2021. augusztus 18., szerda

ORBÁN KÖZELEBB A TÁLIBOKHOZ, MINT AZ EURÓPAI UNIÓHOZ

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2021.08.17.


Orbán Viktor reménykedve várja az afgán menekülteket a határra, hogy a menekültek elleni uszítással különösebben nagy csalás nélkül is biztosítsa a szokásos kétharmados győzelmét. A menekülő afgánok elleni uszítás azért visszás, mert ők éppen az iszlám radikálisok elől menekülnek, akikkel Orbán uszít. A menekülők a nyugati értékrendhez közel állók, de Orbán olyannak állítja be őket, mint amilyenek azok, akik elől menekülnek. A dolog másik fonáksága, hogy ő és a rendszere közelebb áll a tálibokhoz, mint az Európai Unió liberális demokratikus értékrendjéhez.

Érdemes megnézni, mennyire hasonló a tálibok szóvivőjének érvelése Orbán és a fideszes szóvivők retorikájához: “Megvan a jogunk ahhoz, hogy a vallási előírásainknak megfelelő szabályokat hozzunk. Más országok más megközelítést és más szabályokat alkalmaznak, de az afgánoknak is megvan a joguk ahhoz, hogy az általuk vallott értékeknek megfelelő szabályokat hozzanak.” Már csak az hiányzik, hogy elkezdjenek a kettős mércéről beszélni. Ezek ugyanazt a nyelvet használják.

Orbán keresztényfasiszta ideológiája és a tálibok ideológiája között nagy hasonlóság van, azzal a különbséggel, hogy az egyik a “kereszténység”, a másik az “iszlám” meghamisítására épül (mert a muszlimokkal szembeni gyűlölködők állításaival szemben az iszlám sem az, mint amit a radikális iszlám terroristák képviselnek, ellenkező esetben minden muszlim terrorista lenne). Mindkettő ideológia a valláserkölcsre épít, ami nagyon hasonló, és mindkettő azt gondolja, hogy az emberi jogok és az egyéni szabadság “erkölcstelenséghez” vezet, ami rombolja a nemzetet...

SINOPHARM A LEGIDŐSEBBEKNEK ELŐSZÖR, MÁSODSZOR... ÉS HARMADSZOR IS

HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2021.08.17.


Gazdálkodni kell az oltóanyaggal – ezt üzente korábban Kásler Miklós egészségügyért is felelős miniszter, ukázát pedig tettek követték. A hivatalos tudósítások szerint Sinopharmmal oltottak a hétvégén több szociális intézményben, idősotthonban. Legalábbis az MTI egy szociális intézményben készült képéhez azt írta: a kínai vakcina „harmadik adagja fecskendőkben előkészítve az oltáshoz”. „A tisztességes szakmai állásfoglalás szerint a 65-70 felettieknél a Sinopharm 50-70 százalékban hatásos csupán, miközben semmi rendes kísérlet – mármint a magyarországi emberkísérleten kívül – nincs is a vakcina hatásosságának a felmérésére” – hívta fel a figyelmet Falus Ferenc, aki szerint ez „magyarra lefordítva annyit jelent, hogy a készleteket el kell használni, bele kell nyomni valakibe, akár hat, akár nem hat. S ha szükséges, majd megkapja 4., majd pedig akár 5. oltásként is – feltéve, ha még életben lesz”.


Az MTI egyik, 2021. augusztus 1-jén kelt képes tudósítása szerint „A kínai Sinopharm koronavírus elleni vakcina harmadik adagja fecskendőkben előkészítve az oltáshoz a nagymányoki Váraljai ’Őszikék’ Szociális Intézményében” – amiből nem csak az derül ki, hogy a közhiedelemmel ellentétben voltak olyan idősotthonokban és szociális intézményekben élő emberek, akiket az év elején nem a nemzetközi ajánlások szerint hatvan éven felülieknek is javallott Pfizererrel vagy Modernával, hanem az idősebb korosztály számára még a kínai gyártó által sem javasolt kínai Sinopharmmal oltottak be.

„Az idén januárban azért adták a Pfizert, majd később a Modernát, mert akkor még nem volt más vakcina, de menet közben megjött a Sinopharm, s valószínűleg azt kaptak azok, akik az első Pfizer/Moderna-szórásból kimaradtak” – mondta portálunknak Falus Ferenc...

SZABAD SZEMMEL AZ AFGÁN HELYZETRŐL: A VÁLSÁGBAN ÉRINTETT ORSZÁGOKNAK ERKÖLCSI KÖTELESSÉGÜK BEFOGADNI A MENEKÜLTEKET - A NÉPSZAVA NEMZRTKÖZI SATÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.08.18.


Az USÁ-nak és a szomszédos államoknak meg kell értetniük a tálibokkal, hogy ismét csak páriák lesznek, ha a két évvel ezelőtti kemény teokráciát állítják vissza. Lapszemle.


FT


Az újság arra figyelmeztet, hogy a világnak fel kell készülnie az afgán exodusra, de a válságban érintett országoknak erkölcsi kötelességük befogadni a menekülteket. A szerkesztőségi állásfoglalás megállapítja, hogy csupán fél sikert jelent, ha ki tudják hozni az érintett embereket. Ám menedéket kell nekik nyújtani, ideértve, hogy új életet találjanak. Ehhez nemzetközi összefogás szükséges, annyian vannak.

Az USÁ-nak és a szomszédos államoknak meg kell értetniük a tálibokkal, hogy ismét csak páriák lesznek, ha a két évvel ezelőtti kemény teokráciát állítják vissza, továbbá véres bosszúba kezdenek mindazok ellen, aki a külföldi hatalmak oldalán harcoltak, vagy azoknak dolgoztak az utóbbi két évtizedben. Viszont nyitva kell tartaniuk az új urak számára, hogy számíthatnak kereskedelemre, segítségre, sőt, idővel még az elismerésre is, ha pl. tanulhatnak a lányok, dolgozhatnak a nők és megmarad a szólásszabadság joga.

Nem lehet tudni, mennyire lehet megbízni ez ügyben a legújabb kabuli ígéreteknek, illetve hogy a vidéki parancsnokok mennyire tekintik azokat magukra nézve kötelezőnek. De biztos, hogy sokan nem várják ki a végét. Ezért legelőször is azokat kell kimenteni, akik az idegen erőknek dolgoztak. No, meg a családjukat. Az UNHCR úgy becsüli, hogy május vége óta idáig nagyjából 250 ezren voltak kénytelenek elhagyni az országot.

Akik kijutnak, azokat először lehetőleg a környező országokban kell elhelyezni. De be kell indítani egy nagy áttelepítési programot, főleg azon kormányok bevonásával, amelyek szerepet vállaltak az afgán viszályban. Nekik át kell venniük menedékkérőket, a gazdasági fejlettségük és afganisztáni közreműködésük arányában.

Ez nem kis feladat, főként a kérdés belpolitikai kihatásai miatt a választásokra készülő németeknél és franciáknál. A kötelező kvóták ötlete hamvába holt még 2015-ben. De a világnak meg kell mozdulnia, ahogyan 1975-ben Vietnam kapcsán is tette. Akkor 2,5 millió embert költöztettek át Indokínából Észak-Amerikába, Európába és Amerikába. A mostani szám ennél jóval kisebb, csakhogy a menekültválság felszította a populista nacionalizmust.

A nyugati demokráciák azonban vezekelnek, némiképp az elfuserált kivonulásért is, ha készek kezelni a tömeges kivándorlást. Viszont ha nem törődnek a menültekkel, azzal csak még jobban lejáratják magukat.

Washington Post

A vezércikk úgy látja, hogy az afgán kudarc azért a lehető legkínosabb, mert el lehetett volna kerülni. Talán az 1961-es Disznó-öböl-beli fiaskó mérhető hozzá: akkor a CIA küldött egységet Castro megdöntésére, de több százan maradtak ott, vagy estek fogságba, mert Kennedy elnök nem adott légi segítséget. De ide lehet sorolni Dél-Vietnám 1975-ös elestét is.

A hagyományos katonai győzelem persze sosem volt benne az afgán pakliban. De az amerikai haderők már jó ideje nem folytattak nagyméretű hadműveleteket az országban és veszteségeik is csekélyek voltak, nagyjából 7 éve. Biden a költségekkel indokolta a kivonulást, de az is sokba fog kerülni, hogy ennyire elfuserálták. Maradhatott volna egy kisebb amerikai ütőerő, hogy megakadályozza a tálibok és a velük szövetséges al-Kaida hatalomátvételét, a diplomaták és civilek pedig segíthették volna a bimbózó civil társadalom kiépítését. Nem igényelt volna sok pénzt, viszont kifizetődött volna az USA biztonságában és nem szenvedett volna csorbát a hitele a világban.

Az elnök azt is megtehette volan, hogy újratárgyalja a kivonulási egyezményt, hiszen azt a tálib fél sokszor megszegte. De a távozásnak sem kellett volna ilyen katasztrofálisan alakulnia. Hiszen amerikai szerelők működőképes állapotban tarthatták volna az afgán légierő gépeit, mert akkor a szárazföldi erők tovább harcoltak volna. Vagyis Biden hallgathatott volna az okos szóra. Ám nem járja, hogy a felelősséget az afgánokra lőcsölje rá, hiszen azok közül mintegy 66 ezer katona áldozta életét az eltelt 20 évben, míg az amerikaiak vesztesége 2448.

Most a kármentés a feladat, kezdve azzal, hogy el kell szállítani mindazokat az afgánokat, akik bíztak az USA elkötelezettségében. Ideértve civileket, fejlesztési szakembereket, újságírókat, feminista aktivistákat és hozzátartozóikat. Sokan közülük ki vannak szolgáltatva a tálibok önkényének, mert Washington elbaltázta a mentőakciót.

Az Egyesült Államok kilátásba helyezte, hogy megakadályoz minden terrortámadást, amelynek Afganisztán a kiindulópontja. De hiányzik hozzá a helyi hírszerzési támogatás. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy Kína és Oroszország ne dörzsölné örömében a kezét, amikor a világ azt figyeli döbbenettel, hogy Amerika mit művel a visszavonulás címén.

