Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2019.08.25.
Nem arról szólnak a trendi életmódtanácsok, hogy ha nem muszáj (és miért lenne muszáj?), ne tarts állatot a lakásban, és persze, senkinek eszébe sem jut rendeletileg szabályozni a létszámukat, hisz a tulajdonosok sokan vannak, és ölni tudnának a kedvencükért. A főárambeli, mélységesen ostoba életmódtanácsok arról szólnak, hogy vidd be a hálószobádba, és aludj egy ágyban a kutyussal, mert az pozitív rezgéseket hoz mindkettőtök álmába. És hogy tök ari, ha a macskád naphosszat az étkezőasztalon heverész és belezabál a kajádba.
Máig sem ismerjük, pontosan hányféle, emberre veszélyes kórokozót hordoz egy mégoly gondosan tartott kutya vagy macska, csak azt tudjuk, hogy sokat.Az ilyen igazságok persze kényelmetlenek, és az ilyen kutatások népszerűtlenek. A régebbi, e tekintetben normálisabb társadalmak is tartottak kutyát-macskát, de az állat és az ember életterét rigorózusan elkülönítették, valamint senkinek nem jutott eszébe puszilgatni egy kutyát.
Amúgy persze, ezek klassz állatok, én is bírom őket a maguk helyén, mondjuk falusi vagy kertvárosi porták őrzőjeként. De a túlzott, felelőtlen, tudás helyett mítoszokon és frusztrációkon alapuló kutya- és macskatartás a közegészségügy egyik időzített bombája. Ráadásul a kutya meg a macska fétis, társpótlék egy elmagányosodó társadalomban, ahol az öngyilkosságok vezető oka az ún. szeparációs szorongás, ahol még a családtagok is egymásnak háttal élik az életüket. Van, aki a kutyájával beszéli meg a problémáit, mert képtelen emberekkel normális kapcsolatot létesíteni.
Az a bizonyos harmónia
A társadalmunk egy perverz, zoofil és egyben önpusztító ideológia rabja. Mind ismerjük a romantikus- ezoterikus elbeszélést arról, hogy minden élőlény egyenlő értékű. Hogy úgynevezett harmóniában kell élni az úgynevezett természettel. Mint az „aranykorban”, a gyűlölt és átkozott emberi civilizáció előtt. Mert az állatok épp olyan csodálatos teremtmények, mint mi vagyunk.
A radikális állatvédőknél már nem is csupán egyenrangú és azonos értékű az ember minden lénnyel, az ostoros egysejtűtől az őzikén át a jegesmedvéig, hanem alacsonyabb rendű náluk. (Ez a pont az, ahol tényleg elveszítem a hidegvérem.) Mert az állat nem teszi tönkre a bolygót, na ugye. Nem öl élvezetből. Vigyáz a környezetére. Az állatok sokkal összetartóbbak, mint mi, emberek vagyunk. Intelligensebbek is, csak sajnos nem értjük a nyelvüket. Az állat nemes, tiszta, jólelkű és cuki, ősi titok, egy darab eleven természet, valami az elfeledett igazságból, egy kis emlékeztető arról, honnan is jöttünk...
