KIRÚGNÁ A MAGYAROKAT AZ UNIÓBÓL A LUXEMBURGI KÜLÜGYMINISZTER - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz

Szerző: Szelestey Lajos

2016.09.13.

 

 

A luxemburgi külügyminiszter azt követeli, hogy Magyarországot zárják ki az Európai Unióból. Jean Asselborn szerint nem lehet elfogadni, hogy egy tagállam ilyen masszívan megszegje az EU alapértékeit. Ha valaki, mint a magyar kormány, kerítést épít a háborús menekültek ellen, továbbá megsérti a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, azt átmenetileg, de szükség esetén akár végleg ki kell zárni a szervezetből. 

Die Welt

A luxemburgi külügyminiszter azt követeli, hogy Magyarországot zárják ki az unióból. Jean Asselborn szerint nem lehet elfogadni, hogy egy tagállam ilyen masszívan megszegje az EU alapértékeit. És ha valaki, mint a magyar kormány, kerítést épít a háborús menekültek ellen, továbbá megsérti a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, azt átmenetileg, de szükség esetén akár végleg ki kell zárni a szervezetből. A politikus azt mondta a lapnak, hogy csak így lehet egyben tartani a szervezetet, illetve megőrizni a közös értékeket. Ennek érdekében a luxemburgi diplomácia vezetője sürgette, hogy ilyen kérdésben a jövőben többségi döntéssel lehessen határozni, mert már nem lehet tűrni azt a fajta magatartást, amit Magyarország tanúsít. Leginkább azt nehezményezi, hogy Orbán Viktor úgy bánik a menekültekkel, mint az állatokkal. Azon kívül a határzár egyre hosszabb, magasabb és veszélyesebb lesz. Az ország már közel jár ahhoz, hogy tűzparancsot adjon ki az illegális határátlépők ellen. A legrosszabbra kell számítania annak, aki a szögesdróton keresztül próbál meg bejutni magyar területre. Asselborn hozzátette, hogy az Orbán-féle figurák miatt az EU kivülre úgy jelenik meg, mint amely védi az értékeit, ám belül már nem képes megőrizni azokat...

 

ITT OLVASHATÓ 

GYURCSÁNYÉK ÚJ KAMPÁNYDALA IGAZI KÖLTÉSZET - MŰELEMEZTÜK A DK KAMPÁNYDALÁT

24 HU / POSZT ITT BLOG
Szerző: Muchichka László
2016.09.13.

Mitől igazán jó egy popdal?

Könnyen befogadható mondanivaló, nem túl bonyolult akkordmenet és egy kellemes előadói hang általában már sikeressé teszi. Szemmel láthatóan ezt a receptet követi a DK mindössze 50 ezer forintból készült készült kézműves kampánydala is, a Csak a szeretet
kell, de inkább lássuk, mi a szerzemény mélyebb mondanivalója, a nyilvánvalón, vagyis az értetlenkedés és az emlékezés érzetén túl.

A magyar nép zivataros századai

Mennyi keserűség, mennyi nyomorúság,Mi lehet a gyógyszer, mai Magyarország?
Csak most be ne zárkózz, mert az sose gyógyít, (gyógyít)
Hazug üzenettel, ócska gyűlölet kell, hamis ez a játék a szívetekkel.
De az sose győzzön, aki haragot szít. (Haragot szít)
Már az első strófa erős gondolatokat fogalmaz meg, a költő a múlt, a jelen és a jövő érveivel a hallgatóság érzelmeire kíván hatni. Hivatkozik arra, mennyi keserűség, nyomorúság van az országban, de a szónok rögtön stílust vált, s ingerült keménységgel kel ki a bezárkózás ellen, mert annak nincs gyógyító hatása.

A versszak végén a hazáért való önzetlen harcot követeli és a Balassi-féle „szép tisztességre” szólít. Ha szemfülesebbek vagyunk, észrevehetjük, a költő hogyan parafrazeálja a Himnuszt, s áldásért, védelemért esdekel a magyarság számára.

Kiáltvány, felhívás a nemzethez

Ne mondj nemet, ne mondj igent,

A válasz semmit sem jelent,

Ha már a kérdés is hazug.

Magyarok vagyunk,

Itt vagyunk.

Európa az otthonunk.

Ne vigyen másfelé az út.

A refrén a távoli jövő dicsőségét sejteti, hiszen bevallása szerint a jelen történelemformáló pillanatok előtt áll. A meggyőzés érdekében a szónok még egy paradoxont is sorba állít, hiszen arra buzdít, a hallgató ne mondjon nemet és igent sem, ez pedig nagyon erős stílushatás, hiszen váratlanul, meghökkentő módon érkezik („Ne mondj nemet, ne mondj igent”).

A fokozás ezután ér a tetőpontjára, a refrén végén pedig megjelenik a költemény alaphangja, legfőbb mondanivalója: „Európa az otthonunk, ne vigyen másfelé az út”.

Hazafias intelem

Soha ne feledd el, csak a szeretet kell,Tele van az ország gyűlölettel.
Csak most be ne zárkózz, mert az sose gyógyít, (gyógyít)
Soha ne feledd el, csak a szeretet kell,
Meg a felemelt szív, meg a felemelt fej.
És az sose győzhet, aki haragot szít. (Haragot szít)

A következő versszak a Nemzeti Dalhoz hasonlatosan lerövidített kurta mondatokat fogalmaz meg parancsok formájában és válaszút elé állítja a hallgatókat, azonnali elhatározásra ingerelve: választani kell a rabság és a szabadság között.

Ez a strófa a himnuszok szokásos jellegzetességeit is magán viseli, a panaszdal, a siralomének (a jeremiádok), a könyörgés és az elégia műfaji vonásai is megtalálhatók benne.

 

Amikor a költő a második sorhoz ér, hiperbolát alkalmaz, felindult lelkiállapotát a dolgok valódi mértékének a valószínűség határán túli felnagyításával ellenpontozza („Tele van az ország gyűlölettel”).

Ez a versszak egyébként az első strófa bizonyos elemeinek megismétlését is tartalmazza, s ez a változtatás a korábbi kérést szigorú paranccsá fokozza, s komorabbra, sötétebbre színezi a költemény végkicsengését („És az sose győzhet, aki haragot szít!”).

 

Ezután már csak egy célja marad a költőnek: hogy a strófa után háromszor elhangzó refrén elérje az élmény elmélyítését, nyomatékosítását.

ITT OLVASHATÓ

HIEDELMEINK HÁLÓJÁBAN

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2016.09.13.

 

A háló lehet védőháló, ami megóv minket, tudunk bele kapaszkodni, ad egy biztonságot. De lehet akadály is, csapda, ami nem engedi, hogy kilépjünk valamiből, hogy továbbmenjünk, új helyeket, új embereket, más világokat ismerhessünk meg.

Hányféle hiedelmünk van, mennyi dolgot „programoztak” belénk az őseink, szüleink, a tanáraink, a környezetünk, illetve hogyan tudjuk ezeket összeegyeztetni saját, szerzett élményeinkkel, tapasztalatainkkal. Valahogy összecsap a biztonságra való törekvés, a burokban élt élet nyugalma és az örökös kíváncsiság, a megismerés vágya. Izgalmas kérdések, nehezen megadható válaszok...

 

...Valójában két világunk van: a valóság és a hiedelmek világa. Ezek részben átfedik egymást. Minél inkább, annál jobb, annál sikeresebb lehet az életünk (legalábbis így képzeljük, ha úgy tetszik, így hisszük a mai tudásunk alapján).

De van egy rangsorunk is a hiedelemrendszerünkön belül és ez nagyon fontos, komolyan meghatározza az életünket.

