Szerző: GULYÁSÁGYÚ MÉDIA
2025.12.28.
Magyar Péter: Orbáné a felelősség, hogy gyerekeket bántalmaztak, mégsem léptek...
2025. december 28., vasárnap
MAGYAR PÉTER: ORBÁNÉ A FELELŐSSÉG, HOGY GYEREKEKET BÁNTALMAZTAK, MÉGSEM LÉPTEK
GULYÁSÁGYÚ MÉDIA
Szerző: GULYÁSÁGYÚ MÉDIA
2025.12.28.
Magyar Péter: Orbáné a felelősség, hogy gyerekeket bántalmaztak, mégsem léptek...
Szerző: GULYÁSÁGYÚ MÉDIA
2025.12.28.
Magyar Péter: Orbáné a felelősség, hogy gyerekeket bántalmaztak, mégsem léptek...
LESZ VALÓDI HATALMA AZ ÚJ KORMÁNYNAK – VAGY CSAK DÍSZLET MARAD?
KLIKKTV / MIÉRT? PODCAST
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2025.12.27.
Miért jutott zsákutcába a magyar gazdaság 2025 végére? Miért nem indul be a növekedés, miközben a kormány évek óta „repülőrajtot” ígér? Bolgár György beszélget Mihályi Péter közgazdásszal arról, miért fenntarthatatlan az a modell, amelyben az állam évtizedek óta többet költ, mint amennyi bevétele van.
A beszélgetésből kiderül: a folyamatos költségvetési hiány mesterséges munkaerőhiányt teremt, felhajtja az inflációt és a béreket, miközben az egészségügy, az oktatás, a rendvédelem és a gyermekvédelem krónikus emberhiánnyal küzd. Szó esik az elmaradt reformokról, az euró bevezetésének halogatásáról, az önkormányzati rendszer működésképtelenségéről és a magyar mezőgazdaság strukturális gondjairól is.
Külön blokk foglalkozik azzal, miért fejlődött gyorsabban Lengyelország és Románia, milyen szerepe van ebben a jogállamiságnak és az Európai Unióhoz fűződő viszonynak, valamint hogyan ártott Magyarországnak az Orbán-kormány tartós konfrontációja Brüsszellel. A beszélgetés végén a legfontosabb kérdés kerül elő: mekkora gazdasági mozgástere lehet egy esetleges új kormánynak, és valóban „üres-e a páncélszekrény”.
Őszinte, illúziómentes elemzés arról, miért nem omlik össze az ország – és miért nem is halad előre.
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2025.12.27.
Miért jutott zsákutcába a magyar gazdaság 2025 végére? Miért nem indul be a növekedés, miközben a kormány évek óta „repülőrajtot” ígér? Bolgár György beszélget Mihályi Péter közgazdásszal arról, miért fenntarthatatlan az a modell, amelyben az állam évtizedek óta többet költ, mint amennyi bevétele van.
A beszélgetésből kiderül: a folyamatos költségvetési hiány mesterséges munkaerőhiányt teremt, felhajtja az inflációt és a béreket, miközben az egészségügy, az oktatás, a rendvédelem és a gyermekvédelem krónikus emberhiánnyal küzd. Szó esik az elmaradt reformokról, az euró bevezetésének halogatásáról, az önkormányzati rendszer működésképtelenségéről és a magyar mezőgazdaság strukturális gondjairól is.
Külön blokk foglalkozik azzal, miért fejlődött gyorsabban Lengyelország és Románia, milyen szerepe van ebben a jogállamiságnak és az Európai Unióhoz fűződő viszonynak, valamint hogyan ártott Magyarországnak az Orbán-kormány tartós konfrontációja Brüsszellel. A beszélgetés végén a legfontosabb kérdés kerül elő: mekkora gazdasági mozgástere lehet egy esetleges új kormánynak, és valóban „üres-e a páncélszekrény”.
Őszinte, illúziómentes elemzés arról, miért nem omlik össze az ország – és miért nem is halad előre.
LENGYEL LÁSZLÓ: SZÖRNYŰ ÉV ÉS A REMÉNY - ORBÁN VIKTOR DICSŐSÉGE, HOGY ELSŐKÉNT ROMBOLT LE EGY LIBERÁLIS DEMOKRÁCIÁT EURÓPÁBAN ÉS A VILÁGBAN
NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2025.12.28.
Szörnyű, szörnyetegekkel tele év. A világ, ezen belül Európa és Magyarország felosztása korábban arctalan hatalmak, gépezetek munkája volt. Most uralkodók kegyetlen arcai jelennek meg, s nem is titkolják, ők irányítják személyesen a politikai és gazdasági erőszakot. A 2025-ös évben az arccal vállalt könyörtelenség már nemcsak az orosz diktátor Putyint, hanem az Amerikában és a világban egyaránt egyeduralomra törő Trumpot is jellemzi. A békésen legelésző európai növényevőket nyíltan pusztulással fenyegetik a nagy ragadozók és hűséges sakáljaik.
Trump Amerikája mindent megtett és -tesz, hogy megsemmisítse saját liberális nemzetközi intézmény- és szabályrendszerét. Háromnegyed év alatt, önérdekű geopolitikai és geoökonómiai intézkedéseivel, sikerült a világ gyászos jövőjét még gyászosabbra formálnia. A világ ötödik újrafelosztása nem békéket, hanem pusztító háborúkat, nem politikai és gazdasági megállapodásokat, hanem egyoldalú és önkényes kényszerintézkedéseket hozott. Az erő és erőszak kora – „ó, szellemtelen és bolond e század” (Catullus) – látszólag az ezekre az értékekre vagy inkább értéktelenségekre építő Orbán-rendszernek kedvez. Sőt, az erőben hívő Orbán büszkén állította, hogy egyenesen barátja a nagyhatalmi erőszaktevőknek. Ám éppen a geopolitikai és geoökonómiai korszak alapja a lebegő szavak helyett az erő, a súly. Orbán Magyarországának se ereje, se súlya. Vazallus, szolga lehetsz a moszkvai Kreml előszobájában. Vállveregetett senki a Fehér Házban. Magyarország nincs rajta Putyin, Trump, Hszi térképén.
Orbán dicsősége, hogy elsőként rombolt le egy liberális demokráciát Európában és a világban. Ezt sokan követték, követik Európában és most Amerikában. Elsőként építette fel egy személyes autokrácia intézmény- és szabályrendszerét, saját oligarchikus magánérdekével párosítva. Eddig ez még csak Orbán Magyarországán sikerült. Csakhogy a korai kezdés előnye hátránnyá változott. A személyes autokrácia gazdaságilag nem hatékony, társadalmilag egyensúlytalan, és politikailag elhasználódik. A rendszer felélte belső forrásait, és képtelen a fenntartható növekedésre európai források nélkül. Az Orbán-rendszer nem saját ereje, hanem ellenzéke gyengesége miatt maradt fenn hosszan. A rendszer alkonya idején megjelent a kihívó a rendszeren belülről. 2025 kérdése az volt, hogy Magyar Péter és a Tisza igazi alternatíva-e, vagy ugyanígy összecsuklik a karaktergyilkos kampány és az ellenzéki politikai erők széthúzása miatt.
Az Orbán-rendszer válsága kiteljesedett a 2025-ös évben. Három sarkalatos ponton olyan válság keletkezett, amelyet a rendszer és maga Orbán képtelen kezelni.
Az első a megélhetési válság. A gazdaság még eldöcögne az eladósodás és az infláció szakadékai közötti keskeny ösvényen, de a társadalom valamennyi rétege megélhetési problémákkal néz szembe. A szegények és az alsó középosztálybeliek az élelmiszer- és gyógyszerárakkal, az energiaköltségekkel, a közép- és felső középosztálybeliek a lakásárak robbanásával és az egészségügy összeomlásával szemben érzik magukat tehetetlennek. A megélhetési válság gazdasági és társadalom-lélektani jelenség, ezért hiába bizonygatta a Biden-adminisztráció, vagy bizonygatja Trump és Orbán, hogy a helyzet jobb, mint amit a társadalom észlel – nyilatkozataik hiteltelenek. Az orbáni választási osztogatás nem tudta érdemben meggyengíteni a megélhetési válság érzületét, alig néhány százalékos választói javulást sikerült elérnie ezerötszáz milliárdos kiosztással. MP és a Tisza-mozgalom jól összpontosított a megélhetési válságra, Orbánnak és rendszerének nincs kimenekülési útja.
Az év második, rendszert romboló tényezője a kibontakozó, a köz- és magánbeszédben szimbolikus neveket elnyerő erkölcsi válság. Nem lehet büntetlen tizenöt éven át a rendszer hatalmasainak lopni, s akkor gazdagodni látványosan, amikor a társadalomnak az az érzése, hogy szegényedik. A lopás az Orbán-rendszer természete. Az Orbán-rendszer lopás természete. Nevesültek az oligarchák: Mészáros, Tiborcz és neje, Matolcsy és fia, Jellinek, Jászai, Garancsi és társaik. Tudható, hová lett az európai pénz. Tudható, hogy miért nem kórház, szociális otthon, vasút, olcsó lakás épült, hanem Tiborcz kastélyai, Mészáros hízó tőke- és ingatlanalapjai, jachtja, repülője. A legapróbb településen is mindenki tudja, hogy Mészáros egyetlen óra alatt annyit tesz zsebre, mint az egész falu életkeresete. Sőt, Hadházy Ákos szívós és látványos munkájának köszönhetően az egész ország tudja Hatvanpuszta nevét, ismeri a zebrákat és a titkos lépcsőket, s hogy az Orbán-uraságok birtoka kétszer akkora, mint a falujuk. Hatvanpuszta maga Orbán. Orbán maga Hatvanpuszta...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2025.12.28.
Trump Amerikája mindent megtett és -tesz, hogy megsemmisítse saját liberális nemzetközi intézmény- és szabályrendszerét. Háromnegyed év alatt, önérdekű geopolitikai és geoökonómiai intézkedéseivel, sikerült a világ gyászos jövőjét még gyászosabbra formálnia. A világ ötödik újrafelosztása nem békéket, hanem pusztító háborúkat, nem politikai és gazdasági megállapodásokat, hanem egyoldalú és önkényes kényszerintézkedéseket hozott. Az erő és erőszak kora – „ó, szellemtelen és bolond e század” (Catullus) – látszólag az ezekre az értékekre vagy inkább értéktelenségekre építő Orbán-rendszernek kedvez. Sőt, az erőben hívő Orbán büszkén állította, hogy egyenesen barátja a nagyhatalmi erőszaktevőknek. Ám éppen a geopolitikai és geoökonómiai korszak alapja a lebegő szavak helyett az erő, a súly. Orbán Magyarországának se ereje, se súlya. Vazallus, szolga lehetsz a moszkvai Kreml előszobájában. Vállveregetett senki a Fehér Házban. Magyarország nincs rajta Putyin, Trump, Hszi térképén.
Orbán dicsősége, hogy elsőként rombolt le egy liberális demokráciát Európában és a világban. Ezt sokan követték, követik Európában és most Amerikában. Elsőként építette fel egy személyes autokrácia intézmény- és szabályrendszerét, saját oligarchikus magánérdekével párosítva. Eddig ez még csak Orbán Magyarországán sikerült. Csakhogy a korai kezdés előnye hátránnyá változott. A személyes autokrácia gazdaságilag nem hatékony, társadalmilag egyensúlytalan, és politikailag elhasználódik. A rendszer felélte belső forrásait, és képtelen a fenntartható növekedésre európai források nélkül. Az Orbán-rendszer nem saját ereje, hanem ellenzéke gyengesége miatt maradt fenn hosszan. A rendszer alkonya idején megjelent a kihívó a rendszeren belülről. 2025 kérdése az volt, hogy Magyar Péter és a Tisza igazi alternatíva-e, vagy ugyanígy összecsuklik a karaktergyilkos kampány és az ellenzéki politikai erők széthúzása miatt.
Az Orbán-rendszer válsága kiteljesedett a 2025-ös évben. Három sarkalatos ponton olyan válság keletkezett, amelyet a rendszer és maga Orbán képtelen kezelni.
Az első a megélhetési válság. A gazdaság még eldöcögne az eladósodás és az infláció szakadékai közötti keskeny ösvényen, de a társadalom valamennyi rétege megélhetési problémákkal néz szembe. A szegények és az alsó középosztálybeliek az élelmiszer- és gyógyszerárakkal, az energiaköltségekkel, a közép- és felső középosztálybeliek a lakásárak robbanásával és az egészségügy összeomlásával szemben érzik magukat tehetetlennek. A megélhetési válság gazdasági és társadalom-lélektani jelenség, ezért hiába bizonygatta a Biden-adminisztráció, vagy bizonygatja Trump és Orbán, hogy a helyzet jobb, mint amit a társadalom észlel – nyilatkozataik hiteltelenek. Az orbáni választási osztogatás nem tudta érdemben meggyengíteni a megélhetési válság érzületét, alig néhány százalékos választói javulást sikerült elérnie ezerötszáz milliárdos kiosztással. MP és a Tisza-mozgalom jól összpontosított a megélhetési válságra, Orbánnak és rendszerének nincs kimenekülési útja.
Az év második, rendszert romboló tényezője a kibontakozó, a köz- és magánbeszédben szimbolikus neveket elnyerő erkölcsi válság. Nem lehet büntetlen tizenöt éven át a rendszer hatalmasainak lopni, s akkor gazdagodni látványosan, amikor a társadalomnak az az érzése, hogy szegényedik. A lopás az Orbán-rendszer természete. Az Orbán-rendszer lopás természete. Nevesültek az oligarchák: Mészáros, Tiborcz és neje, Matolcsy és fia, Jellinek, Jászai, Garancsi és társaik. Tudható, hová lett az európai pénz. Tudható, hogy miért nem kórház, szociális otthon, vasút, olcsó lakás épült, hanem Tiborcz kastélyai, Mészáros hízó tőke- és ingatlanalapjai, jachtja, repülője. A legapróbb településen is mindenki tudja, hogy Mészáros egyetlen óra alatt annyit tesz zsebre, mint az egész falu életkeresete. Sőt, Hadházy Ákos szívós és látványos munkájának köszönhetően az egész ország tudja Hatvanpuszta nevét, ismeri a zebrákat és a titkos lépcsőket, s hogy az Orbán-uraságok birtoka kétszer akkora, mint a falujuk. Hatvanpuszta maga Orbán. Orbán maga Hatvanpuszta...