Süddeutsche Zeitung

A Nyugat saját magára mért vereséget, mert a táliboknak nem kellett megküzdeniük Afganisztánért, jóformán tálcán kapták meg az amerikaiaktól és szövetségeseiktől. Pedig a nyugati hatalmak egykor azt ígérték az afgánoknak, hogy nem hagyják őket a pácban. Ehhez képest jelenleg a lázadók ülnek annál az asztalnál Kabulban, amely mellől az elnök pár napja még kitartásra szólította fel a lakosságot. Olyanok vették át az uralmat, akik csupa olyasmit vallanak, amit a demokráciák elutasítanak. Akik nemrégiben még terroristának minősültek, ami borzalmas.

Hogy a dolgok idáig jutottak, abban közrejátszott a kormány, amely a belharcok folytán saját magát vágta taccsra. Továbbá hogy a parancsnokok nem voltak képesek irányítani a létszámfölényben lévő, ám demoralizált hadsereget. De Pakisztán is bőven ludas. Ám a legnagyobb felelősség az USÁ és szövetségeseit terheli. Most omlik össze az önmegtévesztés, hogy majd csak jóra fordulnak a dolgok.

Úgy hogy visszatérnek a tálibok, akiket szeptember 11. után pár héten belül elűztek Kabulból, de le soha nem győztek. A nagy vesztesek pedig az afgánok, akik hittek a washingtoni, londoni, berlini ígéretnek. A tálibok ugyanakkor nem csupán katonai értelemben fejlődtek nagyot, hanem ügyesen mozognak a diplomáciában is. Ezért Pekingben a legnagyobb tisztelettel fogadták őket. Felülmúlták a dilettáns Trump-kormányzatot, és elérték, hogy nagyobb ellentételezés nélkül vegyék a kalapjukat a külföldi egységek. Miközben egyértelmű, hogy a győztesek vissza akarják csinálni a civil társadalom vívmányait.

Egy pillanatig nem titkolták, hogy elutasítják az alkotmányt. A Nyugat ugyanakkor kénytelen megalázva elkullogni. Egyetlen adu maradt a kezében: a pénz. A tálibok pedig jelezték, hogy halandóak bizonyos taktikai engedményekre, főként a városokban. Vidéken viszont várhatóan hamar helyreállnak a korábbi viszonyok. Azaz kozmetikai változások a felszínenen, alatta viszont egy elnyomó rendszer húzódik meg.

Úgy hogy gyorsan megkezdődik a tánc, hogy meddig mehetnek el a tálibok. A Nyugatnak azonban meg kell magyaráznia, hogy miért kell együttműködnie olyanokkal, akiket 20 éven át ellenségnek nyilvánított. De igazából nincs más választása, ám ennél keserűbben nem érhetett volna véget ez a háború.

Wall Street Journal

Ki kell menteni az Amerikával szövetségeses afgánokat, Vietnamhoz hasonlóan annak kell elsőbbséget adni, hogy kihozzanak annyi embert az országból, amennyit csak lehet! Ezt sürgeti Paul Wolfowitz, az ifjabbik Bush első kormányzatának védelmi miniszterhelyettese, aki jelenleg egyrészt a konzervatív American Enterprise Intézet vendégkutatója, másrészt pedig annak „Senki Sem Marad Hátra” karitatív szervezetnek a tanácsadója, amely éppen Afganisztánban igyekszik segíteni az Egyesült Államok eddigi helyi munkatársainak.

Mint írja, foltot ejtene Amerika becsületén, ha magukra hagyná azokat az embereket és családjaikat, akik az USÁ-val együtt harcoltak, hiszen most akár orgyilkosságok áldozatai lehetnek. Ám ha nem törődik velük, akkor elrettenti azokat, akik a jövőben segítenék az Egyesült Államokat.

Emlékeztet arra, hogy 1975-ben a védelmi tárca figyelmeztetésére Kissinger a Fehér Ház jóváhagyása nélkül is megszervezte a saigoni légihidat.Több, mint 50 ezer embert sikerült biztonságba helyezni. Most is több tízezrekről van szó, de kimenekítésükhöz sokkal több repülőgépre volna szükség. A bürokratikus akadályokat félretéve a helyszínen kellene eldönteni, hogy kit kell evakuálni.

Rá kellene beszélni több szomszédos államot, főleg Kuvaitot és az Emirátusokat, hogy első körben fogadják be ezeket a szerencsétleneket. Akkor sokkal többször fordulhatnának a gépek. Az azonban biztos, hogy még a legnagyobb erőfeszítések árán sem lehet mindenkit most elvinni. Ezért meg kell szervezni, hogy a titkosszolgálat hozza ki a hátramaradottakat, ha már az utolsó amerikai katona is elhagyta Afganisztánt.

Project Syndicate


Az amerikai politikai elit évtizedek óta könyörtelenül, ám hebehurgyán beavatkozik olyan országokban, amelyeknek a népét megveti és ebben segít neki a hiszékeny sajtó. Ezt bizonyítja most éppen Afganisztán, ahol a tömegtájékoztatás egyöntetűen a menthetetlen korrupciót okolja a tálibok győzelméért. Így értékeli a helyzetet Jeffrey D. Sachs, a Columbia Egyetem tanára, aki immár a 3. ENSZ-főtitkár tanácsadója.

Lélegzetelállítónak nevezi, hogy az USA mekkora fiaskót szenvedett el éppen, ám megjegyzi, hogy itt nem valamelyik a két nagy párt közül, hanem az egész amerikai politikai kultúra sült fel, amit tükröz, hogy a vezetők nem akarják megérteni: a társadalmak nem egyformák. Az össze katonai intervenció balul ütött ki, legyen szó Indokínáról, a Latin-Amerikában és Afrikában hatalomra segített diktátorokról, de a Közel- és Közép-Kelet, valamint Nyugat-Ázsia is a bőrén érezte a washingtoni külpolitika ostobaságát és durvaságát.

Afganisztánban a háborút az ifjabbik Bush kezdte szeptember 11. után, de Obama folytatta, sőt arra utasította Szíriát, hogy szűrje össze a levet a szaúdiakkal a szír államfő megbuktatására. A rettenetes polgárháború azóta is tart. Majd utána Kadhafi elűzetése már jó egy évtizede instabilitást eredményezett a térségben.

A mögöttes magyarázat minden esetben az, hogy az amerikai külpolitikai vezetés szerint minden politikai válságot katonai erővel, vagy a CIA ármánykodásával kell megoldani. Egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy más államok menekülnének a szegénység elől. Csak éppen a beavatkozás nem csillapította a szenvedéseket, a nélkülözést, hanem szétverte a csekélyke infrastruktúrát is, miközben menekülésre késztette a tanult szakembereket.

Az USA az utóbbi két évtizedben 946 milliárd dollárt költött el Afganisztában, de ebből mindössze 21 milliárdot fordított a gazdaság megerősítésére. Vagyis a pénznek csupán nem egészen 2 %-a jutott el a néphez, pedig segíthette volna vízvezetékek, iskolák, kórházak építését, a digitális hálózat megteremtését, a táplálkozás javítását, mezőgazdasági berendezések beszerzését, stb. Ehelyett egy olyan országot hagy hátra, ahol a várható élettartam 63 év, 100 ezer újszülöttre 638 gyerekágyi halál jut és a gyerekek 38 %-a valamilyen fogyatékosságot mutat.

Nem lett volna szabad bevonulni az országba, de ha már így esett, akkor ott stabilabb és jobb viszonyokat kellett volna forszírozni. Az segített volna véget vetni a vérontásnak, megakadályozni a további háborúkat a térségben. Ám az amerikai vezetők azt hangoztatják, hogy ők nem áldoznak ilyen banális dolgokra. Ezek után azonban egyáltalán nem meglepő, hogy az Egyesült Államok, Irak Szíria Líbia és a többi invázió után mindössze egy valamit tud felmutatni az eltékozolt milliárdok ellentételeket: vért a homokban.

2021. augusztus 17., kedd

IMA A KÉPVISELŐKÉRT

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.08.17.


Imamozgalom indul megint. Augusztus 20-tól a hosszú télen át egészen áprilisig az ország minden településén legalább egy embernek kell imádkoznia azért, hogy olyan képviselők kerüljenek a parlamentbe, akik a tízparancsolat mind a tíz pontját betartják, aszerint élnek otthon és a nagyvilágban. Az országban hozzávetőleg három és félezer település van, ha mindenütt mindig lesz legalább egy imádkozó ember, a produkciót be lehetne nevezni Guinness-rekordra. Ez térítő tevékenységnek sem utolsó, mert vagy mindenki sorra kerül előbb-utóbb, vagy, ha pedig nem, akkor bérimádkozókat kell fogadni, illetve erővel kötelezni Irma nénit és Lajos bácsit a nemes célú imára, és ez logisztikának sem utolsó.

Mert a kiírás elég szűk mozgásteret ad a cél eléréséhez – tízparancsolattal az ajkukon üljenek be a parlamentbe nemzetünk nagyjai –, ugyanis úgy értelmezem a dolgot, ha egyszer is, egy adott pillanatban a hosszú hónapok alatt nem lesz minden településen ezért imádkozó ember, a varázslat megszűnik, és például Orbán Viktor újra a nyakunkra telepszik, azt pedig ki akarhatja, és hát, ki, az imádkozók. Ez a világ legnagyobb ellentmondása. A mozgalom elindítója bizonyára azért találta ki magunk közt szólván a röhejes és gyerekes maratoni imádkozást, hogy ő és a hasonszőrűek jussanak be megint a parlamentbe, de ezen a ponton megbicsaklik a logika. Mert a tízparancsolatot Orbán nem, hogy nem tartja be, szerintem nem is ismeri.

Ehhez képest Surján László hajdani népjóléti miniszter – aki csatlakozott az imamaratonhoz szintén – a maga nazális hangján kijelentette, hogy jövőre nem csak pártokról szavazunk, az irányról is fogunk dönteni a választáson. Azt is mondta, az a tét, hogy sodródunk-e az értéktelenség felé, elveszítve a józanságunk maradékait is, ahogy a világ számos országában történik, vagy a józan észre hallgatva a közjó és a közerkölcs fog érvényesülni. – Meg kell a szívnek szakadni többirányúlag is. Leginkább, mert habár tiszteletre méltónak igyekszik mutatni magát ez a gondolatmenet, de mégis csak habverés, mert egyrészt ki az, aki ellenőrzi, ki, hol és miképpen tartja be a tízparancsolat reguláit, másrészt pedig ki az, aki ismeri is azokat...