Ha valakinél az áll a sorrend elején, hogy pl. úgy kell tennem, hogy másoknak ne ártsak, hogy másoknak jó legyen, az belefuthat egy áldozati szerepbe. Ha valakibe azt sulykolták bele a szülei, hogy keményen kell dolgozni, hajtani kell, soha nem szabad megelégedni azzal, ami van, akkor ne csodálkozzon, ha stresszes, nem tud lazítani, teljesítménykényszer nehezíti az életét. Minden cselekedetünk a legerősebb hiteinkből fakad.

Ha pedig olyan közösség, társadalom tagjai vagyunk, ahonnan olyan üzeneteket, olyan hiedelmeket közvetítenek felénk, amelyekkel nem, vagy csak nehezen tudunk azonosulni (mondjuk származási alapokon, vagy vagyoni alapon differenciálnak ember és ember között, vagy pontosan tudjuk, hogy félrevezetnek bennünket, egészen mást tesznek, mint amit hirdetnek stb.), amelyekkel szemben zavarban vagyunk, mert ellentmondanak más, korábban belénk programozott értékrendszerünknek (együttműködés, szolidaritás, társadalmi felelősség, szabad gondolkodás stb.), akkor bizony bajban vagyunk. De nem szabad ekkor sem elkeseredni, az a fontos, hogy merjünk kérdéseket feltenni, gondolkodni, gyűjtsünk tapasztalatokat, próbáljunk megérteni más álláspontokat is, ne higgyünk el mindent, beszélgessünk és mi magunk legyünk önazonosak, merjünk és tudjunk a tükörbe nézni. Sokan ajánlják azt, csak a saját kis személyes dolgainkkal foglalkozzunk, nem érdemes mások miatt bosszankodni. Persze nem vagyunk egyformák és nem is kell mindenkinek ugyanúgy gondolkodnia, de én a magam részéről nem pártolom azt, hogy a homokba dugjuk a fejünket, ezt semmiképpen nem tartom felelős viselkedésnek. Hiszen nem vagyunk növények! Ugyanakkor elfogadom, ha valaki így kíván élni.

Általában ha befelé figyelünk, megkérdezzük magunkat, a lelkünk mélyén érezzük, kinek és minek érdemes hitelt adni, valójában jól tudjuk, melyek az igazi értékek. Abban kell leginkább hinni, hogy a világ és az emberek is jók. Érdemes a jó, pozitív és hiteles emberek társaságát keresni, illetve fontos, hogy segítsünk azoknak, akik segítségre szorulnak.

Ha nehéz eligazodni, forduljunk a művészetekhez. Nincsenek jobb közvetítő eszközök és tudatalattit megmozgató, megnyugtató (vagy épp felrázó) élmények, mint egy jó film, színház, könyv, kiállítás, hangverseny...

ITT OLVASHATÓ

MUNKAIDŐ, SZABADIDŐ ÉS FIZETETT SZABADSÁG - DÖCÖGŐ HALADÁS A 20. SZÁZADBAN

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Kettős Mérce
2016.09.13.

Napjainkban sok szó esik arról, hogy az elmúlt évtizedek során milyen változások következtek be a fogyasztás és a szabadidő terén az európai társadalmakban, hol fogyasztói társadalomként, tömegtársadalomként, hol pedig épp „szabadidő-társadalomként” jellemezve azokat. A lehetséges interpretációk nagy száma és komplexitása miatt most nyilvánvalóan csupán arra vállalkozhatunk, hogy rövid betekintést nyújtsunk a szabadidő és munkaidő 20. századi változásaiba, valamint ezen belül a fizetett szabadság kialakulásának folyamatába. 

A technológiai fejlődés, az iparosodás nyomán bekövetkezett növekvő termelékenység, valamint a munkavállalói, s kiváltképp a szakszervezeti tevékenység révén csökkenő munkaidő és ezzel párhuzamosan növekvő szabadidő jelentős átalakulásokat hozott az emberek mindennapi életébe. Ugyanez a folyamatos bővülés jellemzi a szabadságolást is, ami kezdetben nem feltétlen volt fizetett szabadság is egyben.

A 19. század végétől a munkaidő folyamatos rövidülése figyelhető meg Európában és Magyarországon, mely párhuzamosan haladt az egyre terebélyesedő munkavállalói réteg jogainak kibontakozásával. Nem csupán a különböző foglalkozási csoportok átlagos munkaideje csökkent, hanem az ennek nyomán növekvő szabadidő egyre inkább elkülönült a munkaidőtől, és az emberek mindennapi életének önálló, kreatív tevékenységek végzésére alkalmas részévé vált. Jóllehet az eltérő fejlettségi szinteknek megfelelően a szabadidős tevékenységek elterjedésének technológiai, anyagi, infrastrukturális, ideológiai, politikai és egyéb akadályai voltak Európa különböző országaiban, mégis azt láthatjuk, hogy számos új szabadidős tevékenység terjedt el (mozi, tánc, rádió, TV, stb.) a hagyományos szabadidős tevékenységek (sport, közösségi helyeken való találkozások és beszélgetések, templomba járás, stb.) mellett...

ITT OLVASHATÓ

HAZUGSÁGGYÁR AZ M1-EN - ÍGY MANIPULÁL ÉS KELT GYŰLÖLETET A KÖZMÉDIA A TE PÉNZEDBŐL

TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Ténytár
2016.09.13.

Alapból rendkívül nehéz az egész menekültválság objektív bemutatása, pláne akkor, ha egyes médiumok a hírek torzításától, sőt, hamisításától sem riadnak vissza, csak azért, hogy még nagyobb pánikot keltsenek. A problémát csak súlyosbítja, ha éppen a közmédia az, amelyik az adófizetők pénzéből követi el a legnagyobb manipulálásokat.



A kerítésen keresztüli gyermekátdobásokról adtak hírt, miközben ilyen nem történt, máskor pedig tényként közölték, hogy lövöldözés történt a Los Angeles-i repterén: azonban ez sem volt igaz. A sor még tovább folytatható.

MTVA – Az ég kék, az M1 hamisít

Az M1 híradónak alapvető működési elve a kormánypropaganda kritikátlan közlése. Legyen szó a kijevi tüntetők le terroristázásáról, az egész menekültkérdés kezeléséről, vagy éppen a politikai ellenfelek démonizálásáról. A magas színvonalról többek között „gazdaságelemző Béla”, vagy éppen az MTVA által szívesen használt kamu utca emberek gondoskodnak. A 24.hu korábbi összeállításában mindezekre már felhívta a figyelmet.

A hírhamisításban is éllovasok, ami egy „hírtelevízió” esetében több mint visszás: korábbi írásunkban már bemutattuk, hogyan csinált a közmédia például egy, a terroristák ellen küzdő emberből terroristát, vagy éppen, hogyan lett egy egyszerű rendbontóból egyenesen közveszélyes terrorista...

ITT OLVASHATÓ

CSOÓRI SÁNDOR: A TISZTÁNLÁTÁS VÁGYA / A MEGHASONLÁS VILÁGOS HÁTTERE

PETŐFI IRODALMI MÚZEUM - DIGITÁLIS IRODALMI AKADÉMIA
Szerző: Csoóri Sándor
1964.

Mihelyt megtanulnék élni, lemondanék az irodalomról. Meggyűlölném a fehér papírlapokat, melyek mint meszesgödör a halottat, naponta elnyelnek, testestül-lelkestül. Olvasni se olvasnék semmit, mert nem volna szükségem mások megszépített emlékezetére. A kő kő volna; a madár madár, nem pedig ennek vagy annak boldog vagy boldogtalan jelképe. A verseket testem írná – maga a létezés volna a költészet. Hosszú, elégikus verssorok az alkonyati utazások, midőn a vonat, az idő kiválasztott pillanatában hűvös rétek közt fut el, s a fák, mint Isten állatai, szétszéledve legelészgetnek.

