BLOGOSZ BLOGJA
Szerző: Blogosz
2016.01.03.
Ám azt hiszem, így sem volt eléggé közvetlen, eléggé érthető a pápa, legalábbis a többség számára. De ennél érthetőbben azért már nem nagyon szoktak fogalmazni ilyen helyeken. Ez totális szájbarágásnak számít már. Pedig sajnos még így is az első reakciók egyike, hogy az emberek többsége azt fogja gondolni, igen, általában véve gond ez, de arra nem gondol, hogy az ő szintjén, az ő közvetlen közelében, az általa fogyasztott médiatermékek esetében is ez történik. Nevezetesen az, hogy – mint most a pápa is fogalmazott – a tömegkommunikációs eszközök területén dolgozók nagyrésze nem az igazság, hanem a részérdekek szolgálatában áll.
Fú, ha a pápa tudná, hogy milyen erős küzdelem ez a mindennapok szintjén, a napi valóságban. Ha tudná, mennyire nehéz még azoknak az egyre ritkább sajtósoknak is, akik számára ugyan nélküle is alapértelmezett amit mond, mégis álladóan a részérdekek követőinek támadása alatt állnak. Ha tudná, hogy milyen körmönfont, de kegyetlen módszerekkel lépnek fel a részérdekek bárói a sajtóban is azok ellen, akik az egész életüket tették fel arra, hogy legalább keresik és megpróbálják felmutatni az igazságot. Ha tudná, hogy egyre inkább szürke sajtómunkások, valamint a részérdekek kiszolgálásából élő sajtósok nyomják le, szorítják vissza őket. És ha tudná, hogy eleve sok médiafogyasztó sem tud különbséget tenni aközött, hogy egy újságíró állást foglal-e valamilyen politikai-gazdasági oldalon, és valamelyi oldallal szemben, vagy épphogy bármelyik oldal kegyei helyett az igazságot keresi. Ha tudná, hogy ezt a lényeges különbséget többnyire egyszerűen nem látják és nem értik maguk a médiafogyasztók, az olvasók, a nézők, a hallgatók tömegei sem. Ha a pápa tudná, hogy milyen abszurd képlet: például a saját egyházának hívei is nagyon egyetértenek vele abban is, amit most üzent, legalábbis elvben, aztán a gyakorlatban fogyasztják is tovább azt, amivel kapcsolatban épphogy a figyelmüket akarta felhívni. Ha tudná, hogy ugyanazokon a globális és lokális médiacsatornákon eljut az ő üzenete is az emberekhez, a média romló helyzetéről, arról, hogy az igazságot kereső belső harcok vesztésre állnak, és ugyanezen csatornákon ügyesen folytatódik is a részérdekek szolgálatában állók menetelése is. Ha tudná, hogy például Európa ezen felén az 1989-et követő időszakban, úgy körülbelül tíz-tizenöt évig volt igazán szabad és ismét fellélegző a sajtó – majd pár szabad lélegzetvétel után egy az addiginál komplexebb betegség támadta meg a légzőszerveit is, és akadályozza a szabad légzését mindinkább: azok, akik nem elsősorban az igazság, hanem a részérdekek szolgálatában állnak. Ha tudná, hogy akik csak tiszta levegőt tudnak belélegezni, ráadásul azt képzelik, hogy a légtisztítás a hivatásuk, feladatuk, és ez a jó mindenkinek is, hiszen közjó, meg ilyenek, azokat egy ideje hogy fojtogatják ismét, és azok hogy fuldokolnak.
De végülis pont tudja. Épp azért mondta. Akik viszont nem tudják, legalábbis többségükben (hiszen nem is várható el tőlük, hogy abba igyekezzenek belelátni, amit szabadidejük egyik kitöltésére használnak – vagy mégis, hiszen az ember, a polgár minimális feladata, akármije, izéje, hogy próbáljon nyitott szemmel élni, hiszen főként neki magának jó az, utána meg az egész társadalomnak; na ez is ambivalens ügy, oké), azok a médiafogyasztók. Azért médiafogyasztók. Ők végülis alapvető részei ennek a képletnek, és nagyszerűen is teljesítik a feladatukat: fogyasztják, amit eléjük tesznek. Akik pedig eléjük teszik, azoknak – ezúttal a pápa megfogalmazása, vészharang-kongatása szerint tehát, de amúgyis – "a feladatuk az, hogy elsősorban az igazság és ne pedig részérdekek szolgálatában álljanak."
