SOMOGYI ZOLTÁN: ORBÁN NAGY DOLGOT IS MŰVELHETETT VOLNA

24.HU - POSZT ITT
Szerző: 24.hu
2018.03.25.

Talán. Vélemény egy szociológustól.

Talán nem kellett volna így konzultálni. Talán ez így nem is konzultáció. Talán nem kellett volna azt hazudni, hogy konzultáció az, amikor én kérdezek, te nem fejtheted ki a saját véleményedet, majd én feldolgozom, hogy ki, mit válaszolt a zárt és csak a mi szempontunkból „jól” megválaszolható kérdésekre.

Talán nem kellett volna egymilliárd forintot egyenként elkérni az adózóktól ezekre a „konzultációkra”.

Talán nem kellett volna saját magunknak azt hazudni, hogy ez a konzultáció konzultáció. Meg azt, hogy majd a békemenetes talpnyalóim szólnak nekünk, amikor baj van. Amikor meg kellene fordítani a hajót. Nem zárt kérdések kellettek volna ide, hanem nyitott elmék. 

Talán, ha nem osztom fel az országot nemzetiekre (akik a fideszesek, és attól fideszesek, mert engem követnek, tehát attól nemzetiek, hogy én vagyok az istenük), illetve nemzetietlenekre, akik a többiek. Talán, ha a nemzetietlenekre is hallgattam volna kicsit.

Talán nem kellett volna a keleti nyitással „puccsot végrehajtani a magyar parlament ellen”. Talán nem kellett volna „titkosított, hosszú távra szóló szerződést kötni Oroszországgal a 21. századot és a magyar nép és a teljes Kárpát-medence életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében.” Talán komolyan kellett volna venni, hogy Oroszország mint piac nem képes a magyar áruk felszívására, Oroszország recesszióban, Ukrajna miatt gazdasági szankciók alatt és a technológiai változások okán messze nem akkora a magyar gázfogyasztás, mint tíz évvel ezelőtt. Az olajár pedig csökken. Talán oda kellett volna ezekre figyelni, és nem csak arra, hogy személyesen néhányan hogyan járhatunk ebből jól. Talán nem is kellett volna messzire mennem, csak magamtól idézni, ahogy megtettem most is.

Néha még magamra sem figyelek oda ezek szerint.

Talán nem kellett volna feladnom a nyugati típusú plurális nyilvánosságba vetett hitet a médiafelvásárlás és a nyílt propaganda érdekében. Nem kellett volna kontroll nélküli médiafelügyeleti szervet kreálnom, a reklámadós trükközéssel anyagi nyomás alá helyezni a független médiumokat, az érdekeimet szolgáló ingyenes állami hírügynökséggel kinyírni a hírügynökségi piacot. Nem azért, mert ez nem működik, hanem pont azért, mert működik.

Talán túl későn jöttem rá, hogy a minden belső kritika nélküli, de hatékony politikai hírközlés idővel önmaga paródiájává válik.

Én pedig komolyabb ember vagyok ennél, legalábbis korábban komolyabb embernek hittek, mintsem egy ilyen kormánysajtó szétrombolja ezt az imázst. Ja, hogy már szét is rombolta. Talán nem kellett volna idáig eljutnom.

Talán nem kellett volna hagynom, hogy a magyar egészségügyet a magyar családok finanszírozzák a zsebükből úgy, hogy közben előtte hozzájárulást is elszedek tőlük. Talán meg kellett volna állapodnom még ellenzékben a többiekkel, hogy az egészségügy közös ügy, amiben helye van a magánszolgáltatásoknak, helye van szolgáltatásonként minimum háromszáz forintot beszedni érte. De mintha ennek ellenkezőjét csináltam volna:

emlékszem arra a népszavazásra, amikor aktuálpolitikai okokból mindezeket lenépszavaztattam.

Ja, és nem lenne helye a paraszolvenciának – amit meg elfogadtam, mert annak politikusként jól értem a logikáját. Talán jó lett volna, ha ezt máshogy alakítom.

Lehettem volna valaki az unióban, ha az élére állok a széteséssel szembeni folyamatnak. Helyette a szétverők példaképe lettem. Szintén jobb lett volna, ha nem szétverem a külügyminisztériumot körülvevő, munkánkat támogató szakmai szervezeteket, hanem megerősítem őket. Ha nem a haverjaimat küldöm kiküldetésbe, hanem a legjobb szakembereket. Ha lett volna megújított külpolitikai stratégiám, ami nem az orosz érdekek képviseletét illeti. Talán nem kellett volna az egész világot megtámadnom az ENSZ elleni kampánnyal. Vagy Brüsszelt, brüsszeli pénzekből. Talán jó lett volna, ha erre a brüsszeliek is idejében figyelmeztetnek, de hát ott tényleg kik ülnek, mondjátok meg nekem.

Pedig nem Brüsszelt kellett volna leállítani, hanem engem egy kicsit.

És akkor nekem is jobb lett volna. De nem szólt nekem erről egyetlen békemenetes talpnyalóm sem.

Talán nem kellett volna ennyire tolni a politikámat: mindent megszavazunk nekik Brüsszelben, cserébe hadd hazudjunk róluk idehaza – az ő pénzükből. Nem sokat értettek ebből a fifikás hozzáállásból, mert ők nagyon egyszerűek. Talán nem kellett volna ez a baltás gyilkos-ügy sem. Talán nem kellett volna keleti diktátorokkal annyira barátkoznom. Talán maradhattam volna egy jópofa nyugati politikusjelenség kompországomban. Talán a német export a maga tízszeres szorzójával és növekvő erejével fontosabb lehetett volna, mint az orosz, akivel sehogy sem álltunk, de mára az is feleződött. Talán mégis jobb lett volna komolyabban venni az uniót, és nem bolondozni vele...

ITT OLVASHATÓ

MI ORBÁNÉK TITKA?

INDEX
Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2018.03.26.

Mitől működik az Orbán-rendszer, miért tűnnek leválthatatlannak, mivel szerzik meg a többség támogatását, miközben sokan elégedetlenek? A válaszhoz túl kell lépni a szokásos ellenzéki szövegeken, és mélyebben kell megérteni a magyar társadalom működését, a középosztály lojalitását, a szegények elcsendesítését és a hatalom szisztémáját. Erre tett kísérletet az MTA régóta legnagyobb szociológiai kutatása. A kutatást vezető Kovách Imrével beszélgettünk arról, hogy Mészáros Lőrinc maga a rendszer-e, miért nincs érdemi mondanivalója a baloldalnak, és mik Orbán történelmi bűnei.


A Fidesz úgy áll sorban a harmadik választási győzelme előtt, hogy többen szeretnének kormányváltást, mint ahányan nem. A Nemzeti Együttműködés Rendszere nyolc év után is meglehetősen stabilnak tűnik – van, akinek ez természetes, másoknak értelmezhetetlen rejtély. Az okok mélyebbek a párttérképnél, de a személyi tényezőknél is: egy olyan hatalmi struktúráról van szó, ami csak a magyar társadalmi rendszer működése felől érthető meg. Nem sokat ért, aki azt hiszi, csak Orbánról van szó – mondja Kovách Imre szociológus, akinek a vezetésével az MTA TK Szociológiai Intézetében a közelmúltban készült a mai Magyarország, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) társadalmának legátfogóbb kutatását. Vele beszélgettünk a politikai tanulságokról.

A könyvükben kirajzolódó Magyarország egy felülről, a politika felől integrált társadalom, ahol van egy nagyon komoly dezintegrált rész, a társadalom alsó harmada. A politika célja, hogy pacifikálja az amúgy elégedetlen tömegeket, és saját érdekei szerint alakítsa át a tulajdoni viszonyokat.

A mai Magyarországról a kritikai vélemények szerintem egy ponton alapvető tévedésben vannak. A „minden rossz” érzése közben nem sok kísérlet történik arra, hogy azt is próbálják megérteni, mitől rossz vagy hogy mitől működik ez a társadalom úgy, ahogy. Ebben benne van a középosztály történelmileg ismétlődő felelőssége is: egy jelentős része persze morog, de elfogad egy olyan állapotot, amiben sokakhoz képest kivételezett helyzetben van. Ha abszolút kritikus az ember az orbáni művel, és miért ne lenne az, akkor is látni kell, hogy jó néhány társadalmi problémára ez a rendszer konzekvens válasszal rendelkezik. Akkor is, ha az elutasítható. Ebben olyan, mint a kádári rend: a kádárizmusnak is volt valamiféle válasza a nagy társadalmi problémákra.

Mi ön szerint a rendszer lényege?

Egyrészt fenntartja a dezintegrációt, mert a lent lévőket ott hagyja, elzár előlük mindent, sőt onnan irányít át pénzeket a középréteg felé. Ugyanakkor van egy erős integratív funkciója is. Sokan rezignáltan tudomásul veszik, de nem értik, hogyan lehet: a kétharmados többséget nem igazán fenyegeti semmi, annak ellenére, hogy az emberek kb. 60 százaléka elutasítja a rendszert...