De hát ez képtelenség. A kő sosem lehet csak kő, a madár sosem lehet csak madár, mert amelyik a férgek és bogarak egykedvű gyilkosa, az ember számára gyöngédség, virradati kiáltozás. A létezés se lehet költészet, mert a létezés minden: önmaga és önmaga tagadása.

Az irodalom nélkülözhetetlenségét semmi se bizonyítja jobban, mint az írókban feszülő örökös meghasonlás: írni azért, hogy megszűnjék az 219irodalom. Rakni egymás mellé a szavakat, a mondatokat, az eszméket, igazságos és igazságtalan indulatokat, hogy megépülhessen egy világ, amely már nem önmaga.

E nyilvánvaló ellentmondás az írói munka egyetlen s képtelen alapfeltétele.

Nyomban megszűnne a tudathasadás, ha a mű azonos lehetne végső céljával, de még a remekművek is csak elképzelések, fölvillanó jelzőlámpák, és a legjobb esetben is csak kiindulópontjukkal azonosulhatnak.

A mű korlátozottsága – tragikus csőd, félút, félmegoldás, de a kudarc feszültsége miatt előkészület is a csőd megszüntetésére. Ezen az átfordulási ponton válik az írás korlátozottsága a cselekvés eszközévé: a csönd kiáltássá, az istenkáromlás emberi imává, a költészet valóságos érzelemmé és értelemmé.

A sokat emlegetett ihlet tehát nem más, mint az örökös határmezsgyén való tartózkodás idegfeszültsége. Se nem titok, se nem csoda, hanem drámai készenlét.

Régebben a költészetet a csodálkozás eszközének tekintettem, világhoz kötő aranylácnak. Jóllehet, a csodálkozni tudás is kapcsolat, de ma már gyerekesnek ítélem ezt a fölfogást. Aki csak csodálkozni tud, kicsit mindentől távol marad. Állapotokat segít létrehozni, áhítatot és kielégülést, és ezzel lelassítja a világ vérkeringését. A költészetet ma már mindennek látom: várakozásnak, búcsúzásnak, jövőnek, gyöngédségnek, tudatlanságnak, harcnak, ítélkezésnek.

Ezek nélkül nincs tárgyilagosság.

Tárgyilagosságon persze nem az ügyintéző bírák elfogulatlanságát értem. A tárgyilagosság az én szótáramban a drámaiság fogalmával azonos. Lehetőségek és lehetetlenségek szembeállítása; a hiánynak és a szükségesnek fojtott párbeszéde.

Bárhonnan közeledjek is hivatásomhoz vagy mesterségemhez, csakis oda lyukadok ki, hogy az író igazi otthona az otthontalanság, a minden dolgok közé való száműzetés állapota; kiegyensúlyozottsága pedig a dráma.

E félreérhető gondolatok csupán azokat ejthetik zavarba, akikben a dialektika helyett tisztelet él az írók iránt vagy hősies rokonszenv, és a gondolkodás helyett megavasodott előítélet. Az írónak nem részvétre vagy rokonszenvre van szüksége, hanem az olvasók szabadságára. Ezt kiharcolni ismét csak úgy tudja az író, ha erőfeszítés közben szünteti meg saját alanyiságát, s alakítja át más számára is „felölthető” személyiséggé. Én – az mindig más – írja Rimbaud. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy szabadnak lenni annyi, mint mást fölszabadítani. Az íróra és az olvasóra vonatkoztatni ezt a törvényt nem szójáték, nem szellemes fordulat, hiszen egy mű megírásához semmivel sem kell kevesebb erőfeszítés, mint bármihez, ami az ember életét megváltoztathatja. „Azzal az erőfeszítéssel, hogy mű szülessen – írja egy jugoszláviai író, Gotovac –, minden teljesen megtörténik.” Természetesen abban az esetben – kerekíti tovább a gondolatot –, ha a műről alkotott tudat maga a teljes ember.

Mióta így tekintek az irodalomra, megfosztva minden sallangjától, legfontosabb műfaji gondnak azt tartom, hogy az írás közben kifejtett erő hogyan alakítható át közvetlenül és veszteségek nélkül köznapi cselekvéssé, erővé. A gyakran emlegetett kísérletezés fogalmát is erre korlátozom tudatosan. Éppen ezért legszívesebben tanulmányokat írnék mindenről: egy arcrándulásról ugyanúgy, mint a történelemről, a szerelemről ugyanúgy, mint az elfáradás erkölcséről vagy erkölcstelenségéről, a szükséges reménytelenségről ugyanúgy, mint az ábrándjaitól megfosztott képzeletről. Mindenekelőtt azért, mert a tanulmány s az esszé számomra nem a költészet vagy a próza kiegészítője, hanem előkészítője. Megfogalmazza azokat a kérdéseket, melyekre a végleges választ versben, prózában vagy amihez egyre nagyobb erő sodor: drámában kellene megadni.

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN LELEPLEZTE A "BALOLDALT"

GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2016.09.12.

Orbán, az EU-hajó kapitányszerepre készülő kalóza kétségtelenül létezik és hat. Ma sikerült bemutatnia, hogy ellenfelei, legalábbis ami a „baloldalt” illeti, nem léteznek.

A kalózkapitány azzal a jól kiszámított hadovával állt elő az „Országgyűlésben”, hogy az általa kezdeményezett „népszavazás” sikere esetén az EU – nyilván annak nihilista vezetése – a baloldali irányítású városokkal, kerületekkel fog megállapodni migránsok befogadásáról. Ráfáznak a nihilisták! – Magyarországon nincs baloldal, legalábbis a mai vezetők körében nincs.

A kalóz képtelen állítására, illetve ahhoz mindenben hasonlítóra Szeged polgármestere már korábban válaszolt – higgadtan, bár mondhatta volna azt is, hogy ha rajta és a szocialistákon múlik, készek meghatározott számú menekülteket befogadni.

 

A mai reakciók azonban egészen kétségbeejtőek.

 

Nem lesznek „migránstelepek” Zuglóban – reagált Karácsony Gergely PM-es polgármester Orbán Viktor parlamenti beszédére.

 

Egyetlen, az MSZP által vezetett település sem kíván migránsokat betelepíteni a saját területére – reagált Tóth Bertalan, a szocialisták frakcióvezetője. Hétfői, budapesti sajtótájékoztatóján visszautasította a kormányfő szavait, amelyeket „aljas hazugságnak” és a „gyűlöletkeltés egyik újabb formájának” nevezett.

 

Salgótarján elutasítja, hogy migránsok települjenek a városba, a közgyűlés ezt határozatban is kimondta – írta Salgótarján szocialista polgármestere az MTI-hez hétfőn eljuttatott sajtóközleményben. Fekete Zsolt arra reagált, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn parlamenti felszólalásában úgy fogalmazott, ha az ország visszautasítja a migránsokat, akkor Brüsszel a baloldali városokkal állapodik meg,

Zuglóban, Szegeden és Salgótarjánban osztják szét a menekülteket.

Fekete Zsolt hangsúlyozta: a salgótarjáni közgyűlés baloldali többsége februárban elutasította azt a lehetőséget, hogy a városba migránsok települjenek.

Kiállhatott volna bármelyik „baloldali” városvezető azzal a bátor, elvszerű szöveggel – persze, csak ha őszinte! –, hogy amíg baloldali vezetésű a város/a kerület, mindig készek lesznek arányosan meghatározott létszámú menekült befogadására, természetesen tiszta, ellenőrzött eljárás végén, és számítanak az EU támogatására. Mondhatta volna azt is, hogy sosem fog a mai magyar „kormányhoz” lealjasodni…

De aki rühelli a tiszta beszédet, az elvszerűségnek hírét sem hallotta, sunnyoghatott volna, ama látszat kedvéért, hogy mégiscsak különbözik a mai embertelen hatalomtól. Húzhatta volna az időt, mondván, megkérdezzük majd az embereket.

