MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.02.03.
Az értelmiségi, középosztálybeli, ellenzéki közbeszédet újra eluralta a Fidesz győzhetetlenségéről szóló beszéd: mindenki más-más menekülési útvonalat keres, hogy megindokolja magának, miért nem vívja meg azt a politikai csatát most vagy a távoli jövőben. Pedig ez elkerülhetetlen az ország jobbá tételéhez.
Sokan gondolják azt, hogy a mindent legyőző propaganda, a megszállt állam, a bezsebelt milliárdok, az oligarchák által uralt sajtó, a politikai rendszer irányítása mellett nincs is értelme nekigyürkőzni a Fidesznek. Pedig a helyzet az, hogy ha ezt nem tesszük meg, akkor ő fog besétálni az életünkbe, ahogy most is teszi, az egészségügyben, az oktatásban, vagy a mindennapi mentális állapotukban, az ország közvéleményének tébolyba hajszolásával. Sőt ami még rosszabb, ha nem gyűrközünk neki, akkor az esélyét is elveszítjük, hogy egy jobb országban éljünk.
A problémát nem lehet kikerülni, csak szembeszállni vele. A helyzet pedig az, hogy a választási kampány végével, április 8-án se lesz vége. Sőt, okkal hihetjük azt, hogy a következő négy év konszolidációja nem a társadalmi párbeszédről, hanem a rendszer még durvább megszilárdításáról fog szólni. Még rosszabb lesz.
Hiába akarják sokan azt érezni, hogy április 8. után kibújhatunk majd a levegőre, valójában az április 8-ig tartó időszak a valódi levegő, ha még számít nekünk a közösség, Magyarország. Pontosan április 8-án minden leadott szavazat, minden a Fidesztől elvett mandátum fog egy kicsit több levegőt juttatni nekünk a következő négy évben, és esélyt valami jobbra a távolban.
Kicsit úgy érzem, hogy amikor a társadalom április 8-ra, a választásokra gondol, mintha elfelejtette volna, mi is a végső célja a magyarok közösségének, mi lehet a célja egyáltalán a politizálásnak.
Mintha mindannyian elfelejtettük volna, hogy lehet olyan országban élni, ahol a nép szava többet nyom a latban, mint az oligarcháké, ahol a közösség, és az ő megbízott politikusai, nem szolgáltatják ki a magyar munkaerőt, mint emberi erőforrást a külföldi cégeknek, hanem együtt harcolnak ki tisztességes megélhetést, jobb munkakörülményeket, magasabb bért, több pihenőidőt mindannyiunknak, ahol a magyar állam nem bünteti a szegénységet, hanem olyan oktatási rendszert hoz létre, amely minél több gyereknek adja meg a lehetőséget az előrelépésre, hogy kiművelt emberfő váljon belőle. Ahol az egészségügyi rendszer nem számok, kórtermek, gyógyszerköltések, átlagjavítások összessége, hanem a boldog, egészséges, és minél hosszabb életet lehetővé tévő rendszer, minden egyes magyar állampolgár számára. Egy új Magyarországon.
Mert ez a cél (és még sok minden más), és valójában ezek a célok nem lehetetlenek és nem elérhetetlenek. Ezektől a céloktól pedig messzebb kerülünk, ha a Fidesz egyedül parlamenti többséget szerez, vagy ne adj’ isten, kétharmadot, de közelebb kerülünk hozzá, minél demokratikusabb lesz a közélet, minél inkább érvényesül a kritika, és ezáltal minél inkább rá van kényszerítve a mindenkori kormány, hogy szolgája legyen a népnek, és az ő érdekeit kelljen kiszolgálnia, az oligarchák helyett. Minden szavazat, és minden mandátum ehhez visz közelebb április 8-án.
Persze, ha veszít a Fidesz akkor sem jön el az új Magyarország. Akkor csupán több lehetőségünk lesz arra, hogy a szerintem helyes irányba induljunk el. Több esély lesz a saját életünkbe, és a saját jövönkbe való beleszólásra...
