2024. szeptember 23., hétfő

A DEMENCIA VALÓJÁBAN A HOZZÁTARTOZÓK BETEGSÉGE

QUBIT
Szerző: Tóth András, Bodnár Zsolt, Kun Zsuzsi
2024.09.21.



Magyarországon több százezer embert érint a demencia, a gondoskodó hozzátartozók száma pedig ennek a többszöröse is lehet. Sokan nem is tudnak arról, hogy az ellátórendszertől rendszeres segítséget kérhetnek mind az ápolásban, mind a nappali felügyeletben, pedig a rokonokra háruló terhek a családi életben és a munkában is komoly fennakadásokat okoznak.


A demenciával foglalkozó videósorozatunk második részében hozzátartozókkal és szakemberekkel beszélgettünk arról, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy egy jobban működő rendszer jöhessen létre Magyarországon. Elmondták, hogy mit látnak problémának a szociális intézményekben és a kórházakban, a hozzátartozók pedig külön kitértek arra is, hogy milyen nehézséget okoz a demenciával élő idősek intézményi elhelyezése.

- A videóban megszólal Szeibert Orsolya, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, aki kifejti a rokontartás feltételeit és a törvényi rendelkezés szülőtartásra vonatkozó részleteit.

- Kázár Ágnes háziorvos, a Feledhetetlen Alapítvány kuratóriumának elnőke nemcsak szakemberként, hanem hozzátartozóként is beszél az intézményrendszerről, annak hiányosságairól, valamint a biztonságos körülmények megteremtésének fontosságáról.

- Kapócs Gábor volt egészségpolitikai helyettes államtitkár felvázolja a Demencia Stratégia létrehozásának feltételeit,

- Katonáné Jordáki Ildikó szociális munkás pedig a nappali ellátás szerepét mutatja be.

- Szűcs Teri íróval pedig arról beszélgetünk ebben a részben, hogy ő hogyan viszonyul a saját öregedéséhez, és miképp látja az édesanyja helyzetét.

Videósorozatunkban igyekszünk körbejárni, hogy milyen terhet ró a családok életére a demencia, és hogyan lehet megbirkózni – illetve, hogy egyáltalán meg lehet-e birkózni – a tünetegyüttes következményeivel. A sorozat második része mostantól elérhető a Youtube-csatornánkon.

Az első részben – amit itt lehet megtekinteni – azt járjuk körül, hogyan ismerik fel ma a demenciát, mit lehet tenni a tünetek megelőzése érdekében, és mivel lehet előcsalni az emlékeket akkor, amikor a felejtés már a mindennapok részévé vált.

VISSZAOLVASÁS - BRUCK ANDRÁS: AZ OLIMPIAI ÉRMEK MÉLYFEKETE ÁRNYÉKA

FACEBOOK
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2024.8.12.


Az olimpiai érmek mélyfekete árnyéka

A friss éremtáblázat kitűnő történetmesélő, de az most is el fog maradni, a rezsim a legkisebb őszinteséget sem engedheti meg magának. Mint mindent, a sportot is hazugságok sűrű hálója szővi körbe. Morális ingovány. Márpedig az igazmondás legalább minimuma nélkül nincs működőképes társadalom. E téren szerzett mindennapos tapasztalatainkat a párizsi olimpia 19 magyar érme sem cáfolja meg. Átlagos magyar éremtermés – iszonyatosan sok pénzért. A pontos összeget homály fedi, de az biztos, hogy amennyit sportra a kormány, jobban mondva egyetlen ember kivesz a zsebünkből, azt másra, nemzeti felemelkedésre is fordíthatná, ha ezt a gondolatot egyáltalán ismerné.

Nincs magyar, aki ne tudná, hogy Ausztria hozzánk képest nem egy másik ország, hanem egy másik planéta, az élet minden területén messze előttünk jár. Kivéve a párizsi érmek számát: az ő eredményük csupán két arany, három bronz és szerény 36. hely. Magyar szemmel a sógorok szánalmas kriplik. Persze a sikert ők másban mérik, én pedig boldogan elcserélném az országot és a lakosságot kifosztó magyar rendszert az ő emberközpontú demokráciájukra.
De a dúsgazdag Norvégia, Dánia, Svájc is jócskán mögöttünk végzett. Svédország is. Miként a 35 éve velünk nagyjából egy szintről indult Csehország és Lengyelország is csak az érmek számában marad el tőlünk, abban jócskán, viszont az élet minőségében előttünk járnak. Nem beszélve a Real Madrid meg a Barcelona otthonáról, Nadal és Alcaraz hazájáról, 
Spanyolországról, ahol a kormány szintén nem az érmek számát tekinti a haladás motorjának.

A tisztességes kormányok mindenhol az egész nép jólétére költenek, nem csak néhány privilegizált csoportra, köztük néhány száz élsportolóra. A mi versenyzőinknek is pontos helyük, szerepük van a miniszterelnök terveiben. Nem véletlenül a sportba önti számolatlanul a milliárdokat, és nem iskolákba, kutatóintézetekbe, a tudás különféle forrásaiba. Mert, amit a sportolók tudnak nyújtani, az csupán „üres kalória”, amivel nem gyengítik, hanem erősítik autokráciáját. A 19 érem valójában az ő nyakában lóg, a sportsikereket a társadalom ma sokkal inkább tulajdonítja neki, mint annak idején Kádárnak. Az élet tragikus iróniája, hogy amit egy sportoló hosszú évek emberfeletti munkájával esetleg elér, annak legfőbb haszonélvezője a diktátor.

Vajon mi lenne az eredménye egy népszavazásnak arról, hogy mit szeretnének inkább a magyarok: még több kajak-kenu érmet, vagy osztrák, svéd minőségű kórházakat, vasutat, iskolát? Az ugyan számunkra tényleg irreális, de legalább a cseh és lengyel minőség elérhető lenne. Vagy tévedek, és ha 30 aranyérmet szereztünk volna, akkor hajlandók lennénk még a jelenleginél is rosszabbul élni, még több hazugságot, megaláztatást elviselni?

A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke szerint mi „százszor jobb olimpiát tudnánk csinálni”. Ez csak a tőlük megszokott átlátszó manipuláció volt, de van benne logika. A rezsim máig nem emésztette meg, hogy Budapest helyett Párizs lett a versenyek helyszíne, az elnök szavai pedig kristálytiszta példáját adták a rendszer pszichológiai alapmodelljének: minden pofont vereségként élnek meg és mindent győzelemnek hazudnak. Számukra minden mondat annak a harcnak a része, amit a kifosztott nemzet feletti uralmukat biztosító autokrácia túléléséért vívnak.

Kell-e mondani, a hazai sportközgazdászok is a sportot övező hazug világ részei. Azt hirdetik, hogy olimpiát rendezni kifizetődő üzleti vállalkozás, holott tudják, hogy azok egy-két kivétellel mind veszteségesek voltak. Ezért is pályázik rá egyre kevesebb ország, ugyanakkor a mi miniszterelnökünk épp erre vágyik mindennél jobban. Határozott célja van a világverseny-rendezések hajszolásával: hasznosság, értelmes befektetések látszatát kelteni, egyúttal elterelni a figyelmet az ország gyors hanyatlásáról. Csakhogy nagyon nem mindegy, hogy egy olyan ország költ eurómilliárdokat olimpiára, amelynek nemzeti jövedelméből ez könnyen finanszírozható, vagy ahol a tanárok béremelésére sincs elég pénz, maga az ország pedig épp a négy égtáj felé van szétrohadóban.

Nincs egyszerű megoldás. Amíg ez az ember hatalmon van, nemhogy jó életre nincs esélyünk, de csupán jobbra sincs. Radikális változás nélkül a jövőbeli sportsikereink is csak a nyomorúságainkat mélyítik majd tovább.

A REZSIVÉDELMET MEGSEBESÍTETTE, AZ ÁRSAPKÁT FELSEGÍTETTE – A HÁBORÚ HATÁSA AZ ENERGIÁRA

VÁLASZ ONLINE
Szerző: MAGYARI PÉTER
2024.09.23.


A Lukoil körüli balhé után érdemes áttekinteni, hogy mit tett a háború a magyar és az európai energiával. Az oroszok 2021 nyara óta tudatosan emelték az árakat. A magyaroknak nincs külön kedvezményük az orosz piacon, de az ellátás stabil. Gázból még többet is vesz az MVM a háború kitörése óta, mint korábban, és a Mol sem siet lemondani az orosz olajról. Szlovákiával együtt Európa utolsó nagy vásárlói vagyunk az orosz piacon.


Gázpisztolyt tartott a Kreml Közép-Európa halántékához

Közel két évtizedig sok szakértő, és elsősorban ukrán, lengyel és baltikumi politikus állította határozottan, hogy Oroszország addig nem mer háborút indítani Ukrajna ellen, amíg kiszolgáltatott neki az Európába irányuló gáz eladása tekintetében. Tulajdonképpen nekik lett igazuk, és Magyarországnak fontos, ha nem is a legjelentősebb szerepe volt abban, hogy Moszkvában úgy érezték 2022-re, hogy Ukrajna nélkül is el tudják juttatni a gázukat az EU-ba. Az Európába irányuló gázexport nem csak a bevétel miatt volt fontos Oroszországnak, hiszen az olajjal több pénzt kerestek.