Szóval, nem kellett volna azonnal, pánikszerűen közölni: ide nem teszi be a lábát egy se!

ITT OLVASHATÓ

INKÁBB ÉPÍTENI EGY ÚJ MAGYARORSZÁGOT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Krónikás
2016.09.13.

1. Abbahagyni a lopást s a képmutatást

Bizony honfitársaink közül nem kevesen vannak, akik életüket szeretik megoldani okosban, minek tanulni, szorgalmasnak lenni, ha elég a benyalás művészetéhez érteni, elég ugye a nyelvtudás... idegen nyelvek használata nélkül.

Éberen figyelni, mikor jön a megfelelő helyzetű popsi, s akkor gyakorlottan, bátran s lelkesen, akár nyilvánosan nekilátni, s kifejezni, mekkora boldogság is számára ez a művelet. Mekkora megtiszteltetés. Így lehet az ember miniszter, államtitkár. Gondolkodni tilos, gerincet kéretik kioperálni, a modern gerinc a puhatestűség. Sajnos.

Szóval, a lopást kellene elsőnek szerintem abbahagyni, legyen a legnagyobb szégyen a lopás, a legmegvetendőbb dolgok egyike.

2. A benyalás ne legyen érvényesülési esély

Másodszor, el kellene határozni kollektív, hogy benyalást nem fogadunk többé el érvényesülési lehetőségként, hogy közösen irtózunk tőle.

3. Boldoguljon a szorgalmas

Harmadszor, úgy kellene dönteni, az boldoguljon a legjobban, aki szorgalmas, tehetséges, igyekvő, a tanulás legyen a vezérlő csillagunk s a tudás, annak alkalmazása, ehhez az oktatási rendszer gyökeres átalakítása, modernizálása, több lehetőséget adni a magántanulóként való tanulásra, de úgy, közösségekbe járnak ők is, szórakozni, sportolni, stb. Tehetséggondozásra is szükség van. Alkotóműhelyekre.

4. Építeni a kreativitásra

A kreatív embereket helyzetbe kellene hozni, felvenni, használni tehetségüket, megfizetni őket, cégrésztulajdonossá tenni akár, a munkavégzéshez a számukra inspiráló helyet kialakítani, ha otthon szeret dolgozni, hát legyen úgy.

5. Választott ügyészeket, bírókat, rendőrfőnököket, mint USA-ban

Ne a hatalomnak benyalók döntsék el, mi a bűneset (ha öregnéne hazavisz az erdőből gallyakat életfogytiglan, a pedofil képviselőt meg kimosdatják). Nagyobb szabadságot a bíráknak a büntetés kiszabásakor, legyen komoly mérlegelési lehetőségük, hisz sok embernél a megbocsátás működik megbánás esetén, de politikusoknál sokkal nagyobb szigort alkalmazni.

6. Néptribunus elnök

Nem a kormány s nem a parlament alá, hanem afféle néptribunusként élő, választott elnök alá tartozó igazságszolgáltatást, központi rendőrséget.

7. Az oktatást, művelődést, nevelést az MTA hatáskörébe áttenni

8. Művészeti Akadémia

A színházakat, művészeti központokat egy Művészeti Akadémia alá rendelni, de nem olyan alá, mint a mostani pártkatonás műanyag izé, hanem kizárólag művészek által választott vezetőséggel, s törvényben rögzített állandó adó 1% átadásából fenntartani.

9. Egyházak

Valódi vallásszabadság kell, a nem korrumpálódott kisegyházak rehabilitálása. A történelminek nevezettek odahaza a végletekig korrumpálódtak már, tisztelet a kivételnek, tessék csak megnézni, mennyire nem érdekes a tízparancsolat betartása, a Ne lopj-ot maguk se tartják be, de a magukat kereszténynek beállító politikusoktól se követelik meg.

Nem baj, ha loptok, csak adjátok ide a tizedét, s akkor minden rendben... megy a szemforgatás most is. A magyar katolikus egyház vezetőinek nagy részéről teljesen lepereg szinte minden keresztényi tanítás.

Na, szóval látszik, miért lehetetlen. A lopásnál már hatalmas ellenállás lenne, a képmutatásnál is. A képmutató politikusok számíthatnak a történelmi egyházak támogatására s az nem kevés.

Amíg ezen alapok nincsenek rendben - lopás, benyalás, képmutatás - helyettük becsületes, szorgalmas munka, önérzet, önbecsülés, tudni, hol tartunk valóban a világban épp, s még mi mindenben fejlődhetünk, képmutatás helyett őszinteség s alázat...

Na, szóval esélytelen. Mert valóban kereszténnyé, muszlimmá, buddhistává, illetve EMBERRÉ kellene válni hozzá, ami sokkal nehezebb út, mint amelyek ma vezetnek ott a „sikerhez”, legalábbis annak látszatához...

 

ITT OLVASHATÓ

MATOLCSY CSAJÁNÁL ALIG KERESETT VALAKI JOBBAN A JEGYBANKBAN

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.09.12.

Ezekről ne maradj le!

Tizenkét furcsaság, ami arra utal, hogy a Fidesznek kellemetlen a Vizoviczki-ügy (Átlátszó)
Amikor a kormány nem harcol a multik ellen, pénzzel tömi őket (Index)Az olimpia miatt lehet drágább a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése (Portfolio)


Ha van 3 perced:

 

Tizenkét furcsaság, ami arra utal, hogy a Fidesznek kellemetlen a Vizoviczki-ügy
Valahogy mindig akad olyan ok, körülmény, ami miatt a terjedelmes Vizoviczki-ügy érdekesnek tűnő szövevényei igazából feltáratlanul maradnak, a nyomozás, a vád más irányt vesz, megakad. Bizonyítéknak látszó tárgyak tűnnek el. (Átlátszó)

Amikor a kormány nem harcol a multik ellen, pénzzel tömi őket
Drágán megfizeti a központi költségvetés azokat az új munkahelyeket, amelyekkel olyan nagy hangon szokott dicsekedni a kormány. Az uniós átlaghoz képest is többet fizetünk a multiknak, hogy idetelepüljenek a gyáraikkal. (Index)

 

Az olimpia miatt lehet drágább a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése
A korábbi becslések 472 milliárd forintról szóltak. Aztán jött az olimpiai újratervezés, melynek eredménye: a magyarországi szakasz költségei a 2024-es budapesti pályázat miatt  550 milliárd forintra emelkedhetnek Szijjártó Péter szerint.  A megnövekedett költségek azzal indokolhatók, hogy a budapesti olimpiai pályázat miatt a fővárosi szakaszt újra kell tervezni. (Portfolio)

 

Matolcsy csajánál alig keresett valaki jobban a jegybankban
Matolcsy barátnője jobban keresett a jegybanknál titkárnőként, mintha főosztályvezető lett volna. A nő „nemzetközi szakmai titkárként” dolgozott a jegybankelnök mellett. Egyébként is alig van olyan alkalmazottja az MNB-nek, aki többet keresett volna Vajda Zitánál. Erre a következtetésre lehet jutni az MNB oldalán fellelhető juttatási összeállítást átnézve. (NOL)

 

Hiányos a kvótanépszavazásra kiadott kormányzati füzetke impresszuma
Így döntött hétfőn a Nemzeti Választási Bizottság (NVB). A 20-oldalas kiadványban a testület szerint nem volt feltüntetve a kiadásért és szerkesztésért felelős személy neve. Az NVB határozatának jogerőre emelkedésétől kezdve megtiltotta a kiadvány további terjesztését. Még jó, hogy a kormány már amúgy is elküldte a füzetet minden háztartásba. (444)

