SIMICSKA - EGY LEGENDA VÉGE

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.01.14.

Hát eljött ez a nap is, mármint a tegnapi, mikor megtudhattuk Simicska Lajosról – mit is tudtunk meg? Nagyjából ugyanazt, amit mindig is tudtunk. Mégis, ahogy az olvasó egy helyen látja a Simicska-sagát, összefüggően ábrázolva, mintegy folyamatában, lehetőséget kap arra, hogy megértse mi történt a szeme láttára az elmúlt évek folyamán.

Lehetőséget kap a megértésre, de a nagy többség nem él vele: az írás tegnap jelent meg a Direkt36-on, tőlük vette át a 444, én is ott olvastam, és mindenki onnan vette át – az olvasói reakciók, magyarul kommentek többsége siralmas szellemi állapotról árulkodik. Gyanús, hogy nem a mezei poloskák árasztották el tavaly a Kárpát-medencét, hanem az agyrágó bogarak, ám azóta már táplálék híján éhen is haltak, ugyanis amire csak ráakadtak, felfalták. A különös sáskajárás következménye lehet az, hogy a kommentelők többsége vagy leragad annál, hogy „egy brancs ezek mind”, amit már harminc éve tudunk, vagy forradalmár hevülettel jelenti ki, komoly újdonságként, miszerint Simicska 1 G, amit szintén harminc éve tudunk. Én legalábbis: a nagyközönség meg huszonegy éve, a Hosszú Bájtok éjszakája óta.

Hát, ha itt tartunk, és ennél több nem jut eszünkbe, tényleg jobban tesszük, ha visszaülünk a sárba és folytatjuk lábujjaink számolgatását…

Magát az írást valószínűleg kevesen olvasták, ugyanis dicséretesen hosszú és részletes. Lehetne részletesebb is, csak akkor még ennyien sem olvasnák el. Nekem magamnak nagy bánatom volt a minap, mikor egy köztiszteletben álló művész, közéletünk kiemelkedő szereplője azzal osztotta meg egy írásomat, hogy „túl sok benne a betű a mai olvasónak”. Nem válaszoltam neki Mozarttal, hogy „csak annyi, amennyi okvetlenül szükséges”, nyeltem egy keserűt, és elképzeltem, ő hogy oldotta volna meg a feladatot: valószínűleg vagy rosszul vagy sehogy. De hát nem ezért szeretjük (mert szeretjük).

Szóval, az anyag hosszú, én is inkább a lényegre térnék. Nagyon kevés exkluzív információ van benne, azok sem a legfontosabbak. Akkor lássuk.

1. Kezdjük azon, hogy a Fidesz már 1993 óta „okosban” oldotta meg a pártfinanszírozást. Már a Fico Kft. ügyei sem voltak tiszták, a székház-üggyel lett véglegesen cemende a korábban mindenki által körülrajongott szűzből, akkor fordultak szembe a sajtóval is – és akkor döntött úgy Orbán Viktor, hogy jobbfelé fordítja a szekerük rúdját. De ne feledkezzünk meg Josip Tothról, Kaya Ibrahimról, Varga Tamás autókereskedelmi ügyeiről… szóval, már az 1990-es évek első felében elég sok mocskos ügyük volt. Ez azonban pénzről szól, ez nem vicc, mint a politika: okos ember kellett a gazdasági mocsár koordinálásához. Ez volt Simicska, aki munkásságának első szakaszát a Hosszú Bájtok Éjszakájával koronázta meg, midőn huszárosan kikapta az akkor még APEH nevű adóhivatal számítógépes rendszeréből az összes, pártjára nézve kompromittáló adatot. Könnyen tehette, lévén épp ő volt akkor az APEH elnöke. A 2002-es bukás után még sokkal fontosabb lett minden fillér – hiszen Orbán nagy visszatérést tervezett, ami sajnos sikerült is neki. Ehhez kellett a polgári körök hálózata, kellettek a vastagon megfinanszírozott 2006-os zavargások és – kellett az a médiabirodalom, amit Simicskáról neveztek el később. Ha akkor nincs pénzük, ma nincs NER.

2. De volt, bőséggel: így aztán olyan hatalmas apparátus harcolt nyolc évig a hatalomért, amilyenre ritkán volt példa a magyar történelemben. Harcoltak, méghozzá elvtelenül, minden eszközt bevetve: szokás manapság minden egyébbel együtt a Hír TV akkori dolgait is elfelejteni, de az azért mégis felejthetetlen pillanat volt, mikor Császár Attila bejelentette a tévéostrom helyszínéről, hogy „forradalom van”. Nem az volt, de így sikerült megalapozni a legendát. Igaz, akkor még élt Finkelstein mester, aki felhívhatta a figyelmet a média fontosságára – a Fidesz politikai ellenfelei, de főként az MSZP még 2010-ben is ott tartottak, hogy felesleges egy fityinget is kidobni a sajtóra, felesleges választási kampánnyal foglalkozni, őket tessék ingyen szeretni. Ami romantikus ötlet volt, csak abszurd, ugyanis az akkori kormányzatot még pénzért is nehéz lett volna – ahogy a mostanit meg elképzelhetetlen. Ingyen is, pénzért is. Azért pénzért még akad, akiknek megy. Egy darabig.

3. A 2010-es győzelem után megkezdődött az ország teljes átalakítása vagyis tönkretétele. Jóllehet Simicska volt a motorja a győzelemnek, és ennek megfelelő részt is kapott az osztozkodáskor, hamar megmutatkozott a tény: a Fidesz apparátusát nem békére tervezték. Ez a szervezet csatázni, győzni tud, de békésen gazdálkodni nem. Mellesleg, ennek is köszönhetjük a mostani, agyonhiszterizált, túlpolitizált állapotokat. Állandóan harc folyik, állandóan győzünk, állandóan megállítjuk vagy Brüsszelt, vagy Sorost, vagy a migrációt, vagy a bécsi gyorsot fél kézzel, ugyanis ez egy harci alakulat, ez nem tud szántani, vetni, kereskedni – és a párton belül is katonai demokrácia van. Miért nem volt ez jó Simicskának?

4. Azért, mert nem számolt sem ő, sem más azzal, hogy a politikai hatalom és a gazdasági hatalom szoros kölcsönhatásban van egymással. Simicska, mint az az ember, akinek szó szerint minden a nevén volt, médiabirodalomtól Sajó kutya óljáig, hirtelen olyan helyzetbe került, hogy beleavatkozhatott – és önérdekét szem előtt tartva bele is avatkozott! – a kormányzati munkába. Tehette, de kellett is tegye, hiszen egyes logikátlan lépések a saját anyagi érdekeit épp úgy fenyegették, mint az egész ország gazdaságát. Tulajdonképpen az volt számára ésszerű, ha inkább az ő emberei ülnek a megfelelő székekben, mint a Párt emberei, akik olyan hülyék voltak a gazdasághoz, mint száz pár rendőrcsizma. A régi, hadakozós időkből megmaradt a hatalma ahhoz, hogy cselekedhessen – de ez nagyon kezdett nem tetszeni Orbán Viktornak. A miniszterelnök már 2011-ben elhatározta a szakítást leghűségesebb brigantijával, csak akkor ez nem lett volna még okos dolog. De Simicska is látta, hogy nem lesz hosszú ideig főkegyenc, és ezért szívesen átadta volna a vállalkozásait – csak épp nem ingyen.

Végül is pont ez történt, csak teljesen másként, mint a felek tervezték.

Ugyanis a nevezetes, 2014. áprilisi Orbán-Simicska találkozón a minielnök feltételeket (is) szabott a művelethez, mint például az Index leállítását, az RTL Klub felvásárlását. No ja, ő sohasem hallgattatná el azt, akinek más a véleménye… Simicska még üzleti szempontból is ráfizetésesnek találta a javaslatokat, mire fel Orbán nyíltan közölte: akkor megoldja a Roszatom segítségével.

5. Kalasnyikov ellen márpedig nincs orvosság, de az oroszokkal társulni sem lehet, ha hosszú életűek akarunk lenni: Simicska hazament, és némi vívódás után meghirdette a G-napot. Amit nem is akart így, ilyen formában meghirdetni, de egy, a száján kicsúszott káromkodás miatt mégis ezen a néven vonult be a történelembe a dátum, amikor a magyar ellenzék hosszú, tömött sorokban elindult Simicska Lajos hátsó fele irányába, lingváris tisztogatás céljából.

Ugyanis mindenki azt hitte: az üzletember megbolondult, és elöl akart állni a sorban, mikor majd osztják a dotációt. A Megváltó Simicska legendája még tavaly is ereje teljében tombolt az ellenzéki oldalon, mindenki várta az „atombombát”, ami végképp diszkreditálja Orbánt, Dárius kincsét, ami majd megmenti „az ellenzéket” a vereségtől és utáni mindenki hepi lesz, majd belelovagolunk a lenyugvó napba, vonósok kíséretével. Soha nem létezett az az atombomba.

