NINCS IS SZEBB ANNÁL, MINT AMIKOR ORBÁN VIKTOR A NÉMET SAJTÓSZABADSÁGÉRT AGGÓDIK

KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.09.11.

Ha a cinizmus, a képmutatást egyetlen idézettel kellene elmagyaráznom egy ide tévedt marslakónak, vagy egy elvakult hívőnek – bár a második reménytelenebb vállalkozásnak tűnik – ezt az Orbán Viktor idézetet választanám:

"Németország a legnehezebb eset, az ottani irányított nyilvánosságban egyelőre lehetetlenség őszintén beszélni a migránskérdésről. Ezt mi csak a diktatúrákból ismerjük, de tudomásul kell vennünk, hogy van olyan demokrácia, ahol a szólásszabadság gyakorlása egzisztenciális kérdés, és bizonyos véleményeket ellenjavallt elmondani."

Ez most hangzott el Kötcsén, a rendszerváltás utáni, újkori sör-virsli-lufi-éljenapárt összejövetelen. A miniszterek elnökének írta bele a beszédébe valaki, ő pedig felolvasta és a szeme sem rebbent. Sajnálatos módon nem érkezett meg a meghívóm a Polgári Piknikre – előfordul ez a postával – ezért nincsenek értesülésim arról, hogy kitört-e a röhögés a hallgatóság soraiban, vagy sem.

A németországi irányított nyilvánosságról nincs tapasztalatom, de valamiért eszembe jutott a magyar kormánymédiába öntött közpénz, a szintén közpénzből működő kormányblog, a felvásárolt média, Andy Vajna tévéje, a milliárdokat felemésztő óriásplakátok, a szintén hihetetlen összegekből finanszírozott propagandahirdetések, az ingyenesen osztogatott (de nyilván nem ingyenesen előállított), a kormány jócselekedeteit dicsőítő, illetve az uszító hirdetések sokasága.

Erről pedig eszembe jutott az ellenzéki politikusokat lejáratni hivatott karaktergyilkos-hadjáratok sora, a hazudni sem rest újságírók szorgos munkálkodása. A munkahelyéről kirúgott bloggertől Hodosán Rózáig igen hosszú névsort lehetne felsorolni, akik azért veszítették el az állásukat, mert nem dicsőítették a kormánypártot. Nem a német, hanem a magyar kormánypártot.

De számtalan nevet fel tud bárki sorolni az ismeretségi köréből, akik szintén azért kerültek nehéz helyzetbe, mert kritizálták az Orbán-kormányt. Még ennél is többen vannak azok, akik saját, vagy családtagjaik védelme érdekében nem merik elmondani, leírni a gondolataikat, de még csak like-olni, vagy kommentelni sem merik a nekik tetsző írásokat. Ugyanis akinek még van mit veszítenie, az fél.

Demokráciában ilyen nem fordulhatna elő. Magyarországon pedig gond nélkül előfordul. Sőt, napi rutin. Ahogy napi rutin a kormány és a hadrendbe állított, megrendelésre dolgozó médiamunkások szervezett támadása a civil lakosság egy része ellen – tegnapig liberálisoknak kellett nevezni őket, azóta nihilisták lettek -, nem kormánypárti egyesületek, szervezetek, bármilyen civil csoport és egyének ellen ..

ITT OLVASHATÓ

A JÓISTEN OKVETLENÜL ÁLDJA MEG AZ MTVA ÁLDOZATOS MUNKÁJÁT

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
Vendégszerző: Világi Gyula
2016.09.11.

A köztévé híradója megint belenyúlt a tutiba a hétvégén. Kaptak egy magas labdát egy újabb németországi erőszakos cselekmény által – de nem tudták leütni a labdát, habár megtettek érte sok mindent.

A „hír” (mindjárt kiderül, miért teszem idézőjelbe) beharangozója máris így szólt, mindenfelé a neten: „Fiatal nőt erőszakolt meg két migráns Németországban” – és bárki is adta le a „hírt” később a világhálón, ők már mindannyian a hirado.hu-ra hivatkoztak. És innentől kezdődnek a problémák az események tálalását illetően…

Itt van mindjárt az első probléma: a híradó.hu oldalon látható úgynevezett „headline” a legrosszabb, leggagyibb bulvár-címekre emlékeztet: „Megrázó részletek az újabb kölni erőszakról”. Ebből a címadásból máris lehet tudni, még mielőtt az úgynevezett tudósítást megnéztük volna, hogy az MTVA mire és miért akarja azt használni: pártunk és kormányunk önigazoló propaganda-céljaihoz kell, az október elején esedékes népszavazás miatt. Mindezt egy közszolgálati hírműsorban elkövetni – nos, ez sajnos a közszolgálatiság ellen elkövetett bűn, és szakmai szégyen, amit viszont sikerült tetézni, ezúttal is.

A második probléma: a tudósításhoz szerzett információk hitelessége. A hírszerkesztés alapelvei közé tartozik – miként ezt például az egyetemi média-oktatásban is tanítjuk – hogy az információt minimum két, egymástól független forrásból ellenőrizni kell! Namármost, pontosan tudjuk, hogy az ilyen állandó tudósítók hogyan működnek, hogy tudniillik többnyire a helyi sajtóból szerzik az értesüléseket… Viszont akkor is illik legalább egy plusz forrást felkutatni, és valamely saját információt hozzátenni, azzal erősíteni a hír hitelességét. Ráadásul ez a hír épp eléggé kényes téma ahhoz – mind itt Németországban, mind otthon Magyarországon – hogy a kedves nézőt is illik megtisztelni egy hiteles tudósítással.

Ehhez képest a köztévé tudósítója ennyit közöl: „… sajtóhírek szerint megerőszakoltak egy 25 éves nőt a belvárosban, a Hansaring közelében…” Sajtóhírek szerint… Magyarán: még az illető sajtó-orgánum nevét-címét sem tudja megnevezni, vagy nem akarja, hiszen ha jelentős, azaz mérvadó forrás lenne, nyilván szíves-örömest megtenné. Itt tehát megint hiteles és értékelhető forrás nélkül maradunk, de ez az évi kb. 80 milliárdból működő kozmédium szerkesztőit láthatóan nem zavarja.

Elhangzik még kisvártatva, hogy az áldozatra egy idős asszony talált rá (sokkos állapotban), s ugyanez az idős hölgy, két órával (!) az események után, „pontos személyleírást tudott adni az elkövetőkről”. Óvatosan kérdezem, hogy abban a két órában, ami addig eltelt, ugyan miért nem sikerült megadni a személyleírást, amely ez esetben is – mint máskor – hatékonyabban segíthette volna az elkövetők azonosítását, netán elfogását, stb. Itt sem sikerült tehát „résmentesen” teljesíteni a feladatot: vagy a rendőrségi, vagy a tudósítói, vagy mindkét részről...

ITT OLVASHATÓ

TALÁLTUNK MAGYARORSZÁGON 10 SÚLYOS NO-GO ZÓNÁT

444.HU
Szerző: Herczeg Márk
2016.09.11.

Bizony, az utóbbi években sajnos párhuzamos társadalmak jöttek létre. Mármint Magyarországon. Ugyanis vannak itt olyan települések, ahol a hívatlan vendéget nem a jó öreg magyaros vendégszeretet fogadja, hanem kötekedő rendőr, zaklató aktivista vagy egyáltalán senki, jobb, ha hamar lelécel, vagy egyszerűen oda sem engedik.


Ez Magyarország 10 legsúlyosabb no-go zónája, ahol világos az üzenet:
„Ne. Gyertek.”

ITT OLVASHATÓ

SOKKAL SZEGÉNYEBBEK VOLTAK, MINT MAGYARORSZÁG, DE MOSTANRA MINDENBEN SIMÁN LEKÖRÖZNEK

NÉPSZABADSÁG ONLINE
Szerző: Hargitai Miklós
2016.09.11.

A svédektől érdemes tanulni, és sokan tanulnának is: valójában az egész világ egy kicsit Svédország szeretne lenni, és a svéd szociális piacgazdaságba szerelmes. Nálunk például az összes párt választási programja – beleértve a Fideszét is – olyasmiket ígér, amiket a svédek rég megvalósítottak: egyszerű és emberbarát bürokráciát, mindenkinek egyenlő esélyeket nyújtó oktatási rendszert, átlátható és fékezett korrupciójú államműködést, jogegyenlőséget, mindenkin számon kérhető szabályokat, toleranciát, tiszta környezetet.

