A FEKETE LOVAG MINDIG GYŐZ (ORBÁN)

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.11.27.

Tekintsünk most el Orbán Viktor ostoba bon mot-jaitól, aktuálisan például az utcai harcos önmeghatározásától, amelyben még innováció sincs, hiszen két évvel ezelőtt is ezt hirdette magáról. Sokkal inkább érdekes, hogy forradalmárnak gondolja magát, aminek most, demokratikus körülmények között, semmi értelme nincs. Kétségtelen, hogy folyamatosan a harctéren képzeli magát, egyfolytában fegyverrel a kezében kerülgeti az ellenforradalmárokat, vagy kiket, megállás nélkül lövöldöz, mikor kire. Haza, vagy külföldi ellenségre, egyre megy. Azért megy egyre, mert ebben a képzeletbeli játékban mindkét ellencsapatot Soros György vezeti; mi lesz vele, ha egyszer tényleg legyőzi. A harc intenzítása, az állandósága mellett változik, most éppen a legsűrűbb időszakot éljük. Csakhogy lassan képtelenség eldönteni, hogy mit is akar, mi a végcél, kiket akar végképp ledönteni, és ha ledöntötte, mi marad neki.

Mostanság két terep áll előtte: a nemzetközi, azaz az Európai Unió, és a hazai, jelesül az ellenzék. Ez utóbbira vannak rég bevált módszerei, az ellenfél Gerébjeinek megtalálása, az árulók felhajtása, vagy az árulásra hajlamosak megfizetése, az egységesnek tűnő csapatok megosztása. E pillanatban nem tudjuk, hogy ez a technika folytatható-e, mindenesetre Volner János, egykori jobbikos, Mi Hazánk-os – tehát megbízhatóan szélsőséges, szélső jobbos politikus a kísérleti alany; nála működik a dolog. KI tudja, milyen ellentételezést kap a választási törvény módosító javaslatáért, avagy milyen számlát nyújtott be neki a Fidesz. Nyilván nem ő az utolsó, akit horgára akaszt a kormánypárt, de ne kombináljunk tovább.

Tekintsünk inkább a másik harctérre, ahol az Európai Unióval találja magát szemben Orbán Viktor. Egyelőre, józan ember számára feldolgozhatatlan az, amit tesz: huszonöt ország érdekeivel megy szembe. Illetve dehogy huszonöttel: mind a huszonhéttel. Nem vehetjük ki ugyanis az egyenletből sem a lengyeleket, sem bennünket, magyarokat, nem hinném, hogy bárkinek el kellene magyarázni, mekkora szüksége van e két társadalomnak is arra a pénzügyi segítségre, amely a járvány utáni helyreállításban nyújtana segítséget. Mégis, Orbán és famulusai egyként szajkózzák a vétó szándékát, vagyis azt a kezükbe adott fegyver használatát, amellyel az EU alapszerződése ajándékozta meg őket. Vajon elegendő indok-e erre az a puszta tény, hogy a tagországok, megelégelve, hogy néhány országban semmibe veszik a jogállami elveket, a pénzhez jutás feltételéül szabnák ezen elvek érvényesülését. Mit kockáztatna Orbán, ha nem akadékoskodna, hanem simán megszavazná a többiekkel együtt a biztosabb jövőt biztosító szabályokat...

ITT OLVASHATÓ