A gázexport jelentőségét az is meghatározta, hogy a vezetékes szállítás kiváltása sem technológiai, sem anyagi szempontból nem tűnt reális opciónak az EU keleti felén:

Németország, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Bulgária és részben Olaszország ellátása elképzelhetetlennek tűnt a 2000-es évekre nélküle. Kellett az orosz gáz fűtéshez, áramtermeléshez és nagyon sok gyár működéséhez.

A saját energiahordozókban szegény régió rászokott az orosz gázra, ami a 2020-as évekig olcsóbb volt minden egyéb, errefelé hozzáférhető lehetőségnél. Ebben persze az európai politikai döntéseknek is komoly szerepük volt: a szintén olcsó szénről klímavédelmi okokból az európaiak próbáltak leszokni, évtizedes távlatban előre betiltották, így szénerőművek építésébe vagy felújításába senki sem vágott bele, a bankok eleve nem adtak rá pénzt. Olaszország és Ausztria után pedig Németország is úgy döntött, hogy atomerőmű-mentes területté nyilvánítja magát. Olajat, szenet és Oroszország egyéb természeti kincseit máshonnan is be lehet szerezni Európában, ezek tengeren könnyen mozgatható termékek, összetett világpiaci kereskedelemmel. A drágán és lassan épülő, sokezer kilométeres vezetékeken szállított földgáz kiváltása ehhez képest lehetetlennek, vagy legalábbis annyira költségesnek tűnt sokáig, hogy abba bele sem akartak gondolni sem Berlinben, sem Bécsben sem pedig Budapesten.

Az LNG, azaz a cseppfolyósítottra hűtött gáz tengeri szállítása csak mostanra vált versenyképessé Európában, az orosz vezetékes gáz eltűnésével.

Az oroszok úgy számoltak, hogy amíg ennyire a gázukra szorul Európa egy jelentős, és a németek érintettsége miatt igen befolyásos része, addig bármit megtehetnek, ha közben az ellátást biztosítani tudják. Ahogy egy német biztonságpolitikai szakértő a Válasz Online-nak elmondta: a 21. század elejének nagy német ipari expanziója lényegében azon alapult, hogy az olcsó orosz gázra épülő termelés és a magas szintű német technológia versenyképes termékekkel tudta elárasztani a világot, illetve egyre nagyobb részben Kínát.

Moszkvában abban bíztak, hogy ameddig ez a helyzet fennáll, addig Európa vonakodik majd az éles ellenségeskedéstől. A politikai nyilatkozatokon és a gesztusértékű, de még elviselhető szankciókon túl más megtorlást nem kell elviselniük akkor sem, ha durván megsértik a volt szovjet tagköztársaságok szuverenitását, sőt akár területi integritását. Erre utalt, hogy az EU 2008-ban elnézte Oroszországnak Grúzia egy részének megszállását; 2014-ben pedig a Krím, illetve Donyeck és Luhanszk ukrán megyék jelentős részének elfoglalását is. Másik oldalról ez azt is jelentette, hogy Oroszország nem kockáztathatta a gázellátás elakadását, mert akkor nem maradt volna ütőkártya a kezében, amivel örök óvatoskodásra és visszafogottságra tudja kényszeríteni az európai politikusokat...

GÁSPÁR KRISTÓF: LEKÉSTE A NEMZETMENTŐ SZEREPET ORBÁN A MOSTANI ÁRVÍZBEN

SZABAD EURÓPA
Műsorvezető: LAMPÉ ÁGNES
2024.09.22.



Gáspár Kristóf, a Paradigma Intézet szakértője szerint természetes, hogy közpénzből élő politikusok próbálnak aktívan részt venni az árvízvédelemben, hisz húzóerővel bír, nagy a láthatóságuk és aktivizálhatják az embereket. Persze, vannak olyan politikusok is, akik lakkcipőben és élére vasalt ingben fogják a lapátot, ami megmosolyogtató és ezt a választó nem is hiszi el. Orbán Viktor nagyon szeret a nemzetmentő szerepben lenni, de most nem tudott nagy politikát csinálni az árvízhelyzetből. Az, hogy Orbán Viktor, Pintér Sándor és Karácsony Gergely egy asztalnál ülve egyeztet, a nyilvánosság számára megnyugtató. Azt jelzi, hogy a politikai vezetők ilyen válsághelyzetben együtt tudnak működni. Magyar Péter mégis uralja a pillanatot, az árvízhelyzetben is átvette a kezdeményezést. Az utóbbi hónapokban ugyanis sem Orbán, sem Karácsony nem volt igazán aktív. Magyar viszont saját keretezésben adott új értelmezést a helyzetnek, miközben nem követett el semmilyen stratégiai hibát. Ő a politikai kommunikációt cselekvésként fogja fel. Azzal, hogy felszólította Orbánt külföldi programjainak lemondására, klasszikus csapdahelyzetet teremtett, Orbán a kisebbik rosszat választotta az itthon maradással. Ebből is látszik, hogy Orbán nem engedte el Magyarországot, nagyon is foglalkozik belpolitikával. Arról a sajtóhírről, miszerint a Tisza, az LMP és a Kutyapárt képviselői koalícióba léphetnek a fővárosi közgyűlésben, az elemző azt mondja: ebben az esetben is jól látszik, hogy Magyar a kezdeményező. Az ő lakásán találkoznak, és ez hatalomtechnika szempontjából fontos tényező. Azért akarja nagysúlyú Vitézyt főpolgármester-helyettesnek, mert több fronton és folyamatosan harcol Karácsonnyal, Orbánnal, illetve Lázár Jánossal is. Márpedig, ha sokirányú konfliktusa van, akkor nem elkötelezett egyik irányba sem, ráadásul Fidesz- és DK-ellenessége is egyértelmű.

01:41 Orbán újra a nemzetmentő szerepben 
07:22 Orbán, Karácsony, és Pintér Sándor együtt 
15:21 Pintér Sándor megdicsérte Magyar Pétert 
21:22 Gyurcsány Ferenc már nem meghatározó politikai szereplő? 
27:15 Vitézy, Tisza és Kutyapártos nagykoalíció lesz a Városházán?

ELŐJELEK NÉLKÜL FOG ÖSSZEOMLANI A PUTYIN-RENDSZER A SZIBÉRIÁBÓL SZABADULT ELLENZÉKI POLITIKUS SZERINT

24.HU
Szerző: 24.HU
2024.09.23.


Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzéki politikust tavaly tavasszal 25 év börtönre ítélték hazaárulás és egyéb, az ukrajnai háború kritikájával kapcsolatos vádak miatt. Félő volt, hogy a szibériai börtönben neki is ugyanaz a sors jut, mint Alekszej Navalnijnak, pláne, hogy előtte már két mérgezést is túlélt. A politikust azonban idén augusztus elsején váratlanul egy fogolycsere keretében szabadon engedték, és külföldre távozhatott, most pedig a Guardiannek adott interjút feleségével, Jevgenyijával együtt.

Kara-Murza arról beszélt, hogy történészként korábban sokat foglalkozott a szovjet ellenzékiek ügyével, ezért amikor börtönbe került, úgy érezte, hirtelen mintha ő is belecsöppent volna az általa tanulmányozott világba:

Úgy éreztem, mintha ezekben a könyvekben élnék, mert megdöbbentő és sokkoló, és őszintén szólva nagyon szomorú, hogy ennyi évtizeddel később semmi sem változott. Még a legapróbb részletek is, hogy milyen egy börtöncella, hogyan van megszervezve a séta, hogyan beszélnek hozzád a börtönőrök, hogyan szállítják a rabokat a börtönök között, minden pontosan ugyanaz

– mondta Vlagyimir Kara-Murza, aki fel volt készülve a legrosszabbra:

Meg voltam győződve arról, hogy a börtönben fogok meghalni. Itt ülni most néhány száz méterre a Westminster-palotától, teljesen szürreális érzés. Ez túl sok. Túl gyors az emberi elme számára, hogy feldolgozza. Július vége óta nézem ezt a filmet. Csodálatos film, de még mindig nem érzem valóságosnak.

Elmondta, hogy akikkel találkozott az igazságszolgáltatási rendszerben, legyenek azok börtönőrök, bírók, ügyészek, láthatóan nem hisznek semmiben, kivéve az FSZB különleges ügynököket. A történészből lett politikus azonban a történelmi példák miatt is úgy gondolja, hogy Putyin rendszere gyorsan és különösebb előjelek nélkül fog majd összeomlani:

Oroszországban így működnek a dolgok. Mind a Romanov-birodalom a 20. század elején, mind a szovjet rendszer a 20. század végén három nap alatt omlott össze. Ez nem metafora, mindkét esetben szó szerint három nap volt...

– mondta Kara-Murza, aki szerint a legnagyobb esély most az lehet a diktatúra megbuktatására, ha Oroszország vereséget szenved Ukrajnában. Szerinte ez az elveszett háború hozhatja el a társadalmi átalakulást, ám a háborúért nemcsak az orosz népnek kell kollektív felelősséget vállalnia, hanem a nyugati vezetőknek is, akik „éveken át gázt vásároltak Putyintól, meghívták őt nemzetközi csúcstalálkozókra, vörös szőnyegeket terítettek elé”.

Vlagyimir Kara-Murza az oroszok érdekeit képviselő nyugati politikusokról is beszélt, szerinte az igazság ki fog derülni:

Ezek az emberek aprólékos nyilvántartást vezetnek. Amikor eljön a vég – és el fog jönni –, megnyílnak az archívumok, kiderül, mi is a helyzet Trumppal, Marine Le Pennel és az érintett britekkel is.