(„Alkotmányunk a rendszerváltoztatás céljaként fogalmazza meg a szociális piacgazdaság megvalósítását. Ezért a szociális biztonságot, az esélyek kiegyenlítését, az egymás iránti megbecsülést és szolidaritást közös alapértékeknek tekintjük" – idézet a legutóbbi Fidesz-programból.)

A skandináv jóléti állam alighanem az emberi társadalomfejlődés eddigi csúcsterméke, és most, hogy a fejlett világ éppen visszafelé jön az odavezető úton, nem is valószínű, hogy a belátható jövőben túl fogjuk haladni.

Hogy ebbe a modellbe hogy fér bele a másfél millió migráns – a malmői Rosengard zűrös arab zónáiban hetente ismétlődő robbantásokkal, meg az újabban elharapózott autógyújtogatásokkal –, az rejtély, de egyelőre belefér: igaz ugyan, hogy a Koppenhága és Malmö közötti hídon a tavalyi bevándorlási csúcs idején bevezetett határellenőrzést a svéd közvélemény megértéssel fogadta (annak ellenére, hogy a dán–svéd relációban évtizedekkel az EU-tagság előtt megszűntek a határok), ám az átlag svéd továbbra sem idegenellenes (sehol sincs például az idegent szinte sosem látó átlag magyarhoz képest), pedig egyre tisztábban látja, hogy az eleinte vendégmunkásként, hároméves tartózkodási engedéllyel hozott idegenekkel alaposan átverték, és ma már például a svéd szakszervezetek elég hangosan panaszolják, hogy a jövevények leszorítják a bérek meg  a szociális szolgáltatások színvonalát.

Viszont Orbán Viktort – aki szerint minden tisztességes magyar ember sikítva menekülne bármelyik migránsfertőzött nyugati városból – szívesen meghívnánk egy göteborgi sétára. Végighajóznánk vele a belvárost átszelő csatornán egy Paddan (béka) nevű teknő fedélzetén, elsuhanva a sziget mellett, ahol Skandinávia összes fafaja megtalálható, és meghallgatnánk, mit mesél a Svédországban született afgán származású idegenvezető a holland, német, angol és skót kereskedők által alapított és tervezett, részben németek által épített Göteborg múltjáról. Időben szólnánk, hogy húzza le a fejét a Hajvágó híd előtt, lehajolva egészen az ülések alá – alacsony építésű a hídszerkezet, nem véletlenül hívják így –, és megmutatnánk neki a vízparti kaszinót, amely a hasonló budapesti létesítményekkel szemben nem a svéd elit pénzmosodája, hanem az egyik legnagyobb göteborgi adófizető...

ITT OLVASHATÓ

BABÁT SZERETNÉK, DE A PÁROM MÉG NEM AKAR

BEZZEGANYA BLOGJA
Szerző: Tünde
2016.09.10.

Sokat olvastam az itteni történeteket, néha sírok, néha nagyon megijedek szüléstől. Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e a történetem, de tudom, jót tesz, ha kiírom magamból. 28 éves vagyok. Mindig is úgy terveztem, hogy 30 éves korom előtt szülök, és még most is így szeretnék. 4,5 éve vagyunk együtt a párommal. Van egy pici lakásunk, amiben már most elterveztem, hogy fog kinézni a gyerekszoba. És egy megmagyarázhatatlan érzés (biztos sokat voltak így), de valahonnan tudom, hogy lányom lesz. Aztán lehet, hogy koppanok.

Ha megkérdezik tőlem, hogy szeretnék-e már babát, a válaszom igen, de erre mindenki azt mondja, hogy „ráérsz/értek még a gyerekkel” vagy, hogy „fiatalok vagyok még” meg még sok ilyen és ehhez hasonló idegesítő mondatok. Én hogy utálom ezt már most! Legszívesebben a képébe ordítanék annak az embernek, hogy „kuss, majd én érzem, hogy mikor akarok babát”! Vagy a másik véglet, hogy folyamatosan azt kérdezik, hogy mikor lesz nektek is már babátok? Általában erre nem válaszolok, csak a vállam húzom fel, már annyira elegem van. Vagy a „jön, amikor jön” válasz, ami még bevált, hogy leszálljanak rólam.

Nem került szóba még közöttünk a gyerekvállalás. Én már szeretnék, és úgy is érzem, készen állok rá teljes mértékben. Én igen, de a párom sajnos még nem. Ő még nem akar.

A párom 30 éves, imádja a gyerekeket és jól is kijön velük. A keresztfia a mindene. Első perctől kezdve megfogta, nem félt, attól hogy összetöri, gügyögött neki, szeretgette, részt vett az életében (pelenka tartalmától félt csak).

Az én szüleimnek még nincs unokája, az ő családjában viszont már van egy gyerek, a nővérének. Szerintem ezért sem akar még, mert beéri a keresztfiával, mint gyerekkel. Ha itt van, lehet vele foglalkozni, játszani, de még sincs saját gyereke, és ami vele járna...

 

ITT OLVASHATÓ

TONNA DONNA ÉS A BORZALMASAN ETETETT GYEREK

24.HU / POSZT ITT
Szerző: Karafiáth Orsolya
2016.09.09.

Mindenki az szeretné, hogy a gyermeke egészséges, aktív legyen, hogy jól érezze magát a bőrében. Mégis rengeteg a túlsúlyos, mozgásszegény életmódot élő gyermek. Pár napja látott napvilágot a felmérés, miszerint rengeteg a kicsik között a vitaminhiányos, a vérszegény, legyengült, akik ezáltal igen könnyen lesznek betegek is. Tegyük hozzá, hogy hazánkban a felnőttek között is népegészségügyi probléma az elhízás, és a rendszeres testedzés hiánya miatt lebetegedő ember. Szív- és érrendszeri betegségek, fogszuvasodás, állandó gyengeség, fáradtság – általános tünetek.

 

Csodálkozunk, ha a gyerekeket sem kímélik ezek a betegségek? Teszünk-e eleget azért, hogy a szemléletünk megváltozzon és ezáltal jó utat mutassunk a következő generációknak? Félő, hogy nemigen.

 

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülői példa erejét. A következő történetet egy barátom mesélte. Vegyesbolt, kora délután. A nagydarab szülők buzgón pakolják tele a kosarat, készülvén a tévénézős vasárnap estére. Pattogatott kukorica, tortilla chips, hozzá a szószok, csokoládé és valami cukrozott szénsavas üdítőital. Kislányuk – maximum 12 évesnek saccolta a barátnőm – is elég húsos. Egy ideig figyeli, a szülők mit rakosgatnak a kosárba, majd megszólal:

 

„Anya, kérlek nekem vegyél almát!” Az anya elhűlve néz rá: „Minek, nézd, raktam a kedvenc mogyorós csokidból is!” A kislány kis hallgatás után: „Nem szeretnék csokit enni, állandóan csúfolnak, hogy kövér vagyok.” Most az anya hallgat kicsit, majd: „Nem vagy kövér! Ne hallgass a csúfolódókra! És vegyél magadnak almát a zsebpénzedből, ha akarsz.”

 

A kislány végül nem vett almát. Elképzelem, mi játszódhat le az anyuka fejében, persze lehet, hogy tévedek. De valószínűleg őt is csúfolták gyerekkorában, amit igyekezett azóta kizárni a tudatából. Lám, lett egy férje, lett egy gyereke – mi baja lett belőle?!

 

ITT OLVASHATÓ

HAJMÁSKÉREN A MENEKÜLTNEK KÉNE "SZAMARITÁNUSNAK" LENNI

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2016.09.11.

Hajmáskéren hálaadó istentiszteletet tartottak azokért, akik a menekültektől védik a határt. A helyi református lelkész belegabalyodott az igemagyarázatba, hogy meg tudja indokolni, miért nem kell a bajba jutottakon segíteni. A lelkész atyafi jó érzékkel az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet választotta a Lukács evangéliumából.

