudatban hagyományosan él az az elképzelés, hogy innovatív az országunk, sok sikeres magyar kutató van. Közép-Európában mégis Magyarország az egyetlen olyan ország, ahol nem sikerült a világpiacon sikeres, legalább egymilliárd dollár értékű startupot felépíteni.
Az innováció kutatásával évtizedek óta foglalkozó, jelenleg a Matthias Corvinus Collegium (MCC) Technológiai Jövők Műhelyét vezető Cséfalvay Zoltánnal a hazai innovációs környezet számos kérdését jártuk körbe a
SZABAD EURÓPA / ATLASZ Műsorvezető: KUCZOGI JAKAB 2024.11.08.
2022 tavasza óta nem nyomult előre olyan mértékben az orosz hadsereg, mint az elmúlt hetekben. A kérdés ma már Donbász elvesztése. Ráadásul az ukrán haderő szervezetileg is hátrányba került - erről beszélt Takács Márk katonai szakértő, a Honvédség korábbi századosa, az Atlasz eheti vendége.
A keddi amerikai választás eredménye értelmében Donald Trump 2025 januárjában megkezdheti második elnöki ciklusát. Hogy ennek milyen következményei lesznek az amerikaiak – és a gazdasági-katonai nagyhatalomtól függő többi ország lakosainak – életére, azt egyelőre nehéz megmondani. Az intenzív kampány során fűt-fát ígérő és gyakran vállalhatatlanul fogalmazó Trump nagyotmondásait és elszólásait általában azzal igyekeztek magyarázni a republikánusok, hogy ezeket képletesen érti, és tulajdonképpen nem a konkrét szavaira kell figyelni, hanem az üzenetre. Hogy ezek alapján sor kerül-e több millió bevándorló tömeges kitelepítésére, visszaállítja-e a drogdílerek halálbüntetését vagy tényleg a közoktatáson akar-e milliárdokat spórolni, legalább olyan bizonytalan, mint hogy képes lesz-e változatlanul klímaszkeptikus (mások szerint egyenesen klímaváltozás-tagadó) nézeteit törvényi formába önteni, és letéríteni az Egyesült Államokat arról a zöldülő útról, amire az elmúlt három évben rálépett.
Ehhez egyelőre úgy tűnik, hogy meglesz minden lehetősége, hiszen nemcsak újra elnököt ad az országnak a Republikánus Párt 2025-től, hanem átveszi az irányítást a demokratáktól a Szenátusban, és elképzelhető, hogy a Képviselőházban is meglesz a többség – itt még néhány helyen várni kell a végső eredményre –, amivel az egész Kongresszus republikánus irányítás alá kerülhet. És persze a Legfelsőbb Bíróság konzervatív többségéről se feledkezzünk meg. Ez így már elég komoly lejtő a törvénykezési pályán, ahol ezáltal még nagyobb lesz a tétje a klasszikus, már nyolc éve is felmerülő kérdésnek: lesz-e, aki nemet mond az elnöknek, ha valamilyen őrültséget igyekezne törvénybe iktatni?
Ha viszont szigorúan csak a környezet- és klímavédelmi intézkedéseket nézzük, másodjára nehezebb dolga akadhat Trumpnak a zöld programok akadályozásával, mint 2016 után. Felmérések szerint a fiatalabb republikánusok jóval megengedőbbek a klímavédelmi beruházásokkal, a 30 alatti pártszimpatizánsok közel harmada már a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésével is egyetért – ezzel jókora tabut döntenek meg, az 50 év feletti republikánusoknál mindössze 6 százalék ez az arány. Ráadásul a Joe Biden elnöksége alatt hozott intézkedésekkel a most Donald Trumpot megválasztó államok is jól jártak, és nemcsak a bűnös Kalifornia vagy New Jersey, hanem Texas, Florida, Oklahoma vagy Louisiana virágzó zöld beruházásainak is sokat ártana, ha most megint az olaj és a szén felé kezdene kacsingatni az Egyesült Államok...
Eldőlt - viszonylag gyorsan eldőlt, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Jóllehet az előzetes mérések, közvéleménykutatások szoros, fej-fej meletti versenyt jeleztek előre Donald Trump és Kamala Harris között - aztán ez nem így lett. Nagyobb legitimációt jelent mindez a republikánusoknak és személy szerint Donald Trumpnak? Kik, mely társadalmi csoportok jelentik a főbb támogatói bázist? Mi mondható el - immár így az eredmények ismeretében is - a szavazói bázisokról? Változtak ezek a szavazóbázisok akár a korábbi évekhez vagy a korábbi elnökválasztáshoz képest? (latinók, spanyol ajkúak, afroamerikaiak, fiatalok) A politikus személyisége - az a bizonyos karizma viszont nyilván nagyon is meghatározó. Az talán elmondható, hogy Donald Trump mindenképpen karakteresebb személyiség, Kamala Harris szürkébbnek tűnik. Viszont Donald Trump - ebből a karakterességből adódóan megosztó személyiség is. Vajon mit hozhatott mindez az eredményekben, az igencsak markáns republikánus fölényben?
Trump ügyei, a még most is folyamatban lévő bírósági eljárások ellene, az impeachment eljárás - vélhetően nem is jártak hátránnyal? Sőt úgy lehetett feltüntetni: itt van a volt elnök, az elnökjelölt, akit minden módon be akarna sározni?
Folyamatban lévő ügyek - január 20-áig az elnöki beiktatásig ezek lezárulhatnak? Vagy elképzelhető, hogy adott esetben Donald Trump elítéltként teszi le az esküt?
Kamala Harris és a kampány - mondhatni, hogy nem is volt ideje Kamala Harrisnak hosszabb és komolyabb kampányra? Egyként és határozottan álltak be a demokraták Kamala Harris mögé? Vagy inkább csak azért, merthogy ő a kevésbé rossz jelölt mint Joe Biden? Lehetnek gondok politikusi utánpótlás tekintetében, úgymond káder-fronton a demokratáknál?
És a republikánusoknál mi a helyzet? Kampány - kirajzolódtak a programok, a fő hangsúlyok. Ha összevetjük Trump és Kamala Harris programját - mi az ami meghozhatta a republikánusok számára ezt a fölényes győzelmet?
Egyáltalán ezek a republikánus programok és tervek lehettek a választók számára sokkal szimpatikusabbak - vagy egész egyszerűen most Amerikában nem olyan jó a helyzet, nem pörög annyira a gazdaság, nem élnek olyan jól az emberek - a saját bőrükön érzik, hogy ez most nem olyan jó, valami más kellene mint az elmúlt négy évben. Megoldást kell találni az adósságprobléma kezelésére. Mik lehetnek a megoldások?
Amiről ezidáig legtöbbet lehetett hallani Trump gazdasági tervei kapcsán - erősebb protekcionista gazdaságpolitika és a vámtarifák drasztikus emelése. Mit jelentene mindez az Egyesült Államokon belül és mit jelente a világgazdaságban - például az Európai Unió vonatkozásában?
Kik lehetnek a fő támogatói Trumpnak az amerikai gazdaság meghatározó szereplői közül? Protekcionista gazdaságpolitika hozhat-e egyfajta befelé fordulást?
Milyen következményekkel járhat ez a világgazdaságra?
Mik a külpolitikai stratégia föbb elemei?