ELEMZŐ? POLITIKACSINÁLÓ? MINDKETTŐ - ÉLETÚTINTERJÚ KÉRI LÁSZLÓVAL

PARTIZÁNPOLITIKA
Szerző: Partizán
2024.09.20.



Kéri László már gyerekkorában megtanulta, hogyan tudja külső szemlélőként elemezni, értelmezni saját életét és a környezetét. Gyakorlatilag utcagyerekként nőtt fel az 50-es években, és kielégíthetetlen tudásszomja igen szegény munkáscsaládból egyenesen az ELTE jogi karára repítette. A 70-es évektől kezdve aztán több generáció számára lett meghatározó politológus kutató, médiaszereplő, tanár, a szakkollégiumi élet szervezője.

Politikus ugyan nem akart lenni, azonban a rendszerváltás idejétől a 2000-es évek végéig a magyar politikai elit belső világának meglehetősen aktív résztvevője volt. Régről és közelről ismeri Orbánt, Gyurcsányt, Kövért, Stumpfot, Demszkyt, és még sorolhatnánk. De hogyan egyeztethető össze a társadalomtudós szerep a politikai befolyással? Meddig tart a szakértőség és hol kezdődik a sz**kavarás?

00:00:00 - Intro 
00:01:47 - Gyerekkor Mátyásföldön 
00:21:14 - Szerelem, szex, Infecundin 
00:35:50 - Apaság, gyász, férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek 
00:50:50 - A Kádár-rendszerhez való viszony 
01:06:40 - A rendszerváltás tanulságai 
01:38:18 - Politikai mediátor vs. szakértői szerep 
02:15:20 - Orbán Viktor, Magyar Péter, Lévai Anikó 
02:47:00 - Mi van és mi lesz az idős korosztállyal?

TÖBB SZÁZ ELHAGYOTT CSECSEMŐ VÁR KÓRHÁZBAN NEVELŐSZÜLŐRE, MERT A MAGYAR GYERMEKVÉDELEM NEM TUD GONDOSKODNI RÓLUK

NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2024.09.23.


Minden eddiginél több, 12 kisbaba él az egri csecsemőosztályon, miután nem kellettek szüleiknek, régóta nincs elég nevelőszülő, gyermekvédelem nem tud gondoskodni róluk – értesült lapunk. A belügy nem csak ezt ismerte el: országosan 280-300 elhagyott újszülött rekedt kórházban.


Jelenleg 12 olyan babát gondoznak az egri Markhot Ferenc Kórház újszülött osztályán, akiket szüleik elhagytak – ismerte el a Népszava kérdésére a Belügyminisztérium. A tárca hozzátette: elhelyezésük „életkoruk és egészségi állapotuk függvényében, újszülött, újszülött intenzív, csecsemő vagy csecsemő intenzív osztályokon történik.”

Azért fordultunk a tárcához, mert az egy egészségügyi dolgozója azzal kereste meg lapunkat: „Ennyi magára hagyott kisbaba még soha nem volt az egri kórházban egyszerre, sokan mennek fel más osztályról is besegíteni, társadalmi munkában gondozzuk a kicsiket”. Nem csak a szakember kevés ennyi babához. Egy helyi közösségi oldalon ugyanis azt kérik, hogy akinek van lehetősége, segítsen, mert „nagyon kevés ruházat áll még rendelkezésre, amiket a babákra felváltva adnak”, ezért 56-80-as méretű „tipegőket”, illetve egy-két játékot, például csörgőt, rágókát várnak.

Az, hogy egészséges csecsemők is több hónapot töltenek kórházba nem felel meg az előírásoknak. A vonatkozó szabályok szerint ugyanis „a gyermek átmeneti gondozását és otthont nyújtó ellátását elsősorban befogadó szülőnél kell biztosítani”,

ettől csak akkor lehet eltérni, „ha a gyermek tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, vagy a testvéreket nem lehet együttesen a befogadó szülőnél elhelyezni vagy más okból szükséges az intézményes elhelyezés”. A törvény szerint befogadó szülő lehet helyettes- vagy nevelőszülő. Azt, hogy ezt nem sikerül teljesíteni, azzal magyarázható: az ágazatban dolgozók évek óta hiába kérnek tisztességes fizetést, emiatt régóta nincs elég nevelőszülő, ráadásul a kormányzat mostani, „gyermekvédelminek” nevezett ellenőrzései, vegzálásai hatására pedig még kevesebben vállalják ezt a hivatást, sorra hagyják el a szakmát.

Nem előzmény nélküli az, hogy egészséges kisbabák „ragadnak bent” kórházban a gyermekvédelem tehetetlensége miatt. A Népszava elsőként írta meg májusban, hogy a miskolci kórházban már a csecsemőosztályt tehermentesítő otthon is megtelt, annyi elhagyott baba vár ott nevelőszülőre. Ezt akkor az érintettek nem erősítették meg, de azóta sem cáfolták.

Az államapparátus kezdetben a hallgatást választotta az egri kórházban gondozott csecsemők esetében is. Az egészségügyi intézmény nem adott tájékoztatást lapunknak, ahogy a helyi gyermekvédelmi szervezet sem. A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) pedig meglepetésre azt írta, ők nem illetékesek.

Válaszolt viszont a Belügyminisztérium, amely megerősítette lapunknak, hogy az egri „kórházban 2024. szeptember 20-án 8 órakor 12 magára hagyott csecsemőt gondoztak.” Megjegyezték azt is: az egri kórházban két éve tapasztalható, hogy többen mondanak le babájukról, és a gyerekek általában „három hét és tizenkét hónap” közötti időt töltenek az egészségügyi intézményben...

CSEPELI GYÖRGY BARTUS LÁSZLÓNAK: „HALOTT VAGY”

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2024.09.22.


Csepeli György szociálpszchológus írta ezt nekem Gábor György legutóbbi Facebook-bejegyzése alatt. Azt írta: „László Bartus halott vagy”. Hogy miért? Azért, mert nem vagyok Magyar Péter rajongója és támogatója.

Itt látható Csepeli György emelkedett stílusú kommentje és a válaszom.

Mindez azért különös, mert Gábor György éppen azt jelentette be, hogy „egy időre búcsút vesz a Facebook felületétől”, mert megelégelte, hogy Magyar hívei nemtelenül támadják, legutóbb például Trombitás Kristófhoz hasonlították, mert vele „van egy véleményen”.

Csepeli György erre a bejelentésére reagált úgy, hogy „a Nap se teheti meg, hogy nem süt többé”. Erre kommenteltem azt, hogy „de a Nap megteheti, hogy felhő mögé rejtőzik”, hogy ne lássa a mocskot, amiről Gábor György beszél, és amit Csepeli buzgón lájkolgat.

Az volt a dühítő, hogy Csepeli azok közé tartozik, akik miatt Gábor György visszavonul egy időre a Facebook nyilvánosságától, s úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne hozzá. Az, hogy én ezek után „halott vagyok”, csupán igazolja, hogy semmivel nem különb náluk.

Mindezt a történeti hűség kedvéért meséltem el, de elsősorban a jelenségről szeretnék írni. Szociálpszichológus professzor, egyetemi tanár, az övétől eltérő vélemény miatt kijelenti, hogy „halott vagy”.

Ide jutottak Magyar Péter imádói, pedig ez még csak a kezdet. Most eufóriában vannak. Mi lesz akkor, ha a messiásuk minden eddiginél nagyobb vereséget szenved, s rámutat azokra a bűnbakokra, akik miatt nem győzött? Pogromok lesznek, verekedés liberálisok között?

Az egykori barátok közt, akikkel szemben már most gyilkos indulataik vannak? Mert velem Csepeli György baráti viszonyban volt, amíg meg nem jelent Magyar Péter, a nadrágszíj és a slimfit gatya. Most pedig halottnak nevez, mert nem vagyok a messiás imádója.

Mindez azért különös, mert Csepeli György szakmájához tartozik a tömeglélektan, s tudja, mit jelent a populizmus és a demagógia. Tisztában van annak veszélyeivel és a történelmi előzményekkel. Neki kellene figyelmeztetnie mindenkit, hogy mi az, amit látunk.

Nem szeretnék az értelmiség szerepéről papolni, pedig lehetne. De olyasmit, hogy „halott vagy”, az orosz maffia mond. Könnyen lehet, hogy Csepeli prófétált. Ezek halálra ítélnek a messiásuk miatt mindenkit, ami pontosan beleillik az ismert tömeglélektani jelenségbe.

Ha még nem fizikailag, szellemileg mindenképp. Ha nem vagy Magyar-hívő, halott vagy. Halott az, aki nem adja fel a kritikai attitűdjét, ugyanazzal a mércével mér mindent, nem mond le a sajtó ellenőrző funkciójáról. Nem huny szemet bizonyos tények felett.

Azonban ez a szellemiség, amely létrehozta a „Magyar-jelenséget”, akkor is egyértelműen fizikai fenyegetést jelent, s a platószónokért való lelkesedés gyilkos terrort, népirtást idéz, ha nem vesszük figyelembe, milyen ideológiai háttérből jön, amiből nem adott fel semmit.

Halottak vagyunk, mondja a szociálpszichológus próféta. Mondhatnám, halál fiai vagyunk, egy ellentmondást nem tűrő, mindenen és mindenkin átgázoló nárcisztikus személyiség, egy diktátor potenciális áldozatai. Ha nem ő, a hívei agyoncsaphatnak bennünket?

