2021. szeptember 27., hétfő

DIREKT36: SÚLYOS BELSŐ KONFLIKTUSOKKAL A SZÍNFALAK MÖGÖTT ÉRIK AZ EDDIGI LEGFONTOSABB DÖNTÉS PAKS2-RŐL

TELEX
Szerző: SZABÓ ANDRÁS
2021.09.27.


Szokatlan beszélgetés zajlott le pár évvel ezelőtt a paksi atomerőmű-bővítésben kulcsszerepet játszó hatóság óbudai székházában. Az Országos Atomenergia Hivatal nyilvánosság előtt mindig visszafogottan nyilatkozó és általában szakmai kérdésekre koncentráló főigazgatója, Fichtinger Gyula tőle meglepő módon arról kezdett el beszélni, hogy milyen politikai konfliktusok várhatnak rájuk.

A beszélgetés egyik résztvevője szerint ez körülbelül három évvel ezelőtt történt, amikor az oroszok elakadtak a magyar szabványoknak megfelelő atomerőmű megtervezésével. Fichtinger azt mondta, ha egyszer majd elkezdenek ömleni a dokumentumok az oroszoktól, akkor a nagy mennyiségű anyagot nem lesz egyszerű határidőre feldolgozni. Fichtinger úgy vélte, egy ilyen helyzetben nyomás alá is kerülhet az OAH, ha a kormány a hivatal munkáját túlzottan kukacoskodónak találja. „Nem biztos, hogy innen megyek nyugdíjba” – fogalmazott az OAH főigazgatója a beszélgetés egy pontján, arra utalva, hogy ezek miatt a későbbiekben el is távolíthatják a hivatalából.

Fichtingert végül nem menesztették, viszont idén tavaszra olyan helyzet állt elő, hogy ő maga döntött úgy, hogy lemond. Ez a miniszterelnök április 28-i határozatából derült ki. Ráadásul mindez akkor történt, amikor az állami hivatal harmincéves történetének legfontosabb munkáját végzi, éppen ezekben a hónapokban bírálja el azt a kérelmet, amely megnyithatja az utat a két új paksi blokk felépítése előtt, ami az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar beruházása lenne.

Ezt az engedélykérelmet, amely az új atomerőmű orosz terveit is tartalmazza, a projektért felelős magyar állami vállalat, a Paks II. Zrt. tavaly nyáron nyújtotta be az OAH-nak. A Direkt36 információi szerint a hivatal azonban a dokumentumot rossz minőségűnek tartja, és több komoly problémára is rámutatott. Nehezményezte például, hogy az egyik új blokk pont azon a területen épülne fel, amely alatt a földtani kutatások szerint aktív törésvonal fut. Problémának tartja emellett az OAH azt is, hogy a benyújtott anyag nem elég alapos, és a hivatal szerint egyes abban szereplő állítások nincsenek kellően alátámasztva.

A hivatalnak idén szeptember végéig van ideje arra, hogy elbírálja a kérelmet, és a projektet ismerő források szerint ez a folyamat már egy ideje komoly vitákat okoz az OAH és a kérelmet beterjesztő Süli János miniszter felügyelete alá tartozó Paks II. Zrt. között...


A MÁSSÁG ÉS A GYEREKEK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2021.09.26.


A héten írtam egy posztot arról, vajon mit vár el a rendszer attól a pedagógustól, akinek az osztályában van érintett gyermek, és a többiek bántják….

Nos, elég viharos vitát váltott ki, ami már önmagában is nagyon érdekes volt, mert mutatta, miféle tudással, elköteleződéssel és véleménnyel vannak az emberek a témáról. Volt pár saját tapasztalatú komment is, de a zömük nem volt még ilyen helyzetben, és így, ugye mindig könnyebb véleményt alkotni.

No meg, azért az is benne van, hogy nincs erről elég ismeret. “Egy gyerek még nem lehet más.”-írta valaki. Nyilván, mert ő még nem találkozott ezzel. Aki meg igen, az tiltakozott. Jó lenne erről is szakmai álláspontot tudni, de honnan? Vajon miért nem tesznek a törvény mellé olyan felvilágosító munkát is, ami segít megérteni az embereknek ezt az egészet? Feltehetően azért nem, ami miatt ez az egész törvény problémás. Hogy nem érezhető benne tudományosan elfogadott és alátámasztott érvrendszer. Vannak szakemberek, akik szerint nem így van, mások meg állítják, hogy igen. Kb. ugyanaz van, mint az oltásokkal. Igazodj el benne, ahogy tudsz. (Látható is az eredmény az oltakozók számának stagnálásában.)

A bizonytalanság sosem vezet jóra, mert saját értelmezéseket enged. A saját értelmezések pedig mindig az egyén tudásszintjétől függenek. A gyermekvédelmi törvénnyel is ez van. Világosan látszik abban, ki, milyen véleményt fogalmaz meg ezzel kapcsolatban. És még azt sem mondhatjuk, hogy aki a törvényalkotókhoz közelálló, és a barátaival, családjával, vagy a gyerekével érintett, az majd kiabálni fog, és talán meg tudja értetni, hogy nem tartja indokoltnak ezt az egészet. De nem így van. Fontosabb lett a megfelelés, mint akár a saját gyermeke másságát szülőként megélt tapasztalat. Hogy van ez? Hogyan lehet ezt a törvényt nyíltan támogatni annak, aki saját maga tapasztalta meg a másság nehézségét? Kiállni mellette fontosabb, mint a saját gyermeke mellett? Vagy az övét tudja úgy értelmezni, hogy az nem olyan?

A felvetésem, bár többen próbálták másképp magyarázni amit írtam, (pl. mi az, hogy “más”, mikor mindenki “más”, vagy “hol tiltja az új törvény, hogy a pedagógus kezelje az ilyen helyzeteket?”) nálam valós megtapasztaláson alapuló kérdés, még akkor is, ha eddig is tudtuk, és talán ezután is tudjuk majd kezelni ezt. Megküzdöttünk már ezzel többször is az Igazgyöngyben. E nélkül a törvény nélkül sem volt egyszerű.

Abban azért talán a legtöbben egyetértünk, és a tapasztalataink is ezt támasztják alá, hogy ez afféle tabu-téma volt eddig is, inkább próbáltak nem tudomást venni róla a pedagógusok, de ha mégis történt valami, azt diszkréten kezelve elsimították. Ha beszéltek is róla, maguk között maradtak ezek a beszélgetések, és, hát be kell valljuk, aki hallott már ilyet, az tudja, a beszélgetők azért többnyire nem elfogadás-pártiak voltak. Ha pedig elballagott, lemorzsolódott, vagy csak elment a suliból a gyerek, mindannyian fellélegeztek.

Persze honnan is tudhatná bárki, hogy mihez kezdjen egy ilyen szituációban? Nem tanítják ezt, mindenkiben van egy viszonyulás ehhez, egy belső mérce, és az alapján jár el. “Egy pedagógus nem tehet mást, mint támogatja azokat, akik valamiben, bármiben segítségre szorulnak.”-írta valaki a kommentben. Eddig nem volt protokoll az ilyen esetek kezelésére, de most nyilván jó lenne, mert egy törvénybe foglalt viszonyulást már nem lehet csak úgy, félre nézve kezelni.

Látható, hogy mennyi megválaszolatlan kérdés van a könyvekkel kapcsolatban is… A törvény értelmezése jelenleg elég tág határok között mozog, és most még csak leginkább a könyvekről hallani a híradásokban, nem a gyerekekről.