ITT OLVASHATÓ

GYÉMÁNTTÁ VÁLT "ALKOTMÁNYOS KÖLTSÉG", MAGYAR VÉDETT TANÚ AMERIKÁBAN

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: MN
2018.03.26.

Információink szerint az FBI tanúvédelmi programja védi az Egyesült Államokban azt a magyar állampolgárt, aki kulcsfigura lehet a Magyarországon elsikkasztott uniós pénzek külföldre juttatásában. A férfit más okból a magyar hatóságok is keresik, de az amerikaiak hiába jelezték többször, hogy náluk van, nem utaztak oda kihallgatni.

Furcsa, szövevényes történet jutott lapunk tudomására amerikai forrásokból. Egy magyar férfi az FBI tanúvédelmi programjában kapott papírokkal él az Egyesült Államokban, és azért kíváncsiak rá az amerikai hatóságok, mert úgy vélik, ő is egy szem volt abban a láncban, amelynek a segítségével az elmúlt években 3-4 milliárd euró, vagyis ezerháromszázmilliárd forintnak megfelelő összeg szivároghatott ki Magyarországról arab és ázsiai számlákra. A pénz – az amerikaiak gyanúja szerint – a nyertes uniós pályázatok „alkotmányos költsége”, a kormánypárti politikusok részére visszaosztott jutalék.

Az FBI-nak az a gyanúja, hogy az összeget jellemzően az MKB-ból, esetenként pedig más, a kormány által ellenőrzött magyar bankokból vették fel.

A tranzakció készpénzben történt, alkalmanként néhány millió eurós összegben, hogy aztán a futárok (ilyen volt az Amerikában védett férfi is) gyémántban vagy az arab világ párhuzamos bankrendszerén, az úgynevezett havalán keresztül vigyék külföldre, jellemzően közel-keleti vagy szingapúri számlákra. (A gyémántvilágban – információink alapján – egyes drágakövek nem ékszerként, hanem készpénz-helyettesítő eszközként működnek: a vásárlás helyétől távol is garantált áron veszik vissza bizonyos tranzakciós díj megfizetése mellett, így kis helyen nagy mennyiségű pénzt lehet országhatárokon átívelve észrevétlenül, elektronikus nyom nélkül szállítani.)

Négy napja a Magyar Nemzet megkérdezte az MKB-t, hogy az utóbbi három évben hány alkalommal vettek fel a bankból egy összegben 250 ezer eurót, vagyis csaknem nyolcvanmillió forintot meghaladó összeget, de lapzártáig nem kaptunk választ.

Az amerikaiak gyanúja szerint a pénz egy része strómanokon keresztül, arab befektetésnek álcázva jött vissza Magyarországra, hogy luxusszállodákat, kastélyokat és egyéb ingatlanokat vásároljanak belőle. Az amerikai hatóságokat azért is zavarja az illegális pénzügyi megoldás, mert a nemzetközi terrorizmust is e csatornákon (különösen a havalán) keresztül finanszírozzák, így megpróbálják a módszert tűzzel-vassal irtani...

ITT OLVASHATÓ

NÉMETORSZÁGI TÍZES HISZTI LISTA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Gábor
2018.03.26.

Múlt héten jelent meg Gábor írása arról, mit az a Tíz dolog, amit szeret Német- (pontosabban Bajor-)országban. (A sorozat eddigi részeit itt találjátok.) Akkor megígértem, hogy megírja majd a fordítottját is, azaz azokat a dolgokat, melyek idegesítők, vagy zavarók számára. Most ez a poszt következik. Az előző írást itt olvashatjátok el. (A korábbi tapasztalatok alapján kénytelen vagyok leírni – lassan, hogy mindenki értse… - ez a lista most kifejezetten és bevallottan a negatív dolgokról szól, hiszen az egy hete közreadott a pozitív dolgokról szól. Nem tudom, lehetek-e olyan felhőtlenül optimista, hogy reméljem, minden kedves olvasó érti, miről van szó, csak reménykedni tudok. Mindenesetre semmi szükség az olyan kommentekre, hogy „akkor minek él ott”, „miért nem költözik haza”, és az ilyenkor szokásos társai. Köszönöm előre is a megértést.)

„Úgy fair a dolog, ha a pozitív listát követi egy negatív is. Szeretek panaszkodni. Igazából én vagyok A panaszkodó. Ha kinyitod a szótárat a panasz szónál, az én fényképem van ott illusztrációként. Ennek megfelelően kéretik ezt a listát kellő humorérzékkel kezelni.

Jöjjön tehát a személyes hiszti-listám. A felsorolásból sok minden megtalálható Magyarországon is, de itt valahogy halmozottan, és arányaiban is többet találkozok ezekkel.

#10 Önmagukat többnek hirdető események

Nem vészes, de azért nem épp kellemes szembesülni a dologgal. Sokszor van, hogy a városban mindenfele ki van plakátolva, hogy ilyen, meg ilyen hiperszuper szenzációs kiállítás / rendezvény / akármi lesz, és tökre kedvet kap az ember, felvillanyozódik, időt szakít rá, elmegy, kifizeti a belépőt, és kap egy tök átlagos valamit.

Ilyen például a müncheni Sea Life, ami közelében sincs a Camponás Tropicariumnak, mégis úgy van beállítva, mintha sehol máshol a világon nem látható dolgokat mutatnának.

De futottunk már bele siralmasan hétköznapi sörsátorba Bierfest néven, amihez éppen odaraktak 2-3 céllövölde szerű izét. Lehet, hogy csak az én ingerküszöböm túl magas, vagy csak többet várok a dolgoktól, mindenesetre az ilyenek kissé csalódást keltő dolgok számomra.

#9 Közlekedési lámpák

Számomra megdöbbentő, hogy egy ilyen, az agyát en bloc gondolkodásra használó nép nem tud legalább ellesni egy értelmes forgalomirányító rendszert.

A gyalogosok számára

A zöld lámpa minden előjelzés nélkül átvált pirosra. Nem villog, hogy „hé haver, mindjárt piros, ne indulj el / igyekezzél”, csak úgy poroszosan egyből. Szerencsére azért adnak 5-10 másodpercet még mielőtt rád eresztik az autókat.

De ez még mindig jobb, mint amit anno Londonban láttam. Majd valaki biztos leírja az elhalványodó zöld lámpák zavarba ejtő mibenlétét.

Az autók számára

Se szeri se száma azon nagy forgalmú kereszteződéseknek, ahol a szembe sávok egyszerre kapnak (teli)zöldet. Jó annak, aki jobbra megy, vagy egyenesen. A balra fordulók, meg inkább forduljanak fel.

Jobb esetben fordulónként 5-6 jármű át tud jutni. De először ott ragadnak az út közepén, és csak akkor tudják befejezni a kanyarodást, amikor már az egyenesen haladók elfogytak (vagy piros lámpát kaptak).

Szerencsére azért itt adnak elég időt. Persze, ha van egy jól megtermett csuklós busz a fordulóban, akkor te már szinte biztos, hogy nem fogsz tudni utána menni...

ITT OLVASHATÓ

VÁLASZOM A BUDAPESTI BALOLDALNAK

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: RÓNA PÉTER
2018.03.25.

Az utóbbi néhány hétben – miután a DK és az MSZP tendenciózusan félreértelmezte az LMP ajánlatát – ismét a felszínre tört a budapesti baloldal hagyományos ellenérzése az LMP-vel szemben. Szerintük „2014-ben az LMP 11 mandátumot ajándékozott a Fidesznek olyan körzetekben, ahol egyébként a választók többsége már akkor is kormányváltást szeretett volna…” (Nyugatifény.hu)

Ugyanitt Magyar Bálint szerint: „Minden szöveg érdektelen. Ami számít, hogy Budapesten, ahol a Jobbik nélkül is meg lehet nyerni a körzetek többségét, ott megtörténnek-e a szükséges visszalépések… Ha ezért (a visszalépések elmaradásáért) elvész Budapest, az alól a bűn alól (sic) nincs felmentés.”

Persze érthető, hogy a baloldal számára „ami számít”, csak az, hogy jelöltjei hány körzetben lesznek sikeresek. De rajtuk kívül kinek és minek lenne ez a kimenet fontos, és kinek lenne egyenesen káros?

Az LMP – egyetértve Heller Ágnessel és Márki-Zay Péterrel – az összes ellenzéki párt és civil szervezet összefogását kezdeményezte azért, hogy minden Fidesz–KDNP-jelölttel szemben egy ellenzéki jelölt maradjon. Mélyebb értelemben a kezdeményezés az általános konszenzus keresésének politikai kultúrájáról, annak kialakításáról szólt. Ez lett volna az Orbán-rezsim megbuktatásához leginkább vezető út; minden más konstrukció vagy jóval kockázatosabb, vagy eleve sikertelenségre van ítélve.

Az LMP elképzelését a Jobbik elutasította, mert nem kíván semmilyen formában sem együttműködni az MSZP-vel, illetve a DK-val, az MSZP és a DK pedig azért, mert nem kíván együttműködni a Jobbikkal. Magyar Bálint és társai (mint például Farkasházy Tivadar, Tóta vagy Bolgár György) szerint mindebből az a helyes következtetés, hogy a Fidesz hatalmon maradásáért az LMP lesz a felelős.