De legyünk jóindulatúak. Tekintsünk Csepeli szavaira úgy, hogy ezt szellemileg értette. Intellektuálisan és morálisan halott vagyok, ha nem vagyok Magyar Péter kritika nélküli támogatója. Mert ők azok, félretesznek mindent, hogy rajongásuk tárgya megmaradjon.

Ha nem fizikai halálról beszél, ez akkor is elfogadhatatlan. Hogyan jut ilyen szó az eszébe? Ha nem fizikai, akkor ez egy szellemi kivégzés. Halottá nyilvánítás. Aki nem magyarista, az halott ember. Ha fizikailag él, akkor is. Mondja ezt egy szocálpszichológus professzor.

A jelenségről azért is szólni kell, mert Gábor György csömöre és undora jelzi, hogy ezzel a mentalitással mindenkinek szembesülnie kell, nem kivételes esetekben, s nemcsak nekem. Magyar szektája kíméletlen, kizárólagosságra törekvő, embertelen és hisztérikus.

Az senkinek eszébe sem jut, hogy Magyar Péter tehet arról, hogy nem mindenki lelkesedik érte, és a hamis reményért, amit hirdet. A kritika nem ok nélküli. Ha ő nem adna rá okot, a szabadságukat és szuverenitásukat megőrző emberek nem lennének elutasítóak.

Magyart fenntartások nélkül, kritikátlanul kell elfogadni, mindent tudomásul venni, semmit nem lehet megkérdőjelezni és kifogásolni, mindent le kell tagadni, és teljesen hülyének kell lenni. Ez az elvárás. Egyetemi professzoroktól is. Mert van „más”, ami mindent „felülír”.

Csak azt felejtik el, hogy így nem lehet győzni, és nem is érdemes. Mert ami ebből jön, az semmivel nem jobb, mint amitől szabadulni akarnak. Ellenkezőleg, még rosszabb. Ez lesz belőle, hisztérikus gyűlölet és minden emberi norma feladása. Hasonulás a messiáshoz...


Lásd még:






MAGYAR PÉTER ELŐL MENEKÜL A VEZÉR, A FELESÉGE MEG A KÉRDÉSEK ELŐL

DAVE VILÁGA
Szerző: Dave
2024.09.22.



Magyar Péter elől Orbán Viktor menekül, a Telex kérdései elől meg a felesége, Lévai Anikó. Lévai Anikó: Kisasszony, kedves, csak egy önkéntes vagyok...

RÓNAY TAMÁS: MÉLYPONTON A MAGYAR-AMERIKAI KAPCSOLATOK

HÍRKLIKK
Szerző: HírKlikk
2024.09.23.



Az, hogy az Európai Bizottság elnöke az egészségügyi és állatvédelmi biztosi posztot osztotta ki Várhelyi Olivérnek, aki eddig az unió bővítési biztosa volt, egyértelműen sértő, megalázó üzenet nem csak Várhelyinek, hanem Orbán Viktornak is. Erről beszélt Rónay Tamás, a Népszava külpolitikai rovatának vezetője a KlikkTV Mélyvíz című műsorában.


Rónay szerint szinte bizonyosra vehető, hogy az Európai Parlament nem fogja jóváhagyni Várhelyi Olivér újra jelölését az Európai Bizottság biztosának, nem csak vitatott személye, hanem Orbán Viktor unió-ellenes politikája miatt sem. Orbán, ezzel feltehetően számolva, Győri Enikőt fogja majd jelölni.

Rónay szólt arról is, hogy Orbán az ország érdekeit figyelmen kívül hagyva, hajthatatlan a migrációs ügyekben kirótt uniós büntetéseket illetően. Az első 200 millió eurót már levonták a számunkra felszabadított kifizetésekből, majd hamarosan további 95 milliót vonnak majd le. Orbán attól tart, hogy ha enged az uniónak, elveszti leghűbb híveinek támogatását, ezért inkább dacol – miközben már a lakosság többsége látja, hová vezet ez, az ország érdekeivel ellentétes politika.

A Népszava rovatvezetője példátlanul súlyos lépésnek tartja, hogy David Pressman amerikai nagykövet legutóbb már nem demokratikus országként jellemezte Magyarországot – aminthogy európai partnereink sem osztják meg velünk bizalmas értesüléseiket, félve, hogy azok Moszkvába jutnak. A budapesti amerikai nagykövet a napokban „új politikát” jelzett Magyarország vonatkozásában és már nem demokratikus országként beszélt hazánkról. Ez a két ország kapcsolatainak mélypontját jelzi Rónay szerint, amin csak Donald Trump esetleges megválasztása változtathat. A helyzet jelenlegi állása szerint mindenesetre Kamala Harris, a Demokrata Párt elnökjelöltje vezet Trumppal szemben, még a különösen szoros választási eredményt ígérő államokban is.

Rónay változatlanul átláthatatlannak nevezte (a felvétel csütörtöki napján). hogy mi áll a libanoni Hezbollah emberei ellen csipogók, telefonok felrobbantásával intézett merényletek mögött. Úgy vélte, azokat nyilván a Moszad, az izraeli titkosszolgálat szervezte, de ellentmondó információk állnak rendelkezésre arról, hogy valóban egy Magyarországon bejegyzett izraeli fedőcég intézte-e az ügyet, vagy éppen Bulgária volt a forrás – míg a magyar hivatalos tájékoztatás szerint semmi közünk az ügyhöz, a készülékek soha nem voltak országunkban. Tekintettel Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő közismerten szoros kapcsolataira, ezt a lehetőséget sem lehet kizárni és az igazság nem fog egyhamar kiderülni.

OROSZOK PÉNZELNEK JOBBOLDALIAKAT? 🤔VÖLNER VISSZAKAPTA! 😔 FIDESZES BOSSZÚ! 🤬HETI HÍRVADÁSZ #13(1)

HETI HÍRVADÁSZ / MIEZAZORSZÁG?!
Szerző: MIEZAZORSZÁG?!
2024.09.23.



Nézzük meg mik történtek a héten!

EGY HÉT MÚLVA INDUL AZ ÚJ ÜGYELETI RENDSZER, DE A MAGYAR ORVOSI KAMARA SZERINT TÖBB HÁZIORVOST MÉG CSAK MEG SEM KERESETT AZ ORSZÁGOS MENTŐSZOLGÁLAT

NÉPSZAVA
Szerző: DANÓ ANNA
2024.09.23.


Továbbra is visszalépésnek értékeli a Magyar Orvosi Kamara (MOK) a fővárosban októbertől bevezetendő új, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) által irányított alapellátási ügyeletet.


Keczéry Attila, a MOK titkára, Zuglóban praktizáló háziorvos onnan kezdte: Budapesten reggel nyolctól este nyolcig működnek a rendelések, azok között vannak „lefedetlen” időszakok. Azaz nem elérhető a háziorvos. Eddig ezeket a szüneteket az alapellátás mellett Budapesten állandóan működő 24 órás ügyeleti szolgálatok látták el, amelyek a váltással megszűnnek. Ugyanakkor Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár többször elmondta: az új rendszerben minden háziorvos a saját területéért lesz felelős. Keczéry Attila szerint ez azt jelenti, aki megtartja az eddigi esti rendeléseit is, azokon a napon 12 órán át felelős lesz a területén élők ellátásáért. Azaz, ha például valaki délután 4-től este 8-ig rendel, akkor reggel 8 és 16 óra között is övé az ellátási kötelezettsége, hiszen az egységes ügyeleti rendszer csak délután 16 órától indul. Keczéry Attila szerint elfogadhatatlan, hogy kétheti időszak 10 munkanapjából ötször 12 órát, egy alkalommal, amikor ügyeletet is ellátnak 14 órát dolgozzanak egyhuzamban az előírt nyolc óra helyett a fővárosban dolgozó háziorvosok.

A kamara által javasolt megoldást, miszerint hétköznap 8-14 óra között, illetve 14-20 óra között egyszerre 2 orvos ügyeljen az ügyeleti ponton, amelyhez az OMSZ még biztosítana egy kijáró szakembert, az egészégügyi kormányzat elvetette, hiába támogatták ezt a háziorvosok is.

– A MOK javaslata megoldotta volna az „ellátás nélküli üres órák” problémáját – állítja Keczéry Attila. Hozzátette: a MOK kiszámolta, hogy az új alapellátási ügyeletben, ha valamennyi háziorvos részt vesz a feladatban, úgy kéthavonta minimálisan három ügyelet jut egy orvosra. Az új ügyeleti rendszert bemutató sajtótájékoztatón elhangzott, hogy eddig mindössze 261 jelentkeztek, az új rendszer zavartalan működtetéséhez azonban minimálisan 675 felnőttet ellátó és 135 gyermekorvosra volna szükség.

Probléma az is, hogy több kerület háziorvosa a mai napig nem kapott „behívót”, illetve szerződés-tervezetet a mentőszolgálattól. Azaz, ha akarnának sem tudnának szerződni az orvosok, hiszen meg sem kereste őket az OMSZ.

