2026. augusztus 31., hétfő

POLT TÁVOZÁSÁVAL VÉGE ORBÁN VÉDŐPAJZSÁNAK – ÍGY GYENGÍTETTE MEG A FIDESZ AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGOT

VÁLASZ ONLINE / HÁTTÉR
Szerző: ÉLŐ ANITA
2026.08.31.


Nyomokban alkotmánybíróságot tartalmaz – így jellemezhetnénk azt, ami 16 év Fidesz-kormányzás után a taláros testületből megmaradt. Túlzás? 2025-ben az új ügyeknek kevesebb mint két ezrelékében (!) volt szó klasszikus alkotmánybíráskodásról, tehát amikor a testület fő tevékenysége még az volt, hogy normakontroll keretében az elfogadott jogszabályok alkotmányosságáról határozott. A valaha nagy tekintélyű bírákból álló Alkotmánybíróságot bukott hivatalnokokkal, botrányba keveredő fidesznyikekkel hígították fel, vezetését pedig Polt Péterre, az állami szintre emelt korrupciót hírhedten eredménytelenül üldöző legfőbb ügyészre bízták. Hogyan jelentéktelenedett el a rendszerváltás egyik legerősebb intézménye? Hogyan lett ennek révén féktelen és (ellen)súlytalan a kormányzás? Az Alaptörvény módosítása révén Polt Pétert három társával szeptember elsejével kiteszik a testületből. A Válasz Online ebből az alkalomból nyolc pontba szedte az Alkotmánybíróság elalkotmánybíróságtalanításának folyamatát, jelezve azt is, ahol a jogok visszaadása már megkezdődött.


Új fejezet kezdődik az Alkotmánybíróságon (Ab) szeptember elsejétől, amikor Polt Péter volt legfőbb ügyésztől az elnökhelyettesi pozíciót betöltő Czine Ágnes veszi át átmenetileg, mandátumának novemberi lejártáig – vagy az új elnök megválasztásáig – a testület irányítását. Mindez csak az első lépés. Magyarországon ugyanis az a fajta alkotmánybíráskodás csak nyomokban maradt meg, ami az 1990-es rendszerváltás után a jogállam fontos védőbástyájaként létrejött. A „profilváltás” már 2011-ben elkezdődött, és egyszerre két irányban zajlott: a hatáskörök megnyirbálásával és a testület pártemberekkel való feltöltésével...

FELCSUTI PÉTER: ORBÁN VIKTOR „HÉTPRÓBÁS GAZEMBER”

HÍRKLIKK / KLIKKTV
Szerző: NÉMETH PÉTER
2026.08.30.



A közgazdász szerint az erős forint sem feltétlenül jó hír. A 360 forint körüli euróárfolyam szerinte már túlságosan erős lehet a magyar gazdaság számára, különösen az exportőrök és a turizmus szempontjából. A külföldi turisták számára Magyarország drágábbá válhat, miközben a magyarok könnyebben választanak külföldi úti célt.

Felcsuti ugyanakkor hangsúlyozta: a kialakult helyzetet nem lehet egyszerűen az új kormány nyakába varrni. Szerinte a kormány feladata nem az, hogy mesterségesen meghatározza a forint árfolyamát vagy az inflációt, hanem az, hogy megfelelő gazdaságpolitikával kezelje az ország valódi problémáit.

A szakember szerint azonban ezekből bőven akad. Úgy látja, Magyarország „nagyon mély gödörben” van, miközben a költségvetési hiány rendkívül magas, a gazdasági növekedés pedig gyenge. A következő évek egyik legnehezebb feladata a deficit 2030-ig történő, 3 százalék körüli szintre csökkentése lehet.

Felcsuti szerint komoly politikai dilemma lesz a korábbi kormányzati kedvezmények, köztük a rezsicsökkentés, a 25 év alattiak adókedvezménye vagy a nők 40 év utáni nyugdíjazásának fenntartása is. Közgazdasági szempontból több ilyen intézkedést irracionálisnak tart, politikailag azonban rendkívül nehéz lenne megszüntetni őket.

A beszélgetés végén szóba került a vagyonvisszaszerzés és az elmúlt 16 év politikai felelőssége is. Felcsuti szerint a magyar társadalom türelmetlen, gyors eredményeket akar látni, miközben a vagyonvisszaszerzés és az esetleges büntetőeljárások évekig is eltarthatnak.

Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor felelősségre vonható lehet-e, Felcsuti Péter rendkívül keményen fogalmazott. A korábbi miniszterelnököt „hétpróbás gazembernek”, ráadásul „nagyon cinikus hétpróbás gazembernek” nevezte. Ugyanakkor úgy vélte, hogy bár kihallgatására lehetne ok, vádat valószínűleg nehéz lenne emelni ellene, mert szerinte Orbán elég körültekintően járt el ahhoz, hogy közvetlen bizonyítékokat nehéz legyen találni.

A közgazdász szerint a következő években már nem lehet pusztán politikai lelkesedésből megoldani Magyarország problémáit: előbb-utóbb a magyar gazdaság valódi helyzetével is szembe kell nézni.

AZ ÚJ KORMÁNYNAK MINDENT MÁSKÉPP KÉNE CSINÁLNIA, HA MŰKÖDŐ LAKÁSPOLITIKÁT AKAR

TELEX
Szerző: HORVÁTH ÁRON
2026.08.31.


Az „otthonteremtés” a Fidesz egyik leghosszabb életű kormányzási szómágiája volt, és fontossága a költségvetési költések között is megmutatkozott. A lakáspolitikai kiadások az elmúlt három választási ciklusban együtt lélegeztek a választási naptárral, az idén a lakhatási célra menő költések elérhetik az 1000 milliárd forintot. A kamattámogatási konstrukciók – Otthon Start, babaváró, csok plusz, otthonfelújítási kölcsönök – a jövőben is kötött költségvetési kiadást jelentenek a folyamatosan fizetendő kamattámogatás miatt. A tavaly szeptemberben indult Otthon Start Program támogatása gyorsan csökkenő kamatpálya mellett is megközelítheti majd a 200 milliárd forintos éves terhet az évek során felhalmozódó támogatott hitelállomány növekedése miatt, rosszabb pénzügyi feltételek esetén akár a 400 milliárdot is. A felelőtlen választási intézkedésként bevezetett közszolgálati támogatás igénybevételéről még csak az előző kormánytól származó várakozás áll rendelkezésre, mi szerint ez a tétel is meghaladhatja 2026-ban az éves 150 milliárd forintos kiadást.


Joggal merül fel tehát kérdésként, hogy ennyi pénzzel mennyire sikerült a szakpolitikának célt érnie, és itt kezdődnek a bajok...

ITT OLVASHATÓ

ABSZURD KARLENDÍTÉS, ADÓFIZETŐI INFLUENSZERTRIP - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLEVELE

444.HU
Szerző: BÓDOG BÁLINT
2026.08.31.


Mi kellene a méltóságteljes meghaláshoz? Miért van bajban Zelenszkij? Indulna-e külön a KDNP? Mikor kezdődik a vagyonvisszaszerzés? A 444 napindító hírleveléből kiderül!

Jó reggelt! Ez itt a 444 napindító hírlevele a hétvége legfontosabb híreivel. Vannak más hírleveleink is, ezekre itt lehet feliratkozni.


Belföld

Szállás Tiborcznál, ebéd a NER-es luxusétteremben – megszereztük Orbán Ráhel 3 milliárdos influenszertripjének dokumentumait. A Magyar Turisztikai Ügynökség korábban azt állította, 1,5 milliárdot fizettek az influenszereknek a 2024-es bulin, de ez nem volt igaz. Közérdekű adatigényléssel kértük ki a neveket, a helyszíneket, a programokat és a költségeket.

A KDNP év végéig teljes tisztújítást tart, Semjén Zsolt szerint, ha leviszik 4 százalékra a parlamenti küszöböt, a következő választáson önállóan indulhatnak. Pócs János eközben attól tart, hogy Navracsics Tiborék mozgalma miatt úgy járnak majd, mint az MSZP és a DK.

Magyar Péter Unger Anna megválasztása kapcsán beszélt arról, hogy soha nem vállalta a Tisza, hogy minden vezetői pozícióra megszavaztatják a jelölteket a közvéleménnyel. Unger arról beszélt az RTL műsorában, hogy már kiválasztották az ügyeket, amivel várhatóan szeptemberben elindul a Vagyonvisszaszerzési Hivatal.

- Vitézy minisztériuma 100 milliárd forint értékű vagyont vesz vissza a felszámolt kekváktól.

A Tuzson-jelentést megalapozó kormányrendeletnek hála az új igazságügyi miniszter minden Szőlő utcai iratba belenézhet, de nem ad ki adatokat. A minisztérium előző vezetése titkosította az adatokat, és ezt most a tiszás tárca is fenntartja.

