2016. szeptember 13., kedd

TISZTELETTEL JELENTEM, A BETEG ÁLLAPOTA AGGASZTÓAN FÉLELMETES

KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.09.12.



...Orbán Viktor agybajának szemléltetésére mégis egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni, noha az egész monológ a legaljasabb gyűlöletbeszéden is túltesz.

Orbán kapaszkodik, kegyetlenül kapaszkodik ebbe a témába, miközben pártja és saját maga korrupciós ügyeire nem hajlandó érdemben-értékelhető módon reagálni, nem érdekli semmi más, mint hogy megmenthesse Európát, de lehetőleg az egész világot.

Azt nem is mondtam, hogy a búzatermést (lesz kenyerünk!) is saját érdemeként sütötte el, holott normális helyeken a termés volumene leginkább az időjárási viszonyok függvénye. Mindegy is, szóval az van, hogy Brüsszelben „cselre készülnek”, mert ha nem boldogulnának a nemzetállamokkal, akkor majd boldogulnak a baloldali városokkal, hogy majd azok befogadják a migránsokat.
„Ha nem boldogulnak Magyarországgal és Budapesttel, akkor majd leboltolják Zuglóval, Salgótarjánnal vagy Szegeddel, (…) most fog eldőlni, lesznek-e, és ha igen, hol lesznek migránstelepek”
– mondta Orbán Viktor. Erre a kijelentésre a hallgatóság apraja közbekiabált ilyeneket, hogy szégyen, hazudik, hazudsz, mire a pörköltzabáló kultúrember egyébként is torz feje még jobban eltorzult, rekedt, magas hangon, kidagadt erekkel és kidülledt szemekkel, magából kivetkőzve válaszolta, hogy ne neki tegyenek szemrehányást, hiszen az Európai Parlament baloldali elnöke, Martin Schulz mondta ezt, vele veszekedjenek. Ilyen ez, amikor nem a kötcsei barátilag hülye, mindenre bólogató, mindent benyelő slepp kebelén szónokol az ember, hanem idióta ellenzék, vagy annak kinéző egyének zavarják meg a békés fröcsögést.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ugyanebben a beszédben ugyanez az ember a szánalmas, de legalább iszonyú drága referendumot nemzeti ügyként aposztrofálta, amelynek esetében csak magyar emberek és magyar jövő van, nincs pártügy, csak pártok felett álló nemzeti ügy.

Viktor, már megint hazudsz! Nem elég, hogy a lépett egyet mindenki előre, kozmetikázott statisztikai adatokkal megtámasztott önfényezésed hazugság, de Zuglót, Salgótarjánt és Szegedet ilyen arcátlan módon csúsztatva belekeverni ebbe a történetbe, legalább annyira aljas, mint általában konfliktuskezelési szándéknak beállítani a káosz és zűrzavar fenntartását szolgáló igyekezetet.

Mint tudjuk, a Fidesz már a maga idején igyekezett politikai tőkét kovácsolni Schulz kijelentéséből, aki se nem a barátom, de mégcsak nem is szimpatizálok vele, ám Orbán népszavazásnak álcázott választási főpróbáját ugyanolyan álságos, aljadék dolognak tartja, mint én. És aki egy márciusi interjúban fogalmazott úgy, hogy Szeged egy elkötelezetten baloldali város, oda bármelyik menekültet el lehet küldeni. Hogy Orbán is megértse az üzenet lényegét: Szeged polgárai példaértékű humanitárius segítséget nyújtottak a menekülteknek. Ellátták őket ivóvízzel és ennivalóval ahhoz, hogy a városon való áthaladásuk konfliktusok nélkül történjen. Egyszóval megtették mindazt, amit az Orbán-kormány karbatett kézzel, esetenként kezet dörzsölve nézett végig, remélve, hogy hátha odáig fajul a helyzet, hogy az erős államnak cselekednie kelljen.

Bár a mondanivaló sunyisága és hátsó szándékok nyilvánvalóak számomra, jó volt látni, hogy eltorzul az a fej, midőn nem a baráti-csatlósi közegben kell szónokolni. Újra értelmet nyert, hogy ez az első adandó alkalommal az életéért könyörögne, ha nem lenne mesterségesen oltalmazva a környezete által, ha nem dolgozna egy egész apparátus azon, hogy elrejtse előle a valóságot, hogy megóvja a kényelmetlen szituációkban, ha nem lihegnének megnyugtatóan a nyakába a parlamenti patkóban a hasonlóan belülről torz Németh Szilárdok, Kósa Lajosok és Semjén Zsoltok.

Ha valaki ránéz erre a rántotthús alakú porfészekre, akkor világosan látja, hogy az európai menekültválság körülbelül a nyolcvanadik oldalon egy apró lábjegyzet lehetne a valós problémák rangsorában. Orbán Viktor, a rántotthús alakú ország hivatalban lévő miniszterelnöke hosszú hónapok óta leszarja az első nyolcvan oldalt és mindent ennek a lábjegyzetnek rendel alá. A csatlósai pedig a keze alá dolgozzák a kozmetikázott statisztikákat és elhitetik vele, hogy minden fasza: a tanárok, orvosok, ápolók, közalkalmazottak mind léptek hatot előre, és persze hogy nem csak a Mészáros Lőrincek, Orbán-Tiborczok, Vajnák, Rogánok és egyéb maffiózók élnek és virulnak a többiek nyakára lépve.

Az ország hivatalban lévő miniszterelnöke gyalázatos beszédében egyetlen szót nem szentelt a szakképzett és szakképzetlen munkaerő egyre aggasztóbb méreteket öltő elvándorlásának, a összeszerelőüzemként funkcionáló gazdaság versenyképtelenségének, a közoktatás/szakképzés csapnivaló hatékonyságának, az egészségügyi ellátás silányságának, a mindent beterítő, intézményes korrupciónak és a politikai elitnek nevezett csürhe mély morális válságának.

Az a helyzet, hogy senki nem örül a menekülthullámnak, mindenki szeretne ésszerű, pragmatikus megoldást találni a felszámolására, ám az Európa kapuin döngető muszlimok alternatívája nem lehet sem most, sem később egy megborult, hatalommániás oligarcha és az általa propagált keresztényinek csúfolt dogma. Orbán fundamentalizmusa, az állam és az egyház összemosása nem jelent jövőt Európa számára. Tény az, hogy amennyiben Európa kapuinál valóban milliós nagyságrendben kopogtatnak majd a muszlim hordák, nem lesz kerítés, nem lesz érvényes népszavazás, ami azt megállíthatná. Már csak azért sem lesz, mert a miniszterelnök ma tényszerűen beismerte, hogy Európa a magyar baloldallal az ő feje fölött egyezkedik és ő ez ellen semmit nem tehet.

Ez az ember egy közönséges uszító, szarkavaró, aki nemzeti ügy címszó alatt támad megint a nemzetére. Eddig is tudtuk, írjuk fel szépen a többi mellé.
 


ITT OLVASHATÓ

A NEMZETI VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG TAGJAI SZERINT VICCEL KAMPÁNYOLNI SZÉLSŐSÉGESEN LIBERÁLIS, JOGSÉRTŐSZABOTÁZS

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.09.12.


A Nemzeti Választási Bizottság hétfői ülésén 6:5 arányban a testület megállapította, hogy törvénysértő volt a Kutyapárt plakátjainak tiszaújvárosi leragasztása. De az indoklások teljesen elképesztők. A döntést megszavazó Patyi András, a bizottság elnöke például kifejtette, hogy jogellenes szerinte érvénytelen szavazatra biztatni. Egy másik fideszes delegált szélsőségesen liberálisnak hívta a Kutyapárt plakátjait, a harmadik pedig szabotázst emlegetett az érvénytelen szavazásra való felhívás kapcsán.

Őszintén nem teljesen értem, hogy mi a fene történik ebben az országban. Korábban még legalább a látszatra adtak a jogászok, akiket a Fidesz ültetett pozícióba, és nem teljes baromságokat mondtak, hanem a jog nyelvén, a jog eszközével próbáltak a párt érdekeinek megfelelően érvelni.