A sajátos érvelés – miszerint nem az a felelős, aki a leváltás legjobb módját elutasította, hanem az, aki azt kezdeményezte – következő csavarja pedig az, hogy az LMP (és persze a Momentum) lépjen vissza a baloldal, de ne a Jobbik javára, növelje az MSZP/DK esélyeit, csökkentse a rá leadott szavazatokat, és ne segítsen a Jobbikon...

ITT OLVASHATÓ

CEGLÉDI: NE AJVÉKOLJ, ZSIDÓ, SZAVAZZ TAKTIKUSAN NÁCIRA?

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: CEGLÉDI ZOLTÁN
2018.03.26.

Ide jutottunk, drága, európai értelemben vett demokraták. Vélemény.

Van itt egy közepesnél nagyobb méretű felháborodás: azt mertem mondani a tévében, hogy április 8-án mindenki menjen el, és szavazzon a szíve szerint. Ne az immár lassan tucatnyi kókler, átszavaztató oldalra hallgasson. Dühödt betelefonálók, a tízmillió választási szakértő országának kiválóságai, az „én nem olvastam el, de biztosan tudom, hogy”-ojtogatók egyszerre hördültek fel, hogy deigenis, szavazzunk arra, akire egy oldal vagy egy homályos pártpolitikai hátterű szervezet mondja!

Mert nem érti, Zoltán, hát nem lehet csak úgy mindent mondani meg akárhogy szavazni! Most mondja be azt, amit előírtunk, szavazzon úgy, ahogy parancsoljuk, különben sosem ér véget Orbán cenzúrázó, szólásszabadságot elfojtó, parancsuralmi… oh, wait. No, mindegy, Zoltán, szóval most előbb nekünk is diktatúrát kell csinálni, belső, ellenzéki diktatúrát, és majd utána pofázhat, amit akar. Bár akkor se kéne. Majd ha olyan idős lesz, mint én… és a huligánokat zavarják el borbélyhoz!

De ezt már megszoktam. Az úgynevezett demokratikus ellenzék valahogy mindig egy 1985-ös, gyerekbántalmazó napközis nevelőtanár intellektuális igényszintjére srófolja le magát. Viszont most kifejezetten árt a választási esélyeinek is azzal, amit művel. Máris mutatom.

Ön ugye, drága asszonyom, ott a Pozsonyi úton, azt rikoltja, hogy mindenki azonnal szavazzon át a győzelemre esélyes ellenzéki jelöltre? Jól értem? Aki magánál Újlipótvárosban a szocialista Hiszékeny Dezső. Nem lesz különösebb gondja átszavazni rá, ugye? És amikor a mokkáskanállal karmesteri pálcikaként utasítja az ország ennél sokkal nagyobb részét, hogy szavazzon át taktikailag, akkor tudja-e, mit mond?

Én Bács-Kiskun 05. OEVK-ban szavazok, Kiskunhalas központtal. Megnéztem, mit ír erről az egyik orákulum. Ezt:...

ITT OLVASHATÓ

EZÉRT NEM VÁLASZTOM A JOBBIKOT

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: ENDRE ISTVÁN SIMAY
2018.03.25.

Mostanában, amikor szinte divattá vált körbeudvarolni a szélsőjobbról indult pártot, elég sokszor kapom meg kérdésként, hogy mi bajom van velük. Elvégre erősek, és legalább a felszínen ellenzékiek is. Mert a mélyben azért láthatjuk, hogy a Jobbik középre és a Fidesz jobbszélre tartásával gyakorlatilag két árnyalatává váltak ugyanannak a politikai masszának.

Ennek ellenére igyekszem, megannyi szubjektív elemmel terhelve, de összefoglalni. Nem minden előzmény nélkül. Azt sem állítva, hogy csupa olyan gondolattal, amelyeket részben, vagy egészben nem érintettem volna korábban. Ahogy a Jobbik féligazságairól már 2013-ban is írtam. Általában azért mégis összefoglalnám. Leginkább azt, hogy miért nem szavaznék rájuk.

A Jobbik olyan értékválasztás mentén indult, majd olyan értékválasztás mellett, mások emberi kirekesztésére alapozottan politizált, ami miatt a Jobbik nem tud olyan ajánlatot tenni, ami miatt, erőszak nélkül, rájuk szavaznék. A kirekesztő, alapjaiban rasszista értékválasztás illusztrálására elegendő a pártmilíciára hajazó gárdára emlékezni. Amelynek egyen-véleményében és -mellényében feszítve indult Vona Gábor karrierje a magyar országgyűlésben. Márpedig alig hiszem, hogy egy ország, egy közösség számára előre mutató lenne a rasszizmus, a kirekesztés, az embereket származás, illetve a vallást is érintő értékválasztás, esetleg anyagi helyzetük alapján lenéző politikai szemlélet.

Tudom, előszeretettel jönnek a lószemüveges szélsőbbosok azzal, hogy mások meg „magyaroznak”. Csakhogy ezt általában semmivel sem tudják, a szélsőségesen hungarista, a jobbik uszályában libegő fórumok szintjénél komolyabban alátámasztani. Ezalatt azt értem, nem vitatok pillanatnyi személyesen negatív helyzeteket. Tudva, hogy biztosan van olyn pillanat, amikor a kocsma hevében elhangzik a „geci magyarok” és a „szemét cigányok” kifejezések valamelyike. Akár mindegyike. Ezt a fajta személyes rasszizmust tiltani lehet, de megszüntetni nem egyhamar. A Jobbik, véleményem szerint azonban azt vállalta fel, hogy Goebbelshez, Mussolinihez, Sztálinhoz hasonlóan szervezett párt-ideológiát, politikai hátteret ad mindehhez. Azt, hogy akár celofánba csomagolva, de megvalósítja azt, hogy teret adjon, hátteret biztosítson az antiszemitizmusnak, a származásalapú szegregációnak, a vallási, vagy származási listázásoknak. A kocsmából az állampolitika szintjére emelve mindezt. Márpedig, szerintem, hatalmas különbség az, hogy alkoholban pácoltan, kocsmai kiszólásként mondanak valamit, vagy egy politikai párt képviselője, tisztségviselője teszi ugyanezt. Akkor is, ha látszólag árnyaltabban, jogilag kevésbé támadhatóan teszi. Amely csomagolással legfeljebb a stilisztikai érzékéről tesz tanúbizonyságot. A magasabb moralitásáról aligha. Valamint teszt ezt úgy hogy sem a pártja nem vágja ki azonnal, mint macskát szarni, sem a párt vezetője nem határolódik el, az említett kivágással egy időben, mindettől. Sőt! Inkább ráerősít, és gárdamellényben feszít az országgyűlésben. Függetlenül attól, hogy Vona, Novák és b. neje, Gyöngyösi, Morvai, és a többiek csak a véletlennek köszönhetik, hogy ide és nem a Tűzföldre születtek. De valószínűleg akkor más eszmék nevében acsarkodnának másokra. Jegesmedveként pedig a fehér-szőrűek nevében a barna-bőrűekre...

ITT OLVASHATÓ

A LIBERALIZMUS ÉS KONZERVATIVIZMUS MEGMARADT KÜLÖNBSÉGE

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.03.25.

Politikai gyakorlatokról beszélek, nem egyéni beállítódottságról. A kettő nyilvánvalóan más érdekű: az előbbi embertömegek koordinációjának elveit, az utóbbi az egyes emberek belső értékrendjét illeti. Politikai gyakorlatként a konzervativizmus és a liberalizmus (nem a baloldaliság!) a második világháború óta folyamatosan közelednek egymáshoz, amihez elég megnézni a nyugati konzervatív pártok manifesztumait vagy politikáját. Egyúttal azonban -- különösen az utóbbi húsz évben -- a liberalizmust elkezdte mind erősebben gyarmatosítani a progresszivizmus, és amit valaha a szabad piaccal, a törvény előtti egyenlőséggel, az (összemérhetetlen) értékek pluralitásával, az alacsony adókkal és a hatalmi ágak elválasztásával volt jellemezhető, az mára meglehetősen kollektivistává, államelvűvé, programmatikussá és intoleránssá vált, röviden a progresszív baloldal része lett, a konzervativizmus pedig jobb híján átvette a liberalizmus valamikori értelmét -- asszimiláció és az utóbbi itt leírt kiüresedése okán. (A nyugati konzervatív pártokban eltérő hangsúllyal, de ma már ott van a progresszivista politika is, miközben az itt leírt liberális konzervativizmusnak visszaszorul a képviselete.)

