ELÉGEDETTEN RÖFÖG, ÉS HAZUDOZIK TOVÁBB A PUSKAPOROS HORDÓ TETEJÉN ÜLVE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2016.09.16.

A harcoslábú katasztrófa-, árvíz- és határvédő- felvételről kampányolta végig a szokásos péntek reggeli rádióinterjúját, ugyanis időközben eltrappolt Pozsonyba az informális EU-csúcsra, ezért már tegnap felvették az óbégatását. Az elmúlt hat év tükrében abban egyfelől semmi meglepő nincs, hogy eme országban, ahol a pórnép zöme soha, vagy időtlen idők óta nem látott menekülteket, a kormányzás helyét átvette a frászkeltés, illetve a démonokkal való vélt és valós pszichológiai küzdelem. Másfelől nem tudom megszokni ezt a kappanhangot és azt, amit gazdája abba belecsomagol hétről-hétre.

Hogy önmagában mekkora katasztrófa az, hogy az egész életünk már semmi másról nem szól hosszú hónapok óta, mint erről a lázasan tömény riogatásról, az rövid- és hosszútávú nyomorúságunkban egyaránt megmutatkozik. Még ha sokan nem is tudnak róla, vagy nem érdekli őket. Mert ugyanis.

Nem babra megy a játék – énekelte Orbán Viktor árvízvédő miniszterelnök, aki a migrációs válság nemzeti hatáskörbe helyezése mellett kampányolt és eköré szervezte eszméjének futását, midőn szemrehányást tett az Európai Uniónak, amiért közös megoldást ígért tavaly, amiből nem lett semmi. Szerencsére azonban Magyarország a kerítéssel megoldotta a kérdést. A kvótanépszavazásról úgy vélekedett, hogy az nem egy absztrakt, elvont kérdés, hanem rögvalóság: ha ide betelepíti Brüsszel a migránsokat, akkor pénzt kell adni nekik és minden magyar ember a saját bőrén fogja érezni, ha ezeket itt szétosztogatják nekünk.

Mindazonáltal – ó, anyám, borogass – Európa egy fantasztikus hely, nem véletlenül vagyunk szerelmesek bele, nem kellene egy rossz migrációs politikával tönkretenni. És igen, meg lehet állítani a migrációs, fegyvertelen tömeget katonai eszközökkel a határon. És milyen közjogi következményei lehetnek a sikeres (sikertelen) kamureferendumnak? Mindent a maga idejében – így válaszolt Orbán, aki természetesen már látja, hogy merre az arra, de erről még nem akart beszélni. Most az a fontos, hogy nagy egyetértést kell létrehozni a migrációs krízis ügyében.

Már tegnap is kiborultam, amikor a kormányinfó-felelős benyögte, hogy halvány fogalmuk nincs, mit jelent majd, ha a nemek érvényesen győznek október 2-án, de ez ebben a formában még annál is rosszabb, mint amennyire már így is. Tehát lassan fél éve dübörögtetik a gyűlölet gépezetét, tapétázzák az országot uszítókékre, beszéltetik a félanalfabéta Kósáikat, Németh Szilárdjaikat a mindmeghalunk evidenciáiról, a kormánymédiát belefullasztották a hazug, de legalább kurvadrága hirdetéseikbe, és két héttel a népszavazás előtt elismerik, hogy valójában nem tudják, mire égetnek el tizenmilliárdokat. Orbán Viktor és kormánya úgy kér széleskörű népi felhatalmazást, hogy nem hajlandó elárulni, hogy miért kéri és mire kéri. Ki néz hülyének kit, drága véreim a rettegésben?...

ITT OLVASHATÓ

NOSZA MUNKANÉLKÜLI, ÜGESS SZAVAZNI, NE KOCKÁZTASS, A PÉNZED MÚLIK RAJTA

24 HU - POSZT ITT BLOG
Szerző: Karafiáth Orsolya
2016.09.16.


Hatalmas érzés arra hazajönni egy hosszabb utazásról, hogy a határt átlépve rögvest egy plakát látványa szaggatja a retinámat. Ne kockáztassunk!

Te jó ég, én nagy parás vagyok, mi van már megint?

Lejjebb fut megrevolverezett tekintetem, ja, hogy csak annyi van, szavazzak nemmel?

Hú, de ócska. Ez volt a legelső érzésem. Meg hogy hú, de olcsó. Aztán meg rögvest megszaladtak a gondolataim, amiket már nem tudnék szép szavakkal körbeírni. Azt hittem, a populizmusnak, amiképp csúcsa, úgy legalja is van, hogy a „tudta” plakátokkal valahogy eljutottak a mélyére. De nem. Miután a magyar embert kellően ráhergelték a problémára, miután a gyűlölet már tombol, más hang kellett, ez világos. Miután kiderült, a kellemetlen kék plakátok üzenetét bezabálták a haverok, és tombol a migránsellenesség a baráti táborban, meg kell célozni azokat, akiket nem ért el a tiszta beszéd.

Persze a már hosszú ideje tartó gyűlöletkampány nálunk termékeny talajra hullott. Nem véletlen, hogy egy pár napja megjelent videó tanulsága szerint még a legeldugottabb faluban is a terroristáktól rettegnek.

Nemrég magam is egy apró helyen voltam vendégségben. Reggel kábán kelek, botorkálok le kávéért. Ismerősöm nagymamája már túljutott a közszolgálati híradón, és a jó reggelt után rögvest belecsap a lecsóba. Hogy „szörnyűek ezek a migránsok, Orsikám, jobb, ha nem közlekedsz egyedül, mert azonmód lecsapnak rád.”

Még nem volt vérnyomásom, de azért tartottam a frontot:

„Tetszett már látni migránst, Kati néni?” „Hát, nem is tudom – jött a válasz – a múltkor az állomásnál mintha ott gyülekeztek volna.”

Na, tudni kell, hogy erre a helyre a madár is alig jár, nem ismerkedni mentem én sem, annyira nincs ott senki. Persze nem vitatkozunk idősebb nénivel, főleg, ha a házában lakunk, maradtam a kávémnál. Akkor már átsasszézott Marika néni is, hogy így meg úgy, nem mer kimenni a fészerhez, mert migránsot orront a bokorban. Próbáltam a normalitás talaján tartani a diskurzust, és megkérdeztem, hogyan fognak szavazni.

Na, erre szabadult csak el igazán a pokol...

ITT OLVASHATÓ

INTERNETES PÁRTVÁLASZTÓ

MAGYAR NARANCS - LIBERÁLIS SZEMMEL - REPUBLIKON BLOG
Szerző: Mikecz Dávid
2016.09.16.

Így lehet értelmesen nevelni az állampolgárokat.

Múlt pénteken került fel a Republikon Intézet honlapjára az a kvíz, amely játékos formában segít tájékozódni a népszavazási kérdésre adható válaszokról, pozíciókról (igen, nem, érvénytelen, bojkott). Hasonló alkalmazások (angolul voting advice application) korábban is jelentek meg Magyarországon, ilyen volt intézetünknek a 2014-es országgyűlési és a fővárosi önkormányzati választásokra készült pártválasztó alkalmazása. Ezeknek a teszteknek, kvízeknek a lényege, hogy a különböző politikai értékekre és szakpolitikákra vonatkozó kérdések alapján felállítanak egy politikai preferencia-sorrendet. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy az alkalmazás megmutatja, hogy melyik párthoz vagy népszavazási kérdéshez áll közel a felhasználó. Fontos, hogy ezeknek az alkalmazásoknak az elsődleges feladata nem az, hogy a választó helyett döntsenek az adott szituációban. A cél, hogy az alkalmazást használó minél több információhoz jusson a jelöltek, politikai pártok pozícióiról. Előfordulhat természetesen, hogy olyan eredményt ad az adott pártválasztó vagy népszavazási kvíz, amit nem várt volna a határozott politikai preferenciával rendelkező felhasználó. Ebben az esetben a nem várt eredmény is arra készteti, hogy újragondolja álláspontját, reflektáljon arra az illető. A szavazási tanácsadó alkalmazások tehát végső soron tudatosságra kívánják ösztönözni az állampolgárokat.

