AKADÉMIA DOLGOZÓK FÓRUMASzerző: AKADÉMIA DOLGOZÓK FÓRUMA2026.02.08.
10 pontban a NER-ről és a felsőoktatási keretszámokról
2026. január elején közzétették a hivatalos magyarországi állami finanszírozású felsőoktatási keretszámokat a 2026–2027-es tanévre. Magyarországon az Európai Unión belül a harmadik legalacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 25–34 éves korosztályban, holott a tudásintenzív gazdaság kiépítéséhez elengedhetetlen volna a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának növelése. Minél képzettebb egy társadalom, annál kisebb a munkanélküliség, annál biztosabb a dolgozók állása, és annál magasabbak a keresetek. A most közzétett keretszámok a korábbiakhoz hasonlóan nem ezt a tendenciát erősítik.
1. 2026 őszén létszámcsökkenés várható számos közkedvelt egyetemen az államilag finanszírozott hallgatók körében a tavaly felvettek számához képest – különösen a társadalomtudományi, a pedagógusképzési és a bölcsészeti területeken.
A kormányzati szereplőktől újra és újra lehet hallani a magyar innovációs potenciálról és a tudományos sikerek fontosságáról, de a lózungokkal szemben a felsőoktatásra idén sem jut érdemben több állami forrás és államilag finanszírozott férőhely, és vannak olyan egyetemek, ahol ezek jelentősen csökkenni fognak.
2. Az egyetemi férőhelycsökkentés egyik legnagyobb vesztesének az ott oktatott tudományterületek talán legtehetségesebb diákjait vonzó, a legmagasabb felvételi ponthatárokkal büszkélkedő, legnagyobb magyar egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem látszik. Az ELTE-re a tavaly nyáron felvettek számához képest a jelenlegi adatok szerint 877-tel kevesebb diákot vehetnek fel idén nyáron államilag finanszírozott helyre az elvonástól érintett képzési területeken. Az idei elvonás az ELTE-re tavaly felvettek kb. 8,5%-a lehet a keretszámok alapján.
Folytatódik tehát az ország egyik legjobb egyetemének kivéreztetése, amit egyesek úgy magyaráznak, hogy ez a büntetés azért, mert az ELTE eddig ellenállt az egyetem privatizálására/kekvásítására tett kormányzati kísérleteknek. Az ELTE-n kívül az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen, a Nyíregyházi Egyetemen, de több más egyetem több képzési területén is csökkentették a 2026–2027-es tanévre a keretszámokat a tavaly nyáron felvettek számához képest.
3. A 2025-ben felvett egyetemisták kb. 23%-a önköltséges formában kénytelen tanulni, mert a kormány sok területen nem biztosít elég állami finanszírozású helyet a továbbtanulóknak.
A szegényebb családból származó diákok egy része ezért teljesen kiszorul a felsőoktatásból; értelmezhető ösztöndíjak és a hallgatók számára is megfizethető lakhatás híján gyakran csak a kedvező anyagi helyzetből érkező diákok tudnak részt venni a hazai felsőoktatásban. Egyes területeken rendkívül magas a tandíjasok aránya: például a 2025 őszén jogi képzésre felvettek 75,4%-a, a gazdaságtudományi képzésre felvettek 40,5%-a önköltséges képzésben kezdte meg tanulmányait.
4. Szembeötlő, hogy leginkább a kritikus, gondolkodó, a közélet iránt érdeklődő állampolgárokat nevelő társadalomtudomány kerül ismét veszélybe a legtöbb egyetemen idén ősszel – noha ezek a képzések közkedveltek, a helyek betelnek, és jók a végzettek munkaerőpiaci esélyei.
Az állami finanszírozás idei csökkentése miatt újra bajba jut sok bölcsészet- és társadalomtudományi képzőhely. A 20 legnagyobb magyar egyetem közül 11-ben vehetnek fel idén nyáron (helyenként lényegesen) kevesebb diákot társadalomtudományi képzésekre, mint ahányat tavaly felvettek. Hét-hét egyetemen a bölcsészettudományi, illetve pedagógusképzésre kerülhetnek be idén kevesebben államilag finanszírozott helyre, mint ahányan tavaly ősszel kezdtek el ott tanulni. Főleg a sok betöltetlen középiskolai szaktanári hely láttán érthetetlen az a tendencia, hogy népszerű egyetemeken csökkentik a pedagógusképzési keretszámokat.