Ebben a folyamatban egy valamivel nem nagyon tud mit kezdeni a konzervativizmus, ez pedig a liberalizmus racionalista jellege. A konzervativizmus megkülönböztető jegye minden más ideológiával vagy politikai gyakorlattal szemben a racionalizálhatatlan, érzelmi, hit- és hagyományalapú politikai vélemények, vagy egyenesen a hallgatás melletti kiállása. Akár a liberalizmust (a megmaradt darabjaiban), akár a progresszivizmust, akár a nacionalizmusokat -- tehát korunk bármelyik politikai vezéreszméjét -- nézzük, ezek mind a politikai értékek, hitek és meggyőződések racionalizálását, szavakba öntését, kategorizálását követelik meg: mind logocentrikus (beszéd- és vitaközpontú) álláspontok akkor is, ha egyébként az értékválasztásaik végső soron ízléseket tükröznek. Ezekkel szemben a konzervativizmus meghagyja az embernek a jogot arra, hogy elismerést követeljen a megmagyarázhatatlannak is. (Nem a tisztelet -- ez a progresszivista hisztéria része --, hanem a távolságtartás és a be nem avatkozás alapján.) A konzervativizmus szerint egy létformát vagy érzésvilágot nem kell tudni megindokolni ahhoz, hogy legitimnek ismerjék el mások és értékesnek a benne élők. A konzervativizmus ebben az értelemben premodern -- és ez adja a pluralitás iránti elkötelezettségének alapját. A konzervatív ad absurdum nem indokolja azt sem, hogy miért vet meg másokat: ez - kvázi - nem tartozik rájuk...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN A NÁCI KOLLABORÁNS BÁBÁLLAM JELSZAVÁT HASZNÁLJA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.03.25.

Nem véletlenül teszi a Newsweek Orbánt a címlapjára, mint az európai szélsőjobboldal meghatározó alakját. Nem mintha Magyarország jelentőségét tekintve vezető szerepre lenne hivatott Európában, de mégiscsak Orbán az első szélsőjobboldali politikus Európa közepén, aki hatalomban van immár nyolc éve.

Orbán pedig nemcsak szintézisét adja az európai szélsőjobboldal ideológiájának a vallási nacionalista irányzattól Mussolinin át egészen Hitlerig az európai szélsőjobb irányzatainak, hanem azokat olyan illiberális rendszerbe ötvözi, amely látszólag megőrzi a demokratikus kereteket, tartalmilag azonban kibelezi. Mindent megvalósít, amit Európa szélsőjobboldali diktatúrái, de nem erőszakos eszközökkel, hanem lépésről-lépésre haladó jogfosztással.

Az ideológia ugyanaz, a cél ugyanaz, az eredmény ugyanaz lesz, az eszköz nem ugyanaz. Ehhez arra van szükség, hogy az ország demokratikus ellenzéke ellenérdekelt legyen az illiberális csalás és hazugság leleplezésében, az alkotmányos rend megdöntésének még a kimondásával szemben is, nem beszélve az ellene való határozott fellépéssel. Ez az orbáni illiberális diktatúra lényege, a lelki megalázás, megnyomorítás, kollaborációra késztetés...

ITT OLVASHATÓ

ANDOR LÁSZLÓ: A BÉREMELÉS NEM VÁLASZTÁSI AJÁNDÉK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: VARGA DÓRA
2018.03.26.

A bérszakadékot nem lehet egycsapásra fölszámolni, de számos olyan uniós program van, amely az egyenlőtlenségek mérséklését célozza. Magyarországon azonban eltérítették ezeket a forrásokat az eredeti céljuktól – mondja Andor László, volt uniós biztos, aki Karácsony Gergely kormányában a foglalkoztatáspolitikáért felelne.

- Januárban, amikor az ön vezetésével megalakult Karácsony Gergely szakértői tanácsadó testülete, cáfolta, hogy árnyékkormányról lenne szó. Pár hete mégis felállt az árnyékkormány, amelynek ön is tagja, pedig korábban még úgy látta: Brüsszelből jobban tudna segíteni. Mi változott?

- Brüsszelben továbbra is részt veszek az unió reformjával, költségvetésével kapcsolatos vitákban. De Karácsony Gergely felkért a tanácsadó testület vezetésére, én pedig ezt komoly feladatnak látom. Ő kezdettől fogva szeretett volna árnyékkormányt, és jól látszik, hogy azokat a tárcákat vonultatja fel, amelyek miniszteri szinten hiányoznak a jelenlegi kormányzatból. Fontos dolog rámutatni, mi az, ami a legtöbb európai országban miniszteri szinten jelenik meg. Kellő hangsúlyt kell adni ezeknek a területeknek nálunk is.

- Ön a foglalkoztatáspolitikáért felelne, aminek most nincs külön minisztériuma. A statisztikák mégis jók: nőtt a foglalkoztatottság, emelkednek a bérek, 4 százalék alá csökkent a munkanélküliség.

- Ha a valóságot föl akarjuk tárni, a statisztikai mutatók mögé kell nézni. Az, hogy Magyarországon az unió átlaga alatt van a munkanélküliségi ráta, nem fejezi ki a magyar munkaerőpiac állapotát. A látszólag jó számok egyrészt a kedvező európai konjunktúrának köszönhetők, másrészt az elvándorlásnak és a közfoglalkoztatásnak. A dolgozói szegénység velünk maradt. Nagy egyensúlytalanságok, jelentős területi különbségek vannak a magyar munkaerő-piacon. Újra kell indítani a szociális párbeszédet a munkáltatók és a munkavállalók között, és új Munka törvénykönyvet kell írni.

- Mi a gond a jelenlegivel?

- Derült égből villámcsapás volt, amikor a kormány 2011-ben előállt egy olyan tervezettel, amelyet nem egyeztetett az érintettekkel, és amely elfogult volt a munkáltatókkal a munkavállalók rovására. A munkaidőre vagy a munkabiztonságra vonatkozó uniós előírásokat sem vették figyelembe, és nagyon nehezen korrigáltak. Az új Munka törvénykönyvének már a megalkotási folyamatában is konzultálni kell a munkáltatói és a munkavállalói szervezetekkel. Fel kell készülni azokra az új helyzetekre is, amelyeket a digitalizáció és az automatizáció teremt. Olyan keretet kell megalkotni, ami nem elfojtja, hanem összehangolja az innovációt az európai normák között történő vállalkozással és foglalkoztatással.

- Milyen egységes keretet lehet adni egy olyan munkaerő-piacnak, ahol egyszerre van jelen az alamizsnáért teljes függőségbe taszított közmunkás, a fekete foglalkoztatásra, a túlórákra nemet mondani képtelen munkavállaló, és az az informatikus vagy mérnök is, akinek a kegyeiért versenyeznek a HR-esek.

- Érdemes szétválasztani ennek a problémahalmaznak az elemeit. A közfoglalkoztatás az elmúlt hat évben messze túlterjedt az indokolható kereteken. Ez rendkívül költséges, és olyan zsákutcába zárja az embereket, ahonnan nincs esélyük visszakapaszkodni az elsődleges munkaerőpiacra. Sőt, sokakat a munkaerőpiacról löknek a közmunkába, pusztán azért, hogy kevesebbet kelljen fizetni nekik. Ez elfogadhatatlan. A közmunkásokat fel kell szabadítani: minden munkaügyi szabálynak vonatkoznia kell rájuk, beleértve a minimálbért is. Ez a költségeket tekintve nem jelentene nagyon nagy ugrást, mivel nagyjából kétharmadukat vissza lehet integrálni az elsődleges munkaerő-piacra...

ITT OLVASHATÓ

EZT KÍNÁLJÁK AZ IDŐSEBBEKNEK A PÁRTOK

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem blog
2018.03.26.

Nem minden párt szán nagyobb teret programjában (már akinek van, hiszen a Fidesz-KDNP nem bíbelődik ilyesmivel) arra, pontosan milyen intézkedésekkel segítené a nyugdíjasok, a rövidesen nyugdíjba készülők helyzetét. Néhány fontos intézkedést ezzel együtt össze tudtunk hasonlítani. Hangsúlyozzuk: alapul a leírt programokat és nem a szóbeli nyilatkozatokat vettük.

Program nélkül is nagyon világosan látszik, hogy mit gondolhatnak a kormányzó pártok az idősebbekről. A rokkantnyugdíjasok „sanyargatása” (az érintetteknek aligha kell ennél részletesebben fejtegetni, miről is van szó), a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíj megszüntetése, a járulékplafon eltörlése, valamint a nyugdíjminimum változatlanul nagyon alacsonyan tartása önmagáért beszél. Ahogy véleményünk szerint az is, hogy még a munkát vállaló idősebbekből is magánzsebeket gazdagítanának (erről részletesen itt írtunk).

Többször háborogtunk már a nyugdíjas szövetkezetnek nevezett elképesztő konstrukción (a híreket figyelők most talán a Kósa Lajos és a mesés örökség szappanopera kapcsán világosabban is a kulisszák mögé láthattak azáltal, hogy kiderült a diákszövetkezeti „tótumfaktum” és a miniszter együtt üzletelése). Elégedetten láttuk, hogy a pártok között is akadt, amelyik valamilyen formában kitér a kérdésre. Az MSZP, a Jobbik és az Együtt is közölte, hogy feloldja a nyugdíj melletti munkavégzés korlátozását (járulékkedvezményről senki sem írt). Persze nem a nyugdíjasok munkalehetősége a legfontosabb gond, de szerintünk mindenképpen jelzésértékű az, ahogy a kormány ezt az egészet kezeli...

ITT OLVASHATÓ

KÜLFÖLDI SZÁMLÁKRA SIKKASZTOTT ORSZÁG

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.03.26.

