Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2024.08.05.
Amikor Emmanuel Macron elnök a múlt hónapban azzal sokkolta Franciaországot, hogy előrehozott választást írt ki, nem csak saját hazája, hanem Európa jövőjével is hazardírozott – írja elemzésében a Reuters.
A hírügynökség szerint az már a vasárnapi második forduló előtt is világos, hogy jelentős mértékben beszűkül Macronnak az európai integráció előmozdítójaként betöltött szerepe. Az EU hagyományos politikai főáramlatán belül az okozza a legnagyobb félelmet, hogy Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése egyértelmű győzelmet arat, és akkor Macron egy olyan kormányzattal lesz társbérletben, amely ellenséges az ő európai szuverenitáslátomásával szemben. De ha nem alakul ki meggyőző többség a parlamentben, és nehezen működtethető koalíciós kormány alakul, vagy éppenséggel esetről esetre kell alkalmi együttműködést elérni, az is azt jelenti, hogy nem lesz Macron mögött az ő politikája iránt elkötelezett kormány. Így aztán erősen kérdéses, mi lesz az elnök kezdeményezéseiből, így abból, hogy az EU közösen vegyen fel hitelt a védelmi kiadások finanszírozására, hogy duplázzák meg az uniós költségvetést, illetve, hogy küldjenek francia katonákat Ukrajnába az ottani haderő kiképzése céljából.
A Reuters emlékeztet arra, hogy Olaf Scholz német kancellár is súlyos veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni az európai parlamenti választások nyomán, márpedig a 27 tagú EU motorjának eddig Franciaország és Németország számított, így a most előállt helyzet politikai bénultságot idézhet elő az Unióban.
Az európai szélsőjobboldali pártok messze vannak ugyan attól a céljuktól, hogy átvegyék az uralmat az EU-ban, és visszaadják a jogköröket a tagállamoknak, ám szelet fogott a vitorlájuk – olvasható az elemzésben. Elizabeth Kuiper, a European Policy Centre elnevezésű brüsszeli think tank társigazgatója a hírügynökségnek nyilatkozva úgy vélekedik, hogy egy meggyengült Franciaország és Németország mellett a megerősödött Olaszország és Magyarország képes lehet az EU jövőjének alakítására. A Reuters meglátása szerint különösen az EU egyes keleti tagállamainak vezetői körében érezhető aggodalom, mert Macron eddig bátorította őket az Ukrajna melletti kiállásra, ennek azonban most vége.
Az EurActiv brüsszeli portál arról ír, hogy a NATO-ban is növekvőben van a félelem a franciaországi távlatok miatt: a szélsőjobb kormányra kerülése kockára teheti a nyugati katonai szövetség összetartását, és megkérdőjelezheti Párizs Ukrajna melletti elkötelezettségét. Franciaország – hangsúlyozzák az atlanti szövetség tisztségviselői – sokkal nagyobb befolyással bír a közös politikára, mint Magyarország, illetve Szlovákia, amelyek már eddig is ellenezték az Ukrajnát támogató stratégiát. Az EurActiv megjegyzi: a francia politikai berendezkedésben a katonai ügyek hagyományosan a köztársasági elnök illetékességébe tartoznak, de ez ellen kihívást intézhet egy olyan kormányzat, amelyben szerepet kap a Nemzeti Tömörülés. A portál olyan szakértői vélekedést idéz, amely szerint ebben az esetben Franciaország csökkentheti a NATO rendelkezésére bocsátott katonáinak a számát. Egy NATO-diplomata szerint az sem kizárt, hogy Párizs újra kilép a szövetség integrált katonai szervezetéből.
Miután vigyázó szemünket Párizsra vetettük, ideje önmagunkra is pillantanunk. Orbán olyan Uniót vezet, amelyet szívből gyűlöl – kommentálja ezzel a drámai hangütéssel Dessewffy Tibor a magyar rotációs EU-elnökség kezdetét a Handelsblatt német gazdasági napilapban. A szerző az ELTE Társadalmi Kapcsolatok Intézetének a docense, a Külkapcsolatok Európai Tanácsa elnevezésű elemző műhely irányító testületének a tagja.
Érvelése szerint az, hogy a magyar miniszterelnök Donald Trump ihlette jelmondattal indította a soros elnökséget – Tegyük újra naggyá Európát – világosan mutatja, Orbán lényegében az egyetlen olyan európai politikus, aki nyíltan támogatja Trumpot.
Dessewffy szerint a rotációs EU-elnökségnek az a dolga, hogy biztosítsa a fennakadásmentes működést, az ügyintézési folyamatosságot, most azonban a jelek azt mutatják, hogy a magyar elnökség nem erre készül. Erre utal egyebek közt, hogy Orbán, aki már régóta globális szereplőként pozícionálja magát, az EP-választások nyomán ismét hatalmi vákuumban találta magát, hiszen sem a Giorgia Meloni vezette konzervatív frakcióba, sem az úgynevezett Identitás csoportba nem tudott bekerülni, így abba vágott bele, hogy kevés képviselővel, osztrák, cseh és portugál szélsőségesekkel szervezzen saját csoportot.
A Handelsblatt vendégkommentátora úgy véli, hogy Orbán az EU-elnökséget saját sakkhúzásaként akarja kihasználni, az amerikai elnökválasztásra tekintve, amelytől Trump győzelmét és saját politikai befolyásának a növekedését reméli. Dessewffy szerint a magyar kormányfő egyúttal arra törekszik, hogy soros elnökként a kibővült játékterét Oroszország javára kamatoztassa, vétókkal, adminisztratív halogató taktikával akadályozza a Moszkva elleni intézkedéseket. Az EU-párti erőknek javítaniuk kell az együttműködésüket, hogy ellensúlyt képezzenek Orbán manővereivel szemben – hangsúlyozza a magyar elemző.
