KLUBRÁDIÓ / VILÁGTÜKÖRSzerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT2023.03.03.
Immár sem morálisan, sem politikailag nem tartható az az állítás, hogy Ausztria semleges maradhat, egyensúlyozhat Oroszország és a Nyugat érdekviszonyai között – véli Liam Hoare vendékkommentátorként a Politico amerikai portál brüsszeli kiadásában. Szerinte ideje, hogy Ausztria is belépjen a NATO-ba. Nemzetközi lapszemle.
Bemelegítésként egy kis munkajog. Az Európai Unióban a munkavállalókat a szabadnapjukat megelőző vagy az azt követő napon is megilleti a legkevesebb 11 óra megszakítatlan pihenőidő – mondta ki az Európai Unió Bírósága egy magyarországi jogvita kapcsán. A luxembourgi székhelyű ítélkező fórum azzal érvelt, hogy a napi pihenőidőre és a heti pihenőnapra vonatkozó szabályozás két különböző, egymástól függetlenül fennálló jogosultságot rögzít, az egyik nem csorbíthatja a másikat. A bécsi Der Standard a német dpa és a francia AFP hírügynökség jelentése alapján számol be a legfőbb uniós igazságszolgáltatási testület állásfoglalásáról.
A kérdés úgy merült fel Luxembourgban, hogy egy magyar mozdonyvezető azzal a panasszal élt: nem kapta meg a neki járó 11 óra szabadidőt a szabadnapjai előtti, illetve utáni 24 órában, továbbá nem kapta meg az őt ezen felül hetente megillető, legalább 24 órás, megszakítatlan szabadidőt, vagyis szabadnapot. A vasúttársaság azzal érvelt, hogy a maga részéről az előírásoknál kedvezőbb helyzetet teremt alkalmazottainak, amikor hetente legalább 42 óra megszakítatlan szabadidőt biztosít számukra. Az eljáró magyar bíróság az Európai Bírósághoz fordult, amely kimondta, hogy a napi pihenőidőt nem lehet a heti pihenőnap részének betudni, a két jogosultságnak eltérőek a céljai, és mindkettő egymás mellett fennáll.
Nem lenne célszerű egyetlen újság több cikkére alapozni a lapszemlét, de most mégis megemlítem a Der Standard egy másik írását – részben a szakmában igen nagy tekintélynek örvendő szerző személye okán. Az osztrák Barbara Coudenhove-Kalergi – a páneurópai eszme atyjának tekintett Richard von Coudenhove-Kalergi tudós diplomata unokahúga –, aki 91 évesen is aktív újságíró, ismertetést közöl Tomáš Halík neves cseh teológus új könyvéről. (Zárójeles megjegyzés: a nagybácsi, Richard apja, Heinrich Coudenhove-Kalergi osztrák-magyar gróf, a Monarchia diplomatája, anyja, Aojama Micu pedig japán szamurájcsalád leszármazottja volt. De vissza a cseh teológus könyvéhez.)
Tomáš Halík a római katolikus egyház megújulását szorgalmazza. "A kereszténységnek nyitnia kell, ha esélyhez akar jutni" – ez a címe az írásnak, amely szerint az ürességtől kongó templomok, a papi hivatást tömegesen elhagyók, illetve a visszaélési ügyek az egyház válságát mutatják. Az eddigi demokratizálási kísérletek nem sok eredményt hoztak, és Halík szerint fordulatra van szükség: a kereszténységnek az önmagába forduló transzcendencia helyett új ökuménére kell törekednie, be kell vonnia a vallástalanokat, az "anonim kereszténynek" tekintett nem hívőket is. A szekuláris humanistákkal folyó párbeszédben az egyház a saját örökségéből is újra felfedezhet a történelem során ki nem használt – vagy éppen hűtlenül mellőzött – elemeket, véli a cseh egyházi gondolkodó. Barbara Coudenhove-Kalergi ehhez hozzáteszi: az elmúlt években különösen a volt kelet-európai kommunista országokban elmélyült a szakadék a konzervatív és a liberális egyházi személyiségek között. Lengyelországban az egyházi hierarchia egy része eltávolodott nagyon messze jobbra, de a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Magyarországon is megfigyelhető, hogy populista jobboldali politikusok – például a terhességmegszakítás elleni harc jegyében – szövetségest keresnek és találnak az egyházban. Az ezzel ellentétes hatást kifejtő erők kevéssé hallhatóak és láthatóak, de azért léteznek, és erre Tomáš Halík könyve hatásos bizonyíték – írja Barbara Coudenhove-Kalergi.
Nem tágítunk Bécstől, de ennél a cikknél már nem a forrás osztrák, hanem a téma. Ideje, hogy Ausztria is belépjen a NATO-ba – írja a Politico amerikai portál brüsszeli kiadásában vendégkommentátorként Liam Hoare, aki az amerikai zsidóság életére összpontosító Moment Magazin európai szerkesztője, egyben pedig az osztrák politikáról szóló Vienna Briefing angol nyelvű hírlevél szerzője. Szerinte immár sem morálisan, sem politikailag nem tartható az az állítás, hogy Ausztria semleges maradhat, egyensúlyozhat Oroszország és a Nyugat érdekviszonyai között, miközben a Nyugat részét képezi.
A szerző szóvá teszi, hogy Bécs nem exportál fegyvert Ukrajnának, holott rendelkezik 56 darab olyan, kiérdemesült korú Leopard 2-es harckocsival, amely egyébként bőven megérett az adományozásra. Az osztrákok az ukrán katonák kiképzésében sem vesznek részt, viszont a háború előtti szinten továbbra is vásárolnak orosz földgázt – így tavaly decemberben orosz importból fedezték gázszükségletük 71 százalékát. Olyan osztrák vállalkozások, mint a Raiffeisen Bank vagy a Kronospan és EGGER fafeldolgozó a szankciók ellenére tovább ténykednek Oroszországban.
A Politico vendégkommentátora megállapítja: az osztrák parlamentben a liberális NEOS kivételével egyetlen párt sem kérdőjelezi meg a semlegességet, és a tavaly májusi közvélemény-kutatás szerint a lakosságnak csak 14 százaléka támogatná a NATO-csatlakozást. "Úgy fest, mintha Ausztriában 2022. február 24-én megálltak volna az órák" – írja Liam Hoare, felidézve az Ukrajna elleni orosz agresszió napját. Miközben a NATO ellátja Ukrajnát katonai értelemben, Ausztria semlegessége csupán ürügy, hogy semmit se csináljon – írja az amerikai portál vendégkommentátora.
ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ
És persze színesben is. 