ITT OLVASHATÓ
KEPES ANDRÁS: AMIKOR EGY HATALOM VESZTÉSRE ÁLL, KERÜLI A VITÁKAT, HELYETTE HAZUDOZIK ÉS RÁGALMAZZA AZ ELLENFELEIT
24.HU
Szerző: VARGA ZSUZSA, ADRIÁN ZOLTÁN
2025.12.28.
Eszmét csak azzal érdemes cserélni, akinek csereszabatos eszméi vannak – vallja Kepes András. Igazad van című könyvében azt járta körbe, miért nem értjük egymást mi, emberek, és miért olyan bizos mindenki a saját igazában. Ki győzte meg utoljára Kepes Andrást? Hogyan válogassuk meg, kivel állunk le vitatkozni? Miért gyanús, ha egy politikus nem hajlandó vitázni? És várható-e, hogy Kepes András valaha feltűnik még a tévéképernyőkön? Interjú.
Mikor győzték meg valamiről utoljára?
Engem meg lehet győzni, ha meggyőző érveket hallok.
Mégis, mi volt az utolsó ilyen élménye?
Legutóbb az infantilizmuson gondolkodtam; egészen pontosan azon, hogy mi a különbség a gyerekesség és az infantilizmus között. A gyerekesség, ha az ember megőrzi a játékosságát és a kreativitását, az infantilizmus pedig, amikor valaki megreked a személyiségfejlődés egy gyermeki szintjén, és másokba kapaszkodik, másoktól várja a megoldásokat. Ezen gondolkodtam, aztán lassan meggyőztem magam, hogy a tekintélyelvű rendszerek épp erre nevelik az embereket.
Akkor utoljára saját magát győzte meg?
Ez gyakran előfordul.
Világnézeti dolgokban is meggyőzhető?
Mióta az eszemet tudom, elég nyitottan gondolkodom. Ezzel viszont az is együtt jár, hogy másoktól is ezt várom. Most talán arról kellene meggyőznöm magam, hogy nem kell mindenkitől ezt várni.
Az új könyvében arra tesz kísérletet, hogy feltérképezze az evolúciós, pszichológiai, kulturális, történelmi okait annak, miért alapélményünk, hogy nem értjük egymást embertársainkkal. Mindezek előtt azonban már a könyvet is azzal indítja, hogy vannak, akikkel egyszerűen nem érdemes leállni vitatkozni. Mi a kritérium; kivel érdemes?
Létezik az a szó, hogy eszmecsere. De eszmét csak azzal érdemes cserélni, akinek csereszabatos eszméi vannak. Egyetértek Wittgensteinnel, aki szerint, ha két össze nem egyeztethető alapállás találkozik, akkor mindkét fél kölcsönösen őrültnek és gazembernek tartja majd a másikat. Ha azt látom, hogy egy értékrend merőben ellentétes az enyémmel, akkor nem vitatkozom...
Szerző: VARGA ZSUZSA, ADRIÁN ZOLTÁN
2025.12.28.
Mikor győzték meg valamiről utoljára?
Engem meg lehet győzni, ha meggyőző érveket hallok.
Mégis, mi volt az utolsó ilyen élménye?
Legutóbb az infantilizmuson gondolkodtam; egészen pontosan azon, hogy mi a különbség a gyerekesség és az infantilizmus között. A gyerekesség, ha az ember megőrzi a játékosságát és a kreativitását, az infantilizmus pedig, amikor valaki megreked a személyiségfejlődés egy gyermeki szintjén, és másokba kapaszkodik, másoktól várja a megoldásokat. Ezen gondolkodtam, aztán lassan meggyőztem magam, hogy a tekintélyelvű rendszerek épp erre nevelik az embereket.
Akkor utoljára saját magát győzte meg?
Ez gyakran előfordul.
Világnézeti dolgokban is meggyőzhető?
Mióta az eszemet tudom, elég nyitottan gondolkodom. Ezzel viszont az is együtt jár, hogy másoktól is ezt várom. Most talán arról kellene meggyőznöm magam, hogy nem kell mindenkitől ezt várni.
Az új könyvében arra tesz kísérletet, hogy feltérképezze az evolúciós, pszichológiai, kulturális, történelmi okait annak, miért alapélményünk, hogy nem értjük egymást embertársainkkal. Mindezek előtt azonban már a könyvet is azzal indítja, hogy vannak, akikkel egyszerűen nem érdemes leállni vitatkozni. Mi a kritérium; kivel érdemes?
Létezik az a szó, hogy eszmecsere. De eszmét csak azzal érdemes cserélni, akinek csereszabatos eszméi vannak. Egyetértek Wittgensteinnel, aki szerint, ha két össze nem egyeztethető alapállás találkozik, akkor mindkét fél kölcsönösen őrültnek és gazembernek tartja majd a másikat. Ha azt látom, hogy egy értékrend merőben ellentétes az enyémmel, akkor nem vitatkozom...
VÁLASZTÁSI FORDULAT? MOST DŐLHET EL A 2026-OS SZAVAZÁS SORSA!
KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2025.12.28.
Mi várható a 2026-os magyar választásokon? Lehet-e bízni abban, hogy minden rendben lesz, vagy továbbra is politikai érdekek mozgatják a választási rendszert? A KlikkTV Mélyvíz legújabb adásában Tóth Zoltán választási szakértő beszél arról, milyen változások történtek a választási szabályokban és kommunikációban — különösen a külföldön élő magyarok levélszavazásával kapcsolatban.
A beszélgetés során kiderül: miért változott a Nemzeti Választási Iroda kommunikációja, milyen politikai nyomás érezhető a háttérben, és vajon tényleg igazságosabbá válhat-e a rendszer. Szóba kerül az is, hogyan próbálják civil szervezetek megakadályozni a kormány által pénzelt, befolyásoló gyakorlatokat Erdélyben, és miért számít most minden apró jogszabály-módosítás.
Mi lesz a választások pontos időpontja? Április 12. vagy később? És miért lehet politikai érdek a veszélyhelyzet meghosszabbítása?
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2025.12.28.
Mi várható a 2026-os magyar választásokon? Lehet-e bízni abban, hogy minden rendben lesz, vagy továbbra is politikai érdekek mozgatják a választási rendszert? A KlikkTV Mélyvíz legújabb adásában Tóth Zoltán választási szakértő beszél arról, milyen változások történtek a választási szabályokban és kommunikációban — különösen a külföldön élő magyarok levélszavazásával kapcsolatban.
A beszélgetés során kiderül: miért változott a Nemzeti Választási Iroda kommunikációja, milyen politikai nyomás érezhető a háttérben, és vajon tényleg igazságosabbá válhat-e a rendszer. Szóba kerül az is, hogyan próbálják civil szervezetek megakadályozni a kormány által pénzelt, befolyásoló gyakorlatokat Erdélyben, és miért számít most minden apró jogszabály-módosítás.
Mi lesz a választások pontos időpontja? Április 12. vagy később? És miért lehet politikai érdek a veszélyhelyzet meghosszabbítása?
Tóth Zoltán részletesen elmagyarázza, hogyan dőlhet el ez a kérdés a Fidesz kampánystratégiájától és a közvélemény-kutatásoktól függően.
MERÉNYLET FÉL MAGYARORSZÁG ELLEN: MAGYAR PÉTER NYER, DE ORBÁN KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKKÉNT HATALMON MARAD
SZÉLSŐKÖZÉP
Közreadja: PUZSÉR RÓBERT
2025.12.28.
00:00 - Orbán kormányformát váltana? Kiüresített parlament, prezidenciális köztársaság, hoppon maradt Magyar Péter
Közreadja: PUZSÉR RÓBERT
2025.12.28.
00:00 - Orbán kormányformát váltana? Kiüresített parlament, prezidenciális köztársaság, hoppon maradt Magyar Péter
03:53 - Fölbomlana a közrend?
09:02 - Török Gábor szerint ez Tisza kétharmadot okozna
12:53 - Orbán: félázsiai népség vagyunk
15:01 - A reményvesztettek lázadása
Elhangzott a Szélsőközép Youtube csatornán, az Önkényes Mérvadó című műsorban | 2025.12.12.
VESZTESEK MARADUNK, HA NEM TUDUNK FELÜLEMELKEDNI A SÉRELMEINKEN – STEFANO BOTTONI ÉS LACZÓ FERENC
FUGA
Beszélgetőtársak: STEFANO BOTTONI ÉS LACZÓ FERENC
2025.12.26.
Két történész, két könyv: a FUGA – Budapesti Építészeti Központban december közepén érdekes beszélgetés zajlott Laczó Ferenc és Stefano Bottoni között. Mindketten új könyvel jelentkeztek: Laczónak a Gondolat Kiadónál jelent meg az Összefonódó történetek című munkája, Bottoninak a Magyar Hang hetilap adta ki a Balsors, akit régen tép? című, az új nemzedéknek szánt történelmi kalauzát. Mindkét tudós nemzetközi kitekintéssel rendelkezik: Laczó a Maastrichti Egyetem docense, a politika- és eszmetörténet kutatója, míg Bottoni a Firenzei Egyetem docenseként Kelet-Európa történelmét tanítja.
Stefano Bottoni új könyve, a „Balsors, akit régen tép?” már megrendelhető 👉 https://hang.hu/bottoni-balsors
Az Összefonódó történetekben arra keresi a szerző a választ, miként fest a magyar történelem nem Európa-központú nézőpontból? Milyen szerepeket játszottak a kelet-európaiak az európai integráció történetében? Hogyan vált élesen ketté Németország és Kelet-Közép-Európa a huszadik században, és ez milyen hatással van jelenünkre? Mi volt a közelmúlt legnagyobb vihart vert összeesküvés-elmélete, és miért lenne fontos pontosítani az antiszemitizmus definícióját? Mi a közös vonás az európai gyarmatosításban és a német nácizmusban, és miként tehetnénk „szolidárisabbá” a rájuk való kortársi emlékezést? E kötet – tematikus válogatás Laczó Ferenc elmúlt tizenkét év során kiadott írásaiból – többek között ilyen kérdésekre keres választ.
Bottoni munkája tudományos igényű történelmi esszé, egyben társadalmi vitairat. Abból a meggyőződésből született, hogy Magyarország a XIX. század óta globális folyamatok laboratóriumaként szolgál. Csak a történelmi fejlődésünk elemzése segít eligazodni annak megértésében, hogy Orbán Viktor miniszterelnök miért fordult el a mérsékelt konzervativizmustól a szélsőséges Nyugat-ellenesség irányába – ennek eredménye egy röpke évszázad alatt immár a hatodik magyar tekintélyelvű rendszer kiépülése. Ez a kötet kísérlet arra, hogy közérthetően, (ön)kritikusan, de szeretetteljes módon és javító szándékkal globális összefüggésrendszerbe helyezze a magyar történelem fordulópontjait és nyitott kérdéseit.
Beszélgetőtársak: STEFANO BOTTONI ÉS LACZÓ FERENC
2025.12.26.
Két történész, két könyv: a FUGA – Budapesti Építészeti Központban december közepén érdekes beszélgetés zajlott Laczó Ferenc és Stefano Bottoni között. Mindketten új könyvel jelentkeztek: Laczónak a Gondolat Kiadónál jelent meg az Összefonódó történetek című munkája, Bottoninak a Magyar Hang hetilap adta ki a Balsors, akit régen tép? című, az új nemzedéknek szánt történelmi kalauzát. Mindkét tudós nemzetközi kitekintéssel rendelkezik: Laczó a Maastrichti Egyetem docense, a politika- és eszmetörténet kutatója, míg Bottoni a Firenzei Egyetem docenseként Kelet-Európa történelmét tanítja.
Stefano Bottoni új könyve, a „Balsors, akit régen tép?” már megrendelhető 👉 https://hang.hu/bottoni-balsors
Az Összefonódó történetekben arra keresi a szerző a választ, miként fest a magyar történelem nem Európa-központú nézőpontból? Milyen szerepeket játszottak a kelet-európaiak az európai integráció történetében? Hogyan vált élesen ketté Németország és Kelet-Közép-Európa a huszadik században, és ez milyen hatással van jelenünkre? Mi volt a közelmúlt legnagyobb vihart vert összeesküvés-elmélete, és miért lenne fontos pontosítani az antiszemitizmus definícióját? Mi a közös vonás az európai gyarmatosításban és a német nácizmusban, és miként tehetnénk „szolidárisabbá” a rájuk való kortársi emlékezést? E kötet – tematikus válogatás Laczó Ferenc elmúlt tizenkét év során kiadott írásaiból – többek között ilyen kérdésekre keres választ.
Bottoni munkája tudományos igényű történelmi esszé, egyben társadalmi vitairat. Abból a meggyőződésből született, hogy Magyarország a XIX. század óta globális folyamatok laboratóriumaként szolgál. Csak a történelmi fejlődésünk elemzése segít eligazodni annak megértésében, hogy Orbán Viktor miniszterelnök miért fordult el a mérsékelt konzervativizmustól a szélsőséges Nyugat-ellenesség irányába – ennek eredménye egy röpke évszázad alatt immár a hatodik magyar tekintélyelvű rendszer kiépülése. Ez a kötet kísérlet arra, hogy közérthetően, (ön)kritikusan, de szeretetteljes módon és javító szándékkal globális összefüggésrendszerbe helyezze a magyar történelem fordulópontjait és nyitott kérdéseit.
A felvételt a FUGA – Budapesti Építészeti Központban Asbót Kristóf készítette.
SZÉKY JÁNOS: MAGYAR MINŐSÉG
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2025.12.18.