És Simicska tanújelét adta annak, hogy üzletember, nem politikus.

A castingen tolongó politikai szervezetek közül pont olyan szempontok szerint választott, mintha üzleti versenytárgyaláson lenne. A Jobbik volt a jelentkezők közül a legnagyobb létszámú, bennük látszott a legkomolyabb potenciál, tehát – ezt a céget vette meg. És neki is látott az átprofilírozásához, csak most nem annyiról volt szó, hogy óvszer helyett ezentúl labdát gyárt a gumigyár: a politika nem üzlet, még ha sok köze is van hozzá, a Jobbik politikai múltja olyan mértékben volt mocskos és vállalhatatlan, hogy azt ember nem tudta cukivá tenni. És maga a párt se nagyon igyekezett hozzászokni a késhez-villához-meisseni porcelánhoz. A bukás garantált volt.

6. A többit tudjuk: Simicska nem buta ember, látta, hogy nem fog győzni, a puszta anyagi befektetés itt már nem elég, először visszavonult, magányát csak néhány, talán kissé ittas közterületi festegetéssel törve meg, majd fel- és eladott mindent, hátha a győztes falka megkíméli létét és jólétét. Ennek két következménye volt: egyrészt a magyar belpolitika elveszítette egy legendáját (melyben én magam sosem hittem), másrészt mérhetetlenül megkönnyítette a magyar sajtó általános beszántását. Hiszen az általa eldobott, magukra hagyott orgánumok automatikusan szűntek meg vagy kerültek kormánykézbe, a sajtópiac tökéletesen felborult és így jöhetett létre komolyabb akadályok nélkül (meg Puch László vendégszereplésének köszönhetően) a mindenek fölött elterpeszkedő Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány.

Eddig tart a cikk, bár a saját szempontjaim alapján mutattam be az eseményeket.

Itt tartunk most...

ITT OLVASHATÓ

TUDOD JÓL, HOGY ÜZLETI ÜGYEKKEL NEM FOGLALKOZOM, LAJOS

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2019.01.14.

Csak és kizárólag ilyen nagyon szép hétfő reggeleket kívánok, mint a mai! Igaz, fogalmam sincs egyelőre, mely konkrét szépségekre gondolok, de majd biztosan kiderül. Főleg amint nekilátok lapátolni a lebomlani sehogy sem akaró NER-ürüléket. Sajnos még mindig nem találtam meg a precízebb kifejezést arra, amiben üldögélünk, és az is igaz, hogy magától biztosan nem fog lebomlani.

Annak fényében, hogy a Direkt36 milyen szépen és hosszan összeszedte Simicska Lajos nevezetű oligarcha bukásának Orbán Viktorban és a geciségben gyökerező, titkosnak talán nem, viszont brutálisnak nagyon is nevezhető történetét, immár az is érthetővé válik (ha eddig nem volt az), hogy miért nem nyert bebocsáttatást a tényfeltáró portál stábja a hagyományteremtésileg összetrombitált miniszterelnöki kormányinfóra.

Ami – így egyben olvasva a sztorit – ennél sokkal durvább és tragikusabb, hogy valójában semmi új nincs benne. Egyszerűen csak összeszedve látjuk egy ország elborzasztó kórképét, amelyet két gátlástalan, erkölcstelen alak vállt vállhoz vetve felszántott, kizsigerelt. És a sorok között, kimondatlanul egy olyan magyar társadalomnak is megkapjuk a lesújtó látleletét, amelynek egy része az egykori országos cimborák – kollégiumi szobák lábszagában konszolidálódott – érdekhaverságának szertefoszlása után is tapsikolva helyesli, hogy ez történt, hogy így történt, és hogy ő erre politikai felhatalmazást adott. Mármint arra, hogy a feje fölött egy, a maffiára nem csupán emlékeztető, de konkrétan annak is látszó banda rátegye a patáját a közösre, majd a feje fölött marcangolja egymást az összarabolt koncért.

Most azt hagyjuk, hogy a Fideszben állítólag a legokosabbnak számító Lajos sokak által vizionált atombombájából legfeljebb az érintett által hurcolászott két darab sugárzásmérő volt igaz (nem túl diszkrét bája van annak, amikor a haverodból azt is kinézed, hogy képes lenne eltenni láb alól), vagy hogy milyen emberanyagból készült az a miniszterelnök, aki szerint az ország legolvasottabb hírportálját utasításra be lehet és be kell zárni máról holnapra, mert csak. Egyetlen gondolatot emelnék ki mindössze az O1G jeligére végbement szakítás történetéből. Szerintem mindennek ez a kulcsa. Hogy a kapzsiság, feneketlen étvágy és egyéni gátlástalanság miatt megromlott házasságból miként akartak jól kiszállni a felek:

Az oligarcha egy 2017-es RTL-interjúban azt mondta, hogy itt közölte Orbánnal, hogy nem változott a véleménye a korábbi találkozóhoz képest, és nem szeretne részt venni a folytatásban. (…) Az oligarcha ezen a találkozón vetette fel Orbánnak azt, hogy a kiszállást úgy érti, hogy egy megfelelő összegért cserébe hajlandó átadni az üzleti érdekeltségeit. (…) Simicska később több bizalmasának is azt mondta, hogy Orbán nemet mondott az ajánlatra.

Arról nem sikerült információkat szerezni, hogy oligarcha mennyit kért a cégbirodalmáért, és az ajánlatról szóló beszélgetés részletei sem ismertek, de az epizód így is rámutat az Orbán és Simicska közti konfliktus egyik lényegi elemére. Együtt építették fel a Fideszben megtestesülő politikai és gazdasági konglomerátumot, és a több évtizedes közös munka után egyszerűen nehéz lett volna az elszámolás arról, hogy kinek mi jár ebből. Simicska úgy érezte, hogy sok munkája van benne, ezért csak fizetség ellenében válna meg a tulajdonában lévő cégektől. Orbánt és környezetét viszont zavarta ez a hozzáállás, mert – ahogy egyikük fogalmazott – „hallgatólagos megegyezés volt a Fideszben”, hogy ami létrejött, az „Lajos nevén van, de az nem az övé, hanem a közösségé”.

Nem lenne baj, ha a nyugdíjukra várakozó szépkorúak, a munkaerőhiány miatt a fejükön keresztül eső pedagógusok, egészségügyi dolgozók, rendőrök, minden tutiból kihagyott, félmondatos, könnyen memorizálható hazugságokkal, és véres gyűlöletpropagandával zabáltatott bérből és fizetésből élő magyar emberek, akik Viktor királyt könnybe lábadó szemmel hallgatják, isszák a zsaroló fenyegetőzéseit és talán még arra is képesek lennének, hogy az utolsó 5000 forintjukat sárga csekken küldjék el a Fidesz kampányára támogatás gyanánt, ezt jól megjegyeznék. Amit Orbán és Simicska 25 éven keresztül együttes erővel ellopott a közösből, az az övék. Elveszítette köz jellegét, és viszontlátásra, el lehet felejteni örökre.

És akkor jön az erkölcsi Mariana-árok és beleröfögi a pofánkba, hogy üzleti kérdésekben nem nyilvánít véleményt, mert a magyar politika fontos kiindulópontja a politika és az üzlet elválasztása egymástól, és sem magát sem a kormány egyéb tagjait nem engedi beleprovokálni üzletet érintő kérdésekbe. Ez a cikk elejétől a végéig annak a kibaszott bizonyítéka, hogy megint igazat mondott, tizensokadszorra is igazat mondott a felcsúti tudatrepedés. El is képzeltem, ahogy Lajos odament, hogy ki akar szállni és mindenét el akarja adni neki, mire Orbán előadta a kreténlemezt: tudod jól, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozom, Lajos. Mondjuk abból a 700 ezer forintos plebejus miniszterelnöki megtakarításból kurvára nehéz is lett volna a csilliárdos Simics-birodalomért járó lelépési pénzt kifizetni, nem igaz? Hát de mire tartjuk a Lölöket, a Garancsikat, mire való a vejünk, ha nem ugyanarra, amire legokosabb Lajos? Hát erre. A hallgatólagos megegyezésre. Hogy amit elloptunk a hülye magyaroktól, az a miénk...

ITT OLVASHATÓ

FELTÁRUL SIMICSKA BUKÁSÁNAK TITKOS TÖRTÉNETE

444
Szerző: PETHŐ ANDRÁS, SZABÓ ANDRÁS
2019.01.13.

Az oligarcha eredetileg nem is akart háborúzni, hanem úgy akart kiszállni, hogy eladja mindenét Orbán Viktornak. Amikor az üzlet nem jött össze, beleállt a harcba, de aztán folyamatosan veszítette el a hitét a győzelemben. A végén már az életét féltette, és sugárzásmérő berendezést hordott magánál.