EURÓPA FORMÁLÓDÓ RENDSZER, VÁLTOZIK, A DÖNTÉSEKNÉL OTT KELL LENNÜNK

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2021.08.17.


Egyre gyakrabban merül föl a Huxit fogalma a jobboldali sajtóban. Fritz Tamás politológus a vasárnapi Magyar Nemzetben vette elő, vegyük fontolóra Magyarország önkéntes, szuverén kilépését a Brexit mintájára az unióból. Bod Péter Ákos közgazdász, a MNB korábbi elnöke azt mondja, az önsorsrontásnak sokféle útja-módja van. Hozzáteszi amikor a világ fordul, nekünk még inkább szükségünk van szövetségesekre és partnerekre. Európa a szemünk előtt formálódik, mert változnia kell, és változni is fog. A döntéseknél ott kell lennünk, azokban részt kell vennünk – ez elemi érdekünk. Olyan politikusokra van szükségünk, akik az európai gondolkodást ismerik, értik az uniós érdekegyeztetési rendszert. Az ehhez való készséget azonban otthon kell megszerezni, a tagországon belül. Olyan országban persze könnyebb, ahol érdemi és tisztességes viták folynak, megismerik az ellenvéleményt is, és eljutnak a vállalható egyezségig. Azt mondja: „ha én most politológus lennék, az európai viszonyok minősítése előtt elgondolkodnék azon, hogy a magyar kormánypolitika, államszervezet és döntési stílus ilyen irányba mozdult-e el az elmúlt időben.”


Fritz Tamás szerint az Európai Unió egy ezer sebből vérző, birodalmi tüneteket mutató, a kelet- és közép-európai tagállamokkal látványosan lekezelően, arrogánsan bánó államszövetség. Tényleg ilyen az unió?

– Az unióval szembeni kritikák jönnek jobbról is meg balról is. Ez most a magát jobboldalinak soroló véleménye, de emlékezzünk vissza, Görögország pénzügyi megpróbáltatása idején egy baloldali, neomarxista kormány hadakozott – kivel is? Ez az igazi kérdés. Mert a magyar átlagolvasó, akit masszívan félrevezetnek, rendre Brüsszelről hall. Ami azért félrevezetés, mert Brüsszel egy város, ahol dolgozik néhány ezer uniós tisztviselő, de ugyanitt rendszeresen találkoznak a miniszterelnökök, ők viszont 500 millió európait képviselnek...

ÍGY IS LEHET SPÓROLNI A KÜLFÖLDI NYARALÁSON - PÉNZÜGYI TRÜKKÖK, AMELYEKET ÉRDEMES TUDNI AZ UTAZÓKNAK

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Azénpénzem
2021.08,17.


Jelentős összeget spórolhatunk a külföldi nyaraláson, ha megpróbálunk a pénzügyekből is előre felkészülni. A pénzváltás, a kártya- és a készpénzhasználat megfelelő megválasztásán ugyanis pénzt takaríthatunk meg. Mutatjuk, milyen problémákra érdemes felkészülni. Fontos az óvatosság is.


Sokat spórolhatunk külföldi utazásaink során a pénzügyi szolgáltatásokon, ha időben felkészülünk a nyaralásra. A legtöbbet az árfolyamon nyerhetjük, de erre a legnehezebb felkészülni. Mint megírtuk, az idén nagy kilengéseket produkált az euró forintárfolyama. A jegybank által közzétett adatok szerint a legdrágább a közös európai deviza március 19-én (368,25 forint), a legolcsóbb pedig június 7-én (345,64 forint) volt. A két időpont között az eltérés 23 forint. Májusban még elég volt, hogy az MNB elnöke belengette a kamatemelést, nyáron viszont már a második kamatemelés sem repítette fizetőeszközünket idei legjobb pozíciójába.

Azt is megírtuk, hogy ha valakinek nem sikerül akkor bespájzolnia a célország devizájából, amikor éppen erős a forint, jobban jár, ha itthon indulás előtt pénzváltónál megveszi a devizát, mintha külföldön kártyával fizetne. Annyival kedvezőbbek ugyanis a pénzváltók árfolyama a bankokénál. (Itt pedig összegyűjtöttük, hogy augusztus 11-én milyen áron lehetett beszerezni az eurót néhány banknál és a legjobb valutaváltóknál.)...

PADLÓRA KERÜL A KÖZOKTATÁS?

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: HUSZÁR ÁGNES
2021.08.13.


Egyre nyilvánvalóbb a fenyegető tanárhiány a közoktatásban, különösen a természettudományos tárgyak oktatását nehéz megszervezni. Az idősebb matematika, fizika, kémia szakos pedagógusok hamarosan nyugdíjba mennek, utánpótlásból pedig évről évre kevesebb van. Az ilyen képzettséget adó tanári szakok elnéptelenedtek, a végzettek pedig jó pénzért találnak maguknak állást a gazdasági életben. A helyzet egyre romlik, különösen a vidéki iskolákban, ahol kénytelenek rendszeresen nem szaktanári helyettesítéssel megoldani a fizika, kémia tanítását, de komoly problémák vannak az idegennyelv-oktatás területén is.

Hallani olyan iskolásokról, akik iskolai pályafutásuk során nem találkoztak képzett fizika- vagy kémiatanárral. Az órákat megtartják, az osztályterembe bejövő testnevelés vagy történelem szakos kolléga azt mondja a gyerekeknek: olvassátok el az anyagot a könyvből! Hogyan kerülhet a felsőoktatásba olyan gyerek, akinek önhibáján kívül a legfontosabb alapismeretei hiányoznak? Ha a szülei értik a helyzetet, fontosnak tartják a tudást, megfizetik a különórákat, akkor esetleg igen. Ha a gyerek szegény családban él, szülei képzetlenek, a válasz: sehogy. A társadalmi mobilitás lehetősége a szaktanárok hiánya miatt már az általános iskolában megfeneklik...


VÉGET ÉRHET A HOSSZÚ BŰVÉSZMUTATVÁNY A MAGYAR GAZDASÁGPOLITIKÁBAN

G7.HU
Szerző: TÖRÖK ZOLTÁN
2021.08.16.


A magyar gazdaság kevés területen tud igazán kiemelkedő teljesítményt felmutatni EU-s összehasonlításban. Amiben igen, arra pedig sajnos nem igazán lehetünk büszkék: ez az infláció.

Idén a második negyedévben 5 százalék fölötti szintre emelkedett az infláció. Júliusban ugyan 4,6 százalékra csökkent, de továbbra is messze a 3 százalékos inflációs cél fölött van. Valószínűleg az őszi hónapokban ismét 5 százalékos inflációs számokat láthatunk majd, de az MNB hivatalos előrejelzése szerint egy év múlva már 3 százalékhoz közeli lehet. Vagy így lesz, vagy nem: az MNB előrejelzései általában arról szólnak, hogy ha éppen aktuálisan el is tér az infláció a céltól, azért 12 hónap távlatában minden rendbe jön.

Elég fontos, hogy ezt elhisszük-e, vagy sem, mert, ha ennek alapján gondolkodunk az inflációról, akkor az ártárgyalások során (már aki részt vesz ártárgyalásokon) kevésbé vastagon fog a ceruzánk, ha azonban azt gondoljuk, hogy nem csökken az infláció, akkor ennek megfelelő döntéseket hozunk. A várakozásaink tehát jelentős mértékben képesek befolyásolni a tényleges inflációs pályát.

Az is fontos, hogy a pénzpiacon mit gondolnak a fenti kérdésről. Ha ugyanis azt gondolják, hogy tartós az inflációs nyomás, akkor azt feltételezik, hogy a jegybanknak előbb-utóbb ez ellen tennie kell valamit. Ami a leginkább megtehető ilyenkor, az a kamatemelés. A kamatemeléssel egyrészt megdrágulnak a hitelek, amivel – elméletileg – lassítható a beruházási és fogyasztási kereslet növekedése, másrészt a forint elleni spekuláció is költségesebbé válik...

HA ORBÁN VIKTOR KI AKAR LÉPTETNI MINKET AZ EU-BÓL, AHHOZ PONT ÍGY KELL HOZZÁFOGNIA

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2021.08.16.


Ideje beszélnünk a huxitról című friss cikkében férfias erővel rántja fel a dilifolyó zsilipjét Fricz Tamás politológus, aki a néppárti szakítást ajánlja mintának a magyar uniós kilépéshez, ám kormányzati szereplők (már a „higgadt” Varga Mihály sem kivétel) is mind gyakrabban merengenek az EU-ból való távozásról. Az unió rekordokat döntögető magyarországi támogatottsága láttán elsőre persze politikai sci-finek tűnik a felvetés. Csakhogy egyáltalán nem az: alapvetően ugyanis anyagi okok miatt magas az EU magyarországi népszerűsége. Ha a korábbinál kevesebb pénz érkezik hazánkba, s ha ezt a tényt az állami kommunikáció a tőle megszokott „árnyaltsággal” sulykolja, megteremthető a kilépés társadalmi háttere. Ez zajlik máris? Elemzés.

HUXIT: ORBÁN ELKEZDTE AZ UNIÓBÓL VALÓ KILÉPÉS ELŐKÉSZÍTÉSÉT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2021.08.16.


“2021 júliusában eljött az ideje annak, hogy most már komolyan vegyük fontolóra esetleges kilépésünket egy ezer sebből vérző, birodalmi tüneteket mutató, a kelet- és közép-európai tagállamokkal látványosan lekezelően, arrogánsan bánó államszövetségből” – ezzel a gondolattal kezdődik az Orbán-rezsim vezető kormánylapjában Fritz Tamás “Ideje beszélnünk a huxitról” című írása, amely olyan, mint egy stílusparódia: pontosan úgy adja elő az Európai Unióból való kilépés indoklását, ahogy ezt előre megjósolná valaki. Csakhogy ez nem a paródia, hanem a valóság.