Belátható időn belül jöhet-e változás Ukrajnával kapcsolatosan? Hozhat-e békét a Trump adminisztráció?
Magyarics Tamás külpolitikai szakértő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora az InfoRádió Aréna című műsorában 2024.11.07-én. Podcast.
Interjút adott a kontroll.hu-nak Simonyi András, volt washingtoni nagykövet az amerikai elnökválasztás után. Miért nyert ilyen fölényesen Donald Trump, és miért volt rossz jelölt Kamala Harris? Mi a hasonlóság és a különbség Orbán és Trump között? Mi lesz a sorsa David Pressman amerikai nagykövetnek? Többek között ezekre a kérdésekre is válaszol Magyarország korábbi egyesült államokbeli nagykövete, aki az interjúban elmeséli azt is, milyen volt a személyes találkozása Trumppal.
Azt elemeztük, hogy milyen pályát írhat le a magyar gazdaság a harmadik negyedéves, igen gyenge GDP-adat tükrében és mik azok a növekedést lassító ballasztok (https://www.portfolio.hu/gazdasag/202...) , amelyeket hazánk magával cipel.
A második blokkban a 2025-ös költségvetésről (https://www.portfolio.hu/gazdasag/202...) volt szó, ugyanis a Költségvetési Tanács már rögtön az amerikai elnökválasztás lezárultát követően közzétette elemzését a jövő évi tervezetről. Erről Csiki Gergelyt (https://www.portfolio.hu/szerzo/csiki...) , a Portfolio lapigazgatóját, makroelemzőjét kérdeztük.
Lezárult a diplomáciai nagyüzem Budapesten: de milyen terméket tudott az üzem előállítani? Csillapítani vagy fokozni fogja a magyar kormány és az EU összefeszüléseit a Trump-győzelem? És a szép szavak után vajon ténylegesen is össze tudja-e rántani az EU-t az új világpolitikai helyzet? Feledy Botonddal és Magyari Péterrel, utána pedig Zárug Péter Farkassal értékeljük az elmúlt napok nemzetközi fejleményeit.
Ezzel együtt egy felmérésben a válaszadók mindössze két százaléka mondta azt, hogy az ár egyáltalán nem számít, ha az egészsége helyreállításáról van szó.
Több mint nyolcmilliárd forintot költöttek tavaly Magyarországon a rövid- és távollátók arra, hogy lézeres beavatkozással megszabadulhassanak a szemüvegeiktől. Ez az eljárás csak a magánszolgáltatóknál érhető el, a műtét szemenként 159 ezer forinttól akár 487 ezer is lehet. Az egyre dráguló, éleslátáshoz szükséges eszközök mellett a lézeres műtét költségei három-négy év alatt megtérülhet – derül ki a TOP30 kiadvány összeállításból, amelyben idén a szerkesztők a lézeres látásjavítással foglalkozók piaci helyzetét elemezték.
Ezzel a beavatkozással a szem fénytörési hibáit, az öregedéssel járó problémákat lehet korrigálni. Tavaly nyolcezer ilyen beavatkozást végeztek a hazai magáncentrumok. A szolgáltató kiválasztásáról a páciensek az online-térben felelhető információk alapján döntenek, erre utal a kötet szerkesztői szerint, hogy a válaszadók 82 százaléka mindössze egyetlen szemészeti klinikát keresett fel, ahol a műtét meg is történt. A szolgáltató kiválasztásában az intézmény jó híre, a biztonság, az alkalmazott technológia, a kezelés ára döntő. Már egészen fiatalok is (18-40 évesek) is kérik a lézeres látásjavítást. A másik szintén keresett szolgáltatás, különösen 80 év felett a szürkehályog műtétek. Ez elérhető ugyan az állami ellátásban is, de ott hosszúak a várólisták, több ezren várnak ilyen operációra...
EGYENES BESZÉD / ATV MAGYARORSZÁG Szerző: ATV MAGYARORSZÁG 2024.11.07.
Bár a miniszterelnök szerint egy ország a GDP-je 90 százalékáig is eladósodhat, Mellár Tamás szerint aggasztó lenne, ha ez történne, az ugyanis adósságcsapdát eredményezne. A kabinet azzal is számol, hogy Donald Trump visszatérése jó pár előnnyel jár majd Magyarországnak, az európai vámok azonban a magyar gazdaságot is fájdalmasan érinthetik. Mellár Tamás, közgazdász, a Párbeszéd képviselője, a KSH volt elnöke volt a vendég az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.
Nem látszik, hogy potenciálisan mit profitálhatna az ország Orbán Viktor nagy Trump-barátságból. Kifelé persze újra szívélyes lesz a viszony az Egyesült Államokkal, azonban a színfalak mögött Trump-adminisztráció jóval keményebben reagálhat a magyar kormány keleti, főleg kínai kilengéseire Joe Bidenénél.
A két vezető közötti kapcsolat aligha lesz elég ahhoz, hogy az Egyesült Államok gazdasági kérdésekben kivételezzen Magyarországgal. – Együtt sírunk és együtt nevetünk az EU-val, de ha Donald Trump bevezeti az EU elleni védővámokat, akkor leginkább sírni fogunk – hangzik el a Hol Élünk eheti műsorában, ahol Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes és Papp Zsolt gazdasági újságíró, illetve Batka Zoltán műsorvezető az amerikai választás magyarországi hatásairól beszélgetett.
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA Szerző: VÁNCSA ISTVÁN 2024.11.08.
Észak-Korea külügyminisztériuma dicsérte Orbán Viktor október huszonharmadikai beszédét, amelyben miniszterelnökünk az Európai Unióval szembeni kiállásáról beszélt, olvashattuk a Népszavában, büszkeségünk nem ismer határokat. Orbánnak tehát immár két igen emlékezetes beszéde van, az első 1989. június 16-án hangzott el, a másik pedig a minap, a két szöveg különbsége a rétor úgyszólván példa nélkül álló fejlődőképességéről tanúskodik. Mindazonáltal el ne feledjük, hogy az „emlékezetes” jelző nem okvetlenül dicséretest jelent, esetünkben pedig végképpen nem. Hogy világos legyek, idézem Kozák Gyula A nap is felkel Orbán szavára? című írásának (ÉS, 2014/25., jún. 20.) utolsó mondatait: „Orbán karrierje egy kapitális hazugsággal indult. Azt követelte, aminek a bekövetkezése evidencia volt. Tutira ment. Éjfélkor kiállt a keresztútra, és átkokat szórt a sötétségre, követelte, hogy keljen fel a Nap. És a Nap felkelt! És a nép leborul a nagy mágus előtt, aki átkaival elérte, hogy legyen világosság.”
És a nép egy nem elhanyagolható hányada mindmáig úgy maradt, leborulva a nagy mágus előtt, aki mostanra addig fejlődött politikailag, hogy egy újabb retorikai csúcsteljesítményével immár Észak-Korea dicséretét is kiérdemelte. Harmincöt évvel ezelőtt ilyesmiről nem volt szó ugyan, de hát mindenki annak megfelelően tökéletesedik, ahogyan arra a képességei és hajlamai predesztinálják, és ha az ekképpen fejlődő szubjektum történetesen egy ország első embere, akkor az ország is ennek megfelelően alakul. Azok a szempontok, amelyek egy normálisabb helyen a politikai elit leváltását, rosszabb esetben elzavarását szokták eredményezni, mifelénk nem számítanak.