A választói tanácsadó alkalmazások különösen népszerűek Hollandiában. A StemWijzer szolgáltatást 1989-ben fejlesztette ki az aktív állampolgársági nevelésért felelős holland állami intézmény. A StemWijzer az első időszakban papíron vagy hajlékony lemezen volt elérhető, majd 1994-ben már egy számítógépes program működtette az alkalmazást, végül 1998-ban jelent meg az internetes verzió. A StemWijzer hollandiai népszerűségét mutatja, hogy a 2012-es választások előtt 4,85 millióan használták. Hasonlóan sikeres Németországban a Wahl-o-Mat, amelyet 2002-ben hoztak létre és a 2005-ös választások során 5,1 millióan használtak. A német változatot elsősorban a fiatal választók bevonására használják, és ez a célcsoport részt is vesz az éppen aktuális kérdések megfogalmazásában. Akárcsak Hollandiában, Németországban is egy független állami szerv, a Bundeszentrale für politische Bildung szervezi a választói tanácsadó alkalmazást...

 

ITT OLVASHATÓ

KÖZELEG AZ IGAZSÁG ÓRÁJA SVÁJC ÉS AZ EU VISZONYÁBAN

ÁTLÁTSZÓ - PC BLOG
Szerző: pcblog
2016.09.16.

Egy brexit sosem jön megfelelő időben, de svájci szemszögből nézve ennél rosszabb időzítés nem létezik. A 2014-ben tartott svájci népszavazás 2017 februárjáig adott időt a az EU és Svájc közötti kétoldalú szerződések bevándorlást érintő újra tárgyalására, de a brit népszavazás eredménye felettébb kellemetlen helyzet elé állította Svájcot. Az alábbiakban vendégszerzőnk, KORDA CSABA rövid áttekintést nyújt arról, miként jutott az alpesi ország ebbe a helyzetbe és hogy a brit népszavazás hogyan befolyásolja sorsának alakulását.

Az EU és Svájc különleges viszonya

A második világháborút követően Svájc az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) mellett tette le a voksát, ez a szervezet azonban alulmaradt az EU elődjével, az Európai Gazdasági Közösséggel folytatott versengésben. Svájc ennek következtében 1972-től fokozatosan kétoldalú szerződések keretében közeledett az EU-hoz, aminek végpontját sokan egy jövőbeni csatlakozásban látták. Ez végül nem következett be, a svájci polgárok a csatlakozást 1992-ben emlékezetes népszavazáson utasították el. A fenyegető gazdasági elszigetelődést Svájc úgy előzte meg, hogy 1999-től számos kétoldalú szerződésben integrálta gazdaságát az EU közös piacába, míg politikai függetlenségét nagymértékben megtartotta.

Az EU és Svájc gazdasági kapcsolatait szabályozó kétoldalú szerződések alapmotívuma, hogy bármelyikük felmondása valamennyi kétoldalú szerződés automatikus megszűnését vonja maga után. Ezzel az EU azt kívánta biztosítani, hogy Svájc a későbbiekben ne mazsolázhasson a jogok és kötelezettségek között az aktuális érdekeinek függvényében. Így kapott Svájc szinte teljes hozzáférést a közös piachoz, míg a letelepedés és munkavállalás szabadságát legfeljebb 2014-ig jogosult volt korlátozni.

Ma Svájcban széles az egyetértés abban, hogy a kétoldalú szerződések képezték a svájci modell világviszonylatban is egyedülálló sikerének egyik döntő elemét, és egyben Svájc jövőbeni boldogulását is alapvetően befolyásolják. Tekintettel arra, hogy jelenleg Svájc exportjának 54%-a irányul az EU-ba és importjának 73%-a érkezik onnan, könnyen belátható, hogy Svájc elemi érdeke az EU közös piacához való feltétlen hozzáférés. Ezen túl a magas hozzáadott értéket produkáló svájci gazdaság alappillérét kepézik a magasan képzett külföldi munkavállalók, akik nélkül a svájci gazdaság működése ma már nem képzelhető el...

ITT OLVASHATÓ

WÉBER ANIKÓ: AZ OSZTÁLY VESZTESE CÍMŰ KÖNYVÉRŐL

OSZTÁLYFŐNÖKÖK ORSZÁGOS SZAKMAI EGYESÜLETÉNEK BLOGJA
Szerző: OFOE
2016.09.15.


Szerinted milyen érzés az osztály vesztesének lenni? És milyen lehet mást megalázni, aztán némán sunnyogni a padban? Miért bántjuk egymást? Muszáj hatalmi harcok színtereként elfogadnunk az iskolát, vagy tehetünk érte valami? Naná, hogy tehetünk! Sőt, kutya kötelességünk! Különösen, hogy ebbe a világba küldjük be minden nap a gyermekünket.

A napköziben legalább annyira nehéz a diákok élete, mint egy oázis nélküli sivatagban vagy egy középkori csatatéren. Délután egy és négy óra között a legerősebben korog a gyomor, a legmelegebben süt a nap, mindenki fáradt és szeretne már hazamenni. Mégsem lehet. Nem csoda, hogy felbukkannak a konfliktusok és védekezni kell. Van, aki bohóckodik, más hazudik, üt vagy elfut, álmodozik. Ki mit választ? Wéber Anikó Az osztály vesztese című könyvében kiderül.

A Pagony Kiadónál megjelent könyv középpontjában az ötödik a osztály áll. A 24 diáknak ugyanúgy telnek az iskolai mindennapok, mint bármelyik másik tanulónak. Irodalomórán olvassák a János vitézt, történelemből tanulnak az őskorról és az ókori görög istenekről, a napköziben pedig sorban állnak a menzán az ebédért, fociznak és kapnak egy közös házi feladatot: elkészítik Kukorica Jancsi Facebook-oldalát. Versidézetek, rajzokat töltenek fel, míg egy hétfő éjszaka a posztok között különös fotó jelenik meg. Egy megkötözött minion maszkos alak, háta mögött a falon a felirattal: Az osztály vesztese. Vajon ki tette és miért? És ki van a maszk alatt?

Másnap az osztályfőnök és az igazgatóság tombol, a diákok pedig gyanakodva méregetik egymást. Gyanúsítottnak lenni nem valami jó, de áldozatnak lenni még rosszabb. A fejezetek során 10 gyereket ismerünk meg közelebbről, miközben velük izguljuk végig ugyanazt a keddi napot. Mindenki másképp védekezik: verekszik, elbújik, meséket és vicceket talál ki, aszerint, hogy milyen világot épít és képzel maga köré. Szerda reggelre pedig az is kiderül, kinek kell bocsánatot kérnie egy egész hadseregnyi felnőtt és gyerek előtt.

Az iskolai bántalmazás mára – kár áltatni magunkat – teljesen hétköznapi esemény Magyarországon. Ez pedig egy merész és érzékeny bullying könyv pont annak a 11-18 éves korosztálynak, akik előtt a téma gyakran kimondhatatlan, tabusított. Pedig mindannyian ebben a világban élünk, és rajtunk is múlik, hogy lesz-e változás...

ITT OLVASHATÓ

DÖNTÖTT A NAIH : NYÍLVÁNOSSÁGRA KELL HOZNI MINDEN KEHI-JELENTÉST

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Sepsi Tibor – M. Tóth Balázs

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal a közpénzek felhasználását, a közfeladatok hatékony, gazdaságos és eredményes ellátását vizsgáló és javaslatokat megfogalmazó ellenőrzési és tanácsadó szerv.

