BLOGÁSZAT, napi blogjava

2025. február 11., kedd

„A TÖRTÉNETÍRÁS NEM LESZ MÁS, MINT POLITIZÁLÁS” – HOLLAND SZTÁRTÖRTÉNÉSZ CSALÁDI BŰNÖKRŐL ÉS HALLGATÁSRÓL

VÁLASZ ONLINE / INTERJÚ
Szerző: BÉRCZES TIBOR
2025.02.10.

Hans Blom fiával együtt kezdte kutatni saját családja elhallgatott múltját. Ellenálló édesapja mellett a nácizmussal kollaboráló nagyapára és nagynénikre bukkantak. Ha eszünkbe jutnak Pokorni Zoltán, Bayer Zsolt vagy Sulyok Tamás tévesen ismert vagy esetleg tudatosan kreált családtörténetei, itthon sem olyan nehéz elképzelnünk, hogy a múlt teljes feltárása még 80 évvel a háború után is sérthet érzékenységeket, feltéphet sebeket, sőt adott esetben akár identitásválságot is okozhat a tettesek és áldozatok leszármazottaiban. Vendégszerzőnk az egyik legtekintélyesebb holland történészt kérdezte a témáról.

Hollandiában úgy tervezték, hogy 2025-ben felkerülnek az internetre és bárki számára hozzáférhetővé válnak a második világháború után kollaborálással gyanúsított vagy elítélt személyek aktái. Az utolsó pillanatban aztán az a döntés született, hogy ugyan bárki számára hozzáférhetőek lesznek a dokumentumok, csak nem az interneten, hanem a levéltárakban. Az akták nyomán felvetődő kérdések személyesen is érintették az egyik legismertebb holland történészt, Hans Blomot (82), akinek fő kutatási területe a második világháború hollandiai története.

Blom a nyolcvanas években az elsők egyikeként kérdőjelezte meg azt a háborúval kapcsolatban addig dívó fekete-fehér megközelítést, amely szinte kizárólag hősökben és árulókban gondolkodott, és erősen mitizálta a közemlékezetben mindmáig legelevenebben élő és – például a bevándorlással kapcsolatban – a közgondolkodásra mindmáig meghatározó hatást gyakorló háborús korszakot. A történészi távolságtartást hangsúlyozó álláspontja sokakban megbotránkozást keltett.

Blom 1996-tól több mint tíz éven át vezette a Háborús Dokumentációs Központot (NIOD), amely nagy valószínűséggel a legismertebb történeti kutatóintézet Hollandiában. 2002-ben részletes jelentésben dolgozta fel a holland békefenntartók szerepét a srebrenicai mészárlásban, ami a holland kormány lemondásához vezetett. Blom személyét az teszi külön is érdekessé, hogy a háborús kollaboránsokra vonatkozó dokumentumok nyilvánosságra hozatala személyesen is érinti, mert apja kivételével, aki az ellenállás aktív résztvevője volt, a nagyszülei és minden nagybátyja és nagynénje – összesen kilencen – tagjai voltak a holland náci pártnak (NSB) és az utolsó pillanatig lojálisak maradtak a párt által hirdetett eszmékhez. Blom fia, Onno 2023-ban televíziós sorozatban és könyvben dolgozta fel a család történetét. Ebben apja, Hans is segítségére volt.

ITT OLVASHATÓ

BOZÓTHARC ÁRÁN SIKERÜLT MEGSZEREZNI AZ ORSZÁGOS MENTŐSZOLGÁLAT KIÉRKEZÉSI STATISZTIKÁJÁT, A SZÁMOKTÓL NEM LESZ BOLDOG SENKI

RÖNTGEN BLOG
Szerző: KUNETZ ZSOMBOR
2025.02.10.

Teljesen megtévesztő a Mentőszolgálat kommunikációja a kiérkezési időkkel kapcsolatban, ez derül ki azokból az adatokból, amit sikerült megszerezni és olvashatóvá tenni.

Meglehetősen zavaros volt az utóbbi időben az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) kommunikációja arról, hogy hogyan is értelmezi a mentés egyik legfontosabb minőségi mutatóját, a kiérkezési időt.

