Szerző: BRUCK ANDRÁS
2026.05.30.
Az 1948-ban újjászületett Izrael egy természeti erőforrások nélküli, kopár, mocsarakkal teli, malária fertőzte ország volt, ráadásul zsebkendőnyi területének több mint a felén sivataggal. Most pedig egy innovációs oázis, amelynek kiapadhatatlan forrásaiból – a pendrive-tól, a mobiltelefonon át a lenyelhető, miniatűr kapszulakameráig és az első GPS-navigációs szoftverig – nagy bőségben részesül a világ A Föld népességének csupán 0,2%-át kitevő zsidók pedig mostanáig az irodalomtól a fizikán át az orvostudományig a Nobel-díjak 22 százalékát érdemelte ki.
Ezt a népet kéne elpusztítani ahhoz, hogy a végtelen kiterjedésű arab világ még néhány négyzetkilométernyi területtel gyarapodjon és a létező 22 arab állam mellé egy 23. is létrejöjjön: az egyetlen zsidó állam helyén a palesztin. Csakhogy a zsidóknak nincs hova menniük, jóakaróik hiába küldik őket, menjenek, ahova akarnak, felőlük akár vissza a gázba is, nekik nincs anyaországuk, mint a gyarmattartóknak volt, ezért nem is lehetnek kolonialisták, merthogy ezzel is vádolják őket palesztin aktivisták, történészek, arab értelmiségiek. Baloldali elmeháborodottak.
Ha az embertelen és rögeszmés antiszemita minden izraeli találmány használatáról lemondana, a morális barbár fizikai valójában is azzá válna. A színházrendező, akinek kevesebb a nézője, mint az antiszemita lájkolója, az író-költő, akinek hatalmas szívében mindenki elfér, kivéve a zsidó, a volt kulturális miniszter, aki mindenben az arab narratívával azonosul, azokat lájkolja. A fejemben közismert, nem ritkán tisztelt nevek tucatja, akiknek soha nincs mentségük Izrael számára, nincs érvük mellette. És persze a névtelen csőcselék az Izraelt bármilyen formában érintő kommentekben. Magyarország sötét titka, hogy nem zsidó lakosságának nagyobb része sem jutott túl 1944-en. És ez nem lelkiismeret-furdalás, nem bűntudat. Nem vallják be, nem ismerhetik be, de valami hasonló kataklizma ma sem volna ellenükre.
Izrael teljes elszigeteltségben létezik, ezerkilométerekre az európai demokráciáktól egy vele szemben vadul ellenséges környezetben. Az idők során ugyan megváltozott a nemzetállamok kialakulásának jogi és morális feltételrendszere, de hiába, ha egyszer a zsidók a varsói gettóból, a magyar munkatáborokból, a német halálgyárakból csak nagy késéssel vagy egyáltalán nem érkezhettek meg a Szentföldre. Ezért, amit most látunk, az „történelem online”. Míg az európai államok többsége véres háborúk után már rég túljutott területe legalizálásán, Izrael kénytelen a jelenben megszilárdítani állandó támadás alatt álló nemzetállama fizikai és jogi határait. Az izraeli- palesztin konfliktus, benne Gázával, a világ első olyan geopolitikai krízise, amely szinte élőben követhető az interneten, a publikum pedig a radikális iszlám mellé állt.
Az izraeliek azonban nem szándékoznak lemondani végtelen sok munkával és tehetséggel felépített és tovább, rohamosan fejlődő hazájukról. Úgyhogy harcolnak a „folyótól a tengerig”. Az izraeli nép beérné annyival, hogy Irán, a Hamász, a Hezbollah és a palesztin területen élők ne tekintsék őket többé megsemmisítendő ellenségnek, de Izrael ettől ugyanolyan messze van, mint az állam kikiáltásakor, 1948-ban volt. Hitler a „sátáni gonosz” elleni küzdelemként hirdette meg a zsidók és a judaizmus elleni hadjáratát, az iszlamista ideológusok pedig, tanulva tőle, ugyanezt a gyilkos utat követték: az utolsó sejtjükig agymosott palesztinok a zsidók „sátáni Istene” ellen vívják szent háborújukat. Izrael-barát palesztin ezért ritkább a fehér hollónál, izraelit gyilkolniuk pedig nemzeti dicsőség, kötelesség, egyben biztos megélhetés. Az EU, az ENSZ fizeti.
Kétállami megoldás? Hiába zsarolják Izraelt az európai elnöki palotákból ezzel a nyilvánvaló fantazmagóriával, amivel az elnök urak is tisztában vannak, hiába uszítanak a facebook zsidógyűlölő humanistái, az utcák és egyetemek megtébolyult szabadságharcosai, hiába hazudoznak a hős gázai tengerészek, köztük egy magyar és a vele interjút készített antiszemita Mérce, és ami a legmegvetendőbb, a palesztin ügyet felkaroló hazai zsidók: az iszlám fundamentalizmus az első perctől egész Izraelt akarta. Ezért nem írtak alá soha, egyetlen békeszerződést sem. „A Korán a törvényünk. A dzsihád az utunk. A halál Allah szolgálatában a legfőbb vágyunk.” Pont egy évszázada fogalmazódott meg ez a politikai manifesztum, és sem a szelleme, sem a betűi nem változtak azóta. Ezt látjuk most is: terror, halál-és mártírkultusz, a zsidók kiirtásának eltökélt szándéka. Maga a zsidóirtó gyűlölet a gondolkodásuk esszenciája. Ez igazán mélyen emberi!
Van egy kényes kérdés: eldönthető-e, hogy a palesztin-ügy melletti kiállás politikai, humanitárius, emberi jogi állásfoglalás vagy antiszemitizmus, zsidógyűlölet? Hol a határvonal a két csoport között? Van-e ilyen? Van. A nemzetközileg is elfogadott 3D szabály megmutatja, mikortól minősül antiszemitizmusnak az Izrael-kritika: onnan, ha átlépi e három határvonal legalább egyikét.
1/ démonizálás: azt állítani, hogy zsidó világuralom van, a cionisták nácik (cionácik), gyerekgyilkosok, népírtók. 2/ double standard: a kettős mérce, amikor Izraellel szemben olyan morális és jogi elvárásokat támaszt a bíráló, amilyeneket egyetlen más nemzettel szemben sem. 3/delegitimizáció: tagadni Izrael kikiáltásának és létezésének jogosságát: from the river to the sea, globalizáljátok az intifádát!, vérünkkel és lelkünkkel megváltunk téged, ó, Al-Aksza, Izrael terrorista állam, vagy a klasszikus „ez csak egy rohadt zsidó” helyett, a cionizmus terrorizmus lett a trendi, holott a cionisták elsöprő többsége, úgy 30-50 millióan, Biblia-hívő keresztények, továbbá a cionizmus nem más, mint a zsidó nép nemzeti, önrendelkezési mozgalma, ami lehetővé tette annak a népnek nemzetté válását, amely a zsidó-keresztény Istent adta Európának. És amely épp emiatt el is taszította magától.
Ami meg a 3D szabályt illeti, csak ritkán találkozni olyan Izrael-bírálattal, amely a három D egyikét sem érinti, annál gyakrabban, hogy egyszerre mind a hármat. Ez a realitás. És mivel 2023. október 7-én megszűnt minden esély a békére, Izrael számára egyetlen megoldásként marad a további kegyetlen harc. Kerül, amibe kerül.
fotó: falfestmény egy teheráni utcában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.