TASZ
Szerző: MILANOVICH DOMINIKA
2017.12.05.
Fogyatékossággal élő emberek tízezrei élik a társadalom számára láthatatlan életüket: otthonukba szorulva vagy tömegintézetekben. Sokan közülük úgy érzik, hogy az élet odakint, tőlük függetlenül zajlik. De ha az élet máshol van, mi történik a falak között?
Online is elérhető új fogyatékosságügyi játékunk. A Thury Lili vizuális művésszel közösen kifejlesztett interaktív játék során fogyatékossággal élő karakterek bőrébe bújva szerezhetsz tapasztalatot egy másik életről - ami persze sok mindent elárul a sajátodról is.
Ha az alábbi 6 állítás bármelyikére igen a válaszod, feltétlenül ki kell próbálnod ezt a játékot. Légy bátor és tapasztald meg, milyen a játékban szereplő 35 karakter egyikének lenni: milyen a mások által megélt valóság, összehasonlítva a te világoddal.
1. Sosem hallottam Táplánypuszta, Darvastó, Tekerespuszta, Kéthely, Fülpösdaróc vagy Magyarbánhegyes nevű településről, nem tudnám elhelyezni Magyarország térképén.
Ez nem véletlen - jelenleg 170 nagylétszámú intézet üzemel ehhez hasonló eldugott helyeken, ahol fogyatékossággal élő emberek a közösségtől elzártan, több száz társukkal összezsúfolva töltik mindennapjaikat. Amit nem látunk, azzal nem foglalkoznunk, ott nincs a társadalomnak felelőssége.
2. Az esetek nagy részében én döntöm el, hogy mikor zuhanyzom, étkezem, vagy húzok pizsamát.
Fogyatékossággal élő emberek tömegintézetekben ki vannak téve a végtelen üzemszerűségnek. Sok esetben délután 5 órakor már pizsamában vannak nyáron is, véget ért a nap.
3. Ha ideges vagy dühös vagyok, senki sem kötelez arra, hogy az akaratom ellenére gyógyszereket szedjek be.
Kitekintés: mivel kevesen, kevés fizetésért dolgoznak a nagylétszámú intézetekben, így sok esetben túlgyógyszerezik a lakókat. Aki be van nyugtatózva, azzal nincsen gond.
4. Lehetőségeimhez képest én döntöm el, hogy hol és kivel éljek.
Kitekintés: az intézetekben élő emberek nagy rész gondnokság alatt áll. Ez azt jelenti, hogy ők az életük alapvető kérdéseiben sem dönthetnek...