Jó reggelt, jó reggelt, már csak tizenhármat kell aludni! Igaz, közben jön a nyúl, de miután a nyúlon túlleszünk, remélhetőleg Orbán Viktornak már nem kell óvodában kampányolnia, a helyi választási bizottságnak (az éppen melyiknek) meg nem kell rommá égetnie magát azzal, hogy kimondja: a vergődő kisember magatartása nem valósított meg jogellenes kampánytevékenységet.

Lázár Jánoshoz hasonlóan, aki ugyan nem kampányolt óvodában, de megint padra állt egy szónoklat kedvéért. Amit elmondott az viszont méltán és joggal tarthat igényt az egész bűzös kampányhisztéria legcinikusabb állítása címre:

"Nem valaki ellen szeretnék kampányolni, hanem valami mellett szeretnék beszélni, valami mellett szeretnék érvelni. Gyűlöletből nem lehet építeni. Mi országépítő politikusok vagyunk fideszesként, és mi országépítésre szerveződünk. Országépítést akarunk végezni, és nem rombolni akarunk."

Nekem úgy tűnik, hogy a kancellária minisztere tényleg léket kapott a hódmezővásárhelyi lebőgés pillanatában, mert amennyi életveszélyesen kontraproduktív baromságot művelt az elmúlt hónapban, az egy kisebb tragédia. Még szerencse, hogy emiatt nem nekem kell aggódni, nem is tervezek ilyet. Aggódjanak mindazok, akik megkonstruálták azt az alternatív valóságot, amelyben élni kényszerülünk. Attól tartok, padra állva sem lesz gyalázatosabb a mondanivaló, János! Nektek csak ellenségeitek vannak, ti csak valaki ellen vagytok képesek definiálni a politikátokat, ti csak gyűlöletből tudtok várat építeni, titeket a béke elsöpör, mintha nem is lettetek volna. Márpedig én azt hiszem, hogy akkor sincs háború, ha egyre nyomasztóbb és szomorúbb hellyé teszitek ezt az országot.

Enyhe vigasz ebben a Kövér Lászlók súlyos agymenései által kreált sötétségben, hogy szarrá verték az Orosz Mihály Zoltán nevű embert Érpatakon. A 72-28 arányban levitézlett dühöngő emberi roncs szerint (ha nem baj, nem teszem ide, mert látni se bírom a fejét)

"ebben a mai csatában Érpatak elesett, és mint világítótornyot ma ledöntötték."

Adja a még megmaradt józanság, hogy az összes hozzá hasonló, újságírókat kocsival üldöző, kiskutyákat brutális kegyetlenséggel kínzó és megölő, zsidó politikusokról mintázott bábogat égető, egy egész települést éveken át terrorizáló, rasszista, homofób, szélsőségesen zakkant senkit a népakarat eltakarítsa az útból. Szép volt, Érpatak!

Ugyanez nem mondható el Nyíracsádról, ahol tegnap a Tasó László nevű térségi nagyúr politikai nagygyűlésnek csúfolt rendezvényéről hajította ki kopasz verőemberek segítségével, az összetrombitált népek szeme láttára a Hír TV stábját. Az állampárt demokráciafelfogásával kapcsolatban eddig sem voltak kételyeink, a helyzetet jelen esetben súlyosbítja, hogy a rendőrség az elszabadult Tasónak falazott. Legalábbis számomra más értelmezése nem nagyon van annak, hogy az újságíró által a helyszínre kihívott rendőr a rendezvény zártkörűségére hivatkozva szart rá magasról a törvényességre. Egy sokadrangú, bárgyú film jeleneteit idézte, ahogy a magát kiskirálynak képzelő senkiházi saját maga segédkezett eltakarítani az újságírókat a helyszínről. Az elvtársak tévedésben vannak, hiába próbálják elszigetelni magukat egy párhuzamos univerzumukban, ami arról szól, hogy a választási kampányban a nyilvánosságot kerülve, újságírókat megalázva próbálnak elmenekülni a kérdések elől. A választási eljárásról szóló törvény értelmében választási kampány idején a politikai nagygyűlések nyilvános események, ahová bárki, úgy értem, bárki bemehet. Csakhogy a Tasó nevű, reménytelen helyzetben lévő jóember is ugyanúgy elveszítette mindenfajta kapcsolatát a realitással, mint pártja, Orbánnal bezárólag. Szombaton közösségi oldalán vérszagra gyülekező hiénákhoz hasonlította a sajtót, miután a belize-i offshore számláról elhíresült Szabó Zsolt államtitkárral közös fórumukról is kopaszok tartották távol az újságírókat. Tasó arról filozofált, hogy a kamerások rohamát méltóságteljesen viselik el, visszafogottan tűrik el, mert magasabb rendű célokért küzdenek. Ugyanakkor megjegyzi: soha nem felejtenek, és ezt az érintettek ígéretnek is vehetik. Hogy mi a büdös franc van? Hogy még nekik áll feljebb, ők fenyegetőznek? Aha. Lábbal tiporják a törvényeket, vegzálják az újságírókat és ők vannak megsértődve...

ITT OLVASHATÓ

VAN-E ÉRTELME SZAVAZNI?

MÉRCE
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2018.03.25.

A február 25-i hódmezővásárhelyi polgármesterválasztás sokakban reményt ébresztett a magyar demokrácia újjáélesztésére. De ez a remény csak akkor ér valamit, ha április 8-án minél többen elmennek szavazni. Ám joggal merülhet fel a választópolgárban a kérdés: mi értelme elmenni szavazni, mit fog számítani az én egyetlen szavazatom a sok millió másik között, ráadásul egy olyan választási rendszerben, ami bevallottan a jelenlegi kormánypártnak kedvez? Mégis miért vegyek részt ebben a demokratikus színjátékban, amikor az én szavazatomon úgyse múlik semmi?

A februári ellenzéki győzelem után sokakban feléledt a remény, hogy az április 8-i választás akár ellenzéki győzelemmel, sőt talán kormányváltással is végződhet. Ahogy korábban megírtam, rosszul tesszük, ha a demokráciát vezérválasztásként és nem népi önrendelkezésként értjük, így a puszta kormányváltás önmagában vajmi keveset tesz a demokrácia újjáélesztéséért. Mégis, a közelgő választások fontos lépést jelenthetnek a magyar demokrácia, a népi önrendelkezés megerősítése felé...

ITT OLVASHATÓ

AZ SEGÍTENE, HA HA NEM FELTÉTELEZNÉNK EGYMÁSRÓL A LEGROSSZABBAT - ROMBOLJUK LE A TÉVHITET AZ AUTIZMUSRÓL!

168 ÓRA ONLINE
Szerző: HERCZEG SZONJA
2018.03.26.

Biztos mindenki járt már úgy, hogy le akart szállni egy tömött villamosról, de hiába kért utat az előtte állótól, az nem mozdult. Elkönyvelte bunkónak, esetleg ráripakodott, és még percekkel később is morgott azon, micsoda faragatlan ember, amiért a kedves kérés ellenére sem állt arrébb. Simi is állt már így, nagy táskával, mereven, kapaszkodva. Amikor szóltak neki, „elnézést!”, meghallotta, de mivel szó szerint értelmezte, hogy valaki elnézést kért tőle, elkönyvelte, hogy neki ezzel semmi dolga, elfogadta, és állt tovább. Siminek édesanyja és szakemberek magyarázták el ezt a szociális interakciót is, hogy ilyen esetben, bár nem tűnik teljesen logikusnak, az illető, aki azt mondja, elnézést, azt szeretné, ha ő odébb állna, hogy a másik elférjen.

Simi húsz éves, most készül az érettségire és autista. Édesanyja, a nemzetközileg is elismert szakember, Szilvásy Zsuzsanna, a WHO autizmus szakértője, az Autism Europe és a Mars Alapítvány elnöke. Zsuzsának építőmérnöki diplomája van, de sosem dolgozott ezen a területen. Sokáig háztartásbeli volt, az autizmus világában az indította el, hogy született egy autista gyereke. – Amikor diagnosztizálták, más szülőkhöz hasonlóan mi sem találtuk a helyünket a világban. A megszokott vágányról levágódtunk és nem tudtuk, hirtelen hova kapjunk.

Zsuzsanna először csak lokális szinten, szülőkkel, szakemberekkel dolgozott azon, hogy létrehozzanak egy olyan iskolát, ami alkalmas az autista gyerekek nevelésére. Kénytelenek voltak, mert akkor, 14 évvel ezelőtt, nem volt ilyen iskola és Simi nem hogy kiesett a közoktatásból, de be se került, nem vették fel egy intézménybe sem. – Akkoriban inkább súlyosan érintett gyereket diagnosztizáltak, és kevés olyan magas intelligenciájú és jó képességű autista gyereket, mint amilyen Simi is. Egyszerűen az iskolában nem tudták hova tenni nem tudtak vele mit kezdeni.