2020-ban írtam arról, hogy meglehetősen unortodox módon kezdte el mérni ezt a minőségi mutatót az OMSZ. Nem a világon szinte mindenhol alkalmazott módszerrel mérik, azaz a segélykérés beérkezése körüli időponttól, hanem attól a pillanattól, amikor találtak a feladathoz megfelelő mentőegységet. Ez lehet 5 másodperc, 5 perc, 5 óra is. A sztorit annak idején a Népszava ásta ki, mert feltűnt számukra, hogy jelentősen javult 2019-ben a kiérkezési idő az megelőző évekhez képest.

A kiérkezési idő idő már hungarikumnak tekinthető mérése ebben a formában azt jelenti, hogy fogalmunk sincs, hogy ténylegesen mennyi idő telik el a segélyhívástól a mentő megérkezéséig.

Ezt akkor Győrfi Pál szóvivő így magyarázta: „A hívás beérkezésének pillanatától az információk kinyerése eltérő hosszúságú beszélgetéseket eredményez, ami legtöbbször a hívó fél lelkiállapotától, válaszadási képességétől függ. Emiatt innen számolva eleve különböző időkben tudnák indítani a mentőt. A hívás befejezésének pillanata sem lehet mérvadó, mert a legsürgősebb esetekben a mentésirányító egészen a mentő megérkezéséig folyamatos telefonkapcsolatban marad a bejelentővel, instrukciókat, támogatást ad.”

Úgy tűnik, hogy más nyugat-európai országok még nem értesültek erről a problémakörről, és továbbra is az ezt figyelmen kívül hagyó, elavult módon a segélyhívás beérkezésétől számított 0-3 perctől mérik az időt.

Csakhogy az OMSZ honlapján és a sajtóban is megjelentek olyan közlemények, amelyek alapján felmerült a lehetősége annak, hogy megváltoztatták a kiérkezési idő eddig mérését, legalábbis a legfontosabb kategóriákban. Hiszen itt azt írják, hogy tavaly az „újraélesztés esetén hazánkban ez az átlagérték a hívástól a kiérkezésig jelenleg 12,4 perc” volt. Ezért közérdekű adatigényléssel fordultam a Mentőszolgálathoz, hogy legalább azt tisztázhassuk a számháborúban, hogy három-, négy- vagy ötjegyű számokat írnak-e fel a homlokukra.

Adatigénylésemben többek között szerettem volna megismerni, hogy milyen metodika szerint mérik a kiérkezési időket, ebben esetleg van-e az OMSZ által felállított sürgősségi kategóriákon belül (P1-P5) differencia, valamint kértem öt évre visszamenőleg a kiérkezési idők adatait, mind Budapest, mind országos tekintetben. Itt kértem külön átlagot és a mediánt (azt az időt, amire igaz az, hogy ennyi alatt az esetek feléhez kiérnek, illetve az esetek másik feléhez való kiérkezés több időt igényel ennél. Valamint kértem azon adatokat is, hogy mennyi idő alatt érnek ki az esetek 75 és 90 százalékához. Azaz csupa olyan adatot kértem, amelyek például az angol NHS rendszerében folyamatosan frissülő, bárki számára könnyen, havi bontásban elérhetőek.

A jó hír az, hogy ezen adatok az OMSZ rendszerében megvannak, és ha nem is mindenre, de válaszoltak.

Ugyanakkor éppen a legfontosabb kérdésekre nem kaptam értékelhető választ, ez pedig maga a módszertan, amely szerint mérik a kiérkezési időt

(az unortodox mentő feladathoz való szignálásától vagy a segélyhívástól). Szintén nem kaptam választ a 75 és 90 százalékos kiérkezési idők kérdésére, ami azért is különösen furcsa, mert az átlag és a medián kiérkezési időt meg tudták adni, így az ehhez szükséges információval is rendelkeznek. (Ezekkel a kérdésekkel a NAIH-hoz fordulok, hiszen ezek ki nem adott közérdekű adatok.) Azonban az így kiherélt, és némi bozótharc után szolgáltatott - természetesen feldolgozásra alkalmatlan formátumban megküldött - adatokkal is lehet valamit kezdeni. Annak ellenére, hogy a táblázatokat először kinyomtatták, majd kimondottan rossz minőségben beszkennelték, végül képfájlként küldték el nekem.