De 2026-ban sem csak vesztesei vannak a kormány felsőoktatás-politikájának:
5. Számos egyetemen például a pedagógusképzési állami finanszírozású helyek keretszámai is érintetlenek maradtak a tavalyihoz képest, olyan intézményekben, ahol esetenként évek óta nem tudják kitölteni a keretet sem a pedagógusképzési, sem egyes más területeken.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen például idén is több mint kétszer akkora a keret, mint ahány diákot tavaly felvettek állami finanszírozású képzésekre. Vannak olyan egyetemek, ahol még a máshol kivéreztetésre ítélt bölcsészettudományokat is bőségesen finanszíroznák – ha volna annyi oda jelentkező diák, mint amennyit az egyetem a keretszámok alapján felvehetne. A Debreceni Egyetemen idén a bölcsészettudományi képzésekre 14%-kal, pedagógusképzésre pedig 70%-kal több helyet hirdettek meg, mint ahány diákot tavaly felvettek. A Pécsi Tudományegyetemen is hasonlóak az arányok ezen a két területen.
A Széchenyi István Egyetemen tavaly csak a társadalomtudományok területén tudták betölteni a keretet, de idén éppen annak a területnek a finanszírozását csökkentik. Itt tavaly pedagógusképzésre 66%-kal több, agrárképzésre 149%-kal több, de az informatikai vagy műszaki területekre is 30–35%-al több helyet hirdettek meg, mint ahány hallgatót végül valóban felvettek.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tavaly sem államtudományi, sem bölcsészeti, sem pedagógusképzési, sem műszaki területeken nem töltötték be a keretszámot, 18–33%-kal nagyobb volt a keret, mint ahány hallgatót fel tudtak venni. 2026–2027-ben az NKE még több hellyel gazdálkodhat majd, de kérdéses, hogy ezeket fel tudják-e tölteni hallgatókkal – annak ellenére, hogy a kormány számos anyagi ösztönzővel, kollégiumi férőhelyekkel, magas ösztöndíjjal az NKE-t kívánja a NER-kompatibilis pedagógusképzés egyik központjává fejleszteni.
Az Óbudai Egyetemen 2026 őszére szinte az összes területre több államilag finanszírozott helyet hirdettek meg, mint ahány hallgatót tavaly (önköltséges és állami finanszírozású helyre összesen) felvettek – itt is kérdéses, hogy fel tudják-e tölteni nyáron a helyeket.
Az ország egyik legnagyobb presztízsű egyetemén, a Semmelweis Egyetemen az államilag finanszírozott keret nem változott: tavaly és idén is 2876 helyet hirdettek meg, ami 43%-kal több, mint ahány államilag finanszírozott hallgatót tavaly végül felvettek. A Semmelweis Egyetemen egyébként 2020 óta nem vettek fel olyan kevés magyar diákot államilag finanszírozott képzésekre, mint tavaly – a hallgatók nem elhanyagolható része külföldi diák, akik az idegen nyelvű, önköltséges orvostudományi képzésekben tanulnak.
6. Egyetlen nagy magyar tudományegyetem sem tudta kitölteni a tavaly szeptemberben indult tanévben a természettudományos képzés államilag finanszírozott keretszámait. Tavaly országosan a kb. 58000 állami finanszírozású alap- vagy osztatlan képzést kezdő hallgató közül 1481-en választottak természettudományos szakot.
Ennek több oka lehet, és ez rá is mutat a magyar oktatás- és tudománypolitika csődjére: a középiskolai természettudományos oktatásban tapasztalt pedagógus- és forráshiány az oktatás minőségének rovására megy, ezért kevesen választják ezeket a szakokat a felsőoktatásban, valamint a fiatal kutatók lehetőségei Magyarországon továbbra is bizonytalanok, ezért a tehetséges diákok sokszor külföldre mennek egyetemre.
Szomorú igazság, de emiatt a természettudományos képzés államilag finanszírozott keretszámainak növelése sem vezethet a természettudományok magyarországi expanziójához.