Keczéry Attila emlékeztetett arra is, hogy az egészségügyért felelős államtitkár úgynevezett háromsoros ügyeleti pontokat ígért. Ez azt jelentené, hogy egy-egy ponton két orvos fogadja egyidejűleg a betegeket, egy orvos vagy mentőtiszt pedig a hívásokra megy ki. A MOK számításai szerint így havonta már 1350 betöltendő orvosi helyre kell szakembert találni. Ebből pedig egyértelmű, hogy nem kéthavonta egy ügyelet jut majd egy orvosra, ahogyan az a háziorvosoknak szóló tájékoztatón elhangzott, hanem minimum kettő – állapította meg a MOK titkára. Hozzátette: mindez azért is probléma, mert a főváros 906 felnőtt parxisából most is száz, a gyermekeket ellátó 297-ből 28 betöltetlen...

A FELROBBANÓ CSIPOGÓK ELŐZMÉNYEI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

444.HU
Szerző: URFI PÉTER
2024.09.23.


Tetőző árvíz Budapesten és alternatív iskola Nógrádban. Békeköltségvetés Hitler alatt, badacsonyi kényszermunkatábor Rákosi idején. A hétvége cikkei.

4 cikk rövidülő napjainkra:





2024. szeptember 22., vasárnap

A NAGY MŰ #001 - A HOFI | GÁLVÖLGYI JÁNOS, MALEK MIKLÓS ÉS RÉZ ANDRÁS

A NAGY MŰ / KLUBRÁDIÓ
Műsorvezető: KADARKAI ENDRE
2024.09.21.



Elindult Kadarkai Endre vadonatúj műsora, amely hetente kétszer, szombaton és vasárnap jelentkezik. A nagy mű olyan felejthetetlen popkulturális sikertörténeteket mutat be, amelyek nagy nyomott hagytak a magyar kollektív emlékezeten. Kadarkai Endre a színház, a zene, az irodalom, a tudomány, a sport, a média máig népszerű, megkerülhetetlen alkotásairól beszélget majd. A műsor első felében mindig két alkotó mesél a keletkezéstörténetről, a második részben egy szakértő segít értelmezni a mű sikerességének okait. Az elsô adásban Gálvölgyi János, id. Malek Miklós és Réz András esztéta segít megérteni Hofi Géza máig tartó sikerének okait.

ÍGY VESZTIK EL FOKRÓL FOKRA A SZABADSÁGUKAT A MAGYAROK: EGY ÉV ALATT IS SOKAT ROMLOTT A HELYZET

PÉNZCENTRUM
Szerző: PÉNZCENTRUM
2024.09.21.


Megjelent a Global Freedom Index, vagyis a Globális Szabadság Index, mely rangsorolja a világ országait sokféle mutató alapján. Az egyes országokban mérhető szabadság szintje alapján különbséget tesz szabad, részben szabad, és nem szabad országok között. Magyarország besorolása már 2019 óta részben szabad, mutatóink pedig a friss jelentés szerint tovább romlottak 2022-ről 2023-ra.


A Freedom House által kiadott Global Freedom Index 2024 a világ 195 országának és 15 más besorolású területének rangsorát állítja fel. A szakértők helyszíni kutatásokat végeznek, konzultálnak helyiekkel, majd ezek és a kormányoktól, kormányzati szervektől, valamint a helyi médiától nyert információk alapján állapítják meg a szabadság szintjét.

Magyarországnak 2018-ban még 72 pontja volt a Global Freedom Indexben, 2023-ban már csak 65 pontot ért el. Ezzel a 210 vizsgált terület közül a 96. helyet szerezte meg. A listát Finnország vezeti, kereken 100 ponttal, nyomában Új-zélanddal és Svédországgal 99-99 ponttal. Norvégia a negyedik 98 ponttal, és Kanada, Dánia, Hollandia, Írország, Luxemburg és San Marino egyaránt 97 pontot ért el.

Szomszédaink közül Szlovénia a 6. helyen áll számos más országgal holtversenyben 96 ponttal, Ausztria 93, Szlovákia 90 pontot ért el. Horvátország és Románia egyaránt 83 pontot kapott, Szerbia (57) és Ukrajna (49) viszont Magyarországnál is rosszabb helyen áll.

A lista végén a Hegyi-Karabah, Azerbajdzsánban egy régiója áll -3 ponttal. Egyetlen másik ország vagy tartomány sem ért el negatív eredményt. Tibet 0 ponttal, Szíria és Dél-Szudán 1-1 ponttal és Türkmenisztán 2 ponttal került a sereghajtók közé. A legrosszabbak között van a szabadság mutatója még két ukrajnai területnek: a Krímnek és Kelet-Donbasnak. Észak-Korea és Eritrea még ezekhez képest is jobb 1 ponttal...

L. RITÓK NÓRA: EGYMÁSBA KAPASZKODNI...

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.09.20.


A veszteséget, amit a munkánk célcsoportjában naponta megélünk, nehéz feldolgozni. Gyerekek, családok sorsán kellene változtatni, ami már önmagában is nagy kihívás, az meg, hogy az ember látja, a rendszer mennyire nem képes hatékony beavatkozási pontokat találni, számomra még nehezebbé teszi ezt az egészet.

Persze meg lehetne elégedni azokkal, akikre tudunk hatni, kiragadni egy-két családot, gyereket, lehetőleg olyat, ahol a siker biztosra körvonalazódik, és csak velük dolgozni. Az mutatná: lám milyen eredményesek vagyunk, mi aztán tudjuk, hol a megoldás, hogy kell ezt csinálni. És tudom, hiszen nekünk is vannak ilyenek, érettségizettek, felsőoktatásba kerülők, tudom, hogy ez is egy út, nagy lépés, nagy siker. De nekem nem megy.

Nem bírom elengedni a tömegeket, akiknek az élete ugyanolyan marad, mint a szülőké, a sok sajátos nevelési igényű gyereket, akik sosem jutnak el sem az érettségig, sem a szakmatanulásig, azokat, akiket kiemeltek, majd 18 évesen visszakerülnek oda, ahonnan kiemelték, és viszik tovább ugyanazt a mintát, amiben nekik sem volt esélyük az elviselhető életre. Nem bírok nem gondolni a generációk óta kriminalizálódott családokra, akik ebbe húzzák bele a gyerekeiket, sőt, a rokon gyerekeket is. A mentális betegekre, akikre nagyon kellene figyelni, mert mellettük gyerekek is élnek, a családon belüli erőszakot elszenvedőkre, és még folytathatnám a sort.

A környezetéből kiragadott, nagyon sok ráfordítással életstratégiaváltást elérő gyerekek is fontosak. Ők azok, akik százat lépnek. Példák lehetnek, de a számuk elenyésző azokhoz képest, akik maradnak ott és úgy, ahogy generációk óta élnek. Ezért mondom mindig: mi nem egy gyerekkel szeretnénk százat lépni, hanem százzal egyet.

Ez viszont csak olyan rendszerszintű változásokkal képzelhető el, amihez politikai szándék kellene. Ami nincs. Mert a politikai szándék fókuszában más van.

De nemcsak értük vérzik a szívem, az esélytelenekért… hanem azokért a szakemberekért is, akik küzdenek, és alulmaradnak. Akik kétségbeesettek, és segítséget kérnek. Tőlem is.

A héten hárman is voltak, különböző területekről. Nagyon sajnálom mindegyiküket, fuldokolnak, kilátástalannak látják a helyzetüket.

Egyikük civilként akar változtatni. Nem bírja a településen élők kirekesztettségét, kitaszítottságát, hogy még azt sem kapják meg a rendszertől, amit egyébként elérhetnének. Nem bírja látni a gyereksorsokat. Mozgolódik. Adományt szerez, fejlesztéseket tervez, érdekképviseletet akar. És rendre falakba ütközik. Méltatlan mondatokkal bombázzák, gyanúsítják, fenyegetik. Nem azok, akiken segíteni szeretne, hanem azok, akiknek egyébként ez lenne a munkája. Egyre nehezebben bírja. Feladni készül.

A másik pedagógus. Fiatal, pályakezdő, egy erősen szegregálódó iskolába került. Ahogy mesél, pontosan látom magam előtt a helyzetet, a gyerekek nem figyelnek, hangoskodnak, nem tanulnak, tiszteletlenek, képtelen motiválni őket. Másnak sem megy a tantestületből, csak az bír velük, akitől félnek. Természetesen van iskolarendőr is, de nem lehet mindig az ő tantermében, máshol is várják.. Amíg bent van, elcsendesednek, amint kilép, kezdődik minden elölről.

Amúgy, akitől félnek, annál sem tanulnak, de legalább csendben vannak. Meséli, hogy tőle nem lehet félni. Átlagos testalkatú, és nem ordibálós. Próbált már mindent, tőle telhetően hangosan, halkan, szigorúan, baráti hangon, kedvesen, szaktanári figyelmeztetéssel, stb. de semmi sem hat. Kinevetik. Verekednek az órán. Mit csináljon? Azzal a párral, akivel lehetne kezdeni valamit, azzal sem tud haladni.

Pontosan tudom, milyen helyzetben van. Az eszköztelenséget én is megtapasztaltam már. És nagyon dühös vagyok, mikor valaki azt mondja, ha nem boldogulunk velük, nem vagyunk jó pedagógusok. Mert vannak, akik boldogulnak. Nos, én nem hiszem. Annyira kiszámíthatatlan, hogy mit hoznak be magukkal, mi történik otthon, mi traumatizálja őket. Az iskolák pedagógia kultúrája pedig nem egységes, nincs egymást támogató közeg, az a bizonyos láthatatlan tanterv szomorú képet fest. Bárkit szívesen betennék egy szegregált osztály felső tagozatába, és megnézném, hogy boldogul mondjuk egy hétig. Vajon milyen eszköztára van azoknak, akik a fotelből szólják le a terepen küzdőket?