Magyarországon nem vették nyilvántartásba a Mi Hazánk jelöltjének müncheni karlendítős ügyét, mert az itthon nem számít bűncselekménynek. Moys Zoltánt több mint kétezer euróra büntette 2021-ben egy német bíróság, de három évvel később a Fővárosi Törvényszék végzése alapján nem vették Magyarországon nyilvántartásba az ügyet.„

- Eleve abszurd és logikátlan feltételezés, hogy egy német–magyar meccsen magyar szurkolóként német köszöntési formát használjon” – reagált cikkünkre a Mi Hazánk.

Alig van olyan beteg Magyarországon, aki hozzájut ahhoz a hospice ellátáshoz, amelyre amúgy jogosult lenne. De a méltóságteljes meghaláshoz nem csak az egészégügyi rendszert kellene megváltoztatni, hanem a társadalom hozzáállását is.

Hír volt még:

- Négyből négy települést behúztak a Tisza által támogatott jelöltek az időközi önkormányzati választáson.

- Túl sokszor hallgattak, Krausz Ferenc otthagyta a Magyar Corvin-lánc Testületet.

Kirúgták a Külügyből Szabó Bence kétszeres olimpiai bajnokot, aki nagykövetnek készült.

Csak szeptemberre tudja biztosítani a közétkeztetést a kiskirálykodó zebegényi polgármester...

MARKÓ BÉLA: HÁLÓ ÉS HAL

NÉPSZAVA
Szerző: MARKÓ BÉLA
2026.08.30.


Háló kell az önállósághoz, nem hal. Minőségi oktatás, színvonalas kulturális élet, jól működő intézmények, erősödő önkormányzatok, további kisebbségi jogok.


Minden bizonnyal az a költészet legfőbb értelme, hogy egy metafora sokszor többet elárul a világról, mint számos tudományos értekezés. Persze szakmai elfogultság is nálam, hogy meglehetősen érzékeny vagyok a nyelvhasználatra, és minden jelentésváltozásra felkapom a fejem. De Erdélyben egyébként sem kell irodalmárnak lenni ahhoz, hogy állandóan arra figyeljünk, ki akarja ellopni éppen a nyelvünket, hiszen a történelem valamiféle amatőr nyelvőrködésre nevelt minket. Így van ez még akkor is, ha romlik közben mindennapi anyanyelvünk, és nemcsak vendégmunkásokat, hanem román kölcsönszavakat is exportálunk Magyarországra. Eladdig, hogy a pungát vagy a vinettát már sokan ismerik Erdélyen kívül is. Csakhogy nem az ilyen kölcsönszavaktól kell félni, amelyek végső soron nem szürkítik, hanem színesítik a magyar nyelvet.

Ami valóban félelmetes volt számomra az elmúlt bő másfél évtizedben, az a Budapesten hivatalossá tett jelentésváltoztatás, vagyis a szavak jelentésének kisajátítása.

Félig-meddig csak metafora ez nyilván, hiszen magam is tudom, a legnagyobb rendszerváltó elégedetlenséget Magyarországon nem az váltotta ki, hogy a kormánypropaganda a szó szoros értelmében ellopta tőlem és tőlünk, ami a legdrágább mindannyiunknak – a pénzben nem mérhető közös magyar szókincs egy részét –, hanem az ennél sokkal láthatóbb és tetten érhetőbb korrupció. De korrupció ez is, legalább annyira súlyos, mint a közpénz folyamatos elsikkasztása. Szerintem a diktatúrák természetéről is a nyelv eltulajdonítása árul el a legtöbbet. Igaz, amikor magyarországi barátaimmal a rendszer végtelenül infantilis megnevezéséről beszélgettünk, hogy úgymond illiberális demokrácia ez, és én meg egyszerűen diktatúrának tituláltam, próbáltak nyugtatgatni engem, de tulajdonképpen önmagukat, hogy azért itt még nem gázol el senkit a fekete autó, és a tizedik emeletről sem zuhan ki senki az ablakon. Nos, teljes tisztelettel, én a fél életemet egy könyörtelen diktatúrában éltem le, nem egy demokráciának hazudott autokráciában, és meg kell mondanom, hogy a Ceaușescu-rendszerben sem a fekete autó volt már a legfélelmetesebb, hanem a véleményszabadság korlátozása, a kötelező taps, az egyre bővülő tiltólisták, a sok-sok pénzzel fenntartott giccskultúra, a legfontosabb szavak diszkreditálása, amikor a haza már nem volt haza, és minket, magyarokat például magyarul beszélő románokként emlegetett a hivatalos román pártsajtó. Meg aztán a romló életszínvonal, az egzisztenciális kiszolgáltatottság is hozzátartozott a sajátos román diktatúrához. Micsoda választéka a tiltásoknak csak az én pályámon! Volt sok olyan versem, amelyet egyszerűen kidobott a cenzúra. Volt olyan könyvem, amely nem jelenhetett meg Romániában a rendszerváltás előtt. Ezzel szemben egyik verseskötetem megjelent ugyan valamikor a nyolcvanas években, de rögtön utána jött az ukáz a pártközpontból, hogy dicsérő kritikát nem lehet közölni róla. Apropó tiltás, apropó illiberális demokrácia, álldogáltunk néhányan írók a budapesti könyvfesztiválon ezelőtt tizenvalahány évvel, köztünk egy újságírónő a közszolgálati rádiótól. Régről ismertük egymást, interjút is készített velem egykor. Hirtelen odafordult hozzám, és ennyit mondott félhangosan, hogy hallhatta, aki éppen akarta: ne haragudjék, magától most nem kérek interjút, mert elfelejtettem bent megkérdezni, hogy tiltólistán van-e. Olyan volt, mint egy coming out még a Fidesz-rendszer hajnalán...

MŰKÖDŐ ORSZÁGBAN ANNAK KELLENE TERMÉSZETESNEK LENNIE, HOGY MEGHALLGATJÁK AZOKAT IS, AKIK NEM TAPSOLNAK, HANEM KÉRDEZNEK

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2026.08.29.


„Egy működő és emberséges országban egy vezető munkáját a tettei minősítik, nem a megmondó emberek véleménye. Egy komoly hivatal vezetőjének kiválasztása nem kiszavazó show és nem szimpátiaszavazás” – írja Magyar Péter.

Egy működő országban egy komoly hivatal élére mindenekelőtt szakmai teljesítmény, felkészültség, tapasztalat és vezetői alkalmasság alapján választanak embert. Különösen akkor, ha a választás egyik oldalán csekély vagy alig kimutatható szakmai és vezetői előélet, a másikon pedig hosszú idő alatt felhalmozott tudás, bizonyított teljesítmény és vezetői gyakorlat áll.

A szakértelem ugyanis nem valami kellemetlen mellékkörülmény, amelyet a politika szükség esetén elegánsan félretolhat. Nem „bolsevik trükk”, nem fölösleges akadékoskodás, és nem is egy szűk szakmai kör önvédelmi reflexe. Egy működő államban a szakértelem a közbizalom egyik alapja.

Az elmúlt tizenhat év talán éppen arra szolgált elegendő példával, milyen következményekkel jár, amikor ezt az alapelvet következetesen feladják. Amikor intézményvezetői állások, egyetemi kinevezések, kulturális pozíciók vagy közhivatali megbízatások esetében a szakmai alkalmasság másodlagossá válik; amikor odáig jut egy ország, hogy az egészségügy és az oktatásügy legfőbb politikai irányítása is egy rendőrminiszter kezében összpontosul; amikor olyan területek fölött születnek döntések, amelyek saját szakmai logikájához a döntéshozónak nincs érdemi kötődése; amikor az egyházakat sem az általuk végzett társadalmi munka, közösségépítés vagy szolgálat alapján ítélik meg, hanem politikai közelség szerint: egyeseket kegyekkel, pénzzel és intézményi előnyökkel halmoznak el, másokat pedig – olykor éppen azokat, amelyek a leginkább jelen vannak a rászorulók, a szegények, a betegek vagy a helyi közösségek mellett – kiszorítanak, ellehetetlenítenek, háttérbe szorítanak vagy egyszerűen kivéreztetnek; amikor a közpénz és a magánérdek közötti határ fokozatosan elmosódik; amikor a közbeszerzés a verseny helyett jutalmazási technikává válik.

Egy valóban működő ország nem pusztán személyeket cserél le ebben a rendszerben. A működés logikáját cseréli le.

Visszaállítja a szakmai autonómia rangját, a tisztességes verseny értelmét, az intézmények függetlenségét és azt az elemi bizalmat, hogy egy állás, cím vagy vezetői megbízatás nem politikai kegy, nem személyes szívesség és nem nehezen értelmezhető megállapodások eredménye.

Tizenhat év után ráadásul minden olyan döntéssel különösen óvatosan kellene bánni, amely akár csak azt a benyomást keltheti, hogy a szakmai mérlegelést más természetű szempontok előzték meg. Nem azért, mert minden döntés mögött háttéralkut kell feltételezni. Hanem éppen azért, mert egy lerombolt közbizalmat csak úgy lehet helyreállítani, ha még a háttéralku látszatát is elkerülik.

És még valami a „megmondóemberekről”.

A kifejezés könnyed, kissé lekezelő, és talán érdemes volna némi történeti emlékezettel használni.

