SZÁJER LELEPLEZTE A FIDESZ-DIKTATÚRÁT

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2017.12.03.

Szájer József egy darabig még bírta, hogy a Fidesz kapcsán ne róla szóljanak a hírek. Az utóbbi néhány napban publikussá vált megnyilatkozásai alapján lehet, hogy már nem bírta tovább. Első körön a menekülteket sorolta be a zombik, illetve a holtak seregébe. Hogy aztán hirtelen kitörjön rajta az őszinteség.

Az, amely a Magyar Idők című orgánumban kereteiben megjelent írásában artikulálódott. Alapvetően az az írás is a menekültek, illetve Európa viszonyának húrjain pengeti a dallamot. A Fidesz feltétlen híveinek ennyi valószínűleg elég is. Holott Szájer dolgozata a kormánypártok környékén szinte kivételes őszinteséggel szól néhány olyan dologról, amiről a maszatolás szokott inkább megjelenni. Ilyen például az általános demokráciakép megközelítése. Amellyel kapcsolatban „természetesen” a Fidesz az ősdemokraták képében szeret megjelenni. Különösen akkor, ha felmerül: Orbán alapvetően egy komplexusos, péniszirigy diktátor lázálmát látszik megvalósítani. Olyan irányítástechnikai és államigazgatási eszköztárral, amelyet megszokott, illetve amelyhez a kádárizmusban szocializálódott.

Formálisan Szájer szintén a Fideszt helyezi a demokraták serpenyőjében. Kinevezve minden ellenzékit olyannak, aki fél a demokráciától. Azaz demofób. A meghatározással kapcsolatban pedig Roger Scruton angol konzervatív filozófusra hivatkozik, amelyről óhatatlanul az a kóklerséget sejtető kiszólásgyűjtemény juthat eszünkbe, amely úgy kezdődik, hogy „már angol tudósok is igazolták”. Ami kicsit olyan, mint a „már az ókori görögök is”. Akikre különben jellemző volt, hogy a demokráciát a szabad, gyakorlatilag középkorú, a középrétegbe tartozó férfiak demokráciájaként képzelték el. Azonban térjünk vissza Szájer írására. Azt írja, hogy „a modern demofób fél a néptől”. Mert „úgy gondolja, hogy a sokaság, mivel vele ellentétben nem képes a széles összefüggéseket átlátni, nem igazán alkalmas a kormányzásra”. A megválasztott vezetők pedig azért alkalmatlanok, mert „a tömeg kegyeinek a kiszolgálására törekszenek”. Amellett a „többség zsarnoksága rendre elnyomja a kisebbségeket, korlátozza az egyén jogait, intoleráns et cetera, bizonyos helyzetekben ezért korlátozni kell”...

ITT OLVASHATÓ

75 ÉVE ÚJRAJÁTSSZUK...

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ
2017.12.03.

1942.november 26-án mutatták be a New York-i Hollywood Theaterben, majd 1943. január 23-án az amerikai mozihálózatban minden idők egyik leghíresebb filmjét, Michael Curtiz, azaz Kertész Mihály Casablancáját, amely 1944-ben 3 Oscar-díjat kapott: a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb forgatókönyv (Julius és Philip Epstein).

A fordulatos, romantikus, antifasiszta dráma által írta be magát egyszer s mindenkorra a mozi történetébe Kertész Mihály, aki 1915-ben még Jászai Marival forgatott filmet (A tolonc), majd a 20-as évek közepétől, néhány év Bécs és Berlin után az Egyesült Államokban nőtte ki magát híres rendezővé. A Casablanca előtt már olyan filmekkel tette le a névjegyét Hollywoodban, mint a Robin Hood, a Szerelem és vérpad, a Hét tenger ördöge, a Santa Fé-i ösvény – e filmek jelentették az ausztrál fenegyerek, Errol Flynn karrierjének csúcsát – és nem utolsósorban a Villamosszék felé, amelynek bűnözőit James Cagney és Humphrey Bogart játszották. A Casablancában vált mitikussá Bogart a kemény, kissé cinikus, de lelke mélyén érzelmes hős figurájában, és újabb csúcspont volt a film Ingrid Bergman pályáján, aki mögött akkor már olyan alakítások voltak, mint az Intermezzo és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde, amelyekben Leslie Howard, illetve Spencer Tracy voltak a partnerei. És nemcsak a két sorsüldözött szerelmest játszó Bogart és Bergman kiválasztása volt telitalálat, hanem a gátlástalan, de a nácikat megvető és a maga módján velük szembeforduló Renault kapitányt játszó Claude Rains-é, a gőgös német Strasser őrnagyot alakító Conrad Veidt-é, és az ellenállás hősét, Victor Lazlót megszemélyesítő Paul Henried-é is. És ha már a szereplőknél tartunk, ne feledkezzünk még két magyar színészről sem: a német futárok gyilkosát játszó, örök „rosszfiú” Peter Lorréről (Löwenstein László) és a színész-kabarészerző Szőke Szakállról, aki a mulató bölcs, öreg pincéreként, Carlként nyújtott néhány emlékezetes percet. A joviális magyar színész hallgatja megértően az épületes "angol" társalgást: "Which watch?" "Six watch." "Such much".

Lorre és Veidt egyébként egyaránt a nácizmus elől menekültek el Németországból. Lorre, aki Fritz Lang M – egy város keres egy gyilkost című filmjének főszereplőjét játszotta, zsidósága miatt vált üldözötté, Veidt pedig, aki olyan filmklasszikusokban játszott hazájában, mint a dr.Caligari vagy A prágai diák, nem volt hajlandó elválni magyar zsidó feleségétől, a miskolci születésű Práger Ilonától...

ITT OLVASHATÓ

HOL A BALOLDALI UTÓPIA MANAPSÁG?

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2017.12.04.

A baloldal (nevezzük ezt egyszerűen az egyenlőség programjának, noha -- kicsit bonyolultabban -- pontosabb volna az önazonosságénak hívni) kétezer-ötszáz éve utópiákban létezik, és nem változott az akkor sem, amikor kommunizmus elnevezéssel politikai proto-elméletté vált a XVIII. század vége felé Victor d'Hupay ujjai alatt, majd a legismertebb reprezentánsa, Marx, tudományos formába öntötte (a részvét miatt nem tettem idézőjelbe a "tudományost"). A baloldal mozgósító ereje mindig az utópia -- ha tetszik, a humanista illúzió, az ember természeti és közösségi énjének egymásra találása, önazonossága -- volt, illetve ugyanő akkor vált kiábrándítóvá, amikor ennek az illúziónak a feladására kényszerítette a híveit. A baloldalnak -- ez alighanem vitathatatlan -- a megvalósult szocializmus ártott a legtöbbet, ami azt is jelenti, hogy mindig is sokkal termékenyebb volt és ma is lehetne (tehát kapitalista körülmények között). Sőt, én -- egy kis malíciával szólva -- nem is értem, miért nem érzi jobban otthon magát a mai közegben. Szárnyalnia kéne. 

Annyira szükség van az utópiára.

Hiszen az ellenfél is csak narratívákban létezik. Magyarországra szűkítve az érdeklődést, mi másból veszi Orbán rendszere a legitimitását, mint a narratívából, a sztoriból, a meséből -- egy fikcióból? Ami korábban a zsidó összeesküvés volt, empirikus tények (hogy zsidók léteznek) fiktív összeesküvés-elméletbe való rendezése (ami az empirikus alapjának és a valóság meghaladása vágyának kombinációjától tett szert akkora gyújtóerőre), ma is működik a tömegtársadalmi értelemben vett jobboldalon (=az etnicista és rasszista kollektivizmusban). Az orbánizmus sem más, mint egyetlen szankcionált narratíva: a migránsok, a Nyugat és Soros felhasználásával minimális empirikus alapokra grandiózus légvárat felhúzó utópia (ami nekik "u-", az másoknak "disz-"). Mi akadályozza a baloldalt abban, hogy hasonlóan járjon el a politikai hatalom megszerzése érdekében?