De ma még titok, hogy amikor ezt a feladatot ellátja, akkor milyen javaslatokat fogalmaz meg.

Az Adatvédelmi Hatóság viszont az atlatszo.hu panasza alapján felszólította a KEHI-t a jelentései nyilvánosságra hozatalára. 

Előzmények
Győzelem az Alkotmánybíróságon: perelhető a KEHI a jelentéseiért
Elkészült a KEHI norvégjelentése, jöhetnek a koncepciós perek
Nemzetközi szerződések zárják ki a KEHI vizsgálatát a Norvég Civil Alap ellen
A MIÉP tagja és képviselőjelöltje volt a KEHI norvégügyi főnyomozója
Százmilliókért bérelt irodát egy offshore cégtől a KEHI
Itt a KEHI jelentése: kamu pályázatokkal nyertek állami földeket a Hortobágyon
MagyarLeaks: Kehi-jelentés az Operaház korrupciógyanús ügyeiről
KEHI-vizsgálat a milliárdos filmtámogatásokról: itt a vezetői összefoglaló

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal az a szerv, amely kapcsán még azt is az Alkotmánybíróságnak kellett kimondania ebben az évben, hogy az általa készített jelentéseket ő maga kezeli. Igen, egy perben azt állították, és a Fővárosi Ítélőtábla ezzel egyet is értett, hogy mivel a jelentéseket tőlük is megrendelik, ezért azokat ők csak elkészítik, de nem ők kezelik. Ez azért fontos, mert bármilyen adatot csak az adatkezelőtől kell kérni.

Ezt a kérdést tette helyre az AB, kimondva, hogy a közérdekű adatok kezelése kapcsán az adatkezelés célja – amit a jelentés megrendelője határoz meg – jogilag nem bír jelentőséggel. Így nem az lesz az adatkezelő, aki az adatkezelés célját meghatározza, még akkor sem, ha a KEHI az ellenőrzéseit valóban a kormány megrendelésére végzi. Mi kérünk elnézést, hogy erről kell írnunk, de ilyen viták folynak a bírósági tárgyalótermekben és az Alkotmánybíróság előtt is.

Az idézett határozatában azt is megerősítette az AB a korábbi gyakorlatával összhangban, hogy alkotmányellenes a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megtagadása pusztán arra hivatkozással, hogy az igényelt közérdekű adatok döntés megalapozását szolgálják. A megtagadás jogszerűségéhez az adatokat kezelő szervnek kell bizonyítania, hogy a kért adatok

1. konkrét döntés meghozatalát szolgálják,
2. mindegyike érdemi kapcsolatban áll a közérdekű adatot kezelő szerv feladat- és hatáskörével,
3. kiadása valóban befolyásolná az adatkezelő döntésének meghozatalát, vagy meghiúsítaná a döntés hatékony végrehajtását vagy ellehetetlenítené az illetéktelen befolyástól mentes, független, hatékony köztisztviselői munkát.

Ilyen előzmények után kértük ki ez év áprilisában a 2013. január 1-jét követően készült jelentések listáját, amit meg is kaptunk. Ez alapján 2010 előtti és utáni ügyek vizsgálatai iránt egyaránt érdeklődve kiválasztottunk huszonkilenc jelentést a hetvennégy közül.

Jellemzően így járunk el: először listát kérünk, hogy ne terheljük fölöslegesen az adatgazdát olyan iratok másolásával, ami számunkra eleve kevésbé tűnik érdekesnek...

ITT OLVASHATÓ

HACSEK ÉS A BOBSZÁNKÓ

HUPPA BLOG
Szerző: Szele Tamás
2016.09.16.

– Jónapot Hacsek, hol volt, hogy hála Istennek nem láttam egy hete?
– Bobozni voltam, Sajókám bobozni.
– Jó is az, Hacsek, csak bírja cérnával.
– Milyen cérnával?
– Amit összeboboz. Aztán kiboboz.
– Maga olyan hülye, mint egy frissen képzett közbeszerzésügyi szakújságíró a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről! A bob nem egy csomó, hanem egy szórakozás.
– Ha maga mondja… és hogy bobozta ki magát?
– Maga tényleg nem tudja, hogy a bob egy szánkó? Az ember beleül, és már száguld is lefelé, szélsebesen!
– Hacsek, maga szeptemberben ment szánkózni? Hol talált havat?
– Sajókám, nem kell hó, kereke van a szánkónak és egy hosszú vályúban fut. Különben, ha nagyon tudni akarja, Berettyóújfaluban voltam.
– Azt értem, hogy nem kell hó, mert ilyenkor nincs is. De ott hegy sincs!
– Az sem kell. Motorja is van a bobnak. Az hajtja, vízszintesen, a pályán.
– Kezdem érteni. Maga elment szeptemberben szánkózni, a szánkónak kereke van, motorja és áramszedője, valamint a tökvízszintes hegyoldalon száguld egy vályúban, jól látom a dolgot?
– Pontosan.
– És mondja, ha kiszedik a vályúból, akkor dodzsem? Mert így én is boboztam már gyermekkoromban a Vidám Parkban.
– Nem dodzsem, hanem a maga kedves nénikéje, annak is kereke van és áramszedője!
– Az a hetvenhatos troli.
– Na látja, az a maga nénikéje, pontosan.
– Nem, az én nénikém a hetvennyolcas. És mennyibe került ez a bobpálya?
– Félmilliárd forintba, de még nem adták át, engem is csak protekcióval engedtek be.
– Ugyan, maga még az országos körözési listára is protekcióval kerülne fel. Kit ismer maga ott?
– Ott senkit, de az unokahúgom gépírónő a Matolcsynál.
– A Matolcsynál? Nála most sok gépírónő megfordul… és milyen főnök?
– Kiváló, csak picit háklis. Nem szereti a nyolcas számot. Meg állandóan jógázik az India-szakértővel.
– Az nagyon egészséges, kérem. Csak össze ne bobozza a lábait, mert akkor örökké úgy marad, lótuszülésben.
– Hagyjuk ezt, ma tízmilliószoros nap van az MNB-ben.
– Az mi?
– A sikkasztási szorzó.
– Ja, értem. Hagyjuk, tényleg. Mondja viszont, maga tudta?
– Mit?
– Ja, úgy könnyű…
– Értem már, maga a népszavazásra gondol!
– Nem fogja elhinni, mennyire meglepődtem, meghatódtam, mikor a miniszterelnöki hivatal levelet küldött nekem, ide, a Lótetem utca 32/b-be, félemelet, gang. Álltam, könnyeztem, a torkomat és a szememet marta a kesernyés füst…
– Milyen füst?
– A levél füstje.
– Maga elégette?
– El. Nem akartam a vécét eldugaszolni vele.
– Ezek szerint maga igennel szavaz?
– Is.
– Hogyhogy is?
– Vagy érvénytelenül, vagy sehogy, de mindezt egyszerre.
– Hogy érti?...

ITT OLVASHATÓ

ELEGEM VAN! MATOLCSY TAKARODJ!

ELEGEM VAN BLOG
Szerző: Elegem Van
2016.09.14.