Mi ugyanis ott voltunk az elmúlt tizenhat évben. Akkor is, amikor a nyilvános megszólalásnak nem különösebb előnye, hanem inkább kockázata volt. Akkor is, amikor mások hallgattak, alkalmazkodtak, vagy még javában a rendszer intézményeiben építették pályájukat és élvezték annak lehetőségeit.

Mi pedig írtunk.
Nem azért, mert erre bárki felkért bennünket. Nem azért, mert fizettek érte. Nem azért, mert állást, pozíciót vagy későbbi jutalmat reméltünk. Hanem azért, mert úgy gondoltuk, hogy vannak mondatok, amelyeket akkor is ki kell mondani, amikor a kimondásuknak ára van.
Írtunk akkor is, amikor a nyilvánosság intézményi terei egyre szűkültek, amikor szerkesztőségek tűntek el vagy váltak hozzáférhetetlenné, amikor rádió- és televízióstúdiók ajtajai bizonyos emberek előtt egyszerűen bezárultak. Sokunk számára maradt a Facebook mint az utolsó valóban hozzáférhető nyilvános fórum.

Ott mondtuk el, amit gondoltunk. Ingyen és bérmentve.

És ennek ára is volt.
Nem szeretnénk ebből hőstörténetet gyártani. De az sem volna tisztességes, ha utólag úgy tennénk, mintha mindez semmibe sem került volna. Mi ezekben az években nemcsak a népszerűségünket tettük kockára. Egzisztenciális biztonságot, szakmai előmenetelt, intézményi lehetőségeket, meghívásokat, fórumokat és kapcsolatokat lehetett elveszíteni azért, mert valaki következetesen és nyilvánosan szembement a rendszerrel.

Én magam sem elvont lehetőségként ismerem ezt. Tudom, mit jelent, amikor egy nyilvánosan vállalt véleménynek szakmai és egzisztenciális következményei vannak. És tudom azt is, hogy nem egyedül voltam ezzel.

Ezért talán különösen furcsán hangzik ma a „megmondóember” szó. Mert amit most ezzel a kissé fölényes gyűjtőnévvel illetünk, az sok esetben nem kényelmes kommentálgatás volt, hanem hosszú éveken át vállalt nyilvános jelenlét egy olyan rendszerrel szemben, amelynek nagyon is voltak eszközei arra, hogy jelezze: számon tartja, ki mit mond.

És volt ennek politikai következménye is. Szakértői elemzések és becslések szerint az efféle nyilvános megszólalások, a rendszerkritikus közösségi jelenlét és az évekig fenntartott ellenbeszéd mérhető, százalékokban is kifejezhető mértékben járult hozzá ahhoz a politikai erózióhoz, amely végül a Fidesz bukásához vezetett.

De talán még ennél is fontosabb volt valami más.
Amikor az ország jelentős része apátiába, félelembe és reménytelenségbe süllyedt, amikor egyre többen gondolták azt, hogy semminek nincs értelme, hogy nincs hová beszélni és nincs miért tiltakozni, mi legalább annak tudatát igyekeztünk életben tartani, hogy létezik másik nyelv, másik értékrend és másik politikai erkölcs is.

Hogy nem mindenki alkalmazkodott.
Hogy nem mindenki hallgatott.
Hogy nem mindenki mondta azt: ez már úgyis így marad.

Mi nem hálát kérünk ezért. Nem jutalmat, nem státuszt, nem pozíciót és végképp nem politikai privilégiumot. Mindössze annyit, hogy ne kelljen utólag enyhén gúnyos gyűjtőnév alatt elintézni azt, amit sokan közülünk éveken át személyes, szakmai és egzisztenciális kockázatot vállalva tettek.

És főként azt kérjük, hogy egy új, működő és emberséges ország ne örökölje meg az előző rendszer egyik legrosszabb reflexét.
Hogy aki kérdez, attól ne sértődjünk meg.
Aki bírál, azt ne tekintsük ellenfélnek.
Aki szakmai érveket hoz, annak ne a motivációját vizsgáljuk, hanem az érveit.

És akik tizenhat éven át azért beszéltünk, hogy egyszer egy ilyen ország létrejöhessen, azokat talán ne mindjárt az első adandó alkalommal „megmondóemberekként” tegyük félre.
Nem azért, mert mindig igazunk van.

Hanem azért, mert egy működő országban annak kellene természetesnek lennie, hogy meghallgatják azokat is, akik nem tapsolnak, hanem kérdeznek.

2026. augusztus 30., vasárnap

„ENGEM NE HÍVOGASSON SE MAGYAR PÉTER, SE SENKI MÁS” | INTERJÚ UNGER ANNÁVAL

RTL HÍREK ÉS RTL
Riporter: KÉRI BARNA
2026.08.30.



Unger Anna, a Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke Kéri Barnának adott interjút a Házon Kívülben az új hivatal működéséről, a tervezett vizsgálatokról és arról, hogyan kezelné a politikai nyomást.

Az új Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt a nulláról kell felépíteni, de már vannak ügyek, amelyekkel foglalkozni akarnak. A hivatal 150 fős létszámmal számol, amelynek a fele a tervek szerint nyomozati ügyeken dolgozhat. A rendőrségtől, a NAV-tól és az ügyészségtől is kérnének szakembereket.

Unger Anna szerint már vannak kiválasztott ügyek, de ezeket nem akarja előre megnevezni, mert nem akarja kockáztatni a vizsgálatok sikerét. A hivatal három úton kezdhet vizsgálódni: bejelentés alapján, törvényi kötelezettségből, illetve egy kidolgozandó közvagyonvédelmi kockázatértékelési módszertan alapján.

Az interjúban arról is beszélt, mi történne, ha egy politikus próbálna közvetlenül ügyet javasolni neki, és miért mondja azt: „Engem ne hívogasson se Magyar Péter, se senki más.”

00:00 Hogyan épül fel az új hivatal? 
02:18 A nulláról kezdik 
03:27 Honnan jönnek a nyomozók? 
04:51 150 fős hivatallal számolnak 
05:13 Mikor indulhatnak a vizsgálatok? 
06:25 Már vannak kiválasztott ügyek 
07:13 Három úton indulhat vizsgálat 
09:20 Milyen szerződéseket vizsgálnának? 
10:11 Kritikák a kinevezés után 
11:06 Mi történik, ha egy politikus telefonál? 
12:25 Mi lesz a hivatalelnök feladata? 
13:38 Politikai „bunkósbot” lesz a hivatal?

ÁGOSTON LÁSZLÓ: ÚGY GONDOLOM, UNGER ANNA JÓ ELNÖKNEK ÍGÉRKEZIK. ÉS A TISZA ISZONYATOS KOMMUNIKÁCIÓS HIBÁT VÉTETT

FACEBOOK
Szerző: ÁGOSTON LÁSZLÓ
2026.08.30.



Úgy gondolom, Unger Anna jó elnöknek ígérkezik. És a Tisza iszonyatos kommunikációs hibát vétett.

Tegnap este a családommal füstölögtünk ezen az egész ügyön. Nem kevés keserűség és csalódottság volt bennünk, átverve éreztük magunkat mind.

Úgy éreztük, éppen most válik az elszámoltatás ígérete köddé, és kezdődik a mismásolás, az eltussolás, a régi rendszer kimentése.

Aztán meghallgattuk Unger Anna Telex-interjúját és megértettük.

Mielőtt tovább mennék: NAGYON javaslom, hogy szánd rá az időt, beteszem az első kommentbe, ígérem, jobb kedved lesz tőle!

Unger Anna a Tisza eddigi legnagyobb kommunikációs bakijának (katasztrófájának) áldozata.
Egyrészt nem sikerült értelmesen kommunikálniuk, hogy mi maga a feladat: nem a nyomozás, nem a büntetés előkészítése, hanem a körülmények megteremtése.

Működési szabályzat létrehozása.

A hivatal felépítése.

A nyomozati munkát nem Unger Anna fogja végezni, nem ő lesz a nép Petrocellije, hanem az alelnökök és stábjaik. Ilyen szempontból az elnevezés meglehetősen félrevezető, mert hierarchikus.

A valóság inkább az, hogy ezek egymás mellé rendelt, egymást segítő posztok.
Aztán jött Magyar Péter és ledobta az atombombát, amikor Ungert védendő beleszállt Hadházy Ákosba illetve arról beszélt, hogy ez nem egy kiszavazóshow.
(Jelzem, ha nem az, nem kell közvetíteni.)

Ahelyett, hogy elmagyarázta volna, hogy az emberek mást látnak a feladatként, mint ami a valóság elkezdett pökhendi lenni, ami - főleg úgy, hogy ezt hallgattuk másfél évtizedig - még jobban kiverte a biztosítékot.

Unger Anna pedig egy olyan dologért került kínpadra, ami egyébként nem az ő feladata lesz.
Nem az alapján ítélik meg, ami a valódi feladata lesz. Ez szerintem az írásom legfontosabb mondata.

Egy másik óriási kommunikációs hiba volt "a hat éves felderítési idő" kérdése.

