Szerző: WIRTH ZSUZSANNA, MARTON KAMILLA
2023.10.24.
Semmelweis Projekt, I. rész.
„Ha itt maradok, meg fogok halni” – mondta Bálint a menyasszonyának, Mariannának 2015-ben egy nyári napon, miközben hetek óta teljesen legyengülve szenvedett megállíthatatlan hasmenéssel a budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház belgyógyászatán.
Az akkor harmincas éveiben járó, sportos, egy cég középvezetőjeként dolgozó férfi egy műtétből lábadozott, amikor elkapta a kórházakban gyakran terjedő clostridium difficile nevű fertőzést. Az alkoholos fertőtlenítőszernek is ellenálló kórokozó gyorsan tud terjedni a kórtermekben fekvő, gyakran pelenkás, magatehetetlen betegek között – elég hozzá egy elmulasztott kézmosás, egy rosszul fertőtlenített kilincs vagy egy ki nem takarított vécé.
Bálintot végül Marianna személyes erőfeszítéseinek és közbenjárásának köszönhetően sikerült meggyógyítani egy másik kórházban, de így is súlyos következményei voltak számára a fertőzéses betegségnek. Az életéből 8 hónap esett ki, 40 kilót fogyott, és három sérve is kialakult.
Bálint egyike annak a több ezer embernek, akiknek az elmúlt években felesleges szenvedést és akár halálos szövődményeket okoztak olyan fertőzések, amelyeket éppen ott kaptak el, ahová gyógyulni mentek: a kórházban.
A kórházi fertőzések száma hosszú évek óta rendületlenül nő Magyarországon. A kórházak legalábbis évről évre egyre több esetet jelentenek: 2021-ben korábban elképzelhetetlenül sok, számítástól függően mintegy 16-21 ezer kórházi fertőzést azonosítottak, és az esetek csaknem fele halállal végződött. Ebből 1400 esetben maguk a kórházak elismerték azt is, hogy a kórházi fertőzés szerepet játszott a betegek halálában. 2022-ről még nincs elérhető adat.
Ezek a számok azonban nem fedik teljesen a valós helyzetet. Egy részletes európai vizsgálat 2017-ben arra jutott, hogy Magyarországon évente több mint 78 ezer kórházi fertőzés történik, ami azt jelenti, hogy a kórházba kerülő emberek 3,5 százaléka (csaknem minden 25. ember) fertőzést kap. Ez többszöröse a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központhoz (NNGYK) bejelentett kórházi fertőzéseknek.
Miközben a probléma nyilvánvaló, a kormány és az állami szervek nem tesznek komoly erőfeszítéseket a megoldására. Sőt, mindent elkövetnek azért, hogy eltitkolják a betegek és valójában még az egészségügyben dolgozók elől is, hogy mennyire súlyos a helyzet, és hogy mely kórházakban kellene különösen odafigyelni a fertőzések visszaszorítására.
A Direkt36 ugyanakkor egy egyéves nyomozás során számos új részletet feltárt a kórházi fertőzésekről. A most induló, Semmelweis Projektnek hívott négyrészes cikksorozatunk és a hozzá kapcsolódó, november 11-én megjelenő dokumentumfilmünk főbb megállapításai a következők:
Ehhez a nyomozáshoz Miskolctól Mohácsig, Bécstől Szarajevóig utaztunk, több mint 30 interjút és háttérbeszélgetést készítettünk, sok száz oldalnyi szakmai anyagot böngésztünk át. Több tízezer sornyi, korábban eltitkolt adathoz jutottunk a kórházi fertőzésekről, amelyeket – az állam, egész pontosan a Müller Cecília vezette Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) helyett – több hónapos munkával kezelhetővé tettünk és elemeztünk...
Az akkor harmincas éveiben járó, sportos, egy cég középvezetőjeként dolgozó férfi egy műtétből lábadozott, amikor elkapta a kórházakban gyakran terjedő clostridium difficile nevű fertőzést. Az alkoholos fertőtlenítőszernek is ellenálló kórokozó gyorsan tud terjedni a kórtermekben fekvő, gyakran pelenkás, magatehetetlen betegek között – elég hozzá egy elmulasztott kézmosás, egy rosszul fertőtlenített kilincs vagy egy ki nem takarított vécé.