Először is az, hogy a baloldal már nem hisz a saját szellemeiben (nemcsak a spectre, hanem a spiritus, az animus és a genius értelmében sem). A baloldal materializmusa elfeledtette vele a materializmusának szellemi (idealista) alapjait -- hogy mint sikeres, akcióképes utópia "annak idején" első sorban a szellem és a lélek tápanyaga volt. Ma nemcsak a politikai, hanem a szellemi baloldal horizontja is a béremelésig és a vagyonegyenlősítésig terjed a kogníciójában (Piketty) és a politikában is, és ezzel már radikálisnak mondja magát, miközben a jóléti változatai (kb.) hetedik generációs jogokért - a szimbolikus és identitásegyenlőségért - harcolnak az issue-politizálás frontjain. Nincs itt, kérem, semmiféle oldal, legföljebb szenvedélyek és reakció...

ITT OLVASHATÓ

A KORMÁNYZÁSNAK CSÚFOLT NEMZETI TOPORZÉKOLÁS VIDÁMAN DÜBÖRÖG TOVÁBB

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2017.12.04.

Mekkora soros király vagyok, nem? De! Hétfő reggel sorosnak lenni, felbecsülhetetlen, én ezt soha nem fogom megszokni. Najó, nem fáj annyira, de mégis. Ettől függetlenül remélhetőleg mindenkinek remek hétvégéje volt, úgyhogy kezdjük is a napi horoszkóp felvázolását.

Tiborcz Pityuéknak például tojt a nyuszi, vagy hozott a jézuska nem csupán majdnem 5 városligetnyi (majdnem 500 hektár) termőföldet, hanem az ennek összeharácsolásához szükséges 559 millió forint banki hitelt is. Lölö kicsit nagyobb tételben játszik, mint a nagyértékű irodaházak, villák, kastélyok felvásárlásában utazó miniszterelnöki vő, neki és a pereputtyának már 12 és fél Városligete (=1257 hektár) van. Míg Tiborczékat 12 hitelszerződés a Gránit Bankhoz köti, a disznószerelő az OTP-nél bankol. Miért is ne tennék? Kockázat nulla. Ugyanis az állam által garantált kedvezményes hitelek olyannyira kedvezményesre sikerültek, mint minden más, amihez a Fidesz hozzányúlt: a tehetős vásárlók jobban jártak, ha hitelhez folyamodtak, miközben saját pénzüket valahol kamatoztatták. A kamatból tudniillik több pénz folyt be, mint amennyit a földhitel törlesztő részleteire ki kellett fizetniük. (via 24.hu)

Van ez a bizonyos – azok számára, akiknek ki kell nyögni – többezer év alatt sem megtérülő kínai üzlet, a Budapest-Belgrád vasútvonal. Amelyről azt mondta a fényességes telihold, hogy kit érdekel a megtérülés, amikor mi leszünk a világ köldöke ettől, meg a kínai-magyar barátság, ugye. Nos, a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című konzervatív német lap is megfogta a lényeget, midőn azt állították: egyelőre még csak spekulálni lehet arról, vajon Peking céljai között szerepel-e az Európai Unió megosztása vagy gyengítése, de már vannak arra utaló jelek, hogy a Kínával szorosan együttműködő országok hajlandóak a pekingi vezetés érdekeinek megfelelően eljárni. Ráadásul Kína számára egyáltalán nem érdektelen, hogy olyan partnerei legyenek, akik nem kérik számon folyton az emberi jogok betartását. Vagy legalábbis – ezt már én mondom – pontosan úgy forgatták meg köpönyeget, hogy most éppen lefossák az emberi jogi handabandákat. Bezzeg, amikor még Balog Zoltán betanított esztergályos és Kövér László portás voltak a kínai államvezetés által megtaposott emberi jogokért folyó küzdelem élharcosai. Hát többek között ezért szeret minket, magyar népet Li Ko-csiang elvtárs oly forrón, mert ugyanezek az időközben kivénhedt, sosem volt demokraták is pont úgy tesznek az emberi jogokra, mint a nagy kínai népköztársaság vezetői...

ITT OLVASHATÓ

MIT ÜZEN NEKÜNK, HOGY EZT A KÖNYVET OLVASSA ORBÁN VIKTOR?

INDEX
Szerző: FÖLDES ANDRÁS
2017.12.04.

Ha meg akarjuk érteni, hogy miért érdekes a Magyar Nemzet által közölt, egyelőre megerősítetlen hír, miszerint Orbán Viktor kedvenc könyveit egy ma nagyon felkapott izraeli történész írta, érdemes az író egyik szemléletes példájával kezdeni. Yuval Noah Harari két gyerekkel tett sétáján keresztül magyarázza el, mivel fogja tölteni az életét az ember, amikor munkáink jó részét már robotok végzik.

A tudós két Pokemon góval játszó gyerekkel sétált, amikor egy sarokra érve a srácok összevesztek a szintén ott vadászó többi gyerekkel, hogy kié a területen talált - de amúgy csak a mobil képernyőjén látható - Pokémon, írta a Guardianban publikált cikkében. A történész mobil nélkül mindebből annyit látott, hogy a város egy jeltelen pontján gyerekek vitatkoznak olyan dolgokon, amik a valóságban nem léteznek.

A veszekedés közben Hararinek érdekes hasonlat jutott eszébe: a helyzet arra emlékeztette, amikor a muszlimok és a keresztények kerülnek összetűzésbe a mindkét vallás által tisztelt Jeruzsálem szent helyein.

Miközben a keresztény és a muzulmán egymásnak esik, hogy kinek a szentsége uralja a területet, a kívülálló nem lát mást, csak régi épületeket.

Yuval Harari rámutat, hogy a látható építményeket leszámítva minden más csak az emberek fejében létező mítoszok terméke. Pont ahogy a pokemonos játéknál.

Itt jön a csavar. A történész ugyanis nem arra jut, hogy a vallás pont ugyanolyan hülyeség, mint a pokemonos játék. Ehelyett levezeti:
az emberiség mindig is különböző mítoszok, azaz virtuális valóságok illúziójában töltötte napjait.

Szóval akkor sem fogunk unatkozni, amikor a gépek elveszik a munkánkat. A számítógép generálta virtuális valóságokban ugyanis pont olyan remekül töltjük majd napjainkat, mint ahogy őseink (vagy korunk) emberei a vallási elképzelések közt...

ITT OLVASHATÓ

KÉSZÜLJÖN LELKILEG, HOGY NEM HOZZA KI ANNYIBÓL A KARÁCSONYI VACSORÁT, MINT TAVALY

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2017.12.04.

Megnéztük, mennyit kell otthagynunk az ismert boltláncokban ahhoz, hogy egy klasszikus karácsonyi menüt állítsunk össze. Kiderült, jóval többet, mint amennyit az éves infláció indokolna. A hvg.hu nagy ünnepi ár-összehasonlítása.

A kínaiak miatt hiánycikké válik a vaj, a megritkított baromfiállomány miatt drágul a tojás, a minimálbér emelkedése löki felfelé a péktermékek árát – az elmúlt hónapok híreinek hatását első kézből tapasztalhatja, aki vásárolni jár.

Az áremelkedés aligha fog megállni karácsonyig, pláne, hogy ilyentájt nem csak a szaloncukor forgalma ugrik meg, hanem általában nő a kereslet az élelmiszerek iránt. Ezért úgy döntöttünk, a statisztikai hivatal „kosara” helyett egy karácsonyi menüre valót vásárolunk be, és megnézzük, hol járunk a legjobban.

Persze, ahány ház, annyiféle karácsonyi menü, mi mindenesetre egy köznapi ételsort raktuk össze: került bele halászlé pontyból, pulykasült burgonyapürével, töltött káposzta és bejgli. 

A mennyiségeknél a következő szempontokat követtük:

- a receptek négy személyre szólnak;

- a hozzávalóknál Lajos Mari internetes oldalának receptjeit követtük – kis módosításokkal (például a töltött káposztához kínált tejföl esetében az előírt 2 dl helyett beértük a kereskedelemben „összement”, 1,75 decis pohárral);

- a kis mennyiségben hozzáadott összetevőket, például a fűszereket vagy a pároláshoz adott zsiradékot lehagytuk bevásárló-listánkról – feltételeztük, hogy ezek karácsonyon kívül is alapkellékei egy konyhának;

- a listán szerepel a margarin és a vaj egyaránt – ezek természetesen csereszabatosak, a kettő mennyisége és ára nem adódik össze.