Egy átlagemberek által ritkán használt műszaki eszközt szerzett be Simicska Lajos az Orbán Viktorral folytatott háborúskodása utolsó hónapjaiban. Épp az üzleti birodalmának különböző cégeit irányító vezetőkkel tartott egy megbeszélést budai irodájában, amikor belépett egyik munkatársa, és átadott neki egy sárga készüléket. Simicska kézbe vette, és berakta a táskájába, miközben elmagyarázta a többieknek, hogy ez egy olyan mérőberendezés, amely jelzi, ha a környezetében túl nagy a káros sugárzás.

„Látjátok? Már itt tartunk!” – mondta nevetgélve, de közben azt is jelezte, hogy komoly dologról van szó. Közölte, hogy olyan figyelmeztetést kapott, amely szerint fennáll a veszélye, hogy valamilyen káros sugárzást kibocsátó anyaggal próbálják őt kiiktatni. Azt nem mondta, hogy kik akarhatnak vele ilyet tenni, és azt sem árulta el, hogy konkrétan kitől kapta az erről szóló információt. Megjegyezte azonban, hogy először ugyan ő is nevetett a figyelmeztetésen, de olyan helyről érkezett, hogy úgy érezte, komolyan kell vennie. Így két sugárzásmérőt is beszerzett, és az egyiket mindig magával hordta, a másikat pedig veszprémi otthonában helyezte el.

Simicska ekkor már mintegy három éve háborúzott egykori barátjával és szövetségesével, Orbán Viktor miniszterelnökkel. Bármi is állt a sugárzásos figyelmeztetés hátterében, Simicska reakciója jól mutatta, hogy milyen magas szintre nőtt a feszültség a hosszú ideig zajló konfliktusban, amely végül Orbán teljes győzelmével zárult. Az áprilisi újabb kétharmados Fidesz-győzelem után Simicska előbb bezárta a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót, majd nyáron megvált lényegében az összes gazdasági érdekeltségétől, amelyek azóta Orbán környezetéhez tartozó embereknél kötöttek ki.

Bár a korábban harciasnak tűnő Simicska hirtelen fegyverletétele sokakat meglepett, a fordulatnak voltak előjelei már a választások előtt is. Először az sem volt biztos, hogy az egykor komoly politikai és gazdasági hatalommal egyaránt rendelkező, így valódi oligarchának számító üzletember háborúskodásba kezd, 2014-ben ugyanis még azzal próbálkozott, hogy eladja a cégbirodalmát Orbánnak...

ITT OLVASHATÓ

EGY OROSZ OLIGARCHA EMBERE KITÁLALT EGY ÚJSÁGNAK A "PISZKOS ÜGYEKRŐL", MAJD ELTŰNT

ÁTLÁTSZÓ / OCCRP
Szerző: OCCRP
2019.01.14.

Jevgenyij Prigozsin orosz oligarcha irányította a hírhedt szentpétervári trollhadsereget, de más, Putyin érdekeit szolgáló manőverek is köthetők médiabirodalmához. Egyik embere kitálalt egy orosz lapnak számos piszkos ügyről, amelyet Prigozsin számára végzett, betekintést engedve ezzel a nagyhatalmú oroszok világába, amelyben gyilkosságok is előfordulnak. „Büntetésképp” a forrás egy időre eltűnt, a Novaja Gazeta pedig levágott birkafejet talált a szerkesztőség előtt. A férfi előkerült, de azonnal vissza is vonta minden szavát.

Prigozsint – akire néha Putyin szakácsaként hivatkoznak, mivel az ő cégei főznek azokon az elnöki vacsorákon, ahol Putyinnak külföldi vendégei vannak – az Egyesült Államokban feketelistára tették és vádat emeltek ellene, mivel ő pénzelte a trollgyárat, azaz Internet Research Agency nevű szentpétervári céget, amelyet a 2016-as amerikai elnökválasztásba való beavatkozással vádolnak.

Feltételezhető, hogy egy magánkézben lévő félkatonai szervezet, a Wagner mögött is Prigozsin áll. A szervezetet azzal gyanúsítják, hogy Szíriában, Kelet-Ukrajnában, és másutt is az orosz kormány nevében vesz részt a harcokban.

Prigozsin egyik beosztottja, a 61 éves Valerij Amelcsenko az OCCRP orosz partnerének, a Novaja Gazeta újságírójának, Denisz Krotkovnak adott interjút arról, mivel teltek az oligarcha biztonsági csapatának munkatársaként eltöltött évei...

ITT OLVASHATÓ

NEM VETTEM PARKOLÓJEGYET, DE AZ AUTÓBAN MARADOK - MEGBÜNTET A PARKOLÓŐR?

TOTALCAR
Szerző: MÁTH DÁVID
2019.01.14.

Szinte biztos, hogy nem fog, de megtehetné. Ha ebben neked nincs semmi új infó, akár be is zárhatod a cikket, sok újdonság nem lesz benne. Legfeljebb annyi, hogy mit mondanak erről a parkolóőrök.

Rövid időn belül a sokadik ismerősömről tudtam meg, hogy akkor is vesz parkolójegyet, ha előre tudja, hogy sokat fog várni valakire az autóban ülve. Mondjuk, ha Budapesten van dolga leparkol, megveszi a jegyet, beteszi a szélvédő alá, beül mögé és nyugodt szívvel várja, hogy arra sétáljon egy parkolóőr. Nem feltétlen azért, mert a végletekig szabálykövető emberekről van szó, egyszerűen nincs meg nekik, hogy a gyakorlat kicsit más. Vagy én vagyok a rebellis, ha ilyenkor nem veszek jegyet? Mit mond erről a KRESZ, sőt, a Kreszprofesszor?

...

ITT OLVASHATÓ

LAKAT KERÜL A KÉT ÉVE FELÚJÍTOTT PSZICHIÁTRIÁRA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: DANÓ ANNA
2019.01.14.

Bár az államtitkár egy hónapja még azt mondta, nem zárják be a Merényi kórház mentális betegeket kezelő részlegét, már tart az osztály felszámolása.

Január elseje óta nem vesz fel új betegeket a Dél-Pesti Centrum Merényi Kórház Pszichiátriája, és már elkezdődött az osztály kiürítése – tudta meg lapunk. A mentők az intézmény ellátási területéről érkező új betegeket átmenetileg négy-öt kórház között osztják szét. Februártól a teljes területet már az Országos Pszichiátria és Addiktológiai Intézet(OPAI) látja el. A Merényiben ápoltakat februárig megpróbálják hazaküldeni, akinek ezt az állapota nem engedi, az valószínűleg az OPAI-ba kerül. Lapunk írta meg először, hogy szakemberhiányra hivatkozva felszámolják a főváros egyik „szuper kórháznak” szánt intézményében a pszichiátriai részleget, noha az osztály kialakítására eddig sok tízmilliót költöttek. Legutóbb, két éve 69 millió forintot fordítottak az intézményre. Az osztályról távozó dolgozók közül azok, akiknek nem sikerült a Dél-pesti Kórházban elhelyezkedniük, jellemzően jóval kevesebbet fognak keresni. A Merényi vezetői ugyanis eddig extra juttatásokkal próbálták enyhíteni a krónikus szakemberhiányt. 

A Merényi bezárásáról szóló alig két hónapja írt cikkünk után Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár még megerősítette a bezárásról szóló hírt. Ám, mint hozzáfűzte ez a tervezett beruházások része. Mint akkor monda: „Az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben folyik egy párbeszéd arról, hogy a Merényi nagyon rossz infrastruktúrájából átkerüljön az a pszichiátriai egység az országos intézetbe, és ezeket a nagyon speciális ellátásokat úgy koncentráljuk, hogy technikai tudásban, infrastruktúrában, műszerezettségben, szakember tudásban lehetőség szerint egy helyen, és a legmagasabb szintű ellátásban részesüljenek a betegek.”

Néhány héttel később, december közepén a Magyar Hírlapnak adott interjújában viszont már arról beszélt, hogy az év végével nem szűnik meg az osztály, a főváros pszichiátriai ágyainak száma változatlan marad. Ha az államtitkár arra gondolt, hogy decemberben még valóban így volt, akkor igaz az állítás, januártól viszont már kicsit árnyaltabb a helyzet...

ITT OLVASHATÓ

AZ EP-VÁLASZTÁS ÉS A MAGYAR SZABADSÁG

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOZÁK MÁRTON
2019.01.11.

