ZSUPPÁN ANDRÁS: NEM GONDOLUNK BUDAPESTRE A FESTŐK VÁROSAKÉNT, PEDIG BŐVEN LENNE RÁ OK

VÁLASZ ONLINE / KULT
Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2026.07.03.

Molnos Péter kiállítása a Kieselbach Galériában kötelező program Budapest szerelmeseinek: soha még ilyen gazdag és izgalmas gyűjtést nem láthattunk a fővárosról készült képekből. Kiderül az is, hogy egyáltalán nem kizárólag helytörténeti érdekességű műveket ihletett a főváros, hanem rengeteg izgalmas, modern, kivételes művészi erejű festményt, amelyek ikonikus alkotások lehetnének. Mégis kevés vált belőlük azzá, mert Budapestre nem szoktunk a magyar festészet meghatározó témájaként gondolni. Pedig Nagybánya, Szentendre és Párizs mellett a főváros is a magyar városfestészet meghatározó helyszíne – akár olyan szokatlan témákkal, mint a Dráva utca vagy a Garay tér.

1913 novemberében a Könyves Kálmán Szalonban Budapesti látképek címen rendeztek tárlatot. Az apropót a városegyesítés negyvenedik évfordulója adta: ennyi idő alatt a fővárosnak már meg kellett érkeznie Európa festői témákat kínáló nagyvárosai közé. Az általános érzés az lehetett, hogy ez nem történt meg. „Nagy szeretetet és figyelmet a főváros eddig nem kapott a magyar piktoroktól. Idegenkedtek a fővárostól. Buda, a Tabán, a Dunapart, a Liget voltak a kedvelt részletek, amelyeknek festői akadtak. De Budapest nem ment át úgy a vérkeringésbe, mint például London vagy Paris” – fogalmazta meg a Világ című lap kritikusa. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a válogatás sokkal több képet vonultat fel, mint elsőre hinni lehetne.

Ez a szöveg kint van a Kieselbach Galériában Molnos Péter művészettörténész Budapest a festők szemével című kiállításán. Több mint száz év után is érvényesnek tűnik ugyanis az ellentmondás: Budapest a köztudatban nem vált a festők városává, ikonikus látványai elsősorban fényképeken jelennek meg előttünk, és nem festményeken. A magyar művészet meghatározó festői városai Nagybánya és Szentendre, mindkettő a szó köznapi értelmében is pittoreszk kisváros a maga művészeti fénykorában (ami Nagybánya esetében az első világháború előtti évtizedeket, Szentendrénél a 20. század középső harmadát jelenti). Mindenki Párizst festette volna, aki modern nagyvárosi hangulatot, látványokat keresett?

Molnos Péter művészettörténész azért rendezte meg a Kieselbach Galériában július 11-ig látható tárlatot, hogy ezt az előítéletet megcáfolja. Mert ahogy a Világ tudósítóját annak idején meglepte a fővárost bemutató festmények bősége, olyan

meglepően gazdag az a budapesti témájú festészeti anyag, amely most a falakon megjelenik.

És még gazdagabb az a válogatás, amely helyet kapott a kiállítás vaskos katalógusában egy sor kiváló tanulmány mellett. A katalógus tanúskodik arról az alapos, tiszteletet parancsoló kutatómunkáról, amely megelőzte a kiállítás létrejöttét – közgyűjtemények feladata szokott lenni olyan színvonalú tárlatok megrendezése, mint amire a Kieselbach (és a Falk Miksa utcai szomszédvár, a Virág Judit Galéria) hosszú évek óta rendszeresen vállalkozik...

ITT OLVASHATÓ