A pedagógusok egy része egy ilyen törvényről azt gondolja, hogy nem fogja betartani. Egészen addig, amíg nem lesz belőle ügy, nem lesz fölötte egy olyan igazgató, aki azt gondolja, bűnös propagandát végez az, aki beszél erről a tanítványaival. Vagy, egészen addig, amíg nem lesz egy olyan szülő, aki, hallva otthon a gyerekétől, miről beszélt a tanár az osztályban, másnap már rohan, feljelenteni, előbb csak az igazgatónál, aztán a tankerületnél, maga mellé állít más szülőket is, követelve a tanár eltávolítását az iskolából, mivel rossz hatással van az ő gyerekeikre. Hiszen valakinek meg kell védenie őket, ők csak azokat a mondatokat ismétlik, melyeket a legmagasabb szintről is hallani….. Megmondták ott is. Ők pedig szintén felelős szülők, és féltik a gyerekeiket. Mert nekik is a család a legfontosabb….

Aki azt hiszi, ilyen nincs, téved. Naponta megtapasztaljuk ennél sokkal egyszerűbb ügyekben a rendszernek való megfelelés kényszerét. Nem egyszer nézünk egymásra, hogy ezt vajon most utasításba kaphatta, vagy magától találta ki? És a legszomorúbb, hogy sokszor magától… Ez az, amire azt szoktam mondani, önjáróvá lettek már a negatív folyamatok, és egymást gerjesztik. Ebben a bizonytalan világban, amit áthat a rendszeren belül dolgozók egzisztenciális félelme, a minta már leért a legalsó szintig. És sokan követik azt. Még többen pedig sodródnak azokkal, akik követik.

Szóval, nem lesz egyszerű azoknak a pedagógusoknak a helyzete, akik találkoznak a témával. Akár úgy, hogy meleg párok gyerekét tanítják, akár úgy, hogy a gyerekek között van olyan, aki érintett.

Eszembe jutott különben egy történet, mikor egy középiskolás korú gyereket, aki más nemi irányultságú volt, próbáltunk “kimenekíteni” a családból, a falujából és az iskolájából is. A családból azért, mert próbálták “kiverni belőle” a másságát, a falujából azért, mert gúny tárgya volt mindenhol, és még a buszvezető is meg merte tenni, hogy leszállította, mondván, hogy “buzikat nem szállítunk”. Az iskolájából meg azért, mert lediktáltak neki egy szabályzatot, amit aláírásával vállalnia kellett, pl. hogy csak ingben jár majd iskolába, és kerüli a feszes pólókat. Ez nem most volt ám, hanem évekkel ezelőtt…ő ma már felnőtt.

Szóval, kerestem neki helyet, iskolát, kollégiumot, nagyvárosban, ahol nincs annyira szem előtt a másságával, mint egy kistelepülésen. Találtam is egyet, ahol nyitottak voltak, abban az évben épp az elfogadás volt a fő téma náluk. Az első, bemutatkozó találkozás után az igazgató rémülten telefonált: “De hát rajta látszik….Így sajnos nem tudjuk fogadni.” Talán, ha nem látszik rajta, és odamehet, máshogy alakul az élete. De látszott. És ez már akkor is kizáró ok volt.

Nos, erre a helyzetre jött rá most ez a törvény. Nemrég néhány egyetemistával beszélgettem a munkánkról, és feljött az LMBTQ téma is. “A cigányok között is vannak melegek?”-kérdezte tágra nyílt szemmel egyikük. “Miért ne lennének?”-kérdeztem vissza. “Csak, mert úgy hallottam, ők kiközösítik a melegeket…” “És gondolod, hogy ettől közöttük nem lesznek?”-kérdeztem. Nem általánosítok, de azért nagyon elgondolkodtató, hogy a tanult fiatalok között is vannak, akik úgy vélik, melegnek lenni egy döntés, és a kiközösítés megtapasztalása miatt ez meg is változhat.

Hosszasan tudnám még sorolni, micsoda homály övezi ezt az egészet. Minden szinten, a döntéshozóktól egészen a családokig. Törvényt hozni erről, ebben a helyzetben, nagy kockázattal jár. Olyan folyamatokat indíthat meg, amelyeket a történelem fekete lapjain olvashatunk.

A végére még csak két gondolat. Az egyik, hogy ma, a tankerületi rendszerben egyetlen igazgató sem enged be semmiféle külsőst az iskolába. A protokoll nem teszi lehetővé, és nem is vállalja be senki, hogy ezt titkon megszegje. Mindenre, legyen az bármilyen rendhagyó óra, vagy kulturális program, rá kell bólintania a tankerületnek. Ebből a szempontból elég lett volna a törvény helyett a tankerületeknél kiemelni ezt, ha már annyian akarnak “betörni” az iskolákba, és terjeszteni a gyerekekre káros eszmét.

A másik, amit szeretnék leírni, hogy mi végig kísértünk egy transznemű gyereket a felnőttkorig. Bár már 14 évesen határozottan érezte, de az, hogy bármi történjen vele 18 éves koráig, elképzelhetetlen volt. Nagyon komoly orvosi vizsgálatok, helybenhagyó vélemények, és hosszú évek kellenek az elhatározás mellé ahhoz, hogy valaki majd felnőtt fejjel meg tudja lépni a nemének/nevének a megváltoztatását. Tehát aki azt állítja, hogy ezt “csak úgy”, hip-hop bárki megteheti ma magával, vagy a gyerekével, az nem mond igazat. Csak végig kell nézni ennek a hivatalos menetét, és világosan látszik.

Ez a törvény nekem abszurd, és olyan veszélyeket, kockázatokat állít, amelyek nem léteznek. Félelmet kelt a másság iránt azokban, akik keveset tudnak róla. A félelem és a tájékozatlanság pedig elhatárolódást, előítéleteket, majd gyűlöletet vált ki az emberekből.

Most az LMBTQ emberek iránt, aztán mással kapcsolatban.

A lényeg, hogy lopakodva ugyan, de alapviszonyulássá válhat a kirekesztés. Törvénnyel megtámogatva. Ez pedig nem egy biztos jövőkép. Egyikünknek sem.

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/38. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.09.24.


P U B L I C I S Z T I K A

Széky János: Nem fér a fejbe

Nincs sok hírértéke, csak példának: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter lehordta Mitt Romney amerikai republikánus szenátort a Facebookon. Romney ugyanis rosszallotta, hogy Tucker Carlson, a Fox News műsorvezetője, aki nemrég körülnézett Budapesten, megdicsérte Orbán Viktor rendszerét, mondván, hogy az Egyesült Államokban sincs nagyobb szabadság. Mire a szenátor azt felelte: „Orbán cenzúrázza országában a médiát, figyelmen kívül hagyja a választásokon megnyilvánuló népakaratot, vagyont halmoz fel magának és cimboráinak. Magyarországot a fejlett világ legkevésbé szabad, legkevésbé demokratikus országai közé sorolják.”

Ez egy darab vélemény, ráadásul nem is kormányzati (Romney ellenzékben van), de 2010 óta az a menet, hogy az Orbán-kormányzat minden kedvezőtlen véleményre aknavetővel lő vissza. Amíg az volt a nagyon fontos, hogy a nyomtatott lapok mit írnak, a nagykövetek igazították el és ki olvasólevélben az újságírókat, a demokráciában felnőtt olvasók tömegeinek szemében bohócot csinálva az országból, ahol ezek szerint nem tudják, hogy a kormányálláspont legalább annyira lehet téves vagy hazug, mint egy újságcikk.Tovább

Kovács Zoltán: Honfibú és bírvágy

Gadó Gábor: Közjogi hacacáré

Sz. Bíró Zoltán: Kik írják át a történelmet?

