Szerző: HÍRKLIKK
2026.08.22.
Miközben a Fidesz a választás előtt a biztos győzelem képét mutatta, a háttérben olyan kormányhatározatok születtek, amelyek akár arra is utalhatnak, hogy a kormányoldal a vereség lehetőségével is számolt. Csillag István és Baka F. Zoltán az Egyenlegben arról beszéltek, mi lehetett a tíz- és százmilliárdos kifizetések célja, miért nehéz ezekért személyes felelősséget megállapítani, és hogyan juthat el egy esetleges elszámoltatás a döntések valódi meghozóiig.
Ez teljes egészében a Fidesz működési módja”
Csillag István szerint önmagában nem példa nélküli, hogy egy kormány a választások közeledtével bőkezűbben bánik a költségvetési pénzekkel. Felidézte a 2000-es évek elejét, amikor miniszterként azt tapasztalta, hogy a Széchenyi Terv pályázatain elnyert összegeket a szabályok szerinti utófinanszírozás helyett már előre kifizették. Szerinte ennek politikai logikája egyértelmű volt: „ők ezt pofapénznek szánták”, vagyis olyan pénzként, amelynek célja a politikai tábor egyben tartása lehetett.
Csillag úgy látja, a mostani kifizetések sem illeszkednek egy új működési modellbe, hanem a Fidesz régi gyakorlatát mutatják. Ennek érzékeltetésére Orbán Viktor egykori mondatát is felidézte, amelyben arra a kérdésre, hogyan lehet, hogy a Fideszben nincsenek viták, azt válaszolta: „Én fizetem őket.” Csillag szerint ez a politikai rendszer lényege: ha a vezető finanszírozza a hozzá lojális szereplőket, akkor biztos lehet abban, hogy azok mellette maradnak.
Baka F. Zoltán hozzátette, hogy a választások környékén rendszeresen megnyílik a költségvetési kassza, ezért önmagában az időzítés nem rendkívüli. Most azonban politikailag azért különösen érdekes a helyzet, mert a Fidesz nyilvánosan rendkívüli magabiztosságot mutatott, miközben a háttérben tíz- és százmilliárdos nagyságrendű döntések születtek. Az NKA-ügyben például 17 milliárd forintról van szó, miközben más konstrukciók ennél is jóval nagyobb összegeket érintettek.
Kormányhatározatokkal teremthettek menekülőutat
Csillag István szerint különösen fontos kérdés, hogy miért születtek írásos kormányhatározatok olyan időszakban, amikor Orbán Viktor korábban arról beszélt, hogy a kormányülésekről nem készül jegyzőkönyv és hangfelvétel. Szerinte az írásbeliség ebben az esetben a későbbi felelősségre vonás szempontjából is jelentős lehet, hiszen a pénzeket kifizető miniszterek hivatkozhatnak arra, hogy egy kormányhatározat alapján jártak el.
A közpénzek útját ismerve ennél többről lehet szó – állította. A kormányhatározat ugyanis nemcsak menekülési utat biztosíthatott a döntéshozóknak, hanem egy olyan utalványozási jogcímet is létrehozhatott, amelyet a Magyar Államkincstárnak már nem volt lehetősége megtagadni. Csillag szerint ezzel „kvázi jogszerűvé tették” a kifizetéseket, ám ettől még nem válik automatikusan tisztázottá, hogy a pénzek végső kedvezményezettjei miért és milyen feltételekkel kapták meg azokat.
A mohácsi Duna-híd példáját is felhozta, ahol 198 milliárd forintos előleg került kifizetésre. A műsorban elhangzottak szerint ebből később 59 milliárd forint visszautalásáról esett szó. Csillag azonban azt kérdezte, ha az összeg jogalap nélkül került kifizetésre, miért csak egy részét utalnák vissza. Szerinte az ügyekben nem elegendő a politikai felszólítás, hogy aki jogtalannak érzi a kifizetést, adja vissza a pénzt, hanem világosan meg kellene határozni a felelősséget is.
Baka F. Zoltán szerint a felelősség megállapítását éppen az nehezítheti, hogy a döntések végrehajtói sokszor rendelkeznek valamilyen magasabb szintű felhatalmazással. A Fradi-város ügyét hozta példaként. A Ferencváros 25 milliárd forintot kapott egy sportkomplexum megvalósítására, a beruházás azonban elakadt, miközben jelentős összegeket már felhasználtak az előkészítésre. A fennmaradó pénz felhasználását később kormányzati döntéssel működési célra is lehetővé tették. Így egy esetleges jogi eljárásban nehéz lehet megtalálni azt az egyértelmű személyt, akiért a döntés következményei közvetlenül számon kérhetők.
„Fejtől bűzlik a hal, de a farkától kezdik el pucolni”
A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy miként lehet visszaszerezni a korábbi években kifizetett közpénzeket, és elsősorban kiket lehet felelősségre vonni. Csillag István szerint az NKA 17 milliárdos ügye is jól mutatja a problémát. A döntések végrehajtói arra hivatkozhatnak, hogy kormányhatározat vagy miniszteri felhatalmazás alapján jártak el, miközben a valódi politikai döntéshozók felelősségének bizonyítása sokkal nehezebb lehet.
Csillag szerint ugyanakkor nemcsak a miniszterek, hanem azoknak a minisztériumi vezetőknek és ügyintézőknek a szerepét is vizsgálni kellene, akik tudhatták, mire készítik elő az adott döntéseket. Ha valaki tisztában volt azzal, hogy egy támogatás valójában nem szolgálhatja a megjelölt célt, mégis előkészítette a kifizetést, annak jogi felelőssége is felmerülhet. „Fejtől bűzlik a hal, de a farkától kezdik el pucolni” – fogalmazott, arra utalva, hogy a felelősségre vonás könnyen az alsóbb szinteken kezdődhet, miközben a döntések valódi meghozói felül maradnak.
Baka F. Zoltán szerint ugyanez a probléma a jegybankbotrányban is megjelent: azok írták alá a dokumentumokat, akiknek jogilag felelősségük lehetett, miközben feltételezhető, hogy a tényleges döntéseket nem feltétlenül ők hozták. Ezért egy jövőbeni vagyon-visszaszerzési hivatal vezetőjének különösen körültekintően kell eljárnia, ha valódi eredményeket akar elérni.
A műsorban hangsúlyozták, hogy a közvélemény gyors eredményeket várhat, az igazságszolgáltatás azonban lassabban működik. Előbb a megalapozott gyanút kell bizonyítani, majd lehetőség nyílhat olyan biztosítási intézkedésekre, amelyek megakadályozzák, hogy a vagyon eltűnjön. Baka szerint ezek kevésbé látványos lépések, de már azt szolgálhatják, hogy egy későbbi eljárás végén legyen miből visszaszerezni a közpénzt. Csillag pedig arra utalt: könnyen lehet, hogy az augusztus 20-a utáni időszakban nem a tűzijáték lesz a legérdekesebb látványosság, hanem azok az ügyek, amelyekben végre megindulhat a korábbi kifizetések és döntések valódi feltárása.
