GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Adorján György
2016.09.14.
„A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ilyen külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán.” (A Magyar Akadémia körül)
Nem kellett volna annyit pökhendiskedni, sem Európával, sem a hazai ellenzékkel, sem a szomszédos országokkal, feszített bicepsszel, kidüllesztett mellkassal szabadságharcolni, hogy mi bizony, de aztán csak mi, akik világnemzeti magyarok vagyunk. És velünk aztán nem lehet, de ne is merjen lacafacázni senki, mert mi, ha kell lépni fogunk. És nem kellett volna a nemzeti jelzőt sem ennyire lejáratni az együttműködéstől kezdve a hitvallásig. A trafikokról, meg a vágtáról már nem is beszélve. Eközben a nemzeti képviselők verve asszonyaikat, szavakkal még gyalázták is őket a parlamentben, az ország nyilvánossága előtt. Nem kell a magyar ilyetén, nemzetrontó hangsúlyozása. Sem mennyi Mengyi, sem az a sok habonyizált haszonleső istápolása! Ezt elkúrtad Viktor!
„…sohasem hihetem, hogy előítélet, balvélekedés és tudatlanság alapja lehessen egy nemzet előmenetelének s boldogságának” (Hitel)
Nem kellett volna annyit bukott baloldalazni, sem komcsizni és libsibolsizni. Nem kellett volna hosszú pórázon vezetni, koncepciós eljárásokban terítékre vonszolni politikai ellenfeleket és az igazságszolgáltatást közvetetten arra kényszeríteni, hogy a nemzet állítólagos érdekében adják fel szakmai meggyőződésüket. Utána meg felmentő ítéletekkel igazolni, hogy mekkora koncepciós barmok voltak az eljárást kezdeményezők. Nem kellett volna kémperezni, sem minden szentnek maga felé hajlik a keze módon földeket osztani, meg halálos mérget árusító trafikokat adni csókosoknak. Nem kellett volna kommunikációs trükkökkel, érzelmekre is ható, kevésbé vájt fülűekre hajazó, szemfényvesztő szlogenekkel kommunikálni, nyócévezni, bajnaizni, meg gyurcsányozni. Nem kellett volna a pápával és az egész világgal szembemenni!...
ITT OLVASHATÓ
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Susanne
2016.09.14.
Múlt héten jelent meg Susanne írása arról, miért érezte úgy ötven fölött, hogy el kell mennie Magyarországról. Arra a posztra érkezett Kinga mai levele, ami szerintem látlelet is arról, miért vág bele valaki 50 évesen egy külföldi életbe – ráadásul egy olyanba, ami Kinga esetében elég kemény kihívások elé állítja, mégis elégedettebbnek tűnik, mint amikor Magyarországon élt.
„Soha nem olvastam az oldalad, de most megosztotta egy új ismerősöm, akit külföldön ismertem meg. Éppen betöltöttem az 50-et, amikor elindultam a nagyvilágba. Nálam sem egy hirtelen elhatározás volt, sok ökölbe szorított év telt el és sokszor mondogattam: talán most jobb lesz, majd most más lesz. Nem lett jobb, nem lett más, sőt... egyre rosszabb.
Gyermekeimet egyedül neveltem fel. Apuka jobbnak látta egy másik családot alapítani, majd egy harmadikat, és még ki tudja mennyit. Tartásdíjat nem fizetett, mert azt úgyis magamra költeném.
Jöttek a jogi procedúrák, pénzkiadások és végrehajtó. Nem tudtak egy fillért sem kiszedni belőle, mert egyéni vállalkozó és nincs a nevén semmi. Hörögtem kínomban: kőbányába az ilyenekkel és azokkal, akik ezt még jogilag támogatják is.
A panelprogram és a beinduló spirál
Az MSZP hozta be először a panelprogramot. Milyen szerencse, megnyertük a programot, ki tudja, hogyan, mert senki nem tudott semmit. Kérdeztem azonnal, csak én vagyok, aki nem tudja fizetni majd a részleteket? Csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Most mi lesz velünk? Most hogyan tovább? Egyedül két kamasz fiúval... ahol már reggelire elfogyott egy egész kenyér.
Jött a bírósági végzés, amiben kényszerítettek a munkálatok elvégzésére. A munkások úgy beszéltek velem, mint egy utolsó bűnözővel. Megállítottam a hős vezérbikát: Mondja csak, mit tud maga rólam, miért beszél ilyen lekezelően velem? Hát... hát... hát... azt tudja, hogy hátráltatok mindent, miattam és még jó pár bele nem egyező család miatt nem kapja meg a támogatást a közös képviselő.
Mikor ecseteltem számára, hogy milyen helyzetben élek és ennek nem lesz jó vége számomra, azonnal megértették, miről beszélek. A munkálatok elvégzésekor már kellő alázattal fordultak felém és bocsánatot kértek távozáskor.
Jött az újabb bírósági végzés, hiszen nem tudtam fizetni havi 100.000,- Ft fizetésből + 30.000,- Ft családi pótlékból mindent és még tartsam el a családot is.
Mérlegelnem kellett. Rezsit fizetek rendesen vagy ételt adok a családnak. Nem tartott sokáig a latolgatás. Fizetgettem, amit tudtam, mindig a legfontosabbat, de a spirál megállíthatatlanul elindult lefelé.
Két év után a társasház elárvereztette a lakásunkat. Barátnőm fogadott be bennünket. Itt még megemlítem, hogy külön bírósági végzés született a kényszerítésről és külön tárgyalás született az összeg fizetésének megítéléséről, melyet egy összegben kértek, és természetesen külön végzés arról, hogy nem tudtam egyben befizetni és végrehajtásra adták. Természetesen tőlem be tudták hajtani...
ITT OLVASHATÓ
TÉNYTÁR BLOG
Szerző: Ténytár
2016.09.14.
A jogilag egyáltalán nem releváns kvóta-népszavazás kampányának felénél járunk, amelynek egyetlen reális célja, hogy az emberek félelmét kihasználva megerősítse a Fidesz pozícióját. Szó sincsen a „keresztény Európa” védelméről, mivel az egyetlen, amit ez a népszavazás védelmez, az Orbán hatalma, miközben fű alatt, jó pénzért másféle bevándorlókat engednek be, amellyel csak a haverok járnak jól, az adófizetők pedig egyáltalán nem.
Bár teljes fokozaton dübörög a kormánypropaganda, mégis ennek ellenére ellentmondásos felmérések jelentek meg, hogy sikerül-e a Fidesznek a hatékony mozgósítás, egyáltalán érvényes lesz-e majd az október 2-i népszavazás. Ellenzéki oldalról eközben a szavazás szabotálására buzdítanak, ám szokás szerint nem egységesek az álláspontok.
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – ez a nagy kérdés, amely most minden, a politika iránt legalább valamelyest érdeklődőt foglalkoztat.
Felmerül a kérdés, mire jó a félelemkeltés, vagy a népszavazás, ha jogilag nem releváns, hiszen a parlament a nemek győzelme esetén sem tudna olyan törvényt alkotni, amelyben megtiltja az EU-nak, hogy bárkit ide telepítsen. Itt nem egy racionális vitáról van szó, nem kínál semmilyen megoldást a menekültkérdésre, vagy az EU válságának kezelésére.
A népszavazás egyedüli reális célja csupán az lehet, hogy az emberek félelmeire apellálva magához kösse a választókat, azon az egy témán keresztül, amelyben többségi támogatottsággal rendelkezik. Nem a téma relevanciája, hanem a nyerhetősége határozza meg a kérdést, hiszen tudjuk, sem az oktatás, sem az egészségügy terén nem telesít túl jól az Orbán-kormány.
Nem lehet tudni, érvényes lesz-e...
ITT OLVASHATÓ
SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.09.14.