Kormányzatunk Mária országát sokadszorra is recesszióba kommandírozta, érdekel ez bárkit is?
A kormánynak az idei és jövő évi gazdasági növekedésre is ambiciózus tervei voltak, azonban a várakozásokhoz képest is jóval gyengébb harmadik negyedéves magyar gazdasági teljesítmény miatt egyre kisebb annak az esélye, hogy ezek valóra is váljanak.
Orbán Viktor miniszterelnök szeptember elején Kötcsén még arról beszélt, nem elégedett azzal, hogy idén a magyar gazdasági növekedés az első harmadban van Európában, akkor lesz elégedett, ha első lesz, ami szerinte nem lehetetlen a következő évben. Varga Mihály pénzügyminiszter a 62. Közgazdász-vándorgyűlés záró plenáris ülésén azt mondta, a magyar gazdaság bővülése jövőre az uniós országok élmezőnyében lehet, 3,5 százalék körül alakulhat. Gulyás Gergely a szerdai kormányinfón pedig azt mondta, a kormány a költségvetésről tárgyal, amelyet 3,4 százalékos GDP-növekedést feltételezve terveznek meg. (Bár közben a Nemzetgazdasági Minisztérium már csak a jövő év második felére várja a nagy felpattanást, amit eddig jövő év elejére várt.)
Egy ideig nem voltak rosszak a kilátások
Szeptember közepén az akkor aktuálisan legfrissebb előrejelzések alapján azt írtuk, reális hogy idén a magyar gazdasági növekedés az első harmadban lesz Európában, és az is, hogy jövőre három százalék fölött bővüljön a magyar GDP, bár ez az eredmény várhatóan nem a legerősebb lesz az uniós mezőnyben. Az azóta frissített előrejelzések alapján azonban úgy néz ki, hogy a fenti pozitív állítások közül egyik sem lesz igaz.
A legfrissebb nemzetközi összehasonlítást is lehetővé tevő előrejelzést a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adta ki két hete. Eszerint idén 1,5 százalékkal növekedhet a hazai nemzeti össztermék, amelynél várhatóan 13 országnak lesz erősebb idén a teljesítménye. Így a magyar GDP-növekedés az uniós átlagtól (1,55 százalék) hajszálnyival lemaradva a mezőny közepén végez majd az IMF-előrejelzés szerint...
„Az orbáni politika sajátossága, hogy a válságra hivatkozva válságmegoldóként tud fellépni. E globális válságnarratíva szerint az Európai Uniós intézmények alkalmatlanok arra, hogy a történelmi kihívásokra választ adjanak. A helyzet saját nemzeti út keresését kívánja meg, és igazolja Orbán forradalmi lépéseit, unortodox közpolitikáját. A kormány legitimációja az alávetettek akaratából fakad, és addig tart, ameddig ezt el nem veszítik” – írja „Orbán-rezsim: plebiszciter vezérdemokrácia Magyarországon” című tanulmányában Körösényi András, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatóprofesszora.
A professzor interjúra nem vállalkozott, de úgy érezzük, a tanulmány néhány fontosabb megállapítását érdemes megismertetni a nyilvánossággal, ugyanis rendkívül pontos elemzését adja a jelenlegi kormányfő megszólalásainak, és különös megvilágítást ad a minap, október 23-i emléknapon elmondott beszéd kulcsmondatainak megértéshez is. Orbán Viktor szerint „Ma a történelem ismét kilépni készül a medréből. A szomszédunkban háború zajlik, amely egyre véresebb és elkeseredettebb. Egyre nő az esély, hogy a háború szétterjed. Az elmúlt 70 évben nem álltunk ilyen közel a világháborúhoz… A brüsszeli nyomás egyre erősebb Magyarországon, a független magyar politika Brüsszel számára elfogadhatatlan. Ezért Brüsszelben bejelentették, hogy meg fognak szabadulni Magyarország nemzeti kormányától, és egy brüsszeli bábkormányt akarnak az ország nyakába ültetni.”
Körösényi András, a modern szociológia egyik megalapítójának, a 19. században élt Max Webernek elméletéből indul ki, amikor a 2010-ben hatalomra került Orbán Viktor erősen autoriter irányba fordult rendszerét elemzi. Weber „plebiszciter, azaz népszavazáson alapuló vezérdemokráciának” (PVD) tekinti azt a kormányzási formát, amelyet a maga korában a bonapartizmus szinonimájaként, negatív értelmezésben használták. E fogalommal azóta is az olyan politikai rendszereket jellemzik, amelyekben a hatalom egyetlen vezető személyisége köré épül, és ennek a vezetőnek rendkívüli befolyása van a döntéshozatal minden szintjén. A vezető személyisége határozza meg a kormányzás stílusát és irányát is...
KLIKKTV MÉLYVÍZ Szerző: KLIKKTV / NÉMERTH PÉTER 2024.11.08.
Az elmúlt négy évben a demokratáknak nem sikerült olyan eredményt elérni, ami az emberek mindennapjait megkönnyítette volna. Lobbisták érdekei érvényesülnek, a kisembereké helyett. Elkeseredettség és düh van az amerikai emberekben, így tudott népszerűvé válni Trump – erről beszélt Felcsuti Balázs, a Bostonban élő közgazdász, a KlikkTV Mélyvíz című műsorában.
Trump nem fog tényleges eredményeket elérni, csak hitelesebben elhintette, hogy eredményeket fog elérni. Elég nagy meglepetés, hogy szinte az összes csatatér államot megnyerte. Gyengék mostanra a fékek és ellensúlyok Amerikában, így aggasztó, hogy Trump egy elszabadult ágyúgolyóként működik majd, a demokrácia válságba került Amerikában.
A műsorban szóba került még, hogy Magyarországra hogyan hat majd az elnökválasztás eredménye Orbán Viktorra és egy leendő Tisza-kormányra.
INFORÁDIÓ / ARÉNA Műsorvezető: EXTERDE TIBOR 2024.11.08.
Hogyan készült fel Donald Trump a következő elnöki ciklusára? Mi a kabinetfőnöki poszt jelentősége az elnöki adminisztrációban? Látszik e melyek lesznek a Trump elnökség legfontosabb céljai? Mozgásszabadságot ad, vagy korlátot állít Donald Trump számára hogy ez az utolsó ciklusa? Mi a szenátus és mi a képviselőház szerepe az amerikai államban? Mi a Legfelsőbb Bíróság szerepe az amerikai jogrendszerben?
Hogyan kell értelmezni a fékek és ellensúlyok elméletét a mai Egyesült Államokban? Milyen lehetőséget teremt Orbán Viktor miniszterelnök, és a magyar-amerikai kapcsolatok szempontjából a a Donald Trumppal kialakított személyes baráti viszony?
Stumpf István egyetemi tanár, korábbi alkotmánybíró és kancelláriaminiszter, az NKE John Lukács Intézet Amerika Kutatóintézetének emeritus kutatója az InfoRádió Aréna című műsorában 2024.11.08-án. A műsorvezető Exterde Tibor. Podcast.