A samaritánus példázata alapján a következő eszmefuttatást vezette le: "A Bibliában az áll, hogy szeresd az Urat és felebarátodat, mint magadat. De, bár Istennek mindenki a gyermeke, nem mindenki a felebarátunk. Felebarátunk az, aki szolgálatot vállal értünk, segítséget nyújt és megvéd a rablóktól. Bikádi lelkész azt mondta, tudnunk kell, hogy olyanok érkeznek közénk, akik nem tekintenek bennünket felebarátnak, nem hozni, nem adni akarnak, hanem elvenni."

Csakhogy Jézus nem azt nevezte felebarátnak, aki segítségre szorul, hanem azt, aki segít. A pap, a lévita, aki nem segített a kifosztott és megvert emberen, mint Hajmáskér református lelkésze, a történet negatív szereplői. Az irgalmas szamaritánus, aki segített rajta, ő volt a bajba jutott ember felebarátja. Ez azt jelenti, hogy a hajmáskéri lelkésznek kellene felebarátnak és irgalmas szamaritánusnak lennie, de ő a rászorulótól várja el, hogy az ő felebarátja (segítője) legyen.

A magát "kereszténynek" nevező Orbán-rendszer hasonló logikával utasítja el Jézus Krisztust és az ő tanítását. A példázatban szereplő pap és lévita is azon az alapon utasítja el a segítségnyújtást, hogy a bántalmazott, magatehetetlen ember nem az ő felebarátja. Ezért is kérdezi meg a törvénytudó, ki a felebarát. Jézus azt kérdezi: "kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?" Az pedig mondta: "Az, a ki könyörült rajta". Mondta azért neki Jézus: "Eredj el, és te is akképpen cselekedjél."

Aki könyörül, az a felebarát. Nem az, akit bántalmaztak. Aki nem könyörül, nem felebarát, és ellene szegül Jézus parancsának. Az is különös, hogy a hajmáskéri református lelkész szerint neki a menekült azért nem felebarátja, mert az "nem hozni, nem adni akar, hanem elvenni". A farizeusoknak az a keresztényi magatartás, ha annak adnak valamit, akitől kapnak. S hogy ne kelljen adni semmit, a rászorulóról kitalálják, hogy elvenni akar. Hajmáskéren a rablók által kifosztott és megvert embert azonosítják a rablóval...

ITT OLVASHATÓ

AMIT A NÉPSZAVAZÁSHOZ TUDNOD KELL: TÉNYEK ÉS TÉVHITEK - 2. RÉSZ

AMNESTY BLOG
Szerző: AMNESTY INTERNATIONAL / Demeter Áron
2016.09.09.

Az október 2-i népszavazás előtt minden héten egy újabb témát járunk körbe, hogy jobban megértsük kikről vagy miről is kéne döntenünk egy hónap múlva. #tudjmegtöbbet blogsorozatunk második részében a menekülőkkel kapcsolatos leggyakoribb 9 tévhitet vizsgáljuk meg..

(Az 1. rész itt olvasható)




1. "Európát elárasztják a menekültek."

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint a világon 2015 végéig 65,3 millió (minden 113.) embernek kellett elhagynia az otthonát, közülük nagyjából 21,3 millióan vannak azok, akiknek az országukat is.  

Ebből az óriási tömegből Európára mindössze 6% jut, a többi menekült a Közel-Keleten és Észak-Afrikában (39%), Afrikában (29%), Ázsiában illetve a Csendes-óceáni térségben (14%) és az amerikai kontinensen (12%) van. Vagyis az EU a világ egyik leggazdagabb hatalmaként a legkevesebb menekültről gondoskodik.

2.„Ezek nem menekültek, hanem gazdasági bevándorlók.”

2016-ban eddig nagyjából 292 ezer ember érkezett tengeri úton Európába: 164 ezren Görögországba, 125 ezren Olaszországba és 3000-en pedig Marokkón keresztül Spanyolországba. A legtöbben Szíriából (30%), Afganisztánból (16%), Irakból (10%), Nigériából (7%) és Eritreából (5%).

Az ezekből az országokból érkezők kaptak a legnagyobb arányban nemzetközi védelmet az EU tagországaiban 2015-ben: a szír kérelmezők 97%-át, az eritreaiak 90%-át, az irakiak 86%-át, az afgánok 67%-át, a nigériaiak 24,5 %-át ismerték el menekültként. Vagyis a 2016. január 1. óta Európába érkezett emberek többsége háborúk, üldöztetések elől vagy terrorizmus sújtotta országokból jön, és őket az EU tagországok nemzetközi védelemre jogosultnak ismerik el.Magyarországon 2016 első felében összesen 22 491 menedékkérelmet adtak be. A kérelmezők 37%-a afgán (8380 kérelem), 15%-a pakisztáni (3392 kérelem), 15%-a szír (3389 kérelem) és 11% iraki (2488 kérelem). Vagyis a kérelmezők többsége (64%) háborúk, fegyveres konfliktusok és terrorizmus által sújtott országokból érkezik hazánkba.
3. „Ezek mind fiatal férfiak. Hol vannak a nők és a gyerekek?”

Az ENSZ adatai szerint 2016-ban az Európába tengeri úton érkező menekülők 29%-a gyerek, 18%-uk pedig nő. A július 7-ig Görögországba érkezők 38%-a, az Olaszországba érkezők pedig 16%-a volt gyerek. A szír menekültek 75%-a nő és gyerek. 2015-ben 85 482 kísérő nélküli kiskorú adott be menedékkérelmet EU-s országokban, 54%-uk afgán származású volt.

4. „A menekültek terroristák.”

Az Európába menekülő emberek nagy része éppen a háborús pusztítások és terroristák elől menekül el az otthonából, és keres menedéket. Ahogy António Guterres, az ENSZ előző Menekültügyi Főbiztosa megfogalmazta:

„A menekültek nem terroristák. Sokszor éppen ők a terrorizmus első számú áldozatai.”

Egy terrorista számára menekültként bejutni egy országba a legkockázatosabb, hiszen a menekülteket gyakran hosszabb-rövidebb ideig fogva tartják, és alapos ellenőrzésnek vetik alá. Magyarországon is része az általános eljárásnak, hogy a menedékkérelmeket az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítási Központ megvizsgálja, hogy kiszűrje azokat, akik kapcsolatba hozhatóak terrorista cselekményekkel, terroristákkal. Az EUROPOL idei jelentése megállapította, hogy nincsen arra vonatkozó adat, hogy a terroristák szisztematikusan a migrációs útvonalakat használnák arra, hogy észrevétlenül Európába jussanak.

Az mindenképpen igaz, hogy egy ellenőrizetlen tömeg rejt magában biztonsági kockázatokat: ezért fontos, hogy minden országban legyen egy hatékony, az emberi jogokat tiszteletben tartó menekülteljárás, amely egyszerre szűri ki a veszélyes embereket, vagyis biztosítja a helyiek védelmét, és garantálja a háborúk, üldöztetések és terrorizmus elől menekülők védelmét.

5. „Ezek nem menekültek, mert biztonságos országokon keresztül jönnek Magyarországra.”

Gyakran elhangzik az az érv, hogy a rendes menekültek csak az első „biztonságos országig” (Törökország, Görögország stb.) menekülnek, ezért azok, akik Magyarországra jönnek már nem tekinthetőek menekülteknek.

Attól, hogy egy turista vagy akár egy görög állampolgár számára Görögország biztonságos, egyáltalán nem biztos, hogy egy menekülő ember számára is az. Egy ország nem attól lesz biztonságos, hogy már nem lőnek a menekülőkre, hanem, hogy van egy normálisan működő menekültügyi rendszere, menedékkérelmet lehet előterjeszteni és reális esélye van, hogy az illető védelmet és valamilyen alapvető ellátás kap (lakhatás, ellátás, a gyerekei iskolába járhassanak, egy idő után dolgozhasson stb.).

Attól még, hogy Magyarország 2015 augusztusában rendeletben nyilvánította biztonságosnak Görögországot (mint EU-s országot), Macedóniát és Szerbiát, még nem lettek azok. Görögországba uniós országok 2011 óta nem küldenek vissza menedékkérőket, mert nem működik a menekültügyi rendszere, és ez igaz Macedóniára és Szerbiára is – ahogyan azt kutatásunk is alátámasztotta. Ezekben az országokban tehát nincs reális esélye, hogy az emberek védelmet kapjanak.