Dzerzsinszkij- és Sztálin-kultusz Oroszországban

Márton László: Kalendárium, kaleidoszkóp

Huszár Ágnes: Önfeljelentés

Lipovecz Iván: Vaku

Bárándy Péter: A Tudós Ügyész

Tóth Mihály: Bócz Endre

(1937–2021)

Böcskei Balázs–Veres László: Németország választ

Az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy amikor Németország választ, akkor a „német Európa” választ. A németek gazdasági és politikai befolyása az Európai Unió projektjében annyira jelentős, hogy az egyes tagállamok politikusai jövőbeni esélyeik, terveik és szempontrendszereik felől is követik és elemzik a kampányt, majd a koalíciós izgalmaktól sem mentes eredményeket. Azt minden különösebb kockázat nélkül megállapíthatjuk, hogy a német választópolgárok csak annyi változást akarnak, hogy tulajdonképpen semmi se változzon. A merkelizmus képviselte stabilitás, kiszámíthatóság, továbbá ideológiai szélsőségek és nagy ugrások nélküli kormányzás politikai stílusként és közpolitikai gondolkodásként egyaránt tovább élni látszik. Lényegében – nem politikatudományi, hanem – politikai értelemben ez törésvonallá vált: egyfajta német realitássá. Ezen a szemléleten kívül helyezkedni (ön)ki­zá­rást jelent a kormányzásból és a kormányzóképességből.Tovább

IVÁNYI GÁBOR-KONFERENCIA, 2021

V I S S Z H A N G

Szále László: Olimpia-vakcina

Szőnyei Tamás: A svájci módszer

Szakály Sándor: Nem Stefi szervezte

P Á R A T L A N

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ

ICs: PRÓBA

Dobozi István: VISSZAHÍVÁS

-y –n: VELÜNK A SÁTÁN

ivi: IS

Sop: EZ VAN

Huszár Ágnes: A HÁTBA LÖVÉSRŐL

Béla bácsi: HAJRÁ, AVAROK!

-na: MENNYI IDŐ VAN?

(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/38. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.09.24.


F E U I L L E T O N

Gelencsér Gábor: Mesterbeállítás
Jancsó Miklós 100

I N T E R J Ú

Fóti Tamás: Könnyű bűnbakot csinálni Európából
Beszélgetés Guy Verhofstadt belga politikussal

K R I T I K A

Zelei Dávid: Az örökkévalóság lexikona

Jorge Luis Borges: A végtelen élet­rajza. Összegyűjtött esszék. Összeállította és a szöveget gondozta Scholz László. Fordította Bog­lár Lajos et al. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 644 oldal, 5999 Ft

Mindezzel talán már sejttettem, miért is olyan lenyűgöző a borgesi esszéisztika: mert nem ragad bele az „itt és most”-ba, hanem a téridő teljességében ugrálva ostromol örök, el nem évülő kérdéseket, s fedez fel mások számára láthatatlan párhuzamokat vagy épp ellentmondásokat a középkori Kína, Coleridge Angliája és kora Argentínája közt. Ennek eredményeképp, bár írásai szinte végig tüntetőleg távol maradnak az aktualitástól (egészen fura érzés, mikor korabeli filmeket kritizál vagy Párizs felszabadításáról beszél), őket olvasva mégsem érezzük a könyvtárak és letűnt századok dohszagát – pedig kedvenc szerzői közül sokat (De Quinceyt, Chestertont, Groussac-ot, Swedenborgot) ma már csak azért ismerünk, mert ő visszatérően és elismerősen szól róluk.Tovább

A HÉT KÖNYVEI


A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon Tovább

Galántai Zoltán: Ex libris

Tim Harford: Adatdetektív
Abhijit V. Banderjee–Esther Duflo: Jó közgazdaságtan a nehéz időkre
Ian Morris: Háború!
Lewis Dartnell: Eredetünk

Kálmán C. György: Háború előtt, közben, után

Petőcz András: Idegenek. Tri­ló­gia. Egy évszázad története. Nap­kút Kiadó, Budapest, 2020, 736 oldal, 4990 Ft

Végre alkalmunk van egyben rátekinteni egy nagy vállalkozásra, egy jelentős szövegfolyamra; amely már csak mennyiségi okokból is kiérdemli az olvasó figyelmét. Igen, ez rosszul hangzik, gyanakvást kelt, de gondoljuk meg: oka van annak, ha egy költő-prózaíró ekkora energiát fektet egy műbe, sok-sok éven át dolgozik azon, hogy három regényben, több mint 700 lapon alakokat, helyszíneket, szituációkat, történeteket teremtsen. S ha mindezt így egyben látjuk, talán jobb rálátásunk van, mint amit a részletekből sejtünk. Tovább

Mayer Zsófia: Gyermekszemmel ’56-ról

Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben. Pagony Kiadó, Budapest, 2021, 296 oldal, 3990 Ft

A téma a szépirodalomban azóta is csak elvétve van jelen: sem a felnőtt-, sem pedig az ifjúsági irodalomban nem született meg „az ötvenhatos nagyregény”. Kiss Judit Ágnes nem ezt az űrt szeretné pótolni: lendületes írói stílusával, izgalmas történetvezetésével inkább az egyéni életutakra helyezi a hangsúlyt, életképszerű történetet alkot az ifjú olvasók számára. Arra keresi a választ, a múltban bekövetkezett eseményeknek, egyéni döntéseknek milyen kihatása van a családok későbbi sorsára. Tovább

Isztray Simon: „Rejtőzésben megformált feltárulás”

Nagy András: Az inkognitó lovagja. Kierkegaard-tanulmányok. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2021, 196 oldal, 2490 Fta

A könyv nagyon izgalmas kérdést közelít meg a dráma felől: Kierkegaard szerzői álneveinek kérdését. Ez kétségkívül Kierkegaard életművének kulcsa. Mint ismeretes, Kierkegaard műveinek többségét szerzői álnévvel jelentette meg (általában saját nevét ilyenkor mint kiadót tüntette fel). Nagy András szerint ez nem pusztán valamiféle írói fogás, hanem komolyan kell venni, hogy az adott mű szerzője nem Kierkegaard, hanem minden mű a fiktív szerző szemszögéből íródott, így nyer érvényességet. Tovább

Szilágyi Zsófia: A szerencsés olvasó

Ketten egy új könyvről – Spiró György: Mikor szabad ölni? Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 168 oldal, 3299 Ft

Az első esszéből aztán az is kiderül, hogy Spiró nemcsak a születési dátuma miatt szerencsés: „szerencsefia” ugyanis az az ember is, aki sokat betegeskedik gyerekként, feküdni és olvasni kénytelen, így megtanulja elviselni az egyhangúságot, fejlődik a fantáziája, ezzel az indulással pedig szinte elkerülhetetlenül alkotó vagy tudós lesz belőle (esetleg mindkettő). (...) Nincs itt öreges dohogás, semmi bezzegazénidőmben, egyszerű helyzetjelentést kapunk egy nem focizó, tévét nem néző, olvasóvá nevelkedő kisfiúról.