De tényleg mi a baj egy szélsőségesen liberális plakáttal? Mármint oké, lehet nem tetszik valakinek, de miért is kéne betiltani, attól hogy nem tetszik valakinek? Vagy van olyan törvény, amely kimondja, nem lehet szélsőségesen liberális plakátokat kirakni? És ha lenne, miről is állapítható meg, hogy egy plakát szélsőségesen liberális? Ez egyszerűen nem egy választási bizottsági tag nyilatkozata, maximum egy fideszes hőbörgőé.

De miért is lenne szabotázs, ha valaki érvénytelenül szavaz? Miért lenne jogsértő az érvénytelen szavazatra való biztatás? Alkotmányos jog érvénytelenül szavazni? Igen. Elismeri a választási törvény? Igen. Ugyanolyan szavazat, mint az igen vagy a nem? Igen. Akkor értékelhető-e ez az indoklás másként, mint a kormány álláspontjának kívánatos politikai nyilatkozat?

És mindezekből az említett delegáltak azt a következtetést vonták le, hogy a választási törvénynek nem lenne szabad védeni a szabályosan kiragasztott választási plakátokat.

Ez már a konzervatív véleménydiktatúra?


ITT OLVASHATÓ

GUY VERHOFSTADT A NÉPSZAVAZÁS IGENJÉRŐL

B1 - A BLOGOLÁS ITT KEZDŐDIK
Szerző: jdesi
2016.09.12.


Akkor itt a kérdés.
Számít, vagy nem számít, mit mond az Európai parlament liberális frakcióvezetője?

Kedves magyar barátaim! Ezzel a népszavazással egy méltánytalan döntés elé állítanak benneteket: azt akarják, hogy válasszatok Magyarország és Európa között. Valójában pedig mindkettőre szükségünk van: egy aktív Magyarországra, amely egy erős Európai Unió része. Csak együtt tudunk szembenézni a kihívásokkal. Ezért kérlek benneteket, hogy szavazzatok IGEN-nel! Mondjatok IGEN-t Európára, és mondjatok IGEN-t Magyarország európai jövőjére!” – fogalmaz Verhofstadt.


ITT OLVASHATÓ

A KEGYES ARCÚ POFÁTLAN

GÁPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2016.09.12.


Arcáról csöpög az emberszeretet – talán csak Rétvári kegyes képe hasonlítható az övéhez, de csak „legjobb” pillanataiban: mondjuk, amikor a „hátrányos helyzetű gyermekek számának megfeleződéséről” kegyeskedik hantázni.

Interjút adott a Magyar Időknek – miért is szégyellné e szennylapot, ha például a közoktatás megvédéséért küzdők sem (mind) szégyellik? Különben is: senki sem kívánhatja a Fidesztől, hogy csak polgári értelemben tisztességes orgánumai legyenek – már csak azért sem, mert olyanok nem párt által odatérített közpénzekből élnek. Bizony, az ember elképed, ha a Fidesz (a Keresztapa és Társasága) meghökkentő meggazdagodására gondol – de ami a polgári értékeket képviselő médiát illeti, a szervezet tökéletesen nincstelen!

Szóval, itt van ez az interjú. Ó, rengeteg érdekes dolog van benne – az én figyelmemet leginkább a nemzetikereszténység szenvedéstörténetének fölvázolása ragadta meg.

„Az üldözött keresztények a felebarátaink” – mondta Balog, és tudjuk: ezt olyan keresztényként mondta, akit ebben a hazában nemzeti és keresztény volta miatt üldöztek!

No, nem a Kádár-rendszerben, illetve most nem arról beszélt, hanem a szoclib kormányok idején!
 
Megjegyzem, volt egyszer egy római helytartó által féleszűnek vélelmezett vándorprédikátor, bizonyos Jesua, Ha Nocri, akinek szavaiból a felebarátiság tágabb értelmezése következnék, de újabb idők távolról sem fenyegetett vallásmagyarázói szerint tisztázni kell, hogy kire vonatkozik a felebaráti szeretet.

 tisztázás intenzív folyamata hosszú ideje tart a megkeresztényiesült Magyarországon – erről a naponkénti „kormánypárti” zsidózások meg a menekültek és a terroristák összekapcsolása is tanúskodik. Hát hiszen tényleg: a magyaroknak épp elég bajuk van a cigányokkal, a feministákkal, a homoszexuálisokkal meg az ateistákkal, általában a Soros-bérencekkel: nem könnyű a NÜK-nek sem őket simogatni!

ITT OLVASHATÓ

KEDVES ROMÁNIAI MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK, DRÁGA VÉREINK, SZEVASZTOK, ITT KERÍTÉS ÉPÜL!

MAGYAR NARANCS - VILLÁMNARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2016.09.12.



A kerítéselemek már a térségben vannak” – Bakondi Gy.

Bakondi György beköltözhetne a Magyar Televízió épületébe, hiszen gyakrabban bukkan fel, mint a meteorológus, ráadásul mindig ugyanazt fújja, így a migránsok meg úgy… Tegnap például ezt mondta: „A magyar és a szerb határt is intenzíven őrzi a román rendőrség, határőrség, csendőrség, mindazonáltal továbbra is egy új migrációs – akár Szerbiából vagy Bulgáriából Románia felé irányuló – vonal kialakulásának megakadályozására kell törekedni.”

Nos, ha jól vesszük ki szavaiból, akkor szerinte most a szerb–román, illetve a bolgár–román határon gyűlnek a migránsok, ami normális esetben a szerb, román, bolgár határvédelemre tartozik. Bakondi szerint azonban egyáltalán nem ez az ábra, mint mondja: „az új útvonalak további erőfeszítéseket igényelnének a magyar határrendészettől, hogy a magyar–román határon is biztosítsák a magyar–szerb szakaszon elért biztonságot.”

Vagyis: itt az idő, hogy felhúzzunk végre egy szépséges kerítést a román–magyar határra is...

ITT OLVASHATÓ

MATOLCSY GYÖRGY: CSALÁDI KÖR

MOST & ITT BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2016.09.12.


Matolcsy Gyöngyi hamarosan elveszíti feleségjellegét.

De ne rohanjunk ennyire előre, szóljunk előbb arról, amiről mostanság sokan e világban: a család válságáról. Mert ezt nem lehet megkerülni. Vannak ugyanis családok, nem is kevesen, amelyek válságban vannak. De ezek csak magukat okolhatják. Léhák voltak és felelőtlenek, nem foglalkoztak letelepedési kötvények értékesítésével, nem költöztek Rogán Antal szomszédságába. Nem csoda, ha rendre rácsodálkoznak, amikor hónap végén nincs mit enniük, a gyerekeiknek nem jut ruhára, gondot okoz számukra az iskolakezdés, és úgy általában, a mindennapi élet.

Szerencsére, nem minden családban van ez így.

Akadnak olyan nagy és gondoskodó családok Magyarországon, ahol nemcsak odafigyelésből jut mindenkinek elegendő, de még arra is ügyelnek, hogy az anyagi javak tekintetében se járjon senki rosszul.

Matolcsy György jegybankelnök például kifejezetten nagycsaládos ember, ő maga említette, hogy száz unokatestvére van.

Ahogyan annak idején a lánglelkű forradalmár-költő versbe szoborta: Száz uncsitesót, ezeret!

És bár nálunk a nagycsaládok többnyire megszívják, Matolcsy jegybankelnök famíliájában ez is másképpen van. Ők ugyanis nem úgy család, mint mi, többi magyarok. Akik csak élünk bele a világba, szülünk és születünk, ahogy jön. Ők azonban unortodox módon család, vagyis segítik egymást és összetartanak – naná, hogy hónap végén nem kell sorba állítaniuk a sárga csekkeket.

Jó is, hogy nem csak a panaszok áradatát halljuk mindig. Például azt, hogy nincs kréta az iskolában. (Szegény Marie Antoinette, ha élne, már rég megszólalt volna: ha szegényeknek nincs krétájuk, írjanak laptopon.)

Most meg kiderült, hogy az unortodox közgazdaságtan haza atyamestere nem csak azt tudja, hogy egy közpénz miként veszíti el közpénz jellegét. Hanem azt is, hogy egy feleség miként veszíti el házastárs jellegét...


