Szerző: AVM
2016.06.13.
A gyerekek nevelőszülőkhöz kerültek vidékre, a szülők és a nagymama pedig hajléktalanszállóra, mivel a CSÁO-ban, ahol kríziselhelyezést kaptak a kilakoltatás után, csak olyan családok tartózkodhatnak, amelyekben kiskorú gyermek él. Tehát bő egy hét leforgása alatt a család utcára került, gyermekeiket pedig elválasztották tőlük.
A június 2-ai kilakoltatás során Sára Botond alpolgármester közleményében arra hivatkozott, hogy nem elhelyezés nélkül lakoltatták ki a családot, mivel Danóéknak volt hova költözniük. Azt nem tette hozzá, hogy a kríziselhelyezés maximum két hétre szólt, és annak megszervezésében nem az önkormányzat, hanem A Város Mindenkié segítette a családot. Ráadásul a gyermekek kiemelése miatt most ezt a kríziselhelyezést is elveszítették. Az állam tehát nemcsak hogy nem segítette a családot, hanem egyre nehezebb helyzetbe hozta őket.
A gyermekeket anyagi okokból, például a család lakáshelyzetére hivatkozva, nem emelhetné ki a gyámhivatal a családból. Ezt a 1997. évi XXI. gyermekvédelmi törvény és az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye is kifejezetten tiltja. Ennek ellenére egy 2014-es kutatás szerint egyre gyakoribb, hogy törvényellenes módon lakásgondokra vagy más anyagi problémákra hivatkozva hoz a hivatal döntést a gyerekek kiemeléséről. Az AVM-et is sok család azzal keresi meg, hogy ha a gyermekvédelmi intézményeket tájékoztatják lakhatási nehézségeikről, segítség helyett rögtön a gyermekek kiemelésével fenyegetik meg őket. Sok család épp emiatt nem mer segítségért fordulni ezekhez az intézményekhez. Nemcsak az AVM, hanem a Társaság a Szabadságjogokért és a European Roma Rights Centre is felszólalt ez ellen a rendszeres törvénytelen gyakorlat ellen. Ráadásul mindez, azon kívül, hogy kegyetlen és törvénysértő, drágább is az államnak, mintha közvetlenül a családok lakhatását támogatná, az érzelmi törésről nem is beszélve, amelyet a gyerekek és szülők a kiemelés miatt elszenvednek.
ITT OLVASHATÓ
