Szerző: VIJITY TVRITKO
2026.06.04.
A világon csak kevesen jutottak be Észak-Koreába. Még kevesebben forgathattak ott filmet. Az pedig szinte egyedülálló, hogy olyan felvételeket készíthettem, amelyeket olyan dolgok látszanak, amelyeket a kommunista rezsim mindenáron el akart titkolni a világ elől.
25 évvel ezelőtt segélyosztó aktivistának álcázva léptem be a világ legzártabb diktatúrájába. A hivatalos történet szerint azért érkeztem, hogy bemutassam a Magyarországról érkező segélyszállítmányok útját az észak-koreai árvaházakig.
Legalábbis az ottani hatalom ezt hitte.
Valójában egy esküvői videókamerából átalakított kis kamerám szinte megállás nélkül rögzített mindent, amit csak lehetett. Olyan pillanatokat is, amelyeket a rezsim soha nem akart megmutatni a világnak.
Négy apró amatőr videókazetta őrizte ezt a titkot huszonöt éven át. Részleteket korábban már bemutattam, dokumentumfilm is készült belőlük, a teljes anyag azonban most először válik nyilvánosan elérhetővé.
Azért csak most, mert az idő múlásával megszűntek azok a körülmények, amelyek miatt ezeknek a felvételeknek a nyilvánosságra hozatala korábban nem lett volna felelős döntés.
Ebben a filmben olyan jeleneteket láthatsz, amelyek közül több is egészen egyedülálló. Megszólalnak azok az észak-koreai kísérők és titkosszolgálati emberek, akik éjjel-nappal figyeltek engem – és magyarul beszélgetnek velem. Láthatod a megrázó állapotban lévő árvaházakat, az emberek mindennapjait, valamint a rendszer olyan arcát, amelyet a hivatalos propaganda gondosan elrejtett.
A felvételek olykor remegnek, olykor technikailag messze elmaradnak a mai kamerák képminőségétől, mégis: aranyat érnek. Minden képkocka a valóság egy darabja, amely negyed évszázadon át rejtve maradt.
Jöjjön hát a huszonöt éve őrzött titkom Észak-Koreáról. S jöjjön vele mini-sorozat első része: Bevezetés a földi pokolba…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.