A Mentőszolgálat - a válaszlevele szerint - gyakorlatilag 5 kategóriába sorolja sürgősség szerint a hívásokat, illetve az öt kategória tulajdonképpen hat, a legsürgősebb hívások, mint a fenyegető légzés-keringésleállás, instabil beteg, polytrauma a P1, ezen belül is van már Kiemelt P1, mint például újraélesztés...

ITT OLVASHATÓ

MEGÁGYAZNAK A PARTFOGLALÁSNAK, A BERUHÁZÓKNAK KEDVEZHET A BALATON VÍZPARTJAINAK FELHASZNÁLÁSÁRÓL SZÓLÓ KORMÁNYRENDELET TERVEZETE

NÉPSZAVA
Szerző: VAS ANDRÁS
2025.02.11.

Visszaélések előtt nyithat utat civilek szerint a tóparti területek felhasználásáról szóló rendelettervezet. Szerintük szándékosan alkottak sokféleképpen értelmezhető előírást. Kritikáikat eljuttatták a szaktárcának, amely hallgat az ügyben.

Ezer sebből vérzik, pontatlan, homályos, és komoly jövőbeli visszaélésekre ad lehetőséget civil szervezetek szerint a jelenleg kormány- és tárcaközi egyeztetés alatt álló, a Balaton vízparti területeinek területfelhasználási követelményeiről szóló kormányrendelet-tervezet (BATÉK), illetve az annak mellékletét adó Vízparti Terv (VT). Pedig elvileg a kormány tavaly nyárra a Balaton természeti és épített örökségének védelme érdekében dolgozta ki az új építésügyi keretrendszert: a hivatalos indoklás szerint a korábbinál nagyobb területen lesz tilos a beépítés, emellett az új szabályozás megvédi a strandokat és a zöldterületeket, valamint természetes partszakaszok kijelölésével elősegíti a növényzettel borított területek ökológiai állapotának fenntartását. A növekedést valójában azonban úgy érik el, hogy a tervvel érintett területet némely településen kiterjesztették a vasút és a közút közötti területre – derül ki a vonatkozó térképekből.

A BATÉK-ot és a VT-t a nyár végén bocsájtotta egyeztetésre az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM). Gombos Márk, a tárca területi tervezésért és építésügyi igazgatásért felelős helyettes államtitkárának szeptemberi tájékoztatása alapján cirka kétszáz véleményező – önkormányzatok, civil és szakmai szervezetek, cégek sokasága – élt a lehetőséggel, s összesen közel ezer észrevétel érkezett a két tervezettel kapcsolatban. Kérdés, milyen eredménnyel. Korábban ugyanis rengeteg példa akadt arra, hogy a kormány nem vette figyelembe a civilek és a szakemberek problémákra rámutató javaslatait. Információink szerint ebben az esetben sincs másképpen:

kormányközeli forrásokból úgy értesültünk, hogy a civilek és a szakma észrevételei süket fülekre találtak, párbeszéd sem alakult ki.

Az ÉKM pedig nem válaszolt, elfogadta-e a javaslatokat, vagy mivel indokolja, ha elutasította azokat, így marad a legtöbb esetben homályos megfogalmazás, mely aztán a jövőben aktuális érdekek szerint lesz magyarázható.

– Arra hivatkozva születik a kormányrendelet, hogy elavult a szabályozás a Balatonnál – állította egy dél-balatoni civil szervezet neve elhallgatását kérő vezetője. – Ez valóban így volt, ám ha megvalósul a mostani rendelet általunk ismert verziója, végleg gajra vághatja a tavat és környékét. Az anyag ezer sebtől vérzik, hogy csak egy konkrét példát mondjak: noha a Kúria és az Alkotmánybíróság is kimondta, nem épülhet kikötő egy strandon, a balatonföldvári Nyugati-strandon épült kikötő mólóit közlekedő sávként jelölték a térképen. Vagyis egyszerűen utólag legalizálnak törvénysértéseket.