Zsuzsanna ekkor gondolt egyet és elkezdte átnyálazni az oktatási törvényt, meg akarta nézni, milyen lehetőségeik vannak. – Az ember nem olvassa el az ellátórendszer mögött álló a törvényeket. Nem nézem át az egészségügyi törvényt, mikor orvoshoz megyek, de az idősebb fiam esetén sem volt szükségem az oktatásira. Siminél látnom kellett, mi az oktatási törvény elképzelése a speciális helyzetben lévő gyerekek tanításáról.

Zsuzsanna azt mondja, meg kellett állapítsa, a törvény teljesen rendben van, mivel sok mindenre ad lehetőséget.

Más kérdés persze, hogy ezekkel nem tudunk élni, az intézmények sem mindig tartják be.

Ekkor rájött, hogy amit szeretne és elképzelt Siminek, nem egy utópia. Talált más családokat és szakembereket, akik szintén hittek abban, hogy létre lehet hozni egy befogadó, integrált iskolát autista gyerekeknek.

Zsuzsanna többek közt ehhez a céljához is szeretett volna minél többet megtudni az autizmusról, ezért elvégezte egy külföldi egyetem online kurzusát. Mivel több nyelven beszél, ezeket felhasználva elkezdett utánaolvasni, máshol mit gondolnak az autizmusról, milyen álláspontok vannak a világban. Érdeklődése odáig vezetett, hogy ma már, 14 évvel később, egy brüsszeli civil szervezet, az Autism Europe elnöke, melynek célja, hogy az Unió intézményeiben képviselje az autista emberek érdekeit. Zsuzsanna a külföldi kitérővel együtt úgy döntött, hogy barátaival itthon is segít az autisták és családjaik életén, megszületett a Mars Autistákért Alapítvány, mely képzéseket tart szülőknek.

Szükség is van tanfolyamaikra, egy szülő ugyanis, amikor megkapja gyermekére az autizmus diagnózist, ma sem tudja hirtelen, hova kapjon...
ITT OLVASHATÓ

CSILLÁMOS POCAKTETKÓ

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.03.26.

Orbán Viktor, minduntalan és örökké keresztapa tegnap azzal örvendeztette meg a saját fején kívül élő lesajnált publikumot, hogyha bevándorló-állam lesz kies hazánk, ami akkor következik be, ha ő valami csoda folytán nem lophat tovább, akkor megszűnik a női egyenjogúság, meg a tisztelet a nők iránt, amit ő megad, sőt, ő tudja, hogy abból mennyi jár, és ezt túl is teljesíti, hogy mindettől a delírtől sírni volna jó, de azért ne tegyük.

Ez újólag megmutatta, hogy a felcsúti organizmus minimum megváltónak, bővebben végtelen hatalmú atyaistennek képzeli magát, s ebbéli tévedését meg is erősíti az a sok-sok elvarázsolt honfitársunk, aki érette imádkozik, rosszabb esetben pedig hozzá.

Ennek két folyománya van. Az egyik, hogy ilyen országban tök fölösleges élni, de ez egyéni gusztus dolga, a másik még ennél is súlyosabb, mégpedig, hogy O. V. már nem tudja, mi a jó franccal riogassa a nagyérdeműt, ezért, mint a körmét reszelő nyuszi, kínjában össze-vissza beszél minden ökörséget. És azt hihetné az ember, hogy ennél lejjebb már nem lehet neki, és úgy is van. Rég elérte a feneketlen mélységet, és ott bóklászik magában reménytelenül.

Ugyanekkor, amikor mindez a nőkről való elcseszett orbáni ábrándozás napvilágra került, melléje tolakodott egy hír a Facebookról, amely arról tudósított, hogy nem magyari országban egy buszsofőr megállt a járművével, mert arra lett figyelmes, hogy a járdán egy idős nőnek kibomlott a cipőfűzője. Kiszállt hát ez a sofőr a nagyböhöm gépéből, odatérdelt a nő elé, és bekötötte a kajánkodó pertlit.

Ez az együttállás, az orbáni nőkép, meg az asszony előtt térdeplő sofőr sziluettje végtelen utazásra késztette képzeletemet, és oly sok minden kavargott benne hirtelen, hogy csak a kivonatát adom elő, hogy még napkelte előtt végezhessek a feladattal...

ITT OLVASHATÓ

A FIDESZ SZENT, MERT MAGA FELE HAJLIK A KEZE, DE NAGYON! SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.06.26.

- A Fidesz megfirkálta a választási törvény, az ellenzék széthúz, mindkettő nagyon zavarja a kormány távozását sürgető többséget, de még mindig van esély az összefogásra

- Magyarországon és Lengyelországban jól nyomon lehet követni, mi történik a jogállammal, ha a populisták kerülnek nyeregbe



New York Times

Magyarországon az ellenzék széthúzása és a szavazókörzetek határainak megváltoztatása dühíti az Orbán-ellenes szavazókat. Az 5. kerületben a legtöbben pl. nem a miniszterelnököt támogatják, a párt jelöltjének mégis igen jók az esélyei, köszönhetően a Fidesz viszonylag erős tömegbázisának, de legalább ilyen mértékben annak, hogy a párt javára módosították a választókerület határait, illetve, hogy a sajtó nagy részét a kormányfő szövetségesei ellenőrzik. De az is szerepet játszik benne, hogy az demokratikus ellenzék nem hajlandó egyetlen ellenjelölt mögé felsorakozni. Ez utóbbi felháborítja az embereket, akik már annyira elégedetlenek Orbánnal, hogy az minden mást felülír. Ugyanez a gond másutt is: a többség meg akarja buktatni a politikust, csak éppen nincs olyan jelölt, akit a pártok egységesen támogatni tudnának.

Márky-Zay Péter azt mondta a lapnak: Hódmezővásárhely tanulsága pontosan az, hogy lehet nyerni, ha csupán egyvalaki áll szemben a Fidesz emberével. Ám ha az ellenzék megosztott és nincs remény, akkor még az embereknek szavazni sincs kedvük. Több nagyvárosi körzetben azonban azt mutatják a felmérések, hogy az egyesült balliberális oldal a Jobbik nélkül is képes felülkerekedni. Pontosan ez a helyzet a már említett 1-es budapesti választó körzetben, ahol azonban a Momentum és az LMP nem hajlandó visszalépni az MSZP-PM képviselője javára.

Részben büszkeségből, mert Fekete Győr András és Csárdi Antal vezetők a saját pártjukon belül és úgy gondolják, hogy a tekintélyük nem engedi meg, hogy kiváljanak a küzdelemből. De szerepet játszik a pénz, mert minél több jelöltet indítanak a pártok, annál több állami támogatásra számíthatnak. A fő ok azonban a régi baloldali politikusok és pártok részéről tapasztalt hozzá nem értés és arrogancia, lásd Gyurcsányt, illetve az MSZP-t, ami 8 éve elsöprő győzelemhez segítette a Fideszt. Az új tömörülések nem kívánnak szövetkezni velük, mert azt gondolják, hogy a magukat lejáratott erőknek nincs helyük az Országgyűlésben.

De az is gond, hogy az ellenzék nemigen tudja célba juttatni mondandóját a médián keresztül. A közrádiótól és tévétől szinte egyáltalán nem kap műsoridőt, ugyanakkor a megyei lapok kivétel nélkül Orbán közeli üzletemberek kezében vannak. Azon kívül a Számvevőszék megbírságolt 5 ellenzék tömörülést, mert azok állítólag illegális adományokat fogadtak el. A Fidesz azonban kimaradt a vizsgálatból, noha egy sor korrupciós botrányba keveredett bele. De az egyfordulós választási rendszer is a hatalomnak kedvez. Ugyanakkor .még mindig van lehetőség az összefogásra...

ITT OLVASHATÓ

A KAZAHOK UTÁN AZ ÖTTÖMÖSI FOCISTÁK IS BEAVATKOZTAK A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYBA

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.03.25.

Nem elég, hogy a kazahok hazai pályán alázták az új szövetségi kapitánnyal felálló magyar labdarúgó-válogatottat, de egy negyedosztályú Csongrád megyei csapat is elkezdte szívatni a nemzeti tizenegyet. Pedig úgy indult neki Orbán Viktor 2010-ben az évtizednek, hogy egy világverő válogatottat ad a nemzetének, de a sok pénz és számtalan új stadion ellenére kudarcot kudarcra halmoznak az „aranylábú” fiúk. A focibolond miniszterelnököt közben nem nagyon érdekli az sem, hogy sokkal sikeresebb sportágakra jóval kevesebb pénz jut, így rég megdőlt az az elmélete, hogy a sok pénztől lesz jó ismét a magyar sport.

Talán a kazah válogatottól elszenvedett vereségnél is nagyobb megaláztatás az, amit az öttömösi focisták válogatotthoz küldött leve jelent a nemzeti tizenegy Skócia ellen készülő tagjainak. A Csongrád megye negyedik ligájában szereplő együttes ugyanis egy barátságos meccsre hívta a válogatottat, melynek során számos taktikai elemet kipróbálhatnának Georges Leekens tanítványai.

Az öttömösi fiúk számolnak persze azzal, hogy még a harmatgyenge magyar válogatott ellen is vesztesként hagyják el a pályát, mert azzal vigasztalódnának, hogy legalább sikerélményt szereznének a sikerben mostanában nem igazán tobzódó nemzeti csapatnak. Iróniájuk tovább fokozódik, amikor megemlítik, hogy számukra is fontos erőfelmérő lenne, ha egy magasabban rangsorolt csapattal mérhetnék össze a tudásukat.