1941. június 22-én, hajnal előtt a Wehrmacht átlépte a szovjet határt. Benito Mussolini aznap este lehangoltan közölte szeretőjével, Claretta Petaccival, hogy ez „a vég kezdete”, Hitler „leszálló ágba került”, el fogja veszíteni a háborút. Ez nem gátolta meg abban, hogy egy hónapon belül a Szovjetunióba indítson egy méretes olasz hadtestet, majd a következő évben a Magyar 2. hadseregnél valamivel nagyobb erőt. (Nagyrészt oda is veszett.) A magyar kormányzatnak tovább tartott a felismerés, egészen decemberig, hogy Hitler vereségre van ítélve, éspedig teljes vereségre, kellett hozzá az USA hadba lépése, meg az, hogy a németek visszavonulásra kényszerültek Moszkva alatt. De némi késéssel mégiscsak tisztában volt vele – és ennek tudatában küldték ki a Magyar 2. hadsereget a pusztulásba, „Oroszországba”, vagyis lényegében Ukrajnába. Mussolinihoz hasonlóan ugyanis le voltak kötelezve Hitlernek, aláírt papírral, és mert a területnövelő döntések után nem tehette meg, hogy megőrzi kényelmes, támogató, de véráldozat nélküli semlegességét. Persze megvolt hozzá az ideológia, hasonló az olasz fasisztákéhoz: a bolsevizmustól védik a keresztény hazát a határoktól kétezer kilométerre.
Két és fél évvel később pedig, amikor az amerikaiak Aachen utcáin harcoltak, a szovjet csapatok pedig már elfoglalták Szegedet és Debrecent, és a náci Németország elitjét beleértve már mindenki tudta, hogy Hitlernek vége, a megmaradt magyar területen sikeresen átvette a hatalmat a művelt középosztály egy részének támogatásával egy elmebajos szadista csürhe, és valósított meg tömeggyilkos rémuralmat abban a néhány hónapban, ami adatott neki. Mindezt számottevő ellenállás nélkül. Hadseregének elesett katonáit máig hősi halottaknak minősíti a törvény. Mivel az oroszoktól (az akkori, rossz oroszoktól) meg az ő bolsevizmusuktól védték a magyar hazát. Reménynek ott volt a nem létező német csodafegyverekbe vetett hitt.
Egyetlen más európai ország politikai vezető rétege sem volt – végösszegben – ennyire ostoba és erkölcsellenes. Az elmebaj határáig vagy azon is túl ostoba, és nem egyszerűen immorális, hanem antimorális. De javult-e az uralmi elit minősége, mondjuk, 1941 óta? Akárhogy nézem, nem. Mintha az ostobaság és erkölcsellenesség ilyen fokú szintézisére csak a magyar elitek volnának képesek.
Mégis honnan ez a hungarikum?
A kivételes nemzeti jellegzetesség egyik kulcsa egy kivételes nemzeti tapasztalatban, Trianonban keresendő. Ennek nyomán gyökerezett meg a hit, hogy abban lehet megbízni, aki a területi revíziót pártolja elvben és gyakorlatban (még ha akkora árat kell is fizetni érte, ami egy magyar miniszterelnököt öngyilkosságra késztetett); hogy akik szemben állnak a területi revíziót elvben és gyakorlatban pártolókkal, konkrétan a romlott Nyugat sajnálatos módon vezető szerephez jutott politikusai, azok a vesztünket akarják; és a végsőkig primitivizált etnikai nacionalizmus (magyar: jó, idegen: veszélyes). A liberális Nyugat nemcsak romlott, hanem álnok is. Bezzeg mi őrizzük az ősi értékeket és tisztességet. A szomszéd népek, amik bitorolják ősi földjeinket, ellenségeink, de annyi elégtételünk biztos van, hogy magasabb rendűek vagyunk náluk. Aki ezeket a zsigeri meggyőződéseket kihasználja, annak nem kell féltenie hatalmát.
Javult az uralmi elit minősége, mondjuk, 1941-hez képest? Bár – pillanatnyilag – nem olyan sötét a világhelyzet, mint akkor, az említett kör minősége nemcsak hogy nem javult, hanem romlott. Egyfelől nem olyan, hanem ugyanaz. Trianon-fixáció: pipa. Etnikai nacionalizmus: pipa. Álnok, vesztünket akaró liberális Nyugat: pipa. Ezeréves keresztény értékek, ősi magyar becsület: pipa. (A játékvezető mindig ellenünk téved.) Fölénytudat a szomszédokkal szemben: pipa lenne, ha Orbánnak nem lenne szimpatikus a maffiával összefonódó Fico és az autoriter hajlamú Vučić, a románok pedig nem zárkóztak volna fel túlságosan, így aztán az utálat és megvetés hatóságilag kijelölt célpontjaiként maradnak az élet-halál harcukat vívó ukránok. Akik, ugye, korruptak, és semmi helyük nincs az unióban, nem úgy, mint nekünk, az unió legkorruptabb országának. Orbán és csapata ugyanúgy a korszak agresszív és Európát veszélyeztető, emberiesség elleni bűntetteket elkövető hatalmához törleszkedik, mint annak idején Horthy és köre, és ugyanúgy le van kötelezve Putyinnak, mint annak idején Horthy Hitlernek, mondhatni, ugyanúgy a tranzakciós elv alapján, igaz, más módon, de ezt ne itt feszegessük, jön a karácsony. Mindenesetre a „valamit valamiért” elvén kívül azért is a vonzalom tárgya az agresszor 2025-ben éppúgy, mint 1941-ben, mert a nyámnyila nemzetközi renddel szemben bebizonyítja, hogy létezik erőszakos területi revízió. És a háborús agresszor pártolását, az áldozatokkal szembeni megvetést, ellenszenvet vagy közönyt ugyanúgy a háborúból való kimaradásként igyekszik eladni, mint a nagy előd az 1941-es hadba lépésig.
Nem tudom, vajon a várszínházi gárdából bárki képes lenne-e leírni egy olyan mondatot, hogy „a legpocsékabb nemzet leszünk”. Pedig, pedig… haladunk afelé...
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2025.12.18.
Két és fél évvel később pedig, amikor az amerikaiak Aachen utcáin harcoltak, a szovjet csapatok pedig már elfoglalták Szegedet és Debrecent, és a náci Németország elitjét beleértve már mindenki tudta, hogy Hitlernek vége, a megmaradt magyar területen sikeresen átvette a hatalmat a művelt középosztály egy részének támogatásával egy elmebajos szadista csürhe, és valósított meg tömeggyilkos rémuralmat abban a néhány hónapban, ami adatott neki. Mindezt számottevő ellenállás nélkül. Hadseregének elesett katonáit máig hősi halottaknak minősíti a törvény. Mivel az oroszoktól (az akkori, rossz oroszoktól) meg az ő bolsevizmusuktól védték a magyar hazát. Reménynek ott volt a nem létező német csodafegyverekbe vetett hitt.
Egyetlen más európai ország politikai vezető rétege sem volt – végösszegben – ennyire ostoba és erkölcsellenes. Az elmebaj határáig vagy azon is túl ostoba, és nem egyszerűen immorális, hanem antimorális. De javult-e az uralmi elit minősége, mondjuk, 1941 óta? Akárhogy nézem, nem. Mintha az ostobaság és erkölcsellenesség ilyen fokú szintézisére csak a magyar elitek volnának képesek.
Mégis honnan ez a hungarikum?
A kivételes nemzeti jellegzetesség egyik kulcsa egy kivételes nemzeti tapasztalatban, Trianonban keresendő. Ennek nyomán gyökerezett meg a hit, hogy abban lehet megbízni, aki a területi revíziót pártolja elvben és gyakorlatban (még ha akkora árat kell is fizetni érte, ami egy magyar miniszterelnököt öngyilkosságra késztetett); hogy akik szemben állnak a területi revíziót elvben és gyakorlatban pártolókkal, konkrétan a romlott Nyugat sajnálatos módon vezető szerephez jutott politikusai, azok a vesztünket akarják; és a végsőkig primitivizált etnikai nacionalizmus (magyar: jó, idegen: veszélyes). A liberális Nyugat nemcsak romlott, hanem álnok is. Bezzeg mi őrizzük az ősi értékeket és tisztességet. A szomszéd népek, amik bitorolják ősi földjeinket, ellenségeink, de annyi elégtételünk biztos van, hogy magasabb rendűek vagyunk náluk. Aki ezeket a zsigeri meggyőződéseket kihasználja, annak nem kell féltenie hatalmát.
Javult az uralmi elit minősége, mondjuk, 1941-hez képest? Bár – pillanatnyilag – nem olyan sötét a világhelyzet, mint akkor, az említett kör minősége nemcsak hogy nem javult, hanem romlott. Egyfelől nem olyan, hanem ugyanaz. Trianon-fixáció: pipa. Etnikai nacionalizmus: pipa. Álnok, vesztünket akaró liberális Nyugat: pipa. Ezeréves keresztény értékek, ősi magyar becsület: pipa. (A játékvezető mindig ellenünk téved.) Fölénytudat a szomszédokkal szemben: pipa lenne, ha Orbánnak nem lenne szimpatikus a maffiával összefonódó Fico és az autoriter hajlamú Vučić, a románok pedig nem zárkóztak volna fel túlságosan, így aztán az utálat és megvetés hatóságilag kijelölt célpontjaiként maradnak az élet-halál harcukat vívó ukránok. Akik, ugye, korruptak, és semmi helyük nincs az unióban, nem úgy, mint nekünk, az unió legkorruptabb országának. Orbán és csapata ugyanúgy a korszak agresszív és Európát veszélyeztető, emberiesség elleni bűntetteket elkövető hatalmához törleszkedik, mint annak idején Horthy és köre, és ugyanúgy le van kötelezve Putyinnak, mint annak idején Horthy Hitlernek, mondhatni, ugyanúgy a tranzakciós elv alapján, igaz, más módon, de ezt ne itt feszegessük, jön a karácsony. Mindenesetre a „valamit valamiért” elvén kívül azért is a vonzalom tárgya az agresszor 2025-ben éppúgy, mint 1941-ben, mert a nyámnyila nemzetközi renddel szemben bebizonyítja, hogy létezik erőszakos területi revízió. És a háborús agresszor pártolását, az áldozatokkal szembeni megvetést, ellenszenvet vagy közönyt ugyanúgy a háborúból való kimaradásként igyekszik eladni, mint a nagy előd az 1941-es hadba lépésig.
Nem tudom, vajon a várszínházi gárdából bárki képes lenne-e leírni egy olyan mondatot, hogy „a legpocsékabb nemzet leszünk”. Pedig, pedig… haladunk afelé...
KÉRI LÁSZLÓ - LAKNER ZOLTÁN ÉVÉRTÉKELÉS: A 40-ES KOROSZTÁLY LÁZADÁSA SÖPÖRHETI EL AZ ORBÁN-RENDSZERT
MAGYAR HANG PODCAST
Műsorvezető: LAKNER ZOLTÁN
2025.12.28.
Vajon politikai amatőrök gyülekezete vagy a jövő szakértői kormánya formálódik a szemünk előtt? Lakner Zoltán évzáró és jövőbe tekintő vendége Kéri László politológus, akivel a 2025-ös év legfontosabb politikai és társadalmi folyamatait elemezték a Jelen podcastjában.
Kéri László szerint, ami most történik, az több puszta ellenzékváltásnál: ez a „40-esek lázadása”. Egy olyan generációé, amely a saját szakmájában – legyen szó oktatásról, egészségügyről vagy versenyszféráról – profi, és megelégelte, hogy a politika hozzá nem értő módon avatkozik be az életébe.
A beszélgetés főbb témái:
Kéri László kíméletlen diagnózist ad az Orbán-rendszer 16 évéről, amely szerinte mára súlyos legitimációs deficittel küzd, miközben a társadalmi polarizáció és a valóságtól való elszakadás soha nem látott méreteket öltött.
Műsorvezető: LAKNER ZOLTÁN
2025.12.28.
Vajon politikai amatőrök gyülekezete vagy a jövő szakértői kormánya formálódik a szemünk előtt? Lakner Zoltán évzáró és jövőbe tekintő vendége Kéri László politológus, akivel a 2025-ös év legfontosabb politikai és társadalmi folyamatait elemezték a Jelen podcastjában.
Kéri László szerint, ami most történik, az több puszta ellenzékváltásnál: ez a „40-esek lázadása”. Egy olyan generációé, amely a saját szakmájában – legyen szó oktatásról, egészségügyről vagy versenyszféráról – profi, és megelégelte, hogy a politika hozzá nem értő módon avatkozik be az életébe.
A beszélgetés főbb témái:
- A Tisza Párt jelöltjei: Miért előny, ha valaki „politikai amatőr”, de a saját területén 15 éves tapasztalata van?
- Generációváltás vagy rendszerváltás? Hogyan söpörheti el a technokrata düh az elhasználódott politikai elitet?
- A Fidesz „történelmi bűncselekménye”: Kéri László elemzése arról, hogyan tékozolta el a kormány a rendszerváltás óta a legszerencsésebb történelmi konstellációt.
- Orbán Viktor pánikreakciója: Miért nem működik már a brüsszelezés és a régi kommunikációs panelek ismételgetése?
- Van remény 2026 után? Párhuzamok az 1945 utáni újjáépítéssel – ha akkor sikerült a romokból talpra állni, most miért ne sikerülne?
- Orbán Viktor pánikreakciója: Miért nem működik már a brüsszelezés és a régi kommunikációs panelek ismételgetése?
- Van remény 2026 után? Párhuzamok az 1945 utáni újjáépítéssel – ha akkor sikerült a romokból talpra állni, most miért ne sikerülne?
Kéri László kíméletlen diagnózist ad az Orbán-rendszer 16 évéről, amely szerinte mára súlyos legitimációs deficittel küzd, miközben a társadalmi polarizáció és a valóságtól való elszakadás soha nem látott méreteket öltött.
AZ ERŐSZAK KORSZAKA NEM CSAK NÉHÁNY ÉVIG TART, HANEM RÁ KELL ÉBREDNÜNK, HOGY ÁLTALÁNOS ÉS FOLYAMATOS
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2025.12.27.
A Hetes Stúdió mai adásában a 2025-ös év bel- és külpolitikai összefoglalóját láthatják Lengyel László politológus tolmácsolásában.
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2025.12.27.
A Hetes Stúdió mai adásában a 2025-ös év bel- és külpolitikai összefoglalóját láthatják Lengyel László politológus tolmácsolásában.