A jogfilozófiából jól ismert a Böckenförde-paradoxon, amelyet Ernst-Wolfgang Böckenförde német alkotmánybíró és katolikus jogfilozófus fogalmazott meg 1976-ban. Eszerint: „A szabad szekularizált állam olyan előfeltételekből él, amelyeket saját maga nem tud garantálni saját szabadságának megkérdőjelezése nélkül.” A tételnek sok vonatkozását lehetne elemezni, egyszer majd erre is visszatérek, de most egyetlen mondanivalóját emelek ki. Böckenförde, mint katolikus tudós végeredményben azt kifogásolja, hogy a liberális demokráciákban olyan előfeltevések vannak, ami nem kedvez a keresztény vallásnak, holott éppen bizonyos keresztény erkölcsi és vallási dogmákra épül.
Ha a keresztény vallás primátusát és egyeduralmát fogadnánk el, akkor fel kellene adni a liberális demokráciáknak, mint a politikai rendszerek egyik főtípusának a liberalizmusát. Ez tényleg így van és ezt sajnos Böckenfördének is tudomásul kell vennie, bármilyen paradox is ez a helyzet. A dolog lényege ugyanis az, hogy ha elfogadjuk a liberális demokráciák azon liberalizmusát, hogy az egyén szabadon választhatja meg azt, hogy milyen vallást részesít előnyben, akkor a keresztény vallás mellett jól meg kell férnie egyéb más vallásnak is. Magyarán: a liberális demokráciákban, éppen e politikai rendszerek alapelveinek folyományaként, a vallások és az egyházak sokszínűségével kell számolni. A liberális demokráciákkal nem egyeztethető össze egyetlen vallás és egyház uralma és egyeduralma.
De ahogyan a liberális demokráciákkal nem egyeztethető össze egyetlen vallás és egyetlen egyház uralma, úgy hasonlóképpen nem egyeztethető össze a belső lényegével a diktatúra léte sem. Nos, ezt az alaptételt nem hajlandó tudomásul venni Gréczy Zsolt sem, amint sok más baloldali és liberális népbutító sem. Nevezett személy több cikkében nevezte diktátornak Orbán Viktort, ami anticipálta azt az előfeltevést, hogy ma itt Magyarországon diktatúra van. Legutóbbi cikkében például ezt írta: „Miközben a diktátor lánya gázüzleteket kötöget, addig rákos betegek gyógyszereit vonják meg, használt tankönyveket kapnak rászoruló diákok.” Persze, én tudom, hogy ezt miért mondta Gréczy, hiszen ő politikus és hivatásának elengedhetetlen részének tekinti a baloldali hívők félrevezetését. Itt most nyilvánvalóan nem Orbán Viktort akarom megvédeni vele szemben, mert a viselt dolgai nem érdemelnek védelmet, hanem azt akarom csupán vázolni, hogy mennyire nincs tisztában sem ő, sem más azzal, hogy milyen paradoxont állítanak. Azt mondják, hogy: a létező liberális demokrácia, amely a hatalommegosztás elvére épül, az diktatúra, ami viszont teljhatalmat feltételez. Ezt a tételt nevezem én Gréczy-paradoxonnnak. Büszke lehet erre, mert egy lapon emlegettem a híres jogtudóssal, vagyis Böckenfördével...
ITT OLVASHATÓ
MAGYAR NARANCS - NARANCSBLOG
Szerző: narancsblog
2016.09.13.
A lopós elvtársak most abban reménykednek, hogy a gyűlöletkampányok sötét nagyurának lesz igaza.
A hvg.hu belsős információkra hivatkozva arról írt, hogy az egyébként diadalittas hangulatú balatonfüredi frakcióülésen több fideszes képviselő is rákérdezett Orbánnál, hogy mi lesz az ő törzsszavazóikkal, ha tovább folytatódnak a párt korrupciós botrányai. (No meg az ibizizázás meg a jachtozgatás.) A lap szerint a visszaélésgyanús eseteket Orbán amúgy nem is korrupciós ügyként interpretálta, hanem úgy fogalmazott, hogy azok a politikai karaktergyilkosság részei, amire a választások felé közeledve minden politikusnak fel kell készülnie.
Ezzel az értelmezéssel, illetve magával a ténnyel, hogy Orbán felszólal a korrupció ellen, most nem foglalkoznánk külön; a miniszterelnök fejére rálátó forrásaink szerint jelen pillanatban is külföldi kutatócsoportok vizsgálják arcbőrének kémiai összetételét, amely - minden várakozással ellentétben - megakadályozta annak azonnali lángra lobbanását.
Nézzük inkább a folytatást, amely során Orbán Viktor - a hvg.hu tolmácsolásában - kifejtette: "lehet, hogy a Fidesz egyeseknél elveszti az erős érzelmi kötődést, de attól még a pártra fognak szavazni. A hazai ellenzékre utalva Orbán viccesen egy amerikai kampánymondást is idézett, miszerint ha egy dörzsöltnek tűnő fickó és egy szerencsétlen hülye közül kell választani, az emberek úgyis az előbbire szavaznak."
Amerikai kampánymondás - így is lehet fogalmazni, de az idézet valójában egy konkrét embertől, mégpedig Arthur J. Finkelsteintől származik, és nem pontosan így szól. A finkelsteini ellentétpárban ugyanis nem a "dörzsöltek" állnak szemben a "hülyékkel". Hanem a korruptak: "When you allow people to choose between the corrupt and the stupid, they will go for the corrupt"; vagyis "ha az emberek választhatnak a korrupt és a hülye között, a korruptat választják". Vagyis Orbánnak nem véletlenül jutott eszébe az idézet, csak vagy ő idézett pontatlanul, vagy a hvg forrásai.
Finkelsteinről, a rejtőzködő kampánygururól pont ez a lap írt először részletesen. A Fidesznél sokáig nagyokat hallgattak róla, pedig belső forrásokból tudni lehetett, hogy a vele közös céget alapító Habony Árpád mellett ő Orbán Viktor legfontosabb tanácsadója. Végül tavaly maga a miniszterelnök is elismerte, hogy rendszeresen találkoznak. "Jól ismerem őt, igen, nagyon kiváló és elismert szakember" - mondta róla az RTL Klubnak. Nem hazudott: a republikánusok egyik legfontosabb stratégája két elnöknek is dolgozott és számtalan nagy sikert ért el - leginkább a gátlástalanságával. Az csak Finkelstein jellemrajzához érdekes adalék, hogy a melegházasságban élő, zsidó származású férfi homofób kampányok egész sorát vezényelte le, és azzal is lebukott, hogy "rádolgozott" az egyik politikai ellenfele zsidóságára. Ennél fontosabb, hogy a "piszkos politika keresztapjaként" emlegetett tanácsadó a lejárató- és gyűlöletkampányok specialistája...
ITT OLVASHATÓ
KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.09.14.
Miután most olvasom századszor:
"A magyaroknak joguk van eldönteni, hogy kikkel akarnak együtt élni. Ezt a jogot sem a Brüsszel, sem a luxemburgi külügyminiszter nem veheti el"
valamelyik variációját – most éppen Szijjártó Péter előadásában, úgy döntöttem, hogy ideje van az ünneplésnek. Valamint itt az ideje annak is, hogy fennállásom óta először komolyan vegyem az egyébként teljesen komolyanvehetetlen kormánypropagandát.
Én, mint magyar állampolgár (igen, kedves olvasók, a büdös román nem én vagyok a Szalonnánál, bár időnként cserélünk egymás között, de jelenleg büdös magyar és még annál is büdösebb nihilista – lánykori nevén liberális – mivoltomban nyilvánulok megfele), úgy döntöttem, hogy nem óhajtok a továbbiakban együtt élni a Fidesz nevű párttal és az Orbán-kormány nevű képződménnyel.
Miután én mindig is a határaimat védtem, jogomban áll eldönteni, hogy kivel akarok együtt élni. Velük garantáltan nem. Sőt, a továbbiakban finanszírozni sem óhajtom az ő ténykedésüket. Sem a megélhetésüket, sem a különféle családtagjaik, ismerőseik, szeretőik gazdagodását nem szeretném támogatni.
Ez az én hazám is, akár férfi, akár nő, akár transznemű, akár keresztény, akár nem keresztény, akár zsidó, cigány, meleg, nihilista, akár liberális, vagy éppen hedonista vagyok, ezennel kikérem magamnak, hogy néhány – önmagát politikusnak kiadó – élősködő nyilatkozzon folyamatosan az én életemről, az én nevemben, helyettem, a megkérdezésem nélkül.