 

Ha van még két perced:

 

Az Országgyűlésben ellenszavazat nélkül függesztették fel Voldemort nagyúr mentelmi jogát. (444)

 

A Deloitte-hoz megy dolgozni az NGM korábbi adóügyi helyettes államtitkára. (444)

 

Egy hongkongi cég részvényeiből vásárolt be egy egy magyar építőipari társaság ahelyett, hogy alvállalkozóit kifizette volna. (Index)

 

Spéder pert nyert elsőfokon a Ripost, a Habony-média egyik ökle ellen, amiért lesifotókat közöltek róla és Stumpf István alkotmánybíróról. (HVG)

 

Rohamrendőrökkel szállták meg az ellenőrök az orosz jegybankot, a pénzintézet munkatársai egy sikkasztási ügy érintettjei lehetnek. Az intézmény maga is  került pénzmosás gyanújába. (HVG)

 

Az Európai Bizottság tisztázni szeretné, pontosan milyen munkakörbe került az egyik legnagyobb amerikai befektetési bankhoz Manuel Barroso, az szervezet egykori vezetője. (BBC)

 

ITT OLVASHATÓ

SZEGED, MEKKA, LEGALJA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.09.13.

Azt mondta Orbán Viktor tegnap Magyarország parlamentjében a magyar országgyűlésnek, s így egyben neked is nyájas magyar szavazópolgár, hogy vigyázzál, mert Brüsszel cselre készül. Ha nem boldogulnak Magyarországgal, majd leboltolják a baloldali vezetőjű településekkel, Zuglóval, Szegeddel, hogy jöhessenek a migránsok.

Továbbá, hogy: „Akinek nem tetszik, amit mondok, olvassa el az EP baloldali elnöke, Martin Schultz vonatkozó nyilatkozatát. Javasolom a balos településvezetőknek, legyenek résen.” – Ilyeneket beszélt, természetesen megtartva azt a diabolikusan gyermeki tulajdonságát, hogy a valóságot meglehetősen alternatív módon kezeli. Fogalmazzunk ily megengedően, mert virágos a kedvünk.

A móka és kacagás még márciusban vette kezdetét, amikor is ez a Schultz adott egy interjút a Sternnek, amelyben azt fejtegette, hogy vannak szolidáris és nem szolidáris EU-tagállamok, valamint, hogy nem csak abszurd, de egyenesen aljas, hogy a magyar miniszterelnök népszavazást írna ki alig több mint ezer migráns befogadásáról.

Innentől nézzük élesben:

„- Nem lenne értelmesebb inkább nem erőltetni, hogy a menekültek egy idegenellenes társadalomba kerüljenek, mint például a magyar vagy Szász-Anhalt tartomány?

– Szász-Anhalt tartományban is sok olyan város van, amely szívesen fogadja a menekülteket. Egyébként csakúgy, mint Magyarországon. Nemrégiben Szegeden jártam, ami egy derék baloldali város. Oda lehet küldeni bármelyik menekültet.”

Ez a „nyilatkozat”, amelyre miniszterelnökünk utalt, s amely nem egyéb, mint elismerése annak, hogy egy olyan eszement helyen, mint kies hazánk is, vannak azért oázisok, ahol nem feltétlenül rugdossák agyon, meg éheztetik a menekülőket. Elismerő bólintás, hogy – például – Szeged lakói emberek tudtak maradni az embertelenségben. Nem több, és nem kevesebb.

 

Viszont, mint a csökkent értelmi képességű egyedek általában, a fideszkatonák sem értik a képes beszédet. Olyan palávert csaptak már akkor, hogy slaggal kellett lecsillapítani őket.

 

A szegedi polgármesteri kabinet elmagyarázta a mélymagyaroknak, hogy szó sincs háttér-megállapodásról. Martin Schultz Szeged említésekor feltehetőleg arra utalt, hogy a város polgárai példaértékű humanitárius segítséget adtak a menekülteknek. Ellátták őket ivóvízzel és ennivalóval ahhoz, hogy a városon való áthaladásuk konfliktusok nélkül történjen. Továbbá, hogy a szegediek emberséges és európai magatartása nemzetközi elismerést vívott ki...

ITT OLVASHATÓ

MONDATOK MAGYARORSZÁGRÓL

HUPPA BLOG
Szerző: Földes Péter
2016.09.12.

Nálunk a törésvonal nem a jobb- és a baloldali emberek között húzódik, hanem, az ájtatos, múltba néző árvalányhajasok, a hátrafelé nyilazó, nyereg alatt puhított hősök, és a mában-jövőben gondolkodó emberek között.

Mindkét csapatban játszanak jobb- és baloldaliak, valamint olyanok is – egyáltalán nem kizárt, hogy ők vannak többen -, akik egyik oldalhoz sem sorolják magukat.

E kétfelé szakított ország egyik felén azok élnek, akik kedvelik a diktatúrát, főként annak puha formáját. Azt, amelyik megsimogatja a fejünket, ha jók vagyunk, és csak kicsi kokit ad, ha rosszak, és e diktatúrát üzemeltető bácsi mindig tudja mindenkiről, hogy az illető jó-e vagy rossz. Apánk helyett apánk. Gondoskodik rólunk, gondolkodik helyettünk-
 
Egészen élhető diktatúra az ilyen, még azt sem várja el tőlünk, hogy szeressük. Megelégszik azzal is, ha úgy teszünk. Néha ennyit sem kér, beéri annyival, hogy ne látványosan utáljuk.
 
A másik országrészben, azok élnek, akik szeretik maguk eldönteni, hogy ők mikor jó magyarok, hazafiak, családapák, polgárok, nincs szükségük arra, hogy más mondja meg helyettük, hogy nekik mi a jó.
 
A pálya egyik térfelén azok játszanak, akik szeretnek alattvalók lenni, mert nem hisznek abban, hogy a sorsukat maguk is képesek irányítani. A másik oldalon meg azok, akik bíznak magukban. Abban, hogy nem a ráolvasás, hanem a teljesítmény számít. Nem a lózung, hanem a tehetség, a szorgalom, a tudás.
 
Rövidtávon ez nem mindig látszik, sőt, még a hosszabb távokon is csak a csillagok szerencsés együttállása esetén. De egyszer még talpra áll ez az ország. Nem holnap, és talán még csak nem is holnapután. Lehet, mi már meg sem éljük, legföljebb a gyerekeink, akik már életvitelszerűen külföldön élnek, vagy csak az unokáink, akik ebből kifolyólag majd külföldön születnek.

 És, ugyancsak ebből kifolyólag, vagy valami más okból, már nem is fognak magyarul beszélni soha. De a világban valahol még megérik, hogy élhető lesz ez az ország, olyan, amelynek a polgárai büszkék lehetnek arra, hogy magyarok.

Mert lehet mellébeszélni, maszatolni, múltat másítani, ám az örök emberi dolgok nem változnak. Jelesül az, hogy a tiszteletet nem követelni kell, hanem kiérdemelni.

ITT OLVASHATÓ

ZŰRZAVAR

PUPU BLOGJA
Szerő: PuPu
2016.09.12.