Aki aztán a magyar irodalom egyik leginspiratívabb olvasójává vált, számomra mindenképp (hogy egyéb érdemeit most ne is emlegessem): ennek a könyvének egyes szövegei is továbbíródtak bennem azonnal. Az Olvasni jó című szöveg fölött azon töprengtem, milyen izgalmas lenne akár egy egész kötetet összeállítani róla, melyik írónk milyen családi könyvtárból indult el: Takáts József egy tanyán felnövekvő kisfiúról, vagyis önmagáról szóló esszéjét tudnám mellétenni, a Könyvek és ifjúság iróniája címűt, 1999-ből. Az Albina című írást olvasva meg azon gondolkodtam, hogy nem kell minden nagy témának regénnyé, minden izgalmas alaknak regényhőssé válni: ez a Kertész Imre első feleségéről szóló esszé ugyan kétségtelenül egy soha létre nem jött mű helyén áll („Többször kértem Imrét, írja meg, de hát őt sem írta meg, mint annyi minden egyebet, amire pedig ő lett volna hivatva.”), mégis jó, hogy ebben a műfajban és épp Spiró írta meg egy különös sorsú, XX. századi asszony történetét. Tovább

Bazsányi Sándor: Bármennyire fáj is

Ketten egy új könyvről – Spiró György: Mikor szabad ölni? Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 168 oldal, 3299 Ft

Az ironikusan megszólaltatott etikai-esztétikai igényesség volna tehát a fedezete az antropológiai-történelmi léptékvételnek. Még akkor is, amikor olyan alkalmi jellegű írásokról van szó, mint amilyenekkel Spiró új könyvében találkozhatunk.

Ugyanakkor a kötetcímhez tartozó esszé nem akar többről szólni, de arról minél komolyabban, hogy mi volna a Hamlet dramaturgiai lényege, hogy tehát miért nem öl vagy éppen öl a jobb sorsra érdemes dán trónörökös. És hát a könyv első harmada, a szerző olvasóvá és íróvá nevelődéséről szóló két kisesszé (Olvasni jó; Juhász Ferenc epigonja) felütése nyomán, színházi tárgyú írásokat tartalmaz, amelyeket követ a három Kertész-tárgyú szöveg, csak hogy azután, pontosabban a Göncz Árpáddal való három találkozás rövidke felelevenítése után, Heltai Jenő 1944–45-ös naplójának méltatásával elinduljon a kötet történelmi és közéleti tárgyú esszévonulata, amelyben látványosan felerősödik a már említett antropológiai-történelmi szkepszis. A színpadi íróként is közismert Spiró a „színház az egész világ” mélyen igaz közhelyének értelmében hasznosítja dramaturgiai és antropológiai tudását a színház világán túli világban, az országos vagy világszínpadon zajló események leírása és értelmezése során. Tovább

Takáts Fábián: „Festészetemet a szenvedés inspirálta...”

(Joseph Szabó Víziók című életműkiállítása október 2-ig tekinthető meg a Virág Judit Galériában.)

Ruff Borbála: Ki megleli

(Kertész Edina: A rejtélyes kulcs. Előadja Szinetár Dóra. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2021)

Ebben a mesében (is) – vigyázat, lelövöm a poént – a felnőttek irányítják a gyerekeket, így jelenlétük hangsúlyos, ők szervezik meg a varázslat megtörésének módját, és bocsátják rendelkezésükre a „nyomokat”, amelyek az útjukat segítik. Van, amiről többet tudnak Pötyinél és Pepitánál, de van, amiről kevesebbet: a varázslat számukra már megtörhetetlen..Tovább

Báron György: Zűrös kettyintések

(Cinefest, Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, szeptember 10–18.)

A miskolci zsűri, ellentétben a berlinivel, Jude remekművét díj nélkül hagyta, míg a hagyományosabb, szelídebb japán munkának adta a nagydíjat. Talán a fentiekből is nyilvánvaló, hogy magunk a berlini zsűrorokkal értünk egyet. Tovább

Végső Zoltán: Utazás gamelániába

(JÜ: III – Rare Noise Records, 2021)

A kiindulási pont a jazz, ám mára a kilencéves formáció zenéjében ennek jelei fedezhetők fel legkevésbé. Ehhez az is hozzájárul, hogy maga a jazz is alakul, így hát megnyugvással konstatálhatjuk, hogy van egy magyar csapat, amelynek munkáiban egyértelműen megjelenik, hol tart ma a progresszív jazz. Majdnem leírtam, hogy „íme, a jövőbe vezető út”, de a hozzáépítmények több száz, ezer éves hagyományokra tekintenek vissza, ezért a JÜ munkássága sajátos dilemma elé állítja a hallgatót: képezhet-e modernitást az ősiség? 
Tovább

Gergics Enikő: Szín­ész­simogató

(Térey János: Káli holtak. Rendező: Dömötör András. Katona, Kamra, szeptember 17.)

A Bíró Bence dramaturggal közös szövegadaptációban és Dömötör András rendezésében egyaránt lenyűgöző ez az intarziahatás, ahogy a valóság és a különféle produkciók történetszálai, párbeszédei, illetve a környezettel való interakció, a „valóság” és a főszereplő belső világa illesztődik össze. Hol párhuzamosan fut két sík, hol éles a váltás, hol szinte áttűnéseffektet használ a rendezés a szerepösszevonások, végszavak, párhuzamok, technikai megoldások és látványelemek révén. Tovább

Fáy Miklós: Tölgy vagy bükk?

(A Fesztiválzenekar Liszt-hangversenye – Müpa, szeptember 19.)

Még szerencse, hogy voltaképpen egyáltalán nem tetszett, ahogy a vendégművész Dejan Lazič az Esz-dúr zongoraversenyt játszotta. Mintha épp a lényeg tűnt volna el, az, amitől Liszt más, a formátum, a szélsőségek, hogy a legcsöndesebb, legintimebb pillanatokban is azt érzi az ember: Liszt nagy. Akkor is nagy, ha kicsi akar lenni, ahogy Chopin akkor is kicsi, ha nagy akar lenni. És ez nem jelent semmi továbbit, mélységet vagy szépséget, csak hogy dobbal nem lehet verebet fogni, meg verébbel sem lehet dobolni. Itt meg mintha épp erre tettek volna kísérletet, úgy játszani Lisztet, mintha Chopin volna, amitől szétzilálódik kissé a zongoraverseny. Tovább

Fuchs Lívia: Veszprém reloaded

(Tánc – XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztivál. Legjobb előadás: Szólók, Agora, Work, Mestermunka; legjobb szólóelőadás: Tofu P. Potter, Reptében; különdíj: Molnár Csaba, Méhes Csaba)

A fesztivál számára ugyanis majdnem végzetes volt, amikor kiszorult a Petőfi Színház két játszóhelyéről, és elvesztette teljes infrastruktúráját. És a támogatások is egyre gyérültek, már-már ellehetetlenítve a találkozó lebonyolítását: a szakmai függetlenséget és a kortársi fókuszt ugyanis mindig kevesebbre értékelték a pénzosztó kurátorok, mint a Magyar Táncművészek Szövetsége által ugyancsak 1998-ben elindított győri Magyar Táncfesztivált, ezért Veszprémnek csak épp annyi jutott, hogy ne szűnjön meg. Az alapítók fanatizmusa és heroizmusa azonban életben tartotta a rendezvényt, így újabban már a csodásan felújított-újjáépített Hangvilla különböző tereiben, a város utcáin, hatalmas Arénájában és az ugyancsak megújult Agorában zajlanak az események. Tovább

Siba Antal: Indokolt esetben fellebbeznek

(Rasszizmus a hazai pályákon)

Ami televíziós szempontból komoly kérdés: mit tehet ilyen meccseken a magyar riporter – már a szégyenkezésen kívül? Megteheti-e, hogy nem vesz tudomást arról, ami a pályán, de főképp a nézőtéren történik? Mondhatja-e, hogy a közönség csodálatos, még akkor is, ha a nyolcvan százaléka valóban csodálatos?