GONDOLATOK BRIGITTE BARBOT HALÁLA KAPCSÁN
FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.12.28.
Az emlékezetnek nem naptára van, hanem szobái és rejtekhelyei. Nem időrendben nyílnak, hanem hangulat szerint. Van köztük olyan, amelybe ritkán lépünk be, mert nincs hozzá jó ürügy: se ünnep, se évforduló, se használható történet. Csak képek vannak benne. Nem események, nem mondatok, hanem pillantások, falra tűzött arcok, mozdulatok, amelyekhez nem tapad beszéd. Ma, a hír után, ez a szoba magától feltárult.
Ez a szoba az egykor volt kiskamaszé. Annak az életkornak a tere, amikor az ember még nem tapasztalatból, hanem látványokból él. Amikor a világot nem megérteni próbáljuk, hanem belakni a képzelettel. Amikor a test nem biológia, hanem sejtés. Amikor a vágy nem gondolatmenet, hanem megtörténés. Ebben a térben nincs cinizmus, nincs önvédelem, nincs előre gyártott nyelv. Csak egy ágy van, fölötte egy fal, rajta képek.
Tudom, hogy Bardot élete később más történetekkel telt meg: állatvédelem, harc, politikai keménykedések, botrányok, kíméletlen mondatok – mintha a fiatalkori szabadság idővel a világgal szembeni védekezéssé sűrűsödött volna. De az emlékezet nem bíróság. Inkább egy régi vetítőgép: ugyanazt a néhány kockát ismétli, miközben mi változunk meg annyira, hogy a képek mást mondjanak.
Brigitte Bardot számomra nem nő volt a szó hétköznapi értelmében, hanem ígéret. Annak ígérete, hogy a világ nem merül ki abban, amiben élünk. Hogy létezhet egy másik berendezkedés, ahol a test nem botrány, nem feladat, nem magyarázatra szoruló ügy, hanem adottság. Egy olyan lehetőség, amelyet nem lehetett elérni, csak elképzelni – és ez akkor elegendő volt.
Most, amikor azt mondom: meghalt, valójában azt értem, hogy megszűnt az a világ, amelyben egy nő pusztán szabad lehetett anélkül, hogy számot kellett volna adnia önmagáról. Elillant az a vizuális ártatlanság, amelyben egy kép még nem kommentháború, ideológia, perirat, erkölcsi vagy politikai vádirat tárgya volt. És eltűnt az az idő, amikor egy kamasz fiú vágyát nem elemezték, hanem egyszerűen hagyták megtörténni.
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.12.28.
Ez a szoba az egykor volt kiskamaszé. Annak az életkornak a tere, amikor az ember még nem tapasztalatból, hanem látványokból él. Amikor a világot nem megérteni próbáljuk, hanem belakni a képzelettel. Amikor a test nem biológia, hanem sejtés. Amikor a vágy nem gondolatmenet, hanem megtörténés. Ebben a térben nincs cinizmus, nincs önvédelem, nincs előre gyártott nyelv. Csak egy ágy van, fölötte egy fal, rajta képek.
Itt jelent meg Brigitte Bardot.
Számomra nem nőként, nem színésznőként, nem ikonná dermesztett figuraként, hanem ablakként. Ablakként egy olyan tartományra, amelynek semmi köze nem volt ahhoz, ahol ténylegesen éltem. Egy helyre, ahol a szabadság nem eszme vagy jelszó, hanem váll, boka, haj. Ahol a test nem problémafelvetés, hanem adottság. Ahol a vágy nem kéri számon önmagát.
Nem a világsztár. Az túl sok lett volna. Túlterhelt közvetítéssel, kész narratívákkal, előre megírt mondatokkal. Bennem nem ez szűnt meg. Az tűnt el, akit annak idején magam formáltam meg Brigitte Bardot-ból. Nem ikonikus celeb – milyen kényelmes, mindent elfedő szó –, nem legendává merevített színésznő, hanem egy szinte tapinthatatlan bizonyosság: hogy létezik egy másféle rend, ahol a levegő könnyebb, a mozdulat merészebb, és a szabadság nem politikai fogalom, hanem testtartás.
Kiskamasz voltam. És ez itt nem puszta életrajzi adat, hanem kulcs. Bardot-t soha nem láttam élőben. Nem is akartam. Számomra nem személy volt, hanem képek láncolata – később filmkockáké. Fotók, amelyeket gyűjtöttem. Ez ma már komikusan archaikus elfoglaltságnak hat: képeket gyűjteni, mintha tárgyak lennének, nem pedig azonnal hozzáférhető látványok. Akkor azonban valóban tárgyak voltak. Papír. Szag. Titok. Megszerzés.
Magyarországon akkoriban nem létezett az a színes, képes bőség, amely ma természetes. Egy-egy nyugati magazin, egy átcsempészett lap, egy fiók mélyéről előkerült fotó: mindegyiknek múltja volt. A képnek útja volt – kézről kézre járt, elrejtették, továbbadták, várni kellett rá. Nem egyszerűen feltűnt, hanem megérkezett.
És igen – hadd legyek pontos, mert az emlékezet pontossága az egyetlen tisztesség, amit komolyan lehet és amit komolyan kell venni – sikerült néhány ruhátlan fotót is beszereznem. Ott lógtak az ágyam fölött, a falon. Nem elrejtve, nem titkolva, hanem magától értetődően. Ma, amikor ezt leírom, érzem, miként gyűlik a mondat köré a jelenkor finom ellenőrző tekintete: a gyors erkölcsi mérés reflexe, a gyanú, a visszamenőleges fegyelmezés igénye. Akkor azonban nem volt mit fegyelmezni. Nem volt „diskurzus”. Csak egy kamaszfiú csöndes, kissé ünnepélyes bátorsága: teret engedni a vágyának, anélkül, hogy még tudta volna, mit kezd majd vele.
Az emlékezet mindig utólagos dramaturg. Most, hogy Bardot meghalt, minden emlékkép úgy rendeződik el, mintha eleve erre a pillanatra készült volna: hogy egyszer majd visszataláljak ahhoz a falhoz, és újra lássam, milyen volt az, amikor a kép még nem algoritmus, hanem ereklye volt. Az a „másik világ”, amelyet Bardot jelentett, nem az ötvenes–hatvanas évek Franciaországa volt – azt nem ismertem, legfeljebb elképzeltem. Sokkal inkább az enyém volt: a papíralapú titkoké, a lassú megszerzésé, a szégyen és a büszkeség keverékéé, egy vágyé, amely még nem tanulta meg a cinizmust.
Tudom, hogy Bardot élete később más történetekkel telt meg: állatvédelem, harc, politikai keménykedések, botrányok, kíméletlen mondatok – mintha a fiatalkori szabadság idővel a világgal szembeni védekezéssé sűrűsödött volna. De az emlékezet nem bíróság. Inkább egy régi vetítőgép: ugyanazt a néhány kockát ismétli, miközben mi változunk meg annyira, hogy a képek mást mondjanak.
Brigitte Bardot számomra nem nő volt a szó hétköznapi értelmében, hanem ígéret. Annak ígérete, hogy a világ nem merül ki abban, amiben élünk. Hogy létezhet egy másik berendezkedés, ahol a test nem botrány, nem feladat, nem magyarázatra szoruló ügy, hanem adottság. Egy olyan lehetőség, amelyet nem lehetett elérni, csak elképzelni – és ez akkor elegendő volt.
Most, amikor azt mondom: meghalt, valójában azt értem, hogy megszűnt az a világ, amelyben egy nő pusztán szabad lehetett anélkül, hogy számot kellett volna adnia önmagáról. Elillant az a vizuális ártatlanság, amelyben egy kép még nem kommentháború, ideológia, perirat, erkölcsi vagy politikai vádirat tárgya volt. És eltűnt az az idő, amikor egy kamasz fiú vágyát nem elemezték, hanem egyszerűen hagyták megtörténni.
Most halt meg az egykori legnagyobb szerelmem. Valójában persze nem ő, hanem az a kapcsolat, amely soha nem volt kölcsönös: ő nem tudott rólam, én annál inkább. Egy ember eltávozott, és vele együtt elnémult egy egész belső díszlet, amelyet én építettem köré. Talán ez a legfájdalmasabb: nem az, hogy nincs többé, hanem hogy ami bennem volt belőle, soha nem is volt a külvilág része. Csak egy egykori tekintet tartotta életben.
Brigitte Bardot meghalt.
És vele együtt eltűnt számomra az a tér, ahol a kép még nem vádirat, nem program, nem algoritmus volt, hanem átjárás. Ahol a vágy nem magyarázkodott, csak létezett. Ahol az ágy fölött, a falon, még maradt hely egy másik élet lehetőségének.
Ez ment el most.
Nem ő. Az a világ.
Nem ő. Az a világ.
A VÁLASZTÁSOK UTÁN ELSZABADUL A POKOL? - POGÁTSA ZOLTÁN.
HIT RÁDIÓ
Szerző: HIT RÁDIÓ
2025.12.27.
A HIT Rádió évértékelő műsorában Pogátsa Zoltán közgazdász és szociológus volt a vendég, akivel 2025 gazdasági, geopolitikai és társadalmi folyamatait tekintették át. Pogátsa az évet a „várakozás évének” nevezte, kiemelve a globális trendek formálódását, a magyar gazdaság kihívásait, valamint az AI és a politikai változások hatásait is – izgalmas, gondolatébresztő beszélgetés született.
Szerző: HIT RÁDIÓ
2025.12.27.
A HIT Rádió évértékelő műsorában Pogátsa Zoltán közgazdász és szociológus volt a vendég, akivel 2025 gazdasági, geopolitikai és társadalmi folyamatait tekintették át. Pogátsa az évet a „várakozás évének” nevezte, kiemelve a globális trendek formálódását, a magyar gazdaság kihívásait, valamint az AI és a politikai változások hatásait is – izgalmas, gondolatébresztő beszélgetés született.
EZ IVÁNYI GÁBOR LEGNAGYOBB BŰNE A HATALOM SZERINT
KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2025.12.28.
Herényi Károly szerint „most helyezik el a hamis bizonyítékokat” – és amit elmond, az túlmutat egyetlen ügyön. A KlikkTV Mélyvíz című műsorában arról beszél, hogyan zajlott a Dankó utcai akció, miért vonult ki a NAV fegyveresekkel egy hajléktalanokat segítő központba, és miért tekinthető mindez politikai bosszúnak.
Herényi szerint az állam követett el bűnt, nem Iványi Gábor. A magyar hatóságok éveken át megtagadták az egyházi státuszt és az állami támogatásokat az Iványi-féle közösségtől, több mint 12 milliárd forinttal rövidítve meg a szegényeket segítő intézményrendszert. A mostani perben mégis azokat ültetik a vádlottak padjára, akik másokon segítenek.
A beszélgetés nemcsak egy perről, hanem a magyar valóságról szól: hogyan bánik a hatalom azokkal, akik nem hajlandók behódolni. Herényi Károly szerint az Orbán-rendszer el fog omlani – „mert saját magát fogja megbuktatni”.
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2025.12.28.
Herényi Károly szerint „most helyezik el a hamis bizonyítékokat” – és amit elmond, az túlmutat egyetlen ügyön. A KlikkTV Mélyvíz című műsorában arról beszél, hogyan zajlott a Dankó utcai akció, miért vonult ki a NAV fegyveresekkel egy hajléktalanokat segítő központba, és miért tekinthető mindez politikai bosszúnak.
Herényi szerint az állam követett el bűnt, nem Iványi Gábor. A magyar hatóságok éveken át megtagadták az egyházi státuszt és az állami támogatásokat az Iványi-féle közösségtől, több mint 12 milliárd forinttal rövidítve meg a szegényeket segítő intézményrendszert. A mostani perben mégis azokat ültetik a vádlottak padjára, akik másokon segítenek.
A beszélgetés nemcsak egy perről, hanem a magyar valóságról szól: hogyan bánik a hatalom azokkal, akik nem hajlandók behódolni. Herényi Károly szerint az Orbán-rendszer el fog omlani – „mert saját magát fogja megbuktatni”.
2025. december 27., szombat
ORBÁN KARÁCSONYI MEGLEPETÉSE // SZABADSAJTÓ KLUB - ÜNNEPI KÜLÖNKIADÁS
KONTROLL és GULYÁSÁGYÚ MÉDIA
Műsorvezető: GULYÁS BALÁZS
2025.12.26.
Ezen a héten műsorunk témái:
Műsorvezető: GULYÁS BALÁZS
2025.12.26.
Ezen a héten műsorunk témái:
• Direkt nevezte Orbán román városnak Temesvárt, miután Lázár leszlovákozta a Tisza egyik képviselőjelöltjét?
• Érdemes volt megtrollkodni a gyermekvédelem kérdéseivel a Fidesz szegedi "háborúellenes" gyűlését?
• Miért gondolhatja azt a kormány, hogy még a kamionosok demonstrációja mögött is a Tisza Párt áll?
• Hogyan engedhetik meg maguknak Orbánék, hogy nem hajtják végre a Bors különszámát betiltó bírósági ítéletet?
• Kit hívhatna meg Mészáros Lőrinc jövőre a cégcsoportjának évzáró ünnepségére?
• Miket ajándékoztak egymásnak karácsonyra a Szabadsajtó Klub alapcsapatának tagjai?
Ebben az évadban is hetente jelentkezik a SZABADSAJTÓ KLUB a Kontrollon. A műsorvezető változatlanul Gulyás Balázs, aki ezúttal is Tóta W. Árpáddal, a HVG publicistájával, Stumpf Andrással, a Válasz Online újságírójával és Tompos Ádámmal, a Magyar Hang riporterével vitatja meg az elmúlt hét legfontosabb közéleti eseményeit.
Ebben az évadban is hetente jelentkezik a SZABADSAJTÓ KLUB a Kontrollon. A műsorvezető változatlanul Gulyás Balázs, aki ezúttal is Tóta W. Árpáddal, a HVG publicistájával, Stumpf Andrással, a Válasz Online újságírójával és Tompos Ádámmal, a Magyar Hang riporterével vitatja meg az elmúlt hét legfontosabb közéleti eseményeit.