Ma általános európai életérzés, hogy zűrzavaros időket élünk - ezzel a megállapítással kezdte a miniszterelnök mai parlamenti beszédét.
Hát mondja valaki, hogy nem vagyunk egy szerencsés nép – a zűrzavaros időkhöz kaptunk egy zűrzavaros gondolkodású miniszterelnököt – egyenes út ez a sikerhez!
Természetesen nem lehetünk annyira naivak, hogy elhiggyük, hogy szeretett miniszterelnökünk nem tudja, hogy mit beszél, amikor az Országgyűlést azzal szórakoztatja, hogy a dolgozók száma nő, a munkanélküliség megfeleződött négy év alatt, gyakorlatilag nincs infláció, a bérek nőnek, az IMF-et hazaküldtük, az IMF-nek és az EU-nak visszafizettük a hitelt - sorolta a kormányfő.
A cél a teljes foglalkoztatottság - ismételte meg a korábbi kijelentését.
Ezek a dumák neked készülnek, és elég sokszor mondják el ahhoz, hogy a végén elhiggyed - és sajnos, el is hiszed.
Kár.

Itt van mindjárt a munkanélküliségről szóló remekmívű mondat, melynek az a trükkje, hogy az állami kényszermunkát értékteremtő munkaként kezeli, és így is számol vele statisztikailag.
Pedig hát a munkaviszony az nem egyenlő a közmunkával, már csak azért sem, mert a munkaviszonyt két azonos pozícióban levő fél – a munkavállaló és a munkáltató hozza létre, míg a közmunkánál a meghatározó elem a munkakényszer – aki nem végzi el, azt megfosztják az élete fenntartásához szükséges minimális juttatásoktól is.
Kényszermunka.
A magyar állam nem képes piaci alapon működő munkahelyek létrehozását ösztönözni, tisztességes béreket fizetni pedig végképpen nem szándékozik.
Ha erre törekedne, akkor legalább a legfiatalabb korosztályok számára biztosítaná a megfelelő képzést, ehelyett a szegények gyermekeit már iskoláztatásuk első éveiben az út szélére rugdalja, a mocsárból pedig nem fognak soha kikecmeregni.
Apáik az árokparton szedik a szemetet, ők sem fognak mást csinálni.
Nem öt emberről, milliókról beszélünk, kiket a pesti vagy kisvárosi nyugdíjas nem is lát, hiszen nem vesz részt kalandtúrákon a nyomor zsákfalvaiban, meg sem érti, hogy mit jelent az, ha nincs egy csepp zsír, egy marék tüzelő sem otthon, merthogy nyugdíj sincs és egyre kevesebbeknek lesz valaha is.

Ehhez képest lehet meghallgatni a győzelmi jelentést arról, hogy gyakorlatilag nincs infláció, ami szintúgy hazugság, hiszen nem ugyanazt vásárolja a városi köztisztviselő, mint a faluszéli szegény, akinek a jövedelme egy fikarcnyit sem nőtt, viszont az élelmiszerek árai azért akkor is növekednek, ha a statisztika mást mond.
Arról nem is szólva, hogy a kilátások nem túl szépek, hiszen a kereskedők a munkaerő-helyzetre való tekintettel áremelésre kényszerülnek, és még csak fel se lehet róni nekik.
Azt sem értem, hogy miért diadal az, hogy az IMF-et „hazaküldtük”, hiszen a magyar gazdaság természetesen azóta is folyamatosan vesz fel hiteleket, és ezek közül egyik sem kedvezőbb, mint az IMF által folyósított hitelek, legfeljebb azzal, hogy senki nem kéri számon azt, hogy mire fordították azokat.
Százezrek dolgoznak külföldön, milliók élnek munka nélkül, reménytelen és kilátástalan körülmények között, Orbán meg teljes foglalkoztatottságról hablatyol.
Ahogy ő gondolja, ezt három nap alatt meg lehet oldani, hiszen kicsit kell csak igazítani a statisztikai adatfelvétel módszerén és a betegágyakból is az árokpartra lehet parancsolni a lógósokat, kell venni még egymillió kapát, oszt kész a mű, lehet vele dicsekedni...

ITT OLVASHATÓ

TISZTELETTEL JELENTEM, A BETEG ÁLLAPOTA AGGASZTÓAN FÉLELMETES

KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.09.12.

...Orbán Viktor agybajának szemléltetésére mégis egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni, noha az egész monológ a legaljasabb gyűlöletbeszéden is túltesz.

Orbán kapaszkodik, kegyetlenül kapaszkodik ebbe a témába, miközben pártja és saját maga korrupciós ügyeire nem hajlandó érdemben-értékelhető módon reagálni, nem érdekli semmi más, mint hogy megmenthesse Európát, de lehetőleg az egész világot.

Azt nem is mondtam, hogy a búzatermést (lesz kenyerünk!) is saját érdemeként sütötte el, holott normális helyeken a termés volumene leginkább az időjárási viszonyok függvénye. Mindegy is, szóval az van, hogy Brüsszelben „cselre készülnek”, mert ha nem boldogulnának a nemzetállamokkal, akkor majd boldogulnak a baloldali városokkal, hogy majd azok befogadják a migránsokat.

„Ha nem boldogulnak Magyarországgal és Budapesttel, akkor majd leboltolják Zuglóval, Salgótarjánnal vagy Szegeddel, (…) most fog eldőlni, lesznek-e, és ha igen, hol lesznek migránstelepek”

– mondta Orbán Viktor. Erre a kijelentésre a hallgatóság apraja közbekiabált ilyeneket, hogy szégyen, hazudik, hazudsz, mire a pörköltzabáló kultúrember egyébként is torz feje még jobban eltorzult, rekedt, magas hangon, kidagadt erekkel és kidülledt szemekkel, magából kivetkőzve válaszolta, hogy ne neki tegyenek szemrehányást, hiszen az Európai Parlament baloldali elnöke, Martin Schulz mondta ezt, vele veszekedjenek. Ilyen ez, amikor nem a kötcsei barátilag hülye, mindenre bólogató, mindent benyelő slepp kebelén szónokol az ember, hanem idióta ellenzék, vagy annak kinéző egyének zavarják meg a békés fröcsögést.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ugyanebben a beszédben ugyanez az ember a szánalmas, de legalább iszonyú drága referendumot nemzeti ügyként aposztrofálta, amelynek esetében csak magyar emberek és magyar jövő van, nincs pártügy, csak pártok felett álló nemzeti ügy.

Viktor, már megint hazudsz! Nem elég, hogy a lépett egyet mindenki előre, kozmetikázott statisztikai adatokkal megtámasztott önfényezésed hazugság, de Zuglót, Salgótarjánt és Szegedet ilyen arcátlan módon csúsztatva belekeverni ebbe a történetbe, legalább annyira aljas, mint általában konfliktuskezelési szándéknak beállítani a káosz és zűrzavar fenntartását szolgáló igyekezetet.

Mint tudjuk, a Fidesz már a maga idején igyekezett politikai tőkét kovácsolni Schulz kijelentéséből, aki se nem a barátom, de mégcsak nem is szimpatizálok vele, ám Orbán népszavazásnak álcázott választási főpróbáját ugyanolyan álságos, aljadék dolognak tartja, mint én. És aki egy márciusi interjúban fogalmazott úgy, hogy Szeged egy elkötelezetten baloldali város, oda bármelyik menekültet el lehet küldeni. Hogy Orbán is megértse az üzenet lényegét: Szeged polgárai példaértékű humanitárius segítséget nyújtottak a menekülteknek. Ellátták őket ivóvízzel és ennivalóval ahhoz, hogy a városon való áthaladásuk konfliktusok nélkül történjen. Egyszóval megtették mindazt, amit az Orbán-kormány karbatett kézzel, esetenként kezet dörzsölve nézett végig, remélve, hogy hátha odáig fajul a helyzet, hogy az erős államnak cselekednie kelljen.

