Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.04.09.
A francia elnöki hivatal egyik munkatársa úgy nyilatkozott, hogy a Bizottságnak a jogállam érdekében fenn kell tartania a nyomást Magyarországra és Lengyelországra, aminek része lehet, hogy gazdasági intézkedéseket léptetnek életbe mindkettő ellen. A név nélkül megszólaló illetékes hozzátette, hogy Brüsszelnek nem szabad gyengeséget tanúsítania, és igazából a pénz jelenti a hatékony eszközt. Úgy hogy amikor a tagállamok a következő hosszú távú költségvetésről tárgyalnak és az uniós intézmények a demokratikus szabályok megsértését tapasztalják, akkor le kell vonni a megfelelő következtetéseket. Ami ez esetben a jövőbeli támogatások szűkítését jelenti.
Az Európai Bíróság ideiglenes határozata kimondta, hogy Lengyelország azonnali hatállyal függessze fel a bírák számára kidolgozott és igencsak vitatott fegyelmi rendszert. A döntés vereség a nacionalista varsói kormány számára. Az ügy a Bizottság útján került múlt októberben a luxemburgi testület elé. A lengyel igazságügyi reform egyik legfőbb kérdéséről van szó, ami a bírálók szerint a bíróságok függetlenségét fenyegeti. Az EU úgy látja, hogy a lengyel vezetés ellenőrzése alá akarja vonni a 3. hatalmi ágat. A jogállam és a demokratikus normák megszegése miatt egy sor hasonló eljárás van folyamatban a magyar és a cseh kormány ellen is. Ám közben Orbán Viktor jogot formált arra, hogy rendeleti úton kormányozzon, a lengyeleknél pedig újabban az jelenti a viszály almáját, hogy a PiS levélszavazás formájában akarja megtartani a jövő hónapban az elnökválasztást. A londoni Middlesex Egyetem egyik jogprofesszora úgy véli, hogy Magyarországon ügyében valószínűleg már nincs mit tenni, de a lengyel demokráciát még meg lehet menteni a hatalmon lévő párttól. Az unió igazságügyi biztosa, a belga Reynders úgy reagált az ítéletre, hogy a Bizottság számára fontos az igazságszolgáltatás, illetve a jogállam védelme. Ezzel szemben a lengyel miniszterelnök azt mondja, hogy az Európai Bíróság nem képes átlátni a dolgokat Lengyelországban. Morawiecki hozzáfűzte, hogy mielőtt bármit is tesz, kikéri a saját Alkotmánybírósága véleményét. Mindenesetre a verdiktből az következik, hogy a fegyelmi rendszer érvényességét fel kell függeszteni, amíg meg nem születik Luxemburgban a végleges állásfoglalás.
A Zsidó Világkongresszus elnöke arra figyelmeztet, hogy a koronavírus kapcsán ismét előkerültek a sifonérból a réges-régi összeesküvés elméletek, amit a Soros elleni támadások is mutatnak, noha a világnak össze kell fognia, hiszen a baj mindenkit sújt, tekintet nélkül vallásra és nemzetiségre. Ronald Lauder rámutat, hogy az uszítók megint bűnbakokat keresnek, pl. olyanokat, akik Ázsiából származnak, csak azért, mert a járvány Kínából indult. De ezúttal is célpontot jelentenek a zsidók. Az antiszemiták világszerte a zsidóságot okolják a Covid-19-ért. Az Orbán- kormányhoz közelálló Magyar Nemzet nemrégiben arról cikkezett, miután Soros pénzt adott Budapestnek a ragály leküzdéséhez, hogy az üzletember a maga javára aknázza ki a fertőzést és bevásárolta magát a fővárosi önkormányzatba. De az illetékes német kormánymegbízott is kénytelen volt megszólalni, miután a legdurvább zsidóellenes álhírek jelennek meg a világhálón. A lényeg, hogy a kórokozó ürügyet kínál a jól ismert gyűlölet terjesztésére. A zsidó népnek ez ellen védekeznie kell. A civil társadalom részeként mindenkinek ki kell állnia az uszítás ellen. Ideértve a közösségeket és nemzeteket is. Annál is inkább, mert ha ezekben a nehéz időkben vádaskodásokra fecséreljük az időt, akkor csak még nehezebb lesz kilábalni a válságból. Rendre kell utasítani azokat, akik izgatás bűnébe esnek, de helyre kell rakni azokat is, akik ostobaságokat adnak tovább. Nem lehet időt veszíteni a vírus elleni harcban.