ITT OLVASHATÓ

AKI NAGYON ERŐLKÖDIK, ELŐBB-UTÓBB BESZ*RIK

KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.09.12.


Nem tudom, ki hogy van ezzel, de engem a hideg ráz a kormány újabb retorikai húzásától. Az erő emlegetése minden létező témában – kivéve, ha súlyemelésről van szó – az én fülemnek nem jól cseng. Főleg akkor nem, ha önmagát politikusnak valló illető szájából hallom. Majdnem mindegy, hogy ellenzékről, vagy kormánypártról legyen szó.

Márpedig a Fidesz-kormány most nagyon rárepült erre a témára és ez sem más, mint az eddigi kommunikációs trükkök. A folyamatosan, minden létező megszólalásba kötelező jelleggel beépített rezsicsökkentés, bukott baloldal, háttérhatalom, magyar emberek érdeke, migránsveszély után most az erő. Sőt, ERŐ.

Szerintem meg ne erős legyen egy ország kormánya, mert a társadalomnak kell erősnek lennie. A kormány bölcs, hozzáértő, elhivatott, becsületes, tiszteletreméltó, megbízható legyen. Miután ezek közül a feltételek közül egyetlen egyet sem képesek teljesíteni, marad ez a hülyegyerekekre jellemző erőfitogtatás, hőbörgés, óbégatás.

Erős kormány, erős Európa, erős családok, erős nemzetállam. Vidéken az a mondás járja, hogy aki nagyon erőlködik, előbb-utóbb besz*rik. Nekem az a gyanúm, hogy ez most fordítva történik. A kormány már túl van a dolgon és utólag erőlködik. Érthető is egyébként, éppen elég vaj van a fején egyenként, családostul, csoportosan szinte mindegyik kormánytagnak.

Az erő túldimenzionálása mellett a kormány túlhabzó vallási áhítata is egyre aggasztóbb. Alapvetően is abnormális az állam és az egyház összemosása, egyáltalán nem egészséges dolog, amikor egy miniszterelnök, miniszter, szóvivő, államtitkár minden második mondatában a kereszténységre hivatkozik.

Az főleg beteges, ha maga a kormány hoz létre egymilliárd forintos alapot azért, hogy majd abból segítik a keresztényüldözés áldozatait. Miről beszélünk? Azt tudom, hogy miről nem beszélünk. Például arról, hogy újabb pereputtyokat lehet betelepíteni az újsütetű helyettes államtitkárságba és jó kis fizetésért majd ők megvédik az üldözötteket. Ahogy szokták. De amennyiben mégis arról lenne szó, amiről beszél a kormány éppen aktuális szája, akkor sem érthető és nem is tolerálható, hogy az adófizetők pénzéből egyházi feladatokat vállaljon egy kormány.

Ha üldözöttek megsegítése, akkor azokon nem óhajt segíteni Európa keresztény élharcosainak kisded csoportja, akik nem vallásosak? Vagy például buddhisták? Ők értéktelenebbek? Valamiért úgy tudom egyébként, hogy a keresztény egyház kicsit jobban áll anyagilag, mint Magyarország. Tehát nincs rászorulva a magyar adófizetők pénzére, szemben a véletlenül Magyarországon született és itt megöregedett, megrokkant, hajléktalanná vált, megbetegedett emberekkel...


ITT OLVASHATÓ

2016. szeptember 12., hétfő

TARTALÉK

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Markó Beáta
2016.09.12.


Pezseg a magyar közélet, olyan tempóban zajlanak az események, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket. Kiderült, hogy kormányzó lánya tavaly arab sejkségben magánúton járt és a nevünkben tárgyalt nem tudni miről, de épphogy felfogtuk a hírt, máris jött a következő felkavaró értesülés a jegybankelnökről, akit leterített Ámor nyila. És ez így megy tovább napról-napra.

Mindeközben nem vesszük észre, hogy új pocokfaj jelent meg a Kárpát-medencében. A mezei pocok alfaja (Microtus arvalis hungaricus) egyetlen tevékenysége a suttyomban végzett falatozás. Nem válogatós fajta, legyen szilárd, cseppfolyós vagy légnemű az eledel, mindent jóízűen elfogyaszt. Egyetlen elv vezérli csupán: a tartalékot dézsmálja.

Az előző átkos és nemzetietlen kormány számos gáztárolót építtetett, hogy azokban több hónapra való tartalékot lehessen felhalmozni télvíz idejére elsősorban a bizonytalan orosz-ukrán viszony miatt. Ezek a gáztárolók ma már szinte üresen konganak, s mi észre sem vettük. Gáz – bizonyára elillant, gondolhatták sokan, s csak itt-ott apróhírként értesültünk arról, hogy tavaly tél végére már tartalék nélkül maradtunk. Nagy szerencsénkre ezt jelentősen ellensúlyozza az azóta kiválóra felfejlesztett orosz-magyar viszony.

A pocok ezek után új terepet nézett ki magának. Rágcsáló lévén, megállás nélkül nő a foga, ezért rágnia kell, tudja ezt mindenki, aki nem az elmúlt hat évben járt iskolába. Ő is tisztában van a saját adottságaival, így keményebb – majdnem azt mondtuk, dióba – vájta metszőfogait: papírba és fémbe. Nem szeretnénk alaptalanul megvádolni a pockot, de semmi más magyarázatot nem találunk arra, hogy miért csappantak meg az ország deviza- és aranytartalékai? Idén nyárra hét éve nem látott alacsony szintre apadtak Magyarország nemzetközi megtakarításai. Csupán 24,785 milliárd eurónk maradt, de ez sem tarthat sokáig, ha a pocok és tsai. így folytatják...


ITT OLVASHATÓ

TIZENKÉT FURCSASÁG, AMI ARRA UTAL, HOGY A FIDESZNEK KELLEMETLEN A VIZOVICZKI-ÜGY

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Csikász Brigitta
2016.09.12.


Az Átlátszó forrásai szerint a nyomozás 2012-es megkezdése óta tisztában vannak a hatóságok azzal, hogy a diszkópápa hogyan kötelezte le a Hajógyári-szigeten működő szórakozóhelyeinek otthont adó kerülethez köthető egyes vezetőket. Szerkesztőségünk kérdéseire a Nemzeti Védelmi Szolgálat a Központi Nyomozó Főügyészségre mutogatott, az pedig azt válaszolta, hogy minden szükséges lépést megtett, amit kellett. Ez azonban messze nem az egyetlen furcsaság ebben a nyomozásban, ami arra utal hogy a Fidesznek kellemetlen a Vizoviczki-ügy. Összeszedtük, mi minden nem stimmel.

1., Sajtótájékoztatón kérte számon a Jobbik szeptember 1-jén, hogy mért nem hallgatták ki eddig a hatóságok Bús Balázst, mivel „az újabb tanúvallomások szerint a III. kerület polgármestere és helyettese is rendszeres vendégei voltak a diszkópápa szórakozóhelyein működő VIP-szobáknak”. Azokban a jobbikos politikus állítása szerint az óbudai vezetők ingyen bulizhattak, az alkalmanként 120-170 ezer forintos számlát nem kellett kifizetniük. Bús Balázs válaszközleményében azt írta, hogy lakossági zajpanaszok miatt valóban találkozott Vizoviczki Lászlóval, a többi állítást pedig visszautasította.

Az Átlátszó úgy tudja, hogy a Vizoviczki László és társai ellen folytatott nyomozás kezdete óta tudott az operatív cselekményeket – lehallgatásokat, megfigyeléseket – elvégző Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a nyílt eljárást lefolytató Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) olyan vallomásról, amelyben név szerint szerepel egy 2012 előtt is pozícióban lévő polgármester. Azt állították az illetővel kapcsolatban, hogy rendszeres juttatásként évi több tízmillió forintot kapott Vizoviczki Lászlótól, és hogy a vállalkozó szórakozóhelyeinek vendégszeretetét többször is élvezte.

Az NVSZ szerkesztőségünk megkeresésére ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség az illetékes az ügyben, onnan pedig azt válaszolták a kérdéseinkre, hogy amikor bűncselekmény gyanújára utaló adat jutott a tudomásukra, megtették a szükséges intézkedéseket. Hogy milyen lépésekről van szó, azt viszont nem tudni, erre vonatkozóan ugyanis semmit nem árultak el.