I R O D A L O M

Benedek Szabolcs: Az olvasóilevél-író

Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Anikó nem volt bolond, annak ellenére sem, hogy páran lökött csajként emlegették a háta mögött. De hát az ilyet mindig könnyebb valakire rásütni, mint megindokolni. Ha nem is kimondottan költőnek készült, Anikó írással akart foglalkozni gimnazista kora óta. Amikor megkérdezték, mi szeretne lenni, azt felelte, újságíró. Nem árulta el, hogy ennek az összetett szónak az első tagját az ő esetében akár el is lehetne hagyni. Ezt – gondolta Anikó – mások úgyse értenék. Egy kamasz nem deklarálhatja csak úgy, jószerivel a semmiből, hogy írónak készül. A felnőttek értetlenkedéssel és okoskodva fogadnák. Író? Aki könyveket ír? Jó, jó, de legyen egy rendes állásod is. És az mi lesz?Tovább

Tóth Erzsébet: Ahogy a csillag megy


(képzeld anyuka) Kivirágzott a karácsonyi kaktusz! Tudjuk, hogy ez egy bolond növény, akkor nyílik, amikor neki tetszik, de melyik növény nem? Csak ez a neve, elvárnánk, hogy karácsonykor nyíljon, de fütyül ő ránk. Szerintem érezte, hogy már pár hete menni készülsz, és így búcsúzik tőled. Én csak gyertyát gyújtok, és ülök báván, felfoghatatlan, hogy soha nem érinthetlek már meg. Van egy csomó a torkom alatt, az emlékeztet a hiányodra. De itt vagy, jobban, mint mikor még éltél. Különös, hogy az élő tested már nincs velünk, de mintha a lelked körülfogná az életünket. Amikor még Klárikáéknál feküdtél az ágyon, és a mentősök megállapították a halált, megfogtam a kezed, nagyon hideg volt, de jó volt fogni, és jó volt puszilni a homlokodat, bár te már ezt nem érezted. Nem voltunk puszilgatósok életünkben, de az utolsó években örökké csókoltunk, ölelgettünk Klárival, még azt is gyakran mondtam, hogy szeretlek. Előtte alig mondtuk ezt ki, azt hittük, úgyis tudod, de mégis jó volt kimondani.

Legutóbb, mikor nálam voltál két hónapig, már nagyon sokat aludtál, éjjel is, nappal is, ez furcsa volt, ez a lenyugvás.

Sokszor éjjel, amikor felébredtem és benyitottam hozzád, ültél az ágyon, elfelejtettél lefeküdni. Akkor lefektettelek.Tovább

Bódis Kriszta: Istenhegy
(Kákó tettenérése; Tüdős Klára életéről)

Ifj. Tüdős János jogtanácsos rajongva szerette a feleségét, akár egy magas rangú kitüntetést. Legszívesebben a mellére tűzte volna, vagy mint egy hervadhatatlan virágot, a gomblyukába. Vitte volna mindenhová dicsekedve. Kirakatba tette volna a legforgalmasabb főutcán. Megsokszorozta volna egy végtelen tükörben. Lekicsinyítette volna, hogy elférjen a szivarzsebében. Aranylánccal lakatolta volna magához, hogy mindenhol vele legyen, városházán, sportpályán, irodában, még a szabadkőművesklubban vagy a mulatóban is. Legyen minden pillanatban karnyújtásnyira a bőre, a nyaka, a fűzőbe gyötört dereka. A hallgatagsága. A tiltakozása. Az idegensége.

Ezen a feszült délelőttön ifj. Tüdős Jánosné Kálmánchey Irén két lépésre ült tőle, egyenes derékkal, ugrásra, vagy inkább ájulásra készen, Dóczy Gedeon igazgatóval szemközt a debreceni református leányiskola egyik irodai karosszékének szélén, és amíg üde arcszíne az „orgona-krém arczkenő” jótékony hatásának volt köszönhető, homloka sápadtsága inkább a riadalomnak.Tovább

Egressy Zoltán: A hideg miatt

Egressy Zoltán: Meleg szemek

Győri László: A templomépítő

Győri László: Sorminta

Győri László: A fekete lyuk

Győri László: A hivalkodó

Győri László: A helyrehozhatatlan

„NE KELLJEN ÚJRA BIZONYÍTANI, KI A JÓ HAZAFI” – MAGYAR HANG-AJÁNLÓ

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: MAGYAR HANG
2021.09.23.


A TARTALOMBÓL:

– Ne kelljen újra bizonyítani, ki a jó hazafi – Thuróczy Szabolcs új műsoráról, a Tiltott zónákról, Cserhalmi György székfoglalójáról, a fekete pólós focidrukkerekről, az ellenzéki előválasztás daláról és a nyolcvanas évek besúgóiról. Interjú

– Megint későn lépnek – Kincses Gyula zsúfolt, zárt helyeken újra kötelezővé tenné a maszkot, és a védettségi igazolványt is több helyen alkalmazná. Interjú

 „Elég volt má’ a bányából!” – Ismét élesedik a helyzet a Veszprém megyei Sümegprágán, amely határában egy elszánt osztrák cég nyitná meg a kőfejtőt. Riport. Helyközi Járat

 Kádár köpönyege – Róna Péter szerint a felülről vezérelt orbáni modell szükségszerű velejárója az unió elhagyása. Interjú

– Köhög az egész osztály – Jóval több gyerek beteg idén ősszel, mint más évek azonos időszakában, de többségük egyelőre nem koronavírusos

– Vaskos kérdőjelek a lakossági napelempályázat körül – Épp a rászorulók maSadhatnak ki a pénzesőből

 Rengeteg víz van, csak nincsen víz – Ha nem sikerül megfogni a vizet, az ország jelentős része sivatagosodásnak indulhat. Riport a Homokhátságról. Helyközi Járat

– A kurdokat is magukra hagyja a világ? – Attól félnek, hogy nagy bajba kerülnek, ha Amerika Irakból is kivonja csapatait

– Kulisszák, titkok és Ferenc pápa – Második rész: a Felvidék

– Egymással is leszámolnak a dzsihadisták – A háttérben öldöklő harc folyik a hataloménjt, sok a jelentkező a világ muszlimait egyesítő kalifátus vezetéséért

– Élen a szocdemek, sok a bizonytalan – Izgalmas időszak előtt áll Németország, a várhatóan viharos koalíciós tárgyalások ellenére sem kell radikális politikai fordulattal számolni

– Jöhet a közös uniós haderő? – Évek óta rebesgetik, de most már az Európai Bizottság elnöke is szorgalmazza az uniós katonai egység felállítását

 Így vadászik egy diktátor – Az állami vezetők lőfegyverek iránt érzett vonzalma nem új keletű – most megmutatjuk, hogyan vitték ezt tökélyre Romániában. Helyzet-Kép

 Mit vár tőlünk Hszi nagypapa? – Hszi Csin-ping kínai elnök gondolatai idén szeptembertől bekerültek az ázsiai ország tantervébe

– Tövig fogjuk rágni a körmünk – Ókovács Szilveszter az eucharisztikus kongresszuson vállalt zenei szolgálatukról, a „titkos húzásról” és az operaház újranyitásáról. Interjú

– Tudnátok-e nem kinevetni? – Udvari művészet egykor és ma: miért költ milliárdokat a NER arra, hogy gigantikus állatként emlékezzen rá az utókor?

