Na, ezt aztán ne! Kedves barátaim, társaim a baloldalon (jó intellektusok, fontos emberek, akikre sokan figyelnek), ne szórakozzatok velem. A választókkal pláne ne. Gyurcsány Ferenc elfogadja az egykulcsos adót, Hiller István a kerítésnél nem lát jobb megoldást. Nemcsak az a bajom, hogy az egykulcsos adó növelte a társadalmi különbségeket. Nem is csak az, hogy a kerítések -már ha működnek- csak egyik országból a másikba lökdösik a problémát és a menekülőket, és ha mindenki felállítja a maga szögesdrótját, akkor az utolsó állomáson már csak a tengerbe vagy az Iszlám Állam hóhérainak karjaiba lökhetik őket. (Persze nem működnek, aki a szerb határon nem akart pengét a húsába, az bejött a horváton, és így tovább. Ha meg nem erre jött, nem a kerítés riasztotta el, hanem a kérelmek statáriális, egyéni mérlegelés nélküli elbírálása.)
Gyakorló sportvezetőként és labdarúgó edzőként sokszor szembesülök azzal, hogy a legjobb szándék által vezérelt elvek sem hoznak eredményt, ha nincs hozzá megfelelően átgondolt, logikus, megvalósítási koncepció. A foci szerelmeseként csak üdvözölni tudtam a döntést, hogy a TAO támogatásokon keresztül végre átlátható módon kerül pénz a magyar labdarúgás elég kaotikus rendszerébe.
Sár van, a bakancsom bokáig süllyed benne. Érdekes, nem zavar. Érzem ahogyan a hideg, vizes anyag hozzáér zoknim szárához, befut cipőmbe... már a bőröm is nedves. Lassan, kiemelem lábam a sárból, de csak a következő lépés erejéig. Újra belesüppedek. Talán régebben zavart volna, de most nem. Mintha alkoholos bódulat járná át testem, nehéznek érzem magam, koszosnak, a világ mocska húz a sár mélyére és én hagyom... rezignáltan figyelem süllyedésemet. Szinte jólesik a kellemetlenség, végre élek. Nem véd semmilyen "termék" a kényelmetlenségtől, nem burkolózom a puhába, a melegbe, a lágyba. Nem, otthagytam azt a világot. Persze nem örökre, túl sokan vannak még odaát, akiket szeretek. Értük és miattuk újra és újra visszamegyek, de most, most végre csak ketten vagyunk. Én és a Mindenható. Nem áll közénk semmi. Magam sem tudom mi késztet a hirtelen mozdulatra, de kioldom bakancsomat és a sártól ragadóssá vált zoknimat szinte lerúgom magamról. Magam mögött hagyom ezt is, és végre hidegnek érzem a hideget, csúszósnak a csúszósat, szúrósnak a szúrósat... lassan visszatér belém az élet.
November 3. Seres Rezső születésnapja. 
Mocskos idők jelei Orbán Magyarországában.
Olvasom:
Oroszlánkórus sok hangon szól, szenvedély és vadság
tüzeli, és minden novellájában ott egy regénynyi titok – nyilatkozta
Dragomán György az MTI-nek.
Idefigyelj Agyirokkant! Göncz Árpád épp azért utasította
el az állami temetést, mert az állam Te vagy, meg a Bandád. Ha a Magyar
Köztársaságban élnénk, és nem Al Capone 10 milliós Chicagojában, aligha
utasítja el azt, ami egy Árpibácsi nívójú Államférfinak kijár. De még ez is
bonyolult Neked, úgyhogy egyszerűsítem. Tőled határolódott el a
végrendeletében. Téged nem akar ott látni. Az ördögi képedet sem, meg azt az
erkölcsi, szellemi pöcegödröt sem, amit jelképezel. Sok emberben ment föl a
pumpa, mikor tudomást szerzett arról, hogy ott akarsz lenni, ahonnan maga a Halott
utasított ki. Meg még az Áder nevű, az Árpibácsink által egykor naggyá tett
köztársasági elnöki posztot kesztyűbábodként kiüresítő csicskádat is vinnéd.