Elöljáróban, a hatalomkoncentráció magyarországi mértékének pusztító következményei miatti aggodalmat egy pillanatra félretéve, hideg fejjel, tárgyszerűen, harag és indulat nélkül le kell szögezni az alábbia­kat. Elviselhetetlen szégyen, hogy a hatalommegosztás polgári elvének szentségét megcsúfolva minden hatalom egyetlen ember, Batthyány Lajos és Nagy Imre mártír miniszterelnökök közös kasszát dézsmáló, nemzetközileg koszos tolvajként számon tartott utóda, a büdös bunkó módjára egyetemet kiebrudaló, baltás gyilkost kiszabadító, korrupt bűnözőknek menedéket nyújtó és üldözötteket üldöző, és a Bartók, Neumann, Puskás és Rubik által fényessé tett magyar nevet beszennyező ember kezében összpontosul. A teljhatalom akkor is tűrhetetlen, ha jó ember gyakorolja. Ha Orbán, akkor kiváltképp.

A májusi európai parlamenti választásokon dől el, hogy végleg megköt-e a totálissá váló hatalomkoncentráció építményének betonja, hogy elvész-e a nyugati világ normáihoz a nyugati civilizációban szabványos processzusok (értsd: szabad és tisztességes választások) keretében történő, rendezett visszatérés esélye. Ha az Orbán személyes szolgálatát ellátó képződmény (Fidesz) megszerzi a mandátumok többségét, akkor igen. Ha a teljhatalom ellenzői jutnak többséghez, lehet visszaút a normalitáshoz.

Ezért a májusi EP-választás összehasonlíthatatlanul fontosabb az őszi önkormányzatinál. Nemcsak azért, mert ez az első híd, amelyen át kell kelni, hanem mert ez a stratégiailag lényeges objektum, archimédeszi pont a kurzus kibillentéséhez. Az Orbán-rezsimet most védő burok ugyanis a hazai és a nemzetközi elemek fogaskerékszerű összekapcsolódásának terméke: mivel sok mandátumot szállítanak az Európai Néppártnak, a Néppárt jobb meggyőződése (ha van ilyen) ellenére is védelmezi a Fideszt, amivel a pártcsalád legitimálja magyar testvérének joguralom-felszámoló tevékenységét, ami aztán azt a benyomást kelti a magyarországi polgárokban, hogy a Fidesz kóser és sérthetetlen. Az EP-választáson, és csak ott, viszont acélrudat lehet helyezni a hazai és a nemzetközi fogaskerekek közé. Ezért aki most az önkormányzati, különösen a főpolgármesteri előválasztási kavarással eltereli a figyelmet a valóban fontos dologról, a Fidesz érdekei szerint cselekszik.

Az EP-választás lehetőség: ki is lehet használni, el is lehet puskázni. Lehetőség, mert az uniós előírások hatályon kívül helyezik a fideszes túlhatalom-megszerzés és -megtartás legfőbb biztosítékát, az egyéni választókerületeket preferáló, szélsőségesen aránytalan választási rendszert (szerzette Áder János). Ez az arányos képviseletet előíró, tisztán listás választási szabály az a valóban az európai kohéziót szolgáló, sajátos uniós támogatás, amit nem lehet ellopni, és aminek segítségével a „Brüsszel” (értsd: a joguralom, a hatalommegosztás etc.) magyar ellenségeit valóban legyőzni kívánó politikai pártok remekül használható eszközt állíthatnak elő.

Ha akarnak. A választási törvény 2011-es parlamenti vitájában minden ellenzéki párt elutasította a szélsőségesen többségi szisztémát, és arányos rendszert követelt. Az európai közösség most tálcán kínálja a méltányos és igazságos választás lehetőségét. Józanul végiggondolva a dolgokat a napnál világosabb, hogy az unióbeli arányos választási rendszer kicsavarja Orbán kezéből az ellenzéket megbénító fegyvert, azt pedig decemberben a parlamenti és a tévészékházbeli események fogadtatása megmutatta, hogy a pártok szoros együttműködését lelkesen támogatja a velük szemben korábban oly szkeptikus közönség. Következésképpen, ha valóban akarják a rendszerváltást, az Orbán túlhatalmának megtöréséhez vezető logikus lépés csakis a közös lista állítása lehet. Ez a belátás és az ebből következő cselekvés bizonyítaná az ellenzék érettségét és akcióképességét.

Megnyugtatásul: ez a közös lista nyomaiban sem emlékeztetne a korábbi idők nyomasztó szerencsétlenkedéseihez:...

ITT OLVASHATÓ

IDÉN OMLIK ÖSSZE AZ INGATLANPIAC? - A PROPERO STARTUP MÁST GONDOL ERRŐL! INTERJÚ

IFL GAZDASÁG
Szerző: SZARVAS NORBERT
2019.01.14.

Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy mikor pukkad ki a lufi, mikor omlik össze az ingatlanpiac. Erre van egy konzerv válaszom: „Hamarabb, mint gondolnád, de később, mint ahogyan számítanál rá”. De mihez kezdjünk ezen a piacon, ahol olyan startup ingatlan cégeket is lehet találni, akik szépen-lassan megreformálják azt, amit az ingatlanértékesítésről eddig gondoltunk? Megkerestem Kiss Zoltánt (CEO), a ProPero alapítóját, hogy mutassa be nekünk ezt dolgot...

Szia Zoli! Mi ez a Propero, mit lehet rólatok tudni?

Szia Norbi! Köszöntöm az olvasókat.

A ProPero egy olyan innovatív startup vállalkozás, aminek ambíciója nem kevesebb, mint a komplett hazai ingatlanértékesítői piac megreformálása, ügyfélbarátabbá tétele. A víziónk, hogy a legfejlettebb informatikai megoldásokat beépítve az értékesítési folyamatokba, a lehető legalacsonyabb áron, a leggyorsabban és az ügyfelek számára legzavarómentesebb módon értékesítsük a ránk bízott ingatlanokat.

Valljuk be, a mai piacon kifizetett 4-5%-os közvetítői díj minden, csak nem olcsó. Persze a mérték igazodik az ingatlanos cégek „múlt században ragadt” struktúrájához, ami egyre drágább fenntartási költségeket jelentenek számukra. Ezt pedig mindig az ügyfél fizeti meg.

Mi feltettük a kérdést, hogy mi lenne, ha a közvetítői jutalék csupán nettó 1%+Áfa lenne...?

Honnan jött az ötlet, hogy nem a piacot követitek, hanem teljesen más irányba indultok egy olyan időszakban, amikor mindenki elképesztő jutalékokat tesz zsebre ezen a piacon?

Win-Win , ez a rövid válaszom.

Komolyra fordítva a szót...

Azt gondolom, minden üzleti kapcsolatnak arról kéne szólnia, hogy eladó-vevő-közvetítő jól érzi benne magát és mindenki a maga szintjén értéket teremt. Mi feltettük a kérdést, hogy a közvetítők a hagyományos értékesítői modellben képesek értéket teremteni? És ez az érték megér az eladónak akkora jutalékot, mint amennyit ki kell fizetni?

Arra jutottunk, hogy ez nem feltétlenül ennyire egyszerű. Az biztos, hogy senki nem szeretne kifizetni élete munkájáért a közvetítőnek milliókat. Ezzel valamit kezdenünk kellett.

Azt is figyelembe vettük, hogy az értékesítő magas jutaléka beépül az árba, ami még a mostani, rendkívül dinamikus piacon is hátráltatja az eladást, mivel magasabb árat kell meghatározni...

Nézzünk egy példát!

...

ITT OLVASHATÓ

ENNYIT ADNAK TOVÁBB AZ ADÓCSÖKKENTÉSBŐL A BANKOK

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.01.14.

Az idén több tétel után sem kell a bankoknak a költségvetésbe befizetniük a tranzakciós illetéket (lásd keretesünket). Az Azénpénzem.hu kigyűjtötte, hogy a bankok ebből a tehercsökkenésből mennyit adnak tovább ügyfeleiknek. Egészen meglepő eljárások is akadnak.

Az adótörvények tavaly nyáron elfogadott módosítása után már tudni lehetett, hogy a 20 ezer forint alatti átutalásokat mentesítik az illetékfizetési kötelezettség alól. Novemberben újabb ponttal egészítették ki az adómentességet kapott kört. Korábban mi azt feltételeztük, hogy ez a bankok nyereségét növelheti, ahogy a banki különadó eltörlése is. A banki kondíciós listákat most böngészve arra jutottunk, hogy igazunk is lett, meg nem is.

A tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény alapján 2019. január 1-jétől nem kell a 0,3 százalékos, de maximum 6000 forintos állami sarcot befizetniük a bankoknak:

- a magánszemély fizetési számlájáról (kivéve a magánszemély egyéni vállalkozói) átutalásonként a 20 ezer forintot meg nem haladó összege,

- a SZÉP-kártyára utalás,

- a magánszemélyek kincstárnál vezetett, állampapír-forgalmazás érdekében igénybe vett ügyfélszámlája és más számlavezetőnél vezetett fizetési számlája között lebonyolított fizetési művelet után...