Először azt kell leszögeznünk, hogy a Magyar Nemzetben soha nem jelenhetne meg ilyen cikk Orbán tudta, akarata vagy utasítása nélkül. Ez a cikk az Európai Unióból való kilépés előkészítésének első lépése, amelyben elkezdik felkészíteni és a kilépés mellé állítani a magyarokat. Az írás a kilépés indoklásául a szokásos hazugságokat tartalmazza a gyarmatosító és birodalommá váló Unióról, valójában annak a reális veszélynek a felismerésére épül, hogy a jogállamiság felszámolása miatt a 2500 milliárd euró újjáépítési hozzájárulást nem kapja meg Orbán fasiszta állama...

FRISS KUTATÁS TÁRJA FEL, MILYEN TAPASZTALATOKAT SZEREZTEK A JÁRVÁNY IDEJÉN ÖNKÉNTESKEDŐ EGÉSZSÉGÜGYI HALLGATÓK

QUBIT
Szerzők: BARTAL ANNA MÁRIA FÉNYES HAJNALKA SZALÓCZY NÓRA
2021.08.17.


A megkérdezettek közül a legtöbben a megbecsülést és az elismerést említették pozitívumként, de sokan szembesültek szervezetlenséggel, stresszel, traumával, nem megfelelő körülményekkel és felkészítéssel.


A koronavírus 2019. decemberi megjelenése és gyors, járványszerű terjedése idején a kormányzatok különböző stratégiákat alkalmaztak azért, hogy a betegellátási feszültségeket oldani tudják: az Egyesült Királyság, Olaszország vagy a New York-i Egyetem például lehetővé tette az utolsóéves orvostanhallgatók számára, hogy korábban diplomázzanak, és mielőbb munkába álljanak. Gyakori megoldás volt, hogy nyugdíjas orvosokat, ápolókat hívtak vissza, illetve egészségügyi dolgozókat irányítottak át a COVID-19-osztályokra. Csaknem minden egészségügyi rendszer élt azzal a megoldással is, hogy önkéntesen jelentkező orvostanhallgatókat vonjon be ápolási feladatok ellátására. Jellemző volt, hogy maguk a hallgatók is szervezeteket hoztak létre a járvány elleni védekezéssel járó feladatok megszervezésére és az önkéntesek koordinálására.

Egy magyar kutatás nemrég azt vizsgálta, milyen motivációkkal vágtak bele a hazai szakirányú felsőoktatásban tanuló diákok az önkénteskedésbe a járvány idején, és milyen tapasztalatokat szereztek az események sűrűjében. ..

MATOLCSY GYÖRGY: VERSENYKÉPESSÉG ÉS VÁLSÁGKEZELÉS

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: MATOLCSY GYÖRGY
2021.08.16.


Az elmúlt húsz évben a világgazdaságban egyre gyakoribbá váltak a pénzügyi válságok. 2000 áprilisában összeomlott az amerikai technológiai tőzsde, 2007–2009 között globális pénzügyi válsággá tágult az Amerikából indult pénzintézeti válság, 2010 tavaszán jött a görög válság, majd 2011–12-ben az eurózóna válsága.

2020-ban beütött a Covid–19, de az előző válságokból tanult a világ, így a pénzügyi válság most elmaradt. Ennek ára azonban az, hogy a világgazdaságban mindenhol pénzügyi buborékok alakultak ki, a jegybankok mérlege felduzzadt, nőttek az államadósságok és a költségvetési hiányok, valamint a gazdasági helyreállítás dinamikája inflációt gerjeszt. Minél gyorsabb a helyreállítás, annál nagyobb az átmeneti inflációs nyomás.

A következő pénzügyi válság itt kopogtat, nem az a kérdés, hogy jön-e, hanem hogy mikor és hogyan érkezik meg.

Ezért aztán keresni kell a kulcsot, ami jól zárja a kapukat a válságok elől. Első pillantásra ezt a kulcsot a jegybankok jelentik, mert minden gazdaság a jegybanki mérlegek növelésével védte ki a mostani válságot és annak pénzügyi válságba való átfordulását. Mi is ezt tettük.

Ennél azonban árnyaltabb a helyzet, hiszen az eurózóna északi és déli országaira azonos pénzügyi védőhálót alkalmazott az Európai Központi Bank, mégis a déliek kifejezetten rosszul, az északiak pedig náluk jobban jöttek ki a válságból. Térségünkben a baltiak, a lengyelek és a románok jobban kezelték a válságot, mint a többiek, köztük mi, magyarok.

Mi lehet tehát a kulcs, ami magyarázza a válságkezelési eredmények különbözőségét?


Ikerválaszt kapunk: a válságkezelésre hozott kormányzati döntések hatékonysága és az adott ország versenyképességi szintje. A versenyképesség mai szintje azonban a korábbi kormányzati döntések eredményét tükrözi, tehát végül a kormányzás hosszabb időszakon át elért minősége, és ennek a versenyképesség javulásában megjelenő eredménye a döntő.

A kérdés tehát, hogy egy következő válság – ezen belül pénzügyi válság – kezelése szempontjából milyen tanulságokat érdemes megfogadnunk...

SZABAD SZEMMEL: EURÓPA MEGNÉZHETI MAGÁT, JÖNNEK A MENEKÜLTEK, ÁRAMVONALASÍTANI KELLENE A BEVÁNDORLÁSPOLITIKÁT - a népszava nemzetközi sajtószemléje

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.08.17.


Lengyelország pedig megpróbál kezdeni valamit a hazai antiszemitizmussal: Izrael szerint épp ráerősít
.

Financial Times

Afganisztán immár az Amerika utáni világ részét jelenti, de hogy a tálibok legyőzték az USÁ-t, az azzal is jár, hogy világszerte felerősödik az iszlám szélsőségesek küzdelme. Ezt a lap külpolitikai fő elemzője írja, hozzátéve, hogy Washington évtizedekre elvesztette befolyását afgán földön, ahogy az Iránban, Vietnamban és Kubában is történt. Miután az Egyesült Államok már nincs útban, a tálibok megpróbálják kiépíteni a kapcsolatokat a többi közt Kínával, Pakisztánnal és az öbölmenti államokkal. A jelek szerint nagy szükségük van a nemzetközi elismerésre, ideértve az azzal párban járó kereskedelmet és segítséget.

Lehet, hogy ennélfogva visszafogják fanatikus reflexeiket. A külvilág éberen figyeli, mi lesz az országban a nőkkel és a legyőzött ellenfelekkel. De hogy az erőszakos dzsihadisták megverték Washingtont, az maga után vonja, hogy eszme- és fegyvertársaik lendületet kapnak másutt is, és várhatóan Kabultól várnak iránymutatást, illetve ötleteket. John Allen, az egykor Afganisztában szolgálatot teljesített nemzetközi erők, az ISAF parancsoka úgy véli: az al-Kaida most már nyíltan a Hindukus hegyláncai közül fog működni.

A Biden-kormányzat erre az esetre ellencsapást helyezett kilátásba, ám az nehéz lesz helyi, földi irányítás nélkül. A szomszéd államok ugyanakkor félnek, hogy az erőszak átcsap hozzájuk is. Kína aggódhat például, hogy az ujgurok támaszponthoz jutnak a határon túl. Ezen felül Európának is készülnie kell a menekülthullámra. A legnehezebb helyzetben azonban Pakisztán van, noha az menedéket adott a táliboknak, nehogy India rátehesse a kezét Afganisztánra. Viszont most felbátorodhatnak a pakisztáni területen lévő dzsihadisták, akik csak a múlt hónapban 26 merényletet elkövetését vállalták magukra.

A környező hatalmak ugyanakkor bíznak abban, hogy a tálibok tanultak a múltból és nem engedik, hogy országuk megint terroristák bázisa legyen. Ha ez így lesz, akkor Kína örülni fog, annál is inkább, mert erősödik a nyomás Indiára, amely ily módon még inkább bekerítve érezheti magát. De leginkább az tetszik Pekingnek, hogy eljött az Amerika utáni világ.

Frankfurter Rundschau


A Nyugat sorra követte el a hibákat Afganisztánba, ez idézte elő az ottani katasztrófát. De a viszálynak még nincs vége, mert a következmények sokáig éreztetik hatásukat, Európában is. A vezércikk szerint egy vereség ritkán ennyire teljes. Az országon belül sokan mindenüket elvesztették, mások az életükért reszketnek. Azon felül joggal úgy érzik, hogy a kormányuk pácban hagyta őket, mert nem vette komolyan, hogy az USA kivonul és nem dolgozott ki stratégiát a dzsihadisták ellen. Inkább a saját menekülési terveivel foglalkozott.

Nem csoda tehát, hogy a politikai vezetés és amerikai támogatás nélkül maradt hadsereg, amelyet amúgy is meggyengített a korrupció, nem mutatott túl nagy harci készséget. A kevéssé átgondolt távozással az Egyesült Államok akaratlanul is a tálibok kezére játszott. Sajnos, a Nyugat nemigen tanult az utóbbi 20 év kudarcaiból. Hiszen szövetségeseivel együtt képmutató módon exportálni akarta a demokráciát, akárcsak Irakba. Ám semmire sem jutott vele. Alábecsülte az afgán helyzet összetettségét, nem tudott megfelelő stratégiát előállítani. Még azt sem tudta megmondani, mit akar elérni.

Tévesen abból indult ki, hogy a létszámfölényben lévő afgán hadsereg majd féken tartja a tálibokat. Azon felül nem volt B terve. Még egy pár ezer helybélit sem tudott kimenekíteni, akárcsak a britek és a németek. Persze jobb lenne a mérleg, ha a német kormányt nem kötik le ez ügyben saját belharcai.

De a legtragikusabb az, hogy a Nyugat a katonaság kivonásával kiadta kezéből a döntő eszközt, és azt sem tudja, hogy most mit szeretne, illetve mit tud elérni. Így nem képes befolyásolni a másik oldalt. Az árat az afgán nép fogja megfizetni, igen drágán. Az eddigi szabadságnak vége.

A hatalmi vákuumot Kína és Oroszország tölti ki, de ők a saját érdekeiket nézik, nem azt, hogy mi a jó az afgán lakosságnak. Biden számára viszont nem lesznek olyan drámaiak a következmények, hiszen az amerikaiak belefáradtak a háborúskodásba. Ám Európa megnézheti magát, hiszen jönnek a menekültek. Ezért gyorsan áramvonalasítania kellene a menedékpolitikát. Ha az olyan államok, mint Lengyelország, nem hajlandóak embereket befogadni, akkor Németországnak és másoknak egyedül kell ezt megoldaniuk. Erkölcsileg van rá alapja, hiszen Berlint felelősség terheli a mostani káoszért és egyébként is szüksége van új munkáskezekre.