Bálintot végül Marianna személyes erőfeszítéseinek és közbenjárásának köszönhetően sikerült meggyógyítani egy másik kórházban, de így is súlyos következményei voltak számára a fertőzéses betegségnek. Az életéből 8 hónap esett ki, 40 kilót fogyott, és három sérve is kialakult.
Bálint egyike annak a több ezer embernek, akiknek az elmúlt években felesleges szenvedést és akár halálos szövődményeket okoztak olyan fertőzések, amelyeket éppen ott kaptak el, ahová gyógyulni mentek: a kórházban.
A kórházi fertőzések száma hosszú évek óta rendületlenül nő Magyarországon. A kórházak legalábbis évről évre egyre több esetet jelentenek: 2021-ben korábban elképzelhetetlenül sok, számítástól függően mintegy 16-21 ezer kórházi fertőzést azonosítottak, és az esetek csaknem fele halállal végződött. Ebből 1400 esetben maguk a kórházak elismerték azt is, hogy a kórházi fertőzés szerepet játszott a betegek halálában. 2022-ről még nincs elérhető adat.
Ezek a számok azonban nem fedik teljesen a valós helyzetet. Egy részletes európai vizsgálat 2017-ben arra jutott, hogy Magyarországon évente több mint 78 ezer kórházi fertőzés történik, ami azt jelenti, hogy a kórházba kerülő emberek 3,5 százaléka (csaknem minden 25. ember) fertőzést kap. Ez többszöröse a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központhoz (NNGYK) bejelentett kórházi fertőzéseknek.
Miközben a probléma nyilvánvaló, a kormány és az állami szervek nem tesznek komoly erőfeszítéseket a megoldására. Sőt, mindent elkövetnek azért, hogy eltitkolják a betegek és valójában még az egészségügyben dolgozók elől is, hogy mennyire súlyos a helyzet, és hogy mely kórházakban kellene különösen odafigyelni a fertőzések visszaszorítására.
A Direkt36 ugyanakkor egy egyéves nyomozás során számos új részletet feltárt a kórházi fertőzésekről. A most induló, Semmelweis Projektnek hívott négyrészes cikksorozatunk és a hozzá kapcsolódó, november 11-én megjelenő dokumentumfilmünk főbb megállapításai a következők:
- a magyar állam és a politikusok tisztában vannak a probléma súlyával, de több energiát fektetnek a tagadásába és a szőnyeg alá seprésébe, mint a megoldásába;
- szándékosan és változatos eszközökkel titkolják, hogy valójában mi a helyzet az egyes kórházakban, nehogy „megijedjen a lakosság”;
- bebizonyítjuk, hogy a helyzet még a hivatalos statisztikáknál is súlyosabb, és a valóságban lényegesen több a kórházi fertőzés;
- szakemberek segítségével készítettünk és közzéteszünk egy Magyarországon
egyedülállóan részletes, néhány évvel ezelőtti adatokon alapuló elemzést, amelyből nagy biztonsággal meg lehet mondani, hogy a magyar kórházak – sőt, az egyes kórházak egyes osztályai – hogyan teljesítenek egymáshoz képest, hány fertőzést azonosítanak;
- több – a rangsorunkban kiugróan sok fertőzést jelentő – kórház esetében közelebbről is bemutatjuk, mi áll a háttérben;
- európai összehasonlításban több mutatóban is sereghajtó Magyarország: kevés kézfertőtlenítő fogy, kevés a laborvizsgálat, kevés a nővér, miközben még mindig sok a többágyas kórterem. Ezek a tényezők mind segítik a fertőzések terjedését.
Ehhez a nyomozáshoz Miskolctól Mohácsig, Bécstől Szarajevóig utaztunk, több mint 30 interjút és háttérbeszélgetést készítettünk, sok száz oldalnyi szakmai anyagot böngésztünk át. Több tízezer sornyi, korábban eltitkolt adathoz jutottunk a kórházi fertőzésekről, amelyeket – az állam, egész pontosan a Müller Cecília vezette Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) helyett – több hónapos munkával kezelhetővé tettünk és elemeztünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.