– Elkésett oltások – A román emberek járványhoz való viszonya sokat elárul az állami intézményrendszerbe, illetve a politikai osztályba vetett bizalom totális hiányáról is

– Gombokhoz nem nyúlni – A múlt hét második felében lezajlott a világ első űrutazása, amelyen kizárólag civil emberek vettek részt

– Jancsó 100 – A rendező pályakezdéséről Jancsó munkatársával és barátjával, a 2014-ben elhunyt Kézdi-Kovács Zsolttal Szekfü András beszélgetett 2009-ben. Ebből az interjúból közlünk egy részletet

– Adonisz véréből sarjadt – Az alsópetényi Rózsavilág küldetése, hogy Kleopátra kedvenc virágát a konyhakultúránk részévé tegye

– Levélváltás az SZFE-ről – Gyorsan illanó színházpolitikai vihar futott át rajtunk a múlt héten. Vidnyánszky Attilának nem ez volt az első politikai alapú konfliktusa külföldi szakmai körökkel

– Imádott legendából lesajnált csaló – Ötvenéves lett minden idők talán legellentmondásosabb karrierjét befutó országúti kerékpárosa, az amerikai Lance Armstrong

Bűvös Szakács-melléklet
– Változó kalauzaink – a Michelin és Magyarország

Néhány étel olyan konyhákról, amelyek valamiért kimaradtak az idei budapesti Michelin-ajánlásokból
– Tökös lecsó – BP BBQ Asador
– Hideg barackleves, mandulafagylalt – Dunapark
– Marinált padlizsán – 101 Bistro
– Autentikus bò kho verzió – Enso
– Nyúlvadas szalvétagombóccal – Gléda

Publicisztika:
 Dévényi István: Magyarország: hat hónappal később
– Gulyás Balázs: Lájkdobogó, VV Merci és a magyar boldogság mibenléte – Maga itt a kultúrhörcsög?
– Lányi András: Vitatható ökopolitika
– Szerető Szabolcs: A nagy kasszasöprés – Álláspont
– Gaál Antal: És boldogan élnek, míg…? – Író olvasó
– Szász M. Tibor: Mi hiányzik a demográfiai fordulathoz? – Író olvasó
– Nagy Attila Tibor: Egy mosolygó miniszterelnök – Ítélet Orbán felett
– Kalmár Benedek: Függőségi csapdák
– Híd Jenő rajzol: Vágyakozás
– Pethő Tibor: Fekete öves – Újbeszél
– Gazda Albert: A sörmester ujja
– Szerető Szabolcs: Egészségtelen verseny – Szotyola
– Puzsér Róbert: Gulyás Márton és a politika totalitása
– Marabu: A zigazat!

Tárca:
– Végh Kata: Nem igazság
– Haklik Norbert: Múmia-Trenk és a hüvelykujja (Részlet a szerző Mona Lisa elrablása című regényéből, amely a Kalligram kiadásában jelent meg a könyvhétre)

Kritika:
– Káli elevenek – Káli holtak. Térey János regénye alapján. Írta Dömötör András és Bíró Bence. Katona József Színház
– Ennyit ér egy élet – Mennyit ér egy élet? Netflix

ITT OLVASHATÓ

MAGYAR NARANCS AJÁNLÓ

MAGYAR NARANCS ONLINE
Szerző: mancs.hu
2021.09.22.


A SZERK.


A SZERK.
Sorok a szabad választásért

67 ezren adták le a szavazatukat hétfőn, az ellenzéki előválasztás első teljes napján. Egy sima hétköznap ez hatalmas szám lenne; most nehéz megítélni, mennyit is jelent valójában, mert szombaton már volt egy, az informatikai rendszer leállása miatt hamar félbeszakadt napja az előválasztásnak, így előfordulhat, hogy a hétvégén hoppon maradt választók emelték meg a hétfői részvételt.

A SZERK.
Mit tettél a pénzemmel?

A múlt pénteken a Nemzeti Színházban a VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó keretében a milánói Change Performing Arts társulat előadta Robert Wilson világhírű rendező világhírű produkcióját, Szophoklész Oidipuszát.

PUBLICISZTIKA


FEKETE ÉMI
A bizonytalanság tudománya
Az orvosi bizonyítékokról – válasz Betlen Annának

Betlen Anna a nemváltoztatás és transzmozgalom kritikusaként minősítette a nemi egyedfejlődésről, az interszexualitásról, valamint a nemi átalakító kezelések egyes egészségügyi kérdéseiről szóló írásaimat. Bírálata szerint „nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra” alapoztam tételeimet.

BELPOL

INTERJÚ
„Semmit sem tesznek a jelenléti oktatásért”
Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) választmányi tagja

A negyedik járványhullám elején egyre több iskolai megbetegedésről érkezik hír, a kormány azonban visszatartja az információkat, és a hatásköröket is elvette az intézményektől. Nagy Erzsébet nyugdíjazás előtt álló biológia–német szakos tanárt, a PDSZ országos választmányának tagját a pedagógushiányról is kérdeztük.

SZTRÁJK UTÁNI ELBOCSÁTÁSOK A MAKÓI GUMIGYÁRBAN
„Kellett nektek pattogni”

A makói gumigyári munkások tavaszi sztrájkjával buszvezetők, tanárok, börtönőrök, köztisztviselők is szolidarizáltak. A cégvezetés meghátrált, visszaállította a régi kollektív szerződést. Júliusban aztán létszámcsökkentés kezdődött, s az jellemzően azokat érintette, akik részt vettek a sztrájkban.

ELSŐFOKÚ ÍTÉLET LAGZI LAJCSI ÁRAMLOPÁSI ÜGYÉBEN
Kerülő vezetékek

A Budaörsi Járásbíróság 2 év 10 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte Galambos Lajost. Az elsőfokú ítélettel vélhetően belátható időn belül lezárulhat az az immár hat éve tartó büntetőeljárás, amelyet „Lagzi Lajcsi áramlopásaként” emlegetnek.

FILM

JANCSÓ MIKLÓS 100
Ismétlő órák

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

TÉVÉSMACI
Lótávolság

Amikor Sztupa és Troché Paládi Győzőt figyelték, egy dolgot nem értettek csupán, de azt sehogy sem, hiába is törték a fejüket.

KRITIKA

FILM
Kosztümben
Enyedi Ildikó: A feleségem története

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

KÖNYV
Az a két shilling
Zadie Smith: Menekülés New Yorkból

A szerző új könyvében 19 kisebb fesztávú, változatos narrációjú szöveget találunk.