Ami pedig a vásárlást illeti: a legnagyobb élelmiszerláncokat jártuk végig, méghozzá olyanokat, ahol az árak (jobbára) megegyeznek minden üzletben. Volt, ahol virtuálisan válogattunk, vagyis a lánc internetes boltjának árait vettük alapul (természetesen a házhoz szállítás díja nélkül)...

ITT OLVASHATÓ

KALLÓDNAK A HALDOKLÓK - MÉG MINDIG TABUKÉNT KEZELIK AZ EMBERI ÉLET VÉGSTÁDIUMÁT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: KUN J. VIKTÓRIA
2017.12.04.

Óriási felzúdulást keltett, egyúttal példátlan összefogást váltott ki nemrégiben a Magyar Hospice Alapítvány segélykiáltása, ugyanis pénzügyi nehézségei miatt a léte került veszélybe. Csakhogy a hazai hospice-ellátást, vagyis a végstádiumban lévő betegek méltó gondozását nem az alapítvány tíz ágya, hanem egy országos hálózat jelenti, miközben a rászorulóknak legfeljebb a harmada jut hozzá ehhez a szolgáltatáshoz. A konkrét eset miatt a közvélemény most felháborodott ugyan, de Magyarországon még ma is általános jelenség, hogy sem a laikusok, sem az orvosok nem tudják elfogadni a tényt, ha nincs már esély a gyógyulásra.

A hazai hospice-ellátás anomáliáira Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány igazgatója irányította a figyelmet, amikor a közelmúltban a nyilvánosság elé állt, és bejelentette: a gyógyíthatatlan betegek utolsó életszakaszának méltóvá és elviselhetőbbé tételéért dolgozó szervezet létét súlyos pénzhiány fenyegeti. A segélykiáltásra megmozdult a társadalom, pillanatok alatt milliók gyűltek össze adakozásból, és a kormány is lépett: 40 millió forintos mentőövet dobott a szervezetnek.

A 26 éve a forrásért és az elfogadtatásért küzdő alapítvány igazgatója azt mondta, sokáig nem akartak a médiához fordulni. „A tárgyalásaink már egy éve folynak, jeleztük a minisztériumnak, hogy baj van. Idén nyáron kaptunk levelet az államtitkár úrtól, leírta, hogy ez egy fontos dolog, és keresik azt a költségvetési sort, ahol ezt meg lehetne oldani. Korábban is elmondtam, hogy alig éljük túl az egyik évet a másik után, de most azt is hozzátettem, hogy januárig van pénzünk, utána be kell zárni a hospice-házat, ha nincs megoldás.”

Muszbek Katalin lépése nemcsak a közvéleményt, hanem a hospice-rendszerben dolgozókat is megdöbbentette. Utóbbiak viszont inkább amiatt zúgolódtak, hogy a médiaszereplés úgy hatott, mintha az alapítvány a tíz ágyával maga lenne a ,,magyar hospice”, miközben országszerte 17 intézményi részleg működik 283 ággyal, 65 otthoni ellátást biztosító csoport, valamint négy mobil csapat, amely kórházi támogatóként tevékenykedik, illetve van négy palliatív (élet végi) járóbeteg-ellátó szervezet is. A hospice-okban 1255-en dolgoznak fő- vagy mellékállásban. Vagyis a veszélybe került alapítvány tíz ágya ugyan fontos része, ám mégis csak töredéke a teljes hazai rendszernek.

Az egészségügyért felelős államtitkár az ATV Start című műsorában azt nyilatkozta, hogy a Magyar Hospice Alapítvány olyan tevékenységet végez, amire nincs finanszírozási szerződése az állammal. Ónodi-Szűcs Zoltán szerint ezért fogyott el a pénzük, holott az alaptevékenységükre ugyanannyi forrást kapnak, mint a többi, hasonló tevékenységet végző intézmény. Balog Zoltán humánminiszter az alapítvány bejelentése után felhívta a figyelmet a felelősségteljes működésre, Ónodi-Szűcs pedig azt fejtegette, hogy „ha tetszik, ha nem”, mindenkinek ki kell jönnie a normatív támogatásból. Hozzátette, az alapítvány ambulanciákat működtet, ennek nincs OEP-befogadása – ez a szolgáltatása nem élvez támogatást. Ezt megkaphatnák, ha kérnék. „Ha beállna a sorba a másik száz kérő közé, valószínűleg bírálni kellene, hogy ki van előrébb és hátrébb” – hívta fel a figyelmet Ónodi-Szűcs Zoltán, és azzal az üzenettel zárta le az ügyet, hogy Muszbek Katalin figyeljen jobban oda az alapítvány költségvetésére, és lehetőleg álljon be a sorba. A tárca, úgy tűnik, ezzel ki is pipálta az egész hospice-kérdést...

ITT OLVASHATÓ

MOST KELLENE MEGALAPOZNI A TARTÓS NÖVEKEDÉST

GKI GAZDASÁGKUTATÓ INTÉZET
Szerző: GKI
2017.12.03.

A magyar gazdaságban az elmúlt hónapokban folytatódtak az első félévre jellemző tendenciák. A harmadik negyedévi 3,8%-os növekedés ismét érdemben meghaladta az EU 2,5%-os átlagát, de a régióban az alacsonyak közé tartozik. A GKI nem változtat 2017. és 2018. évi, 3,8%-os növekedési előrejelzésén. Egyre több nemzetközi intézmény is arra hívja fel a magyar kormány figyelmét, hogy a mostani, viszonylag jó években kellene megalapozni a tartósan fenntartható növekedést.


Az előrejelzés letölthető innen.

Korábbi előrejelzéseink archívuma elérhető itt....

ITT OLVASHATÓ

TÁGRA ZÁRT HATÁROK

VÁROSI KURIR - KURÍR KACSA
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2017.12.04.

– Tiszteletem migráns urak, üdvözöljük Önöket a mi kedves, barátságos, vendégszerető országunkban.

– Jó napot.

– Cigaretta? Szivar? Sajnos, röviditalokból jelenleg nem túl széles a választékunk…

– Bocsánat, úgy látszik, eltévedtünk. Azt hittük, ez itt Magyarország.

– Jó helyen járnak, migráns urak. Kerüljenek beljebb, biztosan elfáradtak a hosszú úton.

– Viccel velünk? Gúnyt űz a nyomorunkból? A kiszolgáltatottságunkból? Nekünk azt mondták, hogy Magyarországon nem kedvelnek bennünket. Kerítést építenek a határon, idegengyűlölő kormányplakátokkal szórták tele az országot.

– Ez a maguk csoportjára nem vonatkozik. Önöket kiválasztottuk, és különleges bánásmódban részesülnek.

– Tessék? Nem zárnak be bennünket? Nem viselkednek velünk lekezelően és embertelenül, mint a többiekkel?

– Ellenkezőleg, uraim! Tisztes megélhetést biztosítunk az Önök számára. Munkát kapnak, rendes fizetést, valamint költségtérítést.

– Itt tényleg valami félreértés lehet.

– Szó sincs félreértésről....

ITT OLVASHATÓ

HOGYAN LEGYEK RENDSZERELLENES? VISSZA A STRUKTÚRÁKHOZ!

MÉRCE
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2017.12.03.

Sok baloldali mutat rá – helyesen –, hogy az emancipációs politika középpontjában az élet minden területét átszövő igazságtalan társadalmi rendszerek, struktúrák lebontása kell, hogy álljon. Ahogy Pap Szilárd István írja, a baloldali és liberális politika mára jórészt „megszűnt az elnyomottságot okozó társadalmi rend, társadalmi rendszer kritikája és megváltoztatását célzó törekvés lenni”. A baloldalnak vissza kell térnie a strukturális szemlélethez, hogy a társadalmi igazságtalanság valódi okaira reflektálva valódi megoldásokat tudjon felkínálni a társadalom számára.