Szoros eredményre lehetett számítani, nem pedig arra, hogy Trump ilyen korán és ilyen jelentős győzelmet tud ünnepelni – mondta Baka F. Zoltán, a Della podcast szerkesztője, a KlikkTV Heti egyenleg című műsorában. Szakonyi Péter újságíró szerint úgy tűnik, a közvélemény-kutatók sem Magyarországon, sem Amerikában nem tudnak közel kerülni az eredményekhez, sem azokhoz a választókhoz, akik csak a választófülkében döntenek arról, hogy kire szavaznak.
Baka F. Zoltán úgy gondolja, számos államban nagy a felháborodás és a frusztráció az amerikai gazdaság állapota miatt, ez a frusztráció érződik a választási eredményben. Hívei számára nagyon vonzó, hogy Trump azt ígéri, visszaállítja Amerika „fénykorát”. Szakonyi Péter emlékeztetett, hogy Trumpot már jogerősen elítélték, „egy köztörvényes bűnöző lett Amerika első embere”. Trump maga ismerte el, hogy hány évig nem fizetett adót, ez korábban még a jelöltségnek is kizáró oka lett volna.
A műsorban szóba került még milyen hatással lesz az orosz-ukrán háborúra Trump győzelme.
SZORÍTÓ / FRISSHÍREK PODCAST Műsorvezető: HAVAS HENRIK 2024.11.08.
Havas Henrik: A Szorítónak létezett egy elődje, Tarnói Gabival készítettük ezen a címen. Ellentétes véleményeket ütköztethető témákat dolgoztunk fel. Most is ez a cél azzal a különbséggel, hogy ma már a bulvár is helyet követel egy ilyen típusú műsorban, ezért a vendégeimmel - amíg meg nem unjuk egymást - szűk egy órán keresztül vitatkozunk, érvelünk, de ha kell, ki is figurázzuk egymást. Szóval, Szorító, időnként változó partnerekkel. A héten Havas Tömpe István közgazdásszal a nézőit. Tartsanak velünk!
AMERIKA VÁLASZT Műsorvezető: LAKNER ZOLTÁN 2024.11.08.
Lakner Zoltán és Kaló Máté podcastja az amerikai választásokról.
❗️ Már el is kezdődtek a kinevezések Trump alakuló kabinetjébe, megbeszéljük az új vagy lehetséges új emberekről azt, amit tudni lehet róluk. Beszélgetünk arról is, mennyire lehet komolyan venni, amit Orbán Viktor saját maga mond a Trumppal való speciális kapcsolatáról, meg arról, micsoda tartalmi különbség, ha az Európai Unió stratégiai autonómiájáról a magyar miniszterelnök beszél, és ha a francia köztársasági elnök használja ugyanezt a kifejezést.
A VILÁG URAI / KLUBRÁDIÓ Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR 2024.11.08.
A világ urai 2024. november 8-i adásában Szénási Sándor Bolgár Györggyel és Zentai Péterrel beszélgetett az amerikai elnökválasztást követő kilátásokról.
Donald Trump első, 2016-os megválasztása óta az amerikai politikát értelmezni próbáló megfejtések egyik alapvető toposza, hogy a republikánusok szavazótábora, és ezzel gazdaságpolitikai programja átalakult.
Ahogy Trumpnak köszönhetően a párt bázisa a külvárosok és a felsőközéposztály felől a vidéki és munkásosztálybeli vagy kékgalléros rétegek felé tolódott, a párt gazdaságpolitikai ígéretkosarában a fiskális konzervativizmus* és a kis állam régi republikánus ethosza egyre inkább háttérbe szorult a gazdasági populizmus mögött. A 2024-es választási kampányban előadott terveket az üzletbarát, adó- és szabályozáscsökkentő ígéretek és a „dolgozó emberek” megsegítését, a szociális rendszer fenntartását hangoztató szlogenek közötti egyensúlyozás jellemezte.
Trump az előzetes eredmények alapján ezeket az elképzeléseket teljes kongresszusi hátszéllel, kedvezőbb pártbéli hatalmi helyzetben, a legfelsőbb bíróság erős konzervatív többsége mellett, azaz formális hatalmi fékek és ellensúlyok nélkül ültetheti gyakorlatba.
Ez számos sajátos kockázattal jár az amerikai és világgazdasági helyzetre. Dacára annak, hogy Trump az inflációcsökkentés ígéretével jutott hatalomra, az adócsökkentő és kiadásnövelő tervek párosa független elemzések szerint az amerikai költségvetési hiány és az államadósság elszaladásához, a beígért védővámokkal és a munkaerőpiacot potenciálisan megrengető szigorú bevándorláspolitikával kiegészülve az infláció emelkedéséhez vezethet.
Ez a rövid távú lórúgás ellenére hosszabb távon magasabb kamatszintet és erősebb dollárt valószínűsít, ezzel pedig magasabb pénzügyi kockázatot jelent a bel- és külpiacokon is...
A kormány önmagának állított csapdát – írja a Válasznak küldött cikkében Farkas Beáta. A közgazdász egyetemi tanár négy szempontból tekinti át a most már látványosan gyengülő kormánypárt helyzetét és arra jut, jóval többről van itt szó a politológusok által gyakran emlegetett elfáradásnál: rendszerhiba tanúi vagyunk. Az „elfáradás” és a rendszerhiba között pedig az az óriási különbség, hogy egy fáradt rendszert fel lehet rázni politikai újítások bevezetésével, míg a rendszerhibát csak a rendszer megváltoztatásával lehet kiküszöbölni.
A hazai belpolitika átalakulása számos elemzés tárgya. Politológusok részéről rendszeresen visszatérő minősítés, hogy az utóbbi időkben tapasztalható, korábban nem jellemző politikai hibákat a másfél évtizedes kormányzásból eredő egyfajta elkényelmesedésként, kifáradásként jellemzik. Politológiai elméletekből az is levezethető, hogy egy domináns párt hosszú uralma után miért csak abból a körből jöhet a kihívó, az ellenzéki oldal miért kerül szükségképpen reménytelen helyzetbe. Mindezek az okfejtések tartalmaznak meggyőző, releváns gondolatokat, azonban olyan közgazdászként, aki rendszerelemzésekkel foglalkozik, azzal érvelek, hogy az előbbieken érdemes túlmenni, és a történteket a „politika felhőrégióin” túl, szélesebb összefüggésekben elhelyezni.
E rövid cikk keretében nem lehet elemezni a jelenlegi politikai-gazdasági rendszert, pusztán négy olyan tényezőre próbálok rámutatni, amelyek elégséges feltételei annak, hogy a rendszer ne tudjon tartós fejlődési keretet jelenteni, megújulni. A négy tényező közül a természeti környezet változása és a demográfiai kérdések a politikai-gazdasági rendszer külső feltételei, a másik kettő, a központosítás és az érdekek-értékek felfogása a rendszer belső szerveződési elvei. Az „elfáradás” és a rendszerhiba között az az óriási különbség, hogy egy fáradt rendszert fel lehet rázni politikai újítások bevezetésével, míg a rendszerhibát csak a rendszer megváltoztatásával lehet kiküszöbölni.