Vizó-dosszié

2012 februárjában indult az eljárás vesztegetés gyanúja miatt a Hajógyári-sziget és a belvárosi szórakozóhelyek urával szemben; őt és bizalmasát, egyben testőrét 2012. május végén fogták el. Ezt követte a rendőrök lebuktatása. A nyomozás során elkülönítették az eljárástól a költségvetési csalással kapcsolatos szálat. A vesztegetési ügyet zárt ajtók mögött tárgyalják Debrecenben, míg a másik eljárás a Fővárosi Törvényszéken zajlik.

Korábbi cikkeink a témáról:
Orbán Viktor a diszkópápa Vizó klubjában értékelte az öszödi beszédet 2007-ben
Az ügyészség szerint gyanúsítottként igazat mondott, a jobbikos tévének viszont hazudott Vizó bizalmasa
Felejlentéskiegészítést rendelt el a KNYF Rogán Antal állítólagos kenőpénze miatt
“Felfuvalkodott hólyag, akit elborít a pénz” – ez ment a Vizó-birodalomban a telefonlehallgatások alapján
Sokszor gyanakodtak a bankok pénzmosásra a Vizó-érdekeltségeknél
Liechtensteini cégbe mentették volna Vizoviczkiék a megmaradt vagyont
Az új pálmákat szívesebben tanulmányozta Vizoviczki, mint az elszámolásokat
Egykori testőréhez került Vizoviczki programajánló magazinja, a Flyerz

ITT OLVASHATÓ

TGM: MAGYAR PARLAMENTARIZMUS

NÉPSZABADSÁG ONLINE - VÉLEMÉNY
Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2016.09.12.


Az új magyarországi parlamentarizmus kezdettől (1990) fogva népszerűtlen volt még hivatásos gyakorlói körében is. Bár kezdetben nem annyira, mint ma. Többet is számított. Sokan követték a televízió parlamenti közvetítéseit, olvasták az újságban az összefoglalókat. Voltak az Országgyűlésben nagy szónokok, jeles elmék is, olyik vita nem volt színvonaltalan. Hajdan.

A nyugati parlamenti modellnek még a technikai megértése is hibádzik, egészen máig. (Gondoljuk meg, mennyire értik honunkban a fönnálló rendszert, ha a központosítást „államosításnak” nevezik, mintha az „önkormányzatok” nem tartoznának az államhoz. A legtöbb politikus, újságíró, elemző képtelen fogalmi különbséget tenni a „kormányzat” és az „állam” között, amit pedig elemistáknak is érteniük kellene. A legtöbben még mindig nem értik az „igazság” és az „igazságosság” közötti fogalmi különbséget.)

Az alapvetően brit minta előírná, hogy a politikai pályafutás a parlamenten keresztül valósuljon meg, kormánytisztségekbe mindenekelőtt képviselőknek kellene kerülniük. A parlamentáris, felelős kormány – nem úgy, mint Amerikában – a parlamentben kormányoz: elképzelhetetlen, hogy senki által meg nem választott, tök ismeretlen államtitkárok, helyettes államtitkárok, kormánybiztosok, miniszteri biztosok, főtanácsadók és tanácsadók, hivatalvezetők százai kormányozzanak informálisan.

A hatalom természetét – az alkotmány után – leginkább meghatározó törvény az Országgyűlés házszabálya, amely mindig is tájékozatlan és műveletlen emberek által összegányolt abszurdum volt és maradt (és persze romlott egyre tovább).

A parlamenti kormányzás azt jelentené, hogy az Országgyűlés egész héten – és minden héten – ülésezik, hogy a bizottságoknak a mostanihoz képest tizedannyi a szerepük, hiszen a főszabály a nyilvánosság. (Országgyűlési bizottságok hatóságként kezdenek viselkedni, és a kormányra tartozó döntéseket hoznak, ami alkotmányellenes.) Minden jogszabályt a nyilvánosság előtt kellene megvitatniuk a kormány (kivétel nélkül parlamenti képviselő) tagjainak az ellenzékkel, a kettő teljes egyenlősége mellett (a többségi elv csak szavazáskor érvényesül, bizonyos korlátokkal). A kormányzás nyilvános.

Ezt ma sikerül a legegyszerűbben meghiúsítani, például avval, hogy ezer apró módosító indítványba temetik el a döntési procedúrát, amely követhetetlen. A jelentéktelen dolgok törvénybe emelése – és viszont – azt jelenti, hogy a silány kodifikációs munkát mondatról mondatra javítja a laikus Ország­gyűlés, amely újra ezernyi hibát gyárt, amelyet újra ki kell javítani. A képviselők oda se figyelve, auto­matikusan szavaznak előterjesztésekről, amelyeket a kormányhivatalok és a parlamenti bizottságok túlterhelt, fáradt, hozzá nem értő tisztviselői produkálnak nyelvtanilag hibás, rossz helyesírású, magyartalan és érthetetlen bekezdések tízezreiben. A lényeget „salátatörvények” apró betűs részei­be és miniszteri vagy kormányrendeletekbe bújtatják el, ahol néha – a képviselők megrökönyödésére – újságírók és NGO-k fedezik föl. A kormány fontos szándékait képviselői indítványokba rejti, amelyek nyilvános vitája minimális.

Az egyebekkel elfoglalt hatalmi központból áttekinthetetlen, illogikus, tehát betarthatatlan joganyag bugyog elő mocsárillatúan.

A választási rendszer nevetséges.
A „képviselő” a magyar köznyelvben szolgalelkű, korrupt hülyét jelent.
A „párt” fanatikus szektát és/vagy bűnszövetkezetet.
A „miniszter” bandavezért...

ITT OLVASHATÓ

LAKNER ZOLTÁN: "HÁROM HÉT MÚLVA ELDŐLHETNEK A 2018-AS VÁLASZTÁSOK"

HVG HU
Szerző: Lakner Zoltán
2016.09.12.



Orbán ma már nem túlélésért küzd Brüsszelben, hanem szövetségeseket toboroz, a Jobbik keresi a váltópárti pozíciót, a baloldali ellenzékkel meg nem az a kérdés, mi lesz 2018-ban, hanem mi lesz bármikor. Lakner Zoltán szerint nem túlzás, hogy a 2018-as választások eldőlhetnek október 2-án. Interjú.

Túl vagyunk a Fidesz utolsó nagyobb brainstormingján, az ellenzék is szépen lassan kitalálja, hogy mivel szeretné kitölteni a kampányidőszakot, ha már annyira muszáj. Az ősz eleje nem fog másról szólni, mint migránsokról, határokról, Brüsszelről. Ha pedig a Fideszen múlik, az ősz vége, sőt az elkövetkezendő másfél év is ezen kulcsszavak jegyében telik. Lakner Zoltán politológussal migránsüzemanyagról, az ellenzék avíttas Európa-képéről és a népszavazás tétjéről beszélgettünk.
 
hvg.hu: Az első hír, ami túljutott a Hotel Füred falain az az, hogy a kihelyezett frakcióülésen Orbán Viktor szinte kizárólag a migránsokról beszélt, legfeljebb a kontextust váltogatta néha. A Fidesz feltalálta a kifogyhatatlan üzemanyagot?
 
Lakner Zoltán: A kormány nyilván arra törekszik majd, hogy ez megszüntethetetlen téma legyen. Köztudott (illetve felmérések is bizonyítják – a szerk.), hogy Magyarországon nagyon erős az idegenellenesség. Így, amikor témává vált, hogy befogadó országgá kell-e válnunk, vagy sem, a kormány számára egyértelmű volt a válasz.
 
Másfelől a téma illeszkedik abba a világértelmezésbe, amit a kormány már a menekülthullám előtt is használt. Hivatkozás a nemzeti szuverenitás védelmére, rendpártiságra, küzdelem idegen hatalmakkal – ezeknek esszenciája a menekültkérdés, megfejelve egy látható, félelmetesnek tűnő ellenséggel, illetve az őket segítő „háttérhatalmakkal”. A téma tehát azért tud jól működni, mert nemhogy váltásra nem kényszerítette a kormányzati retorikát, de még keményebbé tette azt.
 
hvg.hu: Mert ugyan ki kényszerítené váltásra? A szétesett ellenzék, a széteső Európa? Ha bármelyiknek sikerülne is ez, a Fidesz erre is felkészült?
 