Egyébként abból is súlyosan elegem van, hogy hülyének néz egy kisebbséget képviselő kormány, abból is, hogy ellenem uszítja a honfitársaimat és engem is megpróbál ellenük uszítani és abból is, hogy lejárat az ország kormánya egész Európa előtt. Én nem vagyok sem embertelen, sem idegengyűlölő, sem antiszemita, sem rasszista, sem korrupt, sem hazug. Nem én vagyok az, aki képtelen beilleszkedni a közösségbe, aki képtelen tudomásul venni és elfogadni a többség véleményét, hanem a kormány.
Nem én szervezkedem az Unió ellen, nem én követelem, hogy 28 tagország közül az én akaratom legyen a mérce és mindenki hozzám igazodjon, hanem a kormány. Nem én döngetem a mellem mások érdemeire felkapaszkodva, hanem a kormány. Nem én vagyok az, aki folyamatosan pofázik, ugat és kikéri magának, miközben a befizető országok adófizetőinek pénzéből gyarapítom a magánvagyonomat.
Nem én nézek hülyének mindenkit – a saját állampolgáraimat csak úgy, mint a teljes uniós közösséget -, hanem a kormány. Nagyon elegem van abból, hogy az én pénzemből folytat háborút a saját országom kormánya ellenem, a társadalom többsége ellen és az egész közösség ellen. Elegem van a szemmel látható korrupcióból és abból, hogy az ország miniszterelnöke, miniszterei, a Magyar Nemzeti Bank elnöke saját tulajdonának tekinti a közvagyont, a közpénzekkel magánvagyonaként bánik.
Abból is rohadtul elegem van, hogy ugyanezek az emberek hihetetlen pökhendiséggel kérik ki maguknak, ha bárki kérdőre meri vonni őket akár a sajtó, akár az ellenzéki pártok részéről. Hát kik ezek a senkiháziak?
Miért kellene nekem elfogadnom azt, hogy egy halom lelki nyomorék, egy csapat erkölcsi hulla, egy kupac kisebbségi komplexusban szenvedő élősködő rám hivatkozva ugasson bele mindenki életébe, miközben lerabolják a teljes társadalmat?...
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.09.14.
Egy hete szívünk soha ki nem hűlő örömével – és büszkeségével is egyben – észleltük, hogy a mi drága-drága miniszterelnökünket a lengyel bratankik az év emberének választották, a plecsni pedig egészen bizonyosan kiemelt helyre került a felcsúti dácsa stelázsijában.
Érdemes megfigyelni, hogy már a fenti igen-nagyon összetett mondatban is hány szív dobban együtt, mennyi nemes lélek, és hány nemzet. Ezt azonban eddig is tudtuk, a média azonban nem számolt be arról, hogy a mi jótevőnk egy elfogadó beszédet is tartott Krynica-Zdrójban az övéi között.
Ebben újólag megcsillantotta utolérhetetlen intellektusát, akárha rosseb, és mintegy futólag fölvázolta küzdelmes életének legfőbb állomásait azon merengve, vajh, miért is érdemelhette ki ő ezt a magas elismerést. És közben egyfolytában sorompóba lépett.
Tudtuk, hogy aki dakota nyelvterületről érkezik, nehézkesen birkózik meg az igencsak bonyolult magyar nyelvvel. Ezt miniszterelnök úr is fölvázolta, midőn így nyilatkozott az ő barátainak: „Mi, magyarok… rokontalan és idegen nép vagyunk itt, Európában, senki nem beszéli a nyelvünket, senki nem tudja olvasni az irodalmunkat, senki nem érti a kultúránkat, rokontalanok és idegenek vagyunk.”
Nohát. Viszont térjünk vissza ehhöz a sorompóhoz, amibe egyfolytában belelép ez a mi emberünk, mint kiderült. Ritka kincs ez így, utoljára minálunk Jósika Miklós használta „A szegedi boszorkányok” című művében, és egészen egyszerűen azt jelenti, hogy harcba száll.
Ez tehát megtetszett a mi miniszterelnöküknek, aki kiskakas alkat, és azt azért mégsem mondhatta, hogy „Trombita harsog, dob pereg, kész a csatára a sereg, előre…” – Meg ilyenek. Viszont a bratankik, akiknek ezt a sorompót lefordították, erősen gondolkodhattak, hogy mi a francot hablatyol ez össze nekik. De azért örültek nagyon.
Közbevetőleg pöttyintsük ide, hogy Jósika után – és még Orbán előtt – egy ember sorompózott az egész kerek Európában, ő pedig nem más, mint Jan Slota, a magyarfaló. Ő 2007-ben lépkedett, az alábbi módon: A jelenlegi világrend ugyanolyan szörnyű, mint a Holokauszt évei voltak. Ezt Robert Fico mondta Slota nagy örömére, aki levonta a következtetést, miszerint amennyiben a globális nagytőke lényegileg azonos Hitlerrel, akkor jogos ugyanolyan drasztikus fellépéssel – tehát fegyveres úton – sorompóba lépni ellene. Vagy a magyarokkal szemben, akik nem mások, mint az idegen hatalmak ötödik hadoszlopa...
ITT OLVASHATÓ
ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: mutyimondo
2016.09.13.
Ezekről ne maradj le!
Így tarol a viharsarok Közgépe: milliárdok a kormánymegbízott sporttársának (Átlátszó)
Ami csak a csövön kifér: ömlenek a milliárdok a kormányzati kommunikációra (444)
Fideszesek lobbiharca bénítja a metrópótlóbusz-tendert (Index)
Ha van 3 perced:
Így tarol a viharsarok Közgépe: milliárdok a kormánymegbízott sporttársának
Közel tizenhatszorosára nőtt az árbevétele a gyulai Futizo Kft.-nek 2010 és 2014 között. Majdnem minden közbeszerzést megnyertek, amin elindultak – Gyulán legalábbis. Összesen közel 1,2 milliárdnyi megbízást nyert a cég, amelynek egyik tulajdonosa, egy trafikbizniszben érintett vállalkozó. A 2011-es Várfürdő terepralin egy kormánymegbízott navigálta az autóját. Cégtársa a testvére, aki a békési kormányhivatalban a kormánymegbízott beosztottjaként a jogi főosztályt vezeti. (Átlátszó)
Fideszesek lobbiharca bénítja a metrópótlóbusz-tendert
Egyre abszurdabb fordulatokat vesz a 3-as metró felújítása idejére tervezett 150 darabos metrópótló buszflotta működtetésének az ügye. Legutóbb Varga Mihály gazdasági miniszter jelentette ki, hogy Tarlós István nem tudja az akaratát érvényesíteni a BKK felett, hiába szeretné, hogy magyar buszok pótolják majd a metrót, aztán a BKK tette helyre a minisztert, hogy ez nem így van. Totális szereptévesztés, teljes káosz, érdekkörök kavarása. (Index)
Melyik az a munkahely, ahova két évig nem jársz be, és csak utána rúgnak ki?Két év után rúgták ki az Európai Ügyek Bizottságából Farkas Flóriánt, aki 2014 szeptembere óta 62 ülésből egyetlen miniszteri meghallgatáson vett részt, de ott sem kérdezett semmit. Nem sokat javít a helyzeten, de legalább az adófizetőknek jó hír, hogy az időközben miniszterelnöki biztossá avanzsált, így eleve csökkentett parlamenti tiszteletdíjon lévő képviselő passzivitása szinte akciós áron volt a költségvetésnek. (Ígyínánkmi)
Számlálatlan dől a pénz a kormányzati kommunikációra
Már tavaly is elképesztő, 25 milliárd forint keretösszegből hirdethette magát a kormány és cégei, idén azonban már felső határ sincs. Nincs is rendes pályáztatás, a törvények látványosan kormánybarát cégekre vannak szabva, és szinte lehetetlen bekerülni a megbízottak körébe. Rogán és sleppje nyert Lázárral szemben. (444)
Több tízmillió dolláros tételre bukkantak egy moldovai ex-politikus pénzmosási ügyébenVeaceslav Platon üzletember lehet az egyik értelmi szerzője és lebonyolítója minden idők egyik legnagyobb pénzmosási bűncselekményének, amelynek központjában a volt orosz tömb államai állnak, élükön Moldovával. A volt parlamenti képviselőt augusztus végén adta át Ukrajna a moldovai hatóságoknak, a gyanú szerint Platon több milliárd dolláros nagyságrendben mosott pénzt. (OCCRP)
Ha van még két perced:
Oroszországban a korrupcióellenes főosztály egyik vezetőjének lakásán több mint 34 milliárd forint értékű valutát találtak. Az ügyben vizsgálat indult. (Index)
Matolcsy lehet-hogy-barátnője már május óta nem dolgozik az MNB-nél több mint másfél millió bruttó fizetésért, helyette kuratóriumi tag több alapítványban, havi százezrekért. (HVG)
Mészáros Lőrinchez köthető érdekcsoport szerezheti meg a félkész budaörsi ingatlanokat. A Gazdasági Versenyhivatal rábólintott a felvásárlásra, így tovább hízhat a felcsúti kisgömböc. (444)
Kiemelt üggyé nyilvánítja a kormány a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó visontai búzafeldolgozó üzem beruházását. (Napi)
Magyar forgóajtó: A Deloitte-hoz megy dolgozni az NGM korábbi adóügyi helyettes államtitkára. (444)
Voldemortnak sikerült akkora balhéba kevernie magát, hogy Orbán név szerint emlegette
Pedig a kínos ügyekről nem szokás ilyen nyíltan beszélni a Fidesz belső fórumain. (444)
Tömeges kirúgások az MTVA-nál. Ez már a sokadik elbocsátási hullám az állami médiánál. A hivatalos indoklás szerint 15 milliárdot fognak megspórolni a bérköltségeken. (Index)
TUAREG BLOG
Szerző: Tuareg
2016.09.14.
