Szerző: JOLSVAI ZOLTÁN
2026.08.26.
A magyar villamosenergia-rendszer az európai mezőnyben fizikailag jól integrált hálózatnak számít, az ipari fogyasztók és a magyar gazdaság egésze mégis évről évre jelentős felárat fizet a nyugati áramárakhoz képest. A probléma nem a hazai vezetékek hiányában keresendő, és nem is a piacok határokon átnyúló összekapcsolására szolgáló algoritmus hibás, netalán részrehajló. Ezúttal még csak nem is a minden szempontból kártékony rezsicsökkentést vesszük újra elő. A rendszer tervezetten működik, ugyanakkor a szomszédos országok belső hálózati hiányosságainak mellékhatásaként itthon olyan árcsúcsok jönnek létre, amelyek nemzetgazdasági szinten több tízmilliárd – de akár több százmilliárd – forintos pluszterhet eredményeznek.
A problémát egész pontosan az okozza, hogy az osztrák és szlovák belső vezetékek rossz állapota miatt a szomszédos rendszerirányítók – a nagyfeszültségű távvezeték-hálózatok fizikai üzemeltetői* – korlátozzák a Magyarország felé áramló olcsó nyugati áram mennyiségét, pedig az mérsékelni tudná a hazai árcsúcsokat. A magyar energiadiplomácia és a szabályozó hatóság pedig látszólag – a probléma súlyához mérten mindenképpen – passzív marad az európai fórumokon. A csend nem véletlen: az árkülönbözet masszív profitot generál a hazai szereplők egy részének...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.