L. Z.: Ez a téma azt is megmutatja, mennyire megváltozott az európai játéktér. Amikor az ellenzék Európa-pozitív érvelésbe kezd, vagy kifejezetten egy uniós tagságról szóló döntésnek állítja be a népszavazás tétjét, akkor az embernek kicsit olyan érzése támad, mintha az ellenzéki politikusok egy 10-15 évvel ezelőtti Európáról beszélnének. Ezzel a régimódi és statikus Európa-képpel szemben Orbán egy valós idejű, sokféle probléma által szabdalt Európát és politikai játékteret lát.
Ebből a szempontból is a korábbi orbáni politika folytatását látjuk, csak a kormány szempontjából sokkal jobb helyzetből. Ma már nem azért kell küzdenie a magyar miniszterelnöknek, hogy a saját érvrendszerének a létjogosultságát elfogadtassa Európával. A szövetségesek toborzásánál tart...
 

BIZTOS GYŐZELEM

NEMGOGOL BLOG
Szerző: Toadwart66
2016.09.12.


XIV. és fél Holumbár, Hengermalomköz dicső uralkodója méltóságteljes arccal ült arany színű, kiváló minőségű műanyagból készült trónján. A Ritz dinasztia az évszázadok során rengeteg dicsőséges, győztes háborúban vett részt, a legtöbbször vesztesként. A királyság ennek következtében egész kicsire zsugorodott, végül elérte a “van valahol, valami ilyesmi” méretet.

Holumbár az évente megrendezett “Győztes csatáink” nap alkalmából mindig kihangsúlyozta azt, hogy a múlt kötelez. Az alattvalóknak fogalmuk sem volt arról, hogy vajon mire. Úgy gondolták, ez legyen a király dolga, elvégre neki is el kell foglalnia magát valamivel, ha már ilyen jól él.

Farzseb, az udvari bolond egy körtét nézegetett. Felemelte, a király fenséges ábrázata felé tartotta, majd tényszerűen közölte:

- Kísérteties hasonlóság!

A király válaszként nagyot rúgott bele.

- Értem felség - jegyezte meg Farzseb, majd óvatosan odébb húzódott. - Már megint valami éktelenül nagy ostobaságon töröd a fejed. Sok sikert hozzá.

Kéjesen beleharapott a körtébe, majd mosolyogva felfalta az egészet.

A király nem törődött a bohóc megjegyzésével. Nem volt kedve tréfálkozni.

Daniel Bernoulli, a kancellár gondterhelt arccal hajolt a számítógépe fölé. Éppen a királyság siralmas gazdasági adatait próbálta átalakítani kedvezőkké. Ez hatalmas összpontosítást igényel a részéről.

- Kancellár, azonnal háborúznunk kell! - jelentette ki büszkén a király.

- Ühüm, értem. Mi a fene van már megint? - felelte szórakozottan, majd rémülten észbekapott. - Elnézését kérem felség. Remélem nem sértettem meg túlságosan. Kissé elmerültem az ország fényes pénzügyeiben. Mintha valami háborút emlegetett volna. Talán megtámadtak minket? Kik?

- Ezt kell kitalálnod. Van itt a környéken egy gyenge és rendkívül jelentéktelen ország? - kérdezte a fenséges Holumbár.

- Természetesen. Hogyne. - felelte Bernoulli. - A miénk. De mi értelme annak, ha sikeresen leigázzuk magunkat?

- Nem, dehogy! Más országot kell legyőznünk. Az őseim rengeteg dicső tette hajtottak végre. És én? Mit fognak majd írni rólam? Bátran trónra lépett, majd hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt? Mindössze ennyit? Semmii véres háború, dicső győzelem? Haditett? Olyan országot mutass nekem, ami alkalmas arra, hogy legyőzzük, de ne legyen túlságosan messze. - Felelte bosszúsan XIV. és fél Holumbár. Arca nemes, de fegyelmezett dühről árulkodott
...

ITT OLVASHATÓ

A HIDEG POLGÁRHÁBORÚ MINDENNAPJAI

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: NAVRALÁSZLÓ
2016.09.12.


Azt hiszem, igaza van Béndek Péternek, amikor azt írja, hogy az intézményesített magyar korrupció nem puszta lopás, hanem a Fideszen kívüli Magyarország ellen folytatott küzdelem része, amit nagy ívű elemzésében Kis János találóan nevezett hideg polgárháborúnak. A népszavazási elmebaj közepette a hideg polgárháborús műveleti cselekmények szaporodnak. Érdemes ebben a keretben gondolkodni mindenről, amit az elmúlt időszakban tapasztalunk és fogunk még tapasztalni.

A jogállami intézményrendszer lebontása és/vagy elfoglalása szinte senkit nem érdekelt ebben az országban, ékes bizonyítékaként annak, hogy a rendszerváltás két évtizedében egy szűk elit magánügye maradt csak az alkotmányos demokrácia. Éppen ezért lehetett az alkotmányosság felszámolását társadalmi ellenállás nélkül véghezvinni. Sok bizonyítékot erre nem kell keresni: az egypárti Alaptörvény elfogadása vagy az Alkotmánybíróság politikai ejtőernyősökkel való feltöltése, ombudsmanok, bírák, közszolgák tömegének kirúgása a Legfelsőbb Bíróság elnökéig bezárólag nem váltott ki együtt annyi tiltakozást, mint a netadó terve. A havi 700 forint fontosabb volt. Ez pedig lehetővé tette az egypárti hatalomgyakorlást, ami egyenlő azzal, hogy az országban semmi fontos nem történhet úgy, hogy azzal ne értene egyet Orbán Viktor, és ne szolgálná az ő érdekét. A bíróságok maradtak egyedül függetlenek, legalább részben (szerintem nagyobb részben), de hozzájuk büntetőügyek csak Polt Péter engedélyével jutnak, és ha rossz döntést hoznak, a teljes Fidesz ellenőrzés alatt működő Alkotmánybíróság bármikor felülírhatja azokat.

A Fidesz a kontroll nélküli hatalmát nyíltan használja nemcsak a lopásra, hanem a rajta kívül álló magyar valóság elleni küzdelemre is, és ügyesen csinálja. Nem betiltja az ellenzéki hangokat, hanem súlytalanná teszi azáltal, hogy az összelopott pénzből a haverjai felvásárolják a jelentősebb médiumokat (TV2, origo.hu, vs.hu, helyi rádiófrekvenciák), vagy nem adnak frekvenciát nekik (Class FM). És persze a foci EB és az olimpia alatt ott van a köztévében tízezerszer leadott kampányüzenet „Lakossági tájékoztatás” cím alatt, ami a kampányidőszakban már kampányüzenet nevet viseli. A kvótanépszavazásra a kormány – tehát a Fidesz – saját bevallása szerint is 100-szor annyit költött el eddig, mint amennyit a Kétfarkúak sok ezer embertől összeszedtek plakátkampányra, ez a szám kb. tükrözi az erőviszonyokat is.

Nincs itt cenzúra, csak éppen nincs felülete az ellenzéknek, ahogy eszközei sincsenek a kormánypolitika ellenőrzésére vagy korrekciójára. Ha mégis lennének eszközök, akkor a kopaszok akadályoznak meg népszavazási kezdeményezést, amivel kapcsolatban a fideszes ügyészségnek semmi kifogása nincs. Nem betiltják (és főleg nem veretik szét) az ellenzéki tüntetéseket, hanem a szervezőiket hiteltelenítik hamis lejárató kampányokkal, vagy az eseményeket hallgatják el a médiában. A Kétfarkúak plakátjait most éppen tömegesen tépkedik le, állítólag önkormányzati utasításra, ha pedig Juhász Péter közterületen sajtótájékoztatót akar tartani, akkor azonnal ott a rendőr. Ha kormányplakátot szednek le, a rendőrség azonnal intézkedik akár gyerekek ellen is, ha ellenzéki plakátot rongálnak, akkor a rendszer őrei tétlenek maradnak.

