K. ÚR ÍRSzerző: szeletommy2016.05.08.
Hölgyek, urak, betűvetők, tintakulik, becsukhatjuk a boltot: megjött Matolcsy kolléga, végünk, mától minket senki nem olvas, csak őt. Olyan a forgalma, amilyent egyikünk sem képes produkálni, ha mindannyian összefognánk, együtt sem kelhetnénk versenyre a jegybankelnökkel.
Hogy mást ne mondjak, már 2500 példány elment a publicisztika-kötetéből. Rendben, nekem a héten volt egy nap alatt nyolcezer olvasóm is, de az mégiscsak más, az is publicisztika, de csak egy darab, online napilapban, Matolcsy kolléga meg egy egész kötetet passzolt el egyelőre ilyen példányszámban, szerintem lesz ebből még utánnyomás is. Fog is vele pénzt keresni, nem annyit, amennyit szokás, mert az meleg vízre sem elég, hanem szép, vaskos summát.
De igazán csak akkor estek hanyatt, kollégák, ha megtudjátok, mit ad el ilyen példányszámban a pénzügyi agytröszt, mivel iskolázza le a magyar sajtó színét és javát?
Könyvajánlókkal.
Ha még emlékszünk rá, a jegybankelnöki kinevezése előtt minden héten írt egy-egy könyvajánlót a Heti Válaszba, röhögtünk is rajta eleget, a három dimenziós nyomtatás esetében például nem tudta, hogy a nyomtatóba anyag is kell, matéria, azt hitte, a semmiből nyomtatja a valamit, az Ige lesz testté a masinában, és kissé aggodalmaskodott az ilyetén való értékteremtés közgazdasági következményei miatt. De írt ő még sok hasonló szépet ezekben a könyvajánlókban, kiemelt honoráriumért. Erősen kiemeltért, én egyszer szóvá tettem ezt egy írásomban, a Mandiner szokás szerint csonkítva közölte, rám is esett a trolltartó, négyszázan anyáztak, mert miért nem tetszik nekem az, hogy valaki egy anyagért többet kap, mint én egy havi munkáért?
ITT OLVASHATÓ