Rövid leszek. Elmondom, mit csesztünk el, és azt is, hogyan lehet helyrehozni.
Orbán csak egy következmény. Hívhatnák Kovácsnak is a Diktátort, vallhatna épp baloldali, vagy akármilyen elveket. Ő csak egy tünet, nem baleset a léte, és országlása, hanem egy 1989-ben bekódolt rendszerhiba megmutatkozása. 1989-ben történhetett volna rendszerváltás, de NEM történt. Elvileg persze igen: az egypárti diktatúrát parlamentáris többpártrendszer váltotta fel. Csakhát a játékszabályokat úgy rakták össze, hogy mégiscsak mindenben a politika maradt az úr, független hatalmi ágak - igazságszolgáltatás, média, miegymás - valójában nem jöhettek létre. A játékszabályok rosszak. Ezek a játékszabályok azt mondják: kerülj választással kétharmados többséggel hatalomra, és onnantól bármit megtehetsz. Ezek a játékszabályok tehát eldobandók.
Ha a Parlament kétharmados többséggel bármikor átírhatja az Alkotmányt, kinevezhet Köztársasági Elnököt, Főbírót, Főügyészt, Főrendőrt, Főmédiást, Főkatonát, Főbárkit, akkor valójában MINDEN és MINDENKI a politika markában van. Semmi meglepő nincs abban, hogy eljött az a Gazember, aki maradéktalanul ki is használja a játékszabályok nyújtotta lehetőséget. Nem volt kérdéses, hogy lesz ilyen Gazember, a kérdés csak az volt: mikor jön el, és hogy hívják. Az 1989-es rendszerváltásunk nem volt az. Nem rakott valódi fékeket a politika kezére, mindazokat, akiknek a feladata a politikai elit felügyelete lenne, épp a politikai elit nevezi ki, innentől meg komolytalan az egész rendszer. Ha én nevezem ki, akinek a feladata az, hogy engem korlátozzon, akkor le is válthatom, ha épp komolyan venné a feladatát. Röhej.
Rendszerváltás akkor lesz, ha a politika felügyeletét ellátó többi hatalmi ágat a Népfelség alá rendeljük. Alkotmányt csak a Nép módosíthat, hatalmas részvételi arányú és többségű népszavazással, Közjogi Főembereket - följebb felsoroltam a leglényegesebbeket - szintén közvetlenül a Nép választhat, az általuk vezetett rendszerek költségvetését pedig Alkotmányba kell rögzíteni, hogy a Parlament ilyen módszerrel se tudjon befolyást gyakorolni a működésükre. Ha ugyanis egy Főbírót nem lehet kirúgni, mert a Nép választotta, akkor ki lehet szárítani: nem ad a Parlament pénzt a bírósági rendszer üzemeltetésére, aztán összeomlik a bíráskodás, lemond a Főbíró, máris újra politikai kézbe kerül az igazságszolgáltatás...
ITT OLVASHATÓ
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.09.13.
Úgy érzem méltányosnak a dolgot, hogy ha már a barátilag kormánypárti szaksajtó Juhász Péter egyhetes nizzai nyaralásán van megbotránkozva, kiakadva és szörnyűlködik torka szakadtából (évekkel ezelőtt én is jártam Nizzában 2 nap erejéig, akkor – gondolom – rohadjak is meg) ejtsünk pár szót Matolcsy papa szeretőjéről.Akiről már ejtettünk pár szót két napja, ám akkor még csak nem is sejtettük, hogy mi minden derül ki az Indiába és a 61 éves szívtiprónak felcsapott Matolcsyba egyformán szerelmes jógaoktatóról, akit nyugodtan nevezhetünk India-kutatónak is, miután az MNB alapítványainál is annak nevezik és ezért fizetik. Nagylelkűen. Nem a saját pénzükből.
Mivel én egy vérszomjas nihilista vagyok, szeretnék még közelebb kerülni ezeknek a keresztény, konzervatív, hűséges, erkölcsös nagycsaládos államférfiaknak a megértéséhez, ezért foglalkozom jelen esetben a Matolcsy férfiasságából kinőtt Vajda Zitával.
A hölgyről eddig azt lehetett tudni, hogy Gyuri bácsit árnyékként követte az NGM-ből az MNB-be, ahol titkár(nő) létére bruttó 1,7 milliós fizetés ellenében utazgatott a vénülő Matolcsyval szanaszét a világban, meg cicás képeket kortárs szakirodalmat kutatott a neten neki, miközben kuratóriumi tagja is volt az egyik alapítványnak és a Vízház Zrt. igazgatóságába is beejtőernyőzték. Párhuzamosan ezzel az édes jó anyjának is bejött az élet, valamennyi MNB-alapítvánnyal szerződésben állt, a testvére pedig trafikokban utazott.
Tehát Zitánk május 2-ig gürcölt és húzta az igát az MNB-ben úgy, hogy jegybanki dolgozóként az MNB munkásainak legjobban fizetett 4-5 százalékához tartozott. A rendkívül tehetséges, sokoldalú munkaerő pillanatnyilag tehát az alábbi helyekről emeli fel minden hónapban megérdemelt fizetését (az első kettőt eddig is tudtuk, a második kettőt a nol.hu írta meg, amely még nem Mészáros Lölö tulajdona):
- kuratóriumi tag – Pallas Athéné Domus Innovationis (PADI)
- igazgatósági tag – a PADI által létrehozott Vízház Zrt.-ben
- igazgatóhelyettes – Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (Pageo)
- kutató – Pageo Kutatóintézet
A Népszabadság számításai szerint a szakmában, azaz az indológusok körében teljesen ismeretlen India-kutató erről a négy helyről összességében többet kereshet, mint jegybanki alkalmazottként. Hát nem megcsinálta? De. Amellett, hogy a kutya nem hallott róla, amellett, hogy az interneten fellelhető tanulmányt, amelyhez köze van, egyetlen tudományos folyóirat nem közölné, mert annyira gáz, Magyarországon a szakma csúcsa megközelítőleg nem keres ennyit (havi 600 ezer forintot), mint ez a végtelenül zseniális nő....
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.09.13.