Amikor elképzelem lelki szemeim előtt, hogy két év múlva besétálok egy budai étterembe és Bayer Zsolt a szomszéd asztalnál éppen több százezres cehhet csinál nevetgélve Szíjjártóval és Rogánnal az ellopott pénzünkből, ütni támad kedvem.

Nem, semmilyen körülmények között nem elfogadható, hogy évekig csússzanak a börtönítéletek!

1945-ben se kínozták a világot Hermann Göring Horvátországban hajókázós videóival, hanem hónapok alatt megkapta mindenki, ami járt.

A Tiszának terve KELL, hogy legyen arra, hogy hogyan adja meg az összes szükséges feltételt ehhez, mert a bizonyítékoktól roskadoznak a polcok.
Itt az ideje, hogy megtudjuk, kicsoda Zsolti bácsi, kihallgassák Orbánt az aranykonvoj ügyében és a többi.

Itt van az ideje, hogy lássuk vezetőszáron a bűnösöket, akiket be lehet zárni a kisebb ügyek miatt is, hogy legyen idő a nagyok kikutatására, de hogy Szíjjártó éppen a BYD-hoz igazol, arconcsapás mindannyiunk számára.

Nincs hat évünk, de nincsen három sem. Értem, hogy ő azt mondja, "mi a bírói realitás", de ezek nem átlagos idők és nem tyúklopási perek.

Lehet törvényt hozni arra, hogy a korrupciós ügyeket soron kívül kell tárgyalni. Lehet előzetesbe zárni. Nem kell mindent egyszerre felderíteni, elég, ha két-három éveket kapnak a fiúk, hogy legyen idő a nagy ügyeket összeszedni.

Al Caponét sem gyilkosságért vagy csempészésért, hanem adócsalásért ítélték el.
A sebeink akkor tudnak elkezdeni gyógyulni, ha elhihetjük, ha látjuk, hogy vannak súlyos-súlyos következmények.

Engem Unger Anna interjúja arról győzött meg, hogy nem rajta fog múlni.
De a Tisza felelőssége, hogy azokat az embereket, akikben két év alatt felgyújtotta a forradalmi érzések lángját, most ne hagyja kielégületlenül.

És pláne ne állatorvosozzon meg kiszavazóshowzon, amikor az egész rendszerváltás legfontosabb ígéretét kell beváltani.

Persze, mind tudjuk, hogy iszonyatos a munka, rengeteg a Fidesz-báb mindenhol, de ennek a széttrancsírozott lelkű népnek hitre van szüksége abban, hogy bosszút állnak érte, ha nem akarják, hogy maga álljon bosszút magáért.

Itt emberek haltak meg, mentek tönkre, életek munkája ment kárba. Ezért ekkora a harag, amikor sunnyog és csúsztat a kommunikáció, amikor úgy érezzük, veszélybe kerül az elszámoltatás.

Itt az ideje, hogy a kormány elhordja a hegyeket és a völgyeket síkká tegye, hogy semmi se állhasson a gépezet útjába.

Unger Anna - számomra úgy tűnik - nem lesz semminek az akadálya. De az óra ketyeg, a türelem fogy, és senkitől sem várható el, hogy tolerálja, ha évekre akarják elhalasztani a pert, ahol a magyar nép szenvedései és megaláztatásai állnak majd a vádló asztalához.

Unger Annát támogatom, sok sikert kívánok neki, és várjuk, nagyon várjuk az eredményeket

A TISZA EGYIK FELE RADIKÁLIS, A MÁSIK ULTRARADIKÁLIS

ÖTPONTBAN
Műsorvezető: NEIZER ANITA
2026.08.30.



Van törésvonal a Tiszában? Milyen logika mentén érthető meg Unger Anna NVVH-elnökké választása? Hol érdemes keresni Magyar Péter leendő ellenzékét?

Ezúttal egy új formátumban elemez Dull Szabolcs: ezúttal átül egy másik székbe, és Neizer Anita szerkesztő kérdései alapján hosszabban elemez.

Dull Szabolcs Abszolút kampány című könyvét itt lehet megrendelni: https://www.kossuth.hu/Abszolut-kampany

00:00 Erről lesz szó 
02:59 Unger Anna kinevezése – mit üzen Magyar Péter? 
09:46 Influenszer kormányzás – mennyire szól bele a közönség? 
13:09 Magyar Péter hibái és politikai kommunikációja 
30:09 A NER felszámolása – meddig mehet el az elszámoltatás? 
36:04 Rendszerváltás – mit akar megváltoztatni a Tisza? 
44:37 Orbán Viktor és a Fidesz – hogyan készülnek a vereségre? 
50:23 Mi Hazánk és az ellenzék jövője 
53:35 Ki tudja kordában tartani Magyar Pétert? 
56:14 Törésvonalak a Tisza-kormányban

MOST DŐL EL, HOGY AZ ÚJ HATALOM VALÓBAN ÚJ POLITIKAI KULTÚRÁT TEREMT-E, VAGY CSUPÁN MÁS SZEREPLŐKKEL FOLYTATJA UGYANAZT A RÉGI TÖRTÉNETET

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2026.08.29.


Az ország egyik legsúlyosabb, hosszú idő óta megoldatlan problémája a véleménynyilvánításhoz, a diszkusszióhoz és általában a vitához való viszonyunk. Pontosabban az, hogy többnyire nem tudunk mit kezdeni az eltérő véleménnyel. Nem megérteni vagy megcáfolni akarjuk, hanem elhallgattatni; nem az érveit vizsgáljuk, hanem megfogalmazójának személyét, szándékait és állítólagos érdekeit kutatjuk; nem azt kérdezzük, igaz-e, amit mond, hanem azt, hogy kinek a megbízásából, melyik oldal szolgálatában és milyen hátsó szándékkal mondja.

Olyan országban élünk, ahol az elmúlt tizenhat év hatalma a vitát következetesen ellenségeskedésnek, a kritikát hazaárulásnak, idegenszívűségnek, nemzetellenességnek vagy éppen „poloskamentalitásnak” minősítette, a bíráló vélemények megfogalmazóival szemben pedig a megtorlás legkülönfélébb eszközeit alkalmazta. Egész propagandagépezete arra állt rá – és megmaradt figurái ma is ezt művelik –, hogy a neki nem tetsző vélemények szerzőit ne érvekkel cáfolja, hanem karaktergyilkossággal tegye tönkre, személyükben hiteltelenítse, erkölcsileg megbélyegezze, egzisztenciálisan megfélemlítse, s ha módja nyílik rá, különféle retorziókkal büntesse.

Súlyos tévedés volna azonban azt hinni, hogy mindez kizárólag az elmúlt tizenhat év terméke. Ez a hatalom nem megteremtette, hanem felismerte, mozgósította és tökélyre fejlesztette a magyar társadalom egyik régi, mélyen rögzült reflexét. Néhány rövid történelmi időszaktól eltekintve – amelyek a társadalmi mentalitás, a nemzedékek felnövekedése, az iskolai és családi nevelés legrosszabb beidegződései szempontjából alig hagyhattak maradandó nyomot – több mint egy évszázad magyar történelmét különféle színű és ideológiájú diktatúrák és tekintélyelvű rendszerek egymásutánja határozta meg. Ezek nem értették, mert természetükből fakadóan nem is érthették a vita, a diszkusszió, a termékeny polémia értelmét, lényegét és társadalmi szerepét.

A „vita” szóhoz ezért nálunk nem a kíváncsiság, a kölcsönös megértés, az érvek próbája és saját álláspontunk felülvizsgálatának lehetősége társult, hanem a félelem, a rettegés, a megfélemlítés, az ellenségeskedés, a rosszindulat, a haza- és nemzetellenesség, a romboló magatartás, valamint a mindenkori hatalom által meghirdetett haladás diadalútjának akadályozása. A kritikus nem vitapartner, hanem bajkeverő; az ellenvetés nem megfontolandó állítás, hanem engedetlenség; a másként gondolkodó pedig nem egy másik lehetséges igazság képviselője, hanem gyanús személy.

Ebben az állapotban éli életét az ország: feudálisan megrekedve, uram-bátyám viszonyok között, újra és újra azt tapasztalva, hogy a hatalom mellé állni mindig érdemes és jövedelmező, a hatalommal konfrontálódni viszont kockázatos és többnyire ráfizetéses vállalkozás. A kritikai gondolkodás helyét elfoglalta a lojalitás fitogtatása, a szakmai érvelését a személyes hűség, a közéleti vitáét pedig a táborokhoz való feltétlen és vérszerződéses odatartozás.

Ha az elmúlt néhány nap eseményei nem szolgálnak tanulságul az új politikai berendezkedésnek, a miniszterelnöknek, a kormány tagjainak, legfőképp az oktatásért, a tudományért és a kultúráért felelős személyeknek, valamint a hazai sajtónak, amely maga is ebben a reflexrendszerben működött, és – sajnálom – működik sok tekintetben mind a mai napig, akkor nem pusztán a kormány- és rendszerváltás lehetősége vész oda, hanem Magyarország jövője.