ITT OLVASHATÓ

MAGYAR EMBER, MAGYAR SZÍV

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.01.14.

Balázsék öt év után látogattak haza Magyarországra. A látogatás nem is indulhatott volna rosszabbul, nagyjából megtörtént az, ami minden autós egyik rémálma, mindez persze az évvégi ünnepek előtt. Aztán mégis valami teljesen más, egy szívmelengető történet lett belőle.

„Sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e ezt a történetet, végül úgy döntöttem néhány sort mindenképpen megér. Nem csak amiatt, ami velünk történt, hanem a magyarság igenis létező becsülete érdekében! 

Az élet úgy hozta, hogy öt hosszú esztendeje nem jártam a szülőhazámban. Ezt a folyamatot sikerült megszakítanunk azzal a szerencsés fordulattal, hogy az új munkahelyem szabadságot biztosított az ünnepekre. 

Fogtuk hát magunkat, a gyerekeket, no meg a kutyát és felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a rég nem látott családtagokat, rokonokat. Rogyásig pakoltuk az öreg Citroen-t és elindultunk Budapest felé. 

Épp Győr magasságában jártunk a szakadó esőben, mikor bekövetkezett minden autós rémálma. A kocsi minden átmenet és figyelmeztetés nélkül leállt! Csupán annyi lendületünk maradt, hogy lehúzódjunk a leállósávba. Onnantól se kép, se hang. 

A gyerekek sírtak, a kutya sikított, Dórim riadtan pillázott, én pedig tanácstalanul bámultam magam elé. Persze kiszálltam, körbejártam, benéztem a motortérbe, de tudtam, hogy minden próbálkozás esélytelen. 

Körülbelül tíz perce állhatunk az út szélén, mikor szinte a semmiből elénk húzódott egy üres autómentő. A sofőr, egy nagydarab fickó, kabátját a feje fölé tartva közeledett, majd az osztrák rendszám láttán kissé elbizonytalanodva szólalt meg magyarul. „Szia! Segíthetek esetleg?” 

Miután elmeséltem neki a történetünket és megpróbáltunk néhány egyszerű dolgot az autó újraindítása érdekében, ismét arra a következtetésre jutottunk, hogy a kocsi bizony végképp feladta a harcot. 

Ekkor felajánlotta, hogy levisz bennünket az autópályáról, mert félő volt, hogy valaki belénk rohan. Közben egy rendőrautó is mögénk állt és a benne ülő két rendőrhölgy is felajánlotta a segítségét. Nem kötekedtek, nem igazoltattak, nem szondáztattak, csupán segíteni szerettek volna! 

Miután meghallották, hogy az autómentő elszállít bennünket kellemes ünnepeket kívántak, elköszöntek, majd folytatták a járőrözést. 

Csaba, a mentőjármű sofőrje közben felhívta a főnökét, akitől engedélyt kért arra, hogy egészen Budapestig szállíthasson bennünket, mondván kisgyerekek is ülnek a lerobbant kocsiban. 

Végül mindannyian beültünk az ő autójába és legközelebb már csak édesanyám háza előtt álltunk meg. Ez nyilván pénzbe került, de még most sem tudom mi lett volna velünk, ha nem áll meg segíteni...

ITT OLVASHATÓ

EGY AZ EGY ELLEN - HOGY NE TUDJANAK LOPNI

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.01.14.

Nemrég lett országgyűlési képviselő László Imre; a Demokratikus Koalíció listájáról jutott be a parlamentbe. Most azonban, máris tovább lépne: ősszel, egyelőre három párt felkérésére, elindulna a főváros XI. kerületének polgármesteri címéért az önkormányzati választásokon. A cél egyértelmű: az ellenzéki oldalon egyetlen jelöltet állítani a Fidesz jelöltjével szemben; így lehet esély, hogy visszahódítsa Budapest eme népes kerületét az ellenzék a kormánypárttól. Ami már csak azért is fontos, mert a jelek szerint a Fidesz éppen háromszáz milliárdot készül elkölteni egy olyan beruházásra, amely 30 milliárdból is megoldható lenne.

- Egy facebook bejegyzésben jelentette be, vagy legalább is jelezte, hogy ősszel elindul a választáson a XI. kerület polgármesteri címéért. Miért pont ezt az utat választotta?

- Korábban már voltak egyeztetések a Demokratikus Koalíció és az MSZP között, és ők együttesen jutottak oda, a kórházi ismertségem, ismereteim alapján, hogy meg kellene próbálni ezt a lehetőséget felhasználni. Ez természetesen nem egy végleges dolog, hiszen több párttal kell majd egyeztetni, mindenesetre ezen pártok és persze a Párbeszéd között született egy döntés az én személyemről, és ők kérték : ne tartsuk a közös elhatározásunkat a színfalak mögött, hanem, ismerve az én aktív facebook tevékenységemet, tegyem nyilvánossá, hogy elfogadom a felkérést. A közléssel azt is akartuk jelezni: elindultunk ezen az úton, s noha most még csak egy lakás előszobájában vagyunk, a szobába még nem léptünk be. Ha megtesszük, akkor jönnek az egyeztetések az összes többi párttal. A parlamenten belüli és az azon kívüli pártokkal...

ITT OLVASHATÓ

A LEGSZEGÉNYEBB FALVAKTÓL VON EL A KORMÁNY

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: DOROS JUDIT
2019.01.14.

Lemondhatnak kiegészítő támogatásukról azok a kistelepülések, ahol nem vetnek ki iparűzési adót. Csakhogy sok helyen nincs kit megadóztatni.

Egy zalai kistelepülés jegyzője hívta fel a minap kétségbeesve Szabó Gellértet, a Bács-Kiskun megyei Szentkirály polgármesterét, a Magyar Faluszövetség elnökét. Elmondta: falujuk nem vetett ki helyi iparűzési adót, mert nem náluk működik vállalkozás, nincs aki fizessen. Az alacsony adóerő-képességükre tekintettel a korábbi években mindig kaptak kiegészítő támogatást, idén azonban e soron nulla forint szerepel. 

Magyarázat a Belügyminisztériumtól érkezett: ha egy településen az iparűzési adó (IPA) mértéke nem ér el egy bizonyos szintet, akkor megvonják a kiegészítő támogatást. 2018-ban 367 olyan település volt, ahol nem szabtak ki iparűzési adót. Az elvonás sokszor épp a legszegényebb falvakat sújtja, hiszen rengeteg olyan település akad, ahol, ha megszakadnának, akkor sem tudnának iparűzési adót kivetni, mert egyszerűen nincs működő vállalkozás. Tény viszont az is: megannyi településen afféle túlélési trükként használják az adómentességet. Azért nem szabnak ki iparűzési adót, hogy ezzel vonzóvá váljanak a vállalkozások számára, amelyek székhelyként oda bejelentkezve fizetik a járművek utáni súlyadót, aminek 40 százaléka helyben marad. 

Ezt a megoldást választották például a Máltai Szeretetszolgálat védőszárnyai alá vont Tarnabodon, ahol zömmel közmunkából élnek a helyiek, és nem lenne kit megadóztatni. Pető Zoltán polgármester lapunknak elmondta: a tavalyihoz képest ők idén 1,1 millió forinttal kevesebb állam hozzájárulással számolhatnak az IPA-mentesség miatt. Az ide bejelentkezett cégek által fizetett súlyadóból náluk maradó bevétel viszont ennek két-háromszorosa: ha ezt is elveszítenék, az érzékenyen érintené a költségvetésüket...

ITT OLVASHATÓ

NEM ÉLHETNEK 30 ÉVEN KERESZTÜL NYUGDÍJASKÉNT AZ EMBEREK

PRIVÁTBANKÁR
Szerző: privatbankar.hu
2019.01.14.

Kiújult a nyugdíjvita Ausztriában, a kormánypárt emberei elkezdtek a nyugdíjkorhatárról és a tényleges nyugdíjba vonulási időről beszélni. Sokak szerint valamit tenni kell. Mások szerint az egész nyugdíjkorhatárt meg lehetne szüntetni, ha rugalmasabb lenne a rendszer, és mindenki akkor menne nyugdíjba, amikor akar vagy tud. Csak más összeggel.

Az osztrák nyugdíjrendszer híresen nagyvonalú. Olyannyira, hogy még a szintén jómódú németek is gyakran panaszkodnak, hogy miért kapnak sokkal kevesebb nyugdíjat hasonló fizetés vagy munkakör után. Ám ez az osztrák államra súlyos terheket rak.

Így 2017-ben 53 milliárd eurót, az osztrák GDP 14 százalékát fordították nyugdíjcélra, ami a fejlett ipari országok között az egyik legmagasabb, talán csak Franciaország múlja felül. Legalábbis a Der Standard cikke szerint, amely hozzáteszi, hogy 2018-ban minden negyedik költségvetési euró nyugdíjakra ment el szomszédainknál.

