TÖMPE ISTVÁN: A MAFFIÁTÓL A CIVILIZÁCIÓS INFRASTRUKTÚRÁIG

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: TÖMPE ISTVÁN
2026.08.14.

A forgalomban lévő megnevezések közül a maffiaállam (Magyar Bálint, Madlovics Bálint) látszik elég alkalmasnak a NER leírásához. Cikkemben a maffiaállam kifejezést metaforaként kezelem. Remélem, a nemzet gyógyulása érdekében, alkotmányos védőoltásokkal és civilizált állammal, végül sikerül az állampolgárokat megóvni a súlyos NER-fertőzésektől.

A NER-t követő komplex átalakulás legáltalánosabb – mondhatni vágyszintű – kifejezése a rendszerváltás, amelynek tartalmát a mai Európában jellemző állapotok szerint érdemes meghatározni. Írásom végén ajánlok ilyesmit, civilizációs infrastruktúrának nevezem, amiről csak érintőlegesen írok, a későbbiekben azonban részletesebb kifejtésre készülök.

A magyar változat

Kétféle hálózat működött, az egyiket Orbán Viktor és környezete irányította, a másik az önkormányzati szinteken üzemelő hálózat (parkolás, kertészet vagy takarítás), amely kormányokon és a pártokon átívelő összefonódásokat hozott létre. Mindkét struktúra szorosan összedolgozott a politikai rendszerrel. A közkeletű legenda szerint a győztes a maga jogán 70 százalékot fölözött le a zsákmányból, a vesztes a zsarolás korlátozása fejében 30 százalékot kapott. Benyomásom szerint még az utóbbi évtizedben is működhetett a vesztesek korrupciós célú kárpótlása. Mind a baloldali, mind a jobboldali csoportosulás bukásakor kiderült, hogy az „értékelvű alapon” létrejött (vagyis a pártnak lopok) milliárdos réteg nyom nélkül felszívódott, egy fillért nem hagyott hátra az „eszmék” életben tartására. Az ábrándos tekintettel elsuttogott jobboldali vagy baloldali értékközösség vágya harsány kacajt válthatott ki belőlük: mit akarnak ezek a prolik? Végül is ez a természetes. Mindkét csoportosulásban vezető szerepet játszottak a pártpénztárosok és a köréjük gyűlt baráti-üzleti kör. Eltűnésüket jelzi a Népszabadság ostobán asszisztált felszámolása, a Népszava, a jobboldali média összenyaklása.

A NER felső szintje a maga befolyása alatt álló szervezeteket kényelmesen fosztogatta. Beszerzéssel, túlárazással, utazással, állásokkal. Mindez korábban is általános volt, de az utóbbi pár évben elképesztő mértéket öltött. Az MNB, a vasúti ingatlanok, a kastélyok lenyúlása, a koncessziós autópálya elindítása vagy a hosszú távú megrendelés a 4IG-tól jelzi a változást, de a százas körüli lista csupán pár elemét soroltam fel. Ahhoz, hogy a politika csúcsairól irányított maffiának és az önkormányzati lefölözési szövetségeknek sima legyen az útjuk, nem csak a bűnüldöző szervezeteket kellett kordában tartani. A szabályok rendszeres megszegését elnézték az illetékesek, más illetékesek viszont új formulákkal tették jogszerűvé az elfogadhatatlant. Az áprilisi bukás hangulatában megírt függetlenségi mesék dacára a bankfelügyelet, a piacfelügyelet, a Pénzügyminisztérium, az MNB, hatóságok és önkormányzatok egész sora folyamatosan a NER szolgálatában állt. Nem volt elég az államelnök, a legfőbb ügyész, az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács, a KEHI és az Állami Számvevőszék hallgatása. Az állam vezetőinek szorgalmasan és kitartóan kellett szolgáltatniuk a NER-nek. És ők meg is tették...

ITT OLVASHATÓ