Látom, hogy Facebook-oldalamon hemzsegnek azok a hozzászólások – jelentős részük álprofilok mögül érkezik –, amelyek szerzőit mintha valaki vezényszóra rendelte volna oda. Talán még a szép emlékezetű Digitális Polgári Körök sem irányítottak az oldalamra annyi harcias hozzászólót, mint ahányan most tisztelnek meg kéretlen figyelmükkel. Korábban sosem látott személyek, akiket természetesen szívesen látok, ám akiknek túlnyomó részéből nemcsak a vitakultúra és az érvelés képessége hiányzik, hanem még a felvetett probléma megértésének legelemibb szándéka is. Van helyette durvaság, elképesztő ostobaság és egy újonnan felfedezett, vérszerződéses elkötelezettség.

Bevallottan nem ismernek, nem olvastak tőlem semmit – amivel önmagában semmi baj nincs –, de azért „gyanítják”, hogy a Fidesz uralma alatt gyáva voltam, érdekből hallgattam, semmit sem tettem, s most merészkedem csak megszólalni. A tények ismeretének teljes hiánya náluk láthatóan nem akadály, hanem a határozott véleményalkotás legfőbb feltétele. Mindössze annyit jegyeznék meg: ha valakik erőforrásokat irányítanak erre a feladatra, jobb emberanyagot is találhatnának; ez a felhozatal intellektuálisan meglehetősen gyenge.

Aztán ott vannak a nettó pofátlanok – hogy ne mondjam: tahók –, akik már azt is megfejtették, miért bíráltam Unger Annát. Egyesek szerint azért, mert nő, vagyis kritikám mögött valamiféle genderalapú indíték húzódik meg. Mások arra a nem kevésbé káprázatos felismerésre jutottak, hogy nyilván én szerettem volna az illetékes hivatal elnöke lenni. No persze. Akad még irigység, sértettség, bosszúvágy és bizonyára számtalan további rejtett motívum: minden szóba jöhet, egyetlen lehetőséget kivéve – nevezetesen azt, hogy szakmai és erkölcsi érveim vannak.

Az efféle reakciók tökéletesen példázzák a problémát. Nem az állításaimmal vitatkoznak, hanem motivációkat koholnak hozzájuk. Nem azt mutatják meg, miben tévedek, hanem elmagyarázzák, miféle ember lehetek. Nem érvet állítanak szembe az érvvel, hanem diagnózist gyártanak az érvelőről. Ez a módszer nem a vita kezdetleges formája, hanem a vita teljes felszámolása.

Kedves Tisza-kormány, félreértés ne essék: nem magam miatt szólok. Én már elvagyok azzal, hogy egyik hatalom sem kedvel különösebben, s hogy a hatalom természeténél fogva ritkán érti meg a kritika és a bírálat lényegét, szerepét és jó szándékát. Ennek felismeréséhez nem hinném, hogy filozófusdiplomára volna szükség. Ha mégis, sürgősen emeljék meg a filozófiaszakokra felvehető hallgatók keretszámát, és adjanak végre elegendő pénzt a filozófiát oktató, valóban képzett tanároknak és kutatóknak – természetesen azoknak, akik fokozatukat megfelelő egyetemeken és valódi tudományos teljesítménnyel szerezték, nem doktoriiskola-futószalagon vagy valamely szélhámosképzőben.

Nem magamért szólok tehát, hanem azért, mert most dől el, hogy az új hatalom valóban új politikai kultúrát teremt-e, vagy csupán más szereplőkkel folytatja ugyanazt a régi történetet. Nem elegendő lecserélni a kormányt, ha érintetlenül hagyjuk a kormányzás mentalitását. Nem elegendő megszüntetni a régi propagandagépezetet, ha közben létrejön egy új, amely ugyanúgy személyében támadja meg a kritikust. Nem elegendő szabadságot ígérni, ha a saját tábor már az első ellenvetés hallatán árulót kiált.

A vita ugyanis nem a bizalom ellentéte, hanem annak egyik legfontosabb formája. Akitől semmit sem várunk, akit menthetetlennek tartunk, azzal nem vitatkozunk. A kritika azt feltételezi, hogy a másik képes meghallani az érveket, számot vetni velük, és szükség esetén módosítani saját álláspontján. A bizalom nem azt jelenti, hogy minden döntést előre helyesnek nyilvánítunk, hanem azt, hogy a döntéshozót felnőtt, autonóm embernek tekintjük, aki képes elviselni a kérdéseket, az ellenvetéseket és az elszámoltathatóságot.

A demokrácia nem ott kezdődik, hogy időnként választásokat tartanak, hanem ott, hogy a hatalomnak nincs joga megszabni, mit szabad gondolni és mondani róla. A demokratikus közösségben az egyet nem értés nem üzemzavar, hanem maga a működés. A kritikus nem ellenség, a kétely nem árulás, az ellenvetés nem szabotázs. Aki a bírálatot támadásként kezeli, az nem demokratikus egységet teremt, hanem engedelmességet követel. Aki pedig minden kritika mögött rosszindulatot, sértettséget, irigységet vagy politikai megrendelést keres, az többnyire csak azt árulja el, hogy magukkal az érvekkel képtelen szembenézni.
Ha Magyarország a 21. század közepéhez közeledve sem lesz képes megtanulni és gyakorolni – sőt nem csupán eltűrni, hanem a közös élet szerves és nélkülözhetetlen elemének tekinteni – a vitát, akkor ennek az országnak valóban befellegzett. Ha az eltérő vélemény megfogalmazója továbbra is érvek helyett gyalázkodást, lesajnálást, fenyegetést, motivációkutatást és rosszindulatú személyeskedést kap válaszul, akkor kormányok jöhetnek és mehetnek, rendszerek nevezhetik magukat újnak, Magyarország mégis ugyanabban a történelmi csapdában marad.

Egy ország jövőjét ugyanis nemcsak az dönti el, hogy kik kormányozzák, hanem az is, hogy miként beszélnek egymással az állampolgárai, mit kezd a hatalom a kritikusaival, és képes-e egy politikai közösség meghallani azt is, amit nem szeretne hallani. Ahol az ellenvéleményre gyalázkodás, a kérdésre fenyegetés, az érvre karaktergyilkosság, a kételyre pedig kiközösítés a válasz, ott változhatnak a zászlók, a jelszavak és a vezetők, de a rendszer lényege változatlan marad.

A valódi rendszerváltás ezért nem akkor következik be, amikor mások ülnek a bársonyszékekbe, hanem akkor, amikor a hatalom és hívei végre megértik: a kritika nem hűtlenség, hanem közös ügyünk iránti felelősség; a vita nem rombolás, hanem az igazság keresésének demokratikus formája; a másként gondolkodó pedig nem eltaposandó ellenség, hanem nélkülözhetetlen résztvevője a közös gondolkodásnak.

Ha ezt most sem tanuljuk meg, akkor nem egyszerűen egy újabb politikai lehetőséget mulasztunk el. Azt bizonyítjuk be, hogy Magyarországon a hatalom szereplői lecserélhetők, a hatalomhoz való feudális viszony azonban változatlan: mások ülnek a bársonyszékekbe, de ugyanazt várják el az alattvalóktól – hűséget gondolkodás helyett, hallgatást kritika helyett, engedelmességet vita helyett.

Kár lenne érte. Nem a bársonyszékekért, nem a mindenkori kormányokért és nem is azokért, akik éppen bennük ülnek. Magyarországért.

A TUZSON-JELENTÉST MEGALAPOZÓ KORMÁNYRENDELETNEK HÁLA AZ ÚJ IGAZSÁGÜGYI MINISZTER MINDEN SZŐLŐ UTCAI IRATBA BELENÉZHET, DE NEM AD KI ADATOKAT

444.HU
Szerző: BÁBEL VILMOS
2026.08.30.


„Kezemben tartom a jelentésemet, amelyet a kormány megbízásából készítettem a Szőlő utcai büntetőüggyel kapcsolatban” – sokat kellett később magyarázkodnia Tuzson Bence volt igazságügyi miniszternek a „jelentésért”, amelyet az ezzel a mondattal kezdődő videóban lobogtatott. 2024. szeptember 24-én, amikor a videó megjelent, éppen az egyik lokális maximumán volt a Szőlő utcai botrány, akkor Semjén Zsolt parlamenti kiborulása miatt.


Akkor úgy tűnt, a lényegét tekintve máig tisztázatlan ügy egyre inkább elnyeli a kormányt, Orbán Viktor miniszterelnök ezért arra az elhatározásra jutott, hogy közbe kell avatkoznia. Aznap pár perccel délután egy óra előtt meg is jelent „a Szőlő utcai javítóintézetben történt visszaélések kivizsgálása és a gyermekek védelme érdekében szükséges intézkedésekről” című kormányrendelet a Magyar Közlönyben.

Ebben Orbán „a közelmúlt eseményeire tekintettel” felhatalmazta Tuzson Bence igazságügyért felelős minisztert, hogy a Szőlő utcai javítóintézet „vezetőjével összefüggő büntetőeljárás és egyéb visszaélések ügyét teljeskörűen vizsgálja ki”.

