BRUCK ANDRÁS: HÁBORÚBAN ÉS BÉKÉBEN

FACEBOOK
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2026.09.02.

Tizenhat éven át éltem, nevezzük így, lelki egyensúlytalanságban. Voltak persze ennek egyéb okai is, mint a nyakunk köré font kizsákmányoló maffiarendszer: barátok, szülők halála, véget nem érő, életidegen gondok, a létezés nem csak számomra mind nehezedő feltételei – láttunk belőlük néhányat a nyáron –, de e poszt témája csupán az elsőként említett problémahalmaz: az országhatárok közé zárt szellemi és fizikai valóság. A környezet, ahol élünk, és ahol a legtöbbünk továbbra is élni fog.

Április 12-e éjszakája és a rákövetkező napok extatikus boldogsága már a múlt. Egy sötét, gonosz és nehezen kibírható hosszú időszak ért véget, s bár életed állandó szükségállapottá vált, mintha nem értékelnéd eléggé, hogy mitől menekültél meg, és hogy számodra is alapvetően új időszámítás kezdődött. Mindent tárgyilagosan számításba véve is egyetlen embernek köszönhetően. Hiszen egy olyan társadalomról van szó, amelynek túlnyomó többsége fülét-farkát behúzva csinálta végig az orbáni éveket. Szenvedve ugyan, mégis közönyösen adta meg magát a sorsnak és a kilátástalan jövőnek, amit a parlamentben ülő bűnözők főnökei szántak nekünk. Akkor remegő kiscicából miért váltak egyszer csak bősz tigrissé? Miért nem akkor, amikor minden pillanatban a nyakukon volt a kés?

A szurkolók állítják össze a futballcsapatot? A mozinézők döntenek a főszereplők személyéről? Akkor te miért akarsz dönteni egy-egy hivatal vezetőiről? A 99.9 százalékunk nem ért hozzá, nem a mi kompetenciánk. Való igaz, Magyar Péter túlígérte magát a kampánykörútjain, ráadásul mértéktelenül. Mindent megígért, mert tudta, hogy az őszinteség öngyilkosság volna, különösen egy olyan társadalomban, amelynek minden generációja hazugságokon nőtt fel egy évszázada. A cseh választóknak például inkább tudott volna racionálisan érvelni a tengernyi ígérettel szemben, nekünk nem. Kétféle ország, kétféle kultúra, szokás, beidegződés. Nyugati kontra keleti. Mi sajnos államfüggőkké váltunk. Ezzel vajon mit fog Magyar Péter kezdeni?

Lehetett volna őszintébb? Nem hiszem, nem volt választása. Ha Orbán szja mentességet ígért az 1-3 gyerekes nőknek, amihez még hasonló sincs sehol a világon, akkor ő nem mondhatta, hogy ez nonszensz, hiszen az adóinkból működik az ország. A kórház, a vasút, a BKV. Mi másból? Tehát csak ment, menetelt egyik lerobbant faluból, községből a másikba, én meg rosszkedvűen követtem útját a tévében, mert amit láttam, újra és újra megdöbbentett, de ezt kellett tennie, nem mondhatta el az igazságot.

Így azt sem, hogy bár az orbáni egyeduralomban semmiben nem volt társadalmi egyeztetés, a demokrácia sem válhat közkívánsággá. Az emberek meg vérszemet kaptak, mígnem a Ligeti-Unger ügy kiváltotta heves reakciók láttán Magyar Péter – számomra is meglepetésként – ezúttal felvette a kesztyűt, és nem visszakozott: „Ha minden személyi kérdésben közvetlenül a közvélemény döntene – mondta – akkor az ország kormányozhatatlanná válna”.

Továbbra is jól lavíroz, a tőle megszokott tehetséggel, szokatlan parlamenti purparléit pedig minek ellene fordítani? Aki azért szavazott rá, mert „olyan” volt, és azzal győzte le a legyőzhetetlent, az most hiába vár tőle másik személyiséget. Viszont a háború után a békét is meg kell nyernie, amihez a teljes igazságot ki kéne bontania. Mert mi ugyan túléltük Orbánékat, az emberi természet már csak ilyen, de az ország – képletesen szólva – nem. Sok évtizedesre nőtt az elmaradásunk, kivétel nélkül mindenben, ráadásul még most is csak részleteket tudunk. Magyar Péter nyolc év múlva úgy fogja utódjának átadni a hatalmat, hogy a lemaradásunk még mindig hatalmas lesz.

El kéne mondania a valóságot. Azt, hogy Magyarország nem a világ legkülönlegesebb helye, amelynek minden aszfaltcsíkja és falusi temploma „csodálatos”, merthogy ez volt kampányállomásainak állandó jelzője a poros, falusi útaktól kezdve, a jelentéktelen és jellegtelen alig városkákon át – amelyekben soha nem alakult ki a nemzeti fejlődéshez nélkülözhetetlen polgári réteg -, egészen a bűzlő, takarítatlan, korszerűtlen fővárossal bezárólag. Egy kínosan elhanyagolt, hanyatló ország lett Magyarország, akkor is, ha milliókat heves érzelmek kötnek hozzá, hiszen itt vannak otthon, ez a hazájuk.

A megbukott rezsim olyan volt, mint egy gyógyíthatatlan vírus, jog, ember, morál, törvény, gazdaság, igazság mind a vírus áldozatául esett, és most rengeteg velük az elszámolni valónk. Nem tudom, bíznak-e még bármiben is, de Magyar Péter csak egy esetben bukhat meg: ha az Orbán-kör tagjainak kezén nem kattan a bilincs, vagy ha mégis hat évet kéne várnunk rá. De nem kell majd, amire az egyik garancia, s erről az elmúlt néhány nap vele készült interjúi győztek meg, épp a Vagyonvédelmi Hivatal megválasztott elnöke lesz.

ITT OLVASHATÓ