KENESEI ISTVÁN: NYÍLNAK A ZSILIPEK - EGYETEMEK, PÉNZEK, KUTATÁSOK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2026.05.22.

Kiöntött a Tisza, és ezzel párhuzamosan egy csomó folyón, patakon és egyéb vízfolyáson emelkednek a zsilipek, vagyis kezdenek bátorságra kapni az emberek, akik lassan elhiszik, hogy vége annak a korszaknak, amelyben szabadságvesztés ugyan nem járt a nyílt beszédért, de más retorziókra számítani lehetett – nem említve a választások utánra tartogatott intézkedéseket, például az ellehetetlenítési törvényt, amely a barátságtalan autokráciából már a komor diktatúra felé mutatta az utat.

A szabad levegő hatása

Úgy hírlik, rektorok, kancellárok és más vezetők a székükbe kapaszkodva igyekeznek bizonyítani, hogy ők (vagy legalább a családjuk) már régóta támogatták a Tiszát. Hja, kérem, az egzisztenciális gondok felül tudják írni a tényeket. Fontosabb viszont az a folyamat, amely megindult az egyetemeken. Nem várnak kormányzati intézkedésekre, mert még az országgyűlés megalakulása előtt, április 30-án (mintha tudták volna, mit írok az aznapi ÉS-ben),1 lemondott például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem teljes kuratóriuma, az Orbán-kedvenc Böszörményi-Nagy Gergellyel az élen. Most újra napirenden van a rektorválasztás, de ezzel párhuzamosan a MOME szervezeti átalakítása is terítékre kerülhet, hiszen a Tisza-kormány kimondott szándéka a kekvák megszüntetése.2 Az „elrabolt” SZFE hallgatói is lázadoznak.3 A következő jelentkező a Corvinus volt, ahol az oktatói szakszervezet követelte az alapítványi modellről való lemondást, vagyis a kuratórium távozását és az egyetem vezetésének megújítását.4 Erre az egyetem egy pár nappal korábbra datált és nyilvánvalóan már régebben kimunkált programot tett közzé az intézmény átalakítására és fejlesztésére.5 Szegeden egy egyetemi önszerveződő csoport szólítja fel a vezetést lemondásra.6 A BME, vagyis a Műegyetem oktatói csoportja is sürgeti a megújulást, határozott elképzelések mentén.7 Pécsett maga a februárban megválasztott, de még hivatalba nem lépett rektor nyilatkozott arról, hogy a kekvákat meg kell szüntetni (természetesen az ATV-nek, mert valamely okból ez a csatorna bármely egyetemi vagy jogi ügyben Fábián Adriánt kérdezi meg).8 Csatlakozott hozzájuk az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem egyik doktori iskolája is, mert elégedetlenek a függetlenség mértékével, aminek az érdekében a kekva elől a katolikus egyházhoz menekültek annak idején.9 De nem érdemes sorolni, mert a zsilip nemhogy megnyílt, de valójában átszakadt, és a szabadság levegője egyre újabbakat késztet megmozdulni – tekintet nélkül a lapzárta idejére.

Mindez arra mutat, hogy az erjedés, vagy inkább az áradás visszafordíthatatlan, és akik eddig tűrték a fejük fölött zajló egyetemi átrendezést, azok elérkezettnek látják az időt, hogy a választások eredményét konvertálják a mindennapi környezetük, a sorsukat uraló szervezetek gyökeres transzformálására. Az oktatási kormányzatnak ezek után nem kell aggódnia, hogy elegendő támogatása lesz-e, hogy terveit megvalósítsa. A részletek kidolgozására persze oda kell figyelni, és az egyeztetések nem megúszhatók, hiszen számos megoldás kínálkozik az (európai standardok szerint átalakított) alapítványok megtartásától kezdve az állami tulajdonba visszavett egyetemekig. Nem beszélve a kivételezett Közszolgálati Egyetemről annak agyontámogatott Tanárképző Karától a sajátos oktatói nómenklatúrájáig. Ez azonban csak az egyik, és véleményem szerint külsődleges, kevésbé lényeges oldala az átalakulásnak.