A politikai elemzések kiindulópontja, hogy a miniszterelnök annak a nemzetközi áramlatnak nemcsak részese, hanem egyik szimbolikus alakja, amelyet populistától szélsőjobbig sokféleképp neveznek, de mindenképp a jelenlegi világrend és liberális demokrácia kihívója. Érdekes módon a populizmus előretörésén aggódók vagy örvendők a nemzetközi sajtóban sem szoktak tovább menni a rövidtávú konjunktúra-előrejelzések időhorizontján. Pedig megérné.
Az ezen áramlathoz tartozó pártok egyik közös jellemzője a környezeti változások jelentőségének tagadása, de legalábbis lekicsinylése. Ez az alapállás eleve kizárja, hogy a nem távoli jövőben versenyképes ideológiát képviseljenek. Hosszas érvelés helyett egy példát idézek fel. A floridai republikánus kormányzó, a klímaváltozást tagadó DeSantis 2024 májusában nagy diadallal kitörölte a klímaváltozás szót az állam törvényeiből, majd ősszel betoppant hozzá Helene és Milton. Minden tudományos levezetés ellenére lehet továbbra is tagadni a kapcsolatot a felmelegedéssel, ahogy DeSantis teszi, de ettől a két ártatlan nevű hurrikán külön-külön 50 milliárd dollár feletti kárt okozott Floridában. Az LMBTQ-mozgalom ellen még csak-csak harcolhat a kormányzó, de az FBK (fizika, biológia, kémia) elleni harcban csak veszíthet. A magyar kormány nem klímaváltozás-tagadó, de a környezetvédelem és a klímaváltozás ügyeivel ad hoc módon foglalkozik pillanatnyi gazdasági érdekek mentén, ahogy ez az akkumulátoripar fejlesztése kapcsán a maga teljességében megmutatkozik.
A környezeti korlátok olyan radikálisan változnak meg az emberiség számára, hogy
alapjaiban kell újragondolni mindazt, amit a felvilágosodás óta fejlődésnek, haladásnak, jólétnek vagy éppen az élet értelmének tartottunk.
Egy jövőképes ideológiának a filozófiai alapvetés és tömérdek gyakorlati kérdés megválaszolása mellett társadalmi szerződést is kell ajánlania az átalakulás költségeinek társadalmi csoportok közötti elosztásáról...
A hetekben kezdődött el a Gellért szálló felújítása, Orbán Ráhel zárt ajtók mögött, a szakma szereplőinek ismertette a BDPST elképzeléseit a tervek szerint 2027-ben újranyitó hotellel kapcsolatban.
A Gellért az újjászületés és a minőségi turizmus szimbóluma – erről beszélt a legendás szállodát 2022-ben megszerző BDPST Grouphoz tartozó BDPST Koncept ügyvezetője, Orbán Viktor miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) közgyűlésén csütörtökön. Orbán a szakma képviselői előtt mutatta be a cég elképzeléseit a Gellért Hotellel kapcsolatban:
a BDPST az 1920-as éveket vissza-, a gazdag ázsiai turistákat pedig elhozná Budapestre.
Férjének, Tiborcz Istvánnak a cége Orbán Ráhel elmondása szerint hosszú és alapos szakmai mérlegelés után döntött úgy, hogy a Mandarin Orientalt bízza meg a szálloda üzemeltetésével. Az ázsiai luxusszállodalánccal nem volt könnyű megegyezni, az alkudozás másfél évig tartott, de a BDPST Koncept ügyvezetője szerint sok nagyszerű beszélgetést folytattak ezalatt a leendő partnerrel.
Az új Gellért luxushotel lesz, a célközönséget így a vagyonosabb vendégek jelentik. “A minőségi turisták a tengerentúlról érkeznek” – mondta ezzel kapcsolatban Orbán Ráhel, aki szerint az amerikaiak piacát már Budapest legjobb szállodája, a Four Seasons uralja, ezért a Gellért inkább a keleti turistákat szeretné magához csábítani. A “minőségi” turisták mellett az szól, hogy hosszabb ideig tartózkodnak a városban és több pénzt is költenek – magyarázta...
Kevés világpolitikai eseményt érezhettek a magyarok olyan gyorsan a saját pénztárcájukon, mint azt, hogy Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, a forint árfolyama ugyanis rég nem látott mélységekbe zuhant szerda reggel.
A globális, és ezen belül a magyar gazdaságra viszont még ennél is nagyobb hatással lesz majd, amikor jövő januártól Trump második kormánya veszi át a hatalmat. A republikánus elnökjelölt fő kampányígéretei ugyanis alapjában változtathatják meg a kereskedelmi hálózatokat és a globális gazdasági teljesítményt. A kínai és az európai, így a magyar GDP-t is visszafoghatják Trump várható lépései, de lehet, hogy még az amerikaiak sem jönnek majd ki olyan jól az America first politikából, ha annak egy szélsőséges változata valósul meg.
Milyen gazdaságot ígért?
Donald Trump talán legfontosabb gazdaságpolitikai kampányígérete az volt, hogy vámot vet ki az Egyesült Államokba irányuló importra, ezzel segítve az amerikai cégeket a globális versenyben és ösztönözve azt, hogy a vállalatok inkább Amerikában gyártsanak Kína vagy Mexikó helyett. Ez a fajta protekcionista vámpolitika Trump első kormányzásának is egyik sarokköve volt, ami – ahogy az Elektor egyik adásában is részletesen beszéltünk róla – arra a politikai tényre reagált, hogy a 90-es évektől megkötött szabadkereskedelmi egyezmények hatására számtalan gyár zárt be az Egyesült Államokban, hogy aztán valahol a határon túl vagy a tengerentúlon nyisson újra, ahol sokkal kevesebbe kerül a munkaerő. Trumpot 2016-ban is nagyrészt az emiatt munkájukat és identitásukat elvesztő munkásosztály szavazatai juttatták a Fehér Házba, így a mostani kampányban lényegében azt ígérte, hogy ugyanazt a politikát folytatja, csak még jobban felturbózva.
Trump első elnökségének kereskedelmi háborúi még leginkább egyes termékekre kivetett vámokról szóltak, hogy helyzetbe hozzák például az amerikai acélipart. Ezekhez a vámokhoz pedig Joe Biden kormánya sem nyúlt, sőt, újabbakat vezetett be, például a kínai elektromos autókat sarcolva. Trump azt ígéri, hogy a most következő ciklusban emeli a tétet: minden importra (tehát az európaira is) 10-20 százalékos, a kínai termékekre pedig 60 százalékos vámot vezetne be. Mexikót külön is megfenyegette egy 25-100 százalékos tarifával, amennyiben az nem lép fel erőteljesen az amerikai határ felé irányuló illegális migrációval szemben.
A hatalomba visszatérő elnök első ciklusa gazdasági téren a kereskedelmi háborúk mellett az adócsökkentésekről szólt, a választás győztese pedig erre a vonatra is újra visszaülne. Sőt, a kampány során a történelem legnagyobb adócsökkentését ígérte, mind a gazdagoknak, mind a szegényebbeknek: milliárdos donorainak a társasági adó 21-ről 15 százalékra való csökkentését lengette be, persze csak az Amerikában termelő cégeknek, emellett pedig a borravaló és a túlóra adójának eltörlésével is kampányolt.