Ahogy az várható is volt, egyre több uniós politikus lát veszélyt az Orbán-kormányban. Nem mondom, hogy éppen időben, mert már régen reagálni kellett volna a Magyarországon zajló folyamatokra, a kormány gyűlöletpolitikájára, az önkormányzatiság szétverésére, a nem kormánypárti települések kimondott zsarolására és fenyegetésére. Reagálni kellett volna az uszító retorikára, a szólás- és a sajtó szabadságának durva korlátozására, a jogállam leépítésére és minden egyébre, amit a magyar kormány megenged magának és ami szembe megy az egységes európai értékrenddel.
Nem nagyon történt semmi, mert talán túlságosan kicsi ez az ország ahhoz, hogy veszélyt jelentsen és az Unió inkább elnézte a korrupció, az idegengyűlölet elharapózását, a Brüsszel elleni folyamatos beszólásokat és a magyar demokrácia szétverését, mintsem felvállalta volna a közbeavatkozást. Most, hogy a bomlasztó ország támogatókat talált a V4-ek személyében, megszólalt – ha még nem is a teljes közösség – Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter és felvetette Magyarország esetleges korlátozását, vagy kizárását. Jó reggelt kívánok innen is!
Értem én, hogy a politika egy olyan műfaj, amelyben nem lehet azt és úgy kimondani, amit egy magánember, vagy egy véleményportál kimondhat, leírhat. Veszélyt hordoz egy ilyen kijelentés, egy tagállam kizárásának felvetése, hiszen egy populista, nacionalista retorikával operáló kormány akár fel is használhatja azt a saját javára.
Ez történik most is – várható is volt – amikor a luxemburgi külügyminiszter szavaira a magyar hobbifutsal koronázatlan királya, anyuéktól kunyerált kölcsönből luxusvillát vásároló amatőr külgazdasági miniszter haladéktalan óbégatásba kezdett.
Szijjártó Péter – természetesen és szokása szerint – politikushoz és felnőtt emberhez egyaránt méltatlan, ellenben rettentően kínos nyivákolása a megszokott rend szerint zajlott. Nem a luxemburgi külügyminiszter szavaira reagált és nem tényekkel igyekezett cáfolni a vádakat, hanem alpári, elfogadhatatlan, de legalább infantilis sivalkodással kezdett személyeskedni:
ITT OLVASHATÓ
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.09.13.
A liberalizmus nem nihilizmus, ahogy Orbán, Putyin, Trump és más zsarnokok állítják, hanem az emberek szabadságát biztosítja a szabad értékválasztásra. A liberalizmus nem jelent értéknélküliséget, hanem a szabadságot tekinti értéknek, hogy az állam és az állam egyetlen képviselője se erőltethesse senkire a maga világnézetét.
A liberalizmus nem értéktelenség, hanem a legfőbb érték, a szabadság védelmezője, ami teljes összhangban áll a Bibliával is. A liberalizmust azok nevezik nihilistának, akik saját ideológiájukat és világnézetüket akarják állami erővel ráerőltetni mindenkire. Ezek az emberek nem ismernek el értéknek semmiféle más felfogást. Aki nem vallja az ő értékeiket, világnézetüket, vallásukat és ideológiájukat, szerintük az nihilista. Csak az "értékes", amiben ők hisznek.
Ez az elmélet, nevezzék bárminek, fasiszta elmélet. Nem a liberalizmus nihilista, hanem Orbán fasiszta, aki a szabadság helyére olyan világot képzel, amelyben ő mondja meg, mi az érték, és mi nem, és azok jogosultak az ország vezetésére, akik az általa preferált értéket és világnézetet képviselik. Ezek pedig ők maguk. Akik ezt nem vallják, jobb esetben jogfosztottak, hátrányt élvezők, megtűrtek, rosszabb esetben üldözöttek lesznek.
A világban minden háború, gyilkosság és népirtás ezzel kezdődött. Amikor valaki a saját világnézetét és vallását abszolútnak vallja, majd azt állami erővel akarja terjeszteni, annak mindig halál és pusztítás a vége. Előbb saját országában, aztán az egész világon. 1500 éven át a katolikus egyház tartotta így totális terror alatt Európát, okozva ezzel tízmilliók halálát.
A liberalizmus a felvilágosodás ideológiája, az egyéni szabadság elsődlegességét hirdeti, megadja a polgári és egyéni jogokat. Az állam nem avatkozik a polgárok magánéletébe és világnézetébe. Ez a szabadság magában foglalja az erkölcshöz, és az erkölcstelenséghez való jogot is.
A liberalizmus védi az erkölcsös és vallási élethez való szabadságot is, de nem erőlteti a polgáraira. A liberalizmus nem erkölcstelenség, hanem jog, nem az erkölcstelenséget hirdeti, hanem annak jogát védi, nem engedi, hogy bárki rákényszerítse a saját erkölcsi felfogását vagy világnézetetét masokra. Ez azért tetszik sokaknak, mert a hazugok azt hazudják, hogy a többség erkölcsös és keresztény, holott nem az. Csak szeretik ezt hallani magukról.
A liberalizmus védi a kereszténységhez való jogot és a szabad vallásgyakorlást is. Soha nem volt olyan szabad az evangélium hirdetése, a kereszténység képviselete, mint a liberális demokráciákban. A katolikus középkorban máglyákon égették a Bibliában hívő keresztényeket, és mindenkit, aki a katolikus egyház hivatalos dogmáitól eltért, vagy nem hitt azokban. Ez nem volt szabadság, még a katolikusoknak sem.
A felvilágosodás és a liberalizmus megszüntette a kiváltságokat, az egyházi előjogokat, az állam világnézeti terrorját, és mindenki számára megadta a szabad választást, a valláshoz vagy vallástalansághoz való jogot. Ezért támadja a katolikus egyház és a politikai katolicizmus. Ez nem nihillizmus, hanem szabadság, jog és egyenlőség, az emberi méltóság tisztelete. Ezzel szemben áll a fasizmus, amely elvitatja és kétségbe vonja ezt.
A felvilágosodás és a liberalizmus olyan államot teremtett, amely az alkotmányosságot tekinti a legfőbb értéknek, megakadályozza a hatalom egy kézben való koncentrálását, mindenféle elnyomás és zsarnokság kialakulását. Ez majdnem száz éve olyan szabad és fejlett, jóléti világot teremtett, amelyet az emberek természetesnek vesznek, és már elfelejtették, milyen elnyomásban, zsarnokságban, terrorban és háborúban élni.
Ezért könnyen elhiszik a demagóg fasiszták hazugságait, akik minden baj forrásának a szabadságot nevezik, és a szabadságot nihillizmusnak mondják. A hazug populizmus az erkölcsöt használja fel mindig. Mindenki szereti hallani, hogy az erkölcsöt terjesztik, mert elfelejti, hogy ő maga is erkölcstelen. Amikor Orbán a liberalizmust kriminalizálja és nihilizmusnak nevezi, csupán annak bizonyítékát adja, hogy ő maga egy fasiszta.
A liberális ellentéte nem az erkölcsös ember, hanem az, aki elvitatja a szabadságot. A hívő ellentéte nem a liberális, hanem a hitetlen. A keresztény hit nincs ellentétben a társadalmi szabadsággal. Liberális demokráciák adják a legtöbb szabadságot a keresztény hit hirdetéséhez. Liberális demokráciákban él a legtöbb keresztény. A liberalizmus nem erkölcsről, hanem jogról szól. Az erkölcshöz való jogot is a liberalizmus védi.
A liberális demokrácia magában foglalja a konzervativizmust is. Az igazi konzervatív a liberális demokrácia híve. Keresztény állam nincs, mert keresztény csak egyén lehet, méghozzá egyéni döntés és szabad választás alapján. Ezért a liberalizmus teljes összhangban áll a Bibliával és a kereszténység lényegével. Aki mást mond, az hazudik. A liberalizmus a katolikus egyház totális terrorjával szemben a bibliai elvek alapján jött létre. A legfontosabb liberális alapdokumentumok megalkotói Bibliában hívő emberek voltak.
Ugyanígy „keresztény” demokrácia sem létezik. Csak demokrácia létezik, amelyben szabadon élhet keresztény és nem keresztény, és még az olyan hazudozók is, mint Orbán, akik kereszténynek mondják magukat, de nem azok. Az erkölcsre hivatkozás mindig a diktatúrák trójai falova. Nem az erkölcs lesz jobb, hanem a szabadság lesz kevesebb...