A jó Kliment Vorosilov marsallról jegyeztek fel egy érdekes történetet. Ez a derék komcsi vezette a háború után Budapesten a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, melyben bár formailag részt vettek az amcsik, angolok, valójában a ruszki ukázok végrehajtására szolgált. A mi Klimentünk a megszállók fáradságos munkáját végezte a Moszkvában kiadott tervszámok szerint. Kivégzések, kínzások, málenkij robot túraszervezés stb. Szabadidős tevékenységként pedig nagy tisztelője volt a szép nemnek. Gálánsan udvarolt az akkor 64 éves marsall: villa, vacsorák, bonbonok, virágcsokrok a kiszemelt hölgynek, senki sem számolta a költségeket. Miért is tette volna, mikor a nagyszerű bonviván hozzácsapta ezeket a számlákat a magyar háborús jóvátétel költségeihez. Tehát a végsőkig kizsigerelt magyar nép fizette az ótvar komcsi kurvázását. Azt hittük eddig, hogy erre csak a mocskos megszállók képesek, aztán kiderül, hogy a nagyon demokratikus, keresztény, polgári politikusok is.

Igen, a Matolcsyról van szó. Matolcsy egyszerűen alkalmatlan az MNB elnöki feladatainak ellátására. Bizonyos jelző nélküli demokráciákban egy politikus, vezető köztisztviselő élete nyitott könyv választóinak. A magánszektorban sem ismeretlen az ilyesmi arrafelé, Steve Jobsnak a rákjáról és a kezeléseiről a részvényeseket folyamatosan tájékoztatnia kellett. Az illiberális demokráciákban viszont ez elképzelhetetlen. Nálunk, ha egy vezető köztisztviselő olyan betegségben szenved, amely gátolja őt hivatala ellátásában, azt a közösség nem tudhatja meg. Így Matolcsyról sem tudhatja a pórnép, hogy milyen betegséggel kezelik. Ilyen emberre bízni a magyar pénzügyek irányítását óriási kockázat, ám a valóság elől menekülő Viktort ez nem érdekli. (Amilyen összefüggéstelen zagyvaságot lökött le Kötcsén, talán valaki felfigyelt Gyuri mentális labilitására.) Aztán kiderül erről az alakról, hogy iszonyatos mennyiségű közpénzt herdál el, amellyel megkárosítja a magyar embereket. De kit érdekel, végülis a mi közös pénzünk. Harmadik lépésben nyilvánosságot kap, hogy a közpénzek egy kifejezhetetlenül nagy aránya saját rokonságánál landol. 'Oszt akkor mi van? Nekik jár, hiszen Huba vezér leszármazottjának előjogai vannak. A krónikák szerint a hős ős beszélte rá Árpád apánkat az itteni letelepedésre, akkor meg mit pofáznak a khocogányt, bhuzogányt árulók leszármazottai.

És most a non plus ultra. Kiderül, hogy metreszét közpénzből fizeti. Sőt, még annak családját is! Na, ne! Ez már valami olyan kategória, amelyhez képest a bányászbéka a Csomolungmán érezheti magát...

ITT OLVASHATÓ

MIÉRT VAGYUNK LÚZEREK?

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.09.16.

Mióta ez a maffia irányítja az országot, a demokratikus oldal folyamatosan vesztésben van.
Ennyire lúzerek lennénk?
Vagy esetleg valami alapvető kérdésben nincs igazunk, a nép mégsem a demokráciára vágyik?
Ennek ellentmond, hogy még soha nem találkoztam olyan Orbán-hívővel, aki ne tartotta volna magát velejéig demokratának, és ha itt megállunk a vizsgálattal, akkor bizony nézegethetünk bambán, mint liba a Márton-napi étlapra.
Aztán azon gondolkodtam el, hogy hibás az érvelésünk, mikor a fékek és ellensúlyok hiányáról, Orbánista ellenforradalomról beszélünk?
Azt hiszem, nem, hiszen a demokrácia elmélete meglehetősen kimunkált, jóllehet természetesen sokan sokféleképpen írják körül mibenlétét, ebből aztán néha tréfás eredmények születnek.
Például Orbán rendszerét nem tekintik diktatúrának azért, merthogy a demokratikus intézményrendszer névleg létezik.
Természetesen létezik, csak éppen nem tölti be funkcióját.
Mintha egy tevét állítanának rajthoz az epsomi derbin egy telivér helyett, mintha egy vak töltené be a figyelő-matróz posztját a vitorlás árbockosarában - a poszt betöltött, csak éppen funkcionálisan alkalmatlan arra, amiért létrehozták.
Mégis azt hiszem, az eb máshol van elhantolva.

Véleményem szerint a gond a probléma jellegének megértésével van.
Akik a demokrata oldalról ma hivatásszerűen politikával foglalkoznak, és még nem árulnak letelepedési kötvényt, azok az aktuális harcról, melyben a pofozóbaba szerepét játsszák azt gondolják, hogy ez politikai harc.
Adottak az ellenfél érvei, meg adott a mi politikai álláspontunk, és a két elmélet harcának eredménye dönti el, hogy ki lesz a választók döntésének nyertese.
Lószart Mama.
Ma a küzdelem ugyanis nem politikai harc, hanem kommunikációs küzdelem, és ettől lesz ez az egész olyan, mintha a pályán mi a ritmikus sportgimnasztika szabályai szerint hercigeskednénk, miközben az ellenfél ketrecharcosai pépesre verik a pofánkat.
A mi maradék tisztességes politikusaink belevetik magukat a politikai elmélet mélyvizébe, és ha veszítenek, akkor is elégedettek maradnak a verseny végén, mivel meggyőződéssel vallják, hogy igazuk volt, erkölcsi és politikai értelemben egyaránt.
Ha most nem jött össze, hát majd legközelebb, de legközelebb már lehet, hogy ők sem lesznek, nemhogy az elméleteik.

Ellenfeleik viszont nem az elméleti igazságra összpontosítanak, hanem a hatalomra.
Azt gondolják, hogy ha igazuk lenne, de nem lennének hatalmon, semmit sem tudnának megvalósítani elképzeléseikből, melyek jelenleg - szerencsétlenségünkre - egy rablóbanda erkölcsiségét és cél és eszközrendszerét hordozzák magukban.
Ennek érdekében aztán félretesznek minden magasztos és kevésbé magasztos elvet, és a pőre gyakorlati hasznot helyezik előtérbe.
Gátlásaik, erkölcseik nincsenek, lopnak, hazudnak, zsarolnak, fenyegetnek, megvásárolnak, ellehetetlenítenek, és közben nagyokat röhögnek az erkölcs bajnokain, akik ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert olyanok, mint úrilányok akiket sorsuk egy kuplerájba hajított: zsebkendővel fogják a faxt, míg ellenfeleik marokra kapják, mint rosszlány a liliomot.
Nem kétséges, ki lesz nyerő ebben a helyzetben.
A primitivizmus egyébként is győzni szokott a kultúra felett, egy filosz és a strici párharcából ritkán jön ki a dzsigoló a teletetovált kopasz fejével vesztesen, és Róma sem kultúrharcban vesztett a barbárokkal szemben...

ITT OLVASHATÓ

MÁR MOST TELE A TÖKÖM AZ ISKOLÁVAL

BEZZEGANYA BLOGJA
Szerző: Vakmacska
2016.09.16.

Regresszió, így mondják az okosok, amikor más alkalommal hibátlanul öltöző gyerekem mintha visszament volna kétévesbe az évnyitó előtt: fejére húzta a nadrágot, vég nélkül ökörködött, nem találta az orra elé készített zoknit. Nem közölte, hogy ne, ne dobáljam szét a teljes szekrény tartalmát, ez bizony az új ünneplő nadrágja, begombolni azért nem képes, mert az intelligens nadrágkészítő elfelejtette kivágni a gomblyukat.

 

 

Macsek mégse ezen bukott ki igazán, este az ünnepélyes ácsorgás (szorozva kettővel, nálunk külön van alsós meg felsős évnyitó, király, ász…) után már az All but the bass-ra keringőzött a megkergült sarjjal a nappaliban. Ami előtt értetlenül és égnek álló hajjal állt, annak korántsem a gyerekek  az okai, még ha néha úgy tűnik, tesznek érte ők is rendesen.