– Mint arról megannyi tanulmány beszámolt, a hatvanas évektől az ezredfordulóig a feltöltések, építkezések miatt valóban megváltozott a Balaton ökoszisztémája – mondta lapunknak Tarróné Gyarmathy Andrea, a BATÉK-ot elemző balatoni civil szervezet, a Lovas Kikötő Táj-Érték-Közösség tagja. – Erre született meg a Balaton Törvény, valamint készült egy vízpart-rehabilitációs terv, melyet elvileg folyamatosan felül kellett volna vizsgálni, ám erre azóta sem került sor, a törvényt pedig 2018-ban hatályon kívül helyezték, s azóta a kiemelt térségek területrendezési törvénye vonatkozik rá, melyet félévente módosítgatnak. Pedig a terv jó volt, a köz számára is megfelelő zöldterületeket akart megőrizni, illetve növelni a tó körül, persze ehhez komoly állami szerepvállalás szükségeltetett volna. Ez elmaradt, ellenben az a minisztérium, amelyhez a Balaton építési, területszabályozási ügyei éppen tartoztak, tartoznak, vagyis jelen esetben az ÉKM, különféle ad hoc rendeletekkel folyamatosan változtatott a szabályozáson. A mostani BATÉK-tervezet például elvileg összeilleszti a területrendezési és építési szabályozásokat, ám azzal, hogy legalább három-négy jogszabályt kell egyszerre értelmezni, lehetőséget ad eltérő véleményekre. Egyben alapjaiban átrajzolja a tópartot és környékét, ráadásul már most tudni lehet, hiszen a tárca egyik prominense elismerte egy fórumon, hogy nincs is rá pénz.

A tóparti településeken az építési szabályozást korábban úgy változtatták meg, hogy átírták az Országos Településrendezési és Építési Követelményeket (OTÉK).

Például a hajdani Siotour-kempingekbe eredendően csak kereskedelmi szálláshelyeket lehetett volna építeni, ám 2010 után átírták az OTÉK-ot, s megkezdődhetett az apartmanépítési boom.

– A mostani tervezet ráadásul pontatlan, s nemcsak a területek, de a jelöléseik is – folytatta Tarróné Gyarmathy Andrea. – A kikötőket például ugyanúgy jelölik, függetlenül attól, hogy közforgalmi, yacht- vagy csónakkikötőről van szó. S egyből felmerül az emberben, talán csak nem azért, hogy később aztán egy gyors változtatással át lehessen minősíteni őket. Rengeteg területet átminősítettek, persze úgy, hogy nőhet a beépítettségük, pedig a tóparton már így túlzsúfolt, az elmúlt években dőlt a beton a Balatonra, tűnnek el a természetes partszakaszok, egyre nagyobb a víz szennyezettsége. Az elmúlt években több, mint tízezer új ingatlan épült, köztük rengeteg társasház-jellegű apartmanház...

ITT OLVASHATÓ

A KORMÁNY EGY MOZDULATTAL MEGROPPANTHATJA A SZÍNHÁZAK ÉS BUDAPEST GERINCÉT

VÁLASZ ONLINE

Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA

2025.02.11.

A fővárosi színházak úgy hirdették meg tavaszi műsorukat, hogy azokra egyelőre nincs fedezet. Ha nem sikerül időben dűlőre jutni a kormánnyal, a főváros kénytelen lesz belépni a finanszírozásba. Arra azonban nincs forrása. A kulisszák mögé néztünk, ahol sokan attól tartanak: a nyomás alatt megkötendő új megállapodásban a színházak autonómiája, a művészi szabadság is csorbát szenvedhet. Megkérdeztük a minisztériumot is, amely nyugtatni igyekszik mindenkit. A Kolibri-botrány után mérsékelt sikerrel. Nagy színházi háttér.