ITT OLVASHATÓ
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Mándy Gábor
2016.09.13.
Bartus László írásához (Isten hozta a menekülteket, Amerikai Magyar Népszava) szólok hozzá. Ha abból indulunk ki, hogy minden Isten akaratából történik, akkor a menekülthullámmal sem szállhatunk szembe, hanem alkalmazkodnunk kell. Mondjuk, megsokasodtak a bűneink, felgerjede Isten haragja, és bennünket a muszlimok kezére adott. De az is lehet, hogy Isten jóhiszemű, és az eddigi keresztjeink mellé adott még egyet, és most azt figyeli, mit kezdünk vele.
Ez egy próbatétel: megértettük-e fiának, Jézusnak a tanítását. Ferenc pápa megértette, de Harrach Péter szerint erre neki nincs kompetenciája. Ezen lehet vitatkozni, de a pápai csalhatatlanság doktrinája miatt én inkább a pápa szavára hajlok. A menekülteket be kell fogadni, hiszen legtöbbjük a háború elől menekül.
Más kérdés, hogy a muszlim vallás híveinek (nem magának a vallásnak) van néhány - tudatlanságból fakadó - előítélete, amit mindenképpen kezelni kell. Végső soron meg kell érteniük, hogy Európa egy vegyes lakosságú kontinens, ahol a sok vallás közül a muszlim vallás csak az egyik, és mindenkinek békességben kell élnie a szomszédjával. Istennek végső soron mindegy, hogy ki mit eszik és mikor böjtöl, milyen ruhában jár és napjában hányszor imádkozik, az Isten házában van-e kalap a fején vagy nincs, és hogy a lábán van-e cipő.
Csak egyetlen mindenható Isten lehet, és mi mindannyian, különböző néven, ugyanazt imádjuk. A próféták (Mózes, Jézus, Mohamed) is emberek voltak, könnyen félreérthették az isteni sugallatokat. Mi, hívők, semmiképp sem tudjuk megítélni, melyiküknek van igaza. (És lehet, hogy mindhárman tévedtek.) A túlvilág távoli és megismerhetetlen, az itteni világra kell koncentrálni, itt pedig az együttműködés törvénye érvényes...
ITT OLVASHATÓ
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Bartus László
2016.09.13.
Magyarország eldöntheti, hogy fasiszta országot akar, ahol egy ember dönt el mindent, vagy igazságos és demokratikus Európát. Ha olyan országot akar, ahol nincs jogállam, nincs demokrácia, a sajtószabadságra csak halványan emlékeznek, ahol a kormányzat idegengyűlölő, náci propagandát folytat, akkor nem kell az Európai Unió tagjának lennie.
Magyarországot olyan helyzet elé kell állítania az Európai Uniónak, hogy az ország népe Orbán vagy Európa között válasszon. Orbán fasizmust jelent, Orbán és Európa kibékíthetetlen ellentét. Ha Európa nem védi meg magát Orbántól, akkor az ellentét úgy oldódik meg, hogy Orbán fasizálja Európát.
Európát meg kell védeni. De Európára nem a multikulturalizmus, hanem Orbán Viktor és fasiszta ideológiája jelenti a veszélyt, amely a fasizmust a "keresztény identitással" azonosítja, amelynek semmi köze a kereszténységhez. Kizárólag a fasizmushoz és a nácizmushoz van köze, leöntve hazug vallásos frazeológiával. Orbán a kultúra és a szabadság végét jelenti.
Orbán Magyarországa fasiszta diktatúra, amelynek diktátora nyíltan uszít az Európai Unió értékei ellen. Tagadja a politikai korrektséget, ami nem más, mint utat nyitni az emberi jogokkal és a demokratikus értékekkel összeegyeztethetetlen gyűlöletbeszéd felé. Orbán ellentétet és gyűlöletet szít, hogy azok fölött uralkodhasson. Ez ismerős recept: a válságdemagógia célja mindig az elnyomás.
Orbán Magyarországon felszámolta a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását. A hatalom kizárólagos gyakorlása valósult meg, amelyet az Alkotmány tiltott. Megdöntötte az alkotmányos rendet, korlátozza a sajtószabadságot, sérti a vallásszabadságot, a felekezeti jogegyenlőséget, megszüntette az egyenlő és szabad választásokat. Rendszere a demokrácia álarcába bújtatott közönséges fasizmus.
Magyarország diktátora náci beszédeket mond, gyűlöletet kelt a háború elől menekülő emberekkel szemben. Hazudik, rágalmaz, mocskolódik, kormánya lábbal tapossa az emberi jogokat és az európai értékeket. Az Európai Uniót bomlasztja, Európa stabilitását ássa alá. Tevékenysége Putyin és az Iszlám Állam érdekeit szolgálja.
Orbán államellenes bűncselekményt követett el, amikor megdöntötte az alkotmányos rendet. Ezért életfogytiglani börtönbüntetés jár. A magyar demokrácia felszámolása után az Európai Unió értékeinek felszámolására és Európa szétverésére törekszik. Orbán Európába exportálja a fasizmust, amelyet "kereszténységnek" nevez. A hazug identitást terjesztő Orbán életveszélyes Európára és az egész világra nézve.
A magyar fasizmust lokalizálni kell, a maga épített kerítésen belül kell tartani. Nem szabad megengedni, hogy a menekültügyet, a terrorizmust és az orosz propagandát felhasználva felerősítse az európai szélsőjobboldalt és Európában megvalósítsa azt, amit Magyarországon már megtett. Ennek polgárháborúk és világháború lenne a vége. Orbán Magyarországot katasztrófába sodorja.
Ez már eldöntött kérdés, mert politikai ellenzéke kollaborál vele, csak a pénz érdekli, gyáva, hazug és haszonleső. A magyar ellenzék a rendszer kitartottja, nem ellenzéke. Magyarországon Orbán rendszerének nincs a rendszeren kívülálló ellenzéke. A kérdés ma már az, hogy az elborult elméjű, megszállott Orbán Európát is katasztrófába sodorja-e.
Az uniós tagság nem jár senkinek. Az EU értékközösség, amelynek azok lehetnek tagjai, akik elfogadják és betartják az Európai Unió alapelveit. Az Unió ellenségeinek nincs joguk a tagságra, nincs joguk olyan célokat kitűzni, hogy megdöntik az Európai Unió értékeit és azzal ellentétes fasiszta Európát hoznak létre. Akinek nem tetszik ez az Európai Unió, az távozhat. Ha nem távozik, de a közös értékek ellen tesz, akkor ki kell zárni. Az Európai Unión kívül azt tesz, amit akar.
Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter helyesen mutatott rá a Die Weltnek adott interjújában, hogy Orbán rezsimje a háború elől menekülőket durvábban kezeli, mint az állatokat. „A határ menti kerítés egyre hosszabb, magasabb és veszélyesebb. Magyarország nincs messze attól, hogy lőparancsot adjon ki a menekültekre. Bárki, aki le akarja küzdeni a kerítést, a legrosszabbra kell felkészüljön” – mondta.
Asselborn pontosan fogalmazott, amikor kijelentette, ha Magyarország ma jelentkezne az EU-ba, nem vennék fel. „Nem engedhetjük, hogy az EU alapelveit aláaknázzák” – jelentette ki. Szavai olyanok, mint a gyógyszer. Az Európai Uniónak meg kell tudnia védeni önmagát. Orbán ma olyan veszély, mint Hitler volt majdnem száz évvel ezelőtt. Ne tévesszen meg senkit, hogy Magyarország kis ország, mert az uniós tagsága révén elveszítette jelentőségét az ország mérete, a populista demagógia pedig nem ismer határokat. Amerika a példa, hogy az uszítás tömeglélektani hatása nem korlátozható.