 

Alsó tagozat:

• Miafaxnak ennyi cucc?- foglaltam össze a magyar közoktatás tárgyfetisizmusáról a véleményemet. Mert nagyjából MINDENBŐL sok van, amit persze a kölök nem képes menedzselni, tehát már az első napokban litánia hosszúságú kérelmeket kap a szülő, hogy segítsen, mert felszereléshiány van meg leckehiány. Eredmény egy rakás frusztrált, ingerült szülő, aki esetleg nem akar segédtanító, de főleg nem személyi asszisztens lenni, hegyezve-keresve napi 5 füzetet, 4 könyvet, harminc ceruzát (hat-nyolc mért nem elég?), tornafelszerelést, meg a mitikus állatot, ami azonmód megjelenik szeptember elsején. A cicával egyetemben, aki a lelkesedést van hivatva elvinni rövid és titokzatos úton. Egyelőre szerencsére inkább az enyémet. 
•  
  • Az előírt mennyiségű (30+) ceruza nem fér az előírt formátumú (rendezős-dugdosós) tolltartóba, másoknak se. Egyáltalán, ki találta ezt ki, hogy egy hatéves minden óra után rendszerez-dugdos hogy szépen mutasson a 30 pluszos cerkakészlet? Elárulom: nem teszi, csak besöpri a tolltartóba, hogy utána észrevegye, így nem lehet becsukni, így aztán repül a készlet a szerjózsa minden irányába, találok belőle a füzettartóban, táska alján, uzsonnás zacskóban, zsebben, tornacipő mellett. A Nagy tolltartója már a felsőben engedélyezett zsákforma, lapul ugyan benne egy belső szortírozólap is annak, aki mindenképp rendezni akar, de az úgy is bezáródik, ha csak belehajítják a ceruzát-tollat-radírt-részfaszúbaglyot, ellentétben az alsós változattal. Amit mégis melegen és kötelezően ajánlanak. Mert csak. Hiába tudja minden többgyerekes szülő (van osztálytárs, akinek már három bátyja jutott túl e reménytelen körön), hogy a hatéves nem szortíroz-rendez és dugdos, legnagyobb teljesítménye, ha nem ejti az egészet darabonként a pad alá. Tízpercenként.
  • Kisfüzet, nagyfüzet, könyv, ellenőrző, fénymásolt lap. Ami nem kell, azt nem visszük haza! Csak a szülő nem távolbalátó és nem gondolatolvasó, hogy mi maradt ott véletlenül, és mi az, ami nem kell, azért nem jött haza. Délután fél hétkor email: Szabó Eszti anyukája vagyok, ha te vagy Kovács Tomika anyja, lécci gyere a suli elé a matek feladatlapért, ami valamiért Eszti táskájába került, látom, a házi sincs befejezve. Szülő lóftat suli elé, drukkolva, hogy a rendőrök mással legyenek elfoglalva, ne a fél doboz sörrel, amit Tomika leckéjének (napköziben micsináltál, büdöskölök????)abszolválása után hajtott fel meggondolatlanul. A leckehiány is szórakoztató: a gyerek éberségére van bízva, hova rajzol házikót, ahova nem rajzol és a napköziben se kerül rá sor, az nincs megcsinálva, én meg assetom, mi lett volna az.
  • Kézműves szakkör. Huszonegyedik digitális század, ezért a szülő betűkártyákat, 1 cm átmérőjű korongokat, ismeretlen rendeltetésű kis bugyirózsaszín téglalapokat vagdos este féltizenegykor, naná, addig elfelejtette. A második kör az „ezzelmicsináljak” halmaz, mikor kiderül, mit kell vele csinálni, a gyerek egy hétig sétáltatja, ahelyett hogy az ott rendszeresített borítékba pakolja a többi mellé, amit majd szorgosan a pad alá szór (lásd első pont). Mire odakerül, szerintem már gyárilag hiányzik a fele.

Felső tagozat:

ITT OLVASHATÓ

SZEMÜVEGET A BÍRÓNAK! - SZEMÜVEGGYŰJTŐ KAMPÁNY HAJLÉKTALAN EMBEREKNEK

A VÁROS MINDENKIÉ BLOG
Szerző: AVM
2016.09.12.

A hajléktalan embereket az olvasószemüveg hiánya gyakran akadályozza a mindennapi életben vagy érdekeik érvényesítésében. Olvasószemüveg nélkül nem, vagy sokkal nehezebben tudják hivatali ügyeiket intézni vagy a városban tájékozódni, nem tudják elolvasni az sms-eiket és könnyebben becsapják őket. Azok a hajléktalan emberek akik az előző gyűjtésekben kaptak olvasószemüveget azóta el tudnak olvasni egy jó regényt vagy meg tudnak nézni feliratos filmeket is, az aktivistáink hatékonyabban használják a számítógépet, elolvassák a friss híreket és tanulmányokat, vagy épp megírják egy szervezési találkozó jegyzetét.

Támogasd a hajléktalan embereket azzal, hogy szemüveget adományozol!

Mire van szükségünk?

- viszonylag jó állapotú, női vagy férfi szemüvegekre, ahol a két lencse dioptriája egyforma;

- szemüvegtokokra, amikben a szemüvegeket tartani lehet.
A gyűjtés utána a szemüvegeket egy önkéntes optikus méri be, majd egy önkéntes szemészorvos vizsgálata utána adjuk oda a rászoruló embereknek.

A felajánlásokat az avarosmindenkie@gmail.com email címre, illetve a 0620-990-5680-as (Murányi László) telefonszámra várjuk.
A szemüvegkampányunk eddigi eseményeiről a beszámolók itt találhatók.

ITT OLVASHATÓ  

ÜZENJÜK LÁZÁRNAK: NE HAZUDJ!

B1 - A BLOGOLÁS ITT KEZDŐDIK
Szerző: ashwood
2016.09.16.

Ha menekültek jönnek Magyarországra, a romáktól kell megvonni a segélyt – ez a kormányzati propaganda egyik új vezérmotívuma. Természetesen azért szajkózzák, mert így akarják mozgósítani a politikailag kevésbé aktív romákat.

Épp ilyen szociális sovinizmus volt a 23 millió románnal való fenyegetőzés – és ugyan ennyire igaz is. Ugyanis utóbbi ordas nagy hazugság.
Megint.

Szabó Tamás, Jászberény fideszes polgármestere a minap egy fórumon kijelentette: a romáknak be kell látniuk, hogy „minden segítség véges”, és ha a migránsokat betelepítik, és segélyt kell nekik adni, „innen vonjuk el az erőt”.

Ezek után Lázár János, kancelláriaminiszter csütörtöki észosztásán rákontrázott: a betelepítés azzal jár, hogy a magyar adófizetőknek kell állniuk anyagilag ennek a terhét:

Ha 100 egységnyi segélyt 150 egységre kell elosztani, akkor értelemszerűen csökkenni fog a segély összege.

A miniszter szerint ha a rászorulók nem 100-an, 200-an lesznek, hanem többen, nyilván kevesebb jut egy emberre, hisz nem fog a település több adót beszedni.

Értjük a lényeget: rá kell venni – ha máshogy nem megy, hát megfélemlítéssel - a romákat, hogy menjenek el október másodikán szavazni. Máskülönben éhen halnak. Ilyen egyszerű. A szokásos, kétbites üzenet. Valóságtartalma pedig még annál is kevesebb.