Bár a mondanivaló sunyisága és hátsó szándékok nyilvánvalóak számomra, jó volt látni, hogy eltorzul az a fej, midőn nem a baráti-csatlósi közegben kell szónokolni. Újra értelmet nyert, hogy ez az első adandó alkalommal az életéért könyörögne, ha nem lenne mesterségesen oltalmazva a környezete által, ha nem dolgozna egy egész apparátus azon, hogy elrejtse előle a valóságot, hogy megóvja a kényelmetlen szituációkban, ha nem lihegnének megnyugtatóan a nyakába a parlamenti patkóban a hasonlóan belülről torz Németh Szilárdok, Kósa Lajosok és Semjén Zsoltok.

Ha valaki ránéz erre a rántotthús alakú porfészekre, akkor világosan látja, hogy az európai menekültválság körülbelül a nyolcvanadik oldalon egy apró lábjegyzet lehetne a valós problémák rangsorában. Orbán Viktor, a rántotthús alakú ország hivatalban lévő miniszterelnöke hosszú hónapok óta leszarja az első nyolcvan oldalt és mindent ennek a lábjegyzetnek rendel alá. A csatlósai pedig a keze alá dolgozzák a kozmetikázott statisztikákat és elhitetik vele, hogy minden fasza: a tanárok, orvosok, ápolók, közalkalmazottak mind léptek hatot előre, és persze hogy nem csak a Mészáros Lőrincek, Orbán-Tiborczok, Vajnák, Rogánok és egyéb maffiózók élnek és virulnak a többiek nyakára lépve.

Az ország hivatalban lévő miniszterelnöke gyalázatos beszédében egyetlen szót nem szentelt a szakképzett és szakképzetlen munkaerő egyre aggasztóbb méreteket öltő elvándorlásának, a összeszerelőüzemként funkcionáló gazdaság versenyképtelenségének, a közoktatás/szakképzés csapnivaló hatékonyságának, az egészségügyi ellátás silányságának, a mindent beterítő, intézményes korrupciónak és a politikai elitnek nevezett csürhe mély morális válságának.

Az a helyzet, hogy senki nem örül a menekülthullámnak, mindenki szeretne ésszerű, pragmatikus megoldást találni a felszámolására, ám az Európa kapuin döngető muszlimok alternatívája nem lehet sem most, sem később egy megborult, hatalommániás oligarcha és az általa propagált keresztényinek csúfolt dogma. Orbán fundamentalizmusa, az állam és az egyház összemosása nem jelent jövőt Európa számára. Tény az, hogy amennyiben Európa kapuinál valóban milliós nagyságrendben kopogtatnak majd a muszlim hordák, nem lesz kerítés, nem lesz érvényes népszavazás, ami azt megállíthatná. Már csak azért sem lesz, mert a miniszterelnök ma tényszerűen beismerte, hogy Európa a magyar baloldallal az ő feje fölött egyezkedik és ő ez ellen semmit nem tehet.

Ez az ember egy közönséges uszító, szarkavaró, aki nemzeti ügy címszó alatt támad megint a nemzetére. Eddig is tudtuk, írjuk fel szépen a többi mellé. 


ITT OLVASHATÓ

A NEMZETI VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG TAGJAI SZERINT VICCEL KAMPÁNYOLNI SZÉLSŐSÉGESEN LIBERÁLIS, JOGSÉRTŐSZABOTÁZS

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.09.12.


A Nemzeti Választási Bizottság hétfői ülésén 6:5 arányban a testület megállapította, hogy törvénysértő volt a Kutyapárt plakátjainak tiszaújvárosi leragasztása. De az indoklások teljesen elképesztők. A döntést megszavazó Patyi András, a bizottság elnöke például kifejtette, hogy jogellenes szerinte érvénytelen szavazatra biztatni. Egy másik fideszes delegált szélsőségesen liberálisnak hívta a Kutyapárt plakátjait, a harmadik pedig szabotázst emlegetett az érvénytelen szavazásra való felhívás kapcsán.

Őszintén nem teljesen értem, hogy mi a fene történik ebben az országban. Korábban még legalább a látszatra adtak a jogászok, akiket a Fidesz ültetett pozícióba, és nem teljes baromságokat mondtak, hanem a jog nyelvén, a jog eszközével próbáltak a párt érdekeinek megfelelően érvelni.

De tényleg mi a baj egy szélsőségesen liberális plakáttal? Mármint oké, lehet nem tetszik valakinek, de miért is kéne betiltani, attól hogy nem tetszik valakinek? Vagy van olyan törvény, amely kimondja, nem lehet szélsőségesen liberális plakátokat kirakni? És ha lenne, miről is állapítható meg, hogy egy plakát szélsőségesen liberális? Ez egyszerűen nem egy választási bizottsági tag nyilatkozata, maximum egy fideszes hőbörgőé.

De miért is lenne szabotázs, ha valaki érvénytelenül szavaz? Miért lenne jogsértő az érvénytelen szavazatra való biztatás? Alkotmányos jog érvénytelenül szavazni? Igen. Elismeri a választási törvény? Igen. Ugyanolyan szavazat, mint az igen vagy a nem? Igen. Akkor értékelhető-e ez az indoklás másként, mint a kormány álláspontjának kívánatos politikai nyilatkozat?

És mindezekből az említett delegáltak azt a következtetést vonták le, hogy a választási törvénynek nem lenne szabad védeni a szabályosan kiragasztott választási plakátokat.

Ez már a konzervatív véleménydiktatúra?

ITT OLVASHATÓ

GUY VERHOFSTADT A NÉPSZAVAZÁS IGENJÉRŐL

B1 - A BLOGOLÁS ITT KEZDŐDIK
Szerző: jdesi
2016.09.12.

Akkor itt a kérdés.
Számít, vagy nem számít, mit mond az Európai parlament liberális frakcióvezetője?

„Kedves magyar barátaim! Ezzel a népszavazással egy méltánytalan döntés elé állítanak benneteket: azt akarják, hogy válasszatok Magyarország és Európa között. Valójában pedig mindkettőre szükségünk van: egy aktív Magyarországra, amely egy erős Európai Unió része. Csak együtt tudunk szembenézni a kihívásokkal. Ezért kérlek benneteket, hogy szavazzatok IGEN-nel! Mondjatok IGEN-t Európára, és mondjatok IGEN-t Magyarország európai jövőjére!” – fogalmaz Verhofstadt.

ITT OLVASHATÓ

A KEGYES ARCÚ POFÁTLAN

GÁPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2016.09.12.

Arcáról csöpög az emberszeretet – talán csak Rétvári kegyes képe hasonlítható az övéhez, de csak „legjobb” pillanataiban: mondjuk, amikor a „hátrányos helyzetű gyermekek számának megfeleződéséről” kegyeskedik hantázni.

Interjút adott a Magyar Időknek – miért is szégyellné e szennylapot, ha például a közoktatás megvédéséért küzdők sem (mind) szégyellik? Különben is: senki sem kívánhatja a Fidesztől, hogy csak polgári értelemben tisztességes orgánumai legyenek – már csak azért sem, mert olyanok nem párt által odatérített közpénzekből élnek. Bizony, az ember elképed, ha a Fidesz (a Keresztapa és Társasága) meghökkentő meggazdagodására gondol – de ami a polgári értékeket képviselő médiát illeti, a szervezet tökéletesen nincstelen!

Szóval, itt van ez az interjú. Ó, rengeteg érdekes dolog van benne – az én figyelmemet leginkább a nemzetikereszténység szenvedéstörténetének fölvázolása ragadta meg.

„Az üldözött keresztények a felebarátaink” – mondta Balog, és tudjuk: ezt olyan keresztényként mondta, akit ebben a hazában nemzeti és keresztény volta miatt üldöztek!

No, nem a Kádár-rendszerben, illetve most nem arról beszélt, hanem a szoclib kormányok idején!