Lehet nyílt erőszak nélkül is elérni azt, ami a korábbi kommunista egypártrendszernek sikerült...

ITT OLVASHATÓ

NE FELEJTSÜK EL, HOGY NEM CSAK RÁHELT KELL KISTAFÍROZNI

KOLOZSVÁRI SZALONNA, DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.09.12.


Szinte észrevétlenül lépte át a társadalom azt a trágyadombot, amit pedig nem lett volna szabad, most sem lenne szabad szó nélkül magunk mögött hagyni. Orbán Ráhel és az ő hites urának bahreini látogatásáról beszélek.

Egy olvasó kérdezett rá, hogy mégis, mit gondolunk mi
erről. Néhány cikkben foglalkoztunk vele ITT, ITT, ITT és ITT, valamint ITT is. ITT pedig a humor eszközével, valamint egy kapával fegyverkeztünk fel.

Már nem téma, nem írnak róla a lapok, nem beszélünk róla. A kormány egyik taktikája, a kivárás, elkussolás, lapítás – majd megunják a parasztok – és elterelés működni látszik. De ez csak a felszín, látszat, illúzió. Az ilyen sunyi aljasságok nem foszlanak szét a levegőben, nem szívódnak fel, csak időlegesen. Rakódnak egymásra a rétegek és ha elérik a kritikus mértéket, akkor robban minden, egyszerre. Előkerülnek az eltűnni látszó történetek. A párt székházának eladásából származó pénzből vásárolt bányától kezdve a feleség szőlőültetvényén keresztül, Nárcisz kutya rezidenciáján át a gázszerelő vagyonáig, Simicska Lajos parádés száguldásától a legecizett egykori barátig, a szétlopott földek, trafikok, kaszinók, különféle piacok egymás között való felosztásától a zsebretett nyugdíjvagyonig, a hazatalicskázott uniós pénzektől Habony Árpádig, Rogán Antal táguló lakásáig, Szijjártó villájáig, Farkas Flórián miniszterelnöki védelméig rohadtul sok minden fog előkerülni.

Akkor is, ha működik a legrosszabb reflex és látszólag beletörődik mindenki mindenbe. Abba is, hogy immár dinasztiák kezdenek kiépülni. Matolcsy fiúk, Orbán lányok viszik a családi boltot. Főleg Orbán lányok. Mert ne felejtsük el, hogy nem csak Ráhelt kell kistafírozni, van ott még pár gyerek. Azt még nem lehet tudni, hogy mindegyik ilyen torz világképpel szabadul-e az országra és mindegyiknek lesz-e pofája mohón nekifogni a zabálásnak. Mert Ráhel – az ország reménybeli örököse – nem most kezdte. Bőven voltak előjelek, az osztálytársakat a miniszterelnöki páholyban vendégül látó pofátlan fruskától a sértetten saját lábra hivatkozó ifiasszonyig, az egyetemi katedrára felkapaszkodó frissdiplomásig hosszú sora van az orbáni nevelés gyümölcsének.

Az, hogy Orbán lányának és vejének volt bőr a képén elmenni Bahreinbe – például magánbiznisz ügyben, de kihasználva apu pozícióját és a miniszterelnöknek igen, de a pereputtyának nem járó diplomáciai csatornákat – nem meglepő. Az sem meglepő, hogy a felelősségrevonás helyett beindult az állami szarelkenő gépezet és az összes sumák igyekezett meggyőzni a keményen idióta magyar kisembert, hogy ez természetes dolog, nincs ok a hőbörgésre.

De még mennyire, hogy van! Marhára nem természetes dolog. A miniszterek elnöke nem az égiek által kiválasztott fáraó (hiába nyomja teli az országot stadionnak látszó piramisokkal), nem felkent király. Az ország nem az ő magánbirtoka, amiből kedve szerint adományoz a hű szolgáknak, a többit pedig felosztja a leszármazottak között. Orbán éppen olyan élősködő az ország nyakán, mint a lánya. Csak ameddig a kormányfő úgy tesz, mintha tiszta lenne a keze és mentes lenne a mohóságtól, Ráhel és férje még csak úgy sem tesznek. Harsányan röhögnek bele az arcunkba, mert lám, nekik ezt is lehet, azt is lehet és lényegében a törvények felett állva bármit megtehetnek. Védettek.

Pedig nem. El fog jönni az a pillanat – nem is sokára – amikor minden, amit eddig a szőnyeg alá gyömöszölt a kormány, elő fog buggyanni. Akkor is, ha a hívek akár saját testükkel is megvédik a királyi famíliát. Az igazán kártékony, romboló jószágok azonban nem a hívek. Ott egyszerű a képlet. Akik sokkal többet ártanak – akár tudatosan, akár öntudatlanul – azok a folyamatosan huhogók. Azok, akik kijelentik és minden létező helyre odakommentelik, hogy ezt pont azok nem olvassák, akiknek kellene. És: úgyis a Fidesz nyer, mert nincs ellenfele. Mert ilyen a magyar ember. Mert úgysincs jobb.


Azok, akik minden rohadt cikk alá odapetéznek, hogy kár volt leírni, kár volt megint leírni és újra beszélni erről, mert úgysem történik semmi. Mert tehetetlenek vagyunk és ő ugyan utálja azt, ami most van, de nincs mit tenni és amúgy sem lesz jobb soha.

Aki így gondolja, az feladta. Magánügy. Nagyon sokan nem adtuk fel. És mielőtt megint felhördül a kormánypropaganda gagyi, de annál zajosabb gépezete: nem erőszakos kormánybuktatásról beszélek most sem. Az senkinek, főként az országnak nem érdeke. De az sem érdeke az országnak, hogy eltartson egy csomó élősködőt és immár az ő utódaikat is. Ennek változnia kell, mégpedig azért, mert ez a dolgok rendje. Nincs olyan diktatúra, amelyik örökké tartana. Demokratikus környezetben főleg nincs. Bármennyire hosszúnak tűnik is, történelmileg Orbán egy futó epizód lesz az ország fejlődésében...

ITT OLVASHATÓ

MEGHALT CSOÓRI SÁNDOR

KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: MTI
2016.09.12.


Életének 87. évében tegnap éjszaka meghalt Csoóri Sándor kétszeres Kossuth-díjas költő, író - közölte a Kormányzati Tájékoztatási Központ. A kormány Csoóri Sándort saját halottjának tekinti.

ITT OLVASHATÓ

Zámolyon született 1930. február 3-án földműves családban. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. 1942-ben a népi írók által kezdeményezett Országos Falusi Tehetségkutató Intézet segítségével Pápára került középiskolába. Itt érettségizett 1950-ben a Református Kollégiumban. 1950-ben munkatársa lett a Pápai Néplap című újságnak, majd a Veszprém megyei Népújságnak. 1951–52-ben Budapesten az Egyetemi Orosz Intézetben orosz–történelem–marxizmus és műfordítás szakon tanult. Tanulmányait háromnegyed év múlva betegsége miatt kellett félbehagynia, tüdőszanatóriumba került.

1953 augusztusában 14 verse jelent meg egyszerre. Ekkor figyelt föl költészetére a kritika. 1953–54-ben az Irodalmi Újság, 1954-ben a Szabad Ifjúság munkatársa. 1955–56-ban az Új Hang versrovatának szerkesztője. 1957–58-ban tisztviselő a Lakatosipari Vállalatnál. 1958-tól szabadfoglalkozású író 1968-ig, közben 1962–63-ban a Jövő Mérnöke című lap munkatársa. 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgja.

Az 1980-as évektől a szellemi és politikai ellenzék egyik vezetője, a monori (1985) és a lakitelki tanácskozás (1987) előkészítője.

1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, 1988–93 között elnökségi tag. 1988-tól 1992-ig a kéthetenként megjelenő Hitel című irodalmi és társadalmi folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke. 1990-ben megkapja a Kossuth-díjat, amelyet korábban ellenzéki magatartása miatt tagadtak meg tőle. 1997-ben Sára Sándorral és Kósa Ferenccel Magyar Örökség Díjat kap a Tízezer nap című filmért.