A járvány drámai módon megnöveli Orbán és Kaczynski mozgásterét. Erre hívja fel a figyelmet konzervatív újság, bár arra is rávilágít, hogy nincs könnyű dolguk azoknak, akik tekintélyelvű hatalmat akarnak Európában. Ugyanis hogy elérjék céljukat, ahhoz állandóan hitet kell tenniük olyan dolgok mellett, amelyek valójában gátolják tartós és korlátlan hatalmuk megteremtését, úgy mint: szabad és tisztességes választás, jogállam, benne független igazságszolgáltatással és sajtószabadsággal. Ezért igazi többséget kell szerezniük egy alapvetően pluralista társadalomban. Azon kívül a nemzetközi partnerek elengedhetetlennek tekintik a demokratikus játékszabályok betartását, de épp ezért nem tanácsos leplezetlenül megszegni a normákat. Legalábbis így volt ez, tehát hogy a diktatúrát demokratikus homlokzat fedte, ám igazából nagy volt a szakadék az írott jog és a valóság között mindaddig, amíg csak be nem ütött a Covid-19. A fertőzés drámai hatással járt, mert olyan utat nyitott meg a magyar és a lengyel vezetőnek, amilyenről azok pár hete még csak álmodni sem mertek. Mindketten ki akarják kapcsolni a demokratikus folyamatokat. Orbán azt használja ki, hogy sok kormány olyan eszközökkel él, amelyek normál körülmények idején a rendőrállamokra jellemzőek. Most már nem kell oldalaznia, bátran kilóghat a sorból. Ha vége a ragálynak, már nem sok marad a magyar demokráciából, pedig az így is defektes. Még akkor erre kell felkészülni, ha a politikus az EU kedvéért legalább valamelyest visszatáncol, ahogyan azt szokta csinálni. Csakhogy ez esetben sokkal, de sokkal nagyobb a tét.
A vádlottak padjára kerül a magyar demokrácia Európában. A néppárti konzervatívok folyamatosan napirenden tartják Orbán ügyét, miután a miniszterelnök teljhatalomhoz jutott a ragály révén. A 82 tagpártból 13 javasolta a Fidesz kizárását. Tusk támogatja az indítványt, mert úgy ítéli meg, hogy erkölcsileg elfogadhatatlanok a magyar intézkedések. Az más kérdés, hogy a nagy pártok nem írták alá a levelet. Ám az eljárást így is meg kell indítani, a szavazás elvileg júniusban lesz. A nyomásra csak ráerősít, hogy 14 EU-kormány a napokban a jogállamot és a demokráciát fenyegető veszélyekre hívta fel a figyelmet járvány miatt életbe elrendelt bizonyos lépések kapcsán. Igaz, az állásfoglalás nem említi név szerint Magyarországot. Viszont az aláírók között ott van Németország, ami azt jelzi, hogy egyértelműen megfordult a szél. Ám kétséges, hogy megválnak-e a magyar párttól Strasbourgban, mert a legnagyobb frakciónak szüksége van a 13 magyar voksra. Orbán ezt pontosan tudja, és erre játszik.
A Riporterek Határok Nélkül osztrák tagozatának elnöke szerint Európán belül Magyarország a mintapélda arra, hogy bizonyos kormányok miként korlátozzák az olyan alapjogokat, mint a sajtószabadság. Hiszen a felhatalmazási törvény csak még inkább megnehezíti a független újságírók helyzetét. Hamis hírek terjesztéséért többéves börtön jár. A média munkatársai közül sokan már előzőleg kivándoroltak. Jóformán azt lehet mondani, hogy az országban agymosás folyik, ami riasztó párhuzamot mutat a múlt század 30-as, 40-es éveivel. Ráadásul az ellenzéki sajtóorgánumokat még az eddiginél is jobban megrendszabályozhatják. A Riporterek Határok Nélkül épp ezért kérte nyílt levélben a minap az EU-t, hogy legalább szóban feddje meg az Orbán-kabinetet. Ez részben meg is történt. Az már más kérdés, hogy az ilyen üzeneteket Budapesten elolvassák, majd szépen félreteszik. De a témát napirenden kell tartani. Annál is inkább, mert a megtorló intézkedések folytán a félelem légköre alakul ki és az már önmagában rossz a társadalom számára. És akkor még nem beszéltünk Oroszországról, Kínáról és Törökországról.