A „küzdj a struktúrák, a rendszer ellen” felszólítása valóban a baloldal alapvető feladatát tükrözi. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy alaposan végiggondoljuk, pontosan mit is jelent a társadalmi rendszert, a struktúrákat kritizálni. Pontosan mi kell ahhoz, hogy azt mondhassuk, a rendszerkritika, a strukturális megközelítés talaján állunk, szemben a nem rendszerkritikus és nem struktúraszemléletű elképzelésekkel? Ebben a kétrészes írásban e probléma nehézségeit járom körül.

Alap és felépítmény

Egy igen elterjedt megközelítés a rendszerkritikus és nem rendszerkritikus baloldal szembeállítására az alap és felépítmény klasszikus marxista fogalompárosának csatarendbe állítása. E doktrína szerint a társadalmat mint olyat végső fokon a mélyben húzódó gazdasági struktúrák – marxista nevezéktanban: a termelési viszonyok, a termelőerőkhöz való hozzáférés – határozzák meg, minden más – a kultúra, a média, az oktatás, a jog, a tágan értett ideológia – ezeket fejezi ki és ezekre épül rá.

Tóth Olivér világosan fejti ki azt a nézetet, amelyet – úgy gondolom – sok, a rendszerkritika pártján álló baloldali a magáénak vall: „[a nem rendszerkritikus] baloldali diskurzusból mintha hiányozna a számvetés ezzel a marxi tézissel, hiányzik annak a lehetőségnek a megvitatása, hogy mi van, ha a gazdasági-technikai termelési viszonyok valóban meghatározzák a társadalmi-politikai viszonyokat? […]A kritika céljának ebben az esetben annak kell lennie, hogy egy olyan változást eszközöljön ki az alapban, amelynek nyomán a felépítményben normatív értelemben helyes változás megy végbe.”

Ezzel az elképzeléssel két probléma van: egyrészt nincsen ilyen marxi tézis, másrészt, ha lenne, akkor az állítólagosan rendszerszemléletű baloldali politika nagy részét kidobhatnánk a kukába. Az alap-felépítmény doktrínája szerint ugyanis az alap – ő játssza itt a társadalmi struktúrák, a rendszer szerepét – meghatározza a felépítményt: az alap képes hatni a felépítményre, kialakítani a társadalom ideológiai-kulturális struktúráit, de ez visszafelé nem működik, a felépítmény nem képes visszahatni az alapra. Ezért van az, hogy a kritikának az alap – a társadalmi struktúrák, a rendszer – megváltoztatására kell törekednie, és nem a felépítménnyel kell foglalkoznia.

Könnyen beláthatjuk azonban, hogy a felépítmény igenis képes hatni az alapra. Először is tegyük fel a kérdést: miért van ott a felépítmény, ha az elnyomás kitermelését voltaképpen az alap végzi? Miért léteznek a jelen társadalmakban a munkások érdekérvényesítését lehetetlenné tévő törvények, ha elnyomásukat pusztán a termelési viszonyok bebetonozzák? Miért élnek kirekesztő reprezentációk a nőkkel szemben, ha elnyomásuk már a láthatatlan munka egyenlőtlen eloszlása által megvalósul?

Azért, mert – ahogy a kiváló marxista gondolkodó G. A. Cohen kifejti – „az alapnak szüksége van a felépítményre”.[1] A felépítmény szerepe, hogy stabilizálja az alapot alkotó materiális struktúrákat, biztosítsa zavartalan működésüket és fennállásukat.

A munkások elválasztása a termelőeszközöktől azért lehetséges, mert léteznek azok a jogi, politikai, ideológiai intézmények, amelyek fenntartják a tulajdonjog szentségének, a meritokrácia mítoszának, a kemény munka erkölcsének társadalmát...

ITT OLVASHATÓ

TRAUMÁK HÁLÓJÁBAN - AZ ON THE SPOT AZ ELLENSÉG GYERMEKEIRŐL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2017.12.03.

Az On The Spot világmárka a nemzetközi dokumentumfilm-gyártásban. Cseke Eszter és S. Takács András 2009 óta készíti együtt a filmjeit. Két kézi kamerával, négy földrészen forgatták Az ellenség gyermekei című új sorozatukat is, amelynek főhősei a 20. század legszörnyűbb időszakaiban születtek. A megrázó epizódokból az is kiderül, vajon feldolgozhatók-e a történelmi és személyes traumák, vagy örökre a múlt fogságában élünk.

Legutóbb két éve találkoztunk az On The Spot alkotópárosával, Cseke Eszterrel és S. Takács Andrással Budapesten. Akkor fejezték be a Kilenc hónap alatt a Föld körül című dokumentumfilm-sorozatukat, amelyben arra keresték a választ, hogy születésünk körülményei miként befolyásolják az életünket. Azóta Eszter és András elkészültek a téma folytatásával is: Az ellenség gyermekeinek epizódjait a Duna Televízióban láthatjuk szerda esténként. Az újabb tíz rész szereplői a 20. század legsötétebb időszakaiban jöttek a világra, gyerekként éltek át történelmi tragédiákat, és sok-sok év után, felnőtt fejjel tekintenek vissza a kezdetekre. A kamerák előtt arról is beszélnek, hogy feldolgozhatók-e a gyermekkor traumái, a múlt sebei begyógyíthatók-e, vagy az átélt szenvedés nyomai kitörölhetetlenek. Az On The Spot forgatott Vietnamban, Kambodzsában, Dél-Koreában, Amerikában, Kanadában, Erdélyben is. Ez az első sorozatuk, amelynek magyar főszereplői is vannak. Az On The Spot filmjei közül talán ezek a legmélyebb, legmegrázóbb történetek, de nélkülöznek mindenféle hatásvadász érzelgősséget. Épp ezért ütik szíven a nézőt.

Sikerüknek egyik titka ez a látszólagos eszköztelenség. Eszter és András két kézi kamerával járja a világot, sehová sem visznek magukkal filmes stábot, így jóval közelebb kerülhetnek riportalanyaikhoz. Bár számos nemzetközi elismerést kaptak, Arany Nimfa- és Joseph Pulitzer-emlékdíjasok, nem sztárriporterek. Ha filmjeikben feltűnnek is egy-egy snittben, sohasem tolják önmagukat előtérbe. Inkább csak narrátorai az eseményeknek. Szakmai alázatuk megemeli alkotásaik színvonalát...

ITT OLVASHATÓ

CIVILEK MA

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2017.12.03.

Most, a könyvem megjelenése kapcsán sok riport készült velem, és sokan rákérdeztek a civilségre, a civil szervezetek által vitt állami feladatokra, és a jövőképre is.

Nyilván én is átgondoltam újra, honnan indultam, indultunk az alapítvánnyal, és hol tartunk most. Nagyon érdekes látni ebben az egészben, hogy a változó társadalmi közeg hogyan alakít minket is. Milyen terheket rak ránk, hol jelennek meg a sikerek, és hol a kudarcok? Milyen túlélési stratégiákat találhatunk? Hol van elismerése a munkánknak, honnan jöhet támogatás, vagy védelem? És egyáltalán, miért kell védelem?

Szóval, ott vagyunk, hogy a három “t”-t, a tiltott-tűrt-támogatott kategóriákat most a bőrünkön érezzük. Nagy jövőképe pedig egyetlen kategóriában sem lehet ma a civil szervezeteknek. Azt hiszem, még a támogatottban sem. Mert nekik is ott lebeg a fejük fölött annak a lehetősége, hogy meddig lesz így, és mi lesz azután? Mert nincs véglegesen semmi, minden változik, változni fog. Ahogy az ellenségkeresés nő, és az indulatok feszülnek, az rémületes. Ha a bosszúállás érzése felülkerekedik, bármelyik oldalon, mindegy mikor, az beláthatatlan következményekkel járhat.

Sokat gondolkodom azon is, törvényszerű volt, hogy a politika így áthasson mindent? A civil szervezetek világát is? Sokat vesztettünk abból, ami korábban volt. És fogalmam sincs, mikor és hogyan kerülhet minden a helyére újra.

Amikor elkezdtük, egyetlen feladatot vállaltunk, a művészetoktatást. Tudom, semmi gond nem lenne velünk, ha kizárólag ezek között a keretek között maradunk. Részeként, ahogy ezzel része is vagyunk, az állami oktatási rendszernek. Állami támogatással, mint minden más, alapítványi fenntartású iskola az országban. A baj azzal kezdődött, hogy nem álltunk meg itt.