Mit mondhatnék neki? Egyedül van, a tantestület kiégett, nem azonos pedagógiai elveket vall velük, a főiskola erre nem készítette fel, de nem akarja feladni. Pedig hallom a hangján, a határán van. Három hét telt el a suliból. Motivált, és szereti a gyerekeket, őket is, akikkel sok probléma van. Az osztályában talán nincs is gyerek, akinek ne lenne valamilyen “papírja”.

A harmadik szociális munkás. A felmondását fontolgatja. A rendszer, amiben dolgozik, irreális elvárásokat támaszt, hogy teljesítse, hazudni kellene. De ő nem akar. Ismeri a falut, a problémákat, szereti a munkáját, az embereket, de a rendszernek nem tud megfelelni. És most már ott tart, hogy nem is akar.

Három ember, három elkötelezett szakember, aki kétségbeesetten küzd. Fent kellene tartani őket, fent, a víz fölött, hogy bírják. De fuldokolnak. Ha feladják, akikért dolgoznak, azok maguk maradnak. De tudom, nem ezt kell mondanom, mert nem kelthetek még lelkifurdalást is bennük, amiért feladni készülnek.

Ventilálunk hát, próbálok pozitív lenni, biztatni, erősíteni. És közben ordít a lelkem, mert félek, őket is elveszítjük. Őket is, épp úgy, mint azokat, akikért dolgoznának.

Próbálok persze tanácsot is adni, hiszen annyi mindenen átmentem már, ennek a tapasztalatai talán segítenek nekik is. De látom, ahogy a rendszer egyre több áldozatot teremt. Azokat is, akikért dolgozni kellene, és azok is azzá válnak, akik dolgoznak benne.

A párhuzamos valóság mindenben más. Az egyikben élők elvesztették a kapcsolódásukat a valósághoz, maguknak hisznek, maguknak alkotnak szabályokat, és jól élnek. Kéjelegve alázzák azokat, akik a másik valóságba szorultak, és azokat is, akik szót emelnek, hogy ez nincs jól. A másik világ pedig nélkülöz, vegetál, beletörődik, szenved, külföldre költözik, túl akar élni. Reméli, hogy egyszer más lesz. És persze mindkét valóságban vannak szélsőségesebbek és csendesebb szemlélők.

Valahogy mégis tenni kellene valamit. Nem hagyhatjuk őket elveszni. Össze kell kapaszkodnunk. Nekünk, akiket más érdekek vezérelnek, mint a másik valóságban élőket. Akik nem párhuzamos valóságot akarunk, hanem egy világot. Ami élhető mindenki számára.

HOL VAN AZ AZ EGY PÖCS, AKI ÖSSZEFOGNÁ AZ EMBEREKET?

MOBIL NÉPSZAVA
Szerző: mobil NÉPSZAVA
2024.09.21.



Több ezren vettek részt az Iványi Gábor egyháza és intézményei melletti kiálláson és adománygyűjtésen. Résztvevőkkel beszélgettünk.


Cikkünk a demonstrációról: https://nepszava.hu/3250981_ivanyi-ga...

NEMCSAK CSAK AZ ELNÖKÜKRŐL DÖNTHETNEK NOVEMBERBEN AMERIKAIAK MILLIÓI, HANEM AZ ABORTUSZRÓL ÉS A VARÁZSGOMBÁRÓL IS

24.HU
Szerző: D. KOVÁCS ILDIKÓ
2024.09.22.


Bár a novemberi amerikai voksolás legnagyobb tétje az, hogy jövő januárban ki költözik be a Fehér Házba, az elnökválasztással egyidőben olyan, a személyes szabadságukat érintő népszavazási kérdésekben is dönthetnek a választók, mint például: milyen körülmények között legyen engedélyezett számukra a művi terhesség-megszakítás, illetve legális legyen-e marihuána használata.


Az USA-ban az abortuszhoz való alkotmányos jog eltörlését követően a művi terhesség-megszakításhoz való hozzáférés lett a közbeszéd egyik meghatározó kérdésköre, az idén pedig különösen, hiszen tíz államban a választók nem csak az elnök személyéről és a kongresszus összetételéről dönthetnek majd a 2024. november 5-i választásokon, hanem az abortusszal kapcsolatos törvények módosításáról is. Ráadásul ez a téma mobilizációs erővel is bírhat, ami az elnökválasztás eredményére is hatással lehet, sőt, Floridában az abortuszon kívül a marihuána esetleges legalizációja is sokakat az urnákhoz csábíthat.

Abortusz: szigorítás, lazítás, egyik sem?

Az arizonai választók novemberben arról is döntenek, hogy az állam alkotmányában rögzítsék-e az abortuszhoz való jogot, amely a magzati életképesség határáig engedélyezné a művi terhesség-megszakítást, utána pedig csak akkor, ha a terhesség veszélyt jelent az anya egészségére vagy életére. Az „igen” szavazat hatályon kívül helyezné a jelenlegi törvényt, amely a vészhelyzetek kivételével a terhesség 15. hete után már tiltja az abortuszt. Az új határidő a 24. hét környéke lenne, ez az időpont, amely után az újszülött már a méhen kívül is életben tartható.

Coloradóban egy olyan kezdeményezés kerül a szavazólapokra, amely beillesztené az abortuszhoz való jogot az állam alkotmányába – egyúttal hatályon kívül helyezné az abortuszok állami finanszírozásának tilalmát. Az „igen” szavazat megszilárdítaná az abortuszjogokat, és védelmet nyújtana a jövőbeli korlátozások ellen, míg a „nem” szavazat megtartaná a meglévő törvényeket. Az intézkedés elfogadásához 55 százalékos támogatottságra van szükség.

Floridában a választók arról dönthetnek majd, hogy az állam alkotmányának módosításával megvédjék-e a az abortuszhoz való jogot a magzati életképességig, vagy, ha a beavatkozásra egészségügyi okok miatt van szükség. Az „igen” szavazat hatályon kívül helyezné az államban jelenleg érvényben lévő szabályt, amely 6 hét után már tiltja az abortuszt, míg a „nem” szavazat fenntartaná a meglévő korlátozásokat. A módosításhoz 60 százalékos jóváhagyásra van szükség.

Marylandben a választók olyan intézkedést mérlegelhetnek, amely a reproduktív szabadsághoz való jogot az állami alkotmányban rögzítené. Az „igen” szavazat megerősítené a terhességgel kapcsolatos döntések meghozatalának jogát, beleértve a terhesség megelőzését, folytatását vagy befejezését, míg a „nem” szavazat elutasítaná a módosítást. Az intézkedés elfogadásához egyszerű többségre van szükség. Maryland helyzete annyiban különleges, hogy a módosításról való népszavazást az állam demokrata irányítása kezdeményezte, ráadásul ebben az államban külön jogszabályok védik azokat, akik más államok szigorúbb szabályozása miatt Marylandben kérnek segítséget.

Missouri lakosai arról dönthetnek majd, hogy megvédik-e az abortuszhoz való jogot a magzat életképességéig, beleértve az életet vagy egészséget veszélyeztető kivételekkel. Az „igen” szavazat támogatja ezt az alkotmányos védelmet, amely más reproduktív jogokra, például a terhesgondozásra és a születésszabályozásra is kiterjedne, míg a „nem” szavazat fenntartaná az állam szigorú abortuszkorlátozásait. Az intézkedés elfogadásához egyszerű többségre van szükség, azt pedig, hogy mennyire foglalkoztatja a választókat ez a téma, jól mutatja, hogy több mint 380 ezer aláírás összegyűjtése után került fel a szavazólapra, ami duplája az előírt minimumnak...

HAMAROSAN KIDERÜLHET, KIK TETTEK EZERMILLIÁRDOKAT A NER VAGYONLERAKÓIBA

G7.HU / PODCAST
Szerző: BUCSKY PÉTER
2024.09.22.


Bár nem tudni, kié a Ganz-Mavag csoportot tulajdonló magántőkealap, a Financial Times információi szerint a spanyol kormány arra jutott, hogy ez a Mol, és egyebek mellett az olajtársaság szoros orosz kapcsolatai miatt nem engedélyezte a Talgo spanyol vasúti járműgyártó felvásárlását a magyar jelentkező számára.

Nem egyedi estről lehet szó, ahogy a G7-en korábban bemutattuk, vállalhatatlan üzleti partnerek lehetnek az európai átláthatósági, pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni rendelkezésekkel ellentétes szabályozású hazai magántőkelapok.

Zeisler Judit, a Transparency International Magyarország (TI) szakpolitikai vezetője a G7 podcastban kiemelte, hogy

2024. júliusban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított azzal kapcsolatban, hogy hiányosan lett átültetve a magyar szabályozásba a pénzmosás elleni uniós direktíva, így tehát végül is egy hivatalos szakvéleményünk van arról, hogy tényleg tudnunk kellene azt, hogy kik állnak a magántőkealapok mögött.

A magyar sajtóban számos tényfeltáró cikk foglalkozott vele, hogy nem lehet megismerni a magántőkealapok tényleges tulajdonosait. Amikor a Direkt36 megtalálta ezt a NAV erre szolgáló adatbázisában, akkor két dolog történt: letörölték az adatokat, illetve megszüntették az adatbázis nyilvánosságát.

