A TÁROZÓ, AMELY MINDIG HOLNAP ÉPÜL MEG, ÉS MILLIÁRDOKAT SPÓROLNA MAGYARORSZÁGNAK

G7.HU
Szerző: WAGNER ERNŐ
2026.08.22.

A kormány több tájékoztatójában elhangzott, hogy uniós források felhasználásával hozzá kell látni az energiatároló kapacitások kialakításához. A magyar mérnökök már közel fél évszázada részletes terveket készítettek ennek a rendszerszintű problémának a kezelésére. Így jutottunk el Prédikálószéktől a paksi kényszerhelyzetig – az energiatárolás hiánya ma már nem elméleti vita, hanem ellátásbiztonsági és versenyképességi kérdés...

...Prédikálószék: több terv, nem egyetlen szám

A Prédikálószékre tervezett létesítmény gondolata már az 1970-es években, a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer és a paksi atomerőművi fejlesztések időszakában komolyan felmerült. Szeredi István 1988-ban a Vízügyi Közleményekben önálló tanulmányban mutatta be a prédikálószéki energiatározó rendszerben betöltendő szerepét.

A tervvel kapcsolatban azért találhatók eltérő teljesítményadatok, mert több műszaki változat készült. A korai, a szélesebb nyilvánosság számára is bemutatott koncepció két, egyenként hozzávetőleg 1,4 millió köbméteres felső tározóval, vagyis összesen körülbelül 2,8 millió köbméter mozgatott vízzel és 600 megawatt erőművi teljesítménnyel számolt. A Duna és a felső tározók közötti hasznos szintkülönbség nagyságrendileg 500 méter lett volna.

Ezekből az adatokból a tárolt elméleti helyzeti energia egyszerűen becsülhető: a 2,8 millió köbméter víz és a hozzávetőleg 500 méteres szintkülönbség mintegy 3,8 gigawattóra elméleti helyzeti energiát jelent. A vízvezetési, turbina-, generátor- és egyéb veszteségek figyelembevételével a hálózatba ténylegesen visszaadható energia nagyságrendileg körülbelül 3–3,4 gigawattóra lehetett volna. 600 megawatt maximális teljesítmény mellett ez megközelítőleg 5-5,5 órás teljes terhelésű üzemnek felel meg.

A korai prédikálószéki változatot ezért műszakilag így érdemes értelmezni: 600 megawatt kiadható teljesítmény, hozzávetőleg 3–3,4 gigawattóra kiadható energiamennyiség, mintegy ötórás teljes teljesítményű üzem.

A későbbi, 1988-ban részletesen ismertetett változat ennél lényegesen nagyobb gépteljesítménnyel számolt: négy reverzibilis gépegység szerepelt benne, egyenként mintegy 320 megawatt névleges turbinateljesítménnyel. Ez körülbelül 1280 megawatt összteljesítményt jelentett; korabeli összefoglalókban gyakran kerekítve 4×300 megawattos, azaz 1200 megawattos tervként jelenik meg.

Ezt a nagyobb teljesítményű tervet azonban nem szabad automatikusan összekapcsolni a korábbi 2,8 millió köbméteres tározótérfogattal. A nagyobb megawattérték ugyanis önmagában nem jelenti azt, hogy több energiát tároltak volna. Lehetséges, hogy ugyanazt vagy hasonló vízmennyiséget egyszerűen gyorsabban engedték volna le. Az energiakapacitást a víztérfogat és a szintkülönbség határozza meg; a beépített gépteljesítmény elsősorban azt, hogy milyen gyorsan lehet ezt az energiát kiadni.

Ezért az 1200–1280 megawattos változat pontos gigawattóra-kapacitását csak az ahhoz tartozó teljes tervdokumentáció alapján lehetne hitelesen megadni. A korábbi 2,8 millió köbméteres adatból számított 3–3,4 gigawattórát nem szabad bizonyítás nélkül rávetíteni a későbbi tervre...

ITT OLVASHATÓ