7. Tavaly a legnagyobb 20 magyar egyetem közül 13 kevesebb diákot vett fel állami finanszírozással, mint amennyit az előzetesen megállapított keretszám lehetővé tett volna. Az állami finanszírozású keret mintegy 13%-a maradt betöltetlen.
A kihasználatlanul maradt államilag finanszírozott helyeknek számos oka lehet: nem azokra a területekre oszt az állam keretet, ahol a diákok tanulni szeretnének, nem jelentkezik elég megfelelő felkészültségű diák, vagy a minisztérium alá tartozó Oktatási Hivatal úgy állapítja meg a ponthatárokat, hogy végül mégiscsak a tervezettnél kevesebb diák kerülhet be államilag finanszírozott képzésekre. Mivel átláthatatlan a rendszer, a felsőoktatási szereplők pedig nagyrészt hallgatnak, a valós okok homályban maradnak.
8. A NER-ben más területeken is bevált ez a recept: a szakmai szereplőket azzal hallgattatják el és félemlítik meg, hogy átláthatatlan és szakmaiatlan mechanizmusok alapján hozott kormányzati döntések lebegnek állandóan Damoklész kardjaként felettük.
Az egyetemek számára az önkényesen visszatartott vagy osztogatott minisztériumi források és egyetemi férőhelyek, az átláthatatlan módszerek a felvételi ponthatárok megállapításában hatalmas zsarolási potenciált jelentenek. Ez vezetett ahhoz, hogy a legtöbb egyetem beleegyezett saját privatizálásába, vagy ahhoz, hogy 2025 nyarán az ELTE szenátusa nagyobb felháborodás nélkül, nagy többséggel fogadta el azokat az intézkedéseket, amelyekkel akaratuk ellenére kényszerítették az ELTE kötelékébe az MTA-tól elszakított kutatóhálózatból is kitaszított kutatóközpontok közel 1200 gazdaság-, nyelv-, bölcsészet- és társadalomtudományi kutató és kutatástámogató dolgozóját. Ezzel már rövidtávon veszélybe került az ELTE új és régi dolgozóinak anyagi biztonsága és állása, hiszen a jelenlegi kormány már a jövő évtől nem ígér semmilyen finanszírozást annak az 1200 új ELTE-dolgozónak, akiknek a fizetését az ELTE-nek juttatott állami finanszírozásból kell majd kigazdálkodni.
9. A fiatal, kezdő kutatók számára sem az egyetemeken, sem az MTA-tól elszakított kutatóhálózatban nincsenek Magyarországon hosszú távon kiszámítható és tisztességesen megfizetett állások.
Sokan már ezért is külföldi egyetemen kezdik meg tanulmányaikat vagy a doktori képzést, de az sem segít, hogy az elmúlt két évben úgy alakították át a hazai kutatásfinanszírozási rendszert, hogy nagyon kis arányban kaphatnak támogatást fiatal posztdoktori kutatók projektjei. Ha tapasztalt kutatók néhány éves kutatási programjaiba be is kerülnek fiatalok, legtöbbjük számára utána már nincs tisztességesen megfizetett, önálló kutatást lehetővé tevő állás a magyarországi egyetemeken, kutatóintézetekben.
10. Amíg az oktatás- és tudománypolitika megfélemlítésre épül, és figyelmen kívül hagyja az ország, a tudomány és az ezekért dolgozók hosszú távú érdekeit, miközben hatalompolitikai szempontok alapján osztja újra évente a lapokat (és az egyetemi férőhelyeket), addig nem várható, hogy a felsőoktatás és a tudományos kutatás területén szakmai megfontolásokon és az érintettekkel folytatott konzultációkon alapuló, a fiatalok és az őket tanító kutatók igényeinek megfelelő, helytálló szakpolitikai döntések szülessenek.
Amíg a megfélemlített felsőoktatási és tudományos vezetők nagy része egyéni háttéralkukkal, visszás kompromisszumok vállalásával próbálja évről évre megvédeni az egyetemek állami finanszírozású férőhelyeinek számát, saját és beosztottjai állását (az általában lehangoló fizetésekkel együtt) vagy a kutatóhelyek autonómiájának megmaradt morzsáit, addig nem lesz látható javulás a felsőoktatás és a tudomány területén. Ez csak ágazati összefogással és közös érdekvédelemmel lehetséges...
• Kultúrtáj podcast 