Eközben ráadásul a jelenlegi kormánykoalíció “minden idők legnagyobb adóreformját”, a gazdaság tehermentesítését, a munkabér terheinek leszorítását ígéri. Igaz, a Die Presse mai online vezércikke emlékeztet arra, hogy az előző kormányok pénzügyminiszterei is sorozatosan hasonló hangzatos tervekkel léptek hivatalba annak idején.

Ne legyen 30 év a nyugdíj?

A magyar rendszerhez hasonlóan az osztrák is elsősorban a “kirovó-felosztó” rendszer szerint működik, vagyis a nyugdíjakat az aktív járulékfizetők és foglalkoztatóik befizetéseiből fedezik. A várható életkor azonban nő, közben ráadásul a fiatalok is egyre később állnak munkába. Így egyre hosszabb nyugdíjas időszakot kell finanszírozni, ami egyre nehezebb – legalábbis ettől félnek.

Így aztán az, hogy kinek meddig kell dolgoznia és mennyi nyugdíjat kap, egyre inkább központi, mindenkit érintő, politikai kérdés. A napokban a kormányzó konzervatív ÖVP két vezetője is a későbbi nyugdíjba menetel mellett szállt síkra, Josef Pühringer és Ingrid Korosec. “Hosszabb távon nem működik az, hogy az emberek 30 évig vagy még tovább nyugdíjban vannak” – mondta az utóbbi a Der Standard szerint...

ITT OLVASHATÓ

NYUGDÍJ-KIFIZETÉSI NYÖGVENYELŐS FŐPRÓBA

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2019.01.13.

A nyugdíjak késve érkez(t|n)ek. Pont. Nagyjából ez az, amit tudunk. A többi szinte kivétel nélkül találgatás. Amely találgatás-cunamiban kétségtelenül lehetne egy kicsit fixebb kavics, ha a miniszterelnök kiállna, és mondana valamit. A magyar, egyetemleges felelősséget takaró, berendezkedés alapján akár bocsánatot is kérhetne a nyugdíjasoktól. Ahogy azt a DK is felvetette.

Ez még akkor is egy gerinces, ha tetszik polgári, lépés lenne Orbán Viktortól, ha tetszőleges technikai, műszaki, illetve emberi okai vannak a késedelemnek. Azt azonban, hogy a miniszterelnök milyen képzetekkel rendelkezik a gerincről, mint olyanról azt jól mutatja a DK felvetésére született zsigeri válasz. Ami kimerül abban, hogy a DK bezzeg elvett egy havi nyugdíjat. Miközben elfeledkeznek pár dologról. Még arra az esetre is tekintettel, ha a megállapításuk helytálló lenne. Ezek egyik legfontosabbika az idő-faktor. Nevezetesen azt, hogy kilencedik évébe fordult Orbán Viktor kormányzása. Így a bezzegező visszamutatás már nem annyira okszerű, mint nevetséges. A másik, hogy a Gyurcsány-kormányt egy választás leváltotta annak idején. Ha tetszik, a választók megbüntették a hibákért, hiányosságokért...

ITT OLVASHATÓ

FRESKÓKAT TÜNTETTEK EL ORBÁN REZIDENCIÁJÁN

INDEX
Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2019.01.14.

A Karmelita épületegyüttes egykori refektóriumának egyedülálló, késő barokk freskóegyüttese áldozatul esett a sokmilliárdos felújításnak. Hosszú nyomozás után legalább annyit sikerült megtudnunk: a festést nem verték le, csak ismeretlen okokból lemázolták.

Egymástól függetlenül két „névtelensége megőrzését kérő” művészettörténész - ilyen is van már 2019-ben - jelezte az Indexnek, hogy értékes freskóegyüttes semmisülhetett meg a Karmelita épületegyüttes felújítása során. Feltételezésüket az épület belsejéről megjelent fényképsorozatra, pontosabban annak egyik darabjára alapozták, amely az egykori refektóriumhoz nagyon hasonló teret mutatott.

A miniszterelnök személyi sajtósa által elküldött fényképeket az egész magyar sajtó leközölte, és mi is ezzel illusztráltuk az Urbanista cikkét, amely az új Miniszterelnökséget bemutatta, mivel fotóst a biztonsági előírásokra hivatkozva nem engedtek az épületbe. Ezeken a képeken kívül az épület belsejéről más fotó mindeddig nem jelent meg...

ITT OLVASHATÓ

HONT ANDRÁS: ŐSI GYÖKÉR

HVG ONLINE
Szerző: HONT ANDRÁS
2019.01.13.

Eljött a délidő. Háztáji Vazul félrerakta az út- és árokgondozáshoz használt eszközöket, levette a láthatósági közmunkásmellényt, leterítette az árok szélére, és ráült. Komótosan bontogatni kezdte az újságpapírba csomagolt szendvicsét – Vazulnak jó szolgálatot tettek az ingyenes önkormányzati lap példányai és a reklámkiadványok. Lassan kikandikált a papírból a két, egymásra borított szelet kenyér. Vazul bekukkantott közéjük, nem mintha nem tudta volna, hogy mit talál ott. „Zsír – motyogta –, megint zsír”, és beleharapott.

Nem háborgott sorsa miatt, egykedvűen cipelte magával életét. Béketűrő ember volt, kocsmába se nagyon járt, a szomszédaival jó viszonyt ápolt. Egyedül a főutcán lakó Rátartiékat ki nem állhatta; a Rátarti gyerek régen osztálytársa volt, és állandóan a menő szüleivel kérkedett. Ettől eltekintve Vazult semmi sem zavarta különösebben. Egy dologtól lett ideges, de attól nagyon: a finnugor nyelvrokonságtól. „Mi ez a baromság a finnekkel? – dühöngött rendszeresen. – A végén még joulopukkizni is kötelező lesz, meg szaunázni.” „El akarják tagadni a múltunkat, meg akarják fosztani a magyarságot a dicsőségtől” – és remegett a szája széle ilyenkor.

Vazul műveltségének alapját az képezte, hogy havonta bebuszozott a közeli kisvárosba. A városka főterétől nem messze, a presszón túl, de még a Gazdabolt előtt, a nemrég bezárt takarékszövetkezet mellett üzemelt a Szittyaellátó üzlet és használtcikk-kereskedés + kínai büfé. Itt Vazul, mintha egy műanyag papucsot méregetne, vagy tanulmányozná a szecsuani omlós kacsát, suttyomban végigolvasta a Csillagösvény folyóirat, a Turul Hírmondó, esetleg a Párthus Krónika legfrissebb számait. Néha egy-egy előadásra is eljutott, amelyet a Bicepsz és Turán helyi, hagyományőrző egyesület szervezett, és neves eredetkutatókat láttak vendégül. Szeretett volna beiratkozni egy rovásírás- és egy barantatanfolyamra is, de sajnos a környéken nem volt elérhető egyik sem, messzebb utazni pedig sem pénze, sem ideje nem volt.

Ennek ellenére bátran tekinthetjük Háztáji Vazult felkészültnek magyarságismeretekből, így annak is van jelentősége, hogy komoly reményeket táplált a Magyarságkutató Intézettel kapcsolatban. Reményei tovább nőttek, amikor értesült, hogy a tudományos belterjesség ellenállását leküzdendő az intézmény vezetőjének nem tudóst keresnek, hanem szervezőt, aki összefogja az őstörténet interdiszciplináris kutatását. Régi meggyőződése volt Vazulnak, hogy a tudósok gátolják a múlt feltárását, bár az „interdiszciplináris” kifejezésnél fölszisszent, mert azt hitte, valami intercity-féleség, s mint tudjuk, utazni nem volt lehetősége. Attól viszont teljesen tűzbe jött, hogy a Magyarságkutató – a hírek szerint – teljes összhangban kívánt tevékenykedni azzal a korábbi miniszterelnöki kijelentéssel, mely szerint „a magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun–türk eredet alapján állnak”. Elöntötte a lelkesedés, erőt vett rajta a tettvágy...

ITT OLVASHATÓ

HAMMELNI LEGENDA NYOMÁN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- KLASSZIKUSOK
Szerző: DSIDA JENŐ
2019.01.13.

Jajgató, szürke alkonyat tereng.
A hammelni furulyás legendáját idézem
és megirígylem őt.

Mert e városra is rászakadt az átok.
Patkányok hemzsegnek a kertben, az uccán.
Megemésztik a kamrákba-gyűjtött életet.
Gond-patkányok, szegénység-patkányok,
bánat-patkányok, bűn-patkányok,
betegség-patkányok és halál-patkányok
rondítanak be mindent feketére.
Nem lehet lépni tőlük.
Felkúsznak az alvó ágya-fejére
s ajkába harapnak.
S az emberek meghalnak, vagy megőrülnek.