Akit nem vennének fel az Európai Unióba, az nem felel meg az uniós alapelveknek, az olyat ki kell zárni. Asselborn az EU megszilárdításának legfontosabb elvét fogalmazta meg, amikor azt mondta, hogy "akik, mint Magyarország, kerítéseket építenek, hogy a háborús menekülteket távol tartsák, akik a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét megsértik, azok tagságát ideiglenesen fel kellene függeszteni, vagy ha kell, végleg ki kéne zárni őket az EU-ból"...
ITT OLVASHATÓ
KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.09.13.
Tudtuk, láttuk, hogy ide akarnak kifutni. Az Orbán-kormány nem szereti a szegény embereket, nem akarja, hogy a fejére olvassák, hogy egyre többen éheznek, hogy egyre kilátástalanabb helyzetben vannak azok, akiknek a legnagyobb segítségre lenne szükségük. És tessék, mostanra valósággá vált: ki lehet állni a nagy nyilvánosság elé, és a semmiből lehet közölni, hogy az elmúlt hat évben felére csökkent a hátrányos helyzetű gyerekek száma az országban. Csakhogy ez nem igaz.
Ez ugyanis nem az a kormány, ami érdemi megoldásokkal, szociálpolitikai intézkedésekkel segíti a hátrányos helyzetben lévőket. Nem, ennél ők sokkal egyszerűbb trükkel dolgoznak: ha a számok nem szépek (értsd: ha túl sok a statisztikában a szegény ember), akkor a számokat kell kozmetikázni. Egy kis radírozás itt, egy kis satírozás ott, és máris jobban mutatnak azok az adatok.
Hat év alatt megfeleződött az óvodákban, általános iskolákban és középiskolákban a hátrányos helyzetű gyermekek száma – közölte Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára a minap. Mint kifejtette: míg a 2010/2011-es tanévben még 476 ezer fiatal volt (a teljes létszám 28,5 százaléka) hátrányos helyzetű, addig a 2015/2016. tanévben már csak 212 ezer (az összlétszám 14 százaléka).
Jól hangzik, ugye? Lássuk akkor, hogyan sikerült ezt a fantasztikus eredményt elérni: míg korábban a közoktatási törvény értelmében az számított hátrányos helyzetű (HH) tanulónak, aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesült, vagyis a család jövedelmi helyzete alapján sorolódott ebbe a kategóriába, addig 2013. szeptember elsejétől a gyermekvédelmi törvény további szempontokat is beemelt. Eszerint figyelembe kell venni, hogy a szülők iskolai végzettsége legfeljebb alapfokú-e, hogy a szülőknek hosszabb ideje nincs-e munkája, és hogy a család lakókörnyezete elégtelen-e. Ha a három kritériumból egy teljesül, akkor a gyerek hátrányos, ha kettő, akkor halmozottan hátrányos helyzetű. És lám, máris itt az óriási barbatrükk: mivel a lakókörnyezetre vonatkozó szempont igen szubjektív, a közmunkaprogramoknak köszönhetően pedig valóban csökkent a hosszú ideje munkanélküliek száma (életszínvonaluk viszont alig javult), máris sikerült jelentősen csökkenteni a hátrányos helyzetű gyerekek számát. Igen, ilyen egyszerűen.
Azt viszont talán nem kell mondani, hogy ettől még nem lettek ezek a gyerekek a valóságban kevésbé hátrányos helyzetűek, illetve az életkörülményeik nem valószínű, hogy nagyban javultak volna. Attól, hogy megváltozott a szempontrendszer, maga a nyomor még nem szűnt meg, sőt, ugyanúgy folytatódik tovább. És ha már itt tartunk: még ha „csak” 212 ezer gyerek lenne hátrányos helyzetű, az is nagyon, iszonyatosan sok. És épp emiatt bűn az, hogy ezt a problémát ilyen csúsztatásokkal igyekeznek elfedni: hiszen kísérletet sem tesznek a valós megoldásokra, az esélyét sem adják meg annak, hogy a hátrányos helyzetben lévők valóban jobb helyzetbe kerülhessenek, de ország-világ előtt büszkélkednek azzal, hogy mégis megtették ezt, felszámolva az objektivitást, és előtérbe helyezve a puszta propagandacélokat.
Egy másik, kevésbé „kormánybarát” kutatás szerint, amit az MTA és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közösen készített, ma Magyarországon van körülbelül 200 ezer gyerek, aki idehaza időről időre éhezik, és vannak körülbelül 50 ezren, akiknek ez a mindennapos tapasztalatuk az életről. De még a KSH adatai szerint is a 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka él szegénységben...
ITT OLVASHATÓ
HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: Tóta W. Árpád
2016.09.13.
Orbán Viktor megfőzi a moslékot gulyáságyúban, odakészíti mellé a nagykanalat, jó étvágyat kíván, és mellesleg borjúpörköltként számlázza ki. Fényesen megél belőle évek óta.
Egy ponton abszurdba fordul minden mánia. Abszurd már a népszavazási kampány intenzitása is, a kék hülyeségek mellé becsatlakozó nemzetiszín cöfögés, a percenként szajkózott ijesztgetések. Kopnak, mint minden, amit túlhasználnak.
Aztán lehet ezt siettetni is. A miniszterelnök azzal a rémálommal lepte meg az országot, hogy szerinte a baloldali vezetésű városok Brüsszellel összejátszva fognak ide bevándorlókat telepíteni. Ha ez egy faluvégi kocsmában hangzik el, akkor ott érdemes lehet érvelni. Elmagyarázni, hogy városok nem adhatnak menedékjogot, nincs olyan, hogy Salgótarján helyi rendelettel felülírja az állam törvényeit. Vagy akár azt, hogy ha viszont egy menekült európai állampolgárságot kap bárhol, és mellesleg elment az összes esze, akkor akár Felcsútra is költözhet, és ebben semmi sem akadályozhatja meg. Népszavazás sem – hacsak nem arról szól tényleg, hogy lépjünk ki az unióból.
De ez nem egy kocsma, hanem a parlament, és nem egy félrészeg paraszt beszél, hanem a miniszterelnök, aki mindezt tudja.
Tehát hazudik. És erősen reméli, hogy kevesebben veszik észre, mint ahányan elhiszik. Lemegy kutyába minden gátlás nélkül: neki ez az egy farka van, ezt csóválja reménykedve, hátha leesik még pár százezer szavazat...
ITT OLVASHATÓ
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2016.09.13.
...Akkor tisztázzuk szerintem a lényeges kérdéseket, mielőtt Szijjártó elvisítaná magát. Szeretném nagyon világossá tenni, hogy Orbán Viktor nem csak, vagy nem elsősorban a menekülteket kezeli vadállatokként, tehát soha nem ártana meg, ha európai kultúremberek az eddigieknél jóval mélyrehatóbban is elemeznék a magyarországi viszonyokat. Számomra ennek az interjúnak a súlypontja akkor is a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás lábbal tiprása, ha erről jóval kevesebb szó esik, mint a menekültkérdésről. Ezek egyenként is fajsúlyosabb, aggasztóbb kérdések, mint az, hogy Magyarország hány menekültet hajlandó, vagy nem hajlandó befogadni. Nem Magyrország, hanem a magyar kormány.
Mivel várhatóan a kormánymédia segédletével a kormánypárti politikusok összehangolt vinnyogása megpróbálja majd elvinni ezt a témát abba az irányba, hogy megint bántják a magyart és megint mások mondják meg, hogy mi kivel és kivel nem, megint beleugatnak a belügyeinkbe, szerintem nem kellene elsiklani a lényeg fölött.
Magyarországon, ahol a pillanatnyi állapotok szempontjából marginális kérdés a menekültügy (szemben az olyan országokkal, ahol a mindennapok húsbavágó valósága és érdekes módon nem üvöltenek hangosan, hogy meghalunk) Orbán Viktor korlátlan hatalmát gyakorlatilag a menekültügynek köszönheti. A kérdés nem elsősorban az, hogy mit kiabál rekedt hangon erről a kérdésről, hanem mindaz, amit erre hivatkozva, e mögé bújva megtesz.