Mert nem tudtam bent ülni a suliban, és úgy gondolkodni, hogy aki érdeklődik, bejön, és megfizeti, azt tanítjuk. Mert többet gondoltam ennél a pedagógiáról, a létrehozott iskolámról, és komolyan hittem (és hiszek) abban is, hogy az oktatásnak esélykiegyenlítő funkciója is van. Úgy érzetem, akkor jó az iskolánk, ha olyan gyerekeket is elérünk, akik nem tudnak fizetni, akikben fel sem merül, hogy közük lehetne egy ilyen „extra” szolgáltatáshoz, mint a művészeti képzés. Hiszen itt élnek ők is, együtt azokkal, akiknek a lehetőségek megragadása természetes. Így toltuk az oktatás hatását egyre messzebb, a szegregátumokig, egy mindenki számára elérhető iskolát megszervezve, ami felkeresi és bevonja azokat a gyerekeket is, akiknél a tehetségcsírák sem felfedezhetők, mert olyan szociokulturális közegben élnek.

Itt még nem lett volna baj velünk, bár a kötelező térítési díjak befizetésével azért nem voltunk valami fényes helyzetben, de eleinte nyíltak erre állami források, később pedig, a nyilvánosság segítségével sikerült bennmaradnunk a köznevelési megállapodásos intézmények körében. A maradék hiányt pedig az „örökbefogadó” civil támogatóink segítségével oldottuk meg, és oldjuk meg ma is.

Az igazi baj azzal kezdődött, hogy kimentünk a gyerekek családjaihoz. És innen egy egyre bővülő problémahalmazban találtuk magunkat, egy olyan helyzetben, ahonnan az állami rendszer hiányosságai nagyon világosan és nagyon élesen kirajzolódnak. Elkezdtünk ezekben dolgozni, a kezeletlen folyamatokban, a látszatmegoldások, szőnyeg alá söpört problémák rendszerében, ebben a kormányokon át félrekommunikált, eltitkolt, vagy áthazudott helyzetben, amiben generációk óta élnek családok, születnek gyerekek, és amit még láttatni sem lehet úgy, hogy az ember ne konfrontálódjon a döntéshozókkal...

ITT OLVASHATÓ

2 301 463, AVAGY ATOMVILLANÁS JOBBRÓL

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2017.12.04.

Fárasztó már az én ízületeimmel még egyszer lepötyögni, tehát, polgártársak, a címbéli mennyiséget – nem többet és nem kevesebbet egy darabbal sem – konzultálta elhivatott nemzetünk a Soros patáiról. Ezt bizonyos Hidvégi Balázs tegnapi szíves közléséből lehet tudni, aki nem sajnálta a miseidőt, hogy az örömhírt közölje az erre szomjazó alattvalókkal, hogy még ünnepibb legyen Advent első, elcseszett, jeges napja.

Most már csak két dolgot kell tudnunk, hogy ezt a duci kis ujjain számolta-e ki, vagy a füle csattogtatásával, valamint, hogy ki a rosseb az a Hidvégi Balázs. Azt írja az újság, hogy a kormánypárt kommunikációs igazgatója, de mi tudjuk, hogy nálunk párt, kormány és frakció egylényegű, akárha Szentháromság, ezért marhára bizonytalan a dolog, de ki nem szarja le magunk közt szólván. Hidvégi urat csak úgy, mint a konzultációját is neki, amelyik egyébként világcsúcs.

Persze, hogy az, ilyen versenyszámot ugyanis sehol máshol a végtelen univerzumban nem ismernek, csakis itt. Sőt, megengedem, olyan sincs sehol máshol, az Üveghegyen túl se, hogy az ilyen habverést a demokrácia diadalának állítsanak be, mint tette azt nem a Hidvégi, hanem valamely másik csinovnyik az erről szóló permanens böfögés közepette, és, láss csodát, akkor sem érdekel ez engemet egyáltalán.

Sőt, a maradék 7 698 537 pöttyös seggűt sem, ha épp 10 000 000 ilyen organizmus van Nemesmedvestől Záhonyig bezárólag, és ennyire belemerültünk a számokba, ami érdekes egy dolog, ellenben teljesen érdektelen. Annyit mondanak, amennyit csak akarnak. Egy hete még 1 754 128 volt a nyerő Hadházy 400 000-es saccával szemben, amiből pör lesz, hogy folytatódjék a cirkuszi mutatvány, bár ez még annak is lapos...

ITT OLVASHATÓ

SZOCIALIZMUS A 21. SZÁZADBAN?

MÉRCE
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2017.12.03.

A júniusi nagy-britanniai választáson váratlan sikereket arató Jeremy Corbyn szocialistának hívja saját magát, ahogy a tavalyi amerikai elnökválasztáson igen jól szereplő Bernie Sanders is. Fellépésüket és növekvő népszerűségüket sokan egy új – kit aggodalommal, kit reménnyel eltöltő – fejleményként értékelik, egy a 21. századra szabott szocialista eszmény megjelenéseként a világpolitikában. De mi a fene ez a szocializmus, és vajon tényleg van-e valami keresnivalója a 21. században?

Mi teszi a szocialistát?

Rengetegen hívják magukat szocialistának a Magyar Szocialista Párttól a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének EU parlamenti pártcsoportjáig. Azonban a különféle “szocialista” pártok világszerte gyakran szociáldemokrata, esetleg kifejezetten jobboldali vagy neoliberális politikát folytatnak, egymásnak homlokegyenest ellentmondva; így tőlük nem sokat tudhatunk meg arról, mi a szocializmus. Akkor sincs könnyű dolgunk, ha a “valódi” (nem pusztán névleges) szocialistákat nézzük: ide is olyan végtelenül különböző csoportok tartoztak a történelem folyamán, mint az utópista szocialisták, a marxisták, vagy a Fabian Society. Így aztán nehéz ezt a kiterjedt és összetett eszmetörténeti hagyományt egészében jellemezni.

Vállalva, hogy súlyosan leegyszerűsítünk, és hogy lesz olyan szocialista, aki ebből kimarad) mégis azt mondhatjuk, hogy a szocializmus egy radikális egalitárius (egyenlőségpárti) nézet, amely a társadalmi igazságosság elveit úgy akarja érvényesíteni, hogy a társadalmi élet területeit (politika, oktatás, gazdaság) közösségi vagy társadalmi – és nem például tekintélyelvű vagy piaci – felügyelet, irányítás alá vonja, például (de nem kizárólag) a politikai és gazdasági demokrácia és a közösségi tulajdonlás eszközeivel.

Persze nem kell ahhoz szocialistának lenni, hogy az ember közösségi – demokratikus – kontrollt követeljen például a törvényhozás vagy a legfontosabb politikai döntések fölött – ezt minden demokrata követeli. A szocialisták azonban tovább mennek és a közösségi felügyeletet alkalmasint az élet olyan területeire is kiterjesztenék, amelyekre mások (pl. liberálisok) nem, mint bizonyos vállalkozások üzleti tevékenysége. De miért tennének így a szocialisták?

...

ITT OLVASHATÓ

TRUMP NYOMÁN SZÁRNYAL A VILÁGBAN AZ OSTOBASÁG ÉS TAPLÓSÁG, DE EZ MÁR TRUMP ÉS ERDOGAN TEREPE - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2017.12.04.

- Az unió tétova, emiatt Kína nyomulhat Kelet-Európában - politikailag is

- A magyar ellenzéknek át kell lépnie a saját árnyékát és össze kell állnia a Jobbikkal, különben veszít

- A Soros elleni támadások helyett Orbánnak az antiszemita jobboldali szélsőségtől kellene megvédenie a magyar zsidóságot, mert az újra fél

New York Times

Széttöredezettnek minősíti az idei évet, illetve az Egyesült Államokat a lap visszatekintése. Trump ugyan még nem taszította le a világot a szikláról, de az USA már nem is hasonlít semmiféle erkölcsi iránytűre. A liberális értékek képviseletét a franciáknak, németeknek és kanadaiaknak kell átvenniük. Közben Oroszország és Irán győzött Szíriában. Szaúd-Arábia és Irán ellentéte háborúba torkolhat. Az új kínai „selyemút”-kezdeményezés az ország önbizalmát jelzi. Az amerikai elnök a nukleáris szakadék politikájába bonyolódott Észak-Koreával. Ugyanakkor Trump nemigen tudja, meg nem is nagyon érdekli, hogy hol van Ukrajna és mit csinálhat ott Putyin. De élvezi ezt a világméretű felfordulást és azt hiszi, hogy a világ ugyanígy van vele, bár korlátok között.