Az Amnesty International ellenzi a biztonságos harmadik országok listájának alkalmazását, mert szerintünk az diszkriminál, és korlátozza az ezekből az országokból érkezők hozzáférését a normális menekülteljáráshoz. Az is igaz, hogy egy, a többség számára alapvetően biztonságosnak tekinthető ország (származási vagy harmadik), egy adott illető esetében könnyen lehet, hogy nem az: lehet, hogy Azerbajdzsán biztonságos hely a többségnek, de egy kormányt kritizáló jogvédő számára már azért más a helyzet. Ezért lenne különösen fontos, hogy még azokban az országokban is, ahol van biztonságos harmadik ország lista, a hatóságok egyénileg megvizsgálják, tényleg biztonságos-e az adott személy számára az az ország.

6.„Bűncselekményt követnek el, amikor illegálisan átjönnek a határon.”

Nézzük először is, mit mond az 1951-es Genfi Egyezmény (1989. évi 15. törvényerejű rendelet) 31. cikkének 1. pontja:

„A Szerződő Államok az országba való jogellenes belépésük, vagy tartózkodásuk miatt nem sújtják büntetéssel azokat a menekülteket, akik közvetlenül olyan területről érkeztek, ahol életük, vagy szabadságuk az 1. Cikkben foglalt meghatározás értelmében veszélyeztetve volt, és akik engedély nélkül lépnek be területükre, illetőleg tartózkodnak ott, feltéve, hogy haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál és kellőképpen megindokolják jogellenes belépésüket, illetőleg jelenlétüket.”

Vagyis ennek értelmében egy menekült (menedékkérő) nem büntethető azért, mert például hamis okmányokkal, okmányok nélkül vagy tiltott helyen lépte át a határt. Ezekben az esetekben a szabálysértési vagy büntetőeljárást fel kellene függeszteni legalább addig, amíg az illető menedékkérelmét el nem bírálják, ha pedig védelmet kap, akkor meg kell szüntetni a vele szemben folyó eljárást. Magyarország 2015. szeptemberében bűncselekménnyé nyilvánította a határzár tiltott átlépését: az ilyen ügyekben nem szokták felfüggeszteni a büntetőeljárásokat, ami ellentétes a Genfi Egyezménnyel.

A 31. cikk 1. pontja tartalmaz két olyan megszorítást is, amelyre gyakran hivatkoznak azok, akik szerint a szabálytalanul (irregulárisan, tehát nem illegálisan) határt átlépők nem tekinthetőek menekültnek:

„...közvetlenül olyan területről érkeztek, ahol életük, vagy szabadságuk az 1. Cikkben foglalt meghatározás értelmében veszélyeztetve volt”

A közvetlenség ebben az esetben nemcsak a származási országra (pl. Szíria) vonatkozik, hanem minden olyan helyre, ahol a menekült, menedékkérő áthalad. Fontos tudni, hogy a menekülőknek nem kell a szomszédos országokban maradniuk, kérhetnek védelmet távolabbi országokban is. Ha az illető a menekülés során olyan országokon halad át, amelyek nem biztonságosak (lásd előző pont), esetében a veszélyeztetettség továbbra is fennáll. Ez akkor szűnik meg, ha olyan helyre jut, ahol menedékkérelmet egy tisztességes eljárás során elbírálják el, és reális esélye van, hogy védelmet és megfelelő ellátást kap.

„...haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál”

Nincs konkrét határidő, ameddig jelentkezni kell, ez minden esetben a körülményektől függ. Sokan vannak, akik nem rendelkeznek információval a menekülteljárásról vagy nem akarnak egy adott helyen kérelmet benyújtani, mert egy másik országba szeretnének eljutni, ezért minden esetben egyénileg kell megítélni, hogy ez a szabály érvényesül-e. Az is fontos, hogy mindegy, hogy az illető önként jelentkezik vagy a hatóságok tartóztatják fel, a kérelmét minden esetben előterjesztheti...

ITT OLVASHATÓ

9/11: ERRE A NAPRA MINDIG EMLÉKEZNI FOGUNK

ORIGO
Szerző: TASNÁDI KATA
2011.09.11.

Tizenöt év telt el 2001. szeptemberi 11. óta, amikor az al-Kaida terroristái összehangolt támadást indítottak az Egyesült Államok ellen összesen négy utasszállító gépet eltérítve. A négy akcióból hármat sikeresen végrehajtottak: repülőgép csapódott a New York-i Világkereskedelmi Központ két tornyába és a Pentagonba, megölve ezzel majdnem háromezer embert és megsebesítve még több mint hatezret. A később csak 9/11 néven emlegetett támadások hatásai jóval túlmutatnak a személyes tragédiákon...



ITT OLVASHATÓ

EZ AZ ORSZÁG MINDEN EGYES LECSERÉLT FELESÉGEN ÉS SZÉPREMÉNYŰ SZERETŐN SÚLYOS PÉNZEKET BUKIK

KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2016.09.11.

Orbán Viktor mostanság Kötcsén jelentette ki és be, hogy mind meghalunk, de még mielőtt halomra döglenénk, azelőtt élet-halál harc következik. És ha nem is, akkor is. Ez most az egyetlen sláger. Mivel rengeteg időnk van/lesz elemezni az elhangzott háborús beszéd apraját és nagyját, beszéljünk egy kicsit a politikai paletta aktuálisan legnagyobb, 61 éves Don Juan-jának viselt dolgairól.


Nem, nem Matolcsy György magánéletében, ágyában és párnái közt kívánok vájkálni. Nem érdekel, mert alapvetően magánügynek tartom, hogy elveszítette hites férj-jellegét, és egy közel 30 évvel fiatalabb nő miatt hagyja ott végérvényesen az asszonyt. Az pedig nem tegnap óta világos, hogy milyen ez a képmutató, erkölcstelen bagázs, az egész rothadó Európa számára példamutató, keresztény családi életével. Pontosan ilyen.

Ami szóra érdemes ebből a szerelmi afférból, már ha valóban az, hogy a Népszabadság Matolcsyék zátonyra futott házasságának említése nélkül – MNB-s pletykákról meggyőződni akarván – érdeklődött Vajda Zita MNB-munkatársról és a jegybank kvázi elszólta magát, midőn egyebek mellett azt állította: „Matolcsy György magánélete, a Matolcsy-házaspár válása magánügy.” Hogy mi köze ehhez Vajda Zitának? Már nem csak sima spekuláció: ő az a 32 éves nő, akiért Gyuri bácsi szíve hevesen dobog mostanság, bár valószínűleg a románc nem tegnap kezdődött.

A lényeg: Zitácska a Magyar Nemzeti Bankban nemzetközi szakmai titkárként dolgozott 2016. május 2-ig. Munkabére bruttó 1 730 000 Ft., nettó 1 150 450 Ft. volt. Párhuzamosan az egyik Pallas Athéné alapítvány (PADI) kuratóriumába is bekerült, illetve egy alapítványi cég, a Vízház Zrt. igazgatóságának is tagja lett, nem utolsó sorban Tolcsy bácsi külföldi útjait szervezte és gyakran utazott együtt szeretőjével a jegybank elnökével. Nem lehet véletlen, hogy korábban a Nemzetgazdasági Minisztériumban is Gyuri bácsi mellett ténykedett és hasonlóan hasznos munkát végzett. A merő nem véletlenek sorában fontos állomás, hogy Matolcsy 2013 március 4-én lett MNB-elnök, Vajda Zita március 6-ától pedig már az MNB-alkalmazottja volt.

Mindketten rajonganak a keleti vallásokért és a keleti kultúráért. Zitánk – aki egyébként a havi 1,1 millióért felsővezetői nemzetközi tárgyalásokat, nemzetközi utazásokat készített elő, részt is vett e tárgyalások egy részén, valamint a nemzetközi szakirodalomban új írásokat, könyveket kutatott fel és mutatott be a jegybanki vezetők részére – ashtanga jógát oktat egyebek mellett jegybanki alkalmazottaknak is heti kétszer. 2012-ben fél évet Indiában töltött, amiről blogot is írt, amit a róla és szerelmetes főnökéről szóló hírek megjelenése után átállított nem nyilvánosra, miként a Facebook-oldalát is törölte. (Szerencsére a Google nem felejt, úgyhogy akit érdekel ITT megtalálja az indiai kalandokról szóló élménybeszámolót.).