A TI szeptemberben megjelent, Titoktartás mellékhatásokkal (pdf) tanulmánya részletesen bemutatja, hogy milyen jogi háttere van a hazai magántőkealapoknak, milyen uniós jogot sért ezzel a kormányzat, kik a fő haszonélvezők, és milyen változások várhatók az uniós jogszabályok és a brüsszeli kötelezettségszegési eljárás nyomán.

A magyar jogszabályok és a NER-es jogértelmezés szerint a magántőkealapoknak nem a befektetési jegyek tulajdonosai a tényleges tulajdonosai, hanem az alapot kezelő társaság. Az uniós pénzmosás elleni szabályok szerint azonban benne kellene lenniük a magántőkealapoknak is a hazai szabályokban, ennél fogva a NAV által kezelt tényleges tulajdonosi nyilvántartásban is.

Korábban nem volt azonban teljesen egyértelmű, hogy ki számíthat természetes személy tulajdonosnak. A tulajdonosi minőség meghatározásában az új, tavasszal elfogadott uniós pénzmosás elleni szabályok jelentenek előrelépést, amelyekben többek között a befektetési jegyek tulajdonosát is nevesítik.

Az immár 2400 milliárd forintnál is több – a magyar GDP négy százalékát meghaladó – vagyont kezelő magántőkalapok nemcsak a tényfeltáró újságírók figyelmét keltették fel, hanem az Európai Bizottságét is. Sőt, egy tavasszal elfogadott uniós jogszabályváltozás miatt kötelező lenne a civil szféra és az újságírók számára hozzáférést biztosítani a nálunk a NAV által vezetett tényleges tulajdonosi nyilvántartáshoz is.

Az uniós jogszabályok és a kötelezettségszegési eljárás arra kényszeríti hamarosan a kormányt, hogy megossza a civilekkel és az újságírókkal, hogy kik a rejtélyes magántőkealapok tulajdonosai.

Egyelőre érdemi információval csak a Magyar Nemzeti Bank rendelkezhet: amikor az alapokat létrehozzák és engedélyezik, akkor a kezelési szabályzatból a tulajdonosok személye is kiolvasható. Az MNB-nek azonban nem tiszte ezek nyilvántartása és nyilvánosságra hozása.

Az MNB ráadásul csak az alapításkori állapotokat ismeri meg, a későbbi változásokról ők sem értesülnek. Az alapokról a pénzintézetek kérhetnek be adatokat áláthatósági vizsgálatokhoz, de ezeket immár csak belső használatra. Így az az áldatlan állapot, hogy Magyarországon egyetlen hivatalos szerv sem tudja, kié több ezer milliárd forintnyi vagyon – ez pedig nagyon jelentős kockázat a hazai pénzügyi rendszerben.

A beszélgetés során az alábbi témák kerültek szóba:

- Százmilliárdok állami pénzből: a magántőkealapokba fektetett pénz jelentős része magyar állami forrásokból származik, gyakran a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül. Az átláthatóság hiánya korrupciós kockázatokat és a rossz gazdálkodás lehetőségét hordozza.

- Komplex tulajdonosi struktúrák: a magántőkealapok tulajdonosi struktúrái gyakran rendkívül összetettek, ami megnehezíti a végső kedvezményezettek azonosítását. Ez lehetővé teszi a pénzmosást és más illegális tevékenységeket.

- Nemzetbiztonsági aggályok: a magántőkealapok átláthatatlansága nemzetbiztonsági aggályokat is felvet, különösen akkor, ha az alapokat stratégiai eszközök megszerzésére használják.

ARCHÍVUM: „MÁS EMBERT KÍVÁN A POLITIKA, ÉS MÁST A TUDOMÁNY” – ARCHÍV BESZÉLGETÉS ORMOS MÁRIA TÖRTÉNÉSSZEL

SZABAD EURÓPA PODCAST
Szerző: SZABAD EURÓPA
2024.09.22.


„A veszély nem a zászlókból fakad, hanem a gyökértelen, integráció nélküli tömegekből” – mondta az 1992-es interjúban a szélsőségesek térhódításáról Ormos Mária történész, a Pécsi Tudományegyetem volt rektora. Hozzátette: nem az elégedetlenség, hanem a kilátástalanság gyújtja be az indulatokat.



Az eredeti felvételt az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútára őrzi és bocsátotta rendelkezésünkre.

ORBÁNT RÁKÜLDTÉK MAGYARRA | A TISZÁN MINDEN RENDBE | VIKTORÉK MEGOLDJÁK | FIRST LADY AZ ÖNKÉNTES

L1
Szerző: Vidékhy Pesti | Nemzethy Lipsi
2024.09.21.



Pócs János megtekinti a NEM áradó folyókat. A Megafon nem politizál a bajban. Az atya védekezett? Anikó asszony és szépkorú testőrei.

A VÁLASZTÓ NEM BÖLCS. SŐT...

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2024.09.22.


Most úgy állnak a dolgok, hogy lényegében semmit nem tudunk. Illetve annyit talán igen, hogy volt egy titkos találkozó a Tisza-LMP-MKKP között, amely arról szólt volna, miként lehet kiszorítani Karácsony Gergelyt, a Fideszt és a DK-t, és összehozni a többséghez szükséges képviselői számot.


Mondom, ez egy titkos összejövetel volt, csak azt nem értem, hogyan került nyilvánosságra, ha csak az érintettek voltak jelen. Magyarországon persze megszokhattuk, hogy valójában titkos megbeszélések, egyeztetések, megállapodások nincsenek, mindig van valahol egy lyuk, ahol az információ kicsorog, ezúttal mégis furcsállom, ha létezett ilyen lyuk. Sokkal inkább feltételezem, hogy tudatos volt a titok megszellőztetése, legfeljebb azon kell tünődnöm, hogy milyen céllal. Azért-e, hogy katalizálják a befagyott tárgyalásokat, vagy éppen ellenkezőleg: jelezzék a szándékot, kire, kikre nincs szüksége ennek a három pártnak. Ez utóbbi azért valószínűtlen, mert éppen elégszer hozták a nyilvánosság tudomására, hogy kire és kikre nem tartanak igényt, kikkel nem hajlandóak összefogni.

Hát éppen ez az: ha így van, ahogy akarnák, akkor éppen nem tudnak többséget teremteni, nem tudnak kormányozni, nem tudják teljesen kiszorítani Karácsonyt, pusztán irányíthatatlanná teszik a fővárost. Vagyis: igaz az első mondatom: most nem tudunk semmit… Nem tudunk semmit. Mi, akik szavaztunk, és összeraktuk a fővárosi közgyűlést, mi, akik – akárhogy is szavaztunk – egy működő Budapestre voksoltunk. És ezt sikerült elérnünk, ez látszik másfél héttel az alakuló közgyűlés előtt, illetve az, hogy fogalmunk sincs, kiket is delegál képviselőnek a Tisza Párt, mivel nincs annyi jelöltje, mint amennyi helyet szerzett, illetve hányan leszek, akik majd pendliznek az Európai Parlament és a főváros között. Merthogy ezt a törvény nem tiltja.

Szokták volt mondani: a választó bölcs, a választó tudja, mit akar, kiknek ad jogot a vezetésre és kiket akarna eltiltani. Bármily eretnek is a gondolat: a választó nem bölcs. Ha az lenne, nem rakott volna össze egy ilyen szanaszét húzó csapatot, egy olyan együttest, amely – nagy eséllyel – képtelen együttműködni. Ha a választó tudta volna előre, mit kotyvaszt össze június 9-én, akkor bizonyosan nem így dönt. De a választót az sem zavarta, hogy a Fidesz olyan törvényt pakolt össze, amely négy hónapos interregnumot képez, amikor az arra hajlamos önkormányzati vezetők még gyorsan kilopják, amit csak lehet, és a választót az sem zavarta, hogy egyszerre kell voksolnia Európára és saját lakóhelyére. És bármily szomorú is: ez a két hely nagyon távol áll egymástól. Azt is ideírnám: egyelőre. De ez nem igaz, mert mindenképpen más logika mentén adja le a voksát a polgár az egyikre és a másikra. És akkor még nem beszéltem a kampánybeli különbözőségekről. Nem véletlen, hogy ilyen állatfajta, amit a Fidesz produkált, nincs sehol Európában, ám a Fidesz pontosan tudta, hogy a magyar embereket ez nem fogja zavarni. Nem fogja zavarni, hogy alaptörvényt is sért a hatalmi gépezet, teszi azt, amit felülről mondanak neki, nem lázad, nem elégedetlenkedik, elmegy és leadja a céduláját...

VÉGEL LÁSZLÓ: VAJDASÁGI MAGYAR CSEND

NÉPSZAVA
Szerző: VÉGEL LÁSZLÓ
2024.09.22.


A vajdasági magyar közösségben nagy a csend. Eközben Szerbiában a lítiumbányászat ellen demonstrálókkal szemben a kormányzat egyre erélyesebben lép fel, mert úgy véli, hogy a tüntetések mögött alkotmányellenes szándék, puccskísérlet rejtezik. Folynak a letartóztatások, fiatal miniszoknyás lánykákat ökoterroristáknak neveznek, keménykötésű biztonságiak vallatják őket.


A mindeddig nem tapasztalt magyarországi pártpolitikai átrendeződés a Vajdaságban szintén visszhangtalan maradt, még a Tisza Párt feltűnése sem idézett elő semmiféle belső eszmecserét. Se pró, se kontra. Még a hangos anyaországi tanácstalanság sem kap itt hangot.