Tudod Kisputyin, ez leginkább olyan, mintha azért mennél oda, hogy lehugyozd a
Sírt, ami persze Tőled simán kitelik, de minket erősen zavar. Leszarod a halott
akaratát, kínos helyzetbe hozod a Családot, és fölháborítod a rengeteg ott
összegyűlő Demokratát. Az ilyen meg nem jó ómen egy Diktátornak, jobb ha
elhiszed...
- Hogy kell magánembernek
lenni, Berci? 
Miért normális dolog az egy
országban, hogy gyerekek éheznek és közben egy senki által soha, semmikor meg
nem választott, önmagát pártnak nevező vénemberek gyülekezete felvállalja és
viszi a reumás hátán az embertlenséget?
Munka, szorgalom, akarat és elszántság nélkül, mit sem ér a
tehetség! 
A Nesze!szer blog 2010 októberében
indult azzal a szándékkal, hogy a szépség és a divat világának híreit,
történéseit a magazinoknál gyorsabban,őszintébben, más megközelítésben tárja az
igényes női olvasók elé. Immáron a lelki pipere alap tartozékai is vagyunk,
hisz több ezer olvasónak indul a napja a Reggeli Nesze olvasásával, vagy ér
véget a hete Steiner Kristóf lelki útravalójának áttanulmányozásával...
A Kormányhivatal nem lát, nem hall,
nem szagol. Válaszolt a Pest Megyei Kormányhivatal
is a Ferencvárosban és Pesterzsébeten érezhető bűzszennyezés ügyében beadott
adatigénylésemre...
1975.november 2. Mindenszentek éppen kiment, Halottak Napja éppen beköszöntött. Ostia, a máskor oly barátságos tengerpart, a rómaiak kedvenc fürdőhelye azon a hajnalon borzalommá vált. Itt találták meg Pier Paolo Pasolini holttestét. Az 53 éves, világhírű filmrendezőt, akit hazájában íróként, költőként, nyelvészként és irodalomtudósként is tiszteltek. Láthatóan agyonverték. Hamar megtalálták a feltételezett gyilkost is, egy bizonyos Giuseppe „Pino” Pelosi nevű, alig 17 éves homoszexuális fiatalembert, akit, amikor letartóztatták, éppen Pasolini Alfa Romeo 2000 típusú kocsiját vezette
Kocsis Máté közszereplő, politikacsináló, a Fidesz Szócsöve és a Nyolcker polgármestere. Ha nem ez volna, nem bántanám, mert minek. Akkor sem ütném, ha jól csinálná, amiket csinál, de ez eleve kizárt: aki a Narancsmaffiában szerepet vállal, akármekkorát, az jó ember nem lehet. Mátéka pedig nem is akármilyen szerepet visz náluk, épp most lett budapesti elnök, de erre majd még visszatérek, mert új pozíciója inkább a bukás előszele, mint előrelépésé. Szóval az Ő folyamatos támadása részemről semmiféle érzelmi háttérrel nem bír, egészen más oka van. Ha úgy tetszik: stratégiai megfontolás. Az ellenség gyenge pontját kell ütni, márpedig a Fidesz ellenség, és Kocsis a leggyengébb pontjuk. Az külön szerencsém, hogy mivel 5 éven át barátok és munkatársak voltunk, ezért aztán meglehetősen ismerem, ígycélzottan is tudok rajta találatokat elérni. De ha nem így lenne, akkor is Őt találtam volna meg: annyira irritáló, annyira hamis, hogy nagyon Orbánhívőnek kell ahhoz lenni, hogy elviselhető legyen. És mondok egy furcsát: azért ennyire visszataszító, mert nem igazi Fidesznyik.