Ez persze nem a teljes történet: mint kiderült, Vajda Zitának is megvan a maga kis népes családja. Egyetlen kedves édesanyja, Vajda Péterné valamennyi Pallas-alapítvánnyal szerződésben állt (részleteket ITT lehet olvasni), miközben a testvére, Vajda Kitti két trafikcégben is érdekelt volt.

Az az igazság, hogy az sem lenne ennél megnyugtatóbb, ha Matolcsy Gyuri esetleg Polt Péter feleségét szereti el, vagy Schmidt Máriával kuszálódik össze szerelmileg. A legnagyobb probléma mégiscsak az, hogy ennek a titkosított, jellegét elvesztett milliárdokkal szórakozó harácsolóbajnoknak sem a válása, sem a szerelembe esése nem lehet magánügy ebben a fenékig tejfel kereszténydemokráciában...

ITT OLVASHATÓ

ÍGY ÉPÍTÜNK LAKHATÁSI MOZGALMAT MAGYARORSZÁGON

KETTŐS MÉRCE BLOG
Vendégszerző: Udvarhelyi Tessza
2016.09.11.

A Város Mindenkié 2009 óta dolgozik azon, hogy a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek szavát meghallja a mindenkori hatalom. Noha a kezdetek óta több száz tagunk volt már és több ezer emberrel kerültünk közvetlen kapcsolatba ügyeik megoldása érdekében, a csoport aktív magja ma kb. 50 főből áll. A tagok kétharmada hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt vagy lakásszegénységben élő ember, egyharmadunk pedig ún. szövetséges, azaz többé-kevésbé biztos lakhatással rendelkező jellemezően magas kulturális és társadalmi tőkével rendelkező aktivista.
Bár voltak kisebb és nagyobb sikereink, amit biztosan elértünk az elmúlt hét évben az az, hogy a lakhatás ügye a feledés homályából egy mindenki számára nyilvánvaló problémává vált, amire a politika és a társadalom is kénytelen válaszokat adni. Az államhatalom egyelőre diszfunkcionális válaszokat ad (vagyis nem tesz semmit azért, hogy a lakhatási válság enyhüljön, sőt esetenként mélyíti is azt), viszont úgy tűnik, hogy a társadalom egyre több tagja válik érzékenyebbé és tudatosabbá ebben a kérdésben. A feladatunk most az, hogy elérjük, hogy ez a megnövekedett érzékenységet és tudatosságot a hatalomban lévők is a magukévá tegyék és megfelelő lakás- és szociálpolitikával csökkentsék a hajléktalanságban és a lakásszegénységben élők számát, valamint megelőzzék a lakásvesztést és a hajléktalanná válást.

A Város Mindenkié kezdettől fogva tudatosan építkező szervezet, és fejlődése különböző szakaszaiban eltérő növekedési modelleket követett.

Kezdetben az észak-amerikai közösségszervezők által bevezetett ún. koncentrikus körös modellt követtük, amelynek a közepén a „kemény mag” van, amit érintett és szövetséges emberek egyre lazábban kapcsolódó tömege vesz körül koncentrikus körökben. Itt a cél, hogy miközben a mag növekszik, növekedjen az önkéntesek, szimpatizánsok és támogatók száma is, így generálva tömegbázist és jelentős társadalmi hatást. Ennek a modellnek a határait egy pár évvel ezelőtt látszólag elértük: a magba tartozó emberek száma már úgy tűnik, hogy nem tud jelentősen növekedni, miközben egyre többen (akár több tízezren is) vannak, akik lazán kapcsolódnak hozzánk, de nem feltétlen vesznek részt a munkánkban. A kihívás, ami előttünk áll, hogy a magon túli embereket a Facebook-lájkokon túl is aktivizáljuk.

A növekedés második modellje az ún. sejtesedés, amivel a célunk az, hogy az AVM több hasonló felépítésű, de különböző méretű koncentrikus körök sorozatából álljon, amelyek adott téma vagy földrajzi terület szerint szerveződnek. Az ilyen sejtek megalapítására tett kísérletünk sikere, hogy ma már Pécsett is működik A Város Mindenkié, elindult az Együtt a lakhatásunkért csoport és ma már a Hős utcában is szervezkedünk.

A feladatunk, hogy még több ilyen sejtet hozzunk létre vidéki városokban és különböző témák körül (pl. lakcím problémák, albérlők nehézségei) és ezzel a lakhatási szegénységben érintett emberek tömegeit mozgósítsuk a közös ügyünkben.

A növekedés harmadik modelljének elindításakor íródott a már fent említett cikk is, amikor arra tettünk kísérletet, hogy azokat a már létező lakhatási szervezeteket és érintetti csoportokat fűzzük közös szövetségbe, akiket a lakhatási válság közvetlenül érint (pl. romák, fogyatékkal élők, bevándorlók). A cél az lett volna, hogy a különböző megközelítésű, módszerű és habitusú szervezetek koordinált módon lépjenek fel a lakhatáshoz való jogért vagy legalább a felelős állami lakáspolitikáért úgy, hogy nem ellenzik, hanem elismerik a különbségeiket és mindenki megtalálja a neki illő szerepet a szövetségben. Noha ennek a próbálkozásnak lett pozitív hatása a szervezetek közötti együttműködésekre, utólag úgy tűnik, akkor még nem állt készen sem az AVM, sem a magyar civil szféra...

A negyedik modell, ami kifejezetten sikeresnek bizonyult, az AVM szellemiségét és módszertanát követő, de autonóm módon működő szervezetek hálózatának kialakítása. Ezt a megközelítést az élet szülte és nem feltétlen tudatos tervezés, noha miután felismertük ezt a folyamatot, tudatosan ápolni és szorgalmazni kezdtük...

ITT OLVASHATÓ

LÁZÁR JÁNOS ÉS AZ ÚJ TRIANON

SZIGETVÁRI VIKTOR BLOGJA
Szerző: Szigetvári Viktor
2016.09.11.

Lázár János kioktatta a makói plébánost, aki az emberség nevében mert megszólalni saját püspökkarának hallgatásával szemben. Majd pedig új Trianonnal riogatott a főminiszter a népszavazás kapcsán. Amikor az emberek jogos aggodalmait kezeletlenül hagyó, sőt, súlyosbító, tolvaj Fidesz kioktat egy katolikus papot, az minden rezdülésében erkölcsi szégyen.

 

Lázár szerint a menekültek befogadása új Trianonhoz vezet, mert a nemzetiségi sokszínűség önmagában vezetett Trianonhoz. Buta, nacionalista hazugság ez.

Mintha a rabszolgák lettek volna az amerikai polgárháború okai. Mintha Koszovó puszta léte önmagában indok lett volna az etnikai tisztogatásokra. Mintha a német zsidók társadalmi helyzete okozta volna a Soá borzalmát a gazdasági válság idején.

Nem. Nem Magyarország soknemzetiségűsége okozta Trianont.

A világ tele van konfliktussal, és nem mindenből lesz történelmi, emberi tragédia. Akkor sem, ha valamit évszázadok alatt sem sikerül csillapítani, és vannak fájdalmas sérelmekben gyökerező, feldolgozatlan alapjai. A kihívást jelentő, konfliktusos adottságokat és a történelmi okokat összemosni nacionalista hazugság.

A nehéz adottságokra való kizárólagos hivatkozás gyáva önfelmentés.

Nem mi, hanem ő, valami vagy valaki más a velünk történő bajok oka – sugallja Lázár. Mi csak kiszolgáltatottak vagyunk, és hánykolódunk a tengeren. Ugyan már.

Trianon, polgárháború, etnikai tisztogatás – mind-mind a konfliktusok meg nem oldásából, a nacionalista önzésből, a politikusok által szított gyűlöletből fakadtak. Az együttélési konfliktusokat lehet csillapítani, lehet enyhíteni, és közben nem kell letagadni az emberi természetünkből fakadó érzéseket, félelmeket. Legyen bár túlzó a büntetés, de a katonai hibák mellett a 19-20. század fordulójának magyar politikai elitje és társadalma is sok rosszat tett a magyarországi nemzeti kisebbségekkel, ami oka volt a történteknek...