Előkotornám, megríkatnám kicsi furulyámat
varázslatosan, szomorúan, szépen.
Ameddig szem ellát a nagy mezőn,
körém sötétlene népem átka, milliárd patkány.
Megindulnék lassú lépésben, egyre furulyázva,
valamerre az üveghegyeken túlra.
S a világ nyomora mind az enyém lenne
s úgy hömpölyögne cincogva, visongva, jajongva velem
mint bűzös-fekete, végtelen árvíz.

És hátam mögött, messze felvonnák a lobogókat,
piros tüzeket gyújtanának az estben
s felharsanna az öröm rivalgása.

ITT OLVASHATÓ

ANNYIRA LOPJÁK AZ EU-TÁMOGATÁSOKAT, HOGY KÜLÖNJELENTÉST ADOTT KI AZ UNIÓS SZÁMVEVŐSZÉK

24.HU
Szerző: D. KOVÁCS ILDIKÓ
2019.01.13.

Sem az Európai Bizottság, sem az OLAF nem elég hatékony abban, hogy behajtsa az elcsalt uniós támogatásokat, ezért az Európai Számvevőszék minél előbbi cselekvést sürget. Az egyik megoldás az Európai Ügyészség lehetne, amelynek azonban Magyarország egyelőre nem lesz a tagja.

Egy éve derült ki, hogy az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF 43,7 millió euró, azaz több mint 13 milliárd forint uniós támogatását megvonását javasolja az Elios Innovatív Zrt. közbeszerzéseivel kapcsolatban. A Pest Megyei Főügyészség még aznap közleményt adott ki, hogy elrendelte a nyomozást az Elios ügyében, és ez azt is jelenthette volna, hogy az ügyészség el fog járni az Európai Unió által bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalásként értelmezett közbeszerzési ügyekben.

Aki azonban látta már, hogy milyen kevés esetben jut el vádemelésig egy-egy vizsgálat, annak nem okozott meglepetést, hogy az OLAF hiába mutatott be több bizonyítékot is a csalásra, a Nemzeti Nyomozó Iroda 2018 novemberében bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást.

Bár magyar szempontból Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak az egykori érdekeltségével kapcsolatos vizsgálat kiemelt jelentőségű, az Európai Számvevőszék frissen kiadott jelentése szerint nem egyedi esetről van szó és

eurómilliók tűnnek el a szabálytalanul felhasznált támogatások miatt Európa-szerte...

ITT OLVASHATÓ

ÁMULATBA EJTŐ VIDEÓNK VAN ARRÓL, HOGYAN GYÁRTJÁK SZÓRÓL SZÓRA A PROPAGANDÁT A KÖZTÉVÉBEN

444
Szerző: RÉNYI PÁL DÁNIEL
2019.01.14.

ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány jogi szakértője a kormány egyik legtöbbet foglalkoztatott beszélő feje. Van benne valami mulyaság, de mindig elegáns, keni-vágja a jogi bikkfanyelvet, és megbízhatóan kelti a szakértő benyomást bármilyen tetszőleges politikai témában. 

A múlt hétvégén alig néhány óra alatt rendelkezésre állt, amikor azt kellett elmagyarázni az MTVA nézőinek, hogy a videón, amin kidobják Varju Lászlót az MTVA stúdiójának előteréből, a világon semmi nem látható.

Hozzájutottunk ennek a riportnak a három perces vágatlan verziójához, ami túlzás nélkül korszakos dokumentumnak mondható:

ilyen leplezetlenül legalábbis eddig nem láthattuk működni az állami propagandát.

A blokkban végig Lomnici beszél. Az első két percben észrevétlenül egymásba tekeredő, soha véget nem érő körmondatokkal magyarázza azt, hogy az ellenzéki képviselők jogszerűtlenül jártak el.

Már itt feltűnő, hogy végig ugyanazokat a kifejezéseket ismételgeti újabb és újabb kombinációkban. Épp mikor végleg hipnotikus állapotba kerülne tőle az ember, Lomnici elhalkul, a riporter visszaveszi a szót, és akkor (az eredeti, cím felett látható felvételen 1.52-nél) valami olyasmi történik, amiről mindig sejtettük, hogy gyakorlat az M1-en, de ennyire valóságosan soha nem mertük elképzelni:...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

MOST DAGONYÁZÁS FOLYIK - FELCSÚTI PÉTER: A SZTENDERD KÖZGAZDASÁGI ÉS POLITIKAI ELMÉLETEK KUDARCOT VALLOTTAK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2019.01.14.

A kapitalizmus súlyos válságba került, számos ponton változtatásra szorul – mondja a 168 Órának Felcsuti Péter közgazdász. A helyzet annyiban hasonlatos az 1929–1933-as világválsághoz, hogy akkor a kapitalizmus alternatívájának a fasizmus és a kommunizmus mutatkozott, ma pedig a populizmus. Felcsuti Péter szerint a legfontosabb feladat a társadalmi egyenlőtlenségek bebetonozódásának a megakadályozása. A közgazdász lefordította A kapitalizmus újratervezése című kötetet, amelyben neves nyugati közgazdászok azt mérlegelik, hol kell beavatkozni a rendszerbe, például miként alakítható át a növekedés szerkezete.

– Sokan és sokféleképp magyarázzák, mi az oka a fejlett világban a populizmus térnyerésének. Népszerű tézis a kapitalizmus válsága. Meglehet, de a 2008-as összeomlásból már kilábalt az országok zöme. És most, amikor a populizmus épp szárba szökkenne Európában, jól mennek a dolgok, csökken a munkanélküliség, bővülnek a gazdaságok. Nem inkább identitáspolitikai válságról van szó?

– Tíz éve robbant ki a 2008-as válság. Ez, mint a nagy válságok általában, pénzügyiként indult, majd átalakult gazdasági válsággá. A közvetlen pénzügyi fenyegetettség gyorsan elmúlt, de a gazdasági válság elhúzódó recessziót, magas munkanélküliséget, alacsony beruházási tevékenységet hozott. A gazdasági válság menet közben széles értelemben vett társadalmi válsággá alakult át. A fejlett országok a közvetlen gazdasági válságon túljutottak, bár a beruházások szintje továbbra is alacsony, a társadalmi válság azonban, vagyis az, hogy az emberek mennyire fogadják el azt a formációt, amiben élnek, egyáltalában, mennyire képesek együtt, egymást elfogadva élni, velünk maradt. Ahogy a kínzó kérdések is: mennyire bíznak az emberek abban, hogy e társadalmi formáció alkalmas az életük jobbra fordítására, mennyire biztonságos, igazságos és jó? Ezek élő kérdések, s e tekintetben 2008 óta semmilyen előrelépés nem történt, sőt a társadalmi kiúttalanság érzése a nagy társadalmi csoportokban még föl is erősödött. Ezek a csoportok vesztesnek érzik magukat. Elbizonytalanodtak, csalódtak, mert azt, amit liberális kapitalizmusnak nevezünk, nem tartják igazságosnak, sem képesnek arra, hogy az általuk jogosnak tartott igényeket kielégítsék. Egy fél évszázada most élünk át újra egy olyan időszakot, amikor nagyon sok ember egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy a gyermekei jobban fognak élni, mint ő, márpedig ez a fejlődés alapvető mutatója. A fő okot az egyenlőtlenségek növekedésében érdemes keresni. Mert igen, valóban csökkent a munkanélküliség, de az nem mindegy, milyen állásokat kapnak az emberek. Egy korábban viszonylag jól kereső detroiti autómunkást, aki most esetleg a McDonald’s eladója, és jóval kevesebbet visz haza, nehéz lenne azzal vigasztalni, hogy csökkent a munkanélküliség, és örüljön, mert van állása. Érdemes észrevenni azt is, hogy nemcsak a pénzről beszélünk, hanem az önbecsülésről, az önértékelésről is. A foglalkoztatási számok nem beszélnek a foglalkoztatás szerkezetének változásáról. Lehet azt mondani, hogy van munkahely, csak azt nem teszik hozzá, hogy nem feltétlenül nyolcórás, nem feltétlenül állandó, hanem esetleg csak ideiglenes, részmunkaidős, határozott idejű állásokról beszélhetünk, amelyeket bármikor és következmény nélkül fel lehet mondani. Ezért az is tény, hogy az ilyen állásokban nagyobb fokú a kiszolgáltatottság, mint a „normális” munkahelyen. Vagyis az átfogó mutatók, amilyenek a munkanélküliségi adatok is, keveset mondanak arról, hogy konkrétan hogyan változnak a munka- és életkörülmények, így nem igazán alkalmasak arra, hogy kijelentsük, a válságnak vége van. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a válságnak nem akkor van vége, amikor a makrogazdasági adatok javulnak, hanem akkor, amikor az emberek többsége úgy gondolja, hogy a dolgok jó irányba változnak...

