Szerző: CSILLAG ISTVÁN
2026.08.19.
Az okos „Tisza-közelieknek” bizony nem egyszer, de akár százszor is el kell magyarázni, hogy a „jó dolgok” együtt is, de egyenként is vállalhatatlanok, mert amit Orbán egyikünk zsebébe dugott, azt a másikunk zsebéből húzta ki, ha máshogy nem, akkor az elszabaduló áremelkedés formájában. Még az okos „Tisza-közeliek” se számolnak azzal, hogy az anyák által egész életükben be nem fizetett személyi jövedelemadóból származó pénz (egyik zseb) miatt nő az operációk várólistáján állók várakozási idejének a hossza, lesz gyalázatos az egészségügyi ellátás felszereltsége (másik zseb). Még az okos „Tisza-közeliek” se számolnak azzal, hogy egy évben csak 12 hónap van, ezért a havibérből csak tizenkét alkalommal vonják le a nyugdíjak kifizetéséhez szükséges nyugdíjjárulékot, ezért ha mégis kifizetik a 13. meg a 14. havi nyugdíjat (egyik zseb), ez csak úgy lehetséges, ha kevesebbet keresnek a tanárok, ha nem kapnak rendes bért a nővérek (másik zseb). Ha a 25 év alattiak nem adóznak (egyik zseb), ennek az az ára, hogy az adómentesítettek meg a 13. és 14. havi nyugdíjukat számolgatók „hálálkodó” imájából vesznek a szociális gondozók zsömlét meg párizsit a gondozottjaiknak (másik zseb). A mégannyira okos „Tisza-közeliek” se tudják, hogy Magyarországon az európai átlag duplájánál tart a közigazgatásra meg a vállalatok gazdasági támogatására költött pénz nagysága (egyik zseb), és ezek meg a már említett adóbefizetés-elmaradások és a befizetéssel alá nem támasztott kifizetések miatt leküzdhetetlenül magas a deficit, emiatt pedig mindig beindul a nehezen megfékezhető áremelkedés (másik zseb). Ahogyan azt Liska Tibor, a 80-as évek zseniális kutatója mondta: „Ahhoz, hogy osztogassanak, fosztogatni is kell!”
A mégoly okos „Tisza-közeliek” nem születtek pénzügy- vagy gazdasági miniszternek, ráadásul nem a makroökonómia-órát tartva, a katedrán magyarázva élték le életük nagy részét, éppen ezért még a legegyszerűbb összefüggéseket is újra meg újra el kell magyarázni. Ezek között azt is, hogy a mintegy 850 ezer mikro- és kisvállalkozás (0 alkalmazott, egyetlen alkalmazott és 2 alkalmazott együtt) esetében, amelyek együttesen megközelítőleg 1,2 millió főt foglalkoztatnak, gyakori, hogy férj és feleség egyaránt jövedelmet szerez a családi vállalkozásból. Ezekben a vállalkozásokban – ha valóban elég okosak – mindig a gyermekeket szült feleség „keres többet”, mutat ki magasabb adóalapot, mert ezzel az anyák örök életre szóló személyijövedelemadó-mentessége miatt az egész vállalkozás adómentes lehet. Ennek okán nemcsak a hölgyek nyugdíjának, egészségügyi ellátásának, az általuk használt utak karbantartásának a fedezete tűnik el, hanem akár az ilyen kisvállalkozásból élő személy nyugdíjának, egészségügyi ellátásának sem lesz fedezete.
Ha a „Tisza-közeliek” pénzügyminiszternek születtek volna, akkor minden teketória, hosszadalmas magyarázat nélkül eltörölnék az Orbánék által eddig a nép közé hintett, ám a gazdaság stabilitását, a nép erkölcsi ítéletét megrontó üveggyöngyök további kiszórását, így 1) a több gyermeket szült anyák örökös adómentességét, 2) a 13. és 14. havi nyugdíjat, 3) az egyenlőtlenséget orbitális mértékűre növelő egykulcsos adórendszert a gyerekkedvezménnyel együtt, 4) a multikra és a nagyvállalatokra is kiterjesztett, a nemzetközi egyezményekben megállapított minimumadót is messze alulmúló, eredetileg a kisvállalatokra szabott alacsony kulcsú társasági adót, 5) az átláthatatlanul tagolt, bonyolult és drága közigazgatást, 6) a versenytől megóvott vállalatok számára az adófizetők pénzéből folyósított, a nemzetközi összehasonlításban nem ismert gazdasági támogatásokat.