Az elnök érzékelte az emberek dühét és úgy gondolta, hogy ő majd megfelelő irányba tereli az indulatokat. Felfogta, hogy újra eljött a nacionalizmus és az idegengyűlölet ideje. A szuverenitást írta zászlajára, miközben az élet egyre nagyobb része zajlik virtuális térben, ahol a nemzet jobblétre szenderül. Ez a gusztustalan reakciós hullám még nem futotta ki magát. Ugyanígy erősek még az európai szélsőjobbos mozgalmak. Nyomulnak Magyarország és Lengyelország újfasisztái, antiszemitizmusuk egyelőre nem merült ki. Trump minden társadalomban azt eresztette szabadjára, ami a legalantasabb az emberben. Nála az államférfi teljesítményét a látványpolitizálás váltotta fel. Hogy úgy tűnik, mintha cselekedne. Az ő Washingtonjában a hozzá nem értést istenítik a kormányzaton belül.

Vihar készülődik, terjed a félelem. A béke még inkább törékeny. Az individualizmus nárcizmussal keveredik. Elmosódik a különbség az igaz és hamis között. Szárnyal viszont az ostobaság és a közönségesség. Ez Putyin és Erdogan terepe. A világ ellesz Amerika nélkül. Jó szerencsét hozzá! A káosz ösztönöz és új életre kelt. Megbünteti a hanyag gondolkodást. Mindig valami végén következik be, ami elkerülhetetlenül valami másnak a kezdete. Természetesen a zűrzavar rosszul is elsülhet, mielőtt meghozza ismeretlen gyümölcseit.

Deutsche Welle

Az unió megengedi Pekingnek, hogy aláássa a szervezetet, miután a budapesti 16-+1-es csúcsértekezlet eredményeként Kína bővítette befolyását Európa keleti és délkeleti részében – mutat rá a kommentár. Az ország nem önzetlen módon fejleszti az infrastruktúrát a térségben, igaz, a kínai illetékesek sosem állítottak mást. Ha a pénzt Peking adja, a munkásokat is ő küldi. Ellenszolgáltatásként bizonyos nagyvonalúságot vár el az érintett államoktól. Van olyan vélemény, hogy az EU elhanyagolja a keleti tagokat, ez pedig fogékonyabbá teszi azok politikusait a vonzó kínai beruházások iránt. Az EP egyik német képviselője nemrégiben figyelmeztetett is, hogy a kínai terjeszkedés az unió fokozódó megosztásával fenyeget, sőt ez már be is következett. A hitelre épül beruházások politikai szövetségeseket termeltek ki, akik segítik növelni Kína befolyását. A cseh elnök vagy Orbán Viktor nyíltan csodálják a tekintélyelvű kínai modellt, és üdvözlik, hogy Peking nem oktatja ki őket a jogállam, a demokrácia és a menekültek ügyében. Brüsszelnek többet kell törődnie az infrastruktúrával a régióban, ám túl lassú, megosztott és egyre kevésbé van pénze. Ezt pedig Kína kihasználja és senki sem lép a fékre...

ITT OLVASHATÓ

A HATÁRIDŐ LEJÁRT - NYÍLT LEVÉL KORÓZS LAJOSNAK ÉS AZ MSZP-NEK

A VÁROS MINDENKIÉ BLOG
Szerző: AVM
2017.12.04.

Tisztelt Korózs Lajos!

Október 11-én szerdán a budapesti Gödör Klubban A Város Mindenkié csoport „Lakhatási 6x6” című nyilvános eseményén Ön azt nyilatkozta az MSZP nevében, hogy pártja egyetért az AVM 6 pontban megfogalmazott minimumprogramjával.

Azt nyilatkozta tehát, hogy pártja - egyebek mellett - egyetért a következőkkel:

„Ki kell alakítani egy a jelenleginél jóval kiterjedtebb támogatott bérlakás-szektort, ideértve a szociális lakásügynökségek vagy nonprofit lakástársaságok által kezelt lakásokat is. A lakások elosztási szempontjairól szóló keretszabályozásnak biztosítania kell, hogy a támogatott bérlakásokban valóban arra rászorulók lakhassanak; egy központi lakbér-támogatási rendszernek pedig biztosítania kell a lakás-állomány fenntarthatóságát. Az önkormányzati bérlakásokból nincs helye az elhelyezés nélküli kilakoltatásoknak, és ezt már az előbbi reformok előtt is rendeletbe kell foglalniuk az önkormányzatoknak.”

„Azonnal hatályon kívül kell helyezni hajléktalanság és az önkényes lakásfoglalás kriminalizációjáról szóló jogszabályokat. A szegénység büntetése helyett célzott lakhatási programokat kell bevezetni a hajléktalan emberek számára, hogy senkinek ne kelljen hosszú ideig utcán, éjjeli menedékhelyen vagy átmeneti szálláson élnie.”

Utóbbival kapcsolatban arra is ígéretet tett, hogy november 15-ig intézkedik azzal kapcsolatban, hogy

• Molnár Gyula pártelnök nyilvánosan bocsánatot kérjen a „hajléktalan-mentes övezetek” bevezetésére irányuló kampányáért;
• a XIII. kerület MSZP-s vezetése visszavonja azt a helyi szabályozást, amely tovább növeli azokat a kerületi területeket, amelyeken büntethető a hajléktalanság.

Az Ön által vállalt határidő már több, mint két hete lejárt. Reméljük, hogy igazat mondott akkor, amikor az MSZP támogatásáról biztosította az AVM 6 pontból álló minimumprogramját, és akkor is, amikor külön kérdésre még egyszer megerősítette, hogy a pártja hivatalos álláspontját képviseli.

Kérdéseink tehát a következők:

1. Molnár Gyula pártelnök bocsánatot kért-e már nyilvánosan a „hajléktalan-mentes övezetek” bevezetésére irányuló kampányáért?
2. Kezdeményezte-e már a XIII. kerület MSZP-s vezetése a közterületi hajléktalanság büntethetőségéről szóló helyi szabályozás hatályon kívül helyezését?
3. Kezdeményezte-e már az összes MSZP-s vezetésű települési vagy kerületi önkormányzat a helyi lakásrendelet olyan módosítását, ami biztosítja az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmát az önkormányzati lakások esetében?

Várjuk a válaszát.

Üdvözlettel,

A Város Mindenkié csoport

ITT OLVASHATÓ

AZ UKRÁN NYUGDÍJASOK RENDBEN MEGKAPTÁK AZ ERZSÉBET-UTALVÁNYOKAT?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.12.03.

Nincs olyan hét, hogy valamelyik médiában ne foglalkoznának a jövendő nyugdíjasok bizonytalan helyzetével és ne hívnák fel a figyelmet arra, hogy most kell takarékoskodni (miből?), ha nem akarunk éhen halni idős korunkra.

De mi a helyzet azzal a – becslések szerint több tízezer és folyamatosan növekvő számú – ukrán állampolgárral, akik a magyar állam nagyvonalúságának köszönhetően a Magyar Nyugdíjkasszát terhelik, miközben Ukrajnában fizették a járulékokat?

Tudom, nehéz a helyzet Ukrajnában és tudom, segítsünk egymásnak mi, magyarok – bár ez a nyugellátás nem magyar nemzetiséghez kötött és távolról sem csak a magyar származásúaknak jár. Nem is csak ők veszik igénybe. Legyek „idegenszívű”, de számomra túlságosan egyoldalúnak tűnik (jelzem, a többi országban élő magyarság esetében is) ez a nagyvonalúság. Mintha mi lennénk a gazdag nagybácsi, ami bárcsak úgy lenne! De nincs úgy. Jelzem, a magyarországi magyarok feneke is kilátszik a lyukas gatyából.

