Szerző: Éva28
2016.09.13.
A háló lehet védőháló, ami megóv minket, tudunk bele kapaszkodni, ad egy biztonságot. De lehet akadály is, csapda, ami nem engedi, hogy kilépjünk valamiből, hogy továbbmenjünk, új helyeket, új embereket, más világokat ismerhessünk meg.
Hányféle hiedelmünk van, mennyi dolgot „programoztak” belénk az őseink, szüleink, a tanáraink, a környezetünk, illetve hogyan tudjuk ezeket összeegyeztetni saját, szerzett élményeinkkel, tapasztalatainkkal. Valahogy összecsap a biztonságra való törekvés, a burokban élt élet nyugalma és az örökös kíváncsiság, a megismerés vágya. Izgalmas kérdések, nehezen megadható válaszok...
De van egy rangsorunk is a hiedelemrendszerünkön belül és ez nagyon fontos, komolyan meghatározza az életünket.
Ha valakinél az áll a sorrend elején, hogy pl. úgy kell tennem, hogy másoknak ne ártsak, hogy másoknak jó legyen, az belefuthat egy áldozati szerepbe. Ha valakibe azt sulykolták bele a szülei, hogy keményen kell dolgozni, hajtani kell, soha nem szabad megelégedni azzal, ami van, akkor ne csodálkozzon, ha stresszes, nem tud lazítani, teljesítménykényszer nehezíti az életét. Minden cselekedetünk a legerősebb hiteinkből fakad.
Ha pedig olyan közösség, társadalom tagjai vagyunk, ahonnan olyan üzeneteket, olyan hiedelmeket közvetítenek felénk, amelyekkel nem, vagy csak nehezen tudunk azonosulni (mondjuk származási alapokon, vagy vagyoni alapon differenciálnak ember és ember között, vagy pontosan tudjuk, hogy félrevezetnek bennünket, egészen mást tesznek, mint amit hirdetnek stb.), amelyekkel szemben zavarban vagyunk, mert ellentmondanak más, korábban belénk programozott értékrendszerünknek (együttműködés, szolidaritás, társadalmi felelősség, szabad gondolkodás stb.), akkor bizony bajban vagyunk. De nem szabad ekkor sem elkeseredni, az a fontos, hogy merjünk kérdéseket feltenni, gondolkodni, gyűjtsünk tapasztalatokat, próbáljunk megérteni más álláspontokat is, ne higgyünk el mindent, beszélgessünk és mi magunk legyünk önazonosak, merjünk és tudjunk a tükörbe nézni. Sokan ajánlják azt, csak a saját kis személyes dolgainkkal foglalkozzunk, nem érdemes mások miatt bosszankodni. Persze nem vagyunk egyformák és nem is kell mindenkinek ugyanúgy gondolkodnia, de én a magam részéről nem pártolom azt, hogy a homokba dugjuk a fejünket, ezt semmiképpen nem tartom felelős viselkedésnek. Hiszen nem vagyunk növények! Ugyanakkor elfogadom, ha valaki így kíván élni.
Általában ha befelé figyelünk, megkérdezzük magunkat, a lelkünk mélyén érezzük, kinek és minek érdemes hitelt adni, valójában jól tudjuk, melyek az igazi értékek. Abban kell leginkább hinni, hogy a világ és az emberek is jók. Érdemes a jó, pozitív és hiteles emberek társaságát keresni, illetve fontos, hogy segítsünk azoknak, akik segítségre szorulnak.
Ha nehéz eligazodni, forduljunk a művészetekhez. Nincsenek jobb közvetítő eszközök és tudatalattit megmozgató, megnyugtató (vagy épp felrázó) élmények, mint egy jó film, színház, könyv, kiállítás, hangverseny...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.