A JÖVŐ NEM A FIDESZRŐL SZÓL - AZ ORBÁN KORSZAK LEZÁRUL
KLIKKTV / VISSZASZÁMLÁLÁS PODCAST
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2025.12.27.
Orbán Viktor, Fidesz, Tisza Párt, 2025 évértékelő, választás 2026, külpolitika, Trump-találkozó és a „pénzügyi védőháló”, gazdaság (Nagy Márton, repülőrajtos ígéret), Szőlő utca, Pride, Benes-dekrétumok, határon túli magyarok – kemény állításokkal: „A jövő nem a Fideszről szól”, „Iszonyatosan kínlódik a Fidesz”, „Orbán kormányzásának vége?”
A Visszaszámlálás évzárójában Ranschburg Zoltán politikai elemző, Hoffmann Tamás nemzetközi jogász és Üveges Gábor politológus értékelik 2025-öt és a 2026-os választásig hátralévő hónapokat.
Főbb pontok:
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2025.12.27.
Orbán Viktor, Fidesz, Tisza Párt, 2025 évértékelő, választás 2026, külpolitika, Trump-találkozó és a „pénzügyi védőháló”, gazdaság (Nagy Márton, repülőrajtos ígéret), Szőlő utca, Pride, Benes-dekrétumok, határon túli magyarok – kemény állításokkal: „A jövő nem a Fideszről szól”, „Iszonyatosan kínlódik a Fidesz”, „Orbán kormányzásának vége?”
A Visszaszámlálás évzárójában Ranschburg Zoltán politikai elemző, Hoffmann Tamás nemzetközi jogász és Üveges Gábor politológus értékelik 2025-öt és a 2026-os választásig hátralévő hónapokat.
Főbb pontok:
– Trump-vonal: szimbolika vs. kézzelfogható eredmény; a „védőháló”-narratíva
visszapattanása.
– Gazdaság: a „repülőrajtból” leállás; a kommunikáció már nem elég a valós gondokra.
– Társadalom/politika: celebpolitika, „old school” fordulat, a Fidesz kifáradása.
– Térképátrendezés: Tisza előnye több kutatásban; kétpólusúvá alakulás.
– Külhoni magyarok: vitatott szövetségek (Benes-dekrétumok ügye)
MINDENT ELTOLT AZ IDÉN A NER, AMIT CSAK LEHETETT
NÉPSZAVA / HOL ÉLÜNK? PODCAST
Műsorvezető: BATKA ZOLTÁN
2025.12.27.
Magára vette az évet az állampárt: Semjén Zsolt belebújt „Zsolti bácsi” bőrébe, Orbán Viktor magára húzta, hogy ő Bindzsisztán vérkorrupt vezére, Sulyok Tamás pedig vállalta: rá értették azt, hogy szatyor fing - erről is szó esett a Népszava közéleti podcastje, a Hol élünk? idei utolsó, évösszegző adásában.
Varga Dóra és Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes, illetve Bálint Orsolya, a Visszhang melléklet szerkesztője arról is beszélgetett Batka Zoltán műsorvezetővel, hogy Magyar Péter és a Tisza áradása a NER elit fokozódó, önmagából kifordult őrületét hozta magával, egy sor kamunak bizonyult Orbán-vízióval, poloskázással, Pride-fenyegetőzéssel, hisztérikus valóságtagadással és egyre elmebetegebb AI-kampányokkal.
A 2025-ös év eseményei alapján a Fidesz-állammal szemben minden eddiginél nagyobb erővel ébred a polgári Magyarország: százezrek vonultak ki a Budapest Pride-ra, a fiatalság pedig testületileg mondott nemet a NER jövőfelélésére. 2026-ban Magyarország múltja és jövője csap össze minden eddiginél nagyobb erővel.
Műsorvezető: BATKA ZOLTÁN
2025.12.27.
Magára vette az évet az állampárt: Semjén Zsolt belebújt „Zsolti bácsi” bőrébe, Orbán Viktor magára húzta, hogy ő Bindzsisztán vérkorrupt vezére, Sulyok Tamás pedig vállalta: rá értették azt, hogy szatyor fing - erről is szó esett a Népszava közéleti podcastje, a Hol élünk? idei utolsó, évösszegző adásában.
Varga Dóra és Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes, illetve Bálint Orsolya, a Visszhang melléklet szerkesztője arról is beszélgetett Batka Zoltán műsorvezetővel, hogy Magyar Péter és a Tisza áradása a NER elit fokozódó, önmagából kifordult őrületét hozta magával, egy sor kamunak bizonyult Orbán-vízióval, poloskázással, Pride-fenyegetőzéssel, hisztérikus valóságtagadással és egyre elmebetegebb AI-kampányokkal.
A 2025-ös év eseményei alapján a Fidesz-állammal szemben minden eddiginél nagyobb erővel ébred a polgári Magyarország: százezrek vonultak ki a Budapest Pride-ra, a fiatalság pedig testületileg mondott nemet a NER jövőfelélésére. 2026-ban Magyarország múltja és jövője csap össze minden eddiginél nagyobb erővel.
EZ VOLT A RADIKÁLIS VÁLTOZÁS ÉVE - KÜLPOLITIKA 2025-BEN, TAKÁCSY DORKÁVAL ÉS TAKÁCS MÁRKKAL
444.HU
Szerző: 444.HU
2025.12.26.
Külpolitikai szempontból is egy rendkívül intenzív év végéhez közeledünk. Bár az ünnepi elcsendesedés nem feltétlenül járja át a világpolitikát, Ukrajnában tovább dúl a háború, az béketárgyalásokat megelőző elő-elő-előtárgyalások újabb és újabb városokban folytatódnak, már szokásos vendégeinkkel, Takácsy Dorka Oroszország-szakértővel, és Takács Márk katonai szakértővel tekintünk vissza arra, honnan hova jutott a világ 2025-ben.
00:00 - Az új világrend éve?
Szerző: 444.HU
2025.12.26.
Külpolitikai szempontból is egy rendkívül intenzív év végéhez közeledünk. Bár az ünnepi elcsendesedés nem feltétlenül járja át a világpolitikát, Ukrajnában tovább dúl a háború, az béketárgyalásokat megelőző elő-elő-előtárgyalások újabb és újabb városokban folytatódnak, már szokásos vendégeinkkel, Takácsy Dorka Oroszország-szakértővel, és Takács Márk katonai szakértővel tekintünk vissza arra, honnan hova jutott a világ 2025-ben.
00:00 - Az új világrend éve?
05:55 - Európa védje meg önmagát?
12:38 - Kitől is kell megvédenie magát a NATO-nak?
18:55 - Orosz befolyásolási kísérletek
27:39 - Trump hangulatingadozásának hatásai Ukrajnára és Oroszországra
34:38 - Mit gondolnak a béketervekről Oroszországban és Ukrajnában?
41:15 - Donbasz helyzete, trendek a fronton 2025-ben
01:06:40 - Orbán Viktor továbbra is az orosz propagandamédia sztárja
01:16:54 - Mi jöhet 2026-ban?
FLASZTER 386. – RESZKESSETEK BELETÖRŐDŐK! – ITT A KARÁCSONYI FLASZTER!
FLASZTER / MAGYAR HANG
Műsorvezető: GYÖRGY ZSOMBOR
2025.12.26.
Évértékelő, a hétköznapi vitákon túlmutató, de cseppet sem lila ködös beszélgetésre ültünk össze Reichert János publicistával és Szerető Szabolccsal, a Magyar Hang főmunkatársával. A műsorvezető György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője.
Műsorvezető: GYÖRGY ZSOMBOR
2025.12.26.
Évértékelő, a hétköznapi vitákon túlmutató, de cseppet sem lila ködös beszélgetésre ültünk össze Reichert János publicistával és Szerető Szabolccsal, a Magyar Hang főmunkatársával. A műsorvezető György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője.
Milyen témák kerültek terítékre?
• Tarol a populizmus, de meddig fújható az ígéretlufi?
• Érték- és ideológiai válságba, légüres térbe kerültünk-e?
• Nem világos, ki támadott meg kit – állította az ukrajnai háborúról Orbán Viktor. Kivezeti Magyarországot a civilizált világból?
• Ha áprilisban újrázik a hatalom, elindulunk kifelé az unióból?
• Béke, biztonság, Pride, tiszás országjárás
• Lázár szlovákozik, Benes nem téma a kormánynak. Ki fideszes ma még és miért?
• Gyermekvédelem, botrányok, számít politikailag, vagy szinte csak a gazdaság helyzete dönti el a politikai mérkőzést?
• Távozott Gyurcsány, viszlát
• A szerbek egész évben tüntettek, mit tudnak ők, és miért nem robban a krumplileves
HOGY NE MÁSOK DÖNTSENEK HELYETTED – 2026-BAN SEM!
CSILLAGBRIGÁD
Szerző: CSILLAG DÁVID
2025.12.26.
👉Ebben a videóban arról beszélünk, hogyan tanuljuk (vagy nem tanuljuk meg) a kritikus gondolkodást gyerekként, szülőként és állampolgárként, mi köze van az mindennek a felelősségvállaláshoz és ahhoz, hogy ne váljunk mások eszközévé.
Szó lesz nevelésről, innovációról, politikáról, félelemről – és arról, mi történik, ha nem merünk kérdezni.
Szerző: CSILLAG DÁVID
2025.12.26.
👉Ebben a videóban arról beszélünk, hogyan tanuljuk (vagy nem tanuljuk meg) a kritikus gondolkodást gyerekként, szülőként és állampolgárként, mi köze van az mindennek a felelősségvállaláshoz és ahhoz, hogy ne váljunk mások eszközévé.
Szó lesz nevelésről, innovációról, politikáról, félelemről – és arról, mi történik, ha nem merünk kérdezni.
NÉPIEK ÉS URBÁNUSOK | A VIDÉKI LEVEGŐ MAGYARRÁ TESZ?
PARTIZÁN
Műsorvezető: VIDA KAMILLA
2025.12.27.
A beszélgetés a népi–urbánus vita történeti, fogalmi és eszmetörténeti rétegeire fókuszál. Számos kérdésnek utánamegyünk: hogyan alakult ki a konfliktus a ’30-as években, minek a hatására mérgesedett el a vita, és mi történt 1945 után, a szocializmusban, valamint a rendszerváltást követően. Hogyan lett a “népi” és “urbánus” egy a politikai fegyverek közül, de arra is kitérünk, hogy beszélhetünk-e a vita továbbéléséről. Vendégünk Tverdota György irodalomtörténész, és Lengyel Imre Zsolt irodalomtörténész.
Műsorvezető: VIDA KAMILLA
2025.12.27.
A beszélgetés a népi–urbánus vita történeti, fogalmi és eszmetörténeti rétegeire fókuszál. Számos kérdésnek utánamegyünk: hogyan alakult ki a konfliktus a ’30-as években, minek a hatására mérgesedett el a vita, és mi történt 1945 után, a szocializmusban, valamint a rendszerváltást követően. Hogyan lett a “népi” és “urbánus” egy a politikai fegyverek közül, de arra is kitérünk, hogy beszélhetünk-e a vita továbbéléséről. Vendégünk Tverdota György irodalomtörténész, és Lengyel Imre Zsolt irodalomtörténész.
PÉTER-FILLÉREK HELYETT SZÁZMILLIÁRDOK
NÉPSZAVA
Szerző: KEMÉNY ÁDÁM
2025.12.23.
Regnáló kormányunk tizennégy éve örvendeztette meg hazánkat újdonatúj Alaptörvénnyel, és ezzel az állami egyházpolitika alapjait is gyökeresen megváltoztatta. Az időközben eltelt évek alatt sok minden átalakult Magyarországon, a vallásosság visszaszorult, de a hatalom egyre inkább csúcsra járatja az egyházak támogatását.
A 2022-es népszámlálás szerint a magyar lakosságnak mintegy 42 százaléka vallotta magát hívőnek, a katolikusok aránya a 30 százalékot, a reformátusoké a 10 százalékot, az evangélikusoké az 1,8 százalékot, a többi felekezet aránya pedig még a 2 százalékot sem érte el a népesség körében. Figyelemre méltó, hogy a katolikus válaszadók száma húsz év alatt több mint 2,6 millió fővel, a reformátusoké kb. 678 ezer fővel, az evangélikusoké 128 ezer fővel, amíg az izraelitáké mintegy 5 ezer fővel lett kevesebb.
Sokat mond az is, hogy a 2001-es népszámláláskor még csak a népesség 10,8 százaléka, 2022-ben viszont már 40,1 százaléka nem is válaszolt a vallásra vonatkozó kérdésre. Templomba pedig becslések szerint csak az emberek 7-9 százaléka, ezen belül a 30 év alattiak 4 százaléka jár hetente, és részben inkább csak azért, mert szokás a faluban, elvárja a munkaadó, stb.. Megjegyzendő, hogy Európa legnagyobbrészt szekularizált, és az országok többségében a vallás magánügy, továbbá az egyház tagjai adót fizetnek.
Az egyházak finanszírozása igencsak változatos, a majdnem teljes szétválasztást megvalósító francia modelltől a meglepő belga megoldásig sok minden előfordul: ott nemcsak az egyházak, hanem az ateista (!) szervezetek is kapnak támogatást a büdzséből.
A MAGYAR STATISZTIKA MINDENESETRE DRASZTIKUS ESÉST JELEZ. Úgy tűnik, hogy az emberek egyre kisebb hányada igényli valamiféle transzcendens entitás közreműködését. Ezt a világszerte érvényesülő tendenciát, amely az egyházi intézmények befolyásának csökkenéséhez vezet, a leggyakrabban a modernizációnak, a szekularizációnak és a technológiai fejlődés hatásának tudják be. Gondoljunk a természeti jelenségekkel kapcsolatos egykori félelmekre, a tudatlanságra, ami mára jelentősen visszaszorult, vagy arra, hogy a tudományos gondolkodás terjedésével egyre nyilvánvalóbbá vált a vallásos hit és az előbbi helyébe lépő „észszerű bizalom” lényegi különbsége.