„A jelenleg is hatályos, az 1963. évi 16. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni Magyarország, Oroszország és Ukrajna vonatkozásában is a nyugellátás megállapításakor.

Az egyezmény értelmében a nyugellátást annak az országnak az illetékes szerve állapítja meg és folyósítja a nála érvényes jogszabályok szerint a mindkét ország területén szerzett szolgálati idők összeszámításával, amelynek területén a nyugdíjigénylőnek a kérelem benyújtása időpontjában állandó lakóhelye van és ahová végleges szándékkal letelepedett.

Azoknak az állampolgároknak a részére, akik az egyik ország területéről a másik ország területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételre kerülő munkakörben, ennek hiányában ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontjában elért országos átlagkereset alapján kell meghatározni.” (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság)

Fordítom magyarról magyarra: bármely orosz és ukrán állampolgár jogosult Magyarországon nyugellátásra, amennyiben bejelentett magyar lakcímmel rendelkezik és lemond az orosz, vagy ukrán nyugdíjáról. A nyugdíj összegét az Oroszországban, vagy Ukrajnában elért szolgálati idő és a Magyarországon a nyugdíjkérelmező munkakörének megfelelő átlagkereset alapján állapítja meg a magyar nyugdíjbiztosító és ennek alapján folyósítja a nyugdíjat. Tehát aki 40-45-50 éven át Oroszországban, Ukrajnában élt és dolgozott, ott fizette a járulékokat, ott adózott, az egyszerűen lemond az adott ország javára a neki járó nyugdíjról, bejelentkezik Magyarországra és a magyar adófizetők befizetéseiből köszöni szépen, jól él. Ukrajnából igen sokan élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen az itteni nyugdíj többszöröse az ukrán nyugdíjaknak, viszont Ukrajnában a megélhetés nagyságrendekkel olcsóbb, mint nálunk. Elméletileg persze itt kellene élnie az illetőnek, de nem itt él, nem itt költi el a pénzét, hanem a szülőhazájában. A hatóságoknak kötelessége lenne ellenőrizni az ittlakás tényét, de erre ritkán kerül sor...

ITT OLVASHATÓ

FÉKEZETT HABZÁSÚ ELLENZÉK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.12.03.

Hát bizony, nem könnyű ma ellenzékinek lenni Magyarországon!
Egyrészt az elmúlt évek során annyi baromságot ugattak egymásra az ellenzéki pártok, hogy mára amelyikük nem akarja lecsinálni a saját fejét, az hasal a saját magának ácsolt kutyaházban és töprengő pofával nézeget kifelé, az életbenmaradás módjain spekulálva.
A kutyaházak mérete fordítottan arányos a lakók méretével, ez egyébként az ugatérozás hangerejére is vonatkozik...
Mindenesetre végre kissé visszafogták magukat, és csak a legsötétebbje gyűlölködik tovább, nem értve még ma sem, hogy az ellenzéket mai állapotába éppen az juttatta, hogy az ellenfelet nem annyira a regnáló hatalomban, mint inkább a másik ellenzéki csoportban látta.
Bármennyire is vicces, de egészen úgy tűnik, hogy a "Hogyan lehetünk hatékony ellenzékiek" tanfolyamon mindahányan a Brian élete című filmet tekintették tananyagnak, most meg csodálkoznak, hogy kemény a padló...
Itt aztán már azon sem folyhat a vita, hogy mit kaptunk a romaiaktól, hiszen nyilvánvalóan kettőt kaptunk a szemünk alá, oszt jónapot!

Mindenki tisztában van azzal, hogy csak a teljes és hiánytalan összefogás hozghat valós eredményt, gyakorlatban mégis másfelé veszik az irányt, baromságokkal szórakoztatják magukat.
Például itt van a régi és új pártok összefogása című nóta, ami akkora hülyeség, mint ide Lacháza.
Emlékeztetnék a régi bölcsességre, mely szerint nincs öreg zenész, meg új zenész, csak jó vagy rossz zenész van, és ha az új zenészek annyira jók lennének, már régen eltemették volna kis diktatúrácskánkat, melynek névadója már egy ideje a sitten vazelínozná a fenekét, vazallusaival egyetemben.
De nem ez történik, hanem a társadalom további megosztása Orbán receptje szerint.
Aztán itt van a Jobbikkal való technikai koalíció problémája, ebben a témában a néhai SZDSZ doktrinerei éledtek fel haló poraikból, átvéve az irredentáktól a szent jelszót: Nem, Nem, Soha!
Hogy képtelenek felérni ésszel, hogy ez messze nem azt jelentené, hogy Vonát miniszterelnöknek kérné fel a MAZSIHISZ, ez nem zavarja őket, egy a lényeg, hogy akit ők antiszemita ellenségként azonosítottak, az maradjon is az, ha a fene fenét eszik, akkor is.
Hogy közben elemeire szaggatja a társadalmat a Fidesz, ez nem érdekli őket, márpedig csak a demokratikus államrend lenne képes a jövőben is megvédeni a társadalmi kisebbségeket - a mai hatalom érdeke az, hogy szembefordítsa őket egymással és a többségi társadalommal egyaránt.
Azt mondják az okosok, hogy tűzz valakinek a hajtókájára egy jelvényt és elkezd annak megfelelően viselkedni...

ITT OLVASHATÓ

GYARMATI ANDREA: KI HAL MEG ELŐBB?

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2017.12.03.

"Azt mondta a riporter, hogy beszélgetnénk jó hosszan az életemről, hogy majd, ha meghaltam, leadhassák posztumusz."

A történet nem túl régi, de nem is ma történt. Amikor megesett, inkább középkorúnak minősültem, mint fiatalnak, amiből logikusan következik, hogy Apu pláne nem volt fiatal. Mármint életkorát tekintve. Mert egyébként állati jól nézett kia legutolsó pillanatig, és a mentalitása, a dolgokhoz való hozzáállása, sőt a lelkesedése is fiatalos volt.

Mondogatta is szerényen, persze csak viccből, hogy „egy biológiai csoda vagyok”. Nem volt messze az állítás az igazságtól, és egyáltalán nem vagyok elfogult (na, jó, csak egy kicsit).

Aztán beteg lett, de azt is olyan méltósággal és tartással viselte, hogy le a kalappal.

– Nem vagyok jól, Andukám – panaszkodott egyre gyakrabban, ami nagyon nem volt szokása –, ennek ellenére mindenkitől azt hallom, milyen jól nézek ki.

– Mert nem látszik, Apu, hogy beteg lennél – válaszoltam, miközben tudtam, hiszen orvos vagyok, hogy tényleg nincs jól.

Aztán egy ismert riporter beszélgetésre kérte fel Aput.

Ez nem volt nagy ügy a mi családunkban, valaki, valahol, valami miatt folyton megnyilvánult a médiában. Ritkán számoltunk be egymásnak ezekről a megkeresésekről, annyira mindennapos dolognak tűnt akkoriban az ilyesmi.Sokszor előfordult, hogy bekapcsoltam a rádiót vagy a tévét, és örömmel hallottam, láttam, ahogy valaki a családunkból épp okosságot mond.Máskor újság került a kezembe, abban nyilatkoztak a felmenőim, vagy ha ők nem, akkor a fiam. Megint máskor engem kérdeztek, rendszeresen adtam orvosi tanácsot televízióban, lapokban – azt hiszem, forgalomban voltam.

Sokat jelent nekem, hogy szükség van rám, amit leginkább hatalmas szerencsének élek meg: ideálisan alakultak a dolgok, valahogy a sport és az orvoslás összeért bennem. Tudtam, azért hívnak, mert ismernek a sportból és bizony a PR egyre fontosabbá nőtte ki magát a mindennapokban. Az úszás és a családom okán ismert voltam, mondhatni a születésem pillanatától. Sose gondoltam, hogy nincs nálam jobb, vagy hogy én lennék a haza bölcse, és azt sem éreztem soha, hogy ez alanyi jogon járna nekem, sőt, úgy véltem, ajándéka ez a sorsnak, meg kell becsülni.