 

ITT OLVASHATÓ

(VIDEO) AMERIKA NEM SEGÍT A SZEGÉNY ORSZÁGOKNAK, HANEM ELSZÍVJA TŐLÜK A SZAKKÉPZETT MUNKAERŐT

IFL, AZ ŐSZINTE GAZDASÁG
Szerző: Szarvas Norbert
2016.09.11.

Ezt a videót még régebben láttam, de most az október-i [tudta?] Népszavazás alkalmával újra felszínre került. Hihetetlenül fontosnak és jónak tartom ezt a videót, mivel faék egyszerűséggel és szemléletesen mutat rá a valódi problémákra!

 

 

Nagyon fontos, hogy még véletlenül sem szabad összekeverni az európai migrációs válsággal, hiszen ugyan alapjaiban ugyanaz a probléma forrása, mégis lényegi pontokban eltérő:

 

 

• Nem a világ választotta önszántából a migránsok befogadását
• Nem tudják jelenleg kontrollálni a tömegeket
• A migránsok jelenleg nem a mélyszegénységből, hanem a háború elől menekülnek

Mégis azt gondolom, hogy olyan gondolatokat oszt meg velünk az előadó, amire a legtöbben nem is gondoltatok még soha, más szemszögből világítja meg a problémát...

 

ITT OLVASHATÓ

MIRE FIGYELÜNK AZ ELSŐ TALÁLKOZÁSNÁL?

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: M.Révész Zsuzsa
2016.09.11.

Vajon mi az, amit egy szempillantás alatt, mintegy tudattalanul felmérünk, ha találkozunk egy ismeretlennel? Érdemes-e minden áron jó benyomásra törekednünk?

Amy Caddy, harvardi professzor és munkatársai első benyomással kapcsolatos kutatásainak eredményéről a „Presence” címen kiadott könyvben olvashatunk bővebben.

Amikor először találkozunk valakivel, két szempontból vizsgáljuk a másikat:

Megbízható-e?
Kompetens-e?

Az emberek többsége azt hiszi, hogy a kompetencia, a hozzáértés a döntő faktor, de a kutatások azt bizonyították, hogy a megbízhatóság, a melegszívűség sokkal fontosabb. Cuddy professzor szerint az evolúció során, a túlélés szempontjából alapvető volt a másik ember veszélyességének/megbízhatóságának felbecslése. Lényegesebb volt annak eldöntése, hogy vajon a másik meg fog-e ölni, szemben azzal, hogy például milyen ügyesen tud tüzet rakni.

Ez nem jelenti azt, hogy a kompetencia nem fontos, de csak második szempontként vesszük számításba.

Legszimpatikusabbnak azok az emberek tűnnek, akiket megbízhatónak és ugyanakkor kompetensnek is vélünk.

Vigyázat! A jó benyomásra törekvést nem szabad túlzásba vinni!

Úgy tűnik, első találkozáskor nem célravezető a hozzáértést, kompetenciát előtérbe tolni, fitogtatni, ehelyett inkább barátságosan, nyitottan, bizalomtelien érdemes hozzáállni a másik emberhez. Ha ezek után derül fény a szakértelmünkre, az csak hozzáad személyiségünk megbecsüléséhez. Természetesen ezt az alaptételt módosíthatják olyan speciális szerephelyzetek, amikor kifejezetten a szakértelem miatt kerülünk kapcsolatba valakivel. A vízvezetékszerelőtől nem elsősorban a nyitottságot várjuk el - bár előnyös, ha rendelkezik vele - hanem azt, hogy értsen a munkájához. Egy barátságosan, de rosszul megszerelt vízcsap bosszúságot okoz, s nem növeli a szerelő iránti bizalmunkat.

Ha folyton az zakatol a fejünkben, hogy mások mit gondolnak rólunk, bizonytalanná, görcsössé válhatunk. Fontosabb lesz a megfelelés mások vélt vagy valós elvárásainak, mint a saját érzéseink...

 

ITT OLVASHATÓ 

KIHASZNÁLT TÉVÉNÉZŐK

GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Tóth Ilonka
2016.09.11.

Szeretnek önök azért fizetni, ami nem is kell az életükhöz? Szerették volna, ha megkérdezik, hajlandó-e plusz pénzt perkálni két televíziós csatorna műsoraiért? Én nem szeretnék, de nem kérdeztek meg. Kötelező.
Eddig elkerülte a figyelmemet a galád döntés: kormányrendelet szerint a TV2 és az RTL Klub programdíjat szedhet a szolgáltatóktól a legnézettebb műsoraiért. Naná, hogy a szolgáltató tovább löki a labdát, és a plusz költséget kifizetteti velünk. Emelkednek a televíziós előfizetési díjak. A kormányrendelet 2016. április 25. napján életbe lépett: a tévécsatornák sokmilliós nagyságrendű összegeket zsebelhetnek be a szolgáltatóktól, például van, akivel már megszületett a megállapodás. Én egyről tudok: a két fizetős csatornáért – RTL Klub, Tv2 – havonta plusz 370 forintot kell fizetni.

Nem előre lépünk, hanem hátra, hiszen a nyugati országokban azért a csatornáért fizet az ember fia, lánya, ami érdekli, amit kiválaszt, mert szívesen nézi. Nálunk ránk erőltetik, fizettetik azt, amit nem akarok, nem érdekel. Most őszintén, miért gondolják, hogy ezért a műsorért az ország nagy része körmöt rágva ül le a képernyő elé?
...Játszadoznak velünk a televíziós csatornák, nekünk pedig szavunk sincs, nekünk, akik eltartjuk azokat. Az állami tévékről sem lehet semmi értékeset írni. Ott, ahol azon verik a mellüket, hogy a foci Eb idején magasan ők voltak a legnézettebbek. Hát, ki a ménkű, ha nem volt más? Sajnos. Az olimpiai közvetítésekkel is megpróbáltak dicsekedni, de nagy kár volt, mert ennyire lapos, szakmaiatlan stáb még nem közvetített a legnagyobb sporteseményről.

Kihasználnak bennünket, nem nagy titok, hogy milliók egyetlen szórakozása a televízió. Amit kapnak, azt nézik. Mondják szemrebbenés nélkül a programigazgatók, azért, mert erre van kereslet. Ugyan, ha egy könyvesboltban csak ponyva áll a polcokon, akkor is fogy belőle, veszi az olvasást szerető.

Megmondom őszintén, nekem ma már egyre nagyobb luxus fizetni a televíziózásért, mert a csatornák 90 százaléka nem érdekel, de a sportműsorok, egy-két közéleti kertévé tartja bennem a kíváncsiságot. Még.

Csak az a rengeteg bóvli dühít, és akkor még pluszban is fizessek érte. Pofátlanság.

ITT OLVASHATÓ

NEHOGY BECSÁMPÁZZON VALAMI PROLI ÉS BELEZABÁLJON ROGÁN CECÍLIA SAJÁT KEZŐLEG NYÚJTOTT MÁKOS CVEKEDLIJÉBE

KOLOZSVÁRI SZALONNA, DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.09.11.

Kötcsén összegyűlt az új elit és polgári pikniknek álcázták magukat. Vittek házi sütit, kannásbort is talán és roppantul elégedettek mindazzal, amit elértek.

Ezen nem is csodálkozom, ha Orbán, Rogán, Matolcsy és a többi – közpénzben dúskáló – anyagi helyzetére gondolok. Ott volt természetesen a vezér is és hihetetlen beszédet nyomott ki magából, ahogy az neki szokása. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy senki nem röhögi el magát a dakota közmondásoktól az apokaliptikus jóslatokig ívelő baromságtenger hallatán. Hiába, valóban van az a pénz.

Nézzük, mi okosat mondott Orbán Viktor, aki láthatólag már nem elégszik meg azzal, hogy világvárost épít a szülőfalujából és az sem teszi már boldoggá, hogy egyedül dönt minden országlakó jövőjéről, valamint múltjáról. Igaz, hogy lassan az ország kifosztása csúcsra járatódik, most tervezik a szeszesitalok forgalmazásának és a gyógyszer-nagykereskedelemnek az államosítását. Majd lesz egy jó ember, aki kézbe veszi ezeket. Mészáros Lőrincre, esetleg Vajnára gondolok, de lényegében mindegy. Más lerabolható nem igazán maradt.