A menekültek betelepítése és a kötelező kvóta: az bizony van. Szám szerint 1294 embert kellene befogadnia Magyarországnak. Ha igazságosak akarunk lenni, minden településre 0,4 migráns jutna.
De öt falunak együtt lehetne két egész menekültje, aztán vetésforgóban lehetne tőlük rettegni. Persze ennyi sem lesz, mert Szlovákia és Magyarország megtámadta az Európai Tanács döntését a bíróságon. (Ez a hatalmas szám is úgy jött ki, hogy Brüsszel Görögország és Olaszország mellett Magyarországról elszállítani akart menekülteket. De a kedves vezető ezt kerek perec visszautasította a segítséget. Nem is nagyon tehetett volna mást, hisz Magyarországon egyetlen menekült sem volt. Ideérkeztek és amilyen gyorsan tudtak, távoztak is. Most sincsenek többen a befogadó állomásokon 2000-nél.)...
ITT OLVASHATÓ

EGY ÉVES ÉS EGY NAPOS AZ ORSZÁG SZÉGYENE

HELSINKI FIGYELŐ BLOG
Szerző: presshelsinki
2016.09.16.

Tavaly június közepén levélben kértük Pintér Sándor belügyminisztert, hogy a szerb–magyar határszakaszra tervezett „fizikai lezárást” ne támogassa, helyette erősítse meg a menekültellátás állami rendszerét. Azóta a magyar menekültügy romokban, a méregdrága förtelem, az új vasfüggöny viszont egyre nyúlik, terebélyesedik.

A Magyar Helsinki Bizottság akkori levelére Felkai László belügyminisztériumi államtitkár válaszolt. Ígérete szerint „a »zöld határ« lezárása nem jelenti azt, hogy a migránsoktól Magyarország elvenné a lehetőséget a menekült [sic] kérelmek benyújtásától, hiszen a továbbra is nyitott és üzemelő határátkelőhelyeken van és lesz is lehetőségük arra, hogy menekült kérelmüket benyújtsák”. Azóta először a szerbiai, majd a horvátországi határzár is felállt – az előbbi 2015. szeptember 15-én. Az államtitkári balzsamos szavakkal ellentétben Magyarország azóta veszi el még a lehetőségét is a menedékkérelmek benyújtásának.

Érdemes visszanézni, milyen „kerítésellenes” érvei voltak a Helsinki Bizottságnak 15 hónapja, és mi történt azóta:

1) és 2) Az új vasfüggöny megépítése és üzemeltetése méregdrága lesz. Ennek töredékéből meg lehetne erősíteni a kapacitásgondokkal küszködő menekültekkel foglalkozó hatósági és ellátási rendszert.

Várakozásainkkal szemben a vasfüggöny tényleg bámulatosan gyorsan épült meg, a szerb szakaszon mindössze három hónap alatt. A fizikai határzár pontos építési, fenntartási és üzemeltetési költségei azonban nem ismeretesek. Idén év elején Banai Péter Benő államtitkár 78,5 milliárd forint költségről beszélt, amelyet a migrációs válság nem várt kiadásai jelentenek. Feltehetően ennek a nagyobb részét a határzárra költhették. Nem tudni, ebbe beleértendők-e a rendőrségi átszervezések és átcsoportosítások költségei is. Merthogy az ország más területeiről tömegével vezényelnek át rendőröket minden bizonnyal saját családjaik szomorúságára és az ottani bűnözők legnagyobb örömére. Vagy nehéz megbecsülni, mennyibe kerül, a 3000–3500 új határvadász, akik a kerítés mellett fognak csőszködni. A kormányfő idén már legalább kétszer jelentette be, hogy „megerősítik a déli határzárat”; az „ország belseje felé” épülő második kerítést egyenesen elektromosra tervezik.

Eközben az ellátórendszert szinte teljesen leépítették. Megszűnt a debreceni és a nagyfai tábor. A tervek szerint év végén bezárják a bicskeit is. Viszont Körmendre telepítettek egy sátortábort, hogy a menekülők is világosan értsék, mi a kormány valóságos szándéka: „menjetek, amíg mehettek”. Idén nyártól gyakorlatilag megszűnt az elismert menekültek integrációjának állami támogatása. Idén több olyan időszak is volt, amikor már több menedékkérő volt fogdába zárva, mint nyílt táborban.

3) A kormány azt állította, hogyha nincs kerítés, Nyugat-Európából majd tízezrével fogják visszaküldeni hozzánk a menedékkérőket. Mi pedig azt mondtuk, hogy ettől azért nem kell félni.

Tavaly mindösszesen Magyarországra 1402 menedékkérőt küldtek ide vissza a dublini rendelet alapján. Nem egy óriási tétel (csak alig több, mint amiről állítólag két hét múlva népszavazni fogunk). Idén talán még kevesebben lesznek, hiszen az első hét hónapban összesen 377 ilyen átvétel történt. Ha valaki azt hinné, hogy ez a kerítésnek köszönhető, annak közöljük, valójában másról lehet szó. Több európai ország menekültügyi hatósága és bírósága mondta ki, hogy országunk a megroggyantott menekültügyi rendszer miatt nem biztonságos a menedékkérőknek, ezért ide nem lehet őket visszaküldeni.

4) A határzár bejelentés és az építkezés híre sokakat rávesz arra, hogy meginduljanak Európába.

Az adatok azt mutatják, hogy az Európába tartó irreguláris migráció éppen a tavaly nyári hónapokban volt a legmagasabb. Nyilván, megvolt ennek a szezonális oka is, de a kormány bejelentése és erőfitogtatása bizonyosan serkentően hatott a menekülőkre és az embercsempész hálózatokra is. Ezt nem csak mi mondjuk, de a német kormány is.

5) Mivel a határzár magyar felségterületen van, így jogi és technikai értelemben sem mentesül Magyarország a menedékjogi eljárások lefolytatásának kötelezettsége alól.

Ezt ma is határozattan így látjuk. Azt azonban tapasztalnunk kellett, a kormány mennyi csalafinta jogi és technikai praktikát eszelt ki, hogy megszabadulhasson ettől a nyűgtől, és másokra hárítsa a felelősséget. Ez a fajta „találékonyság” szülte meg a például tranzitzónák, a határon lezavart elfogadhatósági vizsgálatok vagy éppen a „mélységi határellenőrzés” rendőrállami ügyeskedéseit...

ITT OLVASHATÓ 

MONDJ NEMET A MISKOLCI ÁRVÁK KÉNYSZERBETELEPÍTÉSÉRE! - ÍGY HAL EL A SZOLIDARÍTÁS MAGYARORSZÁGON

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.09.16.

Elkaszálták Encsen a gyermekotthont – a helyi civilek és a Jobbik közösen érte el, hogy az amúgy fideszes városvezetés meghátráljon.

 

A probléma nem lokális, de jól mutatja, milyen lelkiállapotban van ma Magyarország.

 

Félünk, rettegünk. Attól is, amitől talán nem kellene.

Mi történt valójában?

Pályázati pénzből gyermekotthon létesült volna a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Encsen. 48 normál nevelési igényű miskolci fiatal költözött volna az otthonba, akik a helyi iskolába jártak volna, a gyermekotthon a helyieknek 25-30 új munkahelyet teremtett volna, az építési telket pedig a település önkormányzata ingyen biztosította volna.

Volna, volna, volna.

Csakhogy az encsiek aláírásgyűjtésbe kezdtek, és végül a 7000 lakosú városban 1016-an írták alá a petíciót, így az önkormányzat meghátrált. Nem lesz gyermekotthon Encsen.

Az okokra természetesen már csak utólag, a nyilatkozatokból sem nehéz következtetni.

A sajtóhírekben a nevelőotthonba költöző 48 gyerekről legtöbbször a „problémás fiatalok” kifejezés olvasható. Szeles András polgármester szerint viszont nem helyes azt feltételezni, hogy a gyermekotthon egyenlő a bűnözéssel, sem a romakérdéssel. Máris szinte hallható az Encsen felhozott érvek indulata: idejönnek Miskolcról ezek a problémás, bűnöző cigánygyerekek, és fel fogják dúlni a békés város mindennapjait. A 7000 lakosú Encsre káoszt és rettegést hoz majd az a 48 gyerek.