Abszolút többséget szerzett a török választásokon Viktorunk egyik ÚJ Legjobb Barátja, Erdogan. A győzelemhez két apróság kellett neki:
A legelkeserítőbb számomra, mikor képtelenség megállítani a lejtőn valakit, aki az orrom előtt kezdett lecsúszni. Felnőtteknél is nehéz ez, mert az, hogy az ő döntése, az ő felelőssége, ez könnyen kimondható, ám mikor az ember látja az okokat, a tudást, a képességet, mondjuk inkább úgy, az életutat, akkor változik a vélemény a felelősséget illetően.
Vannak területek, ahol rendkívül hatékony az unió. Igaz, hogy a menekültáradat kérdésében nem képesek semmiféle megegyezésre, más ügyekben azonban egyre másra születnek a frappáns megoldások. Most éppen a dohányosokra mérnek egy újabb csapást, januártól egységessé válik a csomagolás, a dobozok dugig lesznek mindenféle elrettentő képekkel és feliratokkal, továbbá betiltják az ízesített dohányt és a slim cigarettákat.
…a határontúli szavazók tömegének óriási a jelentősége.
Orbán nem is lacafacázik, hanem elkezdi feldolgozni a határon túli potenciális
választók tömegét, van még vagy kétszázezer olyan, aki nem regisztrált, ebből
vagy százezer szavazó még kijöhet, a többi meg mehet a hurkába.
Ezért most lesz adategyeztetés, meg kukoricaszórás a libáknak: regisztrálj, és
majdan szavazz, népszavazz drága határontúli vérem, ha akarod levélben, vagy
postagalamb útján, küldök neked tejet-vajat, szavazólapot, amennyi csak kell,
holnapra is marad!
Hogy ellenőrizni?
Ugyan már, magyar ember nem hazud!
A határontúliak felettébb fogékonyak a zászlólobogtatásra és a hazaffyas
érzelmekre, hátha ezt a cumit is beszopják.
A demokratikus oldal pedig hagyja, hogy a külföldön dolgozó magyarok – kis
túlzással - egy szavazókört alkossanak, és a szavazataikat kizárólag a
Spitzbergákon adhassák le személyesen, mikor a jégmezőkön a kakukk tizenkettőt
szól. Százezrekről
van szó, akiknek nincs módjuk hazautazni, de még Londonba beutazni sincs
lehetőségük. Kanadában sem tudnak ezer kilométereket utazni, pedig ha
összevetjük a külföldön dolgozó magyarok helyzetét a Trianon által elszakított
magyarsággal, akkor inkább lennének jogosultak szavazni, mint előbbiek. Nekik ugyanis a mai Magyarország a hazájuk, nem Erdély, nem Kárpátalja, hanem
Budapest meg Mohács, Zalaegerszeg meg Bátaszék...
Délután négy óra. Felöltözött.
Fénylő Csillagunk misét celebrált a minap híveinek. Ők meg ültek ott Batthyány körös professzorostól, itták szavait meg tátott szájjal csodálkoztak az elméjét gyötrő látomások kivetítésén. A főni formában volt, naná, nehéz annak ellenállni, mikor a hallgatóság szájsárkából diszkrét nyálpatak indul a "formálódó gondolat" hallatára is. Bennfentesnek érezhették magukat, elvégre nem egy világpolitikát olvasni próbáló Nógrádi, hanem az arra - szerintük - hatással lévő Orbán osztotta meg velük azt, amit még ki sem talált rendesen. 
Kedves Viktor! Régen írtam neked utoljára, de mostanában eléggé sok baj szakadt rám. Most pótolom az elmaradást, nehogy úgy érezd, hogy egyedül vagy a harcodban és magadnak kell megvédeni Európát, a Kereszténységet és az Igaz Magyar Embereket! Itt vagyok én neked, itt állok a hátad mögött. Akkor is, ha nem tudok levelet írni. Már a múlt hónapban majdnem írtam, de aztán nem tudtam feltölteni az internetet, mert az öregem nem hall rendesen és kellett neki hallásvizsgálat. Az háromezerbe került.