Egyszer egy társaságban azt mondta valaki, hogy „önnek nem kell bemutatkoznia”.Nem állítom, hogy nem legyezgette a hiúságomat a mondat, de igenis úgy gondoltam, nem kötelező tudnia mindenkinek, ki vagyok én, vagy bárki, aki népszerűségre tett szert.

Közszeretet, talán ez a jó szó arra, amit éreztem, nem is a népszerűség, mert azt a mai celebvilág kifordította a négy sarkából.

De már megint elkalandoztam, jó lesz visszatérni az eredeti csapásra...

ITT OLVASHATÓ

VEDD ÉSZRE, HA KORTÁRSAI BÁNTJÁK A GYEREKEDET!

KÖLYÖK BLOG
Szerző: Kontent
2017.12.01.

Általában az iskolai zaklatás csak akkor derül ki, amikor már nagy a baj, és különösen igaz ez az internetes formájára, amely akár öngyilkosságba is hajszolhatja a fiatal áldozatokat. Pedig a tinik - még ha burkoltan -  vagy tudattalanul is, de küldik a segélykiáltásokat, amiket a szülőknek észre kéne venniük.

Tény, hogy nem egyszerű megfejteni a tiniket, nehéz velük szót érteni, sőt, gyakran alig lehet belőlük kihúzni néhány mondatot. És sokszor bizony akkor is csendben vannak, amikor lenne mit mondaniuk, mert erősebb a szégyenérzetük, félnek a következményektől, vagy nincs a szülők felé elegendő bizalom.

A problémák elhallgatása nagyban köszönhető annak is, hogy erősen élnek nálunk az olyan társadalmi beidegződések – főleg a fiúkkal szemben –, amelyek a gyerekeket arra szocializálják, hogy csendben tűrjék, ha a kortársaik bántják őket. Hiszen az “árulkodás 
csúnya dolog”, és egyébként sem kell minden aprósággal anyuhoz rohanni.

Gyakran az áldozat az utolsó pillanatig hallgat arról, hogy az osztálytársai módszeresen kikészítik. És nemcsak az iskolában, az osztályteremben, útban hazafelé, hanem a virtuális térben is, hisz ez a két zaklatási forma általában kéz a kézben jár, ezért különösen fontos lenne, hogy időben észrevegyük, ha a gyerekünket bántják a kortársai, mint ahogy az is, hogy szülőként, vagy pedagógusként ne bagatellizáljuk el, ha ilyet tapasztalunk, vagy ha különféle változásokat érzékelünk a gyerek viselkedésével, kinézetével kapcsolatban...

ITT OLVASHATÓ

HA EDDIG NEM TUDTAD, HOGYAN KÖZLEKEDJ TÉLEN AUTÓPÁLYÁN, A MAGYAR RENDŐRSÉG MOST SEGÍT

VEZESS.HU
Szerző: vezess,hu, police.hu
2017.12.03.

A legfontosabb tudnivalók az autópályán közlekedőknek, különös tekintettel a téli időszakra.

Az ORFK Országos Baleset-megelőzési Bizottsága volt olyan jó fej, és két infógrafikán összeszedte nekünk, autósoknak, hogy mire kell különösen odafigyelnünk autópályán a téli időszakban.

ITT OLVASHATÓ

MÁST MUTAT A LÉTRA - MÁSODFOKRA KERÜLT VÁRADI ANDRÁS HALÁLÁNAK ÜGYE

CIVILHETES
Szerző: Híres ember
2017.12.03.

Az elsőfokú ítélet szerint a gázoló sofőr nem tudta volna elkerülni a balesetet. Váradiék ügyvédje szerint továbbra is sok a tisztázatlan kérdés.

Majdnem napra pontosan három évvel a halálos baleset után, október 17-én a Székesfehérvári Járásbíróság lezárta a Váradi András elgázolása miatt első fokon indult eljárást. Az ítélet szerint az alcsútdobozi juhászt elütő idős férfi nem felelős, mert nem tudta volna elkerülni a balesetet. Ám ezzel nem került pont az ügy végére, hiszen a Váradi családját képviselő Magyar György az ítélet kihirdetésekor közölte, hogy fellebbeznek. Az ügyvéd állítja: azért sem fogadják el az ítéletet, mert még az utolsó tárgyalás előtt is születtek olyan dokumentumok, amelyek újabb kérdéseket vetettek föl. A bíróság és a gázoló jogi képviselője szerint viszont kellőképpen tisztázódott minden, így le lehetett zárni az eljárást.

Váradi Andrást 2014. október 11-én, az önkormányzati választások előestéjén gázolta el egy Ausztriában élő, de Felcsúton is gyakran megforduló idős férfi. A juhász olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítását követően meghalt. (A baleset körülményeiről lásd: Tisztázatlan körülmények között, Magyar Narancs, 2015. április 23.)

A tanúvallomások és szakértői vélemények alapján így rekonstruálták a balesetet: amikor Váradi András Etyek és Alcsútdoboz között este hazafelé közlekedett, a kocsija tetejéről leeshetett a létrája, ezért megállt, hogy felvegye azt. Ugyanabban a sávban arra közlekedett egy másik autós, aki átment a létrán, de legalábbis ütközött azzal, majd megállt. Mindenesetre a létra valahogyan átkerült a másik sávba – az első leírások szerint –, ahonnan Váradi megpróbálta visszahozni, de elütötte az Etyek felől érkező (akkor 84 éves) férfi. A juhász testét 26 méterre találták meg az ütközés feltételezett helyétől, a létra pedig az előzőleg megálló gépkocsi és a szalagkorlát közé került...

ITT OLVASHATÓ

FIATALOK, DEMOKRATÁK, HAZUGOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: FORGÁCS ERZSÉBET
2017.12.03.

A halálosan szürke, unalmas, tíz szóval manipuláló kormánypropaganda valóságos színfoltja Szájer József írása a Magyar Időkben. Az évek óta (konkrétan 13 éve) európai parlamenti képviselőséggel honorált egykori Bibó-kollégista és hűséges harcostárs elmagyarázza a nép egyszerű gyermekének, hogy micsoda is a demokrácia.

Friss hír: a demokrácia maga a Fidesz. Ebből logikusan következik – de le is írta a szerző, nehogy félreértse valaki -, hogy mindazok, akik nem értenek egyet, nem kedvelik, utálják, kritizálják a Fideszt, szerencsétlen, beteg emberek. Úgynevezett demofóbiában szenvednek, halálosan félnek a demokráciától.

Ha nem az országot tennék tönkre és ha nem az Unió szétbarmolásával foglalatoskodnának szorgos kis életük minden egyes napján, igazán jól szórakoznék az egykor egymás büdös zoknijának szagolgatása közben felnőtté érett érdekközösségen, melynek egyik prominens tagja Szájer József és az ő kedves felesége – ugyanabból az alomból, a Bibó kollégiumból kikerülő – Handó Tünde.

A Bibó volt az a fészek, ahol kikeltek ezek a fiúk és lányok (Lévai Anikó is Bibó-kollégista volt, Kövér László és testvére, Szilárd is és még sokan mások), akik most a sorsunkról döntenek. Szájer József, akinek volt bátorsága átírni az Alkotmányt, aki büszke arra, hogy a vonaton, egy tableten pötyögte le az azóta számtalanszor módosított alaptákolmányt, a demokráciáról, a Fidesz-kormány mindenek és mindenki felett álló demokratikus értékrendjéről értekezik.

Valaki, aki egymaga eltörölt egy társadalmi szerződést és helyette olyat buherált, ami pártja érdekeit szolgálja, igazán kompetens ebben a kérdésben. Úgy nézem, a kormánypárt – vagy legalább Szájer József – rájött arra, hogy minden törekvésük ellenére még mindig túl sok ember ragaszkodik a demokráciához. Akkor is, ha sokan nem is tudják pontosan, hogy mit jelent és a jogaikkal sincsenek tisztában. Ezért most az a döntés születhetett, hogy az egykori bibós-srácok, mára érdek alapú bűnszervezetté vénült megélhetési demokratái egyszerűen kisajátítják a fogalmat. Pontosabban a szót, mert eddig bármit sajátítottak ki, azt azonnal kiüresítették. Vagy összemászták, mint a meztelen csiga. Most ez a sors vár a demokrácia fogalmára is...

ITT OLVASHATÓ