Mielőtt azonban követ dobálnánk Encs embertelen polgáraira, álljunk meg egy pillanatra.

Emlékszünk még arra, mekkora felzúdulás volt Vámosszabadiban, amikor menekülttábort akartak létesíteni a határ menti városban? És Martonfán? És Kiskunhalason? És Körmenden? Igen, akkor már dübörgött a menekültkampány, és úton-útfélen az illegális bevándorlókkal riogatott mindenkit a kormány, így nem is csoda, hogy a városok, ahová legtöbbször megkérdezés nélkül, a lakosság tájékoztatása nélkül akartak befogadóállomásokat telepíteni, így reagáltak.

De néhány évvel ezelőtt Szilvásváradon is volt egy ehhez kísértetiesen hasonló, mégis alapvetően más helyzet: ott a helyi lakosok az ellen tiltakoztak, hogy a fogyatékkal élőknek lakóotthonokat létesítsenek. Akkor is volt aláírásgyűjtés, és egy hosszú, nehéz folyamat eredménye volt, hogy a helyi lakosok végül megbékéltek a lakóotthonokkal, és a lakókkal egyaránt.

A folyamat neve: érzékenyítés...

 

ITT OLVASHATÓ

HOGYAN JUSS KI A PSZICHIÁTRIAI OTTHONBÓL?

A TASZ JELENTI BLOG
Szerző: verdestamas
2016.09.15.

Mióta élsz itt?

Néhány hónapja vagy már 10 éve?

És néha belenézel a tükörbe, és elmondod magadnak, hogy elvették a méltóságod. És egyre halványabb az arcod.

Pedig volt életed. Volt munkád. Volt kereseted. Volt családod és voltak barátaid. Volt szabadságod, lakásod, kocsid.

De most az intézet udvarát kapálod, és művészetterápiás képeket festesz.

De néha gondolsz rá, hogyan lehetne kijutni. Hogy talán fel lehetne hívni valakit, hogy segítsen neked. Talán az ombudsmant. Talán egy ügyvédet. Talán egy jogvédő irodát.

De még nem hívtad fel.

Nem baj. Nem vesztettél sokat.

Az igazság az, hogy emberi jogokkal nehéz kijutni.

Sajnos, ez a tapasztalat. Mi itt a TASZ-nál azért dolgozunk, hogy te ki tudj onnan jutni. De három év alatt három ügyvéddel kereken 1 embert tudtunk kijuttatni.

Ez az igazság. Nem mi leszünk a megváltód.

A jó hír az, hogy ha elszántad magad, hogy kijutsz, minden esélyed megvan a sikerre. Van egy majdnem biztos módszere a kijutásnak.

Egy olyan módszer, amit kevesen alkalmaznak. Viszont akik belevágnak, és kitartanak mellette, azok gyakran sikerrel hagyják maguk mögött a pszichiátriai betegek otthonát.

Az egész annak a megértésével kezdődik, hogy tudod-e, mi a pszichiátriai otthon lenagyobb veszélye:

ITT OLVASHATÓ

NYELVET AZ ISKOLÁBA

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2016.09.16.

Az idegen nyelvek tanulása fontos. Számos előnnyel jár. Többek között azzal is, hogy egyszerűbbé teszi a más országokban való munkavállalást. De ettől függetlenül sem árt megismerni egy más nép gondolkodásmódját. Ezért aligha kell bántani azt, aki az iskolai nyelvtanulást akarja ösztönözni. Még Rétvári Bencét sem.

Az államtitkár ugyanis egy parlamenti kérdésre válaszolta azt, hogy márpedig az iskolai nyelvtanulást ösztönözni fogják. S ezzel nincs is semmi baj. Az kicsit furcsa, hogy az eddigi eredmények kapcsán az angol nyelvű érettségit tevők számával háborúzik a kiadott közleményben, de ez van. Valamivel elvégre mérni kell, hogy a kormány annyira, de annyira jól teljesít. Még akkor is, ha az ilyen számháborúkról az egykori tervfelajánlások jutnak inkább az eszembe. Meg a nyelvvizsgák. Amelyekkel kapcsolatban nem egyszer volt olyan érzésem, hogy erősen szubjektívek. Különösen az olyan városi legendák alapján, hogy külföldön szerzett iskolai végzettséggel rendelkezőket simán megbuktattak a „Rigóban”. Miközben ültem bent olyan nyelvvizsgán, ahol a vizsgázó intonációját, angol kiejtését olyan palócos akcentussal beszélő nyelvtanár bírálta, akin talán sírva kacagott volna a londoni peremvidék. Ha érdekli őket. Mármint az egykori nyelvvizsgákon fetisizált nyelvtan és szószedett-ismeret...

ITT OLVASHATÓ

ÜZENEM A BÜDÖSROMÁNOZÓ MÉLYMAGYAROKNAK: NYUGODTAN KÖPJENEK FEL ÉS ÁLLJANAK ALÁ!

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.09.15.

"Bús Ildi: orbánviktornak üzenem, hogy megkaptam a levelét, a gyűlöletkampány kiválóan működött, csakhogy én nem a nem magyar állampolgárokat gyűlöltem meg ezáltal. Továbbá üzenem, hogy többet ilyen levelet ne küldjön - ne pazarolja rám a papírt és az illetéket - mert holnap elkezdem a magyar állampolgárságomról való lemondás eljárását. A többi miatt, amit üzennék letiltana a Fb"...

...Hát így állunk mi nemzetegyesített magyarok a gyűlöletben tökig, megkérdőjelezhetetlen igazságok birtokában. Ez van, amikor kiderül, hogy nem minden határon túli magyar azért igényelt állampolgárságot, hogy élete végéig hű legyen az egyigaz Orbán Viktorhoz és annak minden vitán felül álló nemzetpolitikájához.

Valóban nem kellett sokat várni arra, hogy az igazi hazafiak, akik minden kizárólagos erkölcsi, morális alapvetés birtokában vannak, jól megmondják, ki a szarházi szemét, a nem magyar, a hazaáruló, a magyarságától jogosan megfosztandó selejt, aki nem érti, hogy magyarnak lenni kiváltság.

Rövidebb-hosszabb zárójel: van ettől egy sokkal szomorúbb alapvetés is, amit nem az ilyen jöttment küldetéstudatos nyanyák képviselnek, hanem a határon túli magyar pártok – kamunépszavazási kampányban egyébként aktívan nyomuló – vezetői példának okáért. Éppen tegnap olvastam egy ilyen rendkívül intelligens okfejtést arról, hogy állítólag mindazok, akik igényelték a magyar állampolgárságot, azok automatikusan egyetértettek az Orbán által kijelölt úttal, legitmálták azt az utat, akik pedig regisztráltak a szavazásra meg is erősítették ezt a legitimációt. Ergo visszataszító és hiteltelen, hogy aki igényelte és meg is kapta az állampolgárságot és kérte, hogy élhessen szavazati jogával, az ugyanannak az Orbánnak ugyanazon nemzetpolitikáját bírálja most a referendum kapcsán. Mert – édesjóistenem, ne hagyj el – közvetlenül hozzájárult Orbán nemzetpolitikájának megerősítéséhez, tehát kuss legyen.