Vajon a Kolibri-botrány már a többi fővárosi színház jövőjét, sanyarú sorsát vetíti előre? A kormány épp zsarolja Budapestet, hogy aztán sorban saját kádereit ültesse a színházigazgatói székekbe? A teátrumi kulisszák mögött nem ritkák ma ezek a félelmek Budapesten. S hogy mi táplálja őket? Nos, egyrészt Zalán János hatalmas felháborodást kiváltó kinevezése a Kolibri élére (ennek részleteiről kicsit később), másrészt a puszta tény, hogy lassan február közepe van, de még mindig nincs megállapodás a főváros és a kormány között a közös fenntartású intézmények finanszírozásáról. Még mindig nem tudni tehát, hogy a Vígszínház, a Kolibri, a József Attila, az Újszínház, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad és a Bábszínház működésére lesz-e pénz áprilistól. Márpedig ugyan miért nem hosszabbította meg egyszerűen a kormány a fővárossal a 2024. december 31-én lejárt színházügyi megegyezést újabb négy évvel, ha nem azért, mert trükközni akar a művészi szabadság rovására? – a Válasz Online a művészeti élet több pontjáról is ezzel a félelem motiválta kérdéssel szembesült.

Ami tény: a kormány és a főváros közötti megállapodást az egyik utolsó decemberi közgyűlésen sebtiben, csupán három hónapra hosszabbítottak meg, s a feleknek azóta sem sikerült dűlőre jutniuk az intézmények sorsát illetően. Folynak az egyeztetések mind a színházak, mind pedig az önkormányzatok vezetőivel, ám az idő előrehaladtával a tulajdonos főváros játéktere egyre szűkül, így félő, hogy a minisztérium végül kedvezőtlen alkuba szoríthatja bele utóbbit. Milyenbe?

Akik épp nem attól tartanak, hogy a kormány pénzért cserébe nagyobb teret követel majd magának a személyi döntések terén, azok mondjuk attól félnek, hogy a Vígszínház felújításra érett épülete cserélhet gazdát.

A Válasz Online most annak jár utána, mennyi alapja van ezeknek a félelmeknek, s hogy egyáltalán miért alakult ki a mai, bizonytalan helyzet.

Hogy mindezt megértsük, érdemes tudni: a 2020-as kormány–főváros-megállapodás értelmében a már említett színházak működését, bár azok fővárosi tulajdonban vannak, az állam fizette. A szerződés garantálta az intézmények művészeti autonómiáját – nemcsak gyenge, általános nyilatkozatként, de a struktúrát tekintve is. A színházi felügyelőbizottságokban ugyanis, bár ülnek ott is állami delegáltak, fővárosi többség van. (A munkáltatói jogokat a Vígszínháznál a két fél közösen, a többinél a minisztérium gyakorolja.) Az öt évvel ezelőtti megegyezésben rendezték a Budapesti Fesztiválzenekar finanszírozását is: ha a főváros kifizet 240 milliót az együttesnek, akkor az állam azt minimum 2 milliárd forinttal kiegészíti. Mindez stabilitást, kiszámíthatóságot hozott a rendszerbe 2024. december 31-ig.

Ezt a megállapodást tavaly év végén kizárólag a színházak számára hosszabbították meg, s csupán idén március 31-ig. „Amennyiben nem születik sürgősen újabb megállapodás, áprilisban összeroppanhat a magyar színházi élet gerince, hiszen a kérdés a legnagyobb budapesti színházakat is érinti. A több mint 300 ezer nézőt kiszolgáló Vígszínházat és az évi 220 ezer embernek műsort adó Madách Színházat” – fogalmaz lapunknak Merker Dávid, a Vitézy Dávid-féle Podmaniczky Mozgalom kultúráért felelős szakértője. „Úgy tudom, a főváros részéről volt ambíció ennek a megállapodásnak a rendezésére. Az időt inkább a minisztérium húzta” – ezt pedig már Nagy Ervin mondja lapunknak, aki a Tisza Párt képviseletében, az Emberi Erőforrások Bizottságának tagjaként tartja rajta a szemét a Fővárosi Közgyűlésben a színházak ügyén. „A kultúrbizottsági meghallgatáson igyekeztünk elérni, hogy a főváros harcolja ki a minisztériumnál: ne csak március 31-ig, hanem 2026-ig, de legalábbis az évad végéig biztosítsa a színházak finanszírozását. Nem jártunk sikerrel” – teszi hozzá a színész, aki úgy véli, ha Budapest magára maradna a nevezett intézmények finanszírozásával, abban összecsuklana...