ITT OLVASHATÓ

A HALÁL HETVENKÉT ÓRÁJA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.01.14.

Gyurcsány elvett egy havi nyugdíjat, és pokollá tette a nyugdíjasok életét. Mondta a Fidesz közleményben 2019. január 13-án, vasárnap, amikor kicsit engedett a fagy, de azért felhős idő volt. Ezt a Gyurcsányt azért tartották fontosnak közzé tenni, mert 2019. január 11-én, pénteken, akkor még kemény mínuszokban a Fidesz kormányzás kilencedik évében a nyugdíjasok nem kapták meg a nyugdíjukat, holott meg kellett volna.

A közszolgálati televízió egyébként erről nem tudósított és azóta sem, csak a sípályákról akkor, biztosan egészen pragmatikus okokból. Úgy vélhette, aki nem kapta meg, az úgyis tudja, mivelhogy üres a zsebe – meg a gyomra -, a többieknek meg mi köze hozzá, mert sorosmigráncs és jobban teljesít. Nem kell feleslegesen feszültségeket okozni, ha Orbán Viktor Mihály úgyis megvéd a bajtól, az élet pedig közkeletűleg csodaszép.

Működött a taktika. A szomszéd Józsinak a postás hozza a pénzét, utoljára december elején kapott, így már egy hete tarhálási üzemmódban van. Szombaton meglátogatta Éva barátnőjét, aki szintén nyugdíjas, de ő nem tudott segíteni szorultságán, mert nem kapott pénzt Orbán Viktor Mihálytól. Józsi nem hitt neki, azt mondta ilyen nincs, mert ő Kossuthot hallgat és M1-et néz, és ennyit tud a világról. Egyébként nagy Orbán fan, kicsit egyszerű a lelkem.

Elmagyaráztam neki, hogy ilyen ugyan nincs, és mégis van, aztán adtam egy kis lóvét fröccsre, hogy csinálhasson ricsajt. Így lettem Éva helyett Évája, Orbán helyett Orbánja. Nem minden nyugdíjas ilyen szerencsés azonban, vannak magányosak és szerencsétlenek, betegek és lét peremén tántorgók, akiknek ez a péntek olyan lehetett, mint egy jól irányzott gyomros, mert rossz volt a logisztika. Illetve az jó volt, csak szar került a propellerbe...

ITT OLVASHATÓ

AZ AUTOKRATÁK MINDENFÉLE VÁLSÁGRA HIVATKOZVA IGYEKEZNEK SZABADULNI A DEMOKRATIKUS KÖTELMEKŐL - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2019.01.14.

- Nem egykönnyen, de alakul a populista Internacionálé, Orbán vesszőparipájából, a migrációból pedig trójai faló lett a kulcsfontosságú európai választásokra 

- Vakargatják a fejüket a bevándorlásellenes közép-európai kormányok, mert ha nem engedik be a külföldi munkavállalókat, arra rámehet a gazdasági növekedés

- Timothy Garton Ash szerint érdemes volna könyvben megírni a magyar és a lengyel illiberalizmus felemelkedésének előzményeit, tanulságait

New York Times

Az autokraták szeretik a rendkívüli állapotot, mert a tényleges, illetve vélt válságra hivatkozva lazíthatnak az alkotmányos fékeken. Erre figyelmeztet a Harvard Egyetem két professzora, aki nemrégiben könyvet írt a demokrácia haláláról. Levitsky és Ziblatt a történelmi példák alapján emlékeztet arra, hogy ha beüt a krízis, az remek alkalom a demokrácia aláásására, ezt ékesen bizonyítja mostanság Putyin és Erdogan, akik a különleges helyzetre hivatkozva jutottak rendkívüli felhatalmazáshoz. De félő, hogy ilyen módon Trump is visszaél hatalmával. Ugyanis a tekintélyelvű vezetők gyakran fel vannak háborodva az alkotmányos rend által előírt korlátok miatt. De hát a demokratikus politizálás fáradságos, tárgyalást és engedményeket igényel. Elkerülhetetlenek a kudarcok, a győzelem mindig részleges. Mindezt pedig az ilyen emberek tűrhetetlenül zavarónak találják.

A legtöbbjükből hiányzik a képesség a napi politikai alkuhoz. Allergiásak a bírálatra vagy a kompromisszumra. Nem sok türelmük van a bonyolult, törvényhozási egyeztetést igénylő dolgokhoz. Számukra a fékek és ellensúlyok kényszerzubbonnyal érnek fel. Ha tollhegyre veszi őket sajtó, a parlament gyakorolja felügyeleti jogát vagy a bíróságok nekik nem tetsző döntést hoznak, azt vereségként élik meg. A válság viszont menekülő utat jelent az alkotmányos bilincsekből. A háborúk és a terrorcselekmények megdobják a népszerűségüket, elhallgattatják az ellenzéket és kibúvót nyújtanak az alaptörvénybe foglalt gátak alól. Ilyenkor növelhetik jogkörüket, ellenben jogokat törölhetnek el. A legemlékezetesebb ez ügyben, hogy mit csinált Hitler a Reichstag felgyújtása után. A csábítás olyan nagy, hogy az önjelölt autokraták sokszor saját maguk rendezik meg a válságot.

Trump is ebbe az irányba halad a fal miatt elszenvedett kudarca láttán. A múlt héten tartott 8-perces tévébeszédében hatszor említette a válságot. A tekintélyelvűség képviselői szoktak így reagálni, amikor ellenáll nekik a törvényhozás. De az elnök gyenge, mert kevés amerikai hiszi, hogy a déli határ nemzetbiztonsági fenyegetést jelent és a bíróságok megakadályozhatják, hogy a politikus megkerülje a Kongresszust. Ám mindezzel együtt úgy viselkedik, mint egy autokrata és ez aggasztó. Alkalmatlannak tűnik arra, hogy felelősen éljen a hatalmával. Az ijesztő kérdés ezek után az, hogy mit tenne, ha tényleg biztonsági válság következne be? (Magyarországon most már jó ideje migrációs válsághelyzet van érvényben – a szerk. megj.)

Washington Post

Európa ellenfelei arra készülnek, hogy meggyengítsék az uniót – mutat rá Ann Applebaum. A neves történész és politikai elemző osztja azokat a véleményeket, miszerint sorsdöntő lesz a májusi EP-választás, merthogy megpróbálnak nyíltan összefogni azok a politikusok, akik igyekeznek eltörölni az EU intézményeit. A Nacionalista, vagy ha úgy tetszik: Populista Internacionálé nem új keletű. A szélsőjobbos netes aktivisták, trollok, botok jó ideje együttműködnek a világhálón. Az már a tavalyi német választások előtt kiderült, hogy a szélsőségesek határokon át megosztják az orosz állami média által kitalált történeteket, továbbítják a rasszista memeket, éspedig azért, hogy támogassák az AfD-t. Ugyanezek az orosz, amerikai, német, francia, sőt lengyel erők próbálták lejáratni a svéd politikai rendszert is.

Az együttműködés most kilép a kíbertérből. Az idegengyűlölő, nacionalista Salvini a múlt héten Varsóban találkozott a PiS idegengyűlölő, nacionalista vezetőivel. A találkozót, a meghirdetett tengelyt üdvözölte Orbán Viktor, aki közismerten a nem létező migránsokkal hadakozik, amikor csak nyomás alá kerül a korrupció vagy a hatalmi visszaélések miatt. A olasz politikus tárgyalt Le Pennel, valamint a szélsőséges olasz alkancellárral is. Mindegyiknek nagy változásokat ígért, új pártot, fellépést a bevándorlás és Brüsszel ellen.

Ám közben úgy tűnik, hogy Bannon felsült az európai szélsőjobb egyesítésének kísérletével, e pedig rávilágít arra, hogy rendben van: elvetik a migrációt, de mit támogatnak? Rombolni könnyű, építeni nehéz. Ráadásul egyre kevesebb menedékkérő érkezik és máson nehéz levezetni az álszent dühöt. Az olasz és osztrák nacionalisták már összecsaptak Dél-Tirol miatt. A francia szélsőségesek azt akarják, hogy menjenek haza a kelet-európai vendégmunkások. Le Pen, Salvini, Orbán lelkesen oroszbarát, a lengyelek egy cseppet sem azok. De ezt a mozit már láttuk és tudjuk, mi lett a vége Nagy-Britanniában: évtizedek óta az ország legsúlyosabb alkotmányos és politikai válsága, hatalmas belső megosztottsággal. Ez vár a földrész többi részére is, ha a politikai közép erői nem képesek egyesülni, megszabni a napirendet és meggyőzni az új nemzedéket az EU előnyeiről. Szóval Európa rengeteget veszthet a választáson...

ITT OLVASHATÓ