Véleményem szerint ennek ellenére nem helyes összemosni a kerítés ügyét a sajtószabadság lábbal tiprásával és az igazságszolgáltatás földbe döngölésével. Nem elsősorban a kerítéssel van a baj, hanem mindazzal, amit a kerítéses, háborús propaganda mögé-fölé építettek. Azt hiszem, Brüsszel vagy Luxemburg (már ha lehet ilyen szerencsétlenül fogalmaznom) ugyanannyira távol áll a menekültkérdés hatékony kezelésétől, mint Budapest és Orbán Viktor.
Vitathatatlan igazságtartalma ellenére nem egyértelműen örömre okot adó ez a nyilatkozat, már csak azért sem, mert további muníciót szolgáltat az elszabadult gyűlöletpropagandához. Azt hiszem, amit feltétlenül érdemes lett volna összemosni a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás kérdésével, az a történelmi léptékű korrupció, ami Orbán nevéhez tapad. Lehetett volna továbbá a Putyin-Erdogan iránti szimpátiára és az igazi diktatúrákhoz való dörgölőzésre is építeni ezt a bírálatot, ami önmagában sokkal veszélyesebb, mint az, hogy ki hol és milyen magas kerítést épít.
Azt gondolom, hogy az Európai Uniónak már számos lehetősége lett volna felülbírálni, érdemben lépni ahelyett, hogy tétlenül szemlélje miként szabadul el a hajóágyú. Azt hiszem, ideje lenne a képet teljességében szemlélni: a kerítés csak egy jelentéktelen eleme annak, hogy Orbán nem képes és nem hajlandó késsel-villával enni ott, ahol mindenki más azzal eszik. Az elképesztő gyűlöletkampány és a késsel-villával táplálkozók elleni permanens uszítás, a menekült-kérelmezés rendszerének átalakítása, a menekültstátusz megszerzésének ellehetetlenítése viszont mind-mind annak a jele, hogy Magyarország nem hajlandó a klub tagjaként viselkedni. Nem tegnap óta, már nagyon régóta.
Ennek ellenére jó lenne, ha nem a gittet rágnánk, hanem a lényegről beszélnénk: az, hogy ha Magyarország ma jelentkezne, esélye sem lenne bekerülni az EU-ba, nagy igazság, de sajnos nem vigasztal senkit. Az, hogy ma Magyarországról úgy beszélnek, mint egy kizárásra megérett tagállamról, nem Orbán számára rossz hír, hanem a magyarok számára, akiknek egy része most is tapsol neki. Orbánnak ez volt a célja, most is röhög a markába valószínűleg. Ami nagyon rossz hír, hogy az uniónak nincs még mindig egy olyan önvédelmi mechanizmusa, ami meggátolta volna abban, hogy idáig fajuljanak a dolgok.
Szijjártó és Kósa meg a többiek várható óbégatásáig azért jegyezzük meg, bár Asselborn nem biztos, hogy tud róla: a magyar nép számára a legnagyobb tragédia az, hogy miközben Orbánnak jogosan, vagy félig jogosan a kerítés miatt tesznek szemrehányást, itt mégiscsak olyan milliárdos nagyságú uniós támogatásoknak veszett nyoma az évek során, amiből ők semmit nem láttak, de amibe generációk fognak belerokkanni. Nemzetállami hatáskörben.
Mire a végére értem, az MTI is lehozta a hírt, köszönjük. Szijjártó pedig – aki nem először küldi el az anyjába a luxemburgi külügyminisztert – a maga suttyóparaszt stílusában a baráti Moldovából üzent:
"Eddig is tudtuk, hogy Jean Asselborn komolytalan figura. Látszik, hogy csak néhány kilométerre lakik Brüsszeltől, kioktató, nagyképű, frusztrált. Magyarországot akarja kizárni az EU-ból, de magát már régen kizárta a komolyan vehető politikusok közül. Rendes nihilistaként, fáradtságot nem ismerve dolgozik az európai biztonság és kultúra lerombolásán."
Hát erről beszéltem.
ITT OLVASHATÓ
ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2016.09.13.
Elolvastam a Nappali Holdat és a Mélypontot. Gyönyörű versei voltak és én most mégis a Nappali Holdat olvastam el. Tudom, hogy sokan fogják idézni, főleg az alábbiakat:
"Élnek, miért is ne élnének sokan az országban, akik unják az örök magyar sirámot: Mohácsot, Nagymajtényt, Világost, Trianont és még ezer másféle csapást. Lehet is unni őket – ettől persze még nem tűnnek el a megoldhatatlan gondjaink közül. Különös, de addig, amíg a magyarsághoz természetes módon nem lehetett idomulni – akár beleolvadással, akár szellemi azonosulással –, ezek az öröklött magyar nyavalyák nem zavarták, nem idegesítették – legalábbis érzékelhetően nem – például a századok óta velünk élő svábokat, cipszereket, sőt még a kiegyezés után betelepült zsidóságot sem. Adyt Hatvanyk, Révészek, Jászik, Ignotusok állják körül, s képességeik szerint osztozkodnak is gondjaiban. Azt hiszem, talán Ady ideje az az utolsó pillanat, amikor a nemzet kérdései, a magyarság kérdései még átélhető egzisztenciális és történelmi problémaként lobbanhattak föl a zsidóságban. A zsidóság például nemcsak a nyelvet, a nyelvben megülepedett fájdalmakat is megtanulta. A Tanácsköztársasággal, a Horthy-korszakkal, de különösen a Vészkorszakkal a szellemi-lelki összeforradás lehetősége megszűnt. Természetesen mindig voltak és lesznek Szerb Antalok, Radnótik, Sárközi Györgyök, Vas Istvánok, Harag Györgyök, Orbán Ottók, Konrád Györgyök, Faludy Györgyök és Zala Tamások, de ahogy manapság egyre határozottabban érződik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni” a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet eddig még nem ácsolhatott soha."
...pedig, érdemes tovább olvasni....
"Ha volna új Ady Endrénk, Bartókunk, Németh Lászlónk, Bibó Istvánunk, Illyésünk, ez a kihívás még tán kapóra is jöhetne: hadd versenyezzenek kitűnő erők egymással a századok óta húzódó magyar bajok orvoslásában. Ilyen föladat közben a kimért, távolságtartó tekintet legalább annyira nélkülözhetetlen, mint a sorssal bűnös viszonyt folytató Ady keserű, dacos, parádézó, érzelmes odaadása „fajtájának”. De hát se Adynk, se Németh Lászlónk, se Bibónk. Ráadásul mérvadó szellemi életünk sincs, amely megfelelő közeget vagy hátteret biztosíthatna a versengésnek. Egyedül csak a politika küzdőtere létezik, ahol a dolgok logikája szerint ütésre ütés a válasz, rágalmazásra rágalmazás. Antiszemitizmus és nacionalizmus? Ezek is inkább egy fölületesen megírt politikai színdarab főszereplői s nem a lelkeké, illetve nem a valóságos helyzeté. Fegyveres csapatok helyett nagy habverőkkel fölszerelt különítmények járnak a közéletben s fölhaboztatnak mindent, ami segít eltakarni a megoldandó kérdéseket."
... akkor azt gondolták, hogy egy ilyen óriási intellektus, a legnagyobbak egyike, nem írhat le ilyet, ez felelőtlenség. Csoóri nagyon komolyan gondolta, amit írt, és nem azért írta le, hogy előnyöket szerezzen, hanem mert fontosnak tartotta leírni, ez egy nagyon erős szöveg, ami, ahogy ma mondanánk, nem ment át... A sunyiságnak, a gazemberségnek, molekulája nincs ezekben a mondatokban, szemben ugye más mondatokkal, amelyek azóta beterítették ezt az országot. Csoóri bizony, nemcsak népben és nemzetben, hanem nagyon következetesen alanyban és állítmányban is gondolkodott, halála hasonló veszteség annak a nagy írónak a halálához, aki szakított a Hitel-lel, amikor Csoóri ezt a szöveget publikálta. Mindkét cselekvés felelős, az állítás és a tiltakozás is, ez az egész ennyire szörnyű helyzet volt, szörnyű de legalább nem szánalmas.
Csoóri halálával kevesebbek lettünk. Egy kicsit megint távolabb kerültünk attól, amiért még érdemes lenne harcolni egymással és saját magunkkal.
ITT OLVASHATÓ