Trump programjában az is benne van, hogy sokkal hatékonyabbá, így olcsóbbá teszi majd az amerikai szövetségi államot. Nem is akárkinek a segítségével: a világ leggazdagabb embere és trumpistája, Elon Musk vezetheti majd azt a bizottságot, ami ígérete szerint az egész szövetségi kormány hatékonyságát felméri majd és „drasztikus” reformokra tesz majd javaslatot. Musk gigantikus visszavágást lengetett be, 2 billió dollárral szeretné csökkenteni az állami kiadásokat a „hatékonyságnöveléssel”.
És van még egy, a gazdaságot is érzékenyen érintő téma, amit beszteroidozva hozna vissza kormányra kerülve a 47. amerikai elnök: az illegális bevándorlás és illegális bevándorlók elleni harc. Első elnökségének is fő témája volt a migrációval való paráztatás, Trump viszont most hatalomra kerülve azt ígéri, hogy több millió, papírok nélkül az Egyesült Államokban lévő embert toloncol majd ki elnöksége elején, potenciálisan komoly sokkot okozva a munkaerőpiacnak...
KLIKKTV / MÉLYVÍZ Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY 2024.11.08.
Nem látszik remény arra, hogy lezárulhat a kormány és az Európai Unió vitája a magyar felsőoktatás alapítványokba való kiszervezéséről. Az állampárt csak akkor hajlandó az igényelt, érdemi változtatásokat törvénybe foglalni, ha már megkapta az uniós pénzeket, amire Brüsszel persze nem hajlandó. Erről és a közoktatás további lezüllesztéséről beszélt a KlikkTV Tíz című műsorában Deák Dániellel, az MTA doktorával, Bolgár György.
A Corvinus Egyetem kutató jogászprofesszora elmondta: a kormány először 2 évig nem reagált a sajátos egyetemi reformokkal kapcsolatos uniós bírálatokra és javaslatokra – majd küldött ugyan a reformokat ígérő elgondolásokat, de azzal a feltétellel, hogy azokat csak akkor lépteti életbe, ha már folyósítják az uniós támogatásokat.
Így nem lehet mód arra, hogy a magyar diákok újra megkaphassák a külföldi tanulásukat szolgáló Erasmus-ösztöndíjakat, a kutatók pedig a Horizont-program támogatásait. Ezért további lemaradásra kell számítanunk a nemzetközi oktatási és kutatási színvonaltól.
Valami elemi, megmagyarázhatatlan ösztönön kívül nem igazán tudja az ember, miért a Puskás Arénában rendezték meg a mimagyarok az EPK csúcstalálkozóját. Orbán talán Azahriah művész urat irigyelte meg, aki a tavaszon háromszor is megtöltötte a nézőteret, s ha jobban belegondolunk, a Fidesznek sem volt más célja, mint a buli, illetve a kedves vezető hatalmas nagyságának alátámasztása képileg, ahogyan egyesével fogadja az érkezőket, mintha azok megadva magukat járultak volna elébe most, hogy készül a világ második ura lenni.
Trump oldalán természetesen, ahogyan a fiú ül az atya jobbján, és a reggelen erre utalt az is, hogy Orbán sajtójában, mint valami világszenzáció kezdett terjedni, hogy a nagy manipulátor, akárha valami televíziós rendező, majd „élőben kapcsolja” a megjelenteknek a szalmahajút. Aztán ezek a bejegyzések kezdtek eltünedezni, hogy végül semmi ne legyen az attrakcióból. Hogy Trump nem állt kötélnek, vagy más volt az ok, az nem ismeretes, a szándék azonban megvolt, és az egyértelmű: az önfényezés. Viszont ez anélkül is sikerült.
Már azzal, hogy bemesélték a gombáknak és moszatoknak, soha Magyarországon még ilyen mennyiségű állam és vagy kormányfő nem gyűlt egybe, aztán Juszt László elmesélte, dehogynem, kétszer is. De nem ez volt az érdekes igazán, hanem az a gyermeki öröm, ami azért terült szét Orbán holdvilágképén, hogy erre a röpke pillanatra kiszabadult a karanténból, amelyben amúgy szügyig van és lesz majd ezután is, de egy időre lehetett olyan képzete, ami az álma már suttyó gyerekkorától, hogy tényező. Nagy ember.
Annak idején futballistaként képzelte, hogy ilyen sikerei lesznek majd egy stadionban, ez azonban a szükséges készségek és képességek hiányában elmaradt. Viszont tán ad némi támpontot, miért a Puskásba szerveződött a nagy esemény, azért tán, hogy egyszer a nyüves életben egy stadionban ő legyen a központban. Csudálkozott is a sok államember, miért itt kell találkozniuk, mert ez egyáltalán nincsen szokásban, és a nemzetközi sajtó betudta annak, futballbolond, ami nem egy elismerő megállapítás, inkább olyan lemondó legyintés.
Az egyik vendég állítólag meg is kérdezte, „szép stadion, ki fizette”, mire a mi jótevőnk válasza az volt, „a magyarok”, s itt célba is értünk, mert ez egyszer kivételesen igazat mondott, mert mindenért a magyarok fizetnek, azaz mi. Azért is, hogy a nagy eseménnyel párhuzamosan derült ki épp, hogy a nemzet vejétől az állam, tehát Orbán maga több tízmilliárdos túlárazással vesz meg irodaépületeket, csak hogy tudjuk, mi folyik a mélyben, miközben a felszín fecseg a stadionban, amely a nap végére úgy nézett ki, mint Orbán jutalomjátéka.
Mert ahogyan nem kapcsolták a stadionban Trumpot, azzal a lendülettel keverték le a köztévében például Zelenszkij felszólalását, mintha ott sem lett volna. Pedig a MÁV milyen büszke volt, hogy kivételesen időben el tudta hozni őt a célállomásra, ami Budapest. Ez is sokat elmesél kies hazánk nyomoráról, ami a stadionbéli nagy buli alatt mintha nem is lett volna – igaz a köztévében soha nincs is -, ennél azonban sokkal figyelemre méltóbb, hogy ez az egész felhajtás Orbán One Man Show-jává vált, ahol az európai vezetők voltak a díszletek...
HETI VÁLASZ PODCAST Szerző: BORBÁS BARNA 2024.11.07.
Trump tényleg átengedheti Ukrajnát Putyinnak? Mi lesz, ha a stábjában a háborús héják kerekednek felül? Mire készüljön Európa, és mi várható a kínai kapcsolatokban? A HetiVálasz podcast történetének első élő adásában Pintér Károly, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetője és Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa közreműködésével kerestük a válaszokat. Az adás a Youtube mellett immár a hagyományos hangplatformokon is visszahallgatható! Részletek az adásból:
Donald Trumpt 2021-ben még a republikánusok többsége is temette politikailag. Hogy volt képes ekkora visszatérésre?
Pintér Károly: Trump egyedülálló jelenség az amerikai politikatörténetben. Ennyire megosztó, sok botrányt generáló, ennyi zűrzavaros ügybe belekeveredő politikus ilyen sikereket szerintem Amerikában soha nem ért még el. Többször elmondták róla az első elnöksége alatt, hogy ő úgymond teflonpolitikus – ezt eredetileg Ronald Reganre találták ki a nyolcvanas években – , mert minden botrány lepereg róla. Nos, mára a „tripla teflon” a legmegfelelőbb jelző rá. Több tízmilliós nagyságrendű, megingathatatlan tábora van. Ilyennel senki nem rendelkezik Amerikában, egyik oldalon se. […] Azt láttuk, hogy az egészen extrém önbizalom ki tudott sugározni. Ezt hívják karizmának – bár nem szeretem ezt a szót olyan nagyon, de Trump valóban az a fajta karizmatikus politikus, aki elhiteti választók tömegeivel, hogy ha rá szavaznak, akkor minden csodálatos lesz. […] Másfelől Trump kezére játszott, hogy Biden négy éve nem volt sikeres gazdaságilag. Ez a világinflációs hullám bármelyik elnököt nagyon pofon vágta volna.