Igaz, az utóbbi években történtek kisebb-nagyobb incidensek, amelyek inkább a magyarországi sajtóban találtak visszhangra, ilyen például a Magyar Nemzeti Tanács által kiadósan támogatott Tanyaszínház ügye. Történt ugyanis, hogy számos önkormányzat nem volt hajlandó fogadni a Tanyaszínház produkcióját a „prasnya beszéd” (a színpadi káromkodások – a szerk.) miatt. Petíció is született a művészi szabadság védelmében, ami valóságos idillel zárult. A Tanyaszínház idei bemutatóját, Szigligeti Ede A cigány című népszínművét a Magyar Nemzeti Tanács és a független médiumok a legnagyobb elismeréssel méltatták, mi több, a vajdasági magyar kultúra csúcsteljesítményének nevezték.

Még különösebb a másik incidens, a betiltott könyvek ügye. Az anyaországi sajtóban volt olvasható, hogy a vajdasági Forum Könyvkiadó Intézet egyszerre hat könyv megjelenését akadályozta meg. Ez valóban botrányos jelenségnek számítana még a legvéresebb diktatúrákban is. A „botrány” azonban ebben az esetben rejtély maradt. A kiadó igazgatója nem volt hajlandó nyilatkozni a kérdésben, tehát semmiféle magyarázat nem született. Az „inkriminált” szerzők sem szólaltak meg, úgyhogy a közvéleménynek halvány sejtelme sincs, hogy milyen „káros” eszméket tartalmaztak az inkriminált művek. A botrányt csend követte. Az értelmiségi közvéleményben némi reményt ébresztett a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) megboldogult elnöke, a tavaly elhunyt Pásztor István élettársának, a „kultúrfelelős” Lovas Ildikónak a menesztése, amelynek magyarázata mind a mai napig sejtelmes. Pásztor Bálint, aki apja pártelnöki foteljének örököse lett, csak annyi magyarázatot adott, hogy a volt elnök élettársát „elütötte a vonat”. Ennyi! Természetesen külön hangsúlyozta, hogy szó sincs apja revíziójáról, a VMSZ hű marad Pásztor István életművéhez, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a Vajdaságban szorgalmasan ápolják a kultuszát. A kulturális élet két számottevő „incidense” kapcsán különben nagy a nyugalom. A költők írják a verseket, s hála a magyarországi támogatásnak, a könyvek rendszeresen megjelennek, bár nincs terjesztőhálózat. A cég bezárta a könyvkereskedéseket.

Némi elmozdulás azért történt. Felerősödtek a kritikus hangok, főleg a különböző honlapokon jelentkező független médiában. Fiatal, éles szemű közírók rámutatnak a VMSZ hibáira,

Bozóki Antal nyugalmazott ügyvéd pedig a saját portálján szorgalmasan írja a VMSZ „fekete krónikáját”; talán egyszer akad egy bátor történész, aki pillantást vet rá. A regnáló párt ostorozása azonban a magyar közösségben visszhangtalan maradt. Egyrészt bizonyára a kilencvenes évek délszláv háborúja miatt, amelyben a magyar kisebbség hősiessége valóban példamutató volt, de utána megroggyant a lelki teherbíró képessége; másrészt azért, mert hiányzik az alternatíva, amelyre a kritika alapozódik. Nagy kérdés ugyanis, hogy a változásokhoz elegendő-e az állandó „VMSZ-ezés”, hiszen a háború olyan mély emléket hagyott az emberekben, hogy önkéntelenül is arra gondolnak: a helyzet olyan, amilyen – a fontos, hogy ne legyen rosszabb.

Az alternatíva azért lenne fontos, mert a vajdasági magyar közösség több évtizede nem lépett be a plurális értékrend világába. A szocializmusban erre nem volt lehetőség, a Milošević-rendszer idején pedig nem volt alkalom. A tömény szerb nacionalizmus idején csak a kollektív defenzió stratégiája volt elképzelhető, hogy ne mondjam, szükségszerű. A mai pluralista világban viszont ennél többre lenne szükség, de éppen a mozgósító, sokszínű kultúra veszett ki a vajdasági magyar kisebbségi közéletből. Milošević bukása után ugyanis a VMSZ Kasza József vezetésével rendkívüli gyorsasággal megteremtette az egypárti monopóliumot, azt a struktúrát, amelynek az egyik első áldozata éppen ő maga lett. Utóda, Pásztor István tökéletesítette ezt a struktúrát egyrészt politikailag, másrészt gazdaságilag.

Politikailag Pásztor Istvánnak kedvezett a történelem. Pártelnöki karrierje kezdeten Magyarországon a Fidesz került hatalomra, s az anyaországi párt nemzetpolitikája segítségével bebetonozta a helyi pártmonopóliumot. Kasza főleg a kisebbségi státuszra alapozott, ez volt a „hárompillérű autonómia” jelszavának kora, amikor a kisebbségi párt, a VMSZ még a területi autonómiát is a célkitűzések közé sorolta, aminek jegyében kiállt Vajdaság autonómiája, vagyis Szerbia decentralizálása mellett. A magyarországi pártok megítélésében Kaszának nem volt ideológiai programja. Minden kormány elfogadható volt számára, legyen az nemzeti, szocialista vagy liberális. Mindegyiket tárt karokkal fogadta, ha hasznosnak ítélte. Pásztor István ideológiai alapokra, vagyis a Fidesz által bejelentett nemzetegyesítésre helyezte a hangsúlyt, így a Vajdaság autonómiája háttérbe szorult, a területi autonómia pedig szóba sem került, hiszen teljes erővel támogatta a Vučić-féle centralista nemzetállam-politikát. Nem élt át semmiféle magyarországi kormányváltást, úgyhogy nem kellett vezekelnie...


GAVARÍT MOSZKVA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.09.22.


Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke posztolgatott az X-en, és itt jelentette be, az Unió akár tízmilliárd eurót is folyósíthat, hogy támogassa a kelet-európai országokat az árvíz elleni védekezésben és a károk helyreállításában. S bár ez nem igazán jelenthet hivatalos álláspontot vagy közlést, mégis sokat elárul a viszonyokról, hogy kies hazánk (Magyarország) kimaradt a felsorolásából, mint akik a kasszához járulhatnának.

Doktorminiszter urunkat ettől elöntötte a durci, a koldusöntudat mintegy, és reagálva a bejegyzésre kijelentette a maga keresetlen módján: „Hogy aztán majd valamikor, valaki, valahonnan, egy Ursula nevű hölgy, valami Európai Unió, meg bizottság küld-e nekünk pénzt vagy segítséget, hát az olyan, mint a kutya vacsorája”. – Érezzük az Ursula nevű hölgy kitételben a falusi ivók hangulatát, ez már majdnem olyan, mint annak idején a „holland fickó”.

Aki majd a NATO főtitkára lesz, és látjuk ím újra a jobboldal morális fölényét, ahogyan valami képzelt magaslatról nagy ívben köp mindenre és mindenkire. De nem is ez az érdekes igazán, hanem a továbbiak, amelyben a durculásból fakadó gőg nyilvánul meg, miszerint: „Nem javaslom, hogy valami nyomorult koldus testtartásával kalapozzunk. Komoly ország vagyunk, elvégeztük a munkát”. Delikát, és ezt az elámulást azért tettük ide, mert fölrémlett Navracsics.

Illetve nem is csak ő, hanem az utóbbi idők történései, miszerint azért fölvettük a nyomorult koldus testtartását, amikor az amúgy nem is járó határvédelmi pénzekért, hajlongtunk a doktorminiszter által megvetett hajlongással, aztán a tanárok béremelése sem volt piskóta, ők is a koldulás eredményére vártak, mint ahogyan a térkövezők, a lomb nélküli lombkoronasétányok megálmodói, és számos (számtalan) más, lopható beruházás.

Egyébiránt, ha már Navracsics eszünkbe jutott, nem tudjuk, mi van ezzel az elvtárssal, akit a koldulás nagykövetévé nevezett ki doktorminiszter urunk, de feladatát nem tudta elvégezni, tehát dicstelenül zárt, mégsem hallottunk róla, hogy emiatt őtet megrótta volna a főnöke. Igaz, hogy amúgy nem is lett volna joga hozzá, mert nagy valósínűséggel magát az atyaúrisent is küldhettük volna a kolduló küldöttség élén, ő sem ért volna el semmit.

Ezt azért és azonban ki kell érdemelni, s bár nem látunk bele Ursula néni fejébe, nagy valószínűséggel nem azért hagyott ki minket az emlegetett felsorolásból, mert annak idején kék plakátra került, hanem inkább mert – egyebek mellett – azt is tudja, hogy azt a pénzt itt minden bizonnyal ellopnák, tehát fölösleges ideküldenie. Amúgy eszünkbe jut Tokaj, a nem is taggyűlések, amikor a szerzés bimbózni kezdett, s amikor még tán meg lehetett volna állítani.

Nem történt meg, és azóta is a fülünkben cseng doktorminiszter urunk – aki akkor még nem volt az, csak egy kezdő maffiózó – szava, miszerint „ne mi nyerjük a legtöbbet” (mármint a tokaji szőlős cég, mert azt hitte ez a drága ember, nem tűnik fel, hogy a maga felé hajlik a keze, pedig nem is szent). Mennyire, hogy nem az. Nos, az akkor bimbózó gyakorlat szökkent úgy szárba, hogy Európa-szerte híres, és ez az eredménye. Hogy az Ursula a középső ujját mutatja...