Az észszerű bizalom (reasonable trust) kifejezés egy olyan bizalmi állapotot ír le, amely nem a puszta érzelmeken, hanem logikus bizonyítékokon és tapasztalatokon alapul. Ez a magatartás élesen különbözik a (vallásos) hittől, mivel nem igényli a racionálisan bizonyíthatatlan mítoszokat és hiedelmeket, hanem inkább a megbízhatóságra és a józan észre apellál. Pl. elfogadom, hogy létezik Amerika, pedig sohasem jártam ott, de láttam róla fotókat, filmeket, telefonon beszéltem a Bostonban élő nagybácsival, stb.. Mindez elegendő ahhoz, hogy közvetlen érzéki benyomás nélkül is biztosan állíthassam, Amerika létezik...
Szerző: KEMÉNY ÁDÁM
2025.12.23.
A 2022-es népszámlálás szerint a magyar lakosságnak mintegy 42 százaléka vallotta magát hívőnek, a katolikusok aránya a 30 százalékot, a reformátusoké a 10 százalékot, az evangélikusoké az 1,8 százalékot, a többi felekezet aránya pedig még a 2 százalékot sem érte el a népesség körében. Figyelemre méltó, hogy a katolikus válaszadók száma húsz év alatt több mint 2,6 millió fővel, a reformátusoké kb. 678 ezer fővel, az evangélikusoké 128 ezer fővel, amíg az izraelitáké mintegy 5 ezer fővel lett kevesebb.
Sokat mond az is, hogy a 2001-es népszámláláskor még csak a népesség 10,8 százaléka, 2022-ben viszont már 40,1 százaléka nem is válaszolt a vallásra vonatkozó kérdésre. Templomba pedig becslések szerint csak az emberek 7-9 százaléka, ezen belül a 30 év alattiak 4 százaléka jár hetente, és részben inkább csak azért, mert szokás a faluban, elvárja a munkaadó, stb.. Megjegyzendő, hogy Európa legnagyobbrészt szekularizált, és az országok többségében a vallás magánügy, továbbá az egyház tagjai adót fizetnek.
Az egyházak finanszírozása igencsak változatos, a majdnem teljes szétválasztást megvalósító francia modelltől a meglepő belga megoldásig sok minden előfordul: ott nemcsak az egyházak, hanem az ateista (!) szervezetek is kapnak támogatást a büdzséből.
A MAGYAR STATISZTIKA MINDENESETRE DRASZTIKUS ESÉST JELEZ. Úgy tűnik, hogy az emberek egyre kisebb hányada igényli valamiféle transzcendens entitás közreműködését. Ezt a világszerte érvényesülő tendenciát, amely az egyházi intézmények befolyásának csökkenéséhez vezet, a leggyakrabban a modernizációnak, a szekularizációnak és a technológiai fejlődés hatásának tudják be. Gondoljunk a természeti jelenségekkel kapcsolatos egykori félelmekre, a tudatlanságra, ami mára jelentősen visszaszorult, vagy arra, hogy a tudományos gondolkodás terjedésével egyre nyilvánvalóbbá vált a vallásos hit és az előbbi helyébe lépő „észszerű bizalom” lényegi különbsége.
Az észszerű bizalom (reasonable trust) kifejezés egy olyan bizalmi állapotot ír le, amely nem a puszta érzelmeken, hanem logikus bizonyítékokon és tapasztalatokon alapul. Ez a magatartás élesen különbözik a (vallásos) hittől, mivel nem igényli a racionálisan bizonyíthatatlan mítoszokat és hiedelmeket, hanem inkább a megbízhatóságra és a józan észre apellál. Pl. elfogadom, hogy létezik Amerika, pedig sohasem jártam ott, de láttam róla fotókat, filmeket, telefonon beszéltem a Bostonban élő nagybácsival, stb.. Mindez elegendő ahhoz, hogy közvetlen érzéki benyomás nélkül is biztosan állíthassam, Amerika létezik...
EGY MEGHITT BESZÉLGETÉS SZILY NÓRA ÉS MAGYAR PÉTER KÖZÖTT
TISZA TV
Beszélgetőtárs: SZILY NÓRA
2025.12.24.
Egy meghitt beszélgetés Szily Nóra és Magyar Péter között...
Beszélgetőtárs: SZILY NÓRA
2025.12.24.
Egy meghitt beszélgetés Szily Nóra és Magyar Péter között...
LAKNER ZOLTÁN: ÖRÖKRE ELDŐL A SORSUNK, HA MAGYAR PÉTER VESZÍT 2026-BAN? | A TE PODCASTOD #44
A TE PODCASTOD
Műsorvezető: SZŰCS VIKTOT
2025.12.26.
2026 valóban örökre eldöntheti Magyarország sorsát? A mai évértékelő epizódban Lakner Zoltán politikai elemzővel beszélgetünk arról, mi történt 2025-ben, és mi következhet 2026-ban politikai, társadalmi és mentális szempontból. Szó esik Orbán Viktor évértékelő ígéreteiről, a Fidesz elmúlt éveinek botrányairól, Magyar Péter szerepéről és felelősségéről, a TV2-n látható Sztárban sztár politikai jelentőségéről, az AI és a propaganda kapcsolatáról, valamint arról, hogy hol vannak még fékek egy ennyire túlfűtött rendszerben.
Ez az adás nem pártpropaganda, nem gyors vélemény, hanem egy mély és őszinte politikai beszélgetés arról, hogy mit él át ma a magyar társadalom, miért szorong ennyire sok ember a politikától, és hogy van-e még valódi mozgástér 2026 előtt... vagy után.
Témák az adásban többek között:
Műsorvezető: SZŰCS VIKTOT
2025.12.26.
2026 valóban örökre eldöntheti Magyarország sorsát? A mai évértékelő epizódban Lakner Zoltán politikai elemzővel beszélgetünk arról, mi történt 2025-ben, és mi következhet 2026-ban politikai, társadalmi és mentális szempontból. Szó esik Orbán Viktor évértékelő ígéreteiről, a Fidesz elmúlt éveinek botrányairól, Magyar Péter szerepéről és felelősségéről, a TV2-n látható Sztárban sztár politikai jelentőségéről, az AI és a propaganda kapcsolatáról, valamint arról, hogy hol vannak még fékek egy ennyire túlfűtött rendszerben.
Ez az adás nem pártpropaganda, nem gyors vélemény, hanem egy mély és őszinte politikai beszélgetés arról, hogy mit él át ma a magyar társadalom, miért szorong ennyire sok ember a politikától, és hogy van-e még valódi mozgástér 2026 előtt... vagy után.
Témák az adásban többek között:
- 2025 valóban „fantasztikus év” volt?
- Mennyit bír el egy társadalom botrányokból?
- Magyar Péter fejlődése és kihívásai
- A Fidesz médiagépezete és a TV2 szerepe
- AI, manipuláció, politikai kampányok
- Idiokrácia vs. demokrácia
- Lehet-e oktatásalapú jövő Magyarországon?
- Osztogatás, infláció, BMW gyár, adatlopás, repülőrajt, Szőlő utca, adótervek, a gépek
- Mennyit bír el egy társadalom botrányokból?
- Magyar Péter fejlődése és kihívásai
- A Fidesz médiagépezete és a TV2 szerepe
- AI, manipuláció, politikai kampányok
- Idiokrácia vs. demokrácia
- Lehet-e oktatásalapú jövő Magyarországon?
- Osztogatás, infláció, BMW gyár, adatlopás, repülőrajt, Szőlő utca, adótervek, a gépek
lázadása, polgárháború, DPK, Beneš-dekrétumok
- Hogyan ne őrüljünk bele a politikába egyénként és közösségként?
- Hogyan ne őrüljünk bele a politikába egyénként és közösségként?
Év végi elemző beszélgetés Lakner Zoltánnal 2025-ről, Magyarország jövőjéről és az összefüggésekről.
„NEM KÉSŐ MEGFORDULNI AZ ÚTON” – VISKY ANDRÁS SPIRITUÁLIS ELKÉNYELMESEDÉSRŐL ÉS AZ EGYHÁZ POLITIKAI MEGKÍSÉRTÉSÉRŐL
VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2025.12.24.
A Válasz Online elsőként számolt be annak idején Visky András nem sokkal később nagy közönségsikert aratott Kitelepítés című kötetéről, amelyben megírta édesanyja, hat testvére és saját maga száműzetését a Duna-deltába a román kommunista diktatúra idején. A nemrég megjelent Illegalistákban az 1956-os magyar forradalom utáni romániai megtorlás idején súlyos börtönbüntetésre ítélt református lelkész édesapja és társai történetét dolgozta fel. „A gonosz külvilág ostorozása helyett érdemes önvizsgálatot tartanunk, vajon mi valóban Krisztus megszületésére vágyunk-e? Jelent számunkra valamit saját keresztyénségünk, vagy csak másokkal szembeállítható identitást látunk benne?” – mondja a december elején Prima Primissima-díjjal kitüntetett kolozsvári író-dramaturg. Karácsonyi nagyinterjú...
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2025.12.24.
2025-ÖS JÓ HÍREK, TELEX ÉVZÁRÓ SZABÓ ANDREÁVAL ÉS DÉVÉRTÉKELŐ
DAVE VILÁGA
Szerző: Dave
2025.12.26.
Mik voltak 2025 legjobb hírei?
Szerző: Dave
2025.12.26.
Mik voltak 2025 legjobb hírei?
Hogyan látja a Dave ezt az évet, és hogyan látja Szabó Andrea, akivel a Telex készített interjút?
Ki áll most nyerésre? A Tisza vagy a Fidesz?
Milyen volt a Dave Világa számára ez az év és mi fog változni a jövőben a csatornán?
Ez itt az ilyenkor szokásos DÉVÉRTÉKELŐ!
Szabó Andrea: Biztos vagyok benne, hogy Orbán látja a valódi számokat 
• Szabó Andrea: Biztos vagyok benne, hogy Or...
• Szabó Andrea: Biztos vagyok benne, hogy Or... L. RITÓK NÓRA: AZ EGYHÁZAK ÉS A SZEGREGÁCIÓ
TANÍ-TANI ONLINE
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.12.15.
Az oktatási szegregáció és az egyházi iskolahálózat ezt erősítő hatása az utóbbi években meghatározó folyamat lett az iskola esélykiegyenlítő funkciójának elvesztésében.
Sokan emeltünk szót ellene, hiszen a következményei beláthatatlanok, de érdemi változás nem történt. Nekem is keserves, de nagyon tanulságos megtapasztalás volt az öt évig tartó harc, amiben próbáltam itt, helyben egy egyeztetési-együttműködési helyzetet létrehozni a református egyház, a minisztérium (akkor még EMMI), az önkormányzatok, a települési egyházi és állami iskolák között. Maga a forma létrejött, még aláírásával is megpecsételte mindenki, hogy dolgozik az ügyön, de nem történt változás. Én személy szerint sokat sérültem, méltatlan beszélgetésekben próbáltam szembesíteni a valós helyzettel az érintetteket, hiába.
Végül elismertem a vereségem, és feladtam. Megértettem az érdekeket, de nem sikerült elmozdítani senkit a saját álláspontjáról.
Az önkormányzatok érdeke, hogy a jobb társadalmi státuszúakat megtartsa a településen, jogos igény, hát támogatja a kettészakított oktatást. Az egyház érdeke, hogy a néhány idős emberre apadt gyülekezetek létszámát megnövelje, és nem fontos ehhez őszintén vallásosnak lenni. Elég az iskolai kötelezettségek mentén megjelenni a templomban. A szülők érdeke pedig, hogy a gyerekük az ő igényeiknek megfelelő képzést kapjanak. A jobb társadalmi státuszúak megfelelő infrastruktúrával, szakemberekkel, csoportbontásokkal, változatos tanórán kívüli fejlesztési lehetőségekkel bíró oktatást akarnak, és nem szeretnék, ha a pedagógusok figyelme megoszlana a plusz pedagógiai munkát igénylő, szociokulturális vagy egyéb hátránnyal küzdő gyerekek és az övéik között. A generációs szegény, roma szülő igénye csak annyi, hogy a gyereke szeressen iskolába járni, ismerősök között legyen, ők nem tudnak a minőségi oktatás elérésével mit kezdeni. A saját iskolai élményeik szerint élik meg a helyzetet, és nincs, aki azon munkálkodna, hogy ehhez másféle motivációjuk legyen.
Nem tagadom, annak idején próbáltam én is minden követ megmozgatni, a sajtóban és hivatalosan is, járt ez ügyben nálunk az ombudsman is, de nem történt továbbra sem semmi. Ezért nem kis örömmel fogadtam több, most (2025-ben) nyilvánosságra hozott vizsgálatot / jelentést — köztük az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) legutóbbi állásfoglalását — ami arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi iskolák szerepe „kiemelt” a roma gyermekek iskolai szegregációjában. Reménykedtem, hogy ha újra a közbeszéd része lesz, talán elindul valami. De erre jött a döntéshozói reakció, a jelentés eltűnt, ám addigra már felkapta az ellenzéki sajtó, és nem lehetett ennyivel semmissé tenni az ügyet.
Olvastam a cikkeket, véleményeket, a Szemlélekben megjelent szakértői írásokat is, néztem a riportokat a televízióban. És minden a szerint a forgatókönyv szerint ment, amelyet megéltem, évekkel ezelőtt. Az egyház cáfol, és nem ismer el semmit. A mondatok pedig ugyanazok. Először is, hogy az állami iskolák között is előfordul szegregáló hatás… előbb azt oldják meg, mielőtt az egyházi iskolákkal foglalkoznak. Mennyire tipikus lett ez mára ez is! Nem az a lényeg, hogy valaki hibázik, hanem az, hogy azt a hibát más is elköveti. Azt kell kihangosítani, előretartani pajzsként. Csakhogy ettől a saját hiba még ugyanaz marad.
Egy kutatás szerint 2010-ben az egyházi iskolák között jóval kevesebb volt olyan, ahol a roma tanulók aránya alacsony volt — de 2016-ra az ilyen iskolák száma megnégyszereződött (azaz sok olyan egyházi iskola jött létre, amely gyakorlatilag „romamentes”), még azokon a településeken is, ahol korábban nem volt egyházi iskola.