Reuters

Egyre ellenségesebb válik Lengyelország és Izrael viszonya, miután a lengyel elnök aláírásával törvényerőre emelkedett a parlament határozata, amelynek értelmében a nácik által elkobzott javak tulajdonosai, illetve azok leszármazottai az igény felmerülésétől kezdve összesen 30 évet kapnak jóvátételi igényük érvényesítésére. Az izraeli kormány már azonnali hatállyal hazarendelte varsói nagykövetét, amire válaszul a lengyel fél most azt közölte, hogy szabadságon lévő képviselője meghatározatlan ideig nem fog visszatérni állomáshelyére.

Sőt, Morawiecki miniszterelnök bejelentette, hogy hazaviszik a diplomata gyerekeit is, mert Izraelben egyre nagyobb a gyűlölet Lengyelországgal és azok polgáraival szemben.

Egyébként pedig lengyel részről teljesen igazolhatatlannak minősítették a másik ország reakcióját. Ezzel szemben az izraeli diplomácia Lapid minisztert idézte, aki szerint az ország nem fél semmiféle antiszemita fenyegetéstől, viszont nem szándékozik becsukni a szemét az antiszemita lengyel vezetés szégyenletes eljárása láttán.

Reuters

Lengyelországban a fellebbviteli bíróság felmentett két történészt, akik ellen az volt a vád, hogy a náci időkről szóló könyvükben alaptalanul vádoltak meg zsidók beárulásával egy polgármestert. A pert az elöljáró unokahúga indította és első fokon olyan ítélet született, miszerint bocsánatot kell kérniük, mert beszennyezték a néhai vezető emlékét. Az ügy azzal fenyegetett, hogy gátolja a tudományos kutatások szabadságát, hiszen a két szakember csak azt tette közzé, amire jutott vizsgálódása során.

Az egyik érintett, Jan Grabowski most úgy nyilatkozott, hogy az ítélet nagy jelentőségű, nem csupán kettejük, hanem tudomány szemszögéből is. A felperes ugyanakkor jelezte, hogy nem hagyja annyiban és megpróbálja elérni a Legfelsőbb Bíróság közbenjárását. Mint emlékezetes, a nacionalista Jog és Igazságosság úgy véli, hogy ha bármely tanulmány bűnrészesnek tünteti fel Lengyelországot a zsidóüldözésekben, akkor az kísérlet az ország lejáratására, noha az rengeteget szenvedett a háború során.

ORBÁN TÖBB MINT HÚSZ ÉVE MONDJA, HOGY VAN ÉLET AZ EU-N KÍVÜL IS

TELEX
Szerzők: CSATÁRI FLÓRA DÓRA, KÖRÖMI CSONGOR
2021.08.17.


„Eljött az ideje annak, hogy most már komolyan vegyük fontolóra esetleges kilépésünket” – írta a hétvégén a kormánypárti Magyar Nemzetben Fricz Tamás politológus. Hasonlóan euroszkeptikus húrokat a kormány több tagja, köztük Varga Mihály pénzügyminiszter is megpendített az elmúlt hónapokban. A Fidesz korábban is előszeretettel ütött meg euroszkeptikus hangot, vajon a mostani kijelentések is csak a politikai kommunikációt szolgálják?


„Van élet az EU-n kívül is” – mondta Orbán Viktor. Hogy mikor? Hirtelen valószínűleg mindenkinek az ugrik be, hogy tavaly, Nagy-Britannia kilépése után beszélt erről Magyarország miniszterelnöke, de messze nem ez volt az első alkalom, amikor ilyen kijelentést tett. A Fidesz vezére már a legelső miniszterelnöki ciklusában, 1999-ben, évekkel az EU-s csatlakozás előtt is ezen az állásponton volt. Persze még kicsit más volt a kontextus, a Világgazdaságnak adott interjújában arról beszélt ekkor, hogy:

„Nem történik tragédia, ha nem valósul meg a 2003-as csatlakozás. Most sem vagyunk az unió tagjai, s mint látjuk, van élet az EU-n kívül is. De nem erre készülünk. Azért sürgetjük az integrációt, mert az újabb lökést adna a gazdaságnak.
”...

A VILÁGGAZDASÁG KÍNAI „SZIMFÓNIÁJA” – 1. RÉSZ

MÉRCE
Szerző: FERBER KATALIN
2021.08.16.


Hangolás


Nem vagyok Kína szakértője. Az alábbi tanulmány, bár úgy tűnhet, hogy kizárólag Japánnal foglalkozik, és a japán gazdaságtörténeti tapasztalatokat alkalmazza Kínára, ez nem pontosan így van. A japán gazdasági „csoda” ugyanis nemcsak Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr számára volt modell (a helyi sajátosságokhoz alkalmazva), de Kína is használta a japán gazdasági és pénzügyi tapasztalatokat sok más, így a kelet-európai államszocialista gazdaságok tapasztalataival együtt...

KÍNAI, AFGÁN ÉS MAGYAR TÁLIBOK

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2021.08.17.


...A magyarországi tálibok országlásáról, azaz, hazánk avítt, árvalányhajas, hátrafelé nyilazó jövőjéről és kifosztásáról már többször volt alkalmunk írni. A körülöttünk tapasztaltakkal minden egyezés kizárólag a véletlen műve, a tanulságok levonásáért mindenki maga tartozik felelősséggel.

A magyar tálibok jó tíz évvel ezelőtt, gyorsan és könnyen foglalták el az országot, alig volt ellenállás. Megszállták az országgyűlést, a minisztériumokat, a parlamentet, bekebelezték a rendőrséget, az ügyészséget, megfegyelmezték a kezdetben még renitens alkotmánybíróságot. Övék a törvény, akire rámutatnak, bűnös. Övék a kultúra, a tájékoztatás, a hatalom.

Mi, többi magyarok, gyanútlanok voltunk, a szükségesnél kevésbé éberek. Elhittük, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg. Még 2010 elején is voltak olyan, a magyar tálibokkal nem rokonszenvező értelmiségiek, akik arról értekeztek, hogy nem is baj, ha a tálibok kétharmadot kapnak Magyarországon, mert legalább lesz végre egy erő, amelyik zavartalanul végrehajthatja a programját.

Csakhogy, a magyar táliboknak nem volt programjuk. Lehetett volna, mert lett volna rá nyolc évük – a sokszor emlegetett emútnyócév –, hogy kitalálják, mit akarnak kezdeni a gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel, a kultúrával. Röviden: Magyarországgal. Ám a magyar tálibok ehelyett csak azon agyaltak, hogy miként lehet a hatalmat megszerezni, majd megtartani.

Mára övék lett az ország. Ők mondják meg, mi a jó, és mi az, ami nem.

Egy idő után a szavainkat is kisajátították: a magyar tálibok szótárában a félretájékoztatás a hír, az elhallgatás az információ, a csúsztatást kommunikációnak nevezik. Az ő világukban hazudni nem szégyen, hanem érdem, náluk a hazugság az igazság.

A magyar tálibok azért lehetnek ennyire sikeresek, mert ismernek bennünket. Kihasználják, hogy szeretjük magunkat szebbnek látni, mint amilyenek valójában vagyunk. Szabadságot szerető népnek hazudjuk magunkat, miközben a lojalitás szabadságát szeretjük. Azt, ha egy nagy, gondoskodó állam van a fejünk fölött. Olyan állambácsielvtárs, amelyik nem csak gondoskodik rólunk, de gondolkodik is helyettünk. Megmondja, hogy mikor vagyunk jó szülők, apák és anyák. Mikor vagyunk család.

A magyar tálibok jó kapcsolatot ápolnak azzal a Kínai Népköztársasággal, amelynek elnyomó politikája ellen nemrég még Free Tibet feliratú zászlókat lóbálva tüntettek, s mely Kínai Népköztársaság épp a közelmúltban biztosította támogatásáról az Afganisztánt elfoglaló, s a középkorba visszavezető tálibokat.

AKÁR HÚSZ ORBÁN VIKTOR FELEMELKEDÉSÉNEK LEHETÜNK TANÚI - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2021.08.17.


A tálibok hatalomátvétele komoly kockázatokat jelent, például szorosabbá válhat a kapcsolat köztük és az Al-Kaida terrorszervezet közt. A New York Times arra is felhívja a figyelmet, hogy az afgán menekülthullám Európában is érezteti hatását, aminek nyomán megerősödhet a menekültellenes politika
.

A New York Times egyik kommentárja meglehetősen sötét képet fest a várható közeljövőről a tálibok villámgyors afganisztáni hatalomátvétele nyomán. Megszólaltatja Szaad Mohszenit, a Moby elnevezésű afgán hír- és médiavállalkozás vezetőjét, aki szerint bizonyára szorosabbá válik a kapcsolat a tálib hatalom és az Al-Kaida terrorszervezet között.

Ezen túlmenően a szomszédos Pakisztán közvetlen veszélyben van abban az értelemben, hogy az új kabuli hatalom menedéket és támogatást nyújthat a pakisztáni táliboknak – miután az afgán tálib lázadók történetesen éveken át élvezték Iszlámábád oltalmát és vendégszeretetét – legalábbis egészen addig, amíg a harcosok az afganisztáni nemzetközi koalíció erőit támadták. Lehet erre azt mondani, hogy most az égiek igazságot szolgáltatnak, és Pakisztán megkapja azt, amire rászolgált, csakhogy egy olyan országról van szó, amely becslések szerint 160 nukleáris robbanófejjel rendelkezik, és így, ha a fundamentalisták destabilizálni tudnák a rezsimet, az valóságos rémálommal érne fel.

A másik feltételezhető aggasztó következmény a New York Times szerint az, hogy az afganisztáni fejlemények nyomán újabb menekülthullám jelenhet meg Európa partjainál, és ez populista ellenhatást válthat ki. A lap egyenesen azt festi a falra – Mohszeni szavait idézve –, hogy akár „húsz Orbán Viktor felemelkedésének lehetünk szemtanúi”.

Miért megy Lengyelország az Egyesült Államok és az Európai Unió idegeire?