A másik, lényegesebb összetevője az, ami a fejekben fog lezajlani. Amikor ugyanis felfogja az akadémiai közösség, hogy itt valóban lehetőség van a szabad cselekvésre, akkor kell eljönnie az eddigi, ha nem is mindenhol, de a legtöbb intézményben bevezetett parancsuralmi rend felszámolásának. Nem véletlen, hogy az előbb sorolt kezdeményezések mind az eddigi egyetemi vezetések megújítását irányozzák, és az oktatási kormányzatnak ehhez kell majd hathatós segítséget nyújtania, mert ha nem teszi, hamar visszanyeri a momentumot az eddigi „uralkodó osztály”. Új vezetői választásokat kell kiírni, lehetőséget adva a tulajdonképpeni „csendes többségnek”, akiknek eddig el kellett viselniük a „nerencek” irányító szerepét. És persze felismerve azt is, kik voltak azok a vezetőik, akik az intézet, a kar vagy az egyetem érdekeit próbálták a kormányzati önkény ellenében érvényesíteni.

Ha ugyanis a jelenlegi szenátusok tehetnek javaslatot a leváltandó kuratóriumok helyett kinevezendő új tagokra, akkor szélsőséges esetben az a helyzet állhat elő, amit a teljesen gleichschaltolt, vagyis elfideszesített vezetésű Színház- és Filmművészeti Egyetemen várhatunk: akár a jelenlegi tagokat is újrajelölhetik, de legalábbis nekik kedves személyeket fognak ajánlani. És vajon melyik szenátus lesz a saját ellensége, hogy az eddigi tevékenységüket kritikusan vizsgáló tagokat ajánljanak? Hiszen már igyekeznek előre menekülni, nemcsak az oktatási kormányzat által jobbára érinthetetlen egyházi egyetemek, mint például a református Károli, ahol Trócsányi László rektort már most kinevezték jövő januári kezdettel,10 hanem a dunaújvárosi is, ahol az elsők között igyekvő „modellváltó” András István újabb ötéves megbízatást vehetett át Sulyok Tamás jelenlegi köztársasági elnöktől. Nem lehet megúszni tehát az egyetemi vezetésnek alulról fölfelé lebonyolítandó újraválasztását, és addig ideiglenes kuratóriumok kijelölését, ahogy ezt legutóbbi írásomban vázoltam (ÉS, április 30.),11 és amint ezt nálam részletesebben a Corvinuson működő kutatócsoport vezetői a Telexben kifejtették.12

Emellett még azt a problématípust is kezelni kell, hogy mit kezdjenek a minisztériumokból, alapítványokból az egyetemekre visszaejtőernyőző káderekkel. Nem kevesen vannak azok, akik egyetemi állásukat függesztették fel, de most visszatérnének korábbi munkahelyükre. Navracsics Tibor exminiszter például egyetemi docensként, Mráz Ágoston, a Nézőpont Intézet igazgatója adjunktusként az ELTE jogi karára, Hiller István eddigi ellenzéki képviselő pedig a BTK-ra. Jóllehet többen, mind oktatók, mind hallgatók tiltakoznak ez ellen, ám ha tudományos teljesítményük igazolható, akkor nem lehet kifogást emelni. A gond az, hogy Mráznak például minimális a publikációs listája, az MTMT szerint 26 év alatt 15 tudományos műve keletkezett, Hirsch-indexe 2 (kettő),13 Hiller a magyar táblázatba nem vezetett fel hivatkozásokat, de a nemzetközi adatbázis szerint h-indexe 4, Navracsicsé 6. (Egy tudós h-indexe azon publikációinak a száma, amire legalább h-szor hivatkoztak.)...

ITT OLVASHATÓ