FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2023.11.24.
Összeállt tehát a nagy nemzeti haknitriász, hogy maradéktalanul kielégíthessék Jászapáti lakosságának szűnni nem akaró atavisztikus igényét, s „clare et distincte" (világosan és tagoltan) végre elmondják a helyi lakosságnak a szuverenitásvédelem csínját-bínját. Az elméletileg roppant penge élcsapatot a térség fideszes képviselője, Pócs János képezte, akinek a politikusi géniuszát a perzselt, döglött Soros-disznó, a büntetésből égő kazánba zárt cigány ember és a Jézus jász volt, mert jászolban született vallástörténeti tézise alapozta meg, továbbá a csapat tagja volt az 5-ös számú Tourette-szindrómás, végül Laci bácsi, a házelnök.
Nos, a Jászapátiak egy életre megtanulhatták, mi is az a szuverenitásvédelem. Pócs János arra hívta fel a figyelmet, hogy 2010 előtt pocsék volt az élet Magyarországon, mert nem voltak nemzeti konzultációk, valamit arra, hogy ami Brüsszelnek jó, az Magyarországnak rossz. Aztán felkérte a Tourette-szindrómást, mégpedig az alábbi szavakkal: „Azt tartják rólad, hogy te azok közé tartozol, aki a szavakat ki szokta mondani, mert a gondolatokra nem emlékszik senki.” Szép és őszinte felkonferálás: a gondolatokra nem emlékszik senki, mert ami nincs, arra hogyan is emlékeznének, ám ha mégis akadna egy nem várt gondolat, arra azonnal a feledés sötét homálya ereszkedik alá, úgyhogy az 5-ös számú most is kimondta a szuverenitásvédelem lényegét: „A Szovjetunió annak idején komolyabban vette a jogot és a jogrendszert, mint jelenleg az EU”, s míg a szovjet elvtársak „mindenhez jogi hátteret fabrikáltak, addig Brüsszelben ma a jog az ég egy adta világon semmit sem számít.” Vagyis a szuverenitásvédelem a szovjet elvtársak hagyatékaként köztünk élő joggyakorlat fénylő sugárútján Brüsszel ellen irányul, nem Moszkva ellen.
És végre következett Laci bácsi. Ő előbb még a megszokott forrásokból, a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiből, Hitler Harcom c. alapvetéséből vagy épp Bosnyák Zoltán A magyar fajvédelem úttörői c. munkájából ihletet nyerve, felvilágosította a jászapáti érdeklődőket, hogy (szó szerint) „egy világszíntű birodalomépítés, világkormányzás építési törekvések zajlanak, amelyeknek az Európai Unió csak egy színtere, illetve eszköze… Az ellenzéket nevezzük nyugodtan hazaárulóknak. Egynémelyikét nem merném hazaárulónak nevezni, egy okból kifolyólag, hogy hazáját csak az tudja elárulni, akinek volt hazája. Ezek jelentős része hazátlan bitang, sose volt hazája, sose érezte azt, hogy neki nem mindegy, hogy itt van-e, vagy a világ bármely más pontján.”
Nos, szóról szóra ezeket a gondolatokat találhatja meg az érdeklődő a fent jelzett szakirodalomban. Bosnyák Zoltán például így írt: „A zsidó professzorok közül nem egy leplezetlenül hirdeti a kozmopolita materialista zsidó eszméket, nyíltan szembe helyezkedve a nemzeti gondolattal, a magyar és keresztény hagyományokkal.” Vagy Laci bácsi másik kedvenc, lefekvés utáni esti olvasmánya, a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei ugyanebben a tárgykörben az alábbiakat mondja: „mi magunk a háttérben maradtunk”, aztán azt, hogy „a hit és a haza iránti érzelmeket kitörölték a kozmopolita meggyőződések”, továbbá „az összes kormányt a mi szuperhatalmunknak alá kell vetni”, s „Cion szuperkormánya… rabigába hajtott minden nemzetet”.
Ezzel Laci bácsi sok újat nem hozott, ennélfogva tapintatosan lehetne szólni neki, hogy újítsa meg az olvasmányjegyzékét, mert ugyanebben a tárgykörben azóta születtek sokkal korszerűbb hangvételű opusok.
Az igazán újat a géprombolóvá átvedlő Laci bácsi tette le a jászapátiak elé. Szó szerint idézzük a szavait: „Kártyával fizetünk, most már telefonos applikációk vannak, már telefonnal tudunk fizetni, innen egy lépés, hogy legyen egy chip a fülünkben, aztán odamegyünk, aztán már fizetünk is. Egy másik lépés, hogy azon a chipen sok minden szerepeljen, ami rólunk információ és akkor ezeket valahol gyűjtik, összegzik, és akkor jövünk-megyünk, semmit se kell csinálnunk, minden intéződik rajtunk kívül. Addig-addig, amíg valaki azt nem mondja, hogy Ön nincs is. Tehát a készpénz használat az elemi szabadságjog. Amely politikus, legyen bármilyen, magát jobboldalinak vagy baloldalinak mondó, azzal házal Önöknek, hogy a készpénzt azt ki kell vezetni a forgalomból, mert majd milyen jó lesz a digitális valutával, már csak egy gombnyomással, csak oda kell tartanunk a telefonunkat, aztán már fizettünk is, meg intézzük a bankügyleteinket, na fogjanak gyanút, hogy ez az ember ez nem az Önök javát akarja, hanem ellenkezőleg: egy olyan világ ügynöke, amiben mindenki rabszolga.”
Az a kisebbik baj, hogy Laci bácsi nem egyeztetett Rogánnal, aki épp a digitális állampolgárságról szóló törvényjavaslattal házal (hogy Laci bácsi szóhasználatával éljünk), amelynek a lényege, hogy Magyarországon az ügyek digitális ügyintézése az elsődleges, ehhez az állam kezeli az adatokat (telefonnal igazolható az állampolgárság, az állam értesít mindenről, minden hivatalos dokumentum elérhető lesz a mobilalkalmazásban, az állam felé a fizetnivalókat így lehet rendezni, a személyes adatok megadása is így történik akár egy banki hitelkérelemhez vagy munkaszerződéshez és így tovább.
Nos én máris gyanút fogtam a „magát jobboldalinak nevező” házalóval szemben, hiszen Rogán nem a javamat akarja, minthogy egy olyan világ ügynöke ő, ahol mindenki rabszolga.
Viszont Laci bácsi gépromboló hevületéről eszembe jut Karinthy Új Íliász című, a gépek uralta jövőbe kalauzoló futurista víziója, ahol a háztartási gép, így a porszívó nem harapós, hanem háziállattá szelídül, amely hűségesen a gazdája kezébe hajtja csöveit, a végén pedig a sarokban a csöveit maga alá húzva engedelmesen összekucorog. Közben az ember a földre veti magát, mint valamikor Cortez Ferdinand előtt Patagónia bennszülöttei, remegve, hajlongva, jajgatva, vagyis vademberré, egészen pontosan rabszolgává változva –, hogy Laci bácsinak legyen igaza.
A beszéd végeztével Laci bácsi zsebre tette az abakuszt, felkászálódott a lassacskán ballagó négyökrös szekérre, s hazáig csak csillagokat számlált.