Aztán láttam a jól ismert cinikus mosollyal előadott mondatot is: ó, hát a mi kapunk mindenki előtt nyitva áll… arról mi nem tehetünk, hogy a szülők így döntenek… nem befolyásolhatjuk őket. Hányszor hallottam ezt is! Miközben pontosan tudja mindenki, hogy indirekt eszközrendszert építettek ki azért, hogy távol tartsák a számukra nem kívánatos társadalmi csoportot az iskoláiktól. A szelekciós hatás nehezen bizonyítható, főleg, ha a szándék épp arra irányul, hogy elfedjék azt.
Hallhattam megint az „ugyanannyi támogatást kapunk” érvelést is, amiről megint csak tudjuk, hogy nem így van, hiszen az alaptámogatás mellé mások is járnak, nem beszélve az egyházi iskoláknak járó kedvezményekről. Ha ezt valaki nem hiszi, menjen csak be egy állami és egy elitista egyházi iskolába, és a saját szemével láthatja a különbséget. Azért írom így, hogy elitista, mert írtak nekem pedagógusok olyan iskolákból, melyeket szegregáltként vett át az egyház, talán, hogy ezzel igazoljanak valamit, és náluk nincs jobb helyzet, mint egy szegregált állami iskolában. Mert az egyházi fenntartó is képes két különféle viszonyulással működni.
Mielőtt bárki rögtön sértésnek venné, amiket leírtam, természetesen a kép nem homogén. Ott vannak a szerzetesrendek iskolái, amelyek között van olyan, ahol a szegénységben élők vannak fókuszban. Vannak pozitív példák, ahol integrált oktatást visznek, de a mintázat nem változott az utóbbi 10-15 évben. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (ombudsman) 2025-ös jelentése egyértelműen kimondja: az egyházi iskolák térnyerése az utóbbi években a roma gyerekek iskolai szegregációjának egyik fő mozgatórugója lett.
Az állam és az egyház összefonódott, és próbál tartani valamiféle keresztény értékrend szerinti működést, ami azonban sok sebből vérzik, és nemcsak az oktatásban. Ez anomáliákat, kedvezőtlen társadalmi változásokat generál, aminek a felelősségével egyszer szembe kell néznie a regnáló hatalomnak, és az egyháznak is.
Nem tudom, hogy a szabad iskolaválasztás ténye, amit a demokrácia nagy vívmányának éltünk meg a rendszerváltás után, önmagában előidézte volna-e ezt a helyzetet, felerősítette volna-e ennyire az oktatási szegregációt, vagy megmaradt volna azon a szinten, amin mindig is volt, néhány leszakadó településen, vagy az iskolákon belüli „tagozatos” osztályokban realizálódva. Lehet, nem tartanánk itt, ahol most vagyunk, ha az egyházi iskolarendszer nem így épül fel. De felépült, és ezzel óriási terhet tett a társadalomra.
Az egyház pedig nem néz bele ebbe a tükörbe, továbbra sem. „Kerek” történetnek tartja, hogy a szegényeken való segítést a missziók körében végezzék, de az iskoláikban ne érvényesítsék ezt – az egyházban egyébként alapvető – szempontot.
Mára elcsendesedett újra minden. Az érdekek hálójában marad az oktatási szegregáció, állami-egyházi közreműködéssel. A következményeit pedig a jövő társadalma viseli majd.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.12.15.
Sokan emeltünk szót ellene, hiszen a következményei beláthatatlanok, de érdemi változás nem történt. Nekem is keserves, de nagyon tanulságos megtapasztalás volt az öt évig tartó harc, amiben próbáltam itt, helyben egy egyeztetési-együttműködési helyzetet létrehozni a református egyház, a minisztérium (akkor még EMMI), az önkormányzatok, a települési egyházi és állami iskolák között. Maga a forma létrejött, még aláírásával is megpecsételte mindenki, hogy dolgozik az ügyön, de nem történt változás. Én személy szerint sokat sérültem, méltatlan beszélgetésekben próbáltam szembesíteni a valós helyzettel az érintetteket, hiába.
Végül elismertem a vereségem, és feladtam. Megértettem az érdekeket, de nem sikerült elmozdítani senkit a saját álláspontjáról.
Az önkormányzatok érdeke, hogy a jobb társadalmi státuszúakat megtartsa a településen, jogos igény, hát támogatja a kettészakított oktatást. Az egyház érdeke, hogy a néhány idős emberre apadt gyülekezetek létszámát megnövelje, és nem fontos ehhez őszintén vallásosnak lenni. Elég az iskolai kötelezettségek mentén megjelenni a templomban. A szülők érdeke pedig, hogy a gyerekük az ő igényeiknek megfelelő képzést kapjanak. A jobb társadalmi státuszúak megfelelő infrastruktúrával, szakemberekkel, csoportbontásokkal, változatos tanórán kívüli fejlesztési lehetőségekkel bíró oktatást akarnak, és nem szeretnék, ha a pedagógusok figyelme megoszlana a plusz pedagógiai munkát igénylő, szociokulturális vagy egyéb hátránnyal küzdő gyerekek és az övéik között. A generációs szegény, roma szülő igénye csak annyi, hogy a gyereke szeressen iskolába járni, ismerősök között legyen, ők nem tudnak a minőségi oktatás elérésével mit kezdeni. A saját iskolai élményeik szerint élik meg a helyzetet, és nincs, aki azon munkálkodna, hogy ehhez másféle motivációjuk legyen.
Nem tagadom, annak idején próbáltam én is minden követ megmozgatni, a sajtóban és hivatalosan is, járt ez ügyben nálunk az ombudsman is, de nem történt továbbra sem semmi. Ezért nem kis örömmel fogadtam több, most (2025-ben) nyilvánosságra hozott vizsgálatot / jelentést — köztük az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) legutóbbi állásfoglalását — ami arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi iskolák szerepe „kiemelt” a roma gyermekek iskolai szegregációjában. Reménykedtem, hogy ha újra a közbeszéd része lesz, talán elindul valami. De erre jött a döntéshozói reakció, a jelentés eltűnt, ám addigra már felkapta az ellenzéki sajtó, és nem lehetett ennyivel semmissé tenni az ügyet.
Olvastam a cikkeket, véleményeket, a Szemlélekben megjelent szakértői írásokat is, néztem a riportokat a televízióban. És minden a szerint a forgatókönyv szerint ment, amelyet megéltem, évekkel ezelőtt. Az egyház cáfol, és nem ismer el semmit. A mondatok pedig ugyanazok. Először is, hogy az állami iskolák között is előfordul szegregáló hatás… előbb azt oldják meg, mielőtt az egyházi iskolákkal foglalkoznak. Mennyire tipikus lett ez mára ez is! Nem az a lényeg, hogy valaki hibázik, hanem az, hogy azt a hibát más is elköveti. Azt kell kihangosítani, előretartani pajzsként. Csakhogy ettől a saját hiba még ugyanaz marad.
Egy kutatás szerint 2010-ben az egyházi iskolák között jóval kevesebb volt olyan, ahol a roma tanulók aránya alacsony volt — de 2016-ra az ilyen iskolák száma megnégyszereződött (azaz sok olyan egyházi iskola jött létre, amely gyakorlatilag „romamentes”), még azokon a településeken is, ahol korábban nem volt egyházi iskola.
Aztán láttam a jól ismert cinikus mosollyal előadott mondatot is: ó, hát a mi kapunk mindenki előtt nyitva áll… arról mi nem tehetünk, hogy a szülők így döntenek… nem befolyásolhatjuk őket. Hányszor hallottam ezt is! Miközben pontosan tudja mindenki, hogy indirekt eszközrendszert építettek ki azért, hogy távol tartsák a számukra nem kívánatos társadalmi csoportot az iskoláiktól. A szelekciós hatás nehezen bizonyítható, főleg, ha a szándék épp arra irányul, hogy elfedjék azt.
Hallhattam megint az „ugyanannyi támogatást kapunk” érvelést is, amiről megint csak tudjuk, hogy nem így van, hiszen az alaptámogatás mellé mások is járnak, nem beszélve az egyházi iskoláknak járó kedvezményekről. Ha ezt valaki nem hiszi, menjen csak be egy állami és egy elitista egyházi iskolába, és a saját szemével láthatja a különbséget. Azért írom így, hogy elitista, mert írtak nekem pedagógusok olyan iskolákból, melyeket szegregáltként vett át az egyház, talán, hogy ezzel igazoljanak valamit, és náluk nincs jobb helyzet, mint egy szegregált állami iskolában. Mert az egyházi fenntartó is képes két különféle viszonyulással működni.
Mielőtt bárki rögtön sértésnek venné, amiket leírtam, természetesen a kép nem homogén. Ott vannak a szerzetesrendek iskolái, amelyek között van olyan, ahol a szegénységben élők vannak fókuszban. Vannak pozitív példák, ahol integrált oktatást visznek, de a mintázat nem változott az utóbbi 10-15 évben. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (ombudsman) 2025-ös jelentése egyértelműen kimondja: az egyházi iskolák térnyerése az utóbbi években a roma gyerekek iskolai szegregációjának egyik fő mozgatórugója lett.
Az állam és az egyház összefonódott, és próbál tartani valamiféle keresztény értékrend szerinti működést, ami azonban sok sebből vérzik, és nemcsak az oktatásban. Ez anomáliákat, kedvezőtlen társadalmi változásokat generál, aminek a felelősségével egyszer szembe kell néznie a regnáló hatalomnak, és az egyháznak is.
Nem tudom, hogy a szabad iskolaválasztás ténye, amit a demokrácia nagy vívmányának éltünk meg a rendszerváltás után, önmagában előidézte volna-e ezt a helyzetet, felerősítette volna-e ennyire az oktatási szegregációt, vagy megmaradt volna azon a szinten, amin mindig is volt, néhány leszakadó településen, vagy az iskolákon belüli „tagozatos” osztályokban realizálódva. Lehet, nem tartanánk itt, ahol most vagyunk, ha az egyházi iskolarendszer nem így épül fel. De felépült, és ezzel óriási terhet tett a társadalomra.
Az egyház pedig nem néz bele ebbe a tükörbe, továbbra sem. „Kerek” történetnek tartja, hogy a szegényeken való segítést a missziók körében végezzék, de az iskoláikban ne érvényesítsék ezt – az egyházban egyébként alapvető – szempontot.
Mára elcsendesedett újra minden. Az érdekek hálójában marad az oktatási szegregáció, állami-egyházi közreműködéssel. A következményeit pedig a jövő társadalma viseli majd.
GYÁNI GÁBOR: A DEKLASSZÁLÓDÁS TAPASZTALATA
ÉLET ÉS IRODALOM /PUBLICISZTIKA
Szerző: GYÁNI GÁBOR
2025.12.18.
A szegénység mai hazai mértéke kulcskérdéssé is válhat a jövő évi választási csatározások hangzavarában. A szegénységhez vezető egyik út a társadalmi lesüllyedés, a deklasszálódás, aminek érdemes külön is figyelmet szentelni. A deklasszálódásnak hosszú és változatos a története, amelyről viszonylag ritkán és nem feltétlenül tényleges jelentésének megfelelő módon beszélnek a történészek, szemben azzal, ahogy egyes társadalmi csoportok felemelkedéséről szólnak. Miért is?
A mobilitás imázsa
A kapitalizmus apológiája, a liberális társadalomszemlélet nagy súlyt helyez a születőben lévő, majd idővel megcsontosodó új társadalmi berendezkedés pozitív oldalának kidomborítására, amely megegyezik a felemelkedők tapasztalatával. Így kölcsönöz ez a szemlélet normatív értelmet a mobilitás fogalmának, melyet a társadalmi haladás feltételeként és következményeként tudatosít. Különösen áll ez az ún. strukturális asszimiláció fogalmára, amely a modernizáció (az iparosodás, az urbanizáció stb.) szükséges velejárójaként fejezi ki a tudomány nyelvén a kívánatos társadalmi fejleményeket. Ennek értelmében a foglalkozási szerkezet átalakulása, a modernizálódása elkerülhetetlenül idézi elő a strukturális mobilitást: ekkor a parasztból (az agrár kistermelőből) ipari proletár lesz, ami egyének nagy csoportjainak a felfelé irányuló elmozdulása, mert az ipar (kivált a modern gyáripar) a megélhetés modernebb intézményi letéteményesének számít a mezőgazdasághoz képest. Legalábbis így fest a helyzet a modernizációt feltétlenül helyesnek tekintő szemlélő számára. Annak a történelmi szereplőnek a szemszögéből azonban, aki ennek a gyökeres átalakulásnak a hatására veszti el a földjét, a műhelyét vagy a boltját, és ezzel együtt életformát is kénytelen váltani, már nem biztos, hogy ez nem süllyedés, nem státusvesztés-e inkább, mint emelkedés. Ekkor ugyanis az illető – elvesztve addigi önálló egzisztenciáját, s vele együtt a magánemberi autonómiáját – a bérmunkás függő állapotába jut, ami olykor jövedelmi süllyedéssel is együtt járhat. Ezt a jelenséget a baloldali, a rendszerkritikus társadalomszemlélet annyiban tünteti ki csupán a figyelmével, amennyiben a proletarizálódás tendenciáját a kapitalizmus forradalmi úton való meghaladásának feltétlen zálogaként értékeli.
Nem változtat sokat ezen a helyzeten az ún. cirkuláris mobilitás fogalmával leírt gyakori fejlemény számbavétele sem. Ez esetben helycsere történik az egyes társadalmi pozíciókban, az értelmiségiből például munkás, a munkásból pedig értelmiségi lesz, változatlan, netán strukturálisan változó külső körülmények közepette. A vesztes, a lefelé mobil ember tragédiája ekkor is könnyen észrevehető, bár – a társadalmi igazságtalanságok korrigálása címén – a társadalmi helycsere akár még igazolható is valami módon. Ékes példa rá a szocialista kori irányított mobilitást igazolni hivatott ideológiai apológia. Ennek tanítása szerint a valamikori népnyúzó felső és középosztályoknak – a társadalmi igazságosság jogcímén – szükségképpen át kell adniuk a helyüket a korábban általuk elnyomott alsó rétegek tagjainak. Az viszont már erősen kétséges, hogy a cirkuláris mozgás egyenértékű a gazdasági-társadalmi és politikai berendezkedés modernebbé válásával, ahogy azt a vele összefüggő ideológiai igazolás fennen hirdeti. A kommunista politikai-gazdasági-társadalmi berendezkedés például végül nem váltotta be a kapitalizmus meghaladását célzó ígéretét.