Ezért aztán a miniszterek elnöke ráfordult az Európai Unióra. Nem most lett neki az az elképzelése, hogy elfoglalja Európa trónját, már jó ideje dolgozik ezen. Senki nem tett annyit az Unió bomlasztásáért, mint ez az elvetélt focilegenda, de mostanra odáig súlyosbodott az állapota, hogy ezt ki is hirdeti. Nyíltan szembefordul a közösséggel, magával rángatva az országot is, mert tízmillió hülye mégiscsak több, mint egy darab.

Miután a polgárinak, valamint pikniknek keresztelt ökörsütés ökörködés szigorúan zárt körű volt (nehogy becsámpázzon valami proli és belezabáljon Rogán Cecília saját kezűleg nyújtott mákos cvekedlijébe), természetesen csak a baráti (közpénzből zabáltatott) sajtó lehetett jelen. Az egyik kedvencem ebben a műfajban le is hozta a főnök monológját, vagy annak fontosabb elemeit. Érdemes elolvasni, lehetőleg még ebéd előtt. Közmunkások, munkanélküliek és minimálbéresek ebéd helyett fogyaszthatják...

ITT OLVASHATÓ

REMÉNYTELENSÉG

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L.Ritók Nóra
2016.09.10.

Itt van hát ő is, megérkezett erre a világra a héten. Neki nem volt bájos kis üdvözlőkártyája, nem volt róla boldog hír sem a facebookon, pár perccel vagy órával a születése után, az anyja, vagy a család valamelyik tagjának a kezében. Nem tudjuk azt sem, mennyi volt a súlya, túl nagy nem lehetett, az anyuka hasa nem domborodott túlságosan, nem is gondoltuk, hogy ennyi idős terhes már. Az asszonynak ez volt az ötödik szülése. A kórházból a csecsemőt nem adták ki neki, onnan egyenesen nevelőszülőkhöz került.


Sajnos, a hírt mi is későn kaptuk. A család a kapcsolatrendszerünk perifériáján van, néha előkerült az asszony, próbáltunk segíteni, ha nagy volt a baj, de azon a településen nem tudjuk még működtetni a fejlesztő segítségnyújtás rendszerét, nem tudunk elég lehetőséget adni az elmozdulásra, közösségfejlesztésre, így náluk csak a kríziskezelés maradt. Alkalmanként.

Talán, ha hamarabb tudjuk, hogy az újszülött érkezéséhez nincs semmi. Talán ha ő is hamarabb belegondol, hogy így nem lesz jó, és még szól nekünk, időben, nem akkor, mikor a kórházban közlik vele a tényt. Talán, ha a családsegítő hamarabb jelez nekünk, hogy észlelte a gondot, és baj lesz. Csak egy-két nappal hamarabb, annyi elég lett volna nekünk. Megoldottuk és mentoráltuk volna. Mint a többit. De nem tette.

Azt hiszem, ez a legkegyetlenebb, így csinálni. Odamenni a kórházban hozzá, és közölni vele, hogy bár megszülte, nem viheti magával a kicsit. Hogy mehet haza, egyedül. Mert ezt meg lehetett volna oldani. Meg kellett volna próbálni megoldani. Másképp. Nyilván jogos volt a meglátásuk: nem volt megfelelő a körülmény az újszülöttnek. De akkor sem így kellene. Ilyenkor látom, hogy a prevencióra mennyire nincs figyelem. Hogy a beavatkozásokban nincsen fejlesztés, csak hatósági eszközök.

És innen megindul az egész folyamat, hiszen ha egy gyerek fejlődéséhez nem megfelelőek a feltételek, akkor nem azok a másik négynek sem. Szerencsére a Gyámhivatallal meglevő jó kapcsolatunk, és a vezető erős empátiája fékez kicsit, türelmet kapunk, és kérik is, próbáljunk segíteni, mert nem szeretnék kiemelni a többit is.

Próbálunk hát nekifutni az ügynek. Először megnézzük, mi a helyzet a házban, változott-e valami a korábbi ismereteinkhez képest. Víz a közkúton, villany sincs, nemrég kötötték ki, tartozás miatt. Albérletben laknak itt egyébként, a tulaj valahol Pesten él, valakinek fizetnek itt nyilván, ezeket a szálakat követni szinte lehetetlen. Mégis, gyorsan sikerül kideríteni a tulaj kilétét, telefonszám is van hozzá. Kell, mert itt rögtön jön az első nehézség, ugyanis, bár régóta itt élnek, nincsenek bejelentkezve. Rémlik most, hogy régebben már volt ezzel gond, több családnál is, itt a faluba költözés megállításának eszköze lett ez, húzni az időt, hátha elmennek azok, akik idejönnek, vagy az uzsora, vagy más elől menekülve, gyerekekkel, minden nélkül. Mert az itt élők nem szeretnének több betelepülőt, akik csak a problémákat hozzák. Mást nem. De lakcímkártya nélkül (és persze albérleti szerződés nélkül), nehéz lesz újra áramot varázsolni, és nem jár nekik más sem, még a közmunkába sem tudnak bekapcsolódni. Nem is értem, óvodába, iskolába hogy tudtak így járni. Neki kell hát látni, legalizálni az ittlétüket, hogy becsatornázhatók legyenek a rendszerbe...

ITT OLVASHATÓ

ARCCAL A NEMZETI BESÚGÁS RENDSZERE FELÉ

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2016.09.10.

Az Uber után az állam a telekocsizást szemelte ki. Elvégre valamivel garantálni kell az államilag kedvezményezett taxisok lelki nyugalmát. Azonban ez így mégsem a teljes kép. Még a környezetvédelmi és egyéb szempontok mentén sem. A telekocsizás ellenőrzése egy másik vetülettel is bírhat. A Nemzeti Besúgás Rendszerének kialakítása jegyében.

Mely rendszerépítés nem egészen új. Már három évvel ezelőtt is mondtak fel úgy tanároknak, hogy az ok a nem teljesen átszellemült ábrázat volt. Ami azt is jelenti, hogy az iskolai rendezvényen volt olyan, aki szükségesnek érezte a másik megfigyelését. Majd besúgását. Az pedig, hogy a sajtó egyik munkatársát az ÁVH módszertanát idézve szerették volna beszervezni, szinte csak tegnap volt. A kettő között pedig akár teljes ív is kirajzolható. A pedagógusok kölcsönös értékelésétől az Uber az adóhatóság ismerten gerinctelen, nem egyszer szándékosan provokatív ügynökeinek, bocsánat, munkatársainak fellépéséig elég széles ívet húz maga után a szociológiai rombolás rakétája. Nem interkontinentálisan, hanem lokálisan. Nem ballisztikusan, de olykor mégis halálosan.

A történelem ugyanis nem szűkölködik öngyilkosságba kergetett szereplőkben. A munkatársi, közösségi, környezeti körök szétzúzása ugyanis nem egy esetben a személyiség szinte teljes széteséséhez vezethet. Ami ellen sokszor az egyik legbiztosabb menekülésnek látszik a kimenekülés a helyzetből. Mikor merre. Ha lehet, másik munkahelyre, ha lehet másik országba. Ha egyik sem, akkor olykor egy másik létsíkra. Mert nem mindenkinek állnak rendelkezésére kormányzati pszichiáterek, és vele a titkolt leletek. De ez nyilvánvalóan csak következmény. Annak a következménye, amikor visszaépül az a rendszer, hogy ember embernek nem farkasa, hanem potenciális besúgója, feljelentője, megfigyelője lesz. S amely rendszerrel kapcsolatban nem árt megjegyezni azt, hogy sosem jöhetett volna létre, ha nincs egy kritikus tömegtámogatása. Miközben persze tudjuk: a besúgói hálózat pont azt szolgálja, hogy az egyszer megszerzett hatalmat ne lehessen alulról, és hatékonyan kikezdeni...

ITT OLVASHATÓ 

FÉLÉVES A TÖRVÉNYELLENES ORSZÁGOS VÁLSÁGHELYZET

HELSINKI FIGYELŐ BLOG
Szerző: presshelsinki
2016.09.09.

