NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.08.14.
Guardian
Orbán Viktor és szóvivője sorozatosan becsmérli Finnországot, mert az az unió soros elnökeként folytatni kívánja a jogállami eljárást a szélsőjobbos magyar kormány ellen. A miniszterelnök és Kovács Zoltán az utóbbi hetekben kifogásolt szinte mindent, kezdve a finn családi erőszak szintjétől egészen odáig, hogy orosz oligarchák stratégiailag fontos szigeteket vásárolnak fel az északi országban. A nemzetközi kommunikáció felelőse legutóbb már a finn demokrácia súlyos hiányosságait taglalta, miközben az Economist listáján a finnek a legfejlettebb demokratikus rendszerek között vannak. Helsinkiben a kormány képviselője azt közölte, hogy ezek a támadások nem befolyásolják a 7-es paragrafus alapján zajló vizsgálatot, amelyet az Európai Parlament kezdeményezett. Hozzátette: Magyarországnak kifejezetten az az érdeke, hogy az eljárás keretében meghallgassák a Tanácsban. Arról is szólt, hogy hiba volna, ha az érintett állam úgy tekintené, hogy utaznak rá. A jogállam előmozdítása mindenkinek érdeke, azon kívül más sok ország sürgette, hogy végre lépjenek előre az ügyben. Egy szakértő emlékeztet arra, hogy Orbán számára nagyobb volna a tét, ha Franciaország el tudná fogadtatni, hogy az EU-támogatásokat kössék a jogállami elvek betartásához. Hozzátette, hogy az igazi csata csak most kezdődik, amikor finisbe ér a vita a következő hosszú távú költségvetésről. Itt már sok forog kockán magyar szemszögből, ha egy sor kormány csatlakozik a francia javaslathoz.
A kommentár szerint Közép- és Kelet-Európában kezdenek elülni az illiberalizmus hullámai és az elemzés azt tanácsolja a Nyugatnak, hogy támogassa a tömegek mozgósítását a jogállam védelmében. Mint rámutat, basáskodó politikusok éveken át gúnyolódtak a demokrácián, ám napjainkban elvesztik a közbizalmat és a hatalmat. A jelenség, bár nem visszafordíthatatlan és nem is egyenletes, szívet melengető. A Nyugatnak nem sok köze van hozzá, sokkal inkább azzal függ össze, hogy a térségben sok százezer embernek elege lett a korrupciót gerjesztő vezetőkből, akik ráadásul a maguk érdekében alakítják át az igazságszolgáltatást, ezért a tömegek fellázadtak a jelenség ellen. A legjobb példa rá Románia, Szlovákia és Csehország. A hatalom mindhárom államban Orbántól és Kaczynskitól vette át a populista módszereket. A régió egyáltalán nem egységes. Az illiberalizmus legszélsőségesebb válfaja, amit Orbán Viktor vezetett be, keményebben kézben tartja az irányítást, mint ahogyan azt más országokban tapasztalni, éspedig éppen azért, mert azoknál már messzebbre jutott a polgári demokrácia intézményeinek lebontásában, illetve szétmállasztásában. A PiS nyerésre áll az őszi választások előtt, mivel politikája vonzó milliók számára, az ellenzék ugyanakkor megosztott. A cseh, román és szlovák tiltakozás nagyrészt a korrupció, az urambátyám rendszer és a jogsértések ellen irányul, nem annyira a nyugati liberális normák megvédése vezérli. Ám nem sok minden támasztja alá, hogy gyengülne az ellenségesség az Európán kívüli migránsokkal szemben, vagy nőne az érdeklődés az integráció elmélyítése iránt. A kérdés az, hogy a Nyugat mennyire áll oda e mozgalmak mellé. Itt azért van alap a kétkedésre.
A német kancellár fenntartja, hogy helyes döntés volt részéről négy éve megnyitni a határokat a Magyarország felől érkező menekültáradat előtt, mert a körülmények különlegesek voltak, szükséghelyzet állt elő. Merkel, aki hétfőn Sopronba jön a Páneurópai Piknik 30. évfordulóján, ezt nyári szabadsága után Stralsundban választópolgárok előtt fejtette ki. Rámutatott, hogy Németország nem törődhet csupán a maga jólétével, része a világnak, így nem gondolhat csakis saját magára. Azt pedig az emberiesség parancsának nevezte, hogy kimentsék a Földközi-tengeren bajbajutott migránsokat. Egyben azonban bírálta az embercsempészeket. A kormányfő úgy válaszolt a szélsőséges AfD egyik képviselőjének, aki szerint bevándorláspolitikájával megosztotta az országot, hogy látja ezen a területen az ellentmondásokat, azokban mégsem dönthetett másként azokban a rendkívüli időkben.
Az újság arra figyelmeztet, hogy öt nappal az öt szakértő halálát követelő nukleáris rakétarobbanás után a Roszatom még mindig titkolózik, és ez cseppet sem vet jó fényt a cégre, amely Európában is reaktorokat kíván építeni, így Magyarországon és Finnországban. Azaz szembemegy azzal, hogy a földrész mind inkább elfordul az atomenergiától. Ám a katonai gyakorló területen bekövetkezett baleset és annak kezelése megkérdőjelezi a bizalmat a konszern iránt, hiszen a technika biztonságába vetett hitet nem éppen erősíti, ha hallgatnak részletekről. Mégpedig egy olyan vállalkozás esetében, amely együttműködik a hadsereggel és korlátlan állami támogatást kap, például ha egy szegény kormány kölcsönre szorul egy orosz típusú atomerőmű létesítéséhez...