Trump úgy viselkedik a vírus kapcsán, mint a tekintélyelvű vezetők, nem pedig mint a világ demokratikusan megválasztott politikusai. Utóbbiak hallgatnak a szakértőkre és igen határozott lépéseket tettek mind a polgárok, mind a gazdaság védelmében, ideértve a bértámogatásokat. A másik oldal ehhez képest paranoiás hisztériával és tagadással reagált, lásd Putyint, Bolsonarot és Erdogant. Esetükben persze elvileg arra kellett volna számítani, hogy a bajt saját hatalmuk erősítésére használják ki. Ehhez képest azt látni, hogy hagyják megtizedelni a lakosságot és tönkremenni a gazdaságot. Márpedig ebből tömeglázadás robbanhat ki velük szemben. Az amerikai elnök pontosan ezt a forgatókönyvet követi. Ugyan javítja esélyeit az újraválasztásra, hogy segélycsomagot ajánlott fel és igyekszik orvosolni a válságot, de az eltelt két hónapban még a kórokozó létezését is kétségbe vonta. Ennek következményei azután már látszanak a közvélemény kutatásokban. Az utóbbi évtizedekben azt tapasztalni, vegyük csak Putyin, Bolsonaro vagy akár Orbán példáját, hogy a szakemberek ma már másként vélekednek a diktatúrákról, hiszen sok helyütt távolodnak a demokráciától. Az erős emberek azzal igyekeznek maguk mögé állítani az embereket, hogy majd ők megvédik a népet a veszedelmes idegenektől. A mai diktátorok koppintják a liberális országok jellemzőit. Úgy tesznek, mintha ők is demokratikusak lennének. Választásokat tartanak, utat engednek a tömeges tiltakozásoknak. A lakosságot nem terrorizálni, hanem meggyőzni akarják, és ezt jól csinálják. Ezért sokan úgy gondolják, hogy nem is önkényuralomban élnek. Ám ez a módszer teljesen alkalmatlan, ha beüt valamilyen válság. Ilyenkor az autokrata vezetőket jobban izgatja az, hogy hozzáértőnek tűnjenek, mint az, hogy tényleg segítsenek. Itt az illúziókeltés már nem sokat segít. A való világgal szembesülő emberekre nem hatnak optimista hivatalos nyilatkozatok, az ilyen politikusok népszerűsége hamar hozzáidomul a realitásokhoz. Pl. amikor egyre nő a halottak száma. Ez azonban könnyen veszélyes lehet, mert az apadó támogatottság láttán a tekintélyelvű vezetők rendkívüli jogkört ragadtak magukhoz, hogy elfojtsák az elégedetlenséget. Orbán immár meghatározatlan ideig teljhatalommal kormányozhat. Fontos vonás a tekintélyelvű populisták esetében, hogy nem az elit részeként tüntetik fel magukat. Orbán és a többiek úgy erősödtek meg, hogy a kívülállóságukkal hencegtek, kisebbségeket tettek felelőssé az ország gondjaiért és azt ígérték, hogy helyreállítják a hagyományos értékeket. Az autoritarianizmust a bizonytalanság, a félelem, a törzsi hovatartozás érzése táplálja. Ezek a politikusok az idősebb, vidéki, konzervatív szavazóbázisra támaszkodnak. Azokra, akik úgy érzik, hogy veszélyben a társadalmi-gazdasági helyük, ezért arra voksolnak, aki azt ígéri, hogy őket képviseli. Ám a populisták nem hozzáértőket neveznek ki a fontos helyekre, hanem saját engedelmes híveikkel, családtagjaikkal tömik tele azokat. Hogy nem azt csinálják, amiről szó volt, azt mindenféle zavaros összeesküvés elmélettel leplezik. Nem hisznek a tudományos tényekben, ezért távolítanak el mindenkit a munkatársak közül, akik szembesítenék őket a kemény valósággal. Ily módon viszont saját magukat szigetelik el az érdemi információktól. Bólogató jánosokkal veszik körül magukat, ám ez pontosan a hozzá nem értés receptje – mutat rá Pippa Norris, a Harvard politológia professzora.
Iván Krasztev úgy látja, hogy jelenlegi formájában bukásra van ítélve az EU, csak akkor élheti túl a mostani válságot, ha radikálisan megváltozik, azaz sokkal több jogkört összpontosít Brüsszelben. A neves politológus bizonyítékként sorolja, hogy a határokat lezárták, a menedékjogot hatályon kívül helyezték. Az ugyanakkor igaz, hogy mindenütt különleges intézkedéseket hoztak a vírus megállítására, csakhogy Magyarországon ezek a lépések a járvány után is hatályban maradhatnak. Ha ez tényleg így lesz, az ellen az uniónak a lehető leghatározottabban tiltakoznia kell. Viszont a ragály azt mutatja, hogy a nyugati demokráciák jobban működnek, mint a tekintélyuralmi rezsimek. Ám jelenleg elmosódnak a két rendszer közötti választóvonalak. A jogállamok is tesznek olyasmit, ami normális viszonyok közepette az autokráciákra jellemző. Azt látjuk, hogy jön vissza az erős állam, merthogy az a biztonság egyetlen garanciája. Viszont a nacionalisták nem tudnak profitálni a helyzetből. Ugyanakkor az is tény, hogy leállt az EU, sőt az egész demokrácia. Igaz, csak egy bizonyos időre. Ám le kell vonni belőle a tanulságokat, mert Brüsszel vagy több jogosítványt kap rendkívüli állapotok esetére, vagy csupán széttöredezett szövetségként létezik tovább. Utóbbi azt jelenti, hogy a fontos döntéseket a tagkormányok hozzák meg. A válság legnagyobb vesztesei valószínűleg a menekültek, és ez hatalmas tragédia. De nincs mit tenni, amikor a jelszó az, hogy mindenki maradjon otthon. Ám szerencsére csupán átmeneti időre szól. Ugyanakkor az jó, hogy az emberek ismét bíznak a szakértőkben. A populisták pedig felsülnek, mert ők a megosztásból élnek, de ez esetben nem mondhatják, hogy vagyunk mi, és vannak ők. Ráadásul a fertőzés idején nem könnyű, hogy csak a saját választóiknak segítsenek.