ITT OLVASHATÓ

FONTOS, HOGY AZ ORBÁN-BIRODALOM GAZDAGODÁSÁRÓL SZÓLÓ DINASZTIA KÖZÉRTHETŐ LEGYEN | REGGELI SZEMÉLY

KLUBRÁDIÓ REGGELI SZEMÉLY
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2025.02.10.

A Reggeli személy 2025. február 10-i adásában Szénási Sándor Marton Kamillával, a Direkt36 munkatársával, valamint Ranschburg Zoltánnal, a Republikon Intézet vezető elemzőjével beszélgetett.

ITT NÉZHETŐ, HALLGATHATÓ MEG

AZ ÁTLAGJÖVEDELEM A BELÉPŐ A MAGYAR TÁRSADALOM FELSŐ HARMADÁBA

G7.HU
Szerző: HAJDU MIKLÓS
2025.02.11.

Ha Magyarország összes lakosát sorba állítjuk a háztartásában rá eső jövedelem alapján, akkor a legszegényebbek felől a magasabb keresetűek felé haladva nagyjából a rangsor kétharmadától következnek azok, akik jobban élnek az országos átlagnál. Körülbelül tehát egyharmad az aránya azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akik háztartásában az egy főre jutó (nem kizárólag a munkabérekből, hanem például a tőkejövedelmekből is álló) bevételek összege meghaladja az átlagot.

Ez az arány lényegében változatlan a kétezres évek óta, vagyis a közbeszédben sokszor hivatkozott átlagos életszínvonal viszonylag stabil választóvonal, noha a háztartások egy főre jutó jövedelmének átlaga a 2005 és 2023 közötti időszakban – amire vonatkozóan az adatok a rendelkezésünkre állnak – jócskán megemelkedett.

Itt persze érdemes feleleveníteni, hogy az átlagjövedelmet viszonylag kevés magas kereset is felhúzhatja, ezért válhat el érdemben a mediántól, amely azt mutatja meg, hogy mennyi pénzhez jut az, akinél ugyanannyian visznek haza többet, mint amennyien kevesebbet tesznek zsebre.

Az átlagos szint tehát bebetonozottnak tűnik, ráadásul a mediánhoz viszonyított jövedelmi rétegek aránya is lényegében változatlanul alakult, ám az átlag és a medián alakulása mellett érdemes a jövedelmek szóródását is megfigyelni, mert a szegényebb és a gazdagabb rétegek közötti különbségek más mutatók alapján mégis mélyültek.

Ez jól látszik abból, ahogy az egyes jövedelmi századok jellemző jövedelmei alakultak. Az alábbi ábrán látható pontok azonosítják a századokat – az első a legszegényebb egy százalék, a századik a leggazdagabb egy százalék –, ám a rendkívül alacsony és magas jövedelmek eseteiben a statisztikák sokkal bizonytalanabbak, mint a társadalom közepét nézve, érdemes ezért a 25. és a 75. percentilisek közötti rétegekre vonatkozó téglalapok évenkénti változását nézni (az ezek közepén látható vonalak a mediánok)...

ITT OLVASHATÓ

NÉMETORSZÁG ÉS AUSZTRIA, AHOL LEDŐLNEK A FALAK A SZÉLSŐJOBB ELŐTT

PARTIZÁN
Műsorvezető: FELEDY BOTOND
2025.02.07.

A bevándorlásellenességre építő, radikális jobboldali párthoz fordulnak az elégedetlen tömegek – Feledy Botond Kováts Esztert, Pogonyi Szabolcsot és Techet Pétert kérdezi, miért játszódik le ez újra és újra a szemünk előtt. Egyáltalán mennyire ugyanaz, vagy mennyire különböző, ami a két országban zajlik?

2025. február 11., kedd

2025. február 10., hétfő

2025. február 9., vasárnap