A miniszter a rendelet értelmében a folyamatban lévő büntetőeljárással kapcsolatos „minden ügyiratot, adatot, tényt megismerhet”, iratokba betekinthet és a vizsgálata eredményéről, adatokról, tényekről tájékoztathatja is a kormányt, valamint a nyilvánosságot, állt a szövegben.

Azt írták, a kormány elkötelezett a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények és visszaélések felszámolása iránt, ezért biztosítani kell a teljes körű transzparenciát.

Ezen a ponton két ellentmondás merült fel az eljárással kapcsolatban, amit akkor mi is rögzítettünk a 444-en. Az egyik, hogy Tuzson Bence videója a jelentésről (amelyben látszólag részleteket olvasott fel a szövegből) hamarabb jelent meg, mint a kormányrendelet, amely felhatalmazta őt a jelentés elkészítésére.

A másikról Ésik Sándor ügyvéd (a Diétás Magyar Múzsa szerkesztője) nyilatkozott hosszabban a Magyar Hangnak. „Ma Magyarországon a miniszterelnök csak olyan hatáskört ruházhat át, amellyel maga is rendelkezik – mondta. – Hazánkban azonban az ügyészség független, így az igazságügyi miniszter semmilyen körülmények között nem felügyelhet semmilyen nyomozást, ilyen hatásköre nincs.” Az igazságügyi miniszter sem a bírónak, sem az ügyésznek nem felettese. Két feladata van, egyrészt, hogy az igazságügyi infrastruktúra finanszírozásáról gondoskodjon, másrészt igazgatási feladatai során jogszabályt készíthet elő...

EGYSZERŰEN CSAK JOGOKAT KELL ADNI A FÁKNAK – VÉGVESZÉLYBE SODORJA A BUDAPESTI ZÖLDFELÜLETEKET AZ ASZÁLY

NÉPSZAVA
Szerző: SZIKLAI VARGA PÉTER
2026.08.30.


Budapest utcáin fogyatkoznak a fák, egyre több helyen találkozunk kivágott fatörzsekkel. A következő 10–15 évben a fővárosi felnőtt faállomány legalább harmada elveszhet – erről beszélt augusztus elején a FŐKERT vezetése. A klímaváltozás és az aszály sokkos állapotba hozta a fővárosi zöldfelületeket. A megoldást már nem a politikai célú faültetési hullámok jelentik, hanem a meglévő, haldokló fák radikális életben tartása – miközben a groteszk jogi környezetben a betonnak és a közműveknek még mindig több joga van, mint az élő környezetne
k...

...Egy városi fa pusztulása ritkán látványos. Nem egyik napról a másikra történik, arról nem is beszélve, hogy a nagy rohanás közepette észre sem vesszük, ha a szokásos útvonalunkon egy-két fa eltűnik.

Először csak a levelük lesz kevesebb, aztán korábban sárgulnak a lombok, egy-egy ág elszárad. A következő évben azonban már a korona egy része sem hajt ki. A fa egyre kevesebb vizet képes felvenni, bezárja gázcserenyílásait, növekedése lelassul, illetve megáll; a betegségek és kártevők könnyebben megtámadják. Mire kívülről egyértelművé válik, hogy komoly baj van, sok esetben már nehéz vagy lehetetlen visszafordítani a folyamatot.

Budapest fáinak éppen ez lehet az egyik legnagyobb problémája. A Greenfo augusztus eleji beszámolója szerint a következő 10–15 évben a fővárosi felnőtt faállomány legalább harmada elveszhet. Dezsényi Péter, a Budapesti Közművek kertészeti divíziójának igazgatója és Bardóczi Sándor, a főváros főtájépítésze egy sajtóbeszélgetésen osztották meg, hogy a veszteség akár ennél is nagyobb lehet, így több százezer fa pótlására lehet szükség.

A helyzet azért is drámai, mert egy idős fa nem pótolható egy facsemetével: az öreg fák olyan összetett ökoszisztémát, élő rendszert jelentenek, amelyet egy új ültetés csak évtizedek alatt képes elérni. A meglévő faállomány ráadásul azért is van halálra ítélve, mert a mai forró városi klíma már nyomokban sem emlékeztet arra a hűvösebb környezetre, amelyben ezek a fák évtizedekkel ezelőtt növekedni kezdtek...

HERMAN JÁNOS: A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS ÉS A VILÁGPOLITIKA ALKALMATLANSÁGA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: HERMAN JÁNOS
2026.08.27.


Ezen írás fő tárgya nem a környezet és a klíma változása – a szerző ahhoz nem is ért eléggé. A nemzetközi kapcsolatok teljesítőképességéről, illetve a klímaváltozás ügyében folyó globális együttműködés minőségéről mondok itt véleményt. Egyetlen kérdést járok körül: vajon alkalmas-e a mai politikai világrend arra, hogy az emberiség kivédje a klímaváltozás legsúlyosabb hatásait?

Kevesen gondolták, hogy az éghajlatváltozás ilyen hamar megérkezik hozzánk. Megjön, úgy isten igazából. Sokan reméltük, hogy a kegyelmi időszak kitart: a mi életünket a klímafordulat még nem forgatja fel. Legalább azt nem. És ha mégis elérkezik, akkor nem zúdul ránk, inkább csak beszivárog hozzánk. Évtizedeket hagy nekünk a fokozatos alkalmazkodásra.

A baj csak az, hogy ezek az évtizedek elteltek. A világ orvoslás nélkül maradó bajai pedig már csak ilyenek: messziről és lassan indulnak, de végül biztosan megérkeznek. Ha eddig húzódoztunk is, ezen a nyáron már be kell ismernünk, hogy időjárási vészhelyzetben élünk. A katasztrófák képei világméretű tablóvá álltak össze. Úgy történt minden, ahogy a földkerekség legjobb tudósai fél évszázad óta, évről évre jósolják. Őket nem érheti vád: vészharangoztak, ahogy csak tudtak, és jelzéseik el is jutottak a legmagasabb politikai szintre. Nem tehetnek arról, hogy fellépésüknek nem volt elegendő foganatja.
*
Immár egyszerre hihetünk a tudománynak és a szemünknek. A klímaváltozás hatása bolygónk minden pontján érzékelhető, ha nem is egyformán vagy egyforma súllyal. Nálunk is. Mi több, az adatok azt mutatják, hogy nálunk különösen. Itt, a Duna lassan összeérő két partján. Az új éghajlati hatások most már fokról fokra megtelepednek, és be fognak rendezkedni a Kárpát-medencében. Idejük van bőven, hiszen jól megalapoztuk a jövőjüket. Nekünk az marad, hogy – ha lehet – enyhítsük a velük járó ártalmakat, és megőrizzük eddigi életformánk alapjait. Ez nem lesz könnyű. Igazodásunk folyamata bőven áthúzódhat a század második felébe.

Be kell látni, hogy a klímaváltozás nem egyszerűen globális, hanem attól minőségileg eltérő – mondjuk úgy – szuperglobális kihívás. A globális kihívások ismertetőjegye az, hogy kiterjednek, és veszélyt jelentenek a bolygó egészére. Ami a klímaváltozás esetében is igaz, de itt nem ez a lényeg. Ennél is fontosabb, hogy a klímaváltozás hatásai elől egyáltalán nem lehet helyi vagy egyéni („szuverén”) intézkedésekkel elrejtőzni. Az éghajlatváltozás az első olyan, emberi tevékenység okozta veszély, amely nem egyszerűen kiterjed a földi rendszer egészére, hanem áthatja és be is tölti ezt a rendszert. A megelőzés és a védekezés tehát csak egységes, planetáris keretben lehet hatékony. A globálisnak minősített kihívások esetében még elképzelhető, hogy az országok, netán a közösségek egy része kimarad vagy képes kivonni magát a hatásuk alól. Ilyen az elszegényedés, a pénzügyi és gazdasági válságok, a háborús veszély növekedése, a világjárványok vagy a migráció. A klímaváltozás elől azonban nincs hová bújni. Egyébként hozzá hasonló jegyeket mutat a mesterséges intelligencia térhódítása, amely talán a második szuperglobális kihívás lesz.

Ne áltassuk magunkat, mondjuk ki: jó, ha felkészülünk arra, hogy a klímaváltozás törést okoz az emberi civilizáció fejlődésében. A fő forgatókönyvek már ismertek, de a földi éghajlat páratlanul szerteágazó rendszer, és a változások regionális vagy részletes módozatait nem lehet előre látni. A tudósok többsége szerint a klímaváltozás legrosszabb vagy egyenesen katasztrofális következményeit még talán meg lehet előzni. Ehhez gyors, hatékony és az egész Földet átfogó lépések szükségesek. De az idő fogy, és lassan ez az utolsó kapu is bezárul.

Mit tettünk eddig?
...

ELSZÁMOLTATÁST AKAR AZ ORSZÁG – DE MEDDIG TART MÉG A TÜRELEM?

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Műsorvezető: RÓZSA PÉTER
2026.08.29.