Az igazi szívatás azonban csak ezután jön, ugyanis az öttömösiek nem csak a helyszínt is biztosítják, de: „a meccs utáni megfelelő energia fel- és visszatöltődéséről az egyesületünk elnöke – Rózsa Lajos – enyhén csípős, velős-csülkös pacalpörköltje méltón törődik, míg a jó kedvről és a csapatépítő hangulatról a helyi gazdák által lepárolt gyümölcsös alkoholos frissítők gondoskodnak”. Nesze neked milliárdokban dúskáló magyar foci! Ebben a maró gúnyban benne van az egész (sport)rendszer kritikája...

ITT OLVASHATÓ

HÉTVÉGI RÁADÁS: SZÍRIA KÖNNYEI - DOKUMENTUMFILM (15+)

HBO / HBO GO
Szerző: HBO 
2018.03.22.

Mellbevágó film a brutális öt éves konfliktusról, ami a pusztulás szélére sodorta Szíriát. Az alkotók több száz órányi felvételt néztek meg és használtak fel, melyeket szíriai aktivisták és újságírók készítettek, köztük gyerekjogi aktivisták, jogvédők, egyszerű városlakók és magas beosztású katonák, akik szembefordultak az Asszad-kormánnyal. A közös bennük a segélykiáltás, egyben segítség a világnak abban, hogy az emberek megértsék a szíriai valóságot, és egyetértsenek azzal, amit tesznek.

RENDEZŐ Evgeny Afineevsky
SZEREPLŐK Hadi Al Abdullah, Raed Al Saleh, Helen Mirren, Riad Al-Asaad, Bashar Al-Assad, Abu Mohammad al-Julani
HANGSÁV angol
FELIRAT angol, magyar
KORHATÁR 15+

ITT NÉZHETŐ MEG (HBO / HBO GO)

SOROS

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.03.25

A hét eseménye volt számunkra a düsseldorfi rendezvény, ahol Soros György humanitárius díjat kapott, és a díjjal járó 10 ezer eurót, ami kb. 3 millió forint, alapítványunknak, az Igazgyöngy Alapítványnak ajánlotta fel.

Ott voltunk a felemelő rendezvényen, a koncerttel egybekötött ünnepségen, a Tonhalle csodás épületében, ahol 1600 ember tapsolt Soros Györgynek, Fischer Ádámnak, a Düsseldorfi Szimfonikusoknak, és az Igazgyöngynek is.

Megtisztelő volt Soros György video üzenetét hallgatni, ahol megköszönte a díjat, és méltatta az Igazgyöngy munkáját is. Kiemelte, mennyire fontos a munkánk, amivel esélyt adunk egy leszakadó társadalmi csoport gyerekeinek, és azt is, hogy a roma integráció mekkora problémát jelent Európában.

A Soros Alapítvány mindig is jelen volt a fejlesztésünkben. Írtam már arról, hogy a pályám kezdetén hozzájuk pályázhattam először a roma gyerekek oktatási programjával, innen kaptam támogatást, megerősítést, ebből nőtte ki magát az Igazgyöngy művészeti módszertana is. És később is pályáztunk hozzájuk, többnyire sikeresen, módszertani fejlesztésekre, tudásmegosztásra. Jelenleg is van futó pályázatunk, az OSI támogatásával, kettő is, az egyikben un. villámgyakorlatokból állítunk össze egy feladatgyűjteményt, amit iskolák és tanodák is használhatnak a hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztésében. A másikban az adománygyűjtésünk rendszerének kialakításához kapunk segítséget.

Sosem tagadtam ezt, és nem is hallgattam el, akkor sem, mikor a „sorosozás” megindult. A díjfelajánlás is megtisztelő volt számunkra. Éppúgy, mint amikor Tompa Andrea, Schilling Árpád, Tódor János, vagy Oplatka András ajánlotta fel valamilyen szakmai elismeréssel járó díját, támogatásként a munkánkhoz. Akik az Igazgyöngy ügyéhez, a gyerekszegénység elleni küzdelmünkhöz azért kapcsolódtak, mert fontosnak látták és hitelesnek érezték a munkánkat.

Amikor a facebookra kiírtam, és a sajtót is elérte a hír, rengeteg üzenetet kaptam. Nagyon sokan írták, hogy féltenek, na, most aztán biztosan célpontok leszünk, és következményei lesznek ennek. Biztosan kellene félnem is… hiszen az óriásplakátokon, hirdetésekben sulykolt üzenet mindenhova eljutott, és a megítélésünket ez is meghatározhatja majd.

De miért is kellene félnem? Milyen olyan dolgot teszünk, ami ellenére van az országnak? Hogy esélyt próbálunk adni azoknak a gyerekeknek, akik ma 19. századi körülmények között és 19. századi esélyekkel élnek? Vagy mivel lehet a baj? Az oktatási módszertanunkkal, ami nemzetközileg jegyzett gyermek képzőművészeti műhellyé emelte iskolánkat, és amit egyre sikeresebben építünk be a hazai és a határon túli iskolák módszertanába? Vagy az esélyteremtő modellünk miatt kellene félnem, ami az állam működési hézagait próbálja jelezni, de úgy, hogy egyben megoldási utakat is mutat? A szakmai kapcsolatrendszerünkkel lehet baj, amivel beágyazódtunk a felsőoktatásba, a szakmai és a civil hálózatokba, vagy a helyi intézményrendszerbe? Vagy épp a kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerünk miatt?

Miért lennénk ellenségek? A dolog épp úgy értelmezhetetlen, mint amikor a külföldről támogatott civil szervezetek listája elkészült… és nem értettük, miért kell ehhez ellenségképet kapcsolni?

Tény, hogy ez a díj azért most kicsit belezavar ebbe az ellenségképbe. Nyilván vissza is kérdeztem néhány embernél, akik, ki-ki a maga stílusában, de negatív hangon próbálja az Igazgyöngyöt is ellenséggé tenni. A határon túliaknál is, akik most nagyon könnyen kimondanak mondatokat… ám közben nagyon hosszan tudnám sorolni azoknak a neveit, akik határon túli magyarként kaptak ösztöndíjat, lehetőséget, hogy tanulhassanak. Visszakérdeztem, mert tudni szerettem volna, ennek az ellentmondását hogyan tudják értelmezni a nagy indulataik közepette?

Persze tudom, teljesen fölösleges ez. Nincs értelme sem velük, sem a kormányzati médiával vitatkozni. Ahol egyetlen szó sem igaz abból, amit írnak rólunk. Hogy Soros György által fenntartott szervezet vagyunk, miközben a pályázati úton elért támogatásaik összege egyetlen évben sem haladta meg a költségvetésünk 10 %-át. És nem az én zsebembe vándorolt a pénz, ahogy máshol sugallják, hanem a projektre fordítódott. Elképesztő különben az a gonoszság, ami árad abból a kevés kommentből is, amibe beleolvastam… Még nem kaptuk meg a pénzt sem, de már vannak, akik tudni vélik: el fogjuk lopni. Más szerint meg már oda is van, hiszen ebből fizettük a repülőjegyet, meg a szállást. Amit természetesen nem mi fizettünk, a meghívók állták a költségeket. Mintha lételeme lenne az emberek egy részének a mocskolódás, a gyűlölködés.

Ami eljutott már, beépült mindenhova, ahova csak lehetett. A legeldugottabb helyekre is.

Mielőtt kiutaztunk, órám volt az egyik faluban. Szegregált osztályban, hátrányos helyzetű, zömében roma kicsikkel. Rajzoltunk, és közben hallom, hogy egyikük próbálgatja: stop sors…stop sorsos, végül többen segítenek, és megvan helyesen kimondva is: stop soros. „Mi ez, amit mondtatok?” kérdezem tőlük. „ Az egy ember, egy nagyon gonosz ember, aki betelepíti a migráncsokat Magyarországra. Akit meg kell állítani, úgy, hogy stop. Azt jelenti, hogy állj meg. ”- mondja egyikük. „És kik azok a migránsok?”-kérdezem. „Azok olyan fekete emberek, akik bántanak mindenkit. Anyukám ki is töltötte azt a papírt, és visszaküldte, hogy ne engedjék be őket.” „Az a Soros nagyon gonosz.”- erősíti meg a másik. „Képzeljétek”-mondom-„holnap meg elutazok majd, mert ez a Soros ad pénzt nekünk arra, hogy vehessünk rajzeszközöket, meg tudjunk segíteni, hogyha valamelyik család bajban van.” „Az nem lehet”- vágott közbe egy kicsi-„megmondta a tv is, hogy az az ember gonosz.” „A tv-ben annyi minden van. Pl. ufók, meg vámpírok is. Mégsem hisszük el, hogy ezek vannak. Nem?”- próbálok vitázni. „Nem, de ez más”- hajol közel hozzám a gyerek, és a mondat második felénél lehalkítja a hangját, úgy mondja, mélyen a szemembe nézve - „az igaz, mert azt Orbán Viktor mondta.”