Trump a kampányban nem alig beszélt külpolitikáról, a győzelmi beszédben is legfeljebb másfél mondat volt. Jön az amerikai bezárkózás kora?
Csiki Varga Tamás: Egyelőre nem látom a stratégiai folyamatokban, hogy olyan mértékű izolacionizmus, tehát elszigetelődés és befelé fordulás következne, amitől sokan félnek. A Trump tanácsadói körében megjelenők, vagy azok a kutatóintézetek, akik mögötte vagy a republikánusok oldalán állnak, ott van, aki propagálja ezt nagyon lelkesen. De Amerika nem teheti meg, hogy teljes mértékben magára hagyja a világot. Kína a fejére nőtt eddig is, és a fejére fog nőni még jobban. […] Európát magára hagyása 2012 óta, az Obama-elnökség óta zajlik, és nyilván nem a mostani elnökségen fog megfordulni. […] Felfoghatjuk ezt úgy is, hogy kaptunk még egy lehetőséget, hogy összébb rántsuk a motyót, és a saját dolgainkat kicsit rendbe tegyük itt a kontinensen: védelmi költségvetés, haderők és egyebek.
Pintér Károly: Trump esetében az Izrael iránti elkötelezettség kőkemény, Kínát Trump következetesen nagy ellenszenvvel figyeli, és szerintem fölkészülhetünk egy újabb kereskedelmi háborús körre a keleti óriással szemben. Európa fontosságának a leértékelése ezzel együtt valószínűleg folytatódik.
Csiki Varga Tamás: Az amerikai nagystratégia két nagy kihívóban gondolkodik, illetve néhány kisebben. Kína az első számú és mindent elvisz, de ugyanígy megvan Oroszország is. Az amerikai szövetségi rendszer két pilléren áll: az egyik a transzatlanti pillér, tehát a NATO Európával, a másik pedig az ázsiai, csendes-óceáni, az ottani szövetségesekkel. Lehet a Trump fejében olyan gondolat, hogy ezt az európai pillért egy kicsit vigyék a hátukon az európaiak, de azért elengedni teljes mértékben nem jó ötlet, és Ukrajnát a busz alá lökni sem jó ötlet, mert a tanulságokat levonja a szövetségi rendszer másik pillére is. Mert arra emlékezni fog a Fülöp-szigetek is, illetve Japán, Dél-Korea, Tajvan is.
Trump könnyebben tárgyalhat majd Putyinnal?
Csiki Varga Tamás: Putyinnak annyival könnyebb lesz tárgyalni Trumppal, hogy Trump nyitott arra, hogy Ukrajna területet adjon át békéért cserébe. Más kérdés, hogy az ukránok ezzel kapcsolatban nem lesznek lelkesek.
Pintér Károly: Számomra a Putyin–Trump-kapcsolat rejtély. Trump vehemens Kína-ellenessége, és feltűnően nem hangoztatott Oroszország-ellenessége között ellentmondás feszül. Az előző Trump-érában megmutatkozott az amerikai külpolitika kétfejűsége és kéthangúsága. […] Régi orosz stratégia a NATO kohéziójának csökkentése és az Európai Unió kohéziójának gyengítése. Ebből a szempontból nekik azért egy Trump-elnökség nagyon-nagyon kapóra jön. Nem véletlen, hogy a NATO-val kapcsolatban mindig is az Oroszországgal határos államok voltak a legidegesebbek: a baltiak nyilvánvalóan, illetve Lengyelország. Tehát ebből a szempontból ha bármifajta amerikai – akárcsak retorikai – megnyilvánulás jön azzal kapcsolatban, hogy ők nem feltétlenül tartják a kölcsönös segítségnyújtást annyira nagy prioritásnak, az zene Putyin füleinek.
Összességében egy hanyatló vagy egy, a világpolitikai szerepét továbbra is őrző Egyesült Államokat látunk ma?
Pintér Károly: Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok relatív fontossága a világban több évtizede csökkenő tendenciát mutat. A 90-es években az Egyesült Államokat tekintették a világ egyetlen szuperhatalmának. Aztán ennek vége lett, amiben nyilván benne van a kudarcos iraki-afganisztáni háború, még jobban benne van Kína szuperhatalommá növekedése. Benne van az is szerintem, hogy mostanra egyértelművé vált, hogy az Egyesült Államok bármennyire is erős katonai hatalom, azért nem szeretné a katonai hatalmát túlságosan aktívan használni. Magyarán szólva az amerikai katonák élete sokkal drágább annál, hogy különböző regionális konfliktusokban őket ezerszámra feláldozzák. És ezt nyilvánvalóan a nemzetközi riválisok is pontosan látják.
Csiki Varga Tamás: Trump elnöksége nem ebbe az irányba mutat, de Amerikának is érdeke lenne, hogy Európa és az Egyesült Államok együtt képezzen súlyt Kínával szemben gazdaságilag, katonailag és más témákban is. […] Tény, hogy kihívók kóstolgatják az európai és a közel-keleti biztonsági architektúrát, és ha ebben Amerika nem vesz részt, akkor a posztamerikai világrend nagyon gyorsan eróziónak indulhat.
Olyan hangulatba került a Fidesz Trump győzelmétől, mintha itthon lett volna választás, amit megnyertek. Majdhogynem soha nem látott tűzijátékot kerekítettek a fátyolos őszi égboltra, ennek hiányában azonban akkora csűrdöngölés kezdődött, mint valami útszéli fogadóban éjféltájt, amikor bekiabálják, hogy ereszd el a hajamat. Ugyanakkor nem is ez volt a legérdekesebb és egyben leglehangolóbb az egészben, hanem a stílus.
Mert igaz ugyan, hogy a galeri legostobább és legbunkóbb tagjai nyilvánultak meg visszataszító módon, de mégis csak tükrözték ezek a hivatalos hangulatot, ami az, hogy mintha fékek és gátak szakadtak volna át – pedig eddig sem volt sok -, és fölbugyogott a jobboldali intellektuális fölény, meg pláne a morális, így megtalálták azt az egy embert, aki a közelükben volt, s akin mérhetetlen gyűlöletüket kiteljesíthették, s ő Pressman nagykövet.
Igaz, a farkasfalkához hasonlító és ellene irányuló ordítás azért nem túl meglepő, hiszen régóta közellenség ő, mert a mi kis fasisztáinkat rendszeresen szembesítette önmagukkal, ami nagyon bír fájni, s úgy érezték, Trump győzelmével eljött az idő, hogy mindent egyszerre bosszuljanak meg. A leggyönyörűbb és legvisszataszítóbb pedig az volt, hogy maga Bayer Zsolt szervezett „villámcsődületet” a nagykövetség elé, hogy a nagykövetet azonnali eltakarodásra bírják.