Ezt a kérdést teszi fel Therese Raphael, a Bloomberg amerikai pénzügyi hírügynökség kommentátora, akinek az írását a Washington Post is átvette. A szerző igyekszik megnyugtatni olvasóit. Azt írja, már nem könnyű összeszámolni, hányszor nyilvánították halottnak a lengyel demokráciát. Ezek a jelentések rendre túlzónak bizonyultak, Lengyelország ugyanis elég nagy, elég sokféle, elég hangos és elég szabadságszerető ahhoz, hogy ellenálljon, ha újra sötét autoriter lepellel akarják betakarni – fogalmaz Therese Raphael. Ez azonban – folytatja – nem jelenti azt, hogy nincs ok az aggodalomra. A kommentátor a populista és nativista jelzővel illeti a Varsóban kormányzó, Jog és Igazságosság elnevezésű pártot. A demokratikus normákat és az EU alapértékeit sértő bűnlajstromából kiemeli az igazságszolgáltatás függetlenségének az aláásását, valamint a szexuális kisebbségekhez tartozók jogainak a korlátozását, majd hozzáteszi: két újabb törvény további feszültséget okoz nem csak az Unióval, hanem a NATO-val is.

Az egyik ilyen törvény nehezíti a holokauszt-túlélők – illetve utódaik – számára az annak idején a nácik által Lengyelországban elrabolt javak visszaigénylését. Sok zsidó, akinek a családját meggyilkolták, vagyonát pedig elkobozták, így nem csupán jóvátételhez nem jut, de mintegy a vele történteket is letagadják. A másik törvény, amelyet a múlt héten fogadott el az alsóház, úgy változtatja meg a külföldi tulajdonlás szabályait a lengyel médiában, hogy a New York-i székhelyű Discovery társaság kénytelen lesz eladni többségi részesedését a TVN24 független hírcsatornát tulajdonló vállalkozásban.

Eddig egyértelmű volt a hierarchia, hogy az EU keleti tagállamai közül ki mennyire dobta sutba a demokratikus normákat: Magyarország volt az, ahol minden értelmes ellenkezés elbukott. Ugyanerre tart-e Lengyelország? – teszi fel a kérdést a Bloomberg kommentátora.

Elismeri, hogy a nem unióbeli médiatulajdonosok részesedését máshol, így például Ausztriában vagy Spanyolországban is korlátozzák. Csakhogy – hívja fel a figyelmet – ezekben az országokban sokszínű a médiakörnyezet, továbbá létezik valódi közszolgálati műsorszórás. A lengyel állami televízió nem ilyen, és a lengyel médiakörnyezet a TVN24 nélkül vérszegénnyé válna – írja a Bloomberg, majd hozzáteszi: az, ahogyan az Orlen állami energiavállalat rátette a kezét a Polska Press lapkiadói csoportra, meglehetősen jól mutatja, merre tart az ország.

Ennek a törvénynek az ügye azonban még nem intéződött el - jegyzi meg Therese Raphael, és lehetőséget lát arra, hogy a szöveget az ellenzéki többségű szenátusban még felvizezik. A Discovery emellett kilátásba helyezte, hogy az 1994-es beruházásvédelmi egyezmény alapján jogi útra tereli a kérdést.

A Bloomberg kommentátora szerint reményre ad okot, hogy a már oly sokszor csalódást okozó lengyel ellenzéknek ismét van komoly vezetője, a visszatért Donald Tusk korábbi miniszterelnök, az Európai Tanács volt elnöke személyében.

A mostani kormánypártot azonban nem lesz könnyű kimozdítani a hatalomból - folytatódik az írás, amely kiemeli, hogy az ügyesen megkonstruált szociális juttatások - gyermeknevelési támogatás, a nyugdíjasok helyzetének a javítása, a minimálbér emelése - mellett a populista kormánypolitika a nemzeti büszkeségre is apellál, valamint azokra a társadalmi értékekre, amelyek fontosak a vidéki választóknak.

A kommentár szerint a külföld nem végezheti el a lengyelek helyett a kormány leváltását, de az EU-nak és az Egyesült Államoknak arra kell bátorítania Lengyelországot, hogy ne kövesse Magyarország útját.

2021. augusztus 16., hétfő

SZABAD SZEMMEL: HIÁBA SZORÍT MEG AZ EU, ORBÁN NEM MÓDOSÍT, HISZ A HATALOMNÁL SEMMI SEM DRÁGÁBB

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.08.16.


Hogy mit ér Biden elnök demokratikus csúcsértekezlete, az jó sokára derül ki.


Süddeutsche Zeitung

A vezető német újság azt sürgeti, hogy az EU legyen kemény az autokrata magyar és lengyel kormánnyal szemben, és nagyon jó, hogy egyelőre nem utalja nekik a milliárdokat a gazdasági újjáépítési csomagból. Merthogy az Európai Bizottságnak aggályai vannak mindkét országgal kapcsolatban, hiszen hiányosságok mutatkoznak a jogállamnál és további lépések szükségesek a korrupció, az alapok elsikkasztásának megakadályozására. Csak ha már ez megvan, akkor akkor kapnak zöld jelzést a nemzeti tervek.

A határozott fellépés nagyon is helyénvaló, és igencsak esedékes. Mert nem szabad megengedni, hogy az olyan tekintélyuralmak, mint Budapest és Varsó, uniós pénzekből szilárdítsák meg hatalmukat és tömjék teli baráti oligarchák zsebét. Bíráktól, ügyészektől és független újságíróktól már nemigen kell tartaniuk, mert az igazságszolgáltatást és a sajtót javarészt megzabolázták, vagy elhallgattatták. Annál fontosabb viszont, hogy Brüsszel nagyító alá vegye a magyar elképzeléseket és ragaszkodjon a források felhasználásának szigorú felügyeletéhez.

A végén persze bizonyosan létrejön a megegyezés, és megindulnak a pénzek, remélhetőleg kellőképpen bebiztosítják az elköltésüket. De nem szabad engedékenynek lenni akkor sem, amikor a hétéves költségvetés forrásairól van szó. Pont erre szolgál az új jogállami mechanizmus. Von der Leyen bizottsági elnök azt ígéri, hogy már az ősszel beélesítik az eljárást, amivel megkésett, de még nincs túl késő.

Természetesen Orbán vagy Morawiecki az anyagi megszorítások hatására nem fog módosítani az autoriter irányvonalon. Bizonyosan sokkal többet számít a szemükben a harc a kritikus vélemények, a civil társadalom, a média és az igazságszolgáltatás ellen, mint az, hogy bizonyos szubvenciók befutnak-e, hiszen a tét a hatalom megőrzése. A botrányos magyar LMBT-törvénynek szintén nem parancsol megálljt a költségvetési szigor. Ami nem jó, de a jogszabály sajnos nem függ össze a korrupcióval.

Arra lehet felkészülni, hogy a két ország csupán annyit enged a bíróságok önállósága és az anyagi visszaélések megelőzése ügyében, ami megakadályozza, hogy a Bizottság további kifogásokat támasszon. De ha minden jól megy, akkor ez pont elég lesz arra, hogy az autokraták kegyencei ne lehessenek kőgazdagok Brüsszel és így a nyugati adófizetők pénzéből.

Washington Post

A szerkesztőségi állásfoglalás úgy értékeli: Biden jól időzített, amikor az év végére hívta össze Washingtonba a demokratikus csúcsértekezletet, igaz, a járvány miatt csupán virtuális lesz a találkozó, de jövőre meg akarják tartani a világ vezető hatalmait képviselő politikusok személyes részvételével is. A tanácskozás azért roppant időszerű, mert sokfelé válságba jutott a jogállam. Belaruszban, Kubában, Oroszországban, Kínában és másutt igen keményen lépnek fel a demokrácia híveivel szemben. Fokozódik az elnyomás, erősödik az illiberális rend.

Akiknek fontosak a demokratikus értékek, azoknak üdvözölniük kell az amerikai elnök december 9-10-ére meghirdetett kezdeményezését. A diktátorok ugyanis felbátorodtak és nem egyszerűen megtagadják saját népüktől a demokráciát, hanem másutt is aláássák a jogállamot. Megtanulták, miként lehet gazdaggá tenni kleptokrata rezsimjüket. Tudják, miként kell látszatra demokratikus választásokat tartani, kézből etetni a pártokat és a sajtót, miközben csakis saját maguk gyakorolják a hatalmat és elutasítják a valós versenyt. A jogállamot bunkósbotként forgatják, az ellenzéket „idegen ügynöknek” vagy szélsőségesnek minősítik és börtönbe vetik.

Biden azt célozta meg, hogy védekezni kell a tekintélyuralom ellen, egyidejűleg küzdeni kell a korrupcióval szemben és segíteni kell az emberi jogok tiszteletben tartását. A demokráciáknak újra fel kell fedezniük saját versenyelőnyeiket. Így azt, hogy szövetségre lépve növelni tudják saját erejüket. Továbbá sokat profitálhatnak a civilek, a tudomány és oktatás által kínált elméletekből és rugalmasságból, ami nincs meg a félelem által uralt társadalmakban.

Támogatni kell azokat, akik a frontokon harcolnak a szólás és a gyülekezés szabadságáért. Ugyanakkor elkeserítő volt látni, hogy egyes rendszerek milyen gyorsan szétverték az utcai tiltakozásokat. Viszont lelket melengető, ha pillanatok alatt 100 millióan nézik meg Navalnij filmjét Putyin titkos palotájáról. A Biden-féle csúcs feladata, hogy lendületet adjon a demokrácia védelmének, és használható tervekkel rukkoljon ki ilyen célokra.

Financial Times


Az erőteljes amerikai és európai bírálat még elég lehet, hogy Lengyelország visszakozzon az ellentmondásos TV-törvény ügyében, miközben azonban fokozza a támadást a szabad sajtó ellen – mutat rá a lap vezércikke. A Jog és Igazságosság a Lex-TVN-nel új mélypontra jutott a demokratikus normák felszámolásában. A csatorna gyakran kipellengérezi a kormányzat politikáját, és a vele szembeni fellépés nagyban emlékeztet arra, ami Magyarországon történt a populista-nacionalista Orbán Viktor alatt.

