FACEBOOKSzerző: BRUCK GÁBOR2026.08.10.
Milyen ember kell egy rendszer megdöntéséhez, és milyen ember kell az utána következő világ felépítéséhez?
Láttam Christopher Nolan új Odüsszeiáját, és olvastam hozzá egy rendkívül érdekes beszélgetést Jacob Howland amerikai filozófussal. Howland évtizedek óta azzal foglalkozik, amit Athén és Jeruzsálem párbeszédének neveznek: mit mond Homérosz világa az emberről, a hatalomról és a közösségről, és mit mond ugyanezekről a héber Biblia.
Az összehasonlítása messzire vezet. Odüsszeusz döntően önmagában bízik, Ábrahám pedig valamiben, ami nagyobb önmagánál. Nolan filmje különösen ezt az alakot emeli ki: azt az embert, aki veszélyben nem vár senkire, hanem a saját eszére, erejére és találékonyságára hagyatkozik.
Az ő világa veszélyes. A tenger viharos, az istenek kiszámíthatatlanok, mindenütt ellenség, csapda és kísértés. Mit lehet tenni egy ilyen világban? Gyorsnak és ravasznak kell lenni, felismerni a veszélyt és alkalmazkodni hozzá, de mindenekelőtt bízni a saját eszünkben.
Odüsszeusz mindebben zseniális.
Fiatal korában vaddisznóra vadászik. Nem várja meg a társait, hanem előrerohan, egyedül támad az állatra, amely megsebzi. A lábán heg marad, és évtizedekkel később erről ismerik fel. Howland szerint szinte az egész odüsszeuszi életfilozófia benne van ebben a jelenetben: a valóság meg fog sebezni, ezért fuss elébe, és küzdj meg vele.
A bibliai világ másképpen indul.
Ábrahám, Jákob vagy Dávid sem naiv emberek. Harcolnak, taktikáznak, néha csalnak is. Ismerik a hatalom realitását, de nem abból indulnak ki, hogy egyedül vannak. Van szövetségük, van közösségük, van jövőjük, és van valami, ami túlmutat az egyéni győzelmen.
Odüsszeusz haza akar jutni egy ellenséges világon keresztül. Ábrahám viszont valami olyat akar létrehozni, ami túléli őt, és generációkon át fennmarad.
Én ezen a ponton gondolok Magyar Péterre.
Magyar Péter győzelméhez sok odüsszeuszi tulajdonság kellett: bátorság, gyorsaság, jó helyzetfelismerés, alkalmazkodóképesség, az ellenfél gyenge pontjainak felismerése és a váratlan helyzetek kihasználása. Az egyik legerősebb képessége, hogy a konfliktus nem bénítja meg.
Ezek nélkül nem tudta volna áttörni a Fidesz-rendszert. Csakhogy azok a tulajdonságok, amelyekkel valaki megszerzi a hatalmat, nem feltétlenül ugyanazok, amelyekkel jól lehet kormányozni.
Odüsszeusz történetének van egy kellemetlen mérlege. Tizenkét hajóval és nagyjából ezer emberrel indul el Trójából, és végül egyedül ér haza. Howland ezért kérdezi: biztosan olyan nagyszerű vezető Odüsszeusz, ha közben minden emberét elveszítette?
Magyar Pétertől pedig megkérdezhetjük: mi lett a Tisza-szigetek sok tízezer támogatójának szerepe a győzelem után? Mert éppen itt kezdődik a tényleges miniszterelnöki feladat: nemcsak mozgósítani egy közösséget, hanem bízni benne, felelősséget adni neki, és tartósan bevonni az ország építésébe.
Odüsszeuszi módszerekkel le lehetett győzni a Fidesz-rendszert. Egy országot azonban nem lehet pusztán gyorsaságból, bátorságból és az ellenfél hibáinak kihasználásából felépíteni.
Az országépítéshez bizalom kell. Bízni a sok tízezer önkéntesben, a négymillió szavazóban. Bízni abban, hogy a törvényt holnap is betartják, hogy egy intézmény akkor is működik, amikor nem a mi emberünk vezeti, és hogy egy elvesztett választás után sem omlik össze az egész világunk.
Ez már sokkal inkább Ábrahám világa.
Howland szerint az ábrahámi hagyomány egyik különleges ereje éppen az újraépítés képessége. A bizalom azért fontos, mert nélküle az emberek előbb-utóbb kivonják az energiájukat a közös ügyekből: nem tesznek időt, pénzt és reményt valamibe, amiről eleve azt gondolják, hogy úgyis elbukik.
Az elmúlt húsz évben mi is megtanultunk valamennyire odüsszeuszi társadalomként élni. A vezérelv nagyjából ez lett: ne bízz túlságosan senkiben. Ha lehet, oldd meg magad. Találd meg a kiskaput és ügyeskedj. Ne légy balek, mentsd, ami menthető.
Ez viszonylag jó túlélési kultúra. De nem jó országépítő kultúra.
Magyar Péter nagyon jó odüsszeuszi harcos. De azt nem reális várni tőle, hogy mivel megváltozott a feladata és miniszterelnök lett, most egyik napról a másikra Odüsszeuszból Ábrahámmá változzon. Nem is ez a feladata. Helyesebb azt várni tőle, hogy mindkét világból megtartsa azt, ami érték.
Odüsszeusztól a bátorságot, a realizmust, a rugalmasságot és azt a képességet, hogy amikor jön a veszély, nem dermed meg.
Ábrahámtól pedig azt, hogy hosszabb távlatokban gondolkodjon, bízzon másokban, közösséget építsen, és elfogadja: nem kell mindig Magyar Péternek győznie.
A film egyik legjobb jelenetében Odüsszeusz már megmenekült a Küklopsztól. Életben van, nyert, mehetne tovább, de nem bírja ki, és visszakiáltja a nevét: én voltam, Odüsszeusz, én győztelek le.
Nem volt elég a győzelem. Tudatni akarta, hogy az ő győzelme volt. És ezzel újabb katasztrófát indított el.
A politikában ez különösen veszélyes betegség. A hatalom eleinte azt súgja: te kellettél ehhez a győzelemhez. Később azt: csak te kellettél ehhez. A végén pedig már azt: nélküled semmi sem létezik.
Magyar Péter egyik legfontosabb leckéje ezért az lesz, hogyan győzzön úgy, hogy közben ne ő álljon minden győzelem közepén. Olyan minisztereket és munkatársakat válasszon, akik önállóak, akik időnként képesek ellentmondani neki, és olyan intézményeket építsen, amelyek nélküle is működnek.
Mert végül ez választja el a nagy politikai harcost a nagy országépítőtől.
Odüsszeusz azt kérdezi: hogyan jutok haza?
Ábrahám azt kérdezi: hogyan építek valamit, ami túlmutat rajtam?
Magyar Péter az első kérdésre már tudja a választ. Miniszterelnökségének történelmi értéke azon múlik majd, milyen választ ad a másodikra.
Mert végül nem az lesz a mérce, hogy Magyar Péter célba ért-e.
Hanem az, hogy amikor egyszer véget ér az ő története, marad-e mögötte egy ország, amely nélküle is tudja, merre van haza.
.webp)