 

Megjegyzem, volt egyszer egy római helytartó által féleszűnek vélelmezett vándorprédikátor, bizonyos Jesua, Ha Nocri, akinek szavaiból a felebarátiság tágabb értelmezése következnék, de újabb idők távolról sem fenyegetett vallásmagyarázói szerint tisztázni kell, hogy kire vonatkozik a felebaráti szeretet.

A  tisztázás intenzív folyamata hosszú ideje tart a megkeresztényiesült Magyarországon – erről a naponkénti „kormánypárti” zsidózások meg a menekültek és a terroristák összekapcsolása is tanúskodik. Hát hiszen tényleg: a magyaroknak épp elég bajuk van a cigányokkal, a feministákkal, a homoszexuálisokkal meg az ateistákkal, általában a Soros-bérencekkel: nem könnyű a NÜK-nek sem őket simogatni!

ITT OLVASHATÓ

KEDVES ROMÁNIAI MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK, DRÁGA VÉREINK, SZEVASZTOK, ITT KERÍTÉS ÉPÜL!

MAGYAR NARANCS - VILLÁMNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2016.09.12.

„A kerítéselemek már a térségben vannak” – Bakondi Gy.

Bakondi György beköltözhetne a Magyar Televízió épületébe, hiszen gyakrabban bukkan fel, mint a meteorológus, ráadásul mindig ugyanazt fújja, így a migránsok meg úgy… Tegnap például ezt mondta: „A magyar és a szerb határt is intenzíven őrzi a román rendőrség, határőrség, csendőrség, mindazonáltal továbbra is egy új migrációs – akár Szerbiából vagy Bulgáriából Románia felé irányuló – vonal kialakulásának megakadályozására kell törekedni.”

Nos, ha jól vesszük ki szavaiból, akkor szerinte most a szerb–román, illetve a bolgár–román határon gyűlnek a migránsok, ami normális esetben a szerb, román, bolgár határvédelemre tartozik. Bakondi szerint azonban egyáltalán nem ez az ábra, mint mondja: „az új útvonalak további erőfeszítéseket igényelnének a magyar határrendészettől, hogy a magyar–román határon is biztosítsák a magyar–szerb szakaszon elért biztonságot.”

Vagyis: itt az idő, hogy felhúzzunk végre egy szépséges kerítést a román–magyar határra is...

ITT OLVASHATÓ

MATOLCSY GYÖRGY: CSALÁDI KÖR

MOST & ITT BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2016.09.12.

Matolcsy Gyöngyi hamarosan elveszíti feleségjellegét.

De ne rohanjunk ennyire előre, szóljunk előbb arról, amiről mostanság sokan e világban: a család válságáról. Mert ezt nem lehet megkerülni. Vannak ugyanis családok, nem is kevesen, amelyek válságban vannak. De ezek csak magukat okolhatják. Léhák voltak és felelőtlenek, nem foglalkoztak letelepedési kötvények értékesítésével, nem költöztek Rogán Antal szomszédságába. Nem csoda, ha rendre rácsodálkoznak, amikor hónap végén nincs mit enniük, a gyerekeiknek nem jut ruhára, gondot okoz számukra az iskolakezdés, és úgy általában, a mindennapi élet.

Szerencsére, nem minden családban van ez így.

Akadnak olyan nagy és gondoskodó családok Magyarországon, ahol nemcsak odafigyelésből jut mindenkinek elegendő, de még arra is ügyelnek, hogy az anyagi javak tekintetében se járjon senki rosszul.

Matolcsy György jegybankelnök például kifejezetten nagycsaládos ember, ő maga említette, hogy száz unokatestvére van.

Ahogyan annak idején a lánglelkű forradalmár-költő versbe szoborta: Száz uncsitesót, ezeret!

És bár nálunk a nagycsaládok többnyire megszívják, Matolcsy jegybankelnök famíliájában ez is másképpen van. Ők ugyanis nem úgy család, mint mi, többi magyarok. Akik csak élünk bele a világba, szülünk és születünk, ahogy jön. Ők azonban unortodox módon család, vagyis segítik egymást és összetartanak – naná, hogy hónap végén nem kell sorba állítaniuk a sárga csekkeket.

Jó is, hogy nem csak a panaszok áradatát halljuk mindig. Például azt, hogy nincs kréta az iskolában. (Szegény Marie Antoinette, ha élne, már rég megszólalt volna: ha szegényeknek nincs krétájuk, írjanak laptopon.)

Most meg kiderült, hogy az unortodox közgazdaságtan haza atyamestere nem csak azt tudja, hogy egy közpénz miként veszíti el közpénz jellegét. Hanem azt is, hogy egy feleség miként veszíti el házastárs jellegét...

ITT OLVASHATÓ

AKI NAGYON ERŐLKÖDIK, ELŐBB-UTÓBB BESZ*RIK

KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.09.12.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de engem a hideg ráz a kormány újabb retorikai húzásától. Az erő emlegetése minden létező témában – kivéve, ha súlyemelésről van szó – az én fülemnek nem jól cseng. Főleg akkor nem, ha önmagát politikusnak valló illető szájából hallom. Majdnem mindegy, hogy ellenzékről, vagy kormánypártról legyen szó.

Márpedig a Fidesz-kormány most nagyon rárepült erre a témára és ez sem más, mint az eddigi kommunikációs trükkök. A folyamatosan, minden létező megszólalásba kötelező jelleggel beépített rezsicsökkentés, bukott baloldal, háttérhatalom, magyar emberek érdeke, migránsveszély után most az erő. Sőt, ERŐ.

Szerintem meg ne erős legyen egy ország kormánya, mert a társadalomnak kell erősnek lennie. A kormány bölcs, hozzáértő, elhivatott, becsületes, tiszteletreméltó, megbízható legyen. Miután ezek közül a feltételek közül egyetlen egyet sem képesek teljesíteni, marad ez a hülyegyerekekre jellemző erőfitogtatás, hőbörgés, óbégatás.

Erős kormány, erős Európa, erős családok, erős nemzetállam. Vidéken az a mondás járja, hogy aki nagyon erőlködik, előbb-utóbb besz*rik. Nekem az a gyanúm, hogy ez most fordítva történik. A kormány már túl van a dolgon és utólag erőlködik. Érthető is egyébként, éppen elég vaj van a fején egyenként, családostul, csoportosan szinte mindegyik kormánytagnak.

Az erő túldimenzionálása mellett a kormány túlhabzó vallási áhítata is egyre aggasztóbb. Alapvetően is abnormális az állam és az egyház összemosása, egyáltalán nem egészséges dolog, amikor egy miniszterelnök, miniszter, szóvivő, államtitkár minden második mondatában a kereszténységre hivatkozik.

Az főleg beteges, ha maga a kormány hoz létre egymilliárd forintos alapot azért, hogy majd abból segítik a keresztényüldözés áldozatait. Miről beszélünk? Azt tudom, hogy miről nem beszélünk. Például arról, hogy újabb pereputtyokat lehet betelepíteni az újsütetű helyettes államtitkárságba és jó kis fizetésért majd ők megvédik az üldözötteket. Ahogy szokták. De amennyiben mégis arról lenne szó, amiről beszél a kormány éppen aktuális szája, akkor sem érthető és nem is tolerálható, hogy az adófizetők pénzéből egyházi feladatokat vállaljon egy kormány.

Ha üldözöttek megsegítése, akkor azokon nem óhajt segíteni Európa keresztény élharcosainak kisded csoportja, akik nem vallásosak? Vagy például buddhisták? Ők értéktelenebbek? Valamiért úgy tudom egyébként, hogy a keresztény egyház kicsit jobban áll anyagilag, mint Magyarország. Tehát nincs rászorulva a magyar adófizetők pénzére, szemben a véletlenül Magyarországon született és itt megöregedett, megrokkant, hajléktalanná vált, megbetegedett emberekkel...

ITT OLVASHATÓ