A PiS mára puszta propaganda szócsőt csinált az állami médiából. A köztulajdonban lévő olajcég segédletével vásárolt fel helyi orgánumokat. A kormányreklámok a hajlítható szerkesztőségeknek jutnak. A médiahatóság másfél éve nem képes megújítani a TVN24 sugárzási engedélyét, ami sokat mond. Ha a társaságot meg tudná venni valamelyik hatalombarát jelentkező, akkor már csupán a kis Polsat maradna meg független televíziós hírforrásként, miközben két év múlva választások lesznek.

Ám a koalíciós viták folytán a Jog és Igazságosság már nem olyan erős, mint volt. Kisebbik partnerének kiválása miatt nem könnyen tud többséget felmutatni a törvényhozásban. Népszerűsége jócskán esett az abortusztörvény hatására. Az ellenzék még széttagolt, de Tusk révén lendületet kapott.

Így egyáltalán nem tűnik véletlennek, hogy a kormány pont most igyekszik kezesebbé tenni a sajtót. Az EU és az USA azon töri a fejét, miként tudná megakadályozni, hogy Lengyelország elvesszen a liberális demokrácia számára. A nyomásgyakorlás jelenleg csak korlátozott eredménnyel járhat. De Washingtonnak folyamatosan emlékeztetnie kell a Morawiecki-kormányt, hogy ki nyújtja számára a legfontosabb biztonsági garanciákat.

Ám ha a Szenátus ellenállása dacára is átmegy a sajtójogszabály módosítása, az kihathat az ország megítélésére a külföldi befektetők szemében. Majd meglátjuk, mire megy a Discovery a tervezett perrel. De nagy csapás lenne a PiS-nek, ha a beruházók a választások közeledtével fordítanának hátat az országnak.

Foreign Policy

Krekó Péter arra figyelmeztet az amerikai szaklapban megjelent elemzésében, hogy mostanság a tekintélyelvű politikusok meglehetősen sikeresek, amikor befolyásukat a ténylegesnél nagyobbnak tüntetik fel. A Political Capital igazgatója Navalnijra hivatkozik, aki szerint a Kreml el tudta hitetni: képes manipulálni a Nyugatot, ám az már más kérdés, hogy milyen mértékben.

A geopolitikai rend átalakulóban van, a demokráciák világszerte teret vesztenek. Csak ennek érzete gyakran rosszabb, mint a tényleges helyzet. Kína és a többi autokrácia jól el tudja adni, hogy mekkora erőt jelent gazdaságilag, politikailag, katonailag. És hogy mennyire képesek beleszólni más országok ügyeibe. Függetlenül attól, hogy állításuk mennyire állja ki a valóság próbáját.

Bizonyítja ezt a világjárvány, hiszen például Oroszország nem győzte dicsérni a Szputnyik V-t, és a földkerekség megmentőjeként lépett fel, ám annyi volt odahaza a halott, hogy összeroppant alatta az egészségügyi rendszer. Ám hogy a vakcina mennyire segített a világon, az ügyben erősen túlzóak a moszkvai sikerjelentések, akárcsak Kína esetében.

De hogy a propaganda milyen eredményes, azt bizonyítja Szerbia, ahol a lakosság 40 %-a szerint Pekingből érkezett a legnagyobb támogatás. Hogyne: 56 millió eurót ígért, ebből írd és mondd: 6,6 milliót utalt át, az EU-tól viszont tavaly 1,8 milliárd érkezett. Vucsics elnök mégis Kínát ajnározta és annak ösztönzésére olyan programokat fogadott el, amelyek veszélyeztethetik az ország uniós tagságát.

Téveszmék vannak forgalomban az autokráciák katonai ütőerejéről is. A magyarok jó kétharmad úgy véli, hogy Oroszország többet költ a hadseregére, mint az Egyesült Államok vagy Kína, ám igazából utóbbi két ország javára billen a mérleg, tízszer, illetve négyszer akkora kiadással.

Az autoriter rezsimekről alkotott kép eltorzításában lényeges szerepet töltenek be a demokráciákban az elitellenes, illetve euroszkeptikus politikusok. Orbán Viktor pl. jócskán eltúlozta, hogy Magyarországnak mekkora veszteségeket okoztak az oroszellenes európai szankciók. Ezáltal jócskán felnagyította Moszkva gazdasági súlyát. Ugyanakkor a torz benyomás egyes vezetőket Oroszország és Kína felé terelhet, ami csak ráerősít arra a hitre, hogy azok mennyire jelentősek. Így ördögi kör jön létre.

A hatást úgy lehet ellensúlyozni, hogy egyfelől el kell ismerni a tekintélyuralmi befolyás veszélyeit, másfelől viszont nem szabad a szenzációhajhászás bűnébe esni. Többet kell foglalkozni az orosz és a kínai modell gyengeségeivel is. Meg kell erősíteni az emberek hitét a liberális demokráciában, különben csak nő az autokrácia kockázata. De semmiképpen sem szabad segíteni, hogy ez ilyen kormányok felfújják a saját jelentőségüket, ugyanakkor leszólják a jogállam állapotát és a tekintélyelvű felemelkedést hirdessék.

VÉGE LEHET A VADROMANTIKÁNAK A KISOROSZI SZIGETCSÚCSON, TÖBB SZÁZ MILLIÓS FEJLESZTÉS INDUL

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ZIMRE ZSUZSA
2021.08.16.


Majdnem 400 millióból fejlesztik a részben Natura 2000-es területen fekvő Kisoroszi Szigetcsúcsot. A tervek között szerepel többek között az utak leaszfaltozása, de az illemhelyek számának növelése is. A természetet féltők tiltakoznak, sokan a terület nomád jellegének elvesztésétől félnek, míg a helyiek megosztottak az ügyben. A kivitelező egy NER-közeli cég, amely egyedül pályázott. Az illetékes kormányhivatal csak 71 ezer forintért adná ki az előzetes hatástanulmányokat, az önkormányzaton pedig – a polgármester távollétében – senki sem hajlandó nyilatkozni.


Sátrazás, naplemente, Duna, romantika. Talán ezért is szeretik az emberek annyira a Kisoroszi szigetspiccet, a Szentendrei-sziget tetején elhelyezkedő nomád táborhelyet. Nyaranta évről-évre többen érkeznek a kempingbe autóval, biciklin és folyón át. Nem véletlen a rajongás: a spiccről az egész Dunakanyart belátni, nincs messze Budapest, és adott a vadregényes hangulat.

Az önkormányzat tulajdonolta, részben Natura 2000-es területen, a Duna-Ipoly Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó területen évtizedek óta működik a kemping, amely 2018-ban váltott üzemeltetőt. A pályázatot az RF-JBM Kft nyerte el, 1+2 évre, információink szerint ezt hosszabbították meg idén. A cég akkori vezetője, Balla Máté már a pályázatában szerepeltette az illemhelyek színvonalának és számának növelését, a parkoló korszerűsítését, az út kátyúzását és az informatikai fejlesztést. Tette ezt talán azért, mert még 2017-ben kiemelt turisztikai térségbe sorolta a kormány a Dunakanyart, amelynek keretében strandfejlesztésre különítettek el pénzt. A polgármester, Molnár Csaba már 2018-ban elkészítette a település fejlesztési koncepcióját, egy évvel később pedig elkészült a pályázat is...

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGHOZ FORDUL AZ ALKOTMÁNYELLENES NYUGDÍJMINIMUM MIATT A JOGVÉDŐ CIVILSZERVEZET

HÍRKLIKK
Szerző: HARKAI PÉTER
2021.08.16.


Alkotmánybírósághoz fordult az Utcajogász Egyesület az öregségi nyugdíjminimum összegének emelése érdekében. A szervezet szerint az öregségi nyugdíj legkisebb havi összege nem biztosítja a havi megélhetést. A KSH adatai alapján 2020-ban reálértéken 40 221,5 forint felelne meg a 2008-ban megállapított 28500 forintnak.

A hajléktalan és lakhatási nehézséggel küzdő embereknek tizenegy éve ingyenes jogi segítséget nyújtó szervezet szerint 2008. január 1-jén határozták meg a 28 500 forintos összeget, ami azóta sem változott.

Az Utcajogász Egyesület az Alkotmánybíróságnak küldött beadványában azt írta, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján, a családok havi megélhetési költsége az elmúlt 13 év alatt legalább 40 százalékkal emelkedett. Az öregségi nyugdíj minimuma képezi az alapját a legtöbb szociális ellátás összegének, valamint annak a jövedelemhatárnak is, amely a jogalkotó szerint biztosítja a megélhetést, ezért nem szükséges állami támogatást nyújtani. Azzal, hogy a jogalkotó nem emelte a minimális összeget, a rászorulók széles rétegét zárja ki az állami ellátás igénybevételének lehetőségéből – állítja az egyesület...

MUNKÁLTATÓI SZEMMEL

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2021.08.15.


Magamon is le tudom mérni a viszonyulásom/tudásom változását a bérekhez. Mert teljesen másképp viszonyul az ember, ha kapja, és máshogy, ha adja. Mikor az állami iskolában megkaptam az első fizetésem (ami akkor 3 ezer Ft körül volt) nem nagyon érdekelt, hogy a járulékok be vannak-e fizetve, vagy milyen kötelezettségeim vannak a fizetésért. Nem tettem mérlegre, hogy mennyire éri meg magam odatenni ezért a bérért, nem ez volt a fontos (akkor sem), hanem a hivatás, amit akkor sem értelmeztem munkabér-munkaidő-energia viszonylatban.

Egyébként ez kényelmes is volt, hiszen a felelősség a bérrel kapcsolatosan a munkáltatót terhelte. Mikor az alapítvány munkája elindult, 2000-ben, akkor még kiszámítható, az inflációt követő normatívával, amiből fenn lehetett tartani az iskolát, jövőképpel, számomra, bár már intézményvezető voltam, még az is egy nyugis időszak volt. Mert minden hónapban megérkezett a támogatás, és a bérek, járulékok utalásán kívül ezen a téren nem volt sok gond.

Aztán, ahogy az állami támogatás csökkent, egyre inkább éreztem a munkáltató felelősségét ebben is. Emlékszem, minden költségvetési törvény elfogadását milyen félelemmel vártam, mert a fenntartó alapítványt az állam kötelezi a tanév végigvitelére, és ebbe nem volt bekalkulálva, hogy januárban csökkentenek-e vagy sem. Lassan tűnt el előlem a jövőkép, már csak egy-egy évre terveztem. A nehézséget nálunk mindig az adta, hogy a hiányt nem tudtuk a szülőkre hárítani, a hátrányos helyzetű gyerekek aránya nálunk mindig 70% körül mozgott.