1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke, 1992-től emellett a Hitel főszerkesztője volt.

Utolsó éveiben visszavonult életet élt. Hosszan tartó szenvedés után hunyt el 2016. szeptember 12-én, Budapesten.


Fontosabb díjak, elismerések:

1954, 1970 – József Attila-díj
1981 – Herder-díj
1984 – Bibó István-díj
1985, 1995, 2004 – Az Év Könyve-díj
1987 – Déry Tibor-díj
1989 – Fitz József-díj
1990 – a Radnóti Költészeti Biennálé Fődíja
1990 – Kossuth-díj
1990 – a Magvető Könyvkiadó Nívódíja
1995 – Eeva Joenpelto-díj
1997 – Károli Gáspár-díj
1997 – Magyar Örökség Díj
2000 – a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal
2003 – Arany János-nagydíj
2004 – a Magyar Művészetért Díj
2005 – Magyar Örökség Díj
2006 – Balassi-emlékkard
2008 – Prima Primissima-díj
2012 – Kossuth-nagydíj
2013 – a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja
2014 – a Nemzet Művésze-díj

Az életrajzot Görömbei András írta, kiegészítette a DIA.

KETTŐSLÁTÁS

HVG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.08.31.


Indul a 2016/17-es tanév. A közlemények, nyilatkozatok szerint minden rendben van, minden fejlődik tovább, töretlenül, csodásan.

Büszkén beszélnek arról, hogy 60%-kal nőtt az egyházi iskolák száma. „2010-ben 112 ezer 500 gyermek vett részt egyházi oktatásban a köznevelés keretein belül, 2016-ban pedig már több mint 204 ezren végzik tanulmányaikat egyházi iskolában”. 

De nem beszélnek arról, hogy az egyházi iskolák zömében nem vesznek fel halmozottan hátrányos helyzetű, roma gyerekeket, vonzerőt sokkal inkább ebből kovácsolnak, és nem a vallási meggyőződésből. És arról sem beszélnek, hogy az egyházi iskolák magasabb állami támogatást kapnak, mint az államiak, de rájuk nem vonatkoznak beiskolázási szabályok, és nem kell felvenniük integráltan oktatható sajátos nevelési igényűeket sem. Nem beszélnek arról, hogy az egyházi iskolarendszer visszaállítása ma fontosabb Magyarországon, mint az oktatás esélykiegyenlítő szerepének biztosítása.

Beszélnek arról, hogy a jövőben tankönyv helyett tabletet használnak majd a gyerekek az iskolában.

De nem beszélnek arról, hogy ez csak az iskolák töredékét érinti, és arról sem, hogy hány iskolaépületekben nem tudtak a nyáron felújítani, festeni, iskolabútort cserélni, megjavítani a wc-ket, kézmosókat, új viaszosvásznakat venni az ebédlőbe, vagy udvari játékokat.

Beszélnek arról, hogy átállnak a szakgimnáziumi, szakközépiskolai rendszerre, és itt bevezetik az összevont scince, tudomány nevű tantárgyat.

De nem beszélnek arról, hogy nincsenek tankönyvek hozzá, sőt, tanár sincs, aki egy személyben értene a biológiához, földrajzhoz, fizikához, kémiához is.

Beszélnek arról, milyen fantasztikus lehetőség a labdarúgás kerettanterve, és ez nem kötelező, lehet helyette kézilabda, vagy kosárlabda is.

De nem beszélnek arról, hogy sok iskolában a tornaórák egy részét még mindig a folyosón, vagy a tanteremben tartják.

Beszélnek arról, hogy az 58 tankerület mennyivel közelebb hozza a döntéshozatalt az iskolákhoz, és a tankerületi vezető és az iskolaigazgató mindenről együtt dönt majd.

De nem beszélnek arról, hogy sok helyen a tankerület központja 70 km-re van az iskolától.

Beszélnek arról, hogy az igazgatókat erősítik, pl. a munkáltatói jogkörökből többet visszakapnak és keretgazdálkodási joggal is rendelkeznek majd, sőt érdemi beleszólásuk lesz a pedagógusok alkalmazásába és felmentésébe.

De nem beszélnek arról, hány igazgató mondott fel szeptemberre, sem arról, ők hánynak utasították el indok nélkül a pályázatát, hogy helyére a politikailag megfelelő, általuk preferált ember kerüljön. Nem beszélnek arról sem, hogy továbbra is teljesen mindegy, az adott tantestület kit akar igazgatónak, és az sem érdekes, kit akarnak a szülők. A pályázatokról, kinevezésekről ők döntenek, egyeztetésnek, fellebbezésnek helye nincs.

Beszélnek arról, hogy a KIP módszert alkalmazzák már 17 iskolában, és bevezetik újabb 8-ban, mint az eltérő tudású és kifejezőkészségű gyerekek oktatásának sikeres módszerét, ami fejleszti a szocializációt és ez együttműködést, tehetséggondozás és hátránykompenzálás egyszerre, és integrált oktatás keretében valósulhat meg.

De nem beszélnek arról, hogy az oktatásban közben sem antiszegregációról, sem deszegregációról nem beszélhetünk, semmi sem változik, a szegregáció iskolák között, településen belül is létezik, és iskolákon belül is létező a szegregált tanulásszervezés.

Beszélnek arról, hogy a tankönyvek ingyenesek alsó tagozatban, és a rászoruló felsősök is ingyen kapják.

De nem beszélnek arról, hogy a kísérleti tankönyvek hibásak, a tanárok nem szívesen használják ezeket, inkább fénymásolnak, más tankönyvből dolgoznak, és arról sem, hogy neves szakemberek léptek ki a tankönyvbírálatot végző munkacsoportból. A történelem tankönyveket elemző kritikákat röviden rosszindulatnak minősítik, a szakmai érveket nem elemzik.

Beszélnek arról, hogy ingyenes az iskolai étkezés 1-5.osztályig a rendszeres gyermekvédelmi kedvezménnyel rendelkezőknek.

De nem beszélnek arról, hogy 30-40 ezer gyermek éhezik ma Magyarországon, 200 ezerre tehető a kríziséhezők száma, és az év 177 napján nincs iskola.

Beszélnek a Nemzeti Tehetség Program pályázatairól, a tehetséggondozás fontosságáról.

De nem beszélnek arról, hogy a felzárkóztatást szolgáló tanoda pályázatok eredményére március óta hiába várnak a tanodák, miközben kezdődik a tanév, és a tanoda és az iskola munkáját a pályázatnak megfelelően össze kellene hangolni.

Beszélnek arról, hogy Magyarországon demokrácia van, és mindenkinek joga van elmondani a véleményét, akár tüntetni is. (Mert ők nem gumilövedékkel reagálnak, mint a....)

De nem beszélnek arról, hogy a kockásinges tüntetéshez kapcsolódó intézményvezetők iskoláit fokozottan ellenőrzik, ha újrapályáznak, indok nélkül elutasítják őket. És arról sem, hogy a megfelelés kényszerében hány tankerület tartja félelemben az igazgatókat, és hány igazgató teszi ugyanezt a kollégáival a tantestületekben. Nem beszélnek arról a protokollról, ami szerint senki, semmiről sem nyilatkozhat, beszélhet. Csak az hangozhat el, amit „fent” jóváhagynak. Aki ezt megszegi, az az állásával játszik.

A sor még hosszasan folytatható. Ilyen ellentmondások hálójában kezdünk neki a tanévnek, és ezek feszítenek bennünket tovább, a tanév során. Már akit. Mert úgy tűnik, egyre kevesebbünket.


ITT OLVASHATÓ?

KI-BEVÁNDORLÓ

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Dani
2016.09.12.


Öt év egyfelől gyorsan eltelik, másfelől viszont ennyi idő alatt óhatatlanul sok minden meg is változik egy ember életében. Dani éppen öt éve ült fel egy repülőre és vágott neki Londonnak, most pedig összegzésre szánta el magát, összefoglalva, mit tanult ezen idő alatt, miben változott ő, és hogyan alakultak a családi kapcsolatai:

„Most van öt éve, hogy reggel hatkor felültem egy WizzAir gépre Budapesten és örökre megváltoztattam az életemet azzal, hogy kiköltöztem Londonba. A szeptember 11.-ei terrortámadások 10. évfordulóján repültem, így elég olcsó volt a jegy. Nem voltak túl sokan a gépen.