KIÁLLÍTÁS
Álljunk meg egy szóra!
Tomeishi/Megállító kő/Stop stone

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

LEMEZ
Az örök másodikok
Manic Street Preachers: The Ultra Vivid Lament

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

SZÍNHÁZ


ZSINÓRPADLÁS – SZÍNHÁZI MELLÉKLET
„A reményről szólnak”
Robert Wilson színházrendező

Oidipusz-átirata nyitotta meg a VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozót. Az előadásról távol maradt, helyette közleményben ítélte el a fesztivált vezető Vidnyánszky Attilát és a kormányt, az SZFE „modellváltása” miatt. A színházi világ meghatározó alkotójával Zoomon beszélgettünk.

ZSINÓRPADLÁS – SZÍNHÁZI MELLÉKLET
Bohém, díszsírhellyel
A 150 éve született Baumann Károly emléke

A magyar és egyszersmind a magyar nyelvű könnyű műfaj hős pionírja volt. Baumann Károlyról, a közkedvességű kupléénekesről közteret vagy művészeti díjat ugyan nem neveztek el, de szilvóriumot igen.

ZSINÓRPADLÁS – SZÍNHÁZI MELLÉKLET
„Remélem, vicces”
Rainer-Micsinyei Nóra színész

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

ZSINÓRPADLÁS – SZÍNHÁZI MELLÉKLET
„Két évig pihentem”
Bán János színművész

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

ZSINÓRPADLÁS – SZÍNHÁZI MELLÉKLET
Szörnyeink
Térey János: Káli holtak

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

ZSINÓRPADLÁS – SZÍNHÁZI MELLÉKLET
„Mintha egy démon”
Emiliano Pellisari rendező, koreográfus

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.

ZSINÓRPADLÁS – SZÍNHÁZI MELLÉKLET
„Ilyen még nem volt”

Horváth Csaba rendező-koreográfus

ZSINÓRPADLÁS - SZÍNHÁZI MELLÉKLET
Snoblesse Oblige 2021/38.

Színházi programajánló

RÉS A PRÉSEN
„Nem jó a közhangulat”

Bíró Árpád Levente író

VISSZHANG


VISSZHANG: KONCERT
Jamie Winchester

Kétszeri halasztás után tudták megrendezni az 50. születésnapinak szánt koncertet, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a főhős időközben 51 éves is elmúlt.

VISSZHANG: LEMEZ
Patti Smith: Live at Electric Lady

„New York olyan, mint egy szellemváros. Csendes és üres minden. De egyre melegszik az idő, ezért az az érzésem, az embe­rek hamarosan ismét az utcákon lesznek” – nyilatkozta tavaly májusban a költő-énekes lapunknak.

VISSZHANG: LEMEZ
Telemann: Kettős- és hármasversenyek

A magdeburgi születésű Georg Philipp Telemann, minden idők legtermékenyebb zeneszerzőinek egyike Bach és Händel kortársa volt.

VISSZHANG: KÖNYV
Pass Andrea: Eltűnő ingerek – és más színdarabok

A szerző válogatott drámáinak cím­adó darabja egy gyógyíthatatlan betegség stációin vezet végig, Pass Andrea egy zavarba ejtően személyes témát, édesapja jó húsz évvel ezelőtti elvesztését a kamasz lány szemszögéből dolgozta fel.

VISSZHANG: KÖNYV
Margaret Wilkerson Sexton: Az újraálmodók

Három női sorsot, három idősíkot fon össze mesterien a regény.

VISSZHANG: FILM
’85 nyara

Két ifjú szív egymásra talál.

VISSZHANG: TÉVÉSOROZAT
Y: The Last Man

Brian K. Vaughan és Pia Guerra képregénye már régóta mozgóképre kívánkozott: a kérdés csak az, hogy nem késett-e el kissé a streaming nyújtotta disztópiadömpingben ez a sorozat.

VISSZHANG: FILM
Kuponkirálynők

„Amióta csak az eszemet tudom, kuponozó akartam lenni” – képzeljük csak el a Nagymenők nyitányát, de úgy, hogy az ajtót nem egy csomagtartóba rejtett áldozat, hanem a vasárnapi újságból ránk meredő akciós szelvény rúgja be.

INTERAKTÍV

Egy hét kultúra 2021/38.

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

Egy hét tudomány 2021/38.


Rövid hírek: feket lyuk, vulkán, pingvin...

Szüret 2021/38.


Mókás és dühítő gyűjtemény a heti sajtóból. Többnyire az utóbbi.

ZENE

MI A KOTTA?
Úriember módjára

Klasszikus zenei programajánló a 2021/38. hétre

BŰN

CSALÁDI TRAGÉDIA DUNAKESZIN
Összeomlás

Szorongás, hárítás, a kontroll elvesztése miatt érzett düh: ezek örvénye vezethetett a szeptember 12-i dunakeszi vérfürdőhöz, amelyben egy elvált férfi halálba vitte volt családját. A tragédiának voltak előjelei, de korábban vér nem folyt – és ilyenkor megáll a magyar hatóságok tudománya.

TUDOMÁNY

COVID-FERTŐZÉS UTÁNI BETEGSÉGEK
Valamit itt felejt

Minél több idő telik el az első, második, harmadik hullám óta, annál több esetben derül ki: a koronavírus okozta elváltozások sokszor nem csak a negatív vírustesztig tartanak.

GASZTRO

CHILI&VANÍLIA
Szőlőszezon

Szőlős tabulé és tárkonyos-mézes szőlősavanyúság

KERTÉSZ LESEK
Groenk Deli

Étterem a Velencei-tónál

IVÁNYI GÁBOR GYÜLEKEZETE AZ ÖTÖDIK LEGNAGYOBB EGYHÁZ, MÉGSEM LEHET EGYHÁZI STÁTUSZA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2021.09.25.


A Magyar Hang érdekes összeállítást közölt az egyszázalékos adófelajánlások alapján, amelyből megállapítható az egyes egyházak nagysága és társadalmi támogatottsága. A törvényalkotók annak idején az állami támogatás demokratikus módjaként hozták létre az egyszázalékos adófelajánlás intézményét, amikor az adófizetők rendelkezhetnek arról, hogy adójukkal melyik egyházat tartják méltónak a támogatásra. A rendszer arra épül, hogy ezzel tulajdonképpen a híveik támogatják saját egyházaikat, illetve azok, akik értékesnek találják a tevékenységüket.

Ennek alapján az egyházak mindig zsinórmértéknek tekintették az egyszázalékos felajánlások statisztikáját, mert az hűen tükrözi az egyes felekezetek méreteit és elfogadottságát, a társadalom által történő megbecsülésüket. Társadalmi és politikai konszenzus alakult abban a tekintetben is, hogy az adófelajánlásokat objektív statisztikának fogadják el. Az egyházak és pártok is erre hivatkoztak az elmúlt évtizedekben, a közéletben bevett hivatkozási alap az egyszázalékos felajánlások által elért eredmény. Ez mutatja a tendenciát is, melyik egyház elfogadottsága nő és melyiké csökken.

Ennek ismeretében döbbenetes az, hogy Iványi Gábor egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) egyház Magyarország ötödik legnagyobb egyháza és ötödik legtámogatottab közössége, miután őket csak a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok és a krisnások előzik meg. A Hit Gyülekezete Iványi Gábortól messze leszakadva következik a sorban, immár csak a pontszerző helynek is nehezen nevezhető hetedik helyen, mert már a baptisták is megelőzik őket.

Ehhez képest Iványi Gábor egyháza olyan egyház, amelytől Orbán minden ok nélkül elvette az egyházi státuszát, jelenleg törvényen kívüli.