Úgy vélem, a zavar hatalmas, a puszítás még hatalmasabb az agyakban határon innen és túl. Nem kérdeztem meg tőle, de úgy vélem, Bús Ildi újságíró (akit ráadásul Bothként tartanak nyilván Fideszék – noha időközben elvált, ez korábbi férje neve, a Bús viszont a jelenleg is használt lánykori neve – abban a rendkívül megbízható, önbevalláson alapuló nyilvántartásukban) ugyanis azok közé tartozik, akik nem gondolják úgy, hogy a magyar állampolgársággal igaz magyarságot is kaptak. Nem kérdeztem meg tőle, de úgy vélem, a nagyon buta és felelőtlen politikusi érveléssel szemben Bús Ildi romániai magyar újságíró nem gondolja, hogy az Orbán Viktortól ajándékba kapott állampolgársága a menekültellenes népszavazással való egyetértés kötelezettségét is magában hordozza.

A fenti, lelkileg sérült egyének reakcióit leszámítva két lehetőség van: egyet lehet érteni az újságíró döntésével és el is lehet utasítani azt. Lehet úgy vélekedni, hogy egészséges lelkületű ember csak undort érezhet, amikor az állítólagos jótevő és nemzetegyesítő félelemre apelláló gyűlöletet szít ott, ahol egyáltalán nem kellene, ezért természetes, hogy az értintettnek valamilyen módon tiltakoznia kell. Én magam is úgy vélem, hogy  idegengyűlöletet elvárni azoktól a magyaroktól, akiket saját hazájukban bélyegeznek hazátlannak és idegennek a többségi nemzet elborult képviselői, ocsmány, veszélyes játék. Lehet másfelől azt is mondani, hogy az állampolgárságról való lemondás fölösleges, értelmetlen, hiszen ez nem függhet egy politikus és elvakult rajongói elmeállapotától, mert egy kormány nem lehet azonos egy országgal. Hogy a magyar állampolgárság nem ajándék, nem jutalom, nem érdem és nem büntetés, tehát nincs miért eldobni azt...

ITT OLVASHATÓ

A TEHETETLEN

CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: Veress Jenő
2016.09.16.

...olvasom a hírt, ami már cseppet sem vicces: egy magyar anya a három gyermekével nem tud hazatérni Szíriából.

Az oda házasodott asszony 16 éve él egy - épp ostrom alá vett - korábban békés szír városban, ahol ma már az életük a tét. Az apa azonban 3 éve koccolt valamelyik helyi hadúr autójával, és összevitatkozott vele. Elhurcolták, börtönbe vetették, azt sem tudni, él-e még.
Magyar útleveleik lejártak, de a gyerekek csak akkor kaphatnak újat, ha mindkét szülő megjelenik egy másik ország(!) magyar követségén, és aláír. Ez a mi törvényünk, így Szijjártó, lám tehetetlen, pedig úgy szeretne segíteni... (Miközben tárcája "nyomatékosan felhívja a magyar állampolgárokat az ország mielőbbi elhagyására".)

Elvégre ez nem Bahrein, ahol egy tiszteletbeli konzul is mindent elintéz...

ITT OLVASHATÓ

PINTÉR SÁNDOR HAZUDIK

GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.09.16.

A magyar belügyminiszter hazudik. Legalábbis, ha igaz, amit az Origo hírportál ad a szájába. Az Origo tudósítása szerint Pintér Sándor lakossági fórumon csütörtökön Egerben azt mondta: „a német cégek mindössze 54 bevándorlót tudtak alkalmazni, ugyanakkor a fiatalok munkanélkülisége Európa-szerte komoly problémát jelent.” (Idézet az Origóból.)

 

A magyar belügyminiszter, aki eddigi karriere során sem igazmondásáról vált híressé, és mi sem azért szeretjük, úgy idézte ezt a számot, amely a német Frankfurter Allgemeine Zeitung egy cikkéből kiszakítva csinált karriert, hogy elhallgatta azt a lényeges körülményt, hogy az ominózus 54 menekültet a német tőzsdeindexben szereplő 30 legnagyobb cégnél alkalmazták, nem „a német cégek”-nél.

 

A német cégek ugyanis eddig 150 ezer menekültet alkalmaztak, erre is van adat, ezt is meg lehetett volna említeni, ha a kedves magyar belügyminiszter nem menekültellenes kampányt folytatna, göbbelsi mélységekbe süllyedve, hanem valóban lakossági fórumot tartana és a lakosságot nem megdolgozni, hanem informálni akarná. Megismétlem: 150 ezer menekültet alkalmaztak a német cégek és nem 54-et. 54-et a kiválasztott 30 nagy cég alkalmazott.

 

A menekültek munkába állításának legnagyobb akadálya a nyelvtudás hiánya. A tavaly nyáron érkezett százezrek nem sajátították el a német nyelvet olyan szinten, hogy már be lehessen őket vonni a szakképzésbe. Ezért a német iparvállalatok és a politikusok is a nyelvtanítás felgyorsítását és hatékonyabbá tételét szorgalmazzák. A 150 ezer eddig alkalmazott menekült kisebb német cégeknél kapott munkát, főleg olyat, amelyhez nem, vagy csak igen csekély nyelvismeretre van szükség. A Németországba tavaly érkezett menekültek 55 százaléka 25 évesnél fiatalabb. Sokuknak még az általános iskolát kell befejezniük és csak utána kezdhetnek szakmát tanulni.

 

Legyünk jóindulatúak! Lehet, hogy Pintér nem hazudik, csak a 888.hu-ból tájékozódik, ami nagy hiba...

 

ITT OLVASHATÓ

ÉLET AZ ELVESZETT PARADICSOMBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Tucano
2016.09.16.

Gozo-szigete finoman fogalmazva sem tartozik a magyar határátkelők kiemelkedő célpontjai közé, ami nem csoda, hiszen ez a Máltához tartozó sziget alig 68 négyzetkilométer (csupán az összehasonlítás végett ez annyi, mint Budapest III. és XII. kerülete együtt), és még ezen is csak 37 ezer ember él – papíron.

Hogy a valóságban mennyien vannak, és milyen is egy ilyen kis szigeten élni, azt Tucano írta meg, aki három évet töltött ott családjával.

„Gozón élni gyönyörű, ha bizonyos adottságok passzolnak hozzád. Egy szigeten például nem meglepő, ha elszigetelődsz. Namármost, ha még nem éltél szigeten, akkor nem tudod, hogy az milyen érzés (tanyasiak igen). De a Máltán (mint ország) található Gozo-szigete egy kis tengeri paradicsom, ha van pénzed vagy szabadságra jössz, viszont nagyon kemény hely, ha melózni akarsz.

“Reggel négykor kényelmes negyedház iz-Zebbug templomában, ez a halászok miséje és ha a tengerre mész, akkor tudod hogy nincs az az isten, amelyiknek a segítségére ne lenne szükséged a bajban. Megy a mise, de csak halkan halljuk az atyát:

“Sultan Ġesù, iben Alla” (Jézus király, Isten fia),mert a második oldalhajóban dominózunk munkáspárti halászokkal a márványon és vesztésre állok, ebből megint az lesz, hogy én szedhetem ki a hálóból a beragadt szmötyiket mindjárt. Néha odanéznek a nacionalista párti halászok a főhajóból és helytelenítően csóválják a fejüket, de nem szólnak, a papot nem zavarja, hiszen ott vagyunk, és csak ez számít. Gozo ilyen.”

Gozo szigete nevét a spanyol „gozar” (élvezni) igéből nyerte, talán nem véletlenül. A mitológia szerint Odüsszeusz is itt volt hét évig Kalüpszó nimfa szexrabszolgája, ha úgy nézett ki, mint a képen, akkor nem sajnálom szegény görög hajóst. Sajnos, azóta elnimfátlanodott a sziget és akkor még finom voltam.

Három év számomra nagyon hosszú idő egy helyen, mert átlagosan másfél évente költözünk új országba a munkám miatt. Gozo azonban megfogott és bármennyit panaszkodok, azért minden pillanatát nagyon élveztem..."

ITT OLVASHATÓ