Mindamellett olykor még a tudományos diskurzusban is összemossák a strukturális és a cirkuláris mobilitás fogalmát. Ezt azzal a tudatos vagy nem kellően reflektált szándékkal teszik, hogy „haladónak” tüntethessék fel az egyszerű társadalmi helycserét a diktatúra történelmi szükségszerűségét alátámasztandó. Azt sugallják ezzel, hogy a strukturális mobilitáshoz elengedhetetlen a cirkuláris mobilitás kikényszerítése, mert csak új emberek pozícióba emelése garantálhatja az üdvösnek gondolt fejlődést. Ezért is állítják be pozitív fejleményként a helycserékkel megoldott strukturális mobilitás erőltetését, amely ráadásul a múltbeli társadalmi igazságtalanságokat és méltánytalanságokat igazítja helyre, közelebb hozva ezáltal az ideális egyenlőség vágyott világát. Ennek az álságos megoldásnak a törekvését látjuk viszont a NER gazdaság- és társadalompolitikájában is, amelyet szintén nem követ tényleges gazdasági és társadalmi modernizáció...
Szerző: GYÁNI GÁBOR
2025.12.18.
A mobilitás imázsa
A kapitalizmus apológiája, a liberális társadalomszemlélet nagy súlyt helyez a születőben lévő, majd idővel megcsontosodó új társadalmi berendezkedés pozitív oldalának kidomborítására, amely megegyezik a felemelkedők tapasztalatával. Így kölcsönöz ez a szemlélet normatív értelmet a mobilitás fogalmának, melyet a társadalmi haladás feltételeként és következményeként tudatosít. Különösen áll ez az ún. strukturális asszimiláció fogalmára, amely a modernizáció (az iparosodás, az urbanizáció stb.) szükséges velejárójaként fejezi ki a tudomány nyelvén a kívánatos társadalmi fejleményeket. Ennek értelmében a foglalkozási szerkezet átalakulása, a modernizálódása elkerülhetetlenül idézi elő a strukturális mobilitást: ekkor a parasztból (az agrár kistermelőből) ipari proletár lesz, ami egyének nagy csoportjainak a felfelé irányuló elmozdulása, mert az ipar (kivált a modern gyáripar) a megélhetés modernebb intézményi letéteményesének számít a mezőgazdasághoz képest. Legalábbis így fest a helyzet a modernizációt feltétlenül helyesnek tekintő szemlélő számára. Annak a történelmi szereplőnek a szemszögéből azonban, aki ennek a gyökeres átalakulásnak a hatására veszti el a földjét, a műhelyét vagy a boltját, és ezzel együtt életformát is kénytelen váltani, már nem biztos, hogy ez nem süllyedés, nem státusvesztés-e inkább, mint emelkedés. Ekkor ugyanis az illető – elvesztve addigi önálló egzisztenciáját, s vele együtt a magánemberi autonómiáját – a bérmunkás függő állapotába jut, ami olykor jövedelmi süllyedéssel is együtt járhat. Ezt a jelenséget a baloldali, a rendszerkritikus társadalomszemlélet annyiban tünteti ki csupán a figyelmével, amennyiben a proletarizálódás tendenciáját a kapitalizmus forradalmi úton való meghaladásának feltétlen zálogaként értékeli.
Nem változtat sokat ezen a helyzeten az ún. cirkuláris mobilitás fogalmával leírt gyakori fejlemény számbavétele sem. Ez esetben helycsere történik az egyes társadalmi pozíciókban, az értelmiségiből például munkás, a munkásból pedig értelmiségi lesz, változatlan, netán strukturálisan változó külső körülmények közepette. A vesztes, a lefelé mobil ember tragédiája ekkor is könnyen észrevehető, bár – a társadalmi igazságtalanságok korrigálása címén – a társadalmi helycsere akár még igazolható is valami módon. Ékes példa rá a szocialista kori irányított mobilitást igazolni hivatott ideológiai apológia. Ennek tanítása szerint a valamikori népnyúzó felső és középosztályoknak – a társadalmi igazságosság jogcímén – szükségképpen át kell adniuk a helyüket a korábban általuk elnyomott alsó rétegek tagjainak. Az viszont már erősen kétséges, hogy a cirkuláris mozgás egyenértékű a gazdasági-társadalmi és politikai berendezkedés modernebbé válásával, ahogy azt a vele összefüggő ideológiai igazolás fennen hirdeti. A kommunista politikai-gazdasági-társadalmi berendezkedés például végül nem váltotta be a kapitalizmus meghaladását célzó ígéretét.
Mindamellett olykor még a tudományos diskurzusban is összemossák a strukturális és a cirkuláris mobilitás fogalmát. Ezt azzal a tudatos vagy nem kellően reflektált szándékkal teszik, hogy „haladónak” tüntethessék fel az egyszerű társadalmi helycserét a diktatúra történelmi szükségszerűségét alátámasztandó. Azt sugallják ezzel, hogy a strukturális mobilitáshoz elengedhetetlen a cirkuláris mobilitás kikényszerítése, mert csak új emberek pozícióba emelése garantálhatja az üdvösnek gondolt fejlődést. Ezért is állítják be pozitív fejleményként a helycserékkel megoldott strukturális mobilitás erőltetését, amely ráadásul a múltbeli társadalmi igazságtalanságokat és méltánytalanságokat igazítja helyre, közelebb hozva ezáltal az ideális egyenlőség vágyott világát. Ennek az álságos megoldásnak a törekvését látjuk viszont a NER gazdaság- és társadalompolitikájában is, amelyet szintén nem követ tényleges gazdasági és társadalmi modernizáció...
ORBÁN VIKTOR ÚTJA AZ ÖNREFLEKTÍV EGYETEMISTÁTÓL A HATALMAT DROGKÉNT HASZNÁLÓ ILLIBERÁLIS ÖNKÉNYÚRIG
SZÉLSŐKÖZÉP/ ÖNKÉNYES MÉRVADÓ
Szerző: PUZSÉR RÓBERT
2025.12.26.
00:00 - Válogatás Orbán Viktor pályáját lekövető interjúkból
Szerző: PUZSÉR RÓBERT
2025.12.26.
00:00 - Válogatás Orbán Viktor pályáját lekövető interjúkból
01:06 - 1989: Pesty Fekete doboz: apám hihetetlenül megvert
06:21 - Komolyan fontolgattam, hogy focista lesz belőlem
10:26 - Kultúrálatlanságból jöttem
17:29 - Jó egyetemi tanár szeretnék lenni, nem pedig politikus
18:49 - Csunderlik találkozása Orbánnal 2002-ben: bort iszik, de vizet prédikál
24:33 - 1994: Orbán a Fidesz súlyos vereségének előestéjén
27:30 - 1996: Friderikusz interjúja Orbánnal: imázsváltás
35:32 - Orbán sikertelennek érzi magát a politikában
38:12 - Az első Orbán-kormány: 1998-2002
40:08 - 2005: Nap-Kelte beszélgetés az új Orbán Viktorral
43:08 - 2006: Sváby András interjú, melyben a riporter csúnyán leszerepelt
47:14 - 2011: Hajdú Péter interjú
49:52 - Orbán és a hatalom drogja
51:37 - El lehet nyerni az egész világot anélkül, hogy a saját lelkedet elveszítenéd?
52:52 - Miért nem jó politikusnak lenni?
54:36 - 2025: Rónai Egon interjú
Elhangzott a Szélsőközép Youtube csatornán, az Önkényes Mérvadó című műsorban | 2025.11.14. Puzsér Róbert, Horváth Oszkár, Csunderlik Péter
2025. december 26., péntek
POGÁTSA ZOLTÁN: A FIDESZ SEM TUDNÁ TOVÁBB CSINÁLNI AZT, AMIT EDDIG CSINÁLT, AZ A MODELL KIFULLADT
ATV MAGYARORSZÁG / EGYENES BESZÉD
Műsorvezető: RÓNAI EGON
2025.12.26.
Komoly kihívásokkal nézett szembe idén a magyar gazdaság. Elmaradt a kormány által várt repülőrajt, és a kilátások egyelőre 2026-ra sem sokkal kedvezőbbek. Hogyan hatnak a gazdaságra a kormány által bejelentett intézkedések? Elbírja a kampányígéreteket a költségvetés?
Műsorvezető: RÓNAI EGON
2025.12.26.
Komoly kihívásokkal nézett szembe idén a magyar gazdaság. Elmaradt a kormány által várt repülőrajt, és a kilátások egyelőre 2026-ra sem sokkal kedvezőbbek. Hogyan hatnak a gazdaságra a kormány által bejelentett intézkedések? Elbírja a kampányígéreteket a költségvetés?
Az Egyenes Beszéd vendége Pogátsa Zoltán, közgazdász, szociológus, habilitált egyetemi docens.
VEKERDY TAMÁS: ÉLETEM ÉS AZ IRODALOM
VOLT EGYSZER EGY RÁDIÓ
A felvételt Radák László és Szabó Sándor készítette.
Közreadva: 2025.08.21.
A felvételt Radák László és Szabó Sándor készítette.
Közreadva: 2025.08.21.
(rádiószínház - hangoskönyv)
2
18:45
Életem és az irodalom - Vekerdy Tamás összeállítása 5/2. rész
(rádiószínház - hangoskönyv)
2
18:45
Életem és az irodalom - Vekerdy Tamás összeállítása 5/2. rész
(rádiószínház - hangoskönyv)
(rádiószínház - hangoskönyv)
BESZÉLGETÉS CSÁKÁNYI ESZTERREL
FICZERE PODCAST
Szerző: FICZERE PODCAST
2025.12.25.
Amikor a tehetség, a szorgalom, az alázat és a bölcs belátás minden akadályt elhárít. Amikor a kérdőjel - bárkiben, de nem az érintettben – esetleg ott van, hogy elég-e önmagában a szakmai sikeresség.
Amikor lehet erre a fenti kérdésre azt válaszolni, hogy mindenkinek saját joga eldönteni, hogy miben hisz, mi a fontos önmagának, hogy hagyja-e magát a külső, sokszor kéretlen vélemények által befolyásolni.
Hallgassák szeretettel és nyitott szívvel / lélekkel a Kossuth díjas, végtelenül önazonos, nagyon sikeres és nagyon emberi Csákányi Esztert!
Szerző: FICZERE PODCAST
2025.12.25.
Amikor a tehetség, a szorgalom, az alázat és a bölcs belátás minden akadályt elhárít. Amikor a kérdőjel - bárkiben, de nem az érintettben – esetleg ott van, hogy elég-e önmagában a szakmai sikeresség.
Amikor lehet erre a fenti kérdésre azt válaszolni, hogy mindenkinek saját joga eldönteni, hogy miben hisz, mi a fontos önmagának, hogy hagyja-e magát a külső, sokszor kéretlen vélemények által befolyásolni.
Hallgassák szeretettel és nyitott szívvel / lélekkel a Kossuth díjas, végtelenül önazonos, nagyon sikeres és nagyon emberi Csákányi Esztert!
SZERDÁN FOGOD VALAKINEK A MELEG KEZÉT, SZOMBATON EGY MARÉK HAMU | ÉLETÚTINTERJÚ MOLNÁR PIROSKÁVAL
PARTIZÁN
Beszélgetőtárs: GULYÁS MÁRTON
2025.12.25.
Molnár Piroska idén töltötte be 80. életévét. Karácsony alkalmából a Nemzet Színésze otthonában fogadott minket, hogy életútjáról kérdezhessük. Az adásban szó lesz egy napraforgószárról, bizalomról, elhivatottságról, szépségkultuszról, gyászról, cselédvilágról, Kaposvárról, Eötvös Péterről, barátokról, pályatársakról, beszélgetésekről azokkal, akik már nincsenek itt, és végül a rossz mellett a jóról is. Tartsatok velünk!
A Mese itt érhető el: https://open.spotify.com/track/6B3R9j...
Van segítség! Ingyenes, anonim, a nap 24 órájában hívható lelki elsősegély-szolgálat várja a hívásokat a 116-123 és 06-80-810-600 telefonszámon. Ha öngyilkossági gondolatai vannak, kérjük, olvassa el ezt az oldalt, mielőtt kárt tenne magában. Ha másvalakiért aggódik, ezen az oldalon talál tanácsokat, mit tud tenni.
00:00 - Felvezetés
Beszélgetőtárs: GULYÁS MÁRTON
2025.12.25.
Molnár Piroska idén töltötte be 80. életévét. Karácsony alkalmából a Nemzet Színésze otthonában fogadott minket, hogy életútjáról kérdezhessük. Az adásban szó lesz egy napraforgószárról, bizalomról, elhivatottságról, szépségkultuszról, gyászról, cselédvilágról, Kaposvárról, Eötvös Péterről, barátokról, pályatársakról, beszélgetésekről azokkal, akik már nincsenek itt, és végül a rossz mellett a jóról is. Tartsatok velünk!
A Mese itt érhető el: https://open.spotify.com/track/6B3R9j...
Van segítség! Ingyenes, anonim, a nap 24 órájában hívható lelki elsősegély-szolgálat várja a hívásokat a 116-123 és 06-80-810-600 telefonszámon. Ha öngyilkossági gondolatai vannak, kérjük, olvassa el ezt az oldalt, mielőtt kárt tenne magában. Ha másvalakiért aggódik, ezen az oldalon talál tanácsokat, mit tud tenni.
00:00 - Felvezetés
00:38 - Beköszönés
01:21 - Gyerekkori karácsonyok
04:49 - Bizalom
22:22 - Halál
26:41 - Harmónia
27:50 - Tárgyak, emberek, állatok
33:33 - Szépség
37:58 - Szerepek
51:56 - Testek, szerelmek
1:02:28 - Szolidaritás
1:27:39 - Eötvös Péter
1:39:48 - Csárdáskirálynő
1:50:43 - Megbocsátás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)