Miért váltott ki ekkora indulatokat a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetőjének kiválasztása, és túl sokat vár-e azonnal az új kormánytól a társadalom? Petschnig Mária Zita, Timár Áron és Bolgár György arról vitáznak, hogyan lehet valódi elszámoltatást teremteni 16 év után, és mikor láthatók ennek kézzelfogható eredményei. Szóba kerülnek a Tisza-szigetek elégedetlen hangjai, a nyomozások, Paks II., az MNB ügye és a korábbi NER-es szerződések felülvizsgálata is. A beszélgetés második felében a súlyos költségvetési hiány, a pótköltségvetés, az államadósság, az euró bevezetése és az érkező uniós források kerülnek terítékre. A vendégek szerint a rendszerváltás sikeréhez nemcsak politikai akarat, hanem megerősített igazságszolgáltatás és továbbra is aktív társadalom kell.

00:00 – Elszámoltatás: máris csalódott a közvélemény? 
08:45 – A TISZA központi ígérete került veszélybe? 
13:35 – Lázadnak a Tisza-szigetek? 
26:22 – Hatalmas hiány: mit örökölt az új kormány? 
37:25 – Magyarország útja az euró felé? 
44:31 – Elkezdődött a NER ügyeinek feltárása?

„EZ AZ EMBER NEM MENEKÜLT SEHOVA, KIVÉGEZTÉK” – LEMÉSZÁROLT FOGLYOK FEKSZENEK A SZOMBATI MOHÁCSI ÚJRATEMETÉS KOPORSÓIBAN

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ÉLŐ ANITA
2026.08.28.


Az 500 éves évfordulón katonai tiszteletadás mellett helyezik végső nyugalomra a Mohácsi Nemzeti Emlékhely új kápolnájában annak a tíz katonának a földi maradványait, akiket a mohácsi csata tömegsírjaiban nyugvó mintegy kétezer áldozat közül választottak ki. Miért nem találtak rá mintegy 450 évig a tömegsírokra? Hogyan hozott fordulatot a nyakcsigolyán végigfutó két vágásnyom az utóbbi évek Mohács-kutatásában? Hogyan jöttek rá, hogy nem a törökök elől menekülők fekszenek a sírokban, hanem kivégzett hadifoglyok? A Szulejmán szultán vérgőzös oszmán győzelmi ünnepe során kivégzettek történetét és azt feltáró gigantikus kutatás fordulatait felidézve emlékezünk a csatában elesett több mint tízezer keresztény katonára.


Segítenél? Adjatok kölcsön egy embert. Egy hónapra.

Így kezdődött 2020 nyár végén, a mohácsi csata akkori évfordulója előtt egy nappal, egy Pécsről érkezett telefonos segítségkéréssel. Már egy hónapja folytak az előkészületek, hogy a csatatéren talált tömegsírok felfedezése után fél évszázaddal nekikezdjenek végre az emberi maradványok részletes vizsgálatának, ezt a munkát ugyanis azóta sem végezték el.

Hihetetlen, de hiába bukkantak rá az első tömegsírra az 1950-es évek elején, amikor sáncárkokat ástak az ellenségesnek tekintett Jugoszlávia határánál. A katonákkal titoktartást fogadtattak, a csontokat pedig visszatemették. 1960-ban kutatták fel őket újra, ám engedélyt akkor sem kaptak teljes feltárásra. Az 1976-os évfordulóra legalább már a sátorhelyi nemzeti emlékhelyet létrehozták, ekkor újabb tömegsírokat fedeztek fel, de teljeskörű feltárás továbbra sem történhetett. Nézegették, méregették, visszatemették mind az öt tömegsírt. Nem volt alkalmas hozzá a politikai klíma...

2026. augusztus 29., szombat

IHÁSZ SÁNDOR: HAT ÉVIG NEM VÁRHATUNK A FELELŐSSÉGRE VONÁSRA

KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: NÉMETH PÉTER
2026.08.29.



Hat évig várhatunk az első jogerős ítéletekre, miközben hónapról hónapra csökken a felelősségre vonás esélye? Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyész szerint az ügyészség haldoklik, az új legfőbb ügyész pedig szinte megoldhatatlan csapdahelyzetbe kerülhet. A Mélyvízben arról is beszél, miért kell azonnal megkezdeni az ügyészség reformját, és mitől bukhat el már a rajtnál a vagyonvisszaszerzés.

MI LESZ A MAGYAR ISKOLÁKKAL? | TOTYIK TAMÁS

A BŐRÜNKRE MEGY
Műsorvezető: PANKOTAI LILI
2026.08.29.



Milyen állapotban van a magyar oktatás, és képes-e valódi változásra?

A Bőrünkre megy adásában Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke és Pacsmag Eszter, a Klubrádió munkatársa beszélgetnek az oktatás legfontosabb problémáiról Pankotai Lili műsorvezetővel.

Szóba kerül a társadalmi egyeztetés, a tankötelezettség 16 évre csökkentésének következményei, az új Nemzeti Alaptanterv és az, hogy hol húzódik a határ a szakmai vélemény és a gyerekek érdeke között. Beszélgetünk a pedagógushiányról, a tanári pálya felhígulásáról és arról is, hogy mekkora felelőssége van a tanároknak az oktatás állapotában.

Külön téma a mesterséges intelligencia: mit kellene tanítani a gyerekeknek egy olyan világban, ahol az AI egyre több feladatot képes átvenni? És vajon képes-e az oktatási rendszer alkalmazkodni ehhez?

A beszélgetés végül ahhoz a nagyobb kérdéshez is eljut, hogy egy politikai rendszerváltás önmagában elég-e a változáshoz, vagy a hatalomhoz való alkalmazkodás kultúráját is meg kell haladni.

ROGÁN MENNYBE MEGY, HA NEM LESZ JOGERŐS ÍTÉLET

KLIKKTV / FORDULÓPONT
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.08.29.



Megúszhatja-e Rogán Antal, ha az elszámoltatás végén nem születik jogerős ítélet? A Fordulópont vendégei arról vitáznak, hitelesen indul-e a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, és miért okozott sokaknak csalódást Ligeti Miklós mellőzése. Kiderül, képes lehet-e Unger Anna visszaszerezni az elherdált vagyont, vagy már a kikötőben szétlőtték Magyar Péter „főhajóját”.

MEGEMLÉKEZÉS A MOHÁCSI CSATA 500. ÉVFORDULÓJÁRÓL

MAGYAR PÉTER HIVATALOS
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS
2026.08.29.



Megemlékezés a mohácsi csata 500. évfordulójáról.

BIZONYÍTJUK, HOGY MOHÁCS VALÓJÁBAN A HELYTÁLLÁS PILLANATA – ELŐRENDELHETŐ AZ ÚJ VÁLASZ OFFLINE!

VÁLASZ ONLINE
Műsorvezető: BORBÁS BARNA, ZSUPPÁN ANDRÁS
2026.08.27.



Óriási örömmel jelentjük be, hogy készül és saját oldalunkon már előrendelhető nyomtatott lapsorozatunk, a Válasz Offline legújabb, novemberben megjelenő száma: https://www.valaszonline.hu/termek/va...

Ez a kiadvány a magyar történelem egyik legfontosabb pillanatáról, az éppen ezekben a napokban 500 éve vívott mohácsi csatáról szól. „Nem voltak lúzerek – A helytállás pillanata. Mohács újraírt története” – ezeket az elsőre megdöbbentőnek hangzó sorokat írjuk címként a borítóra. Miért nem voltak lúzerek a mohácsi síkon csatát vesztő harcosok? Hogyan gondolkodjunk történelmünknek erről az elképesztő tragédiájáról? Miért hat ez szinte közvetlenül napjainkig? Ez mind benne lesz könyvújság formátumú kiadványunkban. Megjelenés novemberben, most pedig, az 500. évforduló hetében Varga Szabolcs történésszel beszéljük át a Válasz Offline-ban is kifejtett témákat. 

MINTHA FEJBEN MÉG MINDIG MEG SZERETNÉNK NYERNI EZT A CSATÁT

TELEX / 1526
Műsorvezető: SARKADI ZSOLT
2026.08.29.



Miért tanulunk a mai napig hülyeségeket a mohácsi csatáról? C. Tóth Norbert és Varga Szabolcs történészekkel beszéltük át az 500 évvel ezelőtti ütközet valódi körülményeit, és hogy miért terjedhetett el a magyar történelemtudatban és az emlékezetpolitikában ennyi súlyos tévedés a csatáról.

00:00 Kezdés 
01:20 Kit kell hibáztatni? 
04:06 A dicsőséges Mátyás kortól a Jagelló romlásig 
08:01 Nándorfehérvár elfoglalása 
11:47 A vita, az széthúzás? 
16:14 Szapolyai János 
24:22 Tomori Pál és a csata lefolyása 
44:28 Nyugat-Európa nem küldött segítséget 
51:18 A Fuggerek, mint nagy kizsákmányolók 
56:13 Hol lehetett volna még elrántani a kormányt? 
58:22 500 év kitartás

ORBÁNÉK NÉGY HÓNAP ALATT ELKÖLTÖTTÉK AZ EGÉSZ ÉVI HIÁNYKERETET

KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2026.08.28.