A dolgok azonban nem így működnek. Trump januárig még nem kapja meg a hivatalt, s nagy valószínűséggel akkor sem az lesz az első és legnagyobb gondja, hogy az itteni nagykövetet lecserélje, Pressman tehát jó ideig marad még, azonban a csürhe mintha kilövési engedélyt kapott volna rá, úgy csattogtatta a fogát azt híve, a nagykövetet már semmi nem védi, így a végén még elhangzik a hátsó sorokból, hogy könyörgöm, akasszuk fel.
Mint az új világrend eljöttének bizonysága. Mert szinte még be sem zárt egynéhány amerikai szavazókör, máris ez lett meghirdetve azzal a delíriummal, hogy ennek lényege az lesz, Trump dirigálja ezután a rendet a glóbuszon, de nem másként, mint oldalán Orbán Viktorral. Nem akarnánk előre kárörvendeni, de nagyon keserű lesz az ébredés, Európa sem fog mindezek után Orbánnak behódolni, pedig az álmok ezek. És olyanok is.
Egy Harris győzelmében reménykedő honpolgár sóhajtását hoznám ide, aki lemondóan annyit jegyzett meg a szalmahajú győzelme után, neki csak egy napig lesz rossz, Orbánnak azonban sokkal tovább, mert Trump eljövetele, s az, amit tudni lehet a terveiről, Magyarországnak lesz nagyon kiábrándító, amire utaló kósza jel, hogy a német autógyárak részvényei a győzelem hírére bezuhantak, s ha ez ide begyűrűzik, akkor az isten legyen irgalmas a magyar iparnak.
Bár nem tudható, Orbánt ez mennyire érdekli, az is lehet, semennyire. Mert neki sokkal fontosabb az az öt perc hírnév, amit ezzel megszerezhet, de egyelőre még fürdőzik benne, a csókosai meg ordítanak teljes erőből. Kiábrándító nem csak Harris veresége, hanem az erre adott magyar reakciók a fenti szellemben, amivel megint egyedül vagyunk mintegy hungarikumként a kerek, nagy világban. Viszont úgy is fogunk maradni...
Szerda reggel 23 havi mélypontra gyengült a forint: egy euróért 412, egy dollárért mintegy 383 forintot kellett adni. A dollár erősödött, a nyersolaj ára csökkent, a piac általában véve is láthatóan kedvezően fogadta Donald Trump győzelmét. Azt ugyan tudjuk, hogy a forint gyengélkedésének eleve vannak fundamentális alapjai, de még ennek tudatában is felmerül a kérdés: miért ez a komoly gyengülés az amerikai elnökválasztási fejlemények hatására. Trump győzelme várhatóan eleve magasabb kamatszintet is eredményez Amerikában és a világban, beleértve Magyarországot is – szögezte le Bod Péter Ákos. A közgazdászprofesszor szerint a forint mostani gyengülése is azt jelzi, hogy az egyébként is sérülékeny valutánkat csak kellően magas kamattal lehet stabilizálni, ami azonban pofont ad annak a növekedési álomnak, amelyet különböző „fontos beosztású férfiak” vázoltak fel.
„Meglehetősen logikus az, ami történt” – válaszolta a Hírklikknek a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke. Emlékeztetett rá, a két jelölt, a demokrata párti Kamala Harris és a republikánus Donald Trump gazdasági kérdésekben elfoglalt álláspontja markáns különbséget jelzett. Az egyik ilyen nagy eltérés az adók kérdésében van. Trump csökkenteni akarja a nagyvállalatok adóját, miközben Harris felemelte volna. Trump az adókiesést vámbevételekkel akarja ellensúlyozni („ami amúgy nem fog menni”), vele szemben Harris nem a büntető, hanem a kiegyensúlyozó, szelídebb vámpolitika híve. Trump az olajnagyvállalatoknak azt üzeni, hogy „drill baby, drill”, azaz fúrjatok csak, bővítsétek a termelést, én megadom az engedélyt, nem törődve a környezetvédelemmel, a demokraták ugyanakkor a környezetvédelem szempontjait szeme előtt tartva, nem ilyen engedékenyek. „A költségvetés-politikában is óriási a különbség a demokrata és a republikánus vonal között: az előbbi ’csak’ megnöveli a deficitet, az utóbbi azonban nagyon” – fogalmazott nem kis iróniával Bod Péter Ákos.
Mindezek alapján lehetett tudni, hogy milyen piaci folyamatok indulnak el Trump győzelmének a hírére – magyarázta. Logikus például az, hogy mérséklődik a nyersolaj ára, ha nyakló nélkül adják majd ki az olajfúrási engedélyeket. Miként az is logikus következmény, hogy ha megemelik majd a vámokat, akkor azzal lefojtják a kereskedelmet, ami egyben zavart okoz (mellékesen az Egyesült Államokban még inflációt is, „de az legyen az ő bajuk”). A vámemelést ugyan elsősorban Kínára vonatkoztatta Trump, de közben azért megfenyegette Európát is, amelynek jelentős külkereskedelmi többlete van az USA- val szemben. Egy ilyen vámemelés azonban nem jön jól az európai gazdaságnak, amelynek része a magyar is, „ez pedig roppant kellemetlen fordulat a számunkra is” – húzta alá. Úgy látja: mindez már benne van – benne is volt – a pakliban, nem véletlen, hogy romlik az általános gazdasági hangulat Európában; szemben az amerikaival, ahol éppen a nagyvállalati kör támogatta nagyon Trumpot...
Donald Trump győzelméből az Orbán-kormány akkor tudna igazán politikai tőkét kovácsolni hosszabb távon, ha a magyar gazdaságban ez kedvező változást hozna. Ennek azonban inkább az ellenkezője várható – vetítette előre Győri Lóránt geopolitikai elemző.
Orbán Viktor viszonylag nagy kockázatot vállalt azzal, hogy előre elkötelezte magát a republikánus elnökjelölt mellett. Politikai értelemben ezért rövid távon kifizetődő lehet számára, hogy Donald Trump nyert – értékelte az amerikai elnökválasztás eredményét magyar szempontból Győri Lóránt, a Political Capital geopolitikai elemzője. Csökkenni fog Magyarország diplomáciai elszigeteltsége – utalt Győri Lóránt arra, hogy emberi jogi ügyekben komoly feszültségek voltak az eddigi amerikai adminisztráció és az Orbán-kormány között. Erősen kérdéses viszont, hogy ez a fajta elszigeteltség az Európai Parlament többségével és a többi EU-tagállammal szemben is mérséklődik-e.
A geopolitikai elemző külön témaként foglalkozott az ukrajnai háborúval. Az uniós és a NATO-tagországok körében – Magyarország kivétel – jelenleg majdnem teljes konszenzus van arról, hogy Ukrajnát nemcsak pénzügyileg, hanem katonailag is támogatni kell az orosz agresszió ellen. Donald Trump politikája változást hozhat. Trump korábban megígérte, hogy hivatalba lépése után „24 órán belül” megteremti a békét, kiegyezik Oroszországgal. Ezt az ígéretét ugyan szinte biztosan nem tudja betartani, de az Egyesült Államok régi-új elnöke ebben támaszkodhat a magyar kormányra, az Orbán Viktor által képviselt úgynevezett békemisszióra...