Ehhez mit fűzhetek hozzá? Mit mondhatok egy nyolcévesnek, akinek a szülei is abban a hitben vannak, hogy amit a híradóban a miniszterelnök mond, az a megkérdőjelezhetetlen igazság? Amiben vakon lehet bízni?

Ők most csak nem értik, mi van. Mert az Igazgyöngyöt szeretik, hiszen segít, jó, és most kiderül, hogy akiről meg úgy tudták, hogy utálni kell, az meg támogatást ad a munkájukhoz?

Azt hiszem, most sokan vannak így. Vannak, akik így vágják át a gordiuszi csomót: „Gratulálok az adományhoz. Elég ellentmondásos képem van Sorosról, de igaz, ami igaz, szép tőle, hogy támogat titeket.” És tényleg. Annyi szervezetnek adhatta volna, akikhez volt köze a világon, Európában. Még Magyarországon is. Én azt gondolom, az ügy miatt kaptuk ezt, amiért dolgozunk. Ami megkérdőjelezhetetlenül fontos, és aminek az üzenetét nehéz bemocskolni. Még, ha sokan próbálják is.

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN KEZÉBŐL ESZNEK AZ EGYHÁZAK, AVAGY LÉTREJÖTT A TRÓN ÉS AZ OLTÁR SZÖVETSÉGE

ZÁRÓJEL BLOG
Szerző: Bf
2018.03.25.

Orbán az elmúlt nyolc évben gyakorlatilag megvette az egyházak támogatását, lojalitását. Az egykori liberális, ateista ifjú rájött, hogy politikai pályájához az egyházakra szüksége van, ezért gyorsan váltott. Létrejött a trón és az oltár szövetsége. Hol vannak már azok az idők, amikor a parlamentben a Fidesz akkori frakcióvezetője–akit Orbán Viktornak hívtak– a visszaemlékezések szerint hangosan vezényelt: “Csuhások! Térdre, imához!”


Lássuk a tényeket:

Az egyházakat az Országgyűlés –a kormány javaslatára–számos jogcímen és évente több alkalommal támogatja. Ha összeadjuk a 2018-as költségvetés különböző fejezeteiben található tételeket, akkor az egyházakra körülbelül 60 milliárd forint közpénz megy el. Ugyanakkor gyakorlat, hogy a klérus év közben is többször, többféle jogcímen kap különböző összegeket.

- Egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények támogatása: 3 milliárd forint;

- Hitoktatás támogatása: 3 milliárd forint

- Az egyháznak vissza nem adott ingatlanok utáni járadék: 18 milliárd forint

- Személyi jövedelemadó támogatás: 9 milliárd forint

- Az 5000 lakosnál kisebb településeken szolgáló egyházi személyiségek jövedelempótléka: 2,6 milliárd forint

- Egyházi közösségi célú programok: 18 milliárd forint

- A külhonban szolgálatot teljesítő egyházi személyek támogatása: 400 millió forint

- A 2020-as Eucharisztikus Világkongresszus támogatása: 22 milliárd forint

- 2017. februárban: 14,27 milliárd forint

- 2017.december: 80 milliárd forint

- 2016. december: 118 milliárd forint

Van tehát mit a tejbe aprítania az elismert egyházaknak, kilóra meg vannak véve.

Nem véletlen, hogy a templomokban a Fidesz mellett kampányolnak, illetve imaláncokat szerveznek Orbán támogatására. Valószínűleg ezzel magyarázható az is, hogy katolikus vezetők–tisztelet a kivételnek–csendben voltak a menekülthullám idején, hallgatnak a nyomorról, a gyermekéhezésről. A mai–állam által elismert- egyházak többsége Orbán kiszolgálója, a tenyeréből eszik.

A valódi karitatív munkát ellátó egyházakat, mint Iványi Gábor vezette Magyar Evangélikus Testvérközösség, a hatalom semmibe veszi. Orbánék nem tűrik, – még az egyházi vezetőktől sem–ha kilógnak a sorból. Láthattuk, hogy milyen méltatlan módon vett részt a helyi katolikus plébános a hódmezővásárhelyi kampányban.

A mai hatalommal való kapcsolatáról, Iványi Gábor így beszélt egy interjúban:

” Én maradtam az, aki voltam, a szabadságért lelkesedő, a gyöngébbek és a jogfosztottak jogait követelő, vagy mondjuk úgy, liberális ember. Orbán Viktor pedig egy olyan irányba ment el, amit akkor, amikor megismerkedtünk, megvetett. Nekem nincs semmi dolgom egy olyan iránnyal, ami a mások jogait korlátozza, elveszi a mások pénzét, vagy elhallgattatja a politikai ellenfeleit. Ha Orbán Viktor így gondolkodott volna 25 évvel ezelőtt, akkor soha semmilyen kapcsolat nem alakult volna ki közöttünk. Újra meg kellene térnie, hogy mi egy platformon tudjunk mutatkozni.”

ITT OLVASHATÓ

MAGYARORSZÁGON NEM JÓ MEGÖREGEDNI

ÚJ EGYENLŐSÉG BLOG
Szerző: Pogátsa Zoltán
2018.01.19.

Magyarországon nem jó megöregedni. A probléma rengeteg embert érint az elöregedett társadalmunkban, mégsem beszélünk róla őszintén. Ezt próbáltuk megtörni az Új Egyenlőség stúdiójában, ahol Tisza Kata íróval, öregedéskutatóval beszélgetett Pogátsa Zoltán főszerkesztő.

- Magyarország egy elöregedett társadalom, ennek ellenére az idősek helyzete, a méltó öregedés nem igazán téma a közbeszédben. Vagy ha téma, akkor a fogyasztói társadalom diskurzusába ágyazva, ahol a fiatalság az etalon. („Vegyél krémet, hogy ne legyenek ráncaid!”)

- Sokszor stigmatizálóan beszélünk az idősekről (pl. „nyuggerezés”), az idősekhez (visszababásító beszédmód). Ez bénítóan hat. Jobb társaságban ma már nem „buzizunk”, „zsidózunk”, „cigányozunk”, de az időseken még a főáramú média is rendszeresen ironizál. Ez az ageism.

- A magyar idősek helyzete anyagilag is marginalizált. Szegények, és már munkát is nehéz találniuk. Ezenkívül a legtöbb ember negatív jelzőket, fogalmakat társít az idősödéshez.

- Az öregségről az öregedésről nem elégséges úgy beszélni, hogy az egyénre hárítjuk a felelősséget. A kritikai szociálpszichológia talaján állva az öregedés egyszerre az egyén döntései, illetve a társadalom által létrehozott keretek, lehetőségek.

- A nyugati jóléti államokban képzéseket, programokat szerveznek az időseknek, ami elfoglaltságot jelent, értelmet ad az életüknek, fenntartja a kapcsolatrendszerüket. Különösen fontos lehet a generációk közötti kapcsolatrendszer lehetővé tétele (például idősek és ovisok összekapcsolása). Lehetőséget kellene teremteni az idősek önkéntességére

- Hogy milyen lesz az idősödésünk, az nagyrészt középkorban dől el. Ez talán a legnehezebb korszakunk, mert már van „csomagunk”, vannak kudarcaink, gyerekek és idősödő szülők tőlünk függnek, ugyanakkor ezen a ponton kell meghozzuk azokat a döntéseket, melyek majd a saját időskorunkat meghatározzák.

- Mint általában az életünkben, az öregedésben is a „hármas szerep” a lényeges. Szükségünk van 1.) autonómiára, 2.) kompetenciára és 3.) kapcsolódásra. Azaz az lesz boldog idős korában, aki 1.) nincs másoknak alárendelve, akinek nem parancsolgatnak, aki nem függ másoktól. 2.) akinek van olyan tudása, produktuma ,ami erőssé teszi az énképét. Amikor nyugdíjba megyünk, a munka megszűnik ilyennek lenni, ezért szükséges ezt helyettesíteni hobbival, önkéntességgel, vagy bármi mással, ami értelmet ad az életnek. 3.) Kell kapcsolódás másokhoz. Ez egyre nehezebb idős korban, hiszen sorban meghalnak korábbi barátaink, családtagjaink. Ennek ellenére fontosak az erős kapcsolatok, amelyek értelmet adnak.

- Az a tapasztalat, hogy általában azok a boldogabbak időskorukban, akik középkorban mernek elszakadni a társadalom külső elvárásrendszerétől, és a maguk útját járják. Ez megmutatkozik a válaszokban is: „az öregek általában ilyenek, de én nem ilyen öreg vagyok vagyok”.

- Az idő szubjektív. Létezik a születéstől eltelt kor, a biológiai kor (Hány éves a testem?), a szociológiai kor (Milyen lehetőséget ad a körülöttem lévő társadalom a koromnak?), illetve a pszichológiai kor (Hány évesnek tartom magam? Milyen lehetőségeket látok még ebben az életkorban? Miket nem teszek már meg a koromra hivatkozva?).

Az idősek szempontjából a leginkább segítő országok a skandináv országok, Hollandia, Németország 

Változtatnunk kell, hogy Magyarország is ilyen hely legyen!

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