Iványi Gábor ugyanis nem vett tudomást egyháza jogfosztásáról, nem volt hajlandó egyházból egyesületté válni, s megtagadott minden ezzel kapcsolatos rendelkezést. Ehelyett beperelte az államot és megnyert minden pert az EU-ban és Magyarországon is. Ennek ellenére az Orbán-rezsim nem hajtja végre a bírósági ítéleteket, és nem adja vissza a jogtalanul, ok nélkül, s politikai alapon elvett egyházi státuszt, az azzal járó kedvezményekkel együtt, amelyek az egyházakat az adófizetők pénzéből megilletik. Ez sem elég, hanem még az egyéb normatív támogatásokat is megvonja.

Emiatt Iványi Gábor egyháza eladósodott, nem tudja a fizetéseket sem folyósítani rendesen, már majdnem kikapcsolták a gázt is, és ha jön egy kis pénz a számlájukra, azonnal inkasszózza a NAV. Miközben az Orbán-kormány milliárdokkal tartozik a bírósági ítéletek szerint. Egészen idáig nem kaptak az egyszázalékos felajánlásokból sem, mert ahhoz Iványi Gábornak el kellett volna ismerni az egyházi státusz elvételének jogszerűségét, amire nem volt hajlandó. Ebben az évben váratlanul visszakapták a technikai számukat, és azonnal az ötödik legtöbb támogatást kapták...

ITT OLVASHATÓ

Nyilvánvaló ellentmondás, hogy az ország ötödik legtámogatottabb egyházának nem lehet egyházi státusza Magyarországon, mert Iványi Gábor nem hajlandó térdet hajtani Orbán Viktornak, míg a többiek ezt megtették. Beleértve a Hit Gyülekezetét is, amelynek vezetője együtt küzdött egykor az egyházi státuszért Iványi Gáborral, aki segítette őket ebben. A Hit Gyülekezetének anyagilag jót tett az Orbánnak való behódolás, mert a Semjénnel kötött paktum szerint az állam kifizeti az intézményeik költségeit, Németh Sándor pedig szabadon rendelkezik a hívők tizedeivel, adományaival.

ELPAZAROLT ORBÁNI ÉVEKRŐL BESZÉL A KÖZGAZDÁSZ PROFESSZOR

NÉPSZAVA
Szerző: BIHARI TAMÁS
2021.09.27.


Több ezer milliárd forint elherdálása, és a ritkán adódó történelmi lehetőség elszalasztása az Orbán rezsim elmúlt, majd 12 éves mérlege - nyilatkozta a Népszavának Inotai András professzor emeritus közgazdász.

A választások közeledtével sokféle mérleg készül majd az orbáni évekről. A kormány nagyon meg van elégedve önmagával. Mi a kutató véleménye? 

Szerintem a mérleg fő összege: Orbán Viktor 12 év alatt történelmi perspektívában és nemzetközi összehasonlításban is tönkretette az országot. A miniszterelnök egyik legnagyobb hibája vagy bűne, hogy ritkán adódó gazdasági modernizációs esélyt szalajtott el, miközben erre hatalmas uniós pénzek álltak rendelkezésre egy olyan helyzetben, amikor a nemzetközi politikai és gazdasági környezet kedvező és kiszámítható, bizalmat erősítő volt. 

És ezzel a lehetőséggel és bizalommal hova jutottunk? 

Romló versenyképesség, oktatási, műszaki-tudományos lemaradás, és mindenfajta nemzetközi ranglistán visszacsúszott Magyarország. Ez a megállapítás érvényes a felzárkózásunkra is. EU-tagságunk kezdetekor az uniós átlaghoz képest 65 százalékon állt az egy főre jutó magyar társadalmi termék. 17 év alatt mindössze 5 százalékkal javítottunk ezen, s ebben nagy mértékben ludas az elmúlt 12 év szigorúan idézőjelbe tett "gazdaságpolitikája". 

És hogy szerepeltek régiós versenytársaink? 

A balti országok például 40 százalékról 75-80 százalékra jutottak, a lengyelek hasonló szintről 70 százalékig, a szlovákok 75 százalékra - részben az euro bevezetésének is köszönhetően -, a románok már nagyon megközelítettek minket, sőt bizonyos területeken már elénk vágtak. Az egy főre jutó jövedelmet tekintve 20 éve még a csehek és szlovének mögött a harmadikok voltunk, és az ország akkori gazdasági teljesítménye, versenyképessége, dinamikus szerkezeti változásai, továbbá meglévő hazai tartalékai és az EU-tagság sokrétű előnyeinek megfelelő kihasználása mellett megvolt az esély arra, hogy felzárkózzunk ehhez a két országhoz. Összegezve a mi 5 százalékunkkal szemben - ami egyébként a két évtized alatt 5 százalékkal csökkenő lakosságszám figyelembe vételével stagnálást jelent -, a többi új belépő 25-40 százalékkal javított pozícióján...

MIÉRT HAGYTA EL AZ ORSZÁGOT ORBÁN RÁHEL?

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2021.09.26.



Mindenekelőtt rögzítsük: abszolút magánügye Tiborcz Istvánnak és Orbán Ráhelnek, ha úgy dönt, hogy elhagyja az országot. Nincs hozzá közünk, azt is megkockáztatom: ízléstelen, ha ezen gúnyolódunk, vagy olyan hangnemben írunk beszélünk, amely mélyen sértő lehet a családra nézve.


De: a két felnőtt mégsem számít akármilyen felnőttnek, nem pusztán a miniszterelnök családjának tagjai, de – nyugodtan állíthatjuk – a NER haszonélvezői. Jövedelmük, anyagi lehetőségeik messze a magyar átlag felettiek, vállalkozásaik sikeresek. Megkockáztatom: a három gyermeküknek sem lenne soha gondja ebben az országban. Tiborcz István megtalálható a 100 leggazdagabb magyar listáján, és Orbán Ráhelről is hírlik, eredményes az üzleti életben. A kérdés nyilván az, hogy maguktól jutottak-e ennyire előre, vagy a szülői háttér repítette őket a magasba. Ezt ki-ki döntse el maga. Ám éppen a sikereik, illetve a szülői háttér ki is emeli őket az átlagemberek sorából.

Tudomásul kell venniük, hogy lépéseiket, tetteiket megkülönböztetett figyelemmel követi a társdalom. Kiváltképp egy olyan helyen, ahol a miniszterelnök-apa rejtélyesen szegény vagy éppen fordítva: rejtélyesen gazdag. Távolról úgy tűnt: Orbán legidősebb lánya és férje bőven számítanak a nem mindenki számára nyitott lehetőségekre, a számukra elérhető közpénz csapokra. Vagyis innen közelítve, már nem számít annyira magánügynek, ha elhagyják az országot, és úgy döntenek, Európa más tájain telepednek le. Nem gondolnám, hogy „migrálnak”, hisz nem a befogadó ország lakói elől vesznek el megélhetési lehetőségeket, megélhetésük forrásai változatlanul itthonról érkeznek. Ez alapján pedig azt is gondolhatnánk, hogy pusztán Marbella köztudottan kellemes klímája, a tenger közelsége vonzotta őket, és éppen csak áthelyezték lakhelyüket, mintha mondjuk Zuglóból a Várba költöztek volna. Nem véletlen, hogy sok-sok magyar vásárolt már házat Marbellán; volt olyan ingatlanos vállalkozó, aki kifejezetten erre specializálódott, tehetős magyar embereknek kínált jó lakhatási lehetőséget a spanyol városban...