Nagy segítség volt, mikor lehetőséget kaptunk a közoktatási megállapodás megpályázására, ami bepótolta a hiányt. 2006-tól, minden évben. Amikor tavaly elvonták a felét, 8,5 milliót, és megírták, hogy a következő tanévben már nem számíthatunk erre egyáltalán, megint megingatott minket. Az összeg, amit így elvontak tőlünk, egy évre 17 millió forint. Indoklásként a pandémia okozta helyzetre hivatkoztak, ami ugye megnehezítette az oktatást, és kell a pénz az államnak a digitális eszközökre. No meg azzal is indokolták, hogy az Igazgyöngynek jó a fundraising-je, úgy hallják, jók vagyunk adománygyűjtésben.

Mindkettő különösen rosszul esett, egyrészt, mert ennél jóval többet fordítottunk a gyerekek és családjaik támogatására a pandémia alatt, külön figyelve arra is, hogy az általános és középiskoláikhoz a kapcsolódást támogassuk. És egyébként is, sokat dolgozunk azért, hogy a leszakadó családok gyerekei sikeresen folytathassák a tanulmányaikat. Azokért nyúlunk le, akikért egyébként az intézményrendszer nem igazán tud. A komplex munka, amit az esélyteremtésért végzünk, mind adományból megy, az öt közhasznú feladatból csak ezt támogatja (részben) az állam. A közhasznú feladatok állami feladatok, amelyet az államnak kellene megoldania, nem pedig adományokból, civileknek.

Az elvonás bejelentése után indult összefogás és gyűjtés az előttünk álló tanévre megoldotta a problémát, de már kezdek aggódni a következő tanéven. Legalább egy évet szeretek előre látni. És persze aggódok Iványi Gáborékért, meg az Ámbédkarért is, akikkel együtt kerültünk ebbe a helyzetbe.

Szóval, a bérek előteremtésének feladata, a munkatársak iránti felelősség úgy nőtt, ahogy az Igazgyöngy tevékenységei nőttek. Az oktatás bővült a tanodával, az ösztöndíjprogrammal, az iskolaszer-, gyerekgyógyszer- és szemüvegtámogatással, a gyerekekre irányuló egyéb, fejlesztő programokkal. Amihez szakemberek kellenek, mert folyamatos, kiszámítható fejlesztést, olyat, ami kapcsolódik a rendszerbe állított beavatkozásokhoz, csak így lehet adni. Az önkéntesek is csak a munkatársak koordinálásával csatornázhatók be. Ezek a beavatkozások folyamatosan bővültek, már nem csak a gyerekeket érintették, hanem a családokat is.

A lakhatási szegénység, a megélhetéshez nem elégséges jövedelem, a pénzügyi tudatosság és az önfenntartási képességek hiánya újabb feladatokat jelölt ki, amelyek megoldásához, még akkor is, ha vannak ehhez önkéntes segítők, újabb szakemberek szükségesek. Újabb bérköltség, a szociális munkára, közösségfejlesztésre, amiben megint kulcsfontosságú a munkavállaló biztonsága, a jövő viszonylagos személyes kiszámíthatósága. Mert egy hosszú távon megtérülő munkát nem lehet úgy végezni, hogy nem tudjuk, mikor szűnik meg az állás, vagyis a bér, ami erre fordítható. És minden megszakított fejlesztő folyamat visszaesést eredményez, itt a folyamatosság kulcsszó.

A fejlesztő munka másféle feladatokat is hozott, pl. az adományok rendszerezése, szortírozása, csomagolása, karbantartás, takarítás, adminisztrációs feladatok. Sokan bele sem gondolnak ebbe, amikor adományt küldenek, mennyi feladat van még a célba juttatásig. A törvényes és átlátható működés is munkát ad, vezetni minden tételt, nyilvántartásokat, statisztikákat, határidőkkel, összehangolva. Külön munkáltatói feladat ennek az egésznek a hatékonyságmérése, a változások, eredmények kimutathatósága. A munkaterületek egymásba érnek, átfedések vannak, állandó figyelmet, újratervezést igényelnek. A pandémia sokban nehezített, bár voltak pozitív hatásai is, pl. a digitális térben erősíteni tudtuk a működéseket, egymáshoz kapcsolódó szálakat.

Aztán, mivel társadalmi vállalkozássá is bővültünk, és belekezdtünk egy, a célcsoportunkat foglalkoztató programelembe, újabb munkabéreket igénylő területhez kellett forrást teremteni. Ez egy minimálbéres foglalkoztatás, szakképzetlen munkaerők fejlesztése a cél. No meg persze az, hogy egyszer majd megálljon az üzleti modell, és képesek legyenek kitermelni a benne dolgozók a bérüket. Az itt az elvégzett munka mérése, a szabályok kialakítása és betartatása, a közmunkával felhígított munkamorállal szemben valami más minőség elérése óriási erőfeszítéseket igényel. Ezt csak az tudja, aki naponta megküzd ezzel. És itt nagyon nagy tükör a minimálbéres foglalkoztatás napi bér- és járulékköltsége.

A furcsa az, hogy úgy gondolhatnánk, egy alapítványnál mi magunk alakíthatjuk a szabályainkat a munkavállalókkal kapcsolatban is. De ez csak részben igaz. A kötelező minimálbér emelés pl. minden évben nagy kihívás elé állít minket. Mert, ha nem próbáljuk meg ehhez igazítani a többiekét, akik a fejlesztéseket végzik, egyszerűen eltűnik a különbség a nyolc osztállyal sem rendelkező és a diplomás munkatárs között. Ez meg nem túl motiváló, ha a tanult munkavállaló szempontjából nézzük.

Szóval, alaposan átalakult a tudásom, gondolkodásom miközben a munkavállalói státuszból munkáltatóiba kerültem. És bizony, ha ezt az ember nem az állami rendszeren belül teszi, amiben a bérek előteremtésének felelőssége nem jelenik meg feladatként, az megint más. Mert akkor nincs az, hogy “van”, akkor takarékosabb és észszerűbb költségvetés szerint kell működni, ráadásul úgy, hogy abban a hatékonyság is kimutatható legyen. Ebben tartalékra is szükség van, éppen a kiszámíthatatlan társadalmi környezet miatt.

Nem tudom, eljön-e valaha, hogy a munkabérek előteremtésén történő aggódás csökkeni fog bennem. Mindig ez a “fejlesztések folyamatosságának biztosítása” lebeg a szemem előtt. Persze tudom, sokan értik ezt. Sokan értik, és támogatják a munkánkat. Nélkülük nem menne. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki mellettünk van, és hisz bennünk.

Remélem, lesz elég időnk rá, hogy bebizonyítsuk, van út, amin el lehet indulni, sőt, végig is lehet menni. Aminek a végén másfajta tudással és életstratégiával bíró fiatalok lesznek. Akiknek a gyerekei számára már elképzelhetetlen lesz az a nyomorúság, ahonnan a szüleik indultak.

A NEMZETI PRIDE ÉVTIZEDE

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.08.16.


Ha Novák Katalin mondja, akkor biztosan úgy is lesz, hogy most a nemzeti büszkeség évtizede következik. Csak azt nem árulta el, pontosan mikortól kell büszkének lennünk, és legfőképpen, hogy mire is. Mivelhogy a Vajdaságban delirált a drága, attól most eltekintek, hogy ez a kor azért jön el, mert a nemzet egyesítésével már végeztek, ugyanis valamit csak kell mondani a bávatagoknak, ha már kivették a naftalinból az ünneplőset. De azért egy kicsit megsértődnék, ha vajdasági magyar volnék, hogy nekem csak egy Novák jut, egy pelenkafelelős, míg a felvidékiekhez meg Kövér járogat, de annyira, hogy a szlovákoknak föláll már a szőr a hátukon a pedellustól.

Visszatérve azonban Novák meghirdetett büszke évtizedére, ami a mai kályhánk, azt kellene tudni, hogy csupán improvizált a drága, vagy ez a hivatalos történelmi irány, mert egyáltalán nem mindegy, magam is úgy alakítom a tudatom. Amikor kölökoromban az énekkarban (vagy karének) erősen harsogtuk, hogy „büszke név az úttörő, viharban edzett drága név, ha hallod a szót úttörő, nevedre százszor büszke légy“, akkor sem dagadt az ember keble, mert büszkének lenni nem úgy megy, hogy, na, legyél már büszke, szorítsad Józsi, míg el nem fehérül a száj is. Büszkének lenni valamire lehet, a semmire lehetetlen, vagy káprázat csupán, délibáb a Hortobágyon.

Hogy Novák Katalin kihirdeti a nemzeti büszkeség évtizedét, attól még ugyanazok a csámpás magyarok maradunk bibircsókkal az orrunkon, nem kellene übermenschet játszani, mert nincs miért. Egyelőre, és amíg Novák Katalin azért mondja, mert ilyen magas hivatalt visel, tehát a NER él és virul, Európában a lator államok közé tartozunk, akik tartják a markukat, de belehugyoznak a zongorába. Koldusok, de ordenáré nagy a pofájuk, trottyos a gatyájuk, mégis divatdiktátoroknak képzelik magukat, és még nem tudom, hányféleképp vagyok képes eufemisztikusan megfogalmazni, milyen porbafingóak vagyunk és agresszíven bunkók. Büszkének lenni erre?

Gusztus dolga, de ha sikerül, akkor az ember átment a fideszista alapvizsgán. Ám, hogy ezt az egészet elhelyezzük a NER téridő kontinuumában, idézzük fel e kedves vezető iránymutatását is, ami szerint az eltelt tíz év a legjobb volt a vérzivataros százból, és máris összeáll a rendszer. Nemzetegyesítés, soha nem volt sikerek és az ebből fakadó dagadó kebel. Voltaképp ezen a ponton körbeér a sztori, a történelem beteljesítette önmagát, Orbán megváltotta a nemzetet, azaz, út nincs már sehová. Fetrengünk csak a büszkeségben, és voltaképp, ha belegondolok, a mostani, több napossá tett augusztus 20., aminek idejére még az oltakozást is leállítják, a permanens happy kezdete lehet...