Március 9-én hirdetett országos migrációs válsághelyzet a kormány, amelyet múlt héten újabb fél évvel hosszabbított meg. A déli megyékben egy éve vannak hatályban a rendkívüli szabályok, noha 11 hónapja már nem teljesülnek a törvényi feltételei a válsághelyet fenntartásának. A kormány tíz évre titkosította az indokokat.

A kormány a szerbiai határzár hatályba léptetésének napján, 2015. szeptember 15-én vezetett be „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet”. Migrációs válsághelyzetet hirdetettek rendeletileg Csongrád és Bács-Kiskun megyében, majd szeptember 18-án Baranyában, Somogyban, Zalában és Vasban is.

A migrációs válsághelyzet jogintézményét a menedékjogi törvény módosítása tette lehetővé. Ezek szerint „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet rendelhető el:

• ha a menedékkérők száma
  • egy hónap átlagában a napi ötszáz főt, vagy
  • két egymást követő hét átlagában a napi hétszázötven főt, vagy
  • egy hét átlagában a napi nyolcszáz főt meghaladja;
• ha a tranzitzónákban tartózkodók száma
  • egy hónap átlagában a napi ezer főt, vagy
  • két egymást követő hét átlagában a napi ezerötszáz főt, vagy
  • egy hét átlagában a napi kétezer főt meghaladja;
• bármely olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény kialakulása (pl. zavargás, erőszakos cselekmények), amely valamely település közbiztonságát közvetlenül veszélyezteti.

Ezeket a határértékeket tavaly október 17., a horvát határzár beüzemelése óta meg sem közelíti az országba belépő migránsok száma. Mégis a kormány idén márciusban indokolhatatlanul országosan kiterjesztette a válsághelyzetet, amelyet már a rég le kellett volna fújnia. Múlt héten aztán, rátronfolva az eddig is abszurditásokra, mielőtt végleg kimúlhatott volna, újabb fél évvel hosszabbították meg „migrációs szükségállapotot”...

ITT OLVASHATÓ

100 EZER FORINTRA BÍRSÁGOLTÁK A LIGETVÉDŐ KÖZMUNKÁST, 18 NAPRA KELL FOGHÁZBA VONULNIA

KETTŐSMÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.09.10.

18 nap fogház – ennyi járt gyorsított eljárásban annak a ligetvédőnek, aki kordont bontott még a nyáron. 100 ezer forintra büntették meg, garázdaságért kell bűnhődnie. Mondjuk annak speciel örülhet, hogy két napot már leszámoltak a büntetéséből, amit az előzetesben töltött.

Raffael József júliusában ott volt, amikor a Ligetvédők kidöntötték az OSB lapokat a Kertem kerítése mentén. Adatait a rendőrök felírták, de őt magát nem vitték be a fogdába. Néhány nappal később azonban a II. János Pál pápa téren igazoltatták, ekkor már kattant a bilincs, nem sokkal később pedig a Fővárosi Törvényszék gyorsított eljárásban tárgyalta az ügyét – az ítélet szerint a kordonbontással garázdaságot követett el, szabálysértéssel „megúszta” az ügyet. 100 ezer forintos bírságot kapott, de az ítélet szerint ezt a Nagy Ignác utcai Büntetés-végrehajtási Intézetben kell leülnie, potom 18 nap alatt. A könnyítés annyi, hogy a 20 napból (egy ugyanis 5000 forintot „ér”) kettőt elengedtek, mivel ennyit előzetesben már leült. Az ítélet ellen fellebbezett, a Kúria azonban elutasította a kérelmét, amelyben szó szerint azt írta: „Nem vagyok bűnöző.” Szeptember 13-án, reggel 9 órakor kell bevonulnia.

A dolog persze, nem ilyen egyszerű. Hogy Józsinak ilyen hirtelen döntöttek az ügyéről, abba valószínűleg belejátszott az is, hogy 2012-ben már volt egy ügye, ami miatt a rendőrség kereste. Az szintén szabálysértési eljárás volt, ugyancsak garázdaság miatt büntették meg, egy munkatársa lecigányozta, ő pedig arcon ütötte ezért. Az esetről videófelvétel is készült. Az akkori büntetése 120 óra közhasznú munka volt, ennek egy részét az Üdvhadseregnél ledolgozta, ám a pártfogója ezt utólag nem igazolta. Ezért a rendőrség továbbra is kereste, most pedig a két ügyet összevonták.

Hogy 2012 óta hogyan nem találták meg? Vélhetően azért, mert az akkori iratokban a nevét éppúgy elírták, ahogy a lakcímét is. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy 120 óra helyett 120 napnyi büntetést tüntettek fel (véletlenül) a papírjain. Józsinak nincs amúgy sem állandó lakhelye: átmeneti szállókon húzza meg magát, amikor van rá lehetősége.

A lényeg tehát, hogy Józsi azóta is dolgozik, közfoglalkoztatottként. Hol karbantartó (például a rendőrségen), hol kertész, vagy ami éppen akad.

Most azonban kissé megnehezítette a dolgát ez a hirtelen bevonulás. Nemrég ugyanis került volna új munka számára, csakhogy a fogház miatt halasztást kellett kérnie, mert nem tudna a megadott időben kezdeni. Csakhogy emiatt a munkaügyi hivatalban is akadt problémája: mivel a hivatal szerint visszautasított egy közfoglalkoztatotti állást, megvonják tőle a 22 ezer forintnál alig több juttatását, ami munkanélküliként járna neki. Elég nagy veszteség. De Józsi azért abban bízik, hogy miután kijön a fogházból, megkapja azt az állást, ahová eredetileg felvették.

A szabálysértés ugyanis nem jelent priuszt – az viszont tény, hogy ezzel a „renoméval” nem lesz könnyű helyzetben. Egy dologban viszont biztos: bármi is lesz, miután elhagyja a fogházat, biztos, hogy visszatér a Ligetvédőkhöz.

Hogy miért csinálja?

ITT OLVASHATÓ

VILLANÁS

HUPPA BLOG
Szerző: Konok Péter
2016.09.10.

– Árpikám?
– Parancsolj, Főnök!
– Igen, azt szeretek. Most hallottam, hogy az észak-koreaiak atomot robbantottak.
– Idáig nem hallatszott. Meg amúgy is eléggé hangos a zene itt, Ibízán.
– Kiabáljak?
– Ha gondolod, Főnök. De nem csináltam semmit!
– Na! Mondd, van nekünk is atombombánk?
– Hivatalosan nincs.
– És nemhivatalosan?
– Hát, a Kövér Laci 1988-ban vett egyet pálinkáért a szovjet csapatoktól. Egy nagyon részeg százados volt a szovjet csapatok. A Laci eredetileg szimatszatyrot akart volna venni, mert az menő volt akkoriban, és rá lehetett írni golyóstollal mindenfélét, de a szimatszatyrokat mind megvette előle a Gyurcsány. Úgyhogy atombombát vett. A pincében tartja, úgy hívja, “Turulököl”.
– Igazi atombomba?
– Hát… a szakértői vélemény szerint, idézem, “ez egy lyukas gulyáságyú, amiről lelopták a kerekeket”. De ez, ugye, csak vélemény, bár véleménynek nem volt olcsó.
– Működik?
– Az MTA Atomfizikai Tanszékének hatástanulmánya szerint “a vizsgált objektum pillanatnyilag a schrödingeri kvantum-szuperpozíció helyzetében található; ebből a piros gomb megnyomásával lehetne kibillenteni, hiszen akkor kiderül, hogy képes-e eleget tenni a megfelelő elvárásoknak”. Ez sem volt olcsó tanulmány, de a Filozófiai Szakcsoport különvéleménye sem, amelyt szerint “definiálni kell a ‘pillanatnyilag’ szó adekvát jelentését, hiszen az idő: pénz”, és persze a végén ott is van, hogy mennyi.
– Egy kurva kukkot sem értek az egészből. Hány megatonnás?
– Baromi nehéz. A múltkor a Laci lement a pincébe kötélért, és rábillent a lábára. Két hétig üvöltött az LMP-vel a Parlamentben...

ITT OLVASHATÓ