Orbán „taposóaknái”
A „Tisza-közeliek” pontosan tudták, hogy Orbánék az ország valamennyi lakójának életét, jövőjét élik fel, ezért ezt az igazságot a költőt utánozva („egész népemet fogom tani-tani”) nekik nem kellett hirdetni, azt azonban sokszor, türelmesen, újra meg újra, hogy Orbánék nem csupán saját gazdagodásukkal, a „lopással” élik fel az ország jövőjét, hanem a „cukorkába mártott” jó dolgokkal, Orbán „taposóaknáival” is. A nép csak a saját erejéből – és nem a tanítók határozott döntései révén – tud megszabadulni az orbánizmus igájától, és csak a saját erejéből tud felszabadulni a demagóg hazugságok béklyója alól. Sokan puszta populizmusnak tartják Magyar Péter mindennapos igehirdetését, miközben ennek a célja az, hogy a nép maga is ráébredjen arra, hogy Orbán „taposóaknák” tucatjait helyezte el, amit eddig csak néhány „tojásfejű” magyarázott, többnyire egymásnak.
Orbán taposóaknáit jelentik a pusztán szavazatvásárlásra használt adókedvezmények, -mentességek (gyermekek utáni kedvezmény, 25 év alattiak szja-mentessége, a legalább két-három-négy gyermeket szült anyák egész életre szóló szja-mentessége, hiszen ettől több gyermek nem született, csak a gazdag szülők és a szegényebb szülők közötti egyenlőtlenség és a költségvetés éves hiánya nőtt meg). Orbán taposóaknája volt a tucatszám, túlárazva megépített futballstadion, amelyek éves fenntartási költsége olyannyira megterheli a „megajándékozott” város költségvetését, hogy szociális gondozásra, útkarbantartásra már csak elvétve marad pénz. Orbán taposóaknája az energiaszegény, importra szoruló országban minden háztartásra nézve egyöntetűen bevezetett rezsicsökkentés, aminek nem a takarékoskodás, hanem a pazarlás, nem a hálózatok karbantartása, hanem az infrastruktúra bűnös elhanyagolása a következménye. Orbán taposóaknája, hogy a víztározók, a Duna vízlépcsőinek megépítése helyett egy újabb nagy álomra, a PAKS II.-re vett fel hitelt, ami már elfogyott, és sem a Dunán történő nemzetközi hajózás, sem a megfelelő vízhozam, sem a Duna menti területek kiszáradásának megelőzése nem haladt előre egy tapodtat sem. Orbán taposóaknája az egyoldalú iparszerkezet erőltetése az elektromos autózás túlhajszolásával, ami miatt az ország ivóvízbázisai, energiaellátása és a környezet egyaránt és egyszerre veszélybe került, és az idetelepült távol-keleti, kínai gyártók támogatására felhasznált pénzből az ország versenyképessége jottányit se javult.
A taposóaknák közös tulajdonsága, hogy akkor robbannak, amikor elkezdik felszedni őket, mert ráadásul az „istenadta” nép még ragaszkodik is hozzájuk. Éppen ezért Magyar Péternek a legnagyobb óvatossággal, türelemmel kell eljárnia, és a nap minden percében rámutatnia, hogy Orbánék hova helyeztek el tucatjával taposóaknákat, amiket csak közösen tudunk felszedni, és az aknákra elköltött pénz éppúgy „odavan”, mint a Rákosi „vas- és acélmonstrumaira” elpazarolt milliárdok. Semmi pátosz, inkább maró gúny, de a legjobb esetben is irónia. És legfőképpen türelmes magyarázat, újra és újra, ha kell, ezerszer is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.