Súlyos százmilliárdok hiányoztak az Orbán-kormány által hátrahagyott költségvetésből, miközben néhány hónap alatt szinte a teljes éves hiányt elköltötték. Katona Tamás, a KSH volt elnöke elmondja, hová folyhatott el a pénz, és milyen állapotban vette át az ország kasszáját az új kormány. Szó lesz a várható megszorításokról, az inflációról, a nyugdíjakról és arról is, helyrehozható-e még az Orbán-korszak gazdasági öröksége.

L. RITÓK NÓRA: KISBABA ÉRKEZETT…

A NYOMOR SZÉLE / HVG BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2026.08.28.


Nem hagyom ki, hogy bemenjek hozzájuk, mikor arra járok, és megnézzem az alig kéthetes apróságot. Imádom a gyerekeket, az ilyen piciket is. Az anyja tudja, az előző kettőt sem hagytam ki, nem is kérem, már nyújtja is a kezembe a kisbabát. Az ölemben édesen nyitogatja a kis száját, kicsit összebandzsít, nem bírok betelni vele.

Kicsit beszélgetünk, megkérdezem, hogy van, van-e teje, mondom, hogy szoptassa mindig, ha kéri, mert nagy a meleg, és a folyadékra neki is nagy szüksége van. Kérdezem persze azt is, volt-e a védőnő, mit mondott, rendben talált-e mindent.

Meleg van, kint is, bent is. A középső kicsi a földön ül, egy kisautóval játszik, a nagyobbik meg egy nagy kupac ruha között válogat. Most megy oviba, és ma volt ruhaosztás, nézegeti, melyik jó rá, melyik tetszik neki.

“Legyen nagyon szép életed!”-mondom a mesebeli jókívánságot, mikor eljövünk… amin aztán sokáig gondolkodom itthon is. Vajon milyen élete lesz?

A különleges, tvsorozatból származó név vajon milyen életutat fémjelez majd? Eléri ezt a boldogságot, amit a filmben szereplő élete testesít meg? Azt biztosan nem… ahhoz tényleg mesebeli fordulat kellene. Én már azzal is elégedett lennék, ha annyival jobb élete lenne, mint amennyivel az anyukájának, az ő szüleihez viszonyítva.

Az alapítvány egyik szociális bérlakásában élnek. Szerencsések, hogy ők kaphatták meg. Ahol előzőleg laktak, onnan biztosan kiemelték volna előbb-utóbb a gyerekeket, rossz állapotú ház volt, a falon egyetlen, barnára égett konnektorból szerezhető áram, ami állandó veszélyforrás volt, áramütésre éppúgy, mint tűzre. A bútorok a szokásos fekvőhelyekből álltak, no meg egy szekrény, más nem. Ránézésre kívülről sem volt alkalmas a ház normális életre.

Ahonnan ideköltöztek, az a vályogház életveszélyessé vált, tudás és akarat kellett volna a rendbehozatalához, lassan rogyott meg a fala, és került visszafordíthatatlan állapotba. Az udvart felverte a gaz, még benne éltek, mikor erre is azt lehetett mondani, mint a másikra: ránézésre sem alkalmas élettér.

Nagy dilemma volt, hogy nekik adjuk-e a felszabaduló bérlakást. Vajon boldogulunk-e velük? Képesek lesznek megfelelni a szerződésben rögzített feltételeknek? Tudunk-e új szokásokat kialakítani náluk? A mi szociális bérlakás programunk atipikus… a tapasztalataink tanítottak meg minket arra, hogy ez milyen beavatkozási pont legyen a stratégiaszerű munkánkban.

Mert azt gondoljuk, hogy nem szabad az önfenntartási képességeiben hiányos családnak olyan komfortfokozatú lakást adni, aminek a használatára nem képes. Hamar leamortizálódik benne minden, régről megvannak a történetek, talán még a rendszerváltás előttről is a feltüzelt parkettáról, elégetett ajtókról, leszedett és eladott csapról, kilincsekről.

Nyilván a rendszer ehhez is alkalmazkodik. De nem úgy, hogy megpróbálja a családokat képessé tenni arra, hogy élni tudjanak egy összkomfortos lakás lehetőségeivel, hanem úgy, hogy az elkészült bérlakásokat olyannak adják ki, akik “nem annyira mélyen vannak”, akikkel nincs borítékolva a kudarc lehetősége, akikkel nem kell annyit foglalkozni.

De akik “annyira mélyen vannak”, ott is vannak gyerekek. Onnan kerülnek leginkább kiemelésre, és ott ismétlődik a nyomorúság köre, megtörhetetlenül.

Mi is tipródtunk persze itt is… de végül a gyerekek miatt belevágtunk velük is. A szerződés feltételeit be kell tartaniuk. Élni a házban, de vigyázni a bútorokra, berendezési tárgyakra, kályhára, szekrényre, gáztűzhelyre, hűtőre, keverőtárcsás mosógépre, stb. Tölteni a kártyás mérőórára, egyáltalán rendet tartani. Kapcsolódni az alapítvány közösségi programjaihoz, hogy a közösség értékrendje is megerősítően hasson rájuk. Együttműködni a családmentorral, aki a három év alatti gyermekek fejlesztésében segíti az anyukákat, tudást adva nekik is. No meg a szociális területen dolgozó munkatársainkkal is, akik figyelnek, és segítenek tartani a szabályokat.

No és persze nem eladósodni, megtanulni beosztani a pénzt, a háztartásvezetést, a kert művelését. Mindent, amit mi az önfenntartási képességek közé sorolunk. A bérleti díj jelképes, az áramot ők fizetik.

Aztán, ha minden jól működik, akkor léphetünk majd egy szintet. Az alapítvány beköti a vizet az utcáról az udvarra. Ez is tetemes költség, 4-500 ezer forintra is rúg. De komfortosabb lesz így, és eggyel több lesz a fizetnivaló is…hiszen innen a víz sincs ingyen. Aztán, ha továbbra is megnyugtatóan alakulnak a dolgok, készülhet egy kis fürdőszoba is, szintén az alapítvány költségén. Ha jól halad a társadalmi vállalkozásunk, talán munkalehetőséget is tudunk adni a szülőknek.

A gyerekek pedig, akikkel születésüktől foglalkozunk, becsatornázódnak a tanodánkba, ahol egyénre szabott fejlesztéseket kaphatnak egészen a szakmaszerzésig.

Minden lehetőség adott tehát ahhoz, hogy életstratégiát váltsanak. De az, hogy ebből mivel tudnak majd élni, mi az, ami beépül, sikeresek leszünk-e velük, vagy kudarcot vallunk, az a jövő zenéje.

Nem lehetünk még biztosak semmiben. Tény, hogy a baba érkezése előtt kimeszeltek, a falak most tiszták, a bútorok rendben vannak, van kiságy is a picinek, kiskád, ruhák, pelenka. Az apuka nem volt otthon, most nagyon kell a pénz, két műszakot is vállal egymás után egy távolabbi konzervgyárban. Hajnali négykor indul, és éjfél, mire hazaér. Biztosan nem tartós munkahelyet jelent ez, de most menni kell.

A kertművelésnek még nincs nyoma náluk. Ott még nem tartunk. A kapcsolat az alapítvánnyal együttműködő, a közösségben akad konfliktusuk, sokszor kell mediálnunk, hogy helyére kerüljön minden.

Szóval, van még sok lépcsőfok előttünk, de ha a szülői házhoz viszonyítunk, vagy ahhoz a két házhoz, ahol eddig éltek, azt kell mondanunk, jól alakulnak a dolgok. Talán ennek az apróságnak, aki most érkezett, talán kicsit jobb élete lesz. Nem állami gondozásban nő fel, mint az anyja, remélhetőleg az ő szüleit képessé tudjuk tenni arra, hogy családban neveljék fel a gyerekeket.

Ezért dolgozunk. Hogy képesek legyenek rá. És pontosan tudjuk, hogy a körülmények, az mindig egy következmény. Az ok azokban az életvezetési képességhiányokban van, aminek az eredménye mindaz, amiben élnek. Azokat kell bepótolni, hogy változás legyen. Hogy akarat legyen a változtatáshoz, majd másféle szülői minta legyen a gyerekek előtt. Olyan, ami kifele mutat a generációs szegénységből.

PIZSI ÉS A TÖBBIEK: ZEBRAKÉRDÉS MAGYARORSZÁGON - NYÍLT TITOK 1.

KOSSUTH RÁDIÓ
Műsorvezető: MAGYARI PÉTER
2026.08.28.



A hatvanpusztai zebrák akaratukon kívül lettek a 2026-os választás főszereplői. Jelképekké váltak, ahogy az őket tartó vadászok is. A Nyílt titok első adásából arra is találunk egy valószínű magyarázatot, hogy minek és kiknek tartják őket. A műsort Magyari Péter vezeti, szerkesztő-riporterek Báthory Róbert és Kovács Áron, közreműködő Tatár Tímea.

0:00 Intró 
02:30 Leleplezés 
12:26 Védekezés és a Zebra DPK 
18:30 Hadházy Ákos és a zebrák 
25:15 Mit mond a NÉBIH? 
28:15 Stábunk felcsúti kalandjai 
31:35 Vadászszemmel 
35:25 Vadászat és politika