Öt év alatt sok minden történt. Elvégeztünk egy mesterképzést, éltünk Brüsszelben egy évet, majd visszaköltöztünk Londonba. Három évvel és nem kevés munkával töltött óra után pedig hamarosan befejezem a PhD-m és épp munkát keresek.

Ez az öt év megváltoztatott minket; de engem biztosan. Mindenki változik ennyi idő alatt, de ha országot/kultúrát vált az ember akkor ez hatványozottan igaz, különösen, ha fiatalon teszi ezt, amikor a személyisége, világlátása plasztikus még és kialakulóban van.

A következő három mini-fejezetben megpróbálom összefoglalni a fő tanulságait ennek az öt évnek abban a reményben, hogy esetleg hasznos lehet mások számára is..."


ITT OLVASHATÓ

TTIP - MÉGIS, MI MAGYARORSZÁG ÁLLÁSPONTJA A SZABAD-KERESKEDELMI EGYEZMÉNYRŐL?

TÉNYTÁR BLOG
Szerző: hata.mari
2016.09.12.


Egyre több sebből vérzik a TTIP, a gigantikus, Amerikai Egyesült Államok és Európai Unió között tervezett szabad-kereskedelmi egyezmény: a folyamat jóval hosszabbra nyúlik a tervezettnél, fogy a türelem, már több európai politikus is ellenző nyilatkozatokat tett, a közvélemény is egyre inkább ellene van. Németországban óriási tüntetések voltak ellene, a nyugati sajtóban heves vita folyik a tervezett egyezmény és a tárgyalások ellentmondásairól. Mindenkinek van véleménye. És hogy hol áll ebben a viharban Magyarország? Kevés a kormányzati megszólalás az ügyben, azok is egymásnak ellentmondóak. Leginkább sodródunk az árral egy olyan kérdésben, amely mindannyiunk életében meghatározó lenne.

TTIP – a trójai egyezmény

Az egyezmény egy vámcsökkentésen túlmutató gazdasági együttműködést jelentene, ahol a kereskedelem további ösztönzése érdekében, a kereskedelmi egyezmények eddigi történelmében először a szabályozásokat, engedélyezési eljárásokat próbálnák egységesíteni.
Olyan gyökeresen ellentétes szabályozások egységesítéséről beszélünk, mint például, hogy:
  • az EU-ban egy vegyi anyag addig be van tiltva, amíg ki nem derül, hogy nem ártalmas, Amerikában pedig addig csak akkor tiltják be, ha teljesen biztos, hogy káros.
  • - az EU-ban nem lehet állatokon tesztelt kozmetikumokat árulni, az USA-ban igen
  • - az EU-ban rá kell írni az élelmiszerek csomagolására, ha van benne génmódosított alapanyag, az USA-ban nem – írja az index.hu.
Az európai vagy az amerikai sztenderdekben bízik jobban élelmiszerbiztonság szempontjából? A németek elsöprő többsége az európaiakban. (Forrás: Bertelsmann Stiftung)

Mondanunk sem kell, a legnagyobb félelem az amerikai sztenderdek átvételére irányul. És ugyan a szkeptikusabbak riogatásnak, paranoiának vagy összeesküvés elméleteknek titulálták a TTIP-vel kapcsolatos, főként környezet- és fogyasztóvédők, civilek, szakszervezetek részéről felhozott aggályokat. Időközben azonban kiderült, hogy sajnos nem pusztán hisztériáról van szó, hanem valóban problémás pontokat terveznek szerződésbe foglalni...

ITT OLVASHATÓ

LEGYEN FELCSÚT ZÁRT TELEPÜLÉS!

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: Trombitás Alfréd
2016.09.11.


Ha már feltartóztathatatlanul halad Magyarország a putyinizálódás útján, akkor miért ne lehetne a miniszterelnök szülőfaluját, a magyar labdarúgás bölcsőjét és Mészáros Lőrinc legintimebb felségterületét zárt településsé nyilvánítani? Oroszországban már komoly hagyománya van annak, hogy úgynevezett zárt közigazgatási egységekké (orosz rövidítéssel ZATO) nyilvánítják az olyan településeket, ahová senki sem léphet be külön engedély nélkül. Nos, Felcsút lassan megérik erre a titulusra, hiszen ha egy gyanús külsejű ellenzéki politikus egy külföldi tévéstáb kíséretében beteszi oda a lábát, azonnal vegzálni kezdi őket a helyi karhatalom.

Tudta, hogy a 2010. évi népszámláláskor 42 zárt közigazgatási egység volt Oroszországban? Közülük 22 város, 17 városi jellegű település, valamint 2 falu, melyeket zárttá nyilvánítottak. Persze Oroszország bazi nagy ország, a titkolózásnak itt különösen nagy hagyománya van, és arról még nem is beszéltünk, hogy a cári időktől napjainkig rengetegen tűnnek el nyomtalanul a hatalmas
orosz sztyeppe rengetegében. Orbán Viktor bizonyára többször cserélt már eszmét Vlagyimir Putyin elnökkel arról, milyen kipróbált módszereket vehetne át a nagy testvértől, melyek még kompatibilisek lehetnek az Európai Unió sztenderdjeivel.

Nos, a zárt városok ötletét valószínűleg megütközéssel fogadnák Brüsszelben, hiszen Magyarország ismereteik szerint nem atomnagyhatalom (sőt
Paks II megvalósítása is igen nagy veszélybe került), így mi értelme lenne lezárni egy települést a kíváncsiskodók elől, főleg ha olyan látványosságok épültek ott, mint a kisvasút és a Pancho Aréna. Ja, és ne feledkezzünk meg arról, hogy Felcsút polgármestere a világ legdinamikusabban gazdagodó gázszerelője, ami szintén elég turistacsalogató körülmény. Ezek ellenére mégis kezd egyre kellemetlenebbé válni a Felcsútra látogató külföldi és magyar turisták áradata a hatalom számára...

ITT OLVASHATÓ 

VELÜNK ÉLŐ TÖRTÉNELEM

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.09.12.


Ahogyan az mindenki által közismert, a Fidesz-ben hemzsegnek az igen okos emberek, akik közül a legjelesebbek meglehetős magasra hágtak a saját kis létrájukon. Közülük mindenképpen kiemelkedik, és az első helyre sorolható Kósa Lajos, aki kupakos dolgozatával, amely summa, meg pláne cum laude is, minden élő embert eltakarított az útjából, midőn a tudás bérceire hágott.

Azokra a csúcsokra, amelyet ő meghódított, követni lehetetlen, egyedül a főminiszter, Lázár János próbálkozott meg a feladattal, aki manapság történelemben utazik, és ilyeneket tud: „Szent István óta az állam létezésének és hazánk megmaradásának egyik fontos feltétele, hogy a magyar állam mondja meg, ki élhet a területén és ki nem. Ha ezt a jogot átadjuk Brüsszelnek, annak beláthatatlan következményei lesznek. A soknemzetiségű Magyarország korábban háborúhoz, majd Trianonhoz vezetett.”

Nézzük meg akkor axiómáit közelebbről, elsőként ezt a Szent istvánosat, aki szerencsétlenre lépten-nyomon – mint a vezérminiszter is – hivatkoznak, meg a jobbját hurcolásszák, ilyenek. Szívük joga, ellenben, ha már így kívánják alátámasztani a hagymázukat, akkor nem ártana tudni valamit arról, amiről beszélnek, de már rég kiderült, hogy ez nincsen így. Mikrofon van előttünk, böfögünk bele. Ez van. Én most lusta leszek nagyon, és nem erőlködök, magának Szent Istvánnak a szavaival mutatom be Lázár úrnak, hogy első királyunk – aki maga volt az állam, ugye – mit gondolt arról, kik is éljenek országának belsejében.

„VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról
A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak…”
(Szent István király intelmei Imre herceghez)


Szólni többet